Nógrád. 1973. december (29. évfolyam. 281-305. szám)
1973-12-05 / 284. szám
Javallatott hezugyhen helyi eredmények NEMRÉGIBEN, egy beszélgetés alkalmával a salgótarjáni város“azdá lkodási üzem vezetője említette: csak dicsérni tudja a Ke- mero v o- lak ótelep lakóit, mert a társadalmi munkában vállalt faültetés nagyon nagy segítséget jelentett az üzemnek. Ez jellemző példa arra, hogy a társadalmi munka nem öncélú dolog, s egy-egy akció minden területen erezteti hatását. Salgótarjánt már országos fórumokon jó példaként emlegetik a társadalmi összefogásra, s különösen becsülendő a „Húszezer munkanaoot Salgótarjánért” mozgalom kezdeményezése, amelynek máris pénzben szinte alig mérhető eredményei vannak. De kár volna eltagadni, hogy a legnagyobb jóindulat, és az önkéntességet messzemenően tiszteletben tartó agitáció ellenére az akciónak vannak gyenge pontjai, néha apróságokon akad meg a lelkes tennialkarás. Leglényegesebb a munka összehangolása. Az ev első negyedében a városi tanács műszaki osztálya és a HNF által közösen kidolgozott munkatervet a kohászat kiegészíti egy saját programmal, s ennek állapján végzik az (egész évi munkát. Ennek ellenére előfordult, például olyan, hogy egy területen a frissen ültetett fákat mind egy szálig kivágták, mert ott a későbbiekben építeni akartak. A kárba veszett munka pedig nem nagyon használ az ügynek. A mozgalom szervező bizottsága a városi pártbizottság egyetértésével, javaslatot dolgozott k.i a társadalmi munkások jutalmazására. Az elmúlt évben végzett munkáért 9500- an toaotak emléklapot. Am a legkiválóbbakat pénzzel is szeretnék jutalmazni. Megállapítják majd az első, második, és harmadik helyezettek sorrendjét külön az egyéni és külön a kollektív munkavégzőiknél. Persze, a társadalmi munka lehetőségei ncem egyformán adottak egy termelőüzemben, és egy hivatalban, vagy esetleg egy latótertileten. így ezt is különválasztották, s az egy főre eső munkát tekintetbe véve. az első helyezettek 100 ezer forintos pénzjutalmat kannak. Azokat, akik több éven át elnyerik a 150 munkaóra után járó elismerő jelvény arany fokozatát, később kitüntetik a Díszpolgár megtisztelő címmel. Az üzemi kollektívák, brigádok ugyanezért arany díszoklevelet kapnak. Talán arra gondolhatnak egyesek, hogy ez mind formaság, s nem lényeges, hogy milyen elismerő jelvényt, plakettet kapnak az élenjárók. Pedig az önkéntes munkát csakis ilyen formában lehet honorálni. Az pedig elképzelhetetlen, hogy éppen a társadalmi [ munkáért ne kapjon valaki elismerést, mikor . a legkülönbözőbb formában mindenütt jutalmazzák a pluszmunkát — gyakran akkor is, ha ez a munka kötelesség lett volna. Az üzemieknek, intézményeknek, tanácstagoknak ezért 1974. január 15-ig jelenteniük kell az ez évben végzett társadalmi munka eredményeit, hogy április 4-én a nyilvánosság előtt is értékelést adhasson a szervező bizottság. Persze van még egy-lteét terület, ahol társadalmi munkával segíteni lehetne a jelenlegi helyzeten A Tiszta, virágos város akció tulajdonképpen még csak javaslat. Pedig iparcentrumú városunkban igazán elkelne a tisztaság is, és a sok virág is. Egy terv szerint külön lenne Virágos balkon akció, amely az egyformára szabott, soklakásos épület- monstrumokat tenné szebbé, s ezzel a városkép is megváltozna. A városi tanács és a városgazdálkodási üzem minden segítsége* megad ehhez — például nagy mennyiségű termőföldet is —, csak a lakóikon múlik, hogv bekapcsolódnak-e az akcióba. A szervezők bíznak benne, hogy igen, mert úgy számítanak, hogy jövőre már nyilvánosan megdicsérhetik egy virágos balkonokkal díszített épület lakóit. MINDENESETRE azt leszögezhetjük, hogv sikerült felrázni az embereket. A társadalmi munka modem korunkban, gépekkel megtoldott lehetőségeink között is ugyanolyan jelentős szerephez - jut, mint akár 25 évvel ezelőtt. Csak szervezésen, és egyetértésen múlik, hogy továbbra is legalább ilven eredményeket érhessünk el. — O. J. — Népesedés és gazdasági fejlődés (2) Ejf>T kérdőjel sor Tavaly Magyarországon az egy főre jutó nemzeti jövedelem átszámítva, elérte az 1000 dollárt. A fejlettségi szintek közötti ugrásra nincs lehetőség. Folyamatos, kiegyensúlyozott növekedés: ez a járható út. Ahhoz azonban, hogy járhassuk, a többi között, a népesség megfelelő utánpótlása is elengedhetetlen. 1960-ban az ország lakosságának 25,4 százaléka tartozott a 0—14 évesek korcsoportjába: idén csupán 20 százalék. Ugyanakkor a hatvan évnél idősebbek aránya 11.6 százalék volt 1949-ben, ma 18. Közel kétmilliós sereg a hatvan éven felülieké, s mintegy félmillióan tapossák 55—59*ik évüket 1973-ban... BŰVÖS KÖR Angliában az ötvenes évek elején erőteljesen csökkent a születések száma. Ezért ma a gazdaság sok területén hiányzik a 18—22 éves fiúk és lányok csoportja, például 50 000 titkárnői állás betöltetlen. 12 helyet kínál naJv egyetlen jelentkezőnek .., Hatónkban most még viszonylag népes korosztályok lépnek munkába, de számuk fokozatosan apad, s a nyolcvanas évek elejére —. amikor a hatvanas evek közepén születettek választanak először munkahelyet — a mainál több tízezerrel kevesebbén kezdenek dolgozni. Az egyszerű népességrenro- áukcióhoz — tehát ahhoz, hogy az ország lakosságának lélekszóma majdan ne csökkenjen — legkevesebb 16 ezrelékes élveszületés kellene. Ezt hosszú ideje nem értük ei. EZER LÄNY A kérdés nem egyszerűen az, hogy a születettek száma meghaladja-e az elhunytakét. A nettó reprodukciós együttható formulája —, aminek alapján a népességű tánnótlás ténylegesen jelezhető — fgy hangzik: ezer élveszületett lánv élete folyamán (az adott halandóság figyelembevételével) hány gyermeket fog szülni (az adott termékenységi mutató szerint)? E bonyolultnak tűnő számítás óira meg újra azt igazolja, hogy jelenleg a szükségesnél kevesebbet. Ezzel pedig a gazdasági növekedés tervezett mértéke mellé kerülhet a kérdőié) Ugyanis: törvényszerű, hóm1 meghatározott fejlődési szakaszban a nénesség gvorsab* munkaképes korúak száma, A gazdasági növekedés együttjár az oktatási, képzési követelmények gyors emelkedésével. ez viszont későbbre tolja a fiatalok munkába lépésének idejét. Ugyanakkor egyre több idős ember, bár munkaképes, nem vállalja a nyugdíj elhalasztását. mert nyugodt pihe- Jogukat... azt olvashatjuk le, hogy a gyermekes háztartások 54 stó zalékában kettő, s csupán 12 százalékában volt három vagv több utód, s ma alig százezren kapnak három vagy több gyermek után családi pótlékot holott 1960-ban majdnem kétszázezren érvényesítették e nése így is biztosított. SOKFELE MÉRLEG Születéskor a fiúk vannak számszerű fölényben, ám az életkor előrehaladtával egvre inkább nőtöbblet mutatkozik (tavaly ezer férfire 1062 nő jutott), ezer leányszülöttből százzal több éri meg a 80-adik életévét. mint fiúból. Ez egy mérleg a sok közül. 1 A másikon azt láthatjuk, hogy míg 1930- ban a legtöbb gyermek a 30 —39 éves apák és a 30—39 éves anyák házasságából származott. ma a 25—29 éves apák és a 20—24 éves anyák állnak az élen. A harmadik mérlegről Tavaly az ország 10 416 000 főnyi népességéből együttesen 6 348 000-re rúgott a 14—59 éves férfiak és a 14—54 éves nők száma. Az aktív keresőké 5 061 000 volt. tehát a népességnek a fele sem. S az alacsony, természetes szaporodás miatt különösebb javulásra ma még nincs lehetőség. MEREDEK LÉPCSŐ Három fő számsor tükrözi gondjainkat. Különösebb kommentár nélkül is megláthatjuk milyen meredek ez a lépcső, amelyen a népesedési mutatók elhelyezkednek. Meredek a lépcső, sajnos, lefelé! Év Élveszületések Halálozások Természetes szaporodás ezer lakosra jutó száma 1925 29.4 19,9 9,5 1938 19,9 14,2 5,7 1950 20,9 11,4 9,5 1960 14.7 / 10,2 4,5 1965 13,1 10,7 2,4 1972 14,7 11,4 3,3 A hatvanas évek mélypontszállítóeszközöket, kezeli a hír közlő berendezéseket? E kér jához képest valamelyes javulást észlelhettünk a legutóbbi dőjel sorsa. eltörlése, vagv esztendőkben, de még mindig fennmaradása mindannyiunk távol vagyunk attól, hogv a ügye. Mert ma még csak azi jövőért érzett felelősségünk mondhatjuk. hogy az említeti miatt ne nyugtalankodjunk. Hiszen 1960 és 1973 között 440 ezerrel csökkent a 15 éven aluliak, s 460 ezerrel bővült a 60 éven felüliek csoportja. Mennyi mindent akarunk tenni; építeni, szebbé, köny- nyebfoé formálni napjainkat, utódaink örökségét. A társadalom arculatán évtizedek” nyomot hagy a népiesed és egv- egy csúcsa, völgye. A túl gyakori váltakozások nehezep leküzdhető feszültségeket keltenek. viszont az,egyenletes népességszaporulat a kigvensú- lyozott jövendő fontos alapköve. Negyedszázad alatt (1950— 1975) az egy lakosra jutó beruházások 313 százalékkal növekednek. a jobb holnaphoz a? anyagi gyarapodás, a műszaki korszerűjütés sokban hozzáíá- d > lesz-e elegendő ifié aki beül az iskolák, az egyetmek padjaiba, odaáll a g=negvedszázadban az ország lakossága mindössze 13 százalékkal gyarapodik. Mészáros Ottó (Következik: Jövőnket formáló következtetések) Hdromsioroa hasson AlmafetBzßk Nem kotkodácsoldstól visszhangzik a palotási termelőszövetkezet baromfiistállója. A környékbeli asszonyok nevetgélnek, miközben kezükben boszorkányos gyorsasággal járnak a villogó kések. Ketten- hárman összeállnak, úgy dolgoznak. Az almákat először ketté vágják, majd a húsos bélről a pirosló héjat kanyarítják le. Végül speciális kanállal tisztítják meg közepét a magtól. Miért kell az almát így „levetkőztetni”? A kérdésre Mojzer Gyula válaszol: — A Dunakeszi Konzervgyár almafelező telepet létesített itt. Palotáson. Az ideszál- lított almát az asszonyok előkészítik a konzervgyári feldolgozásra. — Közelebb nem adódott erre lehetőség? — Ahhoz, hogy ezt megoldjuk, épületre, munkaerőre és szállítási kapacitásra volt szükség. A fermelőszövetkezet mind a három feltételt biztosította.. A gazdaság vezetői valóban kaptak az alkalmon, amikor felvetődött az almafelező telep szervezése. Nem ok nélkül. nosné és Olcsovszki Józsefné merül bele a munkába. Szaporán gyűlnek a hántolt almák, Látták, hogy az üzlet mögött kisebbek és nagyobbak. háromszoros haszon „leselkedik”. Kihasználják az épületet, amíg nem érkezik újabb csibeszállítmány, a gépkocsik tóm állnak, mert az almát szállítani kell, s nem utolsósorban az asszonyok a mező- gazdasági munka befejeztével .gy találnak kereseti lehetőséget. — Mennyit lehet az almafe"ezéssel keresni? — érdeklő- löm Kocza Jánosáétól. — Egy kilogramm megtisztított almáért egy forint negyven fillért ketten 140 még ennél is többet tisztítót tunk — mondja. Gyors számolgatást végzek. Az annyi, mint... majdnem száz forint egy napra. Az idős asszony azonban megjegyzi: — Nefn megy mindig egyformán. Ebbe is bele lehet fáradni. Különösen nekünk, ny ugdí j asoknak. Pár méterrel arrébb két hé- halmi fiatalasszony, Szűcs Já— Az apróbbal meggyűlik a bajunk. Azt is ugyanúgy kell tisztítanunk. A végén alig marad belőle valami — panaszkodik Szücsné! Miközben beszél, a keze egy pillanatra sem pihen. Látszik rajta, hogy dologhoz szokott. — Tavaly ilyenkor mit csináltak? — Ültünk otthon a szobában — vágja rá a választ. Mindnyájan örülnek a munkalehetőségnek. Már kilenc- vennél is többen vannak, kapunk. Tegnap Eleinte pedig húzódzkodtak az kilót, tegnapelőtt almafelezéstől. Azt mondták: nem lehet azzal keresni, csak az időt töltik el. Néhányukat a termelőszövetkezet elvitte a konzervgyárba, hadd ismerkedjenek meg ezzel a munkával. A teljesítmény nem volt valami kimagasló. Igaz, szűkölködtek a jó szerszámokban, a munkafolyamatot sem bontották részeire. Mindenki csinált mindent. Az eredmény elkeseredést szült. Amikor az első szállítmány megérkezett Palotásra, alig 5ten-hatan ültek a ládák mellett. Aztán egyre népszerűbbé vált ez a munka az asszonyok között. Különösen a héhalmiak és a szarvasgedeiek vannak sokan. Csodálkoznak is, hogy a helybeliek távolmaradnak. Csorba Józsefné és Tóth Mi- hályné is Szarvasgedéről jár át nap mint nap Palotásra. — Megéri, mert a munkához már hozzászoktunk — mondja egyikük. Csak amiatt szomorkodnak, hogy december 20-a után megszűnik az almafelezés. Január első napjaiban csibékkel töltik fel az istállót. — Ilyet máskor is szervezhetnek — mondja Tóth Mi- hályné. A körülötte levő asz- szonyok bólongatnak. Egyetértenek munkatársuk szavaival. Közben újabb almastóllít- mány érkezik. Az asszonyok maguk mellé veszik a tisztíta- nivalót. A szép, fehér húsú gyümölcsre pedig kénsav kerül, nehogy megbámuljon. Sz. Gy, Bolgár keresztszülei voltak Esztergomnak Esztergom millenneumával kapcsolatban sok érdekes, új vonással gyarapították a kutatók a város történetét. Dr. Győrffy György, a történettudományok doktora, az MTA Történelemtudományi Intézetének tudományos mun- satársa például ama az évszázadok óta nyitott kérdésre ta- álta meg a választ, hogy Az első magyar nyelvű feljegyzés, az „Estrigum”, 1146- ból való. Eredetét illetően a XVI—XVIII. században olyan nézetek uralkodtak, hogy első része a Duna régi latin nevéből, az .,Ister”-ből származik. Csakhogy az Ister névvel egykor az Al-Dunát Jelölték. Voltak olyan feltételezések, hogy IX. századi ban növekszik, mint benne a pekhez, a pulthoz, vezeti íonnam származik az ezeréves „ keleti frank elnevezésről van város neve. szó — ám ilyen névalakot sehol sem jegyeztek fel. Föld alatti csövek Javítása Az NDK-ban a városiban levő fő vízvezetékcsöveknek csaknem a felét még 1918. " előtt fektették le. A föld alatti csövek kicserélése alkalmával gvakran. hosszabb időre megbénul az utcai forgalom. Nemrég Lipcsében olyan újszerű javítási módszert ta- ■ attak ki. amely lehetővé teszi a fMdmúnkálatók terje- i Mmenek jelentős csökkenté* tót. A régi cső a föld alatt marad; felfújható gumitömlőt Illesztenek belé és a tömlő és a cső fal közötti térségbe cementoldatot szivattyúznak Húsz perc múlva a cemeir megköt, s akikor a gumitömlő: ki lehet venni. A szakemberek becslése szerint, az így megjavított cső még 40 évig szolgálhat. Ez az eredeti módszer a körülbelül 10 centiméteres. vagy ennél nagyobb átmérőjű csövek javítására alkalmas. Dr. Győrffy szerint a foglalás előtti nevek továbbélésének feltételezése eleve •letséges. hiszen Pannónia csaknem harc nélkül jutott a magyarok kezére. Az erről a •ertiletről felieevzetf mintegy 50, IX. századi helységnév körül alig néhány került a magyar helynevek közé. A megoldáshoz végül is az T.Z érdekes megfigyelés veze- "ett el. amelyet 1947-ben Deny francia turkológus publikált. Eszerint a dunai bolgárok kőbe vésett fegyverleltár felirar- tai között szerepelt a bolgár—török nyelvű esztrigin nek, vagy esztrogimnek ejtett szó, amely rendkívül hasonlít Esztergom nevéhez. Dr. Győrffy ezen a nyomon síindulva megállapította: azokat a bolgár kőműveseket hívták eszbniigineknek, akik vastag bőrlapokból készítették a régi keleti páncélokat hon- »A X. század második felében, amikor nagyon, szór j váltak a magyar—bolgár kapcsolatok, Taksony vagy Géza hozta a királyi székhelyre a bolgár bőrműveseket. A magyar fejedelmek és királyok az udvart szolgáló népeket, köztük az iparosokat gyakran foglalkozásuk: szerint. egy helyre telepítették. Környezetük pedig foglalkozásáról nevezte el a falut, .fgy kan ta a börpáncél készítőkről r>é. vét Esztergom. MŐGRÁB — 1973, december 5., szerda
