Nógrád. 1973. november (29. évfolyam. 256-280. szám)
1973-11-11 / 264. szám
„Hétkrajcáros” családi fészkünk ORSOVAl EMU,; LENIN wwvww/v^^wwww r Amflsor a feleségemneÜt udvaroltam — 1947 telén —, s úgy éreztük, hogy életünk már elválaszthatatlanul közös, azt mondtam: hozzám se gyere, ha Legalább hat gyereket nem szülsz. Ügy nézett rám, mint akit Vad, forró táncba hívnak. Pör- düJt is egyet előttem, s ma — E7 év távlatából — úgy látom őt, mint egy több színben nyíló hajnalkavirágot, ahogy — az akkor divatos — harang- szoknyája a forgástól kifeszült Nevetett, ■ Inkább csak érezte, mint értette, hogy én halálos komolyan gondoltam a hat gyermeket Arcomba is vágta — visszaír. evette — hajdani hősködésem, amikor három fiúnk után azt mondta a középső egy Vasárnapi ebédelés közben: így a hugi, meg úgy a hugi... — Ugyan, miféle hugi? — néztem a három legénykére. s édesanyjukra, nem kis megütközéssel, hiszen mint később kiderült Ok hamarabb tudtak mindent mint én, — Lesz hugi — zúgták a ft* tök kórusban, én meg: lesz ám a keresztanyátok térde kalácsa. Az asszony meg csak mosolygott Oh az a fenséges és biztonságos szűzmáriás mosoly! Amiben gyönyörködnöm kellett volna, de úgy begurultam, de úgy, hogy házasságunk LaekegyetLenebb viharelemeit kzabadítottam «L Dörgésem, villámlásaim közben 6 csak annyit szólt: mit akarsz, hisz ez még csak a negyedik — s kihasználva döbbenő tem csendjét halkan hozzátette: lány lesz. Ez már biztosan kis* üány lesz... Finnek a — megfellebbezhetetlen csodálatos anyai megértésének — meglntcsak örül. nőm kellett volna, hiszen úgy hiányzót; már a kamaszodó ifjúk közé egy ptcunka kis tündér, mint elnémult szájra az nek. De hát hogy a... ló Istenbe énekelhet az ember, amikor ezernyi Ide népi nyomorúság tátogatta ránk undok pofáját Már eddig is erőnkön felül vállaltuk a magunk, s a nemzet fenntartásának gondját ráadásul én meg olyan konzervatív voltam a gyerekek ellátását nevelését illetően, hogy az első gyerek után kivettem az asszonyt a munkából; ha szegények vagyunk is, nekem otthon rend legyen, s a gyerekek se bltankoljanak az utcán. No persze a fejemhez verték hányszor — még jóbarátaim is —, minek kellett ennyi gyerek? Hogy okos ember ma- .uapság így meg úgy... „Okos" ember? Hogyan magyarázhattam volna meg nekik, hogy a gyermekáldás nem vállalása nem az okosságon, hanem önző, hideg — sőt gyilkos — számításokon múlik. Hogyan magyarázza meg a gyümölcsfa meddőségét gyümölcstelensé- gét, ha virágos ágait letérdelték? Ki érti meg egy olyan szívnék a tisztaságát, amely nagy létszámú családi fészekben pirosodott? Öh én naiv! Ebben á technikától megrészegült rohanó világban ki hajtja meg fejét — s a társadalom státus szimbólumok kapcsaiba szorított derekát — a természet törvényei előtt? Nagy árat fizettünk — mondogatjuk nem kis öniróniával néha az egy gyerekesek, vagy a gyermek nélküliék anyagi gyarapodását, fennhéjázó polgári jólétét látva. Tőlük — a jó módot illetően — legalább tíz, vagy tizenöt évvel vagyunk lemaradva. De lehet-« a boldogságnak ára? Lehet-« a kétségtelenül keserves lemondásokat a tiszta örömökkel egy párhuzamba vonni? A móri ez! héilkrajcáros ház volt a mi. házunk, ahol mindig „hibádzott” egy krajcár «Uhoz, hogy legyen elegendő ktoeápő, flbwt, vagy meSeg takaró. De ha keservesen, izzadva is, mindig nevetve kerestük, mókázva kutattuk a hiányzó krajcárokat. Nincs itt helyem azokról a csodálatos gyönyörűségekről írni, amikben gyermekeink fürdetik tisztára nap mint nap szívünket már huszonöt éve. És ebbe a napi szívfürdőbe már belepezsdíti harmatos rózsaillatát hároméves tündér kisunokánk is. A vakarcs, a kilencéves csöpp lányom — a család Jiercegkisaaszonya", akit félő, hogy egyszer megzabálnak a bátyusok —. persze még nem érti, hogyan lehet ő Ilyen kicsinyen nagy Is. meg néni is, vagyis a 25 éves bátyja fiának a nagynénikéje. Ezen mi is nagyokat kacagtunk, dehát nincs mese: Agnes nagynéni, akinek van egy Tamás nevű unokaöccse. Hogy mi mehet végbe egy ilyen csöpp kis tündér érzésvilágában, az öcsi babusgatása, pajtáskodása, szeretgetéae közben én azt csak sejtem. S talán nem mondok szamárságot, ha azt gondolom, hogy már itt, ebben a korban elkezdődik — a ma oly sokat emlegetett — családtervezés. Ez írás címe után ftélve a felületes olvasó azt gondolná, hogy panaszkodom, vagy irigykedem azokra, akik az anyagi javak birtoklásában — már beérhetettenüi — «lőttünk járnak. Sző riaa erről Sőt éppen séggel dicsekszem. Meggyőződésem — különösen, mert a négyből három gyerek már felnőtt —, bogy én vagyok a boldog — s vélem együtt a három-, négy-, ötcsaládosok — az irigylésre méltó emberek. Az Idő, a ml szép, nagy emberi akarásunkat igazolta. Laassn a társadalom is belátja már, hogy a jövőt ringató bölcsöket féltő, segítő kezekkel kell körülvenni. Erős a ml hazánk. Erősebb, mint történelme során bármikor. Bizonyítja ezt az a roppant anyagi áldozat, amit most már meghozhatott a nemzet fenntartásáért, a holnapért. De... A több gyermekes családok rendszere* és minden eddiginél nagyobb anyagi támogatása szerintem csak arra jó, hogy kevesebb keserűség cseppenjen a gyermekáldás édes örömeibe, hogy ne „hibád zon” ezután az a bizonyos hetedik krajcár és hogy a harmadik gyermek is olyan szép ruhában mehessen az iskolába, mint ahol csak egyecske van. Vállalni nem azért „érdemes” most már a több gyereket, mert felneveltetésük kevesebb gonddal Jár, hanem, mert öröm, a legtisztább, a legboldogftőbb öröm. Mert örömtörekvésre van berendezkedve — a természet törvényei szerint — minden porci- kánk. E nélkül minden más öröm, gyönyörűség csak olyan, mint a csíki andozással előidézett nevetés... A végén valami közgazdasági „okoskodással” azt is kifejthetném, hogy a gyermekeink közül három már részt vesz a termelőmunkában. Tehát társadalmi értékeket hoznak létre. S bármennyire igazságos is nálunk a javak társadalmi elosztása, lehet, hogy nekem a fiaim által létrehozott javakból kevesebb jut, mint azoknak, akik csak addig vállalták a szocializmus építését, amíg élnek, illetve amíg dolgozni tudnak. De nem „okoskodom". Inkább egy kis történettel szeretném a mondandóm befejezni: Volt idő, amikor egy szelet csokit négy darabra kellett aprítani. Persze az osztozkodás rendszerint így is sértődésekkel zárult, amin később úgy próbáltunk segíteni, hogy számozott céduláikat raktunk egy kalapba, 6 mindenki egyformán húzott. A szerencsétől függően az egyes számú nyertes nyúlhatott először a négy darabra vágott csoki egyikéhez és így tovább. De kiderült, hogy a szerencsére nem lehet bízni a javak igazságos elosztását, mert például a legkisebb fiú háromszor egymás után csak azt kaphatta a szájába, ami utolsónak maradt, mivel a szerencse neki csak a négyes számot juttatta. El is pity eredeti a sikertelenségen. Ml az asszonnyal tehetetlenül álltunk, de nagy boldogságunkra végre kibuggyant gyermekeinkből, amit addig sohasem tapasztaltunk: a legtisztább közösségi érzelem, az egymás javára való lemondás erénye Mert az történt, hogy a leg- nsgyobbik kezdeményezésére mind a hárman letették részüket az asztalra, azzal a felkiáltással: az már nem Igazság, hogy az öcsi harmadszor se tud választani Legyen ő most az első. Mire Zofl tiltakozott: hegyis* ne Hugi a legkisebb, meg ő lány is, legyen az övé az elsőség. És a továbbiakban — amíg nem került mindegyüknek kü- lön-külön szelet csoki — a választásban a legkisebb kezdte a sort, s nagyság szerint a többiek. Gyermeksmese? Lehet. De nekem jogom van ezt komolyan venni s legalább olyan nagyra becsülni, mint a felnőttek egymás iránti tiszteletét, s a nagyobb család, a társadalom érdekeiért vállalt lemondani tudását... Dávid József Az antofdí, — a világ vállalása. Nem vérszegény elidegenülés, hanem mikor már ráismer magára az ember a műltja mély tükrébe néz, gondolata nem öncélú mennyország sem egyszemélyes balga vízió, hanem avult tények megtámadása, a változás, mi változtatva jó. Es tudni kell a tagadást tagadni, kisajátítva kisajátítót, kétkézre fogni, hévvel megragadni szerszámot, gépet, számítást, a szót, s kimondani, mi történelmi mondat: a tudatossá emelt létezést. Még akkor is, ha végül önmagad vagy kit meg kell alkoss, bármilyen nehéz. Gyimesi Ferenci Kettes szél TAKÁCS MEGTORPANT a parton, ■ kezében megzorren- tek az evezők.Talán húszlé- pésnyire egy nő állt a vízben. Szétvetett lábakkal kiesé előre hajolt és a fogát mosta. Barnára égett teste úgy fényilett, mint egy rézbőrű lányé. Majdnem hajnal volt még, a tó ezüstösen ragyogott a nemrég fölkelt napban, i olyan üveges, tiszta csend feküdt a parton, hogy hallani lehetett a fogkefe sercegését. Az evezők dörrenésére a nő fölegyenesedett és hátrafordult. Takács rögtön megismerte: egyik volt a két egyetemista lány közül, akiket tegnap délután a szobornál fölvett a kocsijára. A kis öbölből kihúzta a csónakot, s maga mellett vezetve elindult a lány felé és egészen, közel megállt mellette. — Megismer? A lány szája tele volt vízzel, csak bólogatással válaszolt. — Ebben mos szájat? — kérdezte komolyain Takács. A lány egy pillanatra el- fardult és kiköpte a habos vizet, azután Visszanézett a férfira. — Ha ssotnjasnék, még lnnék Is belőle. Nézze, olyan tiszta, mint az arany. A férfi végigbámutta « lányt. Mentolszag áradt a víz fölött. Jött az úszkáló, fehér habból, lehelte a lány saét- széthasadó szája. Takácsot hirtelen egy kis érzelgés ütött* meg. Az ember emlékezetébe egyszerre vissza Jönnek valahonnan a fogpasztaíDatd reggeli csókok... — Miért kett « «yen karán? — Imádok Aszni A lány egy pillanat alatt végigmérte a férfit Őszülő, sima haj, leselkedő arc, hosszú, szőrös lábszárak, semmi több. — Milyen a lánya? — Maguk szerint bizonyára konzervatív. Egyébként egy intelligens angyal. — Egy pillanatra kitekintett a partra, majd visszafordult a lányhoz. — Nincs kedve csónakázni? — Legfeljebb bekísérem egy darabon, azután úszom egy átüljön be, majd tolom. — Csak nem gondolja? — Miért? Én azt úgy élvezem. A lány megasziről ki repítette a barnákra a poharát és a fogkefét, azután hosszú karját neki feszítette a csónak farának és tolni kezdte befelé. Osafc egy kis nadrág és egy kis felső rész volt rajta, s melleiből minden előrehajlásnál kibuggyant egy keskeny fehér félhold, amely érintetlen maradt a napozásnál. Takács tapintatlanul nézegette a nyúlánk indián testet, amelyre valahonnan a civilizációból két ócska gyári maUdfrgj és egy kis ágyékkMSt hozott valaki, s néhány pillanatra olyan ata- visztibus értaéébe merült, hogy ősi kenuban tolja őt a lány valamelyik hideg vizű északi tavon. De a fákon túl megszólalt egy autóduda, s a másik szülőföld szinte saéjjél- robbanL — Bot ne? — Itt sátoroztak le valahol a közelben? — Ahol letett, mindjárt találtunk egy kertet — A lány egy pillanatra lehajolt és kiöblítette a poharát — Egyébként az este magát is emlegettük a sátorban, — Persze, az úton nem tartották illendőnek megkérdezni, hogy mi a foglalkozásom, ahogyan az a sok kis stoppos Lány teszi az autósokkal. Nos, nem vagyok orvos, sem filmrendező, sem slégerezerző. Vezető beosztásban dolgozom egy vállalatnál. Van kocsim, de nincs sok pénzem. Egyébként elmúltam ötvenéves, és akkora lányom van, mint maga. Simon Imre; PINCE «edtOnk Bogláron. — Mélyül a via. üljön be •gy kicsit majd evezek. A May fölnézett, azután lenyomta a csónak farát fenekét föltomáazta a háíulsó padna, s a fér fiinak háttal ülve, a vízbe lógatta a lábát Nedves combjain úgy csillogott a víz, mint valamilyen nagyon híg zománc. — Itt már lengedez egy kis mtíL — Kettes szél — mondta rá magyarázó hangon Takács. — Azt hogyan számítják? — fordult hátra egy pillanatra a lány. — Ez olyan tudományos meghatározás. Egyes szélben elhajlik a füst kettes szélben megmozdulnak a falevelek... — S az ötösnél, vagy a hatosnál kitör a vihar — neve- -ett közbe a lány. Majd egy kis hallgatás után megkérdezte: — Megfigyelte, hogy minden hurrikánnak női neve van? Clana, Inez, Elza... — Mert legtöbbjük yalamd- lyeo vihart hordoz magában. — Magában már romboltak a nők? — Ama vigyáztam. De most Lazítanék egy kicsit az óvatosságomon. Lehetne találkozni magával Pesten? — Eöl akar vinni a lakására? — játszadozott a lábával a vízben a lány. — Vagy el akar vinni valahová vacsorázni? — Ar túlságosan kockázatos lenne. Kikocaikáznánk valahová a városon kívülre, ahol nem érhet meglepetés. — Még mondani akart valamit, de észrevehetően elakadt a hangja, s csak néhány másodperc múlva folytatta: — Valaki lejött tőlünk a panta... Ügy látom, a lányom. — Beugróm a vízibe —■ fordult hátra a lány. — Már késő. Jobb, ha fcivV fitem és megmagyarázom neki. Mindenccäetne banális helyzet. f TAXACS MEGFORDÍTOTTA a csónakot és erős csapásokkal húzott a part felé. Az intelligens angyal ott várta őket a víz szélén. — Jó reggelt, Baba! — üdvözölte Takács a lányát, azután a másik lányra mutatott, aki néhány lépéssel előbb leállt a talajra és lassan ballagott kifelé. — ö az egyik tegnapi utasom, megesiónakáztat- tam egy kicsit. Én még visz- szaevezem, ti addig beszélgessetek. Légy kedves hozzá. A férfi elevezett, a lányok pedig ismerkedve méregették egymást. Azután megszólalt az idegen: — A kegyeidbe vagyok ajánlva. Baba végigszurkálgatta tekintetével a lányt, s utoljára az arcába döfött bele: — Mát akartai az apámmal? Csinos lány volt, de olyan bántóan hideg és fölényes, hogy a másiknak hirtelen kedve támadt megkínozmi. — Nem tudom. — Tudtad, hogy lejön evezni? A — Ügy emlékszem, hogy mondta. — És te Itt vártál rá. Dven meztelenül, hogy csábítóbb légy. — Lejöttem úszni. — Ha nem tudnád, az apám eszményien tisztességes férfi. — Látszik rajta. — Hát akkor? A lány megrántotta a vállát. — Beleszerettél? — kérdezte Baba. — Leltet — Jő alak lehetsz. — Te talán még ártatlan vagy? — Mit szólsz hoaaá! —- Éltettek olajba. — Nem Is romlottam meg. Mint ti a hosszú hajú fiúitok, kai együtt. — Zavar, hogy hosszú a hajuk? — Ütban visszafelé a fákra—' Az apám úgy rendszerezi őket, hogy ez egy új keletkezésű alfaj, amely az emberből vált ki. — Nagyon inteHigéns ember az apád. — Azt hiszem, nem tartana Igényt az elismerésedre. A lány a homokot fúrta a sarkával. — Sokat képzelsz magatokról. Mondd, dolgoztál már va- laha? Például voltál már munka táborban ? — Nem voltain. — Sátorom! ? — És persze fiúIWksŰ. mi? Az nektek való. De különben ia: mit kérdezgetsz annyit? — össze akarlak rakni, De nincs rajtad fogá*. Mintha csak kitalál talk volna a szüleid. Legalább harminc évet lemaradtál. Alig látszol. 'Vaigr, ha úgy Jobban tetszik, alvón harminc év után megismételt kísérlet vagy. Egyszerűen közénk hazudva. — Ennyi hülyeséget! — nevetett kényszeredetten Bz- ba. —■ Magad sem érted, hogy miket beszélsz. — TUDOD. HOGY Ml az a kettes szél? — Fordult el u lánv, mintha indulni aifcam. — Ha nem tudod, majd kérdezd meg apádtól. És mondd meg neki, hogy ti mlffud’g Ilyen- kettes széllel mentek. N-eim mertek kockáztatni. — Valóban. elindult a pohara felé, de egy pillanatra még hátrafordult. — És még annyit mondj meg neki, hogy tévedett, csak nem akartam kinevetni. MÓGRAp — 1973. porember 11« vasárnap 9
