Nógrád. 1973. november (29. évfolyam. 256-280. szám)
1973-11-11 / 264. szám
A szécsényi műemléki Száz politikai plakát címmel kiállítást rendes as MSZMP KB agitáció;; és propaganda,- j osztálya, valamint a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum a Szépművészeti Múzeumban, j Képünkön: Egy 1919-es plakát | Könyvek között Szilákon A szécsényi kastély Nógrád megye egyik legjelentősebb műemléképülete, melynek felújítása — a tervek szerint — ez évben befejeződik. Történeti áttekintés A kastély 1760 körül nyerte mai formáját. Alapjaiban felhasználták a középkori falakat. Á barokk stílusú kastély és a vele összefüggő várfal két bástyája a tervezett múzeumegyüttes épületei A nyugati szárnyban két kő ablakkeret ma is tanúskodik a kastély középkori eredetéről. Mai alakjában a XVIII. századi Grassalkovich-kastély- tipusra emlékeztet. Déli homlokzatát a XIX. század elején alakították át az árkádos oldal folyosók lezárásával. Az épülettől déli irányban levő udvart két oldalt két földszintes épület határolta, mélyek közül ma már csak az egyik áll, a keleti oldalon, az úgynevezett melléképület. A kastély díszes kovácsoltvas kerítése a XIX. században épült, az ugyancsak díszes tagozatú tégla kerítésoszlopokkal együtt. A díszkerítés felújítását tervbe vették és a kivitelezés folyamatban van. A XIX. század fordulóján Forgách József — az akkori tulajdonos — a kastély körül angol díszkertet létesített, melynek ma már csak nyomai találhatók. A középkori. erődítés legépebben maradt részei az északkeleti ke- rektoromy (ami a gyógyszertár mögött van) és az északnyugat sarokbástya. Az északkeleti saroktorony építése a XV. század végére tehető. A hagyomány szerint a XVni. században, börtönnek használták. Ez a torony védte a váron keleti, úgynevezett nagy kapuját Az éasaknyagaifei «rofcto- nony ugyancsak XV, századi eredetű. A XIX. század éleién kerb házzá alakították. Múzeum a kastélyban A Nógrád megy« Tanács VB 61A 970. számú határozata kimondotta, hogy az épületegyüttest múzeum céljára kell felhasználni. A helyreállítás anyagi teherviselését a Nógrád megyei Tanacs, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium és az Országos M űamléki Felügyelőség közösen vállalták. Ezen belül a pénzügyi fedezet döntő részét a Nógrád megyei Tanács vállaltra. Csapatai élén súlyos vereséget mért a bán hadrendjére. Ez a győzelem — az egész magyar honvédsereg pákozdi diadalának részeként — több volt, mint katonai fegyvertény, önbizalmat adott Kossuthéknák a rebellió kiterjesztéséhez. A győzelem jelentőségéhez mérten. sietve elküldték a tábornoki kinevezést a pákozdi csata egyik hősének, Schweidel Józsefnek. Ám az újdonsült tábornoknak nem szállt a fejébe a dicsőség. Továbbra is óvatos maradt. Ellentétben Nagysándor Józseffel, aki illúziómentesen leszámolt magában az osztrákokhoz fűződő mindenféle nosztalgiával, ő nem tudott ilyen gyökeresen szakítani azzal a harmincnégy esztendővel, amelyet közöttünk töltött a birodalom fővárosában. A vérében volt, hogy engedelmeskedjék az uralkodónak — az uralkodónak, akiben ilyen hosszú bécsi katonáskodás után önkéntelenül is elsősorban az' osztrák császárt, s csak azután a magyar felújítása A korszerű műemlékvédelem egyébként nem csalt azt jelenti, hogy történelmi emlékeinket megvédj ük, hanem azokat célszerűen fel is kell használni mai társadalmunk számára, be kell kapcsolni a társadalom vérkeringésébe. A múzeum céljára történő felhasználás is helyes döntés volt. A múzeumi funkció korszerűen kialakítható az épületben, melyet a gyakorlat is igazol. Ismeretében vagyunk annak, hogy a műemlék-felújítások általában nagy költségkihatással jármait. Meggyőződésünk azonban, hogy ezek a költségráfordítások „visszatérülnek”, ha nem is közgazdasági értelemben, de művelődéspolitikai vonatkozásban igen. Pénzben nem kifejezhető az az eredmény, amikor egy történelmi dokumentumot megvédünk, és megmentünk az utókor számára. Túlmenően a műemléképület kultúrpolitikai méltatásán, a felújított építmény gazdasági értelmében is jelentős értéket képvisel nemzeti vagyonunk részeként. Itt kell szóvá tennünk, azt a gyakran elhangzó véleményt is, miszerint a kastély felújítási költsége alapvetőbb célokra is felhasználható lett volna. Abban mindenki egyetért, hogy elsősorban a lakosság legalapvetőbb igényeit kell kielégíteni lakás, szolgáltatások, foglalkoztatottság stb). És ebben nem csak egyetértés van, hanem ez így is történik. Ezzel együtt viszont el kell fogadnunk a kultúrpolitika terén jelentkező igényeket is* mert ez is szerves része a társadalom által támasztott követelményeknek. környezet- alakító munkánknak. Annak ellenére, hogy a műemléki együttes felújítása még folyamatban, van, a kastélyépület elkészítése jelentős részeredmény. A felújításban részt vervő valamennyi intézménynek és vállalatnak ezúttal. is köszönetét és elismerését fejezi, ki a Nógrád megyei Tanacs Műemléki Bizottsága. A létesítmény krvfteüeaője a Szécsényi. TÖVÁLL, illetve «nmeik jogutódja az Építő- és Szerelőipari Szövetkezeti Közös Vállalat, mely a felújítási munkákat kiváló minőségben elkészítette. Munkájuk elismerését tovább fokozza az a tény, hogy a kastély nagyobb igényességet, szakmai tudást és odaadást követelt meg a vállalattól, királyt tiszteli a hadsereg tagja. Mindez igaz. de az is igaz, hogy Schweidel József szereti (majdnem azt írtam: szerette — de hiszen még él!) ezt az országot. Ügy, ahogy a szülőhazát illik szeretni. Ha nem élne benne egész a gyökerek aljáig ez az érzés, ugyan miért vezette volna Magyarországra — haza — a négyes huszárokat? Ez a kettősség a haza parancsa és Bécs beléje nevelt tekintélye ráncigálta ide-oda a pákozdi csata után. Közelebb állna a szívemhez, ha az utóbbira hallgatott volna. A bajtársam lenne, ha a győztes osztrák tisztet ünnepelhetném benne. De gyászolnom kell, anélkül, hogy szeretném, tisztelnem kell annak ellenére, hogy szabadna. S meg is értem, noha Krédónk szerint részemről több az. mint célszerűtlen. Pandorfig, az osztrák határig követték Jellasics hátráló hadait. Üldözzek-e tovább? — ezen a dilemmán kellett együttes A kastély a szécsényi műemléki együttes főépületének nevezhető. Alapjában véve a felújítása elkészült. A Nógrád megyei Múzeumi Szervezet az épületbe beköltözött, és a múzeum a munkáját megkezdte. További feladatok a műemléki együttesben A továbbiakban legsürgősebb feladat a főépület átadása során felmerült hiányok pótlása, melynek határidejét közös megállapodással 1973. november 30-án határozták meg. A kastélyépület hiány- pótlási munkáival egyidejűleg jelenleg történik a díszes műemlékkerítés felújítása és az ugyancsak járulékos terep- rendezési munkák építése. A nyugati bástyatoronyhan eredetileg eszpresszót kívántak berendezni. Ez a terv megváltozott, és a jelenlegi elképzelések szerint a múzeum szerves részét képezi majd, valószínű, kiállítóhelyiség lesz. A nyugati bástya felújítása részben, megtörtént. A még hátralevő felújítási teendőkre csak a főépület teljes befejezése és a szükséges pénz előteremtése után kerül sor. A középkori vár legszebb, legdíszesebb bástyája a déli bástya volt, amely ma a legromosabb állapotban van. A szécsényi ÁFÉSZ — a tervei szerint — borozónak kívánja kialakítani. Véleményünk szerint, megfelelő színvonalú tervezés esetén üzleti egységnek gazdaságosan és esztétikusán kialakítható. Továbbra is függőben, van a — felújítást Illetően — a műemléki együttes két létesítménye, nevezetesen: az úgynevezett műemléképület, és a keleti bástyatarony. Bízunk abban, hogy ezeknek a felújítására is sor kerül. Ennek azonban egyik alapvető előfeltétele, hogy olyan felhasználási cél jelentkezzék, amely az adott létesítményekben funkcionálisan is és gazdasá gosan is jól kialakítható. Azzal a felfogással semmiképpen sem értünk egyet, hogy ezeket a műemlékeket lebontsák, csupán azért, mert jelenleg ez mutatkozik legegyszerűbb és „legolcsóbb” megoldásnak. Meggyőződésünk, hogy — jól megválasztott fel- használás esetén — gazdaságosan felújíthatok, és mint pótolhatatlan történelmi emlékek megmaradnak és hasznosíthatók lesznek. volna tÚMenmf magukat, Ka nem riadnak vissza az osztrák felségterület megsértésétől!. Tétovaságukat érzékelteti, hogy kétszer is Ausztria földjére léptek, de gyorsan visszahúzódtak a határ mögé. Schweidel tábornok is osztozott azok véleményében, akik nem akartak háborúba keveredni volt osztrák tiszttársaik- kal. Változott a helyzet, amikor Windi6chgráetz megindult Magyarország ellen. Rájöttek a magyarok, hogy amíg ők lovagiasságból félszegen tétováztak. addig mi egy pillanatig sem szenvedtünk hasonló aggályoktól. Támadtunk. Es uralkodót cseréltünk. Erre jött Görgey Artúr, illetve Csá- nyi László nyilatkozata, hogy nem ismerik el őfelsége I. Ferenc?. Józsefet Magyarország királyának. Schweidel tábornok nem töprengett tovább. Hadosztálya élén ott volt ellenünk a schwechäti csatában és hadvezért képessége ezúttal arra volt csupán elegendő, hogy katonáit veszteség nélkül vezesse ki golyózáporunkból. Már Becsben is betegeskedett. rossz egészsége ellenére vett részt a katonai vállalkozásokban. Le kellett szállnia a nyeregből, amikor a schwechäti csata után a biztonságot nyújtó Rába-vonal mögé vezette vissza hadosztályát. Többé nem ment ki a harctérre. Családjával egyik városból a másikba költözött, gyógyulást remélve: Budáról Pécsre, onnan Bajára. Az ismét felnyomuló horvátok elől kénytelen, Nagyváradra költözni. Vietnami aspiránsok ögyesssában A Vietnami Demokratikus Köztársaság fiataljainak nagy csoportja fejezte be tanulmányait Ogyessza felsőfokú oktatási intézeteiben. A szovjet kikötővárosban kormányosi, hajógépészi és építfei, biológus- és hidrometeorológus-diplomát szereztek. Az itt tanuló vietnami aspiránsok kutatási eredményeik elismeréseképpen kandidátusi fokozatot kaptak. Mihelyt jobba«, érezte magát, jelentkezett szolgálatra, így bízták rá a pesti város- paíoancsmokságcrt. Vannak tisztjeink Aradon, akik hadifogolyként tartózkodtak Pesten Schweidel parancsnoksága idején, ök beszélik, habár halkan, és bizalmasan, hogy emberibb sorsuk volt, mint a mi kemény regulánkban. A városparancsnok szinte a gya- núsíthatóság tiatáráig elment, hogy foglyai ne sínylődjenek és ne érezzék megalázónak helyzetüket. Parancsra telepítették át Szegedre a pesti helyőrséget és innen csatlakozott Görgey- hez. A főtörzsfoglár jelentette, hogy amikor visszakísérték börtönébe az ítélethirdetés után,, hosszan nézte bilincseit és nehéz szavakkal megátkozta Haynaut. A kegyelmes Haynaut, aki golyóáltali halálra enyhítette ítéletét. Milyen különös: a mi oldalunkon rengeteg a magyar, ugyanakkor a rebellis Magyarország hívei között sok más nációbeli található. Igaz, régi tapasztalat, hogy a valóság mindig más, mint amilyennek élőítéLeteink alapján hinni szoktuk. Nagy baj lenne, ha summásan bizonyulna igaznak, hogy a magyarokat gyűlölik a rácok, a szlovákok. A németek, a horvátok és megfordítva. Amilyen igaz, hogy Jellasics horvát fegyvereseket hozott magyar földre, éppúgy igaz, hogy Kossuth zászlói alá is odaáTlottak horvátok. Közülük való Knézich Károly. (folytatjuk) JŰNTDS elejétől Új tiszteletdíjas könyvtáros lépett munkába Szí rákon Zalányi Mária tanítónő személyében. Hogyan vállalta el a megbízatást? — Sokat megfordultam a művelődési házban — mondja. — Szerettem itt lenni, beszélgetni az emberekkel, akik ide eljöttek. A nyáron aztán megkértek, vállaljam el a 'könyvtár vezetését. Örültem a bizalomnak. Láttam, sok gyerek jár könyvtárba, gondoltam, hasznos dolog, ha könyvtárosként is tartom velük a kapcsolatot. Zalányi Mária első osztályosokat tanít az iskolában. Tudatosan, már itt kezdi megszerettetni „gyerekeivel” a könyveket, az olvasást. Osztályában egy pici könyvtárat alakított ki: a gyerekek a képeket nézegetik, a tanító nénijük olvas fel a nekik tetsző könyvekből. '— Amikor a könyvtárba kerültem, júniusban, elhoztam az elsőseimet, nézzenek szét. Második osztálytól pedig többen már beiratkozott olvasók. Sok képes-, meséskönyvünk van, kedvükre válogathatnak. Szirákon szeretik a könyvet. Ezt .nemcsak az az 5134 kötet bizonyítja, ami a könyvtár tulajdona, hanem az is, hogy a lakosság egy negyede a könyvtár beiratkozott tagja. — A gyerekek, a tíz—tizennégy évesek és a KISZ korosztályú fiatalok olvasnak a legtöbbet. Mintha nekik lenne rá a legtöbb idejük. Persze, az idősebbek között is akad néhány lelkes olvasó, aki szinte a megszállottak szenvedélyével látogatja a könyvtárat. — Az egyik legrendesebb olvasónk Oláh Istvánné — mondja a könyvtáros, s erre a művelődési ház igazgatója, Bihari Erzsébet, aki szakképzett népművelő, és rendszeresen segít a könyvtári munkában, rábólint. — A harminc év körüli fiatalaszonynak öt gyermeke van, s a gondozásuk, nevelésük mellett szakít időt az olvasásra is. — Mindenféle könyvet olvas, fajsúlyos, úgynevezett komoly regényeget is — szól közbe Bihari Erzsébet. — Min - dig van véleménye a műről. Ha nem tetszik neki, amit ajánlottunk, akkor megmondja: ezt miért adtátok ide. A fiatal, munkáját szerető könyvtárosnővel a nyilvántartó könyvekben lapozgatunk. A figyelmes szemlélőnek sok mindent elárulnak. A könyv” tári munkanapló például arról „beszél”, hogy egy-egy tárgyhónapban hány tizennégy éven aluli, illetve felüli látogatója volt a könyvtárnak, mennyit kölcsönöztek. Nyáron — jól észrevehetően — sokkal kevesebb a látogató. Csak az ősz közepén, a mezei munkák befejezése után növekszik újra a látogatottság. A beiratkozási naplóban 329 olvasó neve áll, közte 155 gyereké. A nevek között Oláhkra, Barikra, Bangókra, Csemerekre, Puporkákra leszünk figyelmesek. — Szép számmal vannak cigány olvasóink — mondja Zalányi Mária. — A beiratkozottak csaknem egyötöde, főleg általános iskolások. Többnyire meséskönyveket, olvasnak, de néhány 18—20 év körüli már regényeket is. Legnagyobb sikere Jékely Zoltán Szögkirály című cigánymeséinek van. A két kötet megszakítás nélkül jár kézről kézre. ZALÁNYI Mária — mint minden olyan könyvtáros, aki komolyan végzi munkáját — tanácsaival segíti az olvasókat. Könyveket ajánl az életkornak és az érdeklődésnek megfelelően. Előfordult már, hogy az ajánlott mű nem tetszett, de ahogy — a beszélgetések során — egyre jobban megismeri az olvasókat, egyre ritkábban. Legszorosabb kapcsolata természetesen a gyerekekkel van. A könyvtári órákon kívül számukra szombatonként játékos foglalkozásokat vezet. Az olvasást kívánja megszerettetni velük. Azt akarja, hogy vérükké váljon a betű, hogy aki egyszer megizlelte az olvasás evöoyö- rét, az ne felejtse ei soha. — S. — 4 NÓGRÁD — 1973. november 11., vasárnap 'adas Ander
