Nógrád. 1973. november (29. évfolyam. 256-280. szám)

1973-11-01 / 256. szám

Üzemek«» szülők az iskoláért Megyei filmbemutatók Napjainkban nagyon sok múlik azon, hogy milyen fel­készültségű fiatalok kerülnek ki az iskolákból. Az oktatás színvonala pedig nagymérték­ben függ a körülményektől. Is­koláink még nem tartanak ott, hogy saját költségvetésükből mindent biztosítani tudjanak, ezért van igen nagy jelentő­sége az üzemek, a szülők se­gítségének. Az iskolák és üzemek kap­csolatának sok éves hagyomá­nya van megyénkben. A mun­kások érdeklődése az iskolai munka iránt tovább fokozó­dott, különösen a KB 1972. évi júniusi közoktatás-politikai határozata után, és országosan kibontakozott az „Egy üzem, egy iskola” mozgalom. A mi iskolánk szülői mun­kaközössége mindig élen járt az iskoláért végzett társadalmi munkákban. Százával vettek részt egy-egy nagyobb feladat megvalósításában. Saját erő­ből építettünk műhelyt a gya­korlati oktatás biztosítására, raktárakat a tárolásra. E mun­ka értéke körülbelül 200 ezer forint volt. Az iskola bővítése során három tanterem, szertá­rak, tornaterem, öltöző, zu­hanyozó épült. Ebben a mun­kában körülbelül 100 ezer fo­rint volt a szülők által végzett társadalmi munka értéke. Most is szép munkáról ad­hatunk számot. Értékében ugyan ez nem olyan nagy mint az előbbiek, de nagyon szép példája a szocialista brigád­mozgalom tevékenységének. A balassagyarmati Ipoly Bú­torgyár egyik szocialista bri­gádja a Béke brigád. Tagjai­nak gyermekei az Ifjúság úti Általános Iskolába járnak. E brigád tagjai a nyár folyamán szabad idejük jelentős részé­nek feláldozásával, fáradságot nem ismerve felcsiszolták a tornaterem padlózatát, utána háromszor felkenték padló­fénnyel, megvonalazták fes­téssel a játékteret. Teljesen felújítottak 2 tantermre való padot és asztalt, amelyek mór selejtezésre szorultak volna és helyette nem tudtunk újat venni. E munkák értéke mintegy 15 ezer forint. Öröm volt néz­ni Bendik íjászló brigádveze­tő, Jakus János, Hírei János lelkes munkáját. Tudják, hogy áldozatos munkájukkal hozzá­járulnak gyermekeik jobb ta­nulási feltételeinek biztosítá­sához. Érdemes még megemlí­teni az áramszolgáltató balas­sagyarmati üzemegységének segítségét is. Az üzem vezető­je Janák Elemér, aki az isko­lai SZM tagja is, az iskola kör­zetének tanácstagja, a városi végrehajtó bizottság tagja, és ilyen minőségben munkatár­saival) — Szabados Pál SZM- elnök, Demeter István SZM- vezetőségi tag — együtt na­gyon sok villamos szerelési munkát végeztek folyamato­san az iskola fennállásának 10 éve alatt. Köszönet a jól végzett tár­sadalmi munkáért, és álljanak ezek az üzemek és szülők jó példaként a többi üzem és szülő előtt. Lisztes István iskolaigazgató Jubileumi évkönyv Az intézmény fennállásának fél évszázados jubileuma al­kalmából napvilágot látott a salgótarjáni Madách Imre Gimnázium és Szakközépisko­la jubileumi évkönyve. A ki­adványt a tantestület tagjaiból szervezett szerkesztő bizottság közreműködésével Czakó György tanár szerkesztette. Az évkönyv külső megjelenése is méltó az alkalomhoz, tartal­milag pedig felöleli a fél év­százados intézmény életének egfontosabb, legjellemzőbb mozzanatait. Természetesen nem törekszik teljességre, az évkönyv jellege sem teszi ezt lehetővé, bizonyos történelmi korokból pedig esetenként a dokumentum is hiányos. Ügy véljük azonban, hogy az év­könyv jelen formájában alkal­mas arra, hogy minden sző­kébb pátriáját, vagy éppen hajdani iskoláját szerető em­ber könyvespolcára felkerül­jön. Ezen túl pedig szerepe a helytörténeti, honismereti te­vékenységet végzők körében is növekedhet az évek során. A Czakó György vezette szerkesztő bizottság nagy mun­kát végzett a jubileumi év­könyv összeállításában. Nagy mennyiségű dokumentum gyűlt és halmozódott fel tevé­kenységük nyomán, bőven nyílt lehetőség a válogatásra is. Ügy tűnik, a válogatás megfelelően utal az intézmény életének legfontosabb állomá­saira. Az évkönyvet Juhász Gyula: Prológus a salgótarjáni gim­názium diákjainak című költe­ménye vezeti be. Az iskola 50 eves történetét dicséretes tö­mörséggel és mértéktartással BavasiZ Dezső tanár foglalta össze. A mai iskola elődje, a Főgimnáziumi Előkészítő Tan­folyam 1923 szeptemberében létesült, hogy fél évszázados története során a megyeszék­hely valamennyi középiskolá­jának alma matere legyen. Hiszen belőle „nőtt ki” a Tán­csics Mihály Közgazdasági és Kereskedelmi Szakközépisko­la, a Stromfeld Aurél Gépipa­ri Szákközépiskola, a dolgozók gimnáziuma és közgazdasági szakközépiskolája, a Bolyai János Gimnázium. Az Iskola­történetet érdekes táblázatok egészítik ki, például az iskola benépesülését illusztráló grafi­kon 1923-tól 1973-ig, vagy az 50 év igazgatóit felsoroló táb­lázat (az első igazgatótól, dr. Szabó Lajostól Barabás Györ­gyig tizenhárom igazgatója volt ötven év alatt az iskolá­nak). Kelemen Erzsébet tanár kü­lön közleményben dolgozta fel az iskola Móricz-hagyományá- val kapcsolatos eddigi eredmé­nyeket. Leblanc Zsoltné tanár, a megyei levéltár munkatársa pedig egy vers keletkezésének történetét dolgozta fel (Juhász Gyula már említett verséről van szó). A nógrádi vonatko­zásé irodalmi emlékek között igen kedves az Iskola számára ez a vers. Az iskola névadója, Madách Imre 150 éve született, az in­tézmény 1951 óta viseli nevét, s vállalja a Tragédia írójának szellemi örökségét. Dr. Heré­nyi Ferenc irodalomtörténész ünnepi számvetését közli az évkönyv Madách Imre ügyé­ben. Ezután esik szó a Ma- dáoh-emlékéremről. A Nóg­rád megyei Tanács az 1964-es centenáriumi évforduló óta minden évben Madách Imre születésnapján emlékérmet adományoz. Az évkönyv közli az eddig kitüntetettek névso­rát is. Külön figyelmet keltő része a kiadványnak az elhunyt ta­nárokra való emlékezés. E közlemények helyi művelődés- történeti szempontból is ér­deklődésre tarthatnak számot. Kovács János tanár, muzeoló­gus dr. Domyai Béláról (1887 —1905), a háromszoros mú­zeumalapító tanárról, Haulisch Lenke művészettörténész Fayl Frigyesről (1889—1953), Llptay Jenő mérnök Vincellér Vil­mosról (190(3—1970), Kelemen Erzsébet tanár Paróczay Ger­gelyről (1936—1966) közöl ősz- szefoglalő dolgozatot. A volt tanárok Kmetyl Fe­renc, továbbá a salgótarjáni Bolyai. Gimnázium egykori „Madách-os” tanárai, s a je­lenleg Szombathelyen élő ta­nárköltő, Cs. Nagy István em­lékeznek ezután. Cs. Nagy Ist­ván Víg üzenet címmel vers­sel is köszönti az iskolát, s mai tanárait, tanítványait A jubileumi évkönyv továb­bi része az iskola jelenével, a Jubileumi tanév eseményeivel, a mozgalmi munkával, a párt- és a KISZ-élettel, a szakköri tevékenységgel, a műhely­munkával, e a tanulmányi eredményekkel foglalkozik. Külön részletesen szól a jubi­leumi tanév eseményeiről, rendezvényeiről. A jubileumi évkönyv a hon­ismereti tevékenységnek is ér­tékes eredménye. Tóth Elemér Szovjet filmnapok A vörös tulipánok völgyének két fiatal főszereplője Az új műsorhét programjá­ban a szovjet filmek dominál­nak. Ez nem véletlen, hisz or­szágszerte hagyományosan no­vember elején rendezzük meg a szovjet filmnapokat Ebben az időszakban a Nógrád me­gyei mozik két világhírű fil­met is bemutatnak: a Patyom- kin páncélost és A jégmezők lovagját Szergej Eizenstein alkotásait, tisztelettel adózva a nagy rendező emléke előtt, születésének 75. és halála 25. évfordulója alkalmából. And­rej Tarkovszkij filmjét, az Andrej Rubljovot az 1969-es cannes-i filmfesztiválon ver­senyen kivül mutatták be — a kritikusok díjával tüntették ki. „Vajon meddig kell visz- szanyúlnunk ahhoz, hogy a szovjet filmművészetben eh­hez fogható nagyságrendű fil­met találjunk... ? ... A leg­nagyobb szánalom képei vál­takoznak a filmben a legna­gyobb kegyetlenség képeivel... Az egész film kontnasztos ké­pekből építkezik... Hogy a kegyetlenség dominál, ebben a kor vétkes. Másként hogyan is lenne érthető Rubljov hall­gatása, az a döntés, hogy nem akar tükre lenni egy olyan vi­lágnak. amely nem ismer szá­nalmat, amely nem érdemel tükröt..(Jeune Cinéma, 1969. 42. sz.) Andre] Rubljov sorsának alakulása annak szimbóluma, ahogyan egy művész kapcso­latba kerül korának esemé­nyeivel. A rendező a XV. szá­szad Oroszországába viszi filmjének cselekményét. Eb­ben a korszakban az ország történetében rendkívül élesen jelentkeztek azok az ellenté­tek. amelyek esztelen dúlás- hoz, az értékek megsemmisí­téséihez, embereknek önma­gukból való kivetkőztetéséhez vezettek. Egy művész számó­ra — aki felfokozott érzékeny­ségű ember, s aki hisz abban a küldetésben, hogy a néphez szóljon megértéssel, szeretet­tel — egy ilyen kor nagy meg­rázkódtatásokat tartogat, de talán éppen ezzel művészeté­nek is nagyobb erőt, jelentő­séget. szerepet ad. A vörös tulipánok völgye című szovjet film bemutatása csak a következő műsorhét eseménye lesz, de már most szót ejtünk róla. mivel a hé­ten kezdődő szovjet filmnapok alkalmából kerül bemutatásra. Firdauszi „Sáhnáme” című hí­res eposzából a Tadzsikfilm Stúdióban készült festői tája­kon játszódó film. A poéma a perzsa történelem legjelentő­sebb, legfeszültebb szakaszát meséli el. A tragikus történet­ben a végzet játszik uralkodó szerepet — ezt az alkotók ügyesen használják fel arra, hogy a cselekmény mindvégig izgalmas, titokzatos maradjon, Bernardo Bertolucci A megalkuvó című filmjének el­készítésekor, 1969-ben mind­össze 29 éves volt, de mór je­lentős művészi múlt állt mö­götte. A római egyetemen jo­got és bölcsészetet hallgatott fiatalember költőnek indult, A titok keresése című köte­téért költői díjat is kapott. A filmcsinálás titkait nem ki­sebb hírességű rendező mel­lett leste el, mint a sokolda­lú Pier Paolo Pasöioni, aki­nek évekig asszisztense volt, A Le Monde kritikusa írja A megalkuvóról: „A film re­mekül rendezett Moravia re­gényéből Bertolucci olyan filmadapciót készített, amely­nek klasszikus szépsége és eleganciája magával ragad...'! Mai tvajánlatunk 18.00: Kadar. Ifjúsági érdekvédelmi mű­sor. Az e havi adós első ri­portja az elmúlt év szomorú emlékű tűzvész színhelyére viszi el a nézőket — a Csertő u. 14. számú házba. Ám nem a tragikus tűzesetről lesz szó. A ház lakói most újabb el­lenséggel küzdenek: a rova­rokkal. Valóságos Invázióról van szó, mivel a tűzoltáskor a pincéket elöntötte a víz, s ezt csak hosszú idő után szivaty- tyúzták ki. Ez pedig valóságos táptalajnak bizonyult, úgy­hogy ma bogarak ezrei kor­zóznak a házban. Ilyen előfor­dul, mondhatná bárki, de a folytatás még meglepőbb. A KÖJÁL ugyanis úgy nyilatko­zott, hogy a lakók megszok­hatták ezt a helyzetet, intéz­kedni nem kell! ... A lakók panaszaira — válaszul — a kerület járványvédelme fele­lőse még azt is hozzátette, hogy nekik csak akkor lenne módjuk féregirtást végezni, ha a ház valamennyi lakásában találnának rovarokat, és azt megvizsgálni nem áll módjuk­ban. Nem kevésbé kellemet­len a kaposvári fiatalok hely­zete, akiket 3 éve hitegetnek azzal, hogy felépül az ifjúsági ház, amihez a KISZ már évek óta biztosította a pénzügyi fedezetet, a terveket, sőt még a kivitelezőt is. De az építkezéskor kijelölt területen még áll egy bontásra ítélt épület, s a bontásra kötelezett gyárnak esze ágában sincs megkezdeni a bontást. A ka­posvári fiatalok joggá] tart­hatnak attól, hogy a huzavo­na miatt el fog veszni a pénz, s persze ezzel együtt az ifjú­sági otthon szép terve is med­dőnek fog bizonyulni. Az il­letékesek válasza: tálén 1976- ban... Végül a Budapesti Por­celángyárba kalauzol az adás, ahol egy automata tekepálya áll a sportolók rendelkezésé­re, amely maga állítja fel a bábukat, automatikusan jelzi, számolja a találatokat, úgy­hogy ideálisnak lenne tekint­hető, ha..., ha jól működne. Mert a számolásnál „csal”, s így gyakran fulladnak bot­rányba a versenyek. Mindezek után logikus és becsületes ésszel fel nem fog­hatta, mi lehet az oka, hogy őt, az esküjével mindeddig teljes összhangban levő kato­nát ellenségnek nyilvánítja Windischgnaetz herceg. S akit foglyul ejt akár Görgey, akár a többi magyar tábornok sere­géből, azt vagy főbe löveti, vagy 10—15 évi várfogságra ítélteti. Világos volt előtte, rá ugyanez a 6ons várt volna. Amilyen magas volt alezrede­si rangja, olyan, szigorú bün­tetést szánhattak neki. És ma- •ad't Görgey seregében. Ma­radt az esküjénél. Annál in­kább maradt, minél meré­szebben ívelt fölfelé Win- iischgraetz hadvezéri szeren- csecsillaga. 4 MQGRAD - 1973. Görgey parancsa szerint a Csallóközön át vonult vissza ezredével Komáromba. Innen Győrbe kérette vezére és had­osztályparancsnokká nevezte ki. Részt vett a bányavároso­kat érintő téli visszavonulás­ban, amelyről azóta is irigy­kedve, gyűlölettel vegyes cso­dálattal beszélnek táborno­kaink. Azt hitték, csak a híre létezik már Görgey seregének, amikor váratlanul tönkreverte Kassánál Schlich hadtestét. De Aulich Lajos még itt sem je­leskedett hadosztályparancs­nokként, csak biztosította a győző csapatok működését. Annál keservesebb volt meg­ismernünk nevét a kápolnai csatában. Ez év február hu­november 1., csütörtök szonhatodikán és huszonhete- dikén. Nyolcezer emberével együtt megmutatta, mire ké­pes. Érett, józan alapossággal verte szét válogatott egysé­geinket. S ami számunkra oly keserű volt, az neki, a szüle­tett németnek magyar babért hozott. Azonnal a tábornoki karba emelték és rábízták a második honvédhadtest pa­rancsnokságát. Buda ostro­máig nem vett részt a tavaszi hadjárat látványos győzelmei­ben, de okos taktikai mozdula­taival Pest körül biztosította a fő hadszíntéren működő honvédseregeket. S mint. aki jól kipihente magát, májusban ellenállhatatlan rohamra diri­gáltja hadtestét, fel, Buda vá­rába a Rácváros felől. Nem tudom, mi történt vele ezután. Csak akkor érkezett hír felőle, amikor Szegeden a lázadó kormány hadügymi­nisztere lett, kevéssel' a kos- suthi hatalom összeomlása előtt. A kormánnyal menekül­hetett volna török földre, de visszatért a kombattáhs kato­nák köze. önkent, biztos meg­fontolással vállalta a sorskö­zösséget. Megkérdezték tőle a világosi finálé idején, miért nem csat­lakozott a császáriakhoz, mi­előtt még fegyveresen össze­csaptak volna, Kijelentette: — Mert nem voltam hajlan­dó elárulni az eskümet Mert nem voltam hajlandó vállalni a bajtársaim megvetését. Mert nem voltam hajlandó vállalni olyan büntetést, amelyre nem szolgáltam rá. Így kergetett ellenünk igazi hősiességbe oly sok nagyszerű katonát Windischgnaetz osto­basága, gőgje, kegyetlensége. Aulich Lajos szavaival a józan ész, az emberség vádol ben­nünket', nem a magyarok. S ezek a vádak olyan csatavesz­téseket okoznak nekünk, ame­lyeket Paskievics hadserege sem képes ellensúlyozni. ★ Lovag Pöltenberg Ernő nem­csak anyanyelve szerint né­met, de állampolgársága is osztrák. Született bécsi. Ugyan­itt tényleges katona volt már tizenhét éves korában őfelsé­ge egyik elitalakulatánál, a Hardegg vértesezrednél. Aztán egy másik elitalakulatban, a Sándor oro6Z nagyhercegről elnevezett huszárezredben vit­te a kapitányi rangig. Mind­ezek alapján nehezen képzel­hető el róla, hogy ilyen kör­nyezetben forradalmárrá vál­tozhatott, s eleve eltökélt szán­dékkal lépett a magyar rebel­liő szolgálatába. Bécsi ezredével felsőbb pa­rancsra érkezett Magyaror­szágra -tavaly augusztusban és ugyancsak felsőbb parancsra a Drávánál tett esküt a magyar alkotmányra. Mindent elköve­tett annak érdekében, hogy ne kelljen Magyarországra követ­nie ezredét. Betartva a szolgá­lati utat, makacsul kilincselt a mind magasabb és magasabb elöljáróinál, kérvén, vezényel­jék inkább Itáliába. Haszta­lan. Legvégül Latour osztrák hadügyminiszterhez juttatta el kérvényét. Mivel itt is eluta­sításra talált, kénytelen-kel­letlen engedelmeskedett a fel­sőbb akaratnak. S ha már ilyen ridegen szo­rították bele nem kívánt hely­zetébe, teljes joggal hitte, hogy legmagasabb elöljárói helyes- lésével került a magyar had­ügyminiszter hatáskörébe. Mint engedelemmel tartozó hi­vatásos tiszt, tudomásul vette az új helyzetet és akként vi­selkedett, ahogy a katonai be­csületet értelmezte. Sorsdöntő próbatétele Pá- kozdnál következett be. Min­den külső jel szerint, a kirá­lyi nyilatkozat szerint is arról kellett meggyőződnie, hogy Je­íasich önszán iából indított hadjáratot Magyarország el­len. A törvényes király és an­nak törvényes kormánya ellen. Hiába parancsolta meg a ki­rály mindkét félnek az ütkö­zet elkerülését, Jelasich mégis támadott. Pöltenberg Ernő küzdött ellene, s a győzők ol­dalán örvendhetett a bán ve­reségének. Nem sokáig. Még ki sem pi­henhették a csata megpróbál- tatásait, éppen csak elkezdték az Ausztria felé menekülő Je- lasich üldözését, amikor híre jött a hihetetlen fordulatnak: a bán igenis élvezi Becs ke­gyeit és a győzők a birodalom ellenségei. Néhány nappal a pákozdi győzelem után gróf Lamberget nevezték ki az ősz- saes magyarországi haderő fő- parancsnokává. S amikor Lamberget megölték a pesti hajóhídon, ugyanarra a Jela- sichra ruházták a gróf Lám- bergnek szánt teljhatalmat, akit a pákozdi ütközet előtt még hitszegőnek nevezett a király. Ugyancsak elámult Pöltenberg lovag, amikor tu- tudomásul kellett vennie, hogy kegyenc lett a hitszegő, ellen­ben a király országáért harco­ló magyarokat a hazaárulás vádja alá helyezték. (Folytatjuk) j

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom