Nógrád. 1973. december (29. évfolyam. 281-305. szám)

1973-12-20 / 297. szám

Kulturális vállalások Nincs A FURÁK Terézröl elne­vezett hrigád az Üvegipari Müvek salgótarjáni öblösüveg­gyárának legjobb szocialista közösségei közé tartózik. Jó eredmények mellett aranyjel­vények fémjelzik tevékenysé­güket. A jól összeszokott kö­zösség több mint tíz éve nyer­te el a Szocialista elmet. A brigád a mérőhenger-, üzemben dolgozik, mind a har­minc tagja nő, javarészt asz- szonyok, anyák. Van közöt­tük helyi lakos és bejáró is. Brigádnaplójuk tanúskodik kuturális vállalásaikról. Talán hat pont sorakozik a napló lapjain. Részvétel politikai, tömegszervezeti oktatásokon, új dolgozók támogatása, beta­nítása, TIT-előadások hallga­tása, részvétel az üzem kü­lönféle rendezvényein, folyó­iratfelolvasás. Ez utóbbiról be­jegyzés a naplóban „felolva­sást tartott a brigád”: dátum. — Legutóbb a népesedés­politikáról olvastunk fel egy cikket — mondja Pförtner Jó- zsefné, aki tíz éve tagja a bri­gádnak. — Utána megbeszél­tük, miért is jó a rendelet. Sok itt a fiatal mama. Min­dent megbeszélünk, még a té­vét is. Erről a saoyjet folyta­tásos filmről, ami most ment, minden alkalommal beszélget­tünk. A kulturális életünket kielégítőnek tartom. Eljárunk néha színházba is, vagy meg­nézünk egy-egy kiállítást. Leg­utóbb, nyáron, ,a szabadtéri szoborkiállítást néztük pieg közösen. Van itt az üzemben könyvtár aki akar, olvashat. A könyvtár egy szekrény, üvegezett ajtaja mögött a pol­con ritkáé sorban a könyvek. — Háromszáz kötet áll ren­delkezésre — magyarázza Ke­Mai t 21.40: Zenei Figyelő. A TV zenei újságja. — A művészeti hetek után is igen gazdag ese­ményekben a zenei élet — mondja Kármán György, a Fi­gyelő szerkesztője —, s ez ter­mészetesen az adásból is ér-* zékelhető. Műsorunk ezúttal három fő részből áll. Az első­ben híradószerű képekben mutatjuk be a zenei élet ak­tuális eseményeit: a 100. szü­letésnapját ünneplő főváros tiszteletére rendezett ünnepi hangverseny részleteit láthat­minden lemn Bánd ómé. aki munkája mellett a könyvtári teendőket is ellátja. A brigád bízta meg a könyvtárossággal, azóta már egy továbbképzésen is részt vett. — Minden nap fél tízkor, háromnegyed kettő után, ég sokszor hat előtt is kinyitom a szekrényt, kölcsönzők. Ha valakinek olyan könyvre van szüksége, ami nincs nálam, ki­kérem a központból, ez a könyvtár ugyanis csak letétje a kultúrházbart levőnek. Télen többet olvasnak az asszonyok, elsősorban regényeket. Nem csak maguknak kölcsönöznek. Gyakran fordulnak hozzám olyan kéréssel, hogy ezt vagy azt a kötelező Irodalmat sze­rezzem meg a gyereknek. A rendszeres olvasók száma ti­zennyolc körül mozog. Az az igazság, hogy ez a könyvtár nem az egyetlen könyvforrós. Helybe hozza az olvasnivalót az üzemi könyvtári esztő. Ne­héz ellenállni. Nekem például négyezer forint értékű könyv­táram van. MINTHA végszóra történne, megjelenik az üzemi könyv­terjesztő, nagy halom könyv­vel. — Élenjáró társaság ez — mondja tréfásan, bár csoda, hogy a nagy csomag cipelése nem vette el a tréfáskedvét — Sok könyvet vesznek, csak nehezen jutok el hozzájuk. Én sem lehetek Száz helyen egy­szerre. Hogy mit olvasnak? El­sősorban regényeket Szeretik a kalandoskönyveket is. Amit kérnek, azt Igyekszem ©lőke- ríteni, — mondja Nyereges Já- n.o&né könyvterjesztő. Az idén januártól új fiatal dolgozók kerültek a brigádba. Egy közülük Sztnta Erzsébet Tizenhat esztendős. A kuitu­é v é a j á n I jak a nézők, bemutatjuk Pierre Dervaux-t, valamint a Moszkvai Nagyszínház igazga­tóját éj Kodály Zoltán közel­gő születésnapján megrende­zésre kerülő hangverseny egyes részeit; közreműködik a Debreceni MÁV Szimfoniku­sok Zenekara. A műsor má­sodik részében riportot sugár­zunk a The Fires of London kamarazenekar tagjaival, s részletet a budapesti vendég­játékuk programjából. leírva rális vállalásokkal kapcsolat­ban ezt mondta: —- Nagyon érdekeseik ezek a TIT-előadások, amiket he­tenként Itt, az üzemben tarta­nak. Sokat lehet tanulni belő­lük. Az is Jó, hogy néha elju­tunk színházba, moziba. Van bérlet, kisorsoljuk azok kö­zött, akik szeretnének elmen­ni. Olyankor a későbbi busz- szál megyek haza. Szécaényből járok be. — Mit szólnak a szülők, ha a kislányuk csak a későivel megy? — Mit szólnának? — moso­lyodat el Erzsiké. — örülnek, hogy színházba Járhatok. Lehet, hogy a brigádnapló­ban feltüntetett vállalások ke­vésnek tűnnek, de a beszélge­téseikből kitűnt, nincs minden leírva. A mondat a felolvasás­ról magvas vitát takar. A bri­gád minden tagja részt vesz a politikai, tömegszervezeti ok­tatás valamilyen formájában. Közös rendezvényekre ritkán kerül ugyan sor, de ez első­sorban abból következik, hogy a brigádtagok nők, háziasszo­nyok, anyák. A VÁLLALÁSOKAT to­vább szeretnék fejleszteni, szé­lesíteni, bővíteni próbálják. Ez sem megy könnyen. Van a brigádnak patrónusa, a kul­túrotthon könyvtárosa, de ne­ki ezenkívül még vagy húsz brigádról kell gondoskodnia. Talán jobb lenne bővíteni a patron,álók körét, hogv — Tagliibar Ferencnél brlgádveze- tő szavaival. — „Égy kiesét több idő jutna a brigádra. Nem sok, hiszen mi sem na­gyon érünk rá, de bevezetne minket a kultúrába.” —gáspár a t u n k Ezt követően Schiff András zongoraművész és Kovács Lóránt fuvolaművész játszik, egyikük Beethoven Bagntell- jét, másikuk Mozart: A hárfa fuvolaverseny II. tételét adja elő. Végezetül a Cseh Filharmó­nia Zenekara Játssza el — Ni­canor Zabaleta közreműködé­sével — Mozart Rekviemjé­nek egy részletét, s Hände1 Judás Macabeusának egy té­telét láthatják a nézők a bu­dapesti kórus előadásában. De talán jobb így. Telje­sedjék a sors akarata. Test­véreim, rokonaim fogadják utolsó áldásomat. Földi dolgokról nincs mit közölnöm veled, de még kéré­sem van hozzád. Kérlek, fe­lelj meg kötelezettségeimnek, hogv nevem becsületben ma­radjon. Tudod, mennyivel tar­tozom Fritznek és Viktornak. Damjanich tábornoknak ezer­négyszáz forintjával tartozom, fizpssed meg adósságomat le­endő özvegyének, mert Dam­janich János is vértanú ha­lált szenved velem együtt a mai nao reggelén. Nagy isten, a válás órája nemsokára üt... Mondd meg gyermekeimnek, hogv emberi törvények ítéltek el. hogv be­csületes voltam és a meggyő­ződésemért haltam meg. Isten veled, drága Elízsm! Élietek boldogul, szeretett gyermeke­im. ne átkozzátok emlékemet: nemsokára kiszenvedek ...” Itt megszakad a levél, s a másolaton jegyzet adia hírül, hogv az alább következő utol­só szavak már a vesztőhelyen íródtak. „Még egyszer köszönet hűsé­gedért és mindazért, amit ér­tem tettél. Nem írhatok töb­bet. Éljetek boldogul kedve­seim! Holtig híved Lein ingen Károly”. * A hatodik levél Lázár Vil­mos siralomházában íródott. Arad. 1849. október 5-én, éjjel. Mindenem e földön, kedves, szeretett Máriám! A lelkiatya. akinek kezébe letettem vallomásaimat. át fogja adna neked kis gyűrű­met. szivartárcámat és evő­eszközeimet. amit itt a fogsá­gom alatt használtam. Én ke­resztül vívtam az élet-halál tusáját — meg fogok halni. Szívem, a szegény, éretted fog dobogni utolsó dobbaná­sáig és azután is nálad marad tiszta szerelemmel. Én nem akarom átkozni a végzetet. Néró. senkit — a boldogító szerelmedben eltöltött öt év szolgál vigaszomul. Amikor majd gyermekeink kilépnek a világba, mind­egyiküknek adj tőlem egy emléket, őrizzék tovább an­nak jeléül, hogy becsületesen, tisztán éltem át az életet, nyugodtan halok meg, habár ártatlanul. Te pedig, életem védangvala, akinek kezeiben sorsom tisztább és jobb lett. fogadd erős lélekkel utolsó istenhozzádomat. Nyugodtab- ban halok meg azzal a re­ménnyel. hogv fájdalmadat korlátozni fogod. így kell ten­ned. mert csakis ezzel bizo­nyíthatod. hogy emlékem mennyire kedves számodra. Köszöntsd, csókold nevemben Ármint. Lórit, Hermint. Minát. Steinert és Mednvánsz- kyt. minden jó ismerőst, ba­rátot és rokont. Csókold meg kedves gyermekeinket és öleld őket forrón szerető szí­vedre. miként én téged, ked­ven Marim. Lélekben ölellek és az utolsó percemig éret­ted dobogó, szerelmes szívem­re szorítalak. Isten veled. Tied örökké, még a síron túl is hűséges Vilmosod”. * A hetedik búcsú Damíanich Jánostól való. Nem levél. Ez a jellemre és termetre egy­aránt rendkívüli jelenség, aki a csatatéren való otthonos mozgását szabadszájú mondá­sokkal fűszerezte, imát írt ha­todikára virradóra. Feleségé­nek szánta, neki címezte. „Mindenségek ura! Hozzád küldöm fohászomat. A hitve­semtől! elválás órájában Te erősítettél enremet. Adj erőt továbbra Is. hogy a kemény 4 NÓGRÁD — 1973. december 20., csütörtök Megszépül Az autóbusz a ház előtt te­szi le az embert. Homlokza­tán óriási felirat hirdeti: kul­túrotthon. Az épület képe. ál­lapota azonban megkérdője­lezni látszik ezt a hivalkodó állítást, A falak vakolatába obszcén rajzokat és feliratokat karcoltak Illetéktelen kezek. Vajon kik vezethetik le Itt és ily módon „művészi” ingerü­leteiket? Milyen érzések, gon­dolatok munkálkodnak ben­nük? Az ablakszemek itttott be­törve. Az épület bal oldali szárnyának ajtaja megrogy- gyant. A csatorna beózik, a falak nedvesek. Ráférne már egy generálozás. De a hatva­nas évek elején épült művelő­dési háznak funkcionális hi­bái is vannak. A TERVEZŐK „ALUDTAK” A nagyterem és a tánchelyi­ség túlméretezett a község — valamivel ezer feletti — lélek­számúhoz képest. A mennye­zet indokolatlanul és szükség­telenül magas. Ezért aztán télen szinte megoldhatatlan feladatot jelent a termek be- fűtése; azaiul.—fűtött, hideg helyiségekben kellemetlen ül­dögélni. Persze nem a mátrá- szeiei művelődési ház az egyetlen, amelynek építésé­nél „aludtak” a tervezők, és nem vették megfelelőképp fi­gyelembe a kultúrotthon funkcionális, a közművelő­dés sajátos szempontjait; ar­ra pedig egyáltalán nem gon­doltak, hogy a művelődési házra egy évtized múlva, sőt azután is szükség lesz, hogy annak a fejlődéshez igazodva, korszerűen keli betöltenie feladatát A mátraszelei művelődési ház épülete — mindent össze­vetve — korszerűtlen, állapo­ta rossz. Ezért — reméljük, még időben — szánta el ma­gát a Kazárt községi köz" Tanács a tatarozásra. A köze félmillió forint értékre terve zett munkát a jövő évben kezdik el, s 1975-ben fejezik be. A végrehajtó bizottság a munka elkezdését és a hozz! szükséges pénzt már megsza­vazta. Mátyus Imréné pedagógus. a művelődési ház tiszteletdí­jas igazgatója sokat vár e munkálatoktól. Mindenekelőtt a közművelődési tevékeny­ség, a szórakozás feltételeinek ás színvonalának javulását. Mert jelenleg saját szervezés­ben rendezett előadások, fog­próbát, a becstelen, gyaláza­tos halált mint férfiú, erőtel­ten állhassam ki. Hallgasd meg, 6 Fő Jóság forró kérésemet. A harcokban és csatákban Te vezéreltél, óh jó Atyám. Te engedted azo­kat kiállani, s mentő kezed nem egy kétes harcban vé­dett meg. Legyen neved mind­örökké áldott. Oltalmazd Min­denható az én szerencsétlen hazámat a további vésztől, lágyítsd meg az uralkodó szí­vét hátramaradó társaink irán­ti kegyelemre, s vezesse őt böl­csességed a népek javara. Adj erőt. óh Atyám, sze­gény Emíliámnak, hogy ő ama nekem adott szavát: -sorsomat hitemnek erejével viselem el” — beválthassa. Áld meg Aradot és áld meg a veszedelembe jutott sze­gény, magyar hazánkat. Istenem, ismerted szíve­met. és minden lépésem tud­va van előtted. Azok szerint ítélj fölöttem, hogv a túlvilá­gon kegyes fogadtatásra lel­jek. Ámen”. * A többi áldozattól nem ta­láltam búcsúlevelet az iratkö- tegben. Még két akta szöve­gét jegyeztem fel sebtében. Mindkettő Tichy őrnagytól származott. Az egyik szolgá­lati jegy. amely így szól: „A magas rendelkezések folytán, mint a végrehajtási négyszög parancsnoka jelen­tem. hogy a halálos ítéletet ésoedig níív golyó, kilenc pe­dig kötél által a mai naoon a törvényeknek megfelelően pontosan végrehajtattak. Sem­miféle zavaró incidens nem lalkozások, klubok működé­se vonatkozásában elég sze­rények a lehetőségek. RÁFIZETNEK Beat-koncerteket nem ren­deznek, az idén színházi elő­adásokat sem; az elmúlt évadban ugyanis mindhárom előadás esetében 2—2000 fo­rint körüli ráfizetésük volt. — Nein jönnek az emberek a színházba, akármit csiná­lunk — sajnálkozik az igazga-_ tónő, — Közel van Tarján, oda­járnak a fiatalok — magya­rázza Berze Emese tanítónő. — Én is inkább oda megyek moziba, színházba. Ott fris­sebb a műsor, érdekesebbek az előadások. Meg esemény is egy kicsit beutazni a város­ba. A tanács pénzügyi főelő­adója, Csendes Irén a közel­múlt két színházi előadására így emlékezik: — A Nem mindenki jut el Floridába című színmű elő­adását a Rákóczi-telepiek mentették meg. Ha ők nem jönnek, alig lett volna valaki a nézőtéren, így is csak úgy kongott az ürességtől. A Jegy­gyűrű a mellényzsebben víg­játék volt. Nekem nagyon tet­szett. Nem is értem, hogy mi­ért csak Olyan kevesen jöt­tek. Karczag Mária igazi mai fiatal, már pénzügyi főelő­adó. Korábban KISZ-1 titkár is volt Mátraszelén, ismeri korosztálya véleményét: — A mai fiatalok szerintem igé­nyesebbek. mint az előttük já­ró nemzedékek voltak. A mai­ak közül sokan járnak be Tar- jánba művelődni, szórakozni. De az Idősebbek, az biztos, nem mennek el otthonról, in­kább csak a tévét nézik. Egyébként nincs az a „hű de nagy” kulturális élet Mátra­szielén. az ifjúsági klubot azonban — ha teheti egyszer — megnézheti: nagyon szín­vonalas, komoly klubélet fo­lyik. JÖ KAPCSOLAT AZ ISKOLÁVAL Az ifjúsági klubot a műve­lődési ház igazgatónőjének férje vezeti. A legtöbb mun­kában, a szervezésekben meg­bízható társa. De mindenkor számíthat az iskola, a tanári kar segítségére is. Az úttö­rők rendszeresen a művelődé­si házban tartják rendezvé­nyeiket. A társadalmi ünnep­ségeken mellettük a KISZ- esek Is állandóan szerepeinek. Még mindig nagy közönség- siker volt, — Nálunk jó úton jár a közoktatás és a közművelő­dés kapcsolata — mondja Má- tyusné. — Ebben külön jó, hogy pedagógus és művelődé­si ház igazgató vagyok egy személyben. Mindig szívesen adom a termet az iskolának, és ők is szívesen kérik. Bi­zalommal vagyunk egymás iránt. Megegyeztünk a szak­körök dolgában is. Kisebb helyiségek híján szakköröket nem tudunk működtetni. így ezek kizárólag csak az iskolá­ban működnek. Ott rendel­kezésre állnak a szükséges eszközök is, a munka feltéte­lei biztosítottak. A művelődési ház ad egyéb­ként helyet a helybeli társa­dalmi szervek és csoportok rendezvényei számára is. A ház rendezvényeit ezek egé­szítik ki. Így lesz végső so­ron kihasznált az épület. Hét­ről hétre sok ember megfor­dul a házban, többek között ezért is helyeseljük annyira a jövő évben kezdődő tataro­zást. A ház hamarosan újjá­születik, reméljük, hogy ez­zel összefüggésben a mátra­szelei kulturális élet is len­dületet kap. —ok— Hollókő fejlesztése Tegnap ülésezett a Hollókő fej­lesztésével foglalkozó bizottság hollókőn* A palóc népi építészet egyedülálló együttese a néprajz emlékei, történelmi nevezetességei, táji szépsége évről évre mind na­gyobb népszerűségnek örvend a .jel- és a külföldi turisták köré­ben egyaránt. A megnövekedett érdeklődés szükségessé teszi, hogy hollókő fejlesztésének rövidebb és nosszabb távú feladatait összehan­goltan valósítsuk meg. A tegnapi ülésen a bizottság tagja! minde­nekelőtt Hollókő kulturális élete és - idegenforgalma távlati fejlesz­tési programját vitatták meg. történt. A magas rendelkezé­sek folytán a kivégzettek a kivégzés helyén maradtak megfelelő őrséggel. A zászlóalj tíz óra és félkor laktanyájába bevonult. Tlchy őrnagy zászlóaljparancsnok”. És a másik akta: „A magas várparancsnok­ságnak. Mint a tegnapi kivégzések­hez kivezényelt zászlóalj pa­rancsnoka, jelentem $ követ­kező esetet. Tegnap, az akasz­tás után a kivégzettek ítélet- végrehajtását követően a helyszínen nagyobb néocso; portosulás történt. Felszólí­tottam a jelenlevő papokat, hogy az eseményekről szóljon valamelyikük néhány szót a népnek. Eleinte vonakodtak, míg végül az egyik pap — mivel karingben volt. tehát valószínűleg a katolikusok közül — rövid beszédet mon­dott. melyet látszólag a nép helyeselt. Én a beszédet nem értettem, mivel ezen ország nyelvén szólott. Tegnap este a Hajó vendég­lő Zlahal nevű pincére figyel- j meztetett. hogy a pap magyar beszédében a katonaságot és állítólag legfelsőbb személye­ket is gyaíázó kifejezésekkel illetett és a kivégzettek tet­teit magasztalta. Nevezett Zlahal pincér több tanút is meg tud nevezni. További eljárás végett ezt feljelentem. Tichy őrnagy", fFolytatjuk) HófcIIegek a Cserhát fölött — kulcsár felv. —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom