Nógrád. 1973. december (29. évfolyam. 281-305. szám)

1973-12-31 / 305. szám

Akik az új évet munkával köszöntik Utolsó é/zaka »Amikor más szórakozik, nekii nk dolgozni kell’’ Az óév utólsó napján ha­gyományos a készülődés arra, hogy az új esztendőt a szokott ünnepélyességgel, vígsággal fogadják. így van ez Balas­sagyarmaton is. Pontban éjfélkor pezsgőspo­harak koccannak össze, jókí­vánságok röpködnek. Vannak azonban, akik szilveszter éj­szakáján, ugyanúgy, mint az évben bármikor, dolgoznak, az új évet munkával köszön­tik. 1. — Főúr! Két feketét! — Főúr! Fizetek! — Föúr! Boldog új évet! — hallatszik a Béke étterem asztalaitól. A főúr pedig, Far­kas Ferenc, huszonhárom éve tapos az asztalok között, s ilyenkor fogadja a vendégek jókívánságait. Az idén is szó­lítja a kötelesség. — Arra tanítottak: amikor más szórakozik, nekünk dől-, gozni kell — mondja, majd még hozzáteszi: — Ilyenkor, szilveszterkor azért más. Együtt ünnepel a pincér a vendégekkel. — Családja? — Hozzászoktak már. te­het, hogy feleségem és a fiam bejönnek az étterembe. — Milyen tapasztalatai van­nak a korábbi szilveszterek­ről? — Kellemesek. Igaz, hajta­2. A postahivatalban Qseródi Zsuzsa egyik szeme sír, a má­sik meg nevet. jobb kapcsolásokat és keve­sebb . bosszúságot kívánnak. — Az évfordulóról hogyan emlékeznek meg? — Mi is koccintunk, de éj­fél előtt öt perccel. Később már úgy sem jutna rá időnk. A szilveszter éjszakai tele­fonügyelet érdekes, élmény­számba menő. Hogy ml lesz ennél nagyobb élmény? — A pótszilveszter — vág­ja rá Zsuzsa. Szabó Zoltánnak is talpon kell rparadnia éjjel. Taxisofőr. A szécsényi járásban az ügye­letes orvossal furikázik majd. Tavalyelőtt a rétsági járásban volt szolgálatban. —• Ketten váltjuk egymást kollégámmal, s még csak egy pohárka itallal sem köszönt­hetjük 1974-et — mondja, mintha bosszankodna, de nem, — tudja, hogy biztos ke­pedig férfi köszöntő legyen. „A jókívánságokból nekünk is kijut” — Tavaly szilveszterkor Is szolgálatban voltam, § az Idén is vállaltam.. Ketten le­szünk benn a telefonközpont­ban. — Ilyenkor is telefonálnak? —• De még mennyire. Tíz őrétől éjfélig csendes az éj­szaka, de aztán egyszerre ze esetleg életet is menthet, ha idejében érkezik a doktor­ral a betegekhez. — Ilyenkor jóval több hí­vásra Számíthatunk. Az em­berek többet megengednek maguknak. Akadnak vereke­dések is. Az italtól könnyén erős az ember. Aztán mehe­tünk a doktorral véralkohol­vizsgálatra — magyarázza nagy szakértelemmel, mert 'az orvosok mellett van miről ueszélgetni. A felesége megszokta már, hogy férje számára ritkán ünnep az ünnep. Kislányával a nagyszülőkhöz látogatnak. — Ha alkalom adódik, fel­hívom telefonon — mondja a taxisofőr, s már indítja is a gépkocsit az újabb fuvarra. Az ablakon még kiszól: — Szolgáltatók vagyunk. — „Kívánunk boldog új évet, hogy essen ki a kemen­ce oldala, dőljön ki a fala­zott sütő, maga meg házi né­ni. jövőre gyereket szüljön!” — ezt mondták újév reggelén a köszöntgetők Szügyben. Csak tudja, szlovákul és így magyarra fordítva nem rímed­nek a sorok. Amolyan régi, népi mondóka ez, semmi je­lentősége nincs! mert a kö­szöntők a hetvenéves néninek is elkántálták, hogy Jövőre gyereket szüljön”. Anka néni Szügyiben idéz­geti a régi szilveszteri, újévi szokásokat, hiedelmeket. És közben sopánkodik, hogy „mi­ért is nem karácsony előtt kerestek meg, a karácsonyhoz sokkal több népi szokás fűző­dik.” Am, Anka néni kincsestá­ra kimeríthetetlen. Néhány csipkés imgváU, sok-sok régi, megsárgult fénykép, s már éljük is a régi idők szilvesz­tereit. — Régen, szilveszter estén lencsét főztek az asszonyok, hogy a következő évben sok legyen a pénzük. Az én jó nagyanyám is lencsét csinált mindig, mégis kevés pénze volt. Ml meg már kolbászos káposztalevest vacsorázunk és azért mégis van elég pénzünk. Amire kell, futja. Csináltunk ádaspáliinikát is. A főzdéből hazavittük az utópárlatot, ez­zel öntöttük fel az égetett cukrot. No. megvacsoráztunk és mentünk mind a temp­lomba. De már ott azon járt az eszünk, hogy vajon maid a bálon kivel táncolunk. Az öltözködésinek külön ha­gyományai voltaik. — Bizony ám. Nemúgy ment mint ma. Hogy a lá­nyok csak felkapják a nad­„Tizennégy szoknyába men­tünk a bálba.. rágot, meg a cslpkeblúzt és mér mennek Is. Nekünk a szépségért valóban, meg kel­lett szenvedni. Nézze csak a hajunkat ezen a negyven év­vel ezelőtti képen! Milyen szép göndör. De tudja-e, hogy már három-négy nappal az ünnep előtt apró fonatokba fontuk a hajunkat? Azzal aludtunk. csakúgy hyomta, húzta a fejünket. A mulatság előtt aztán kibontottuk, ak­kor, ha jól begöndőrödött szé­pen felfésültük. De gyönyörű is volt. nézze csak meg! A frizurától már csak a népviselet volt szebb. — Azt elhiszem. Tizennégy savanyába mentünk a bálba. Szi.veszterkor kékben vol­tunk. újévkor ir*sg csupa fe­hérben. A szügyi népviseletet nem­csak a képekről láthatjuk. Anka néni már négy éve dol­gozik egy ember-nagyságú bá­bun, amelyet a régi szép ru­háiba öltöztet be. A baba el­készült, csupán a csipkés ing- váll meg a rojtos vállkendő hiányzik róla. — Aztán tudják-e. hogy mi­ért nem lehet tyúkot főzni újévkor? — kérdezi az örök- vidám, tréfás kedvű Anka néni. — Azért, mert a tyúk elka­parja a háztól a szerencsét. Malacot meg azért eütnek, mert az odakaparja. Nem va­gyok babonás természet: min­dig sütök tyúkot újévre. A család nagyon szereti. Meg azt is írja fel: úgy tartják Szügyben, hogy ha újév után leánygyeirek születik, akkor egész évben lányok születnek a faluban. Az első újévet köszöntő pe­dig férfi legyen, mert ha nő. az szerencsétlenséget hoz a házra. Ez is Anka néni taná­csa. Egyszerű a mai lányoknak? Nem. Ezt mondták Balassa­gyarmaton azok a kislányók. akiket a szilveszteri készülő­déskor kaptunk lencsevégre. Anka néninek nem volt ré­sze a kozmetikázásban. És a lányok szerint ez is van olyan nehéz, mint a hajgöndörítés. Fő az, hogy a lányok min­denkor szépek legyenek. Eny- nyibem maradtunk. V. Kiss Mária A miniszter köszönti megyénk mezőgazdasági dolgozóit Az 1973. évben végzett alkotómunka meg­érdemelt örömével és a jövőbe vetett biza­lommal köszönthetik az új esztendőt a me­zőgazdaság, az élelmiszeripar és a fagazda­ság dolgozói. Visszatekintve az 1973-as esztendőre, jól­eső érzéssel állapíthatjuk meg, élelmiszer- és fagazdaságunk — a kedvezőtlen időjárás, a járványos állatbetegségek ellenére — ered­ményesen valósította meg a párt- és a kor­mány által meghatározott feladatokat, újból nagy lépést tett előre a X. kongresszus ha­tározatai és a IV. ötéves terv megvalósítása útján. Az élelmiszer- és fagazdaság dolgo­zóinak helytállása, szorgalmas munkája, az ágazatok és üzemek Javuló együttműködése, a termelés korszerűsödése, a hatékonyság növekedése, az üzem- és munkaszervezés ja­vulása tette lehetővé a társadalom élelmi­szer-fogyasztási igényeinek még maga­sabb szintű kielégítését, élelmiszer- export jelentős növelését. Egyes terme­lési ágakban újabb kimagasló eredmények születtek, biztatóan halad a kormányprogra­mok végrehajtása. Jól tudjuk azonban azt is. hogy egyes termékekből még nem sike­rült teljesen, vagy nem sikerült megfelelő áron kielégíteni a társadalom szükségleteit. A mezőgazdaság, élelmiszeripar és a fa­gazdaság 1974. évi legfontosabb feladatait pártunk Központi Bizottságának novemberi, és az országgyűlés decemberi ülése megha­tározta. Legfőbb törekvésünk, hogy az új esztendőben tovább javítsuk lakosságunk élelmiszer-ellátását, növeljük az exportot. Ki ­emelt feladatnak tekintjük továbbra is a szarvasmarha-tenyésztés, a zöldség-, gyü­mölcs-, cukorrépa- és burgonyatermesztés fej­lesztését, az élelmiszer-ipari feldolgozás bőví­tését, korszerűsítését. Valamennyi ágazatunk­ban javítanunk kell az üzem- és munkaszer­vezést, a munka termelékenységét és a ha­tékonyságot. Búcsúzva az óévtől, a minisztérium vezeté­se, munkatársai és a magam nevében kö- szönetemet és elismerésemet fejezem ki a mezőgazdasági, élelmiszer-ipari, erdőgazdasá­gi, elsődleges faipari üzemek és vállalatok, a tudományos, oktatási, költségvetési és szaki­gazgatási intézmények, a megyei és járási szakigazgatási szervek, a földügyi és térké­pészeti igazgatás valamennyi dolgozójának az 1973. évben végzett eredményes munkájá­ért. Kérem, hogy az új esztendőben újabb lendülettel, még nagyobb odaadással mun­kálkodjanak céljaink megvalósításáért, az élelmiszer- és fagazdaság fejlesztéséért, egész társadalmunk javára. Kívánok mindannyiuknak jó egészséget, sikerekben gazdag, boldog új esztendőt. Dr Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter Szabó Gytfla •Ilyenkor jóval több hívásra számíthatunk” ni kell, de Jó munkaszerve­zéssel elkerülhető, hogy a vendégek a megrendelés tel­jesítésére hosszan várakozza­nak. A borralavó is több va­lamivel. Éjfélkor durrognak a pezs­gőspalackok. s ilyenkor a vendégek csupa jót és szépet kívánnak a pincérnek. — S a pincérek egymás­nak? — Boldog új évet — mond­ta mosolyogva. több százan emelik fel a kagylót. A központ mint egy karácsonyfa, úgy néz ki. Nem beszélve a távolsági beszélge­tésekről. Hat kéz is kevés len­ne, s nekem csak kettő van — magyarázza. A telefonügyeletesek türe­lemre intik majd a kedves előfizetőket, de a legnagyobb türelemre nekik van szüksé­gük. — A jókívánságokból ne­künk is kijut. A legtöbben Rádiótáviráez-tanfolyam A 209-es számú Zsinkó Vil­mos Ipari Szakmunkásképző Intézet és a nagybátonyi já­rási MHSZ vezetősége párhó- napos szünet után újra meg­kezdte a rádlótávírász-tanfo- lyamot az iskolában. Ezen 24 első. másod, és harmad éves tanuló vesz részt. A tanfo­lyam célja, hogy előképzést adjon az érdeklődő fiatalok­nak a híradástechnikai alap­fogalmakból. A négy hónap­ra tervezett tanfolyamon a hallgatók megismerkednek a morzejelek adásával, vételé­vel. elsajátítják az elektro­technikai alapfogalmakat, majd gyakorlatban kisebb tranzisztoros készülékeket ké­szítenek. Az utolsó foglalko­zást egybekötik a vizsgával. (ÍL AZ ÖREG akereveten. Ap­----------------ró. törékeny, ő sz hajú ember. Mozgékonysá­gából. szavaiból vidám alap- természet olvasható ki. Fölöt­te családi képek. Hat gyer­meke van. Előkeresi a vonót. — Már szőrözni kellene — jegyzi meg. Gyantáz. Csodála­tos hangokat csal ki az öreg hegedűből. Kedvenc dalát muzsikálja: „Itt hagyom a fa­lutokat nemsokára...” Ez persze csak a nóta. Csonka Tibor Kairancsságon még csak 62 éves. Régi, híres cigányprímás. Sági Tibinek ismerik a környező falvak­ban. E becézés talán kissé bi­zalmas, de az elismerés és tisztelet is benne foglaltatik. Emlékezik. — Rajkó koromban a bá­tyám kezdett tanítani, meg Rotos Lajos. ö volt Botos Bandinak, a híres tarjáni ci­gányprímásnak az édesapja. Amikor tizennégy éves let­tem, először álltam dobogóra, A nemrég lebontott Kulacs vendéglő helyén játszottam. Egy este ötven fillért kere­sett. Ekkor már árva volt. A Szerencsés nevű detektív megszánta. a muzsikáin is tetszett neki, így „korenge­déllyel” húzhatta a vendégek fülébe a nótát. Seaédorímás volt. A bátyja gyakran meg­betegedett. így sokszor ő vezette a zenekart. — Volt úgy. hogy tizenkét- tagú bandával játszottunk De inkább hatan voltunk. Az­után megnősültem Laouitő- ről. Négy fiam közül három muzsikus lett. Iván és Tibor prímás. Gábor nagybőgős, őt nem én tanítottam. Még ma is többször fellépünk egv zenekarban. Apa. három fia, és két vendég cigányzenész. — Járunk lakodalomba. Szeptemberben is muzsikál­tunk Nógrádmegyerben. Én prímáztam meg az Iván fiam. Szombat déltől vasárnap haj­nalig. Elfáradtam-e? Egv kis lélekmelegítővel két lagzit is átmuzsikáltunk volna. Azután panaszkodik. Ke­vés helyen kell már a cigány­zene. Inkább dzsesszzenészt fogadnak. Nagyon kedves muzsiku­sa volt a népnek. Szilveszter­kor Lapujtőa és Kesziben egész bált végig muzsikáltak — szól közbe a felesége. A muzsikus hegedű nélkül nem sokat ér! — Ez öreg hevedfi már ké­rem. Etesen vettem, még a pengős világban. Az asszony csirkét járt árul,ni a piacra, hogy meglegyen az 50 pengő. Így is részletre vettük. Ennyi Pénzért akkor talán még egy tehenet is adtak volna. A bál és a lakodalom a csa­ládi zenekar fellépéseinek' színhelye. Az öreg prímás nehezen tud dönteni, de azért elárulja, hogy lakodalomban mindig szívesebben muzsi­kált. A fiatalkori nekibuzdulás után mégsem lett ..profi" ze­nész. A hat éhes száj enni kért. Elment dolgozni, hogy nyugállományba vonulása után is eltarthassa családját. A bányában kezdte, azután iskolában fűtött, dolgozott az útfenntartóknál, és tíz évet ?Űtüsködött Salgótarjánban a kórháznál. Tavaly áoriv'ban nyugdíjazták. Nem sokat kap. lói jön a muzsikálásból csor­dogáló kiegészítés. Az asszony ■s betegeskedik. •— Szívesen játszok itthon is a családnak. Az unokák szeretik a hegedűt hallgatni. Nincs olvan nóta. amelyiket ne tudnám elmuzsikálni! Ta­lán ezért is szeretnek sokfe­lé. Apám után lettem neves, mert 6 is prímás volt. meg a nagyapám is. De azért az elismerést én magam is ki­harcoltam. Az első fellépésem óta sokat változott a világ. Valamikor lovas kocsival iár- tak a bandáért, mostanában tehertaxival. Az öreg muzsikus milyen szilveszterre készül? — HÍVTAK bennünket Vlzs- lásra muzsikálni. De azt hiszem itthon mara­dunk Karancsságon, a presz- szóban. Búcsúzóul ismét felhangza' nak a kedvenc dallamok: „Itt hagyom a falutokat nem sokára...” Rozgonyi István NÓGRAD = 1973. december 31., hétfő

Next

/
Oldalképek
Tartalom