Nógrád. 1973. november (29. évfolyam. 256-280. szám)
1973-11-30 / 280. szám
„Megmérettünk és”... értékesnek találtattunk Elbírálás — értékelés — osztályozás W - K „KI MINT VET, ügy arat” — mondja a közmondás. A gyermekek iskolai munkája is lassú, s mégis mindig igen fontos .•íratásához, félévi értékeléséhez közeledik. Az értékelés egyre inkább előtérbe kerül, mint az osztályozási elbíráló forrna. Szeptember első napjaitól a téli szünetig tart a tanévnek első féléve. Január első napjaiban az ellenőrző könyvön keresztül írásban is kézhez kapja a gyermek, a szülő, a tudás valamilyen formájú értékelését. Lehet a hagyományos,-már inkább megszokott osztályzat, vagy bírálat, értékelés egy-két rövid lényeget tartalmazó mondattal. Az „automatikusan továbbhaladó”, vagyis osztályzás nélküli kísérleti forma első osztályos gyermekeknél ilyen értékelést jelent: nem írja be a tanító néni, vagy bácsi sem az egyest, sem az ötöst. Ugyancsak osztályzat nélkül értékeljük az új tantárgyakban elért teljesítményt: például második osztályban a rajz, nyelvien. és helyesírás. Ezek az intézkedések igyekeznek hozzájárulni ahhoz, hogy év végéig, illetve a következő osztályok elvégzéséi® minél jobb felkészüléssel, minél jobb osztályzatot kaphasson a tanuló. Még jobban megérthető az értékelés, az osztályozás új formáinak alkalmazása, ha a szülők is belátják, hogy a jobb osztályzat elérése nem lehet oél, az csak eszköz, amivel elbírálni igyekszik a pedagógus a gyermek készségének, ismereteinek a szintjét. Természetesen, mint szülő is egyetértek a tanulók és a szülőik azon törekvésével, hogy a számokkal, vagy elismerő, dicsérő bírálatokkal szemben ne alacsonyra, hanem egyre feljebb Igyekezzünk tenni a mércét. Törekedjünk a dicséret, a jeles osztályzat felé! Ne minden áron és ne úgy, hogy, azok mögött hajszálnyi híját érezzük a tökéletesen megérdemelt, alapos tudásnak. Osztályzatot előlegezni nem lehet, vagy igen-igen ritkán. Néha ez serkentőleg hat a gyermekre, de nem minden esetben, Akkor lehet nyugodt a pedagógus, a szülő és a tanuló, ha igazán megérdemeltnek érzi az értékelést. AZ OSZTÁLYOZÁS nem olyan egyszerű feladat, mint sokan gondolják. Figyelembe kell venni a gyermek adottságait, személyisége sok vonását, körülményeit és főként a tantermi követelmények szerint egy adott időszakban elért tudását. Az ilyen igazságos értékelés, osztályozás Igen nagy nevelő hatású a gyermekre. Több szorgalomra, igyekezetre serkenti, ha belátja, tudja, melyik tantárgyban, hol keÜ ismereteit, készségeit, esetleg lemaradását pótolni, kiegészíteni és javítani. Erre figyelmeztet a félévi eredmény elbírálása, osztályzata szóban vagy írásban. „Tisztellek, mert követelek tőled” mondta Makarenko, a nagy szovjet pedagógus. így gondolja az a nevelő, aki igyekszik a tanulóknak a legtöbbet adni, nyújtani az iskoláiban, a tanítási órákon. S mert ezt teszi, jogosan igyekszik meggondoltan, megfontoltan és mindig jó szándékkal követelni is a tanulóktól. Amikor felméri, számon kéri az egyes tantárgyakban elért készségszintet, ismeretanya got, tudást, akkor' úgy bírálja, értékeli és osztályozza, hogy mindig azt kapja a gyermek, amit jogosan megérdemel. Ne feledjük, a tanuló teljesítményét értékeli a félévi értesítés, nem a szülőét! Nem azt, hogy mennyit segített annak elérésében. Azzal csak hozzájárult a szülő, hogy gyermeke adottságait fejlesszük, kibontakoztassuk. Persze, ez is igen szép a szülőtől, de egyben ez kötelessége is. A gyermek sokszor őszintébb, reálisabb módon fogadja el teljesítményének elbírálását. A szülő, nagyszülő tegye félre ilyenkor elfogultságát. Ne a pedagógust hibáztassa — különösen a gyermeke előtt — ha többet, jobbat várt volna félévkor. Arra serkentse, segítse gyermekét, hogyha javítani kell az osztályzatain, akkor tegyen meg minden tőle telhetőt, hogy megérdemelhesse év végére a jobb értékelést, osztályzatot. Ez a fontos, hogy megértse a tanuló, a szülő egyaránt: a cél az a tudás, az értékelés és osztályzat eszköz és formája egy-egy időszakban már elért teljesítménynek. „MEGMÉRETTÜNK és .. ne csak az ésszerű táplálkozásban — bár az is fontos —. hanem a gyermekek tudásának elbírálása is legyen előtérben így december hónap felé járva. S ne feledjük, ez igen komolyan befolyásolja gyermekeink és így egész társadalmunk jövőjét is! Kocsis Józsefné Film Edith Piaf életéről Edith Piaf csakhamar megjelenik a filmvásznon. Guy Casaril rendező, a festői Belleville negyedben megkezdte már a forgatást. A film címe egyszerűen „Piaf’ lesz és elsősorban a világhírű énekesnő karrierjének kezdetével foglalkozik. A forgató- könyv Edith Piafot utcai énekesként mutatja be, majd tárgyalja a „Guemy’s” tulajdonosával, Louis Leplee-vel való ismeretségét. Leplee meggyilkolása után ismerkedett meg Piaf Raymond Assóval és tulajdonképpen ekkor kezr dődött meg énekesnői pályafutása. A rendező elmondotta, hogy nem életrajzi filmet készít, bár a szövegkönyv az énekesnő hiteles életrajzi adataira épült Azt is közölte, hogy hű akar maradni a Piaf-mí- toszhoz. A munka iegnagyobb nehézségét a megfelelő színésznő kiválasztása jelentette. A mindeddig ismeretlen Brigitte Airaelre hárult az a súlyos feladat, hogy megszemé- lyítse a nagy énekesnőt. Casaril szerint azért esett rá a választás, mert fizikai hasonlóságán kívül számos jellembeli és pszichológiai közös vonást is mutat Piaffal. Edith Piaf „hangját” Betty Mars kelti életre. A francia és angol verzióban készült filmet szeptemberben mutatják be Párizsban. Nézzük meg a tv-ben November 30"án, pénteken este a Zenés Tv-sz£nház mutatja be Pergolesi „Űrhatnám szolgáló”* című vígoperáját Szitányi András rendezésében. December l'én, szombaton „Szomszédolás” címmel helyszíni közvetítés kalauzol el a Drávasza bölcsnél jugoszláv—' magyar összefogással felépült hídhoz. Kellér Dezső: „Az én kabarém” című műsorában régebbi, legsikeresebb konfe- ranszait, jeleneteit láthatjuk. Az éjszakai előadásban a Csuhraj-sorozat „Tiszta égbolt” című filmjét vetítik. December 2-án, vasárnap Oscar Wilde „Eszményi férj” című művének tévéfilmváltozata kerül műsorra Susan Hampshire-rel, a Forsyte Saga Fleurj ének alakítójával. Egy film cselekmény nélkül, agy film. ami az első perctől az utolsóig leköti a nézőt. Egy kicsit nevettet, egy kicsit megbotránkoztat, egy kicsit szívóé markol. A film témája Róma, de ha valaki járt az „örök városban”, nem biztos, hogy ugyanezek a benyomásai. Fellini nem a turisták Rómáját mutatja be, tulajdonképpen nem is az igazi Rómát, hiszen a film legnagyobb részét műteremben forgatták, beleértve az autósztráda képeit is, melyhez két és fél mérföld- nyi utat építettek az olasz „filmvárosban”, Cinecittában. Miről is szól ez az alkotás? Mint azt a cím sugallja, a néző kettős arcképet kap, ahol Róma Fellinin keresztül, és Fellini Rómában látható. A rendező életrajzi elemei azonban ugyanúgy statisztaszerepet kaptak, mint a város. A két, néha finoman összemosódó időcsík annak a Rómának keresztmetszete, amely ezer évek óta fennáll, állandóan változik, mégis ugyanaz marad. Az egymást váltó képsorok hol azt a várost mutatják, ahová a kezdő újságíró vidékről feljön, hol azt, amelyben a befutott rendező él, de a kettő között levő különbség nem az a harminc év, amely egyiktől a másikig lepergett, hanem az a pálya, amit Fellini ezalatt befutott. A két Róma-kép tehát egy dolog két arca, s az őket elválasztó idő csupán néhány jelentéktelen pillanat az „örök város” életében. Fellini korán elhatárolta magát a neorealistáktól. Irányzatuknak csak néhány elemét vette át, azokat is a saját szemszögéből mutatja be, használja fel. Megtartotta például a kisemberek és az éiet elesettjei iránti szimpátiáját. Könyörtelen realizmussal mutatja be az élet fonákságait, hogy azután egy savanyú fintorral maga oldja fel a feszültséget. Ennek nyomán alakul ki az a benyomás, amit a néző akarva-akaratlanul magával visz a moziból, amely részévé válik saját életének. A kisemberek szeretete, az elesettekkel való együttérzés mu- tattatja be a végeláthatatlan kiterjedésű főbérlő családot, és a luxusbordély csillagát, akiről kiderül, hogy megesett vidéki lány. Fellini nem ismer tekintélyt. Bár műveiben a realizmushoz vallásos — misztikus elemek társulnak, nem átall gúnyt űzni a katolikus klérus képmutatásából, kóklerségéből, amikor bemutatja egy főrendi család utolsó nőtagjának a pápa és más egyházi méltóságok előtt megrendezett egyháziruha-bemutato- ját. A; szertelen kosztümök láttán nevethetnékünk lenne, ha nem tudnánk, hogy tulajdonképpen komoly dologról van szó a vallás „modernizálásával”. Mindez persze csak néhány apróság abbói a hatalmas áradatból, ami a nézőt éri a látszólag öncélú játékként há- nyavetien, valóban azonban kitűnő érzékkel és nagy gonddal egymás mellé állított képeken keresztül. Itt illik megjegyezni, hogy a rendező kiváló operatőrrel társült. Giuseppe Rotuno bámulatosan bánik a kamerával, kiválóan használja fel az egyes jelenetek színhelyéből adódó fényhatásokat. ,,Róma több mint város, lelkiállapot” — mondta Fellini egy beszélgetés során. Ezt a' lelkiállapotot adja a nézőknek a film. A rendezőt sokan támadták emiatt az alkotása miatt. Egy szép szentimentális képeslapot reklamálna«: rajta, amit összetört. Amerikában élő olaszok meg akarják verni, hogy megbosszulják Róma-ideáljuk elvesztéséh Fellini -nem tett mást, mint bemutatta az „örök város” örök voltát, olyannak, ahogy ő látja, és ezzel összezúzta az örök város közhelyet. Róma, az örök város, mely állandóan változik, egy kicsit idegen azoknak is, akik benne élnek, úgy, mint az egykori hódító vandál törzseknek, melyek csak elpusztítani tudták a kezükbe kerülő kincseket, vagy annak a motoros galerinek, amely átdübörög a történelmi falak közt,» és végül eltűnik az országúton a film utolsó képeiben. — ff — Négy brigádban ötvenhefen Amikor benyitok a modern irodaépület bejárati ajtaján, egy kicsit furcsa érzés fog el. Eddigi munkám során ugyanis kulturális-művelődési ügyekben faggatózni elsősorban a nagy gyárakban, régi vagy új üzemekben, több száz fős közösségekben fordultam meg. így aztán megismerkedhettem az általános érvényű problémákkal, a sajátosságok’ kai, tudtam, hogy egy-egy munkás, vagy szocialista brigád milyen nehézségekkel küzd a művelődés területén, hogy milyen gondok vannak az iskolai végzettséggel - - egyszóval néhány feltett kérdésre (éppen, mert általánosítható volt) már előre megfogalmaztam magamban a vá- aszt. S most, amikor nem gyárba és nem üzembe nyitottam be. hsfhem egy irodaházba, ahol nem gép mellett dolgozó munkásokkal, hanem „íróasztal menetiekkel” találkozom jókora kíváncsiság gyűlik fel bennem, vajon az itt dolgozók — jórészt technikusok, középvagy felsőfokú iskolai végzettséggel rendelkezők hogyan állnak a kulturális művelődési kérdéskehez? Vannak-e problémáik, s ha igen, miből — Aulich Lajos! — rezzen- tett fel éber ájulatomból a hadbíró. Azon se lepődtem volna meg, ha engem szólít. A hetedik tábornok titokzatosságba zárkózott. Kemény arcvonásai nem mutattak sem elszántságot, sem gyűlöletet Egyszerű volt és tartózkodó, amikor elbúcsúzott Damjanich Jánostól és gróf Vécsey Károlytól. Sietség és vonakodás nélkül, nvílegyene- sen közeledett a bitóhoz. Parancsnok volt most is önálló akaratú katona, aki a kötelességét teljesíti. Némán, gyorsan, mindenfatja szertartásosság nélkül halt meg. Egy pillantást vetett mozdulatlan testére a százados hadbíró és máris kiáltotta a következő nevet: — Damjanich János! A szólításra hangtalan zokogás rázta meg a görögkeleti esperest. Damjanich még mindig szivarozott. Sajnálkozva megcsóválta délceg tartá- sú üstökét, kifújta tüdejéből az utolsó szivarfüstöt és rös- tellkedve vigasztalta a papot. , — Ne búslakodjon. szent atyám. Hiszen jól tudta, hova kísér engem. Éljen boldogul a hívek örömére. Ekkor meg egy közelben álló tisztnek eredtek *el a könnyei. Damjanich őt is megvigasztalta: — Ejnye, ne sírjon már, százados úr. Látom, maga derék ember. Jusson sokra a katonai pályán. Szép hivatás. Nagyon szerettem. Szégyenkezve támogatták a porkolábok a bitó felé. Váltig csodálkozott, s dörmögve mondogatta: — Reméltem, hogy engem hagynak utoljára. Hát ennyire gyűlöl engem az osztrák? Nem 4 NÓGRÁB m 1973. nősembe» 30., péntek j átall megcsalni az utolsó reményemben is. Fesztelenül ácsorgott a fenyődúcnál. amíg leszedték bilincseit. Oda-oda nézett a feje körül foglalatoskodó hóhérra, majd ráparancsolt: — Vigyázzon, nehogy összeborzolja a szakállamat! A hóhér bólintott és a nyakára igazította a hurkot. Eközben végig dördült Damjanich mély hangja a csendes, párás aradi rét fölött: — Éljen a haza! Immár egyetlen tábornok állt a szekérnél. Szokatlanul halkan ejtette ki nevét a hadbíró. — Gróf Vécsey Károly ... A szólított először'kihúzta magát, majd elfogta a tétova- ság. Szeretett volna 6 is búcsúzni, de nem volt kitől. Segélykérő csodálkozással nézte az üres szekeret Lecsüngő bajusza csalódottan megrándult. s máris összeszedte magát. Épp olyan zárkózottan és határozottan. mint ahogy Aulich tette, indult meghalni. De nem a számára ácsolt akasztófához ment. hanem Damjanichhoz. Letérdelt a holt bajtárs előtt, megcsókolta annak súlyosan csüngő kezét. Ezután kevesen látták, mi történik a szélső bitónál. A papokból előtört a sírás és körbe mind a négy század soraiból felhangzott a rekedt, torz férfizokogás. Tizediknek engem szólítottak. Rángatóztam, a szájamat harapdáltam. Csak akkor vettem erőt sokkos rohamomon, amikor testi közelségbe kerültem a halállal. Egymás után meghallgattam a kilenc férfi csendes szívét. Csodálkoztam, hogy képes voltam hangot hallatni mélységes némaságomból. — Zászlóaljparancsnok úr, az elítéltekben az élet megszakadt . „ 0 Haynau táborszernagy úr őkegyelmessége úgy rendelkezett, hogy a kivégzettek naphosszat a bitófán függjenek, hadd szégyenül jenek meg halálukban is. Megtörtént. Kettőzött őrség vigyázott az áldozatokra. mivel a város lakossága zömmel magyar lévén.* nem látszott lehetetlennek a bennünket fenyegető demonstráció. De nem történt semmi incidens. Egészen a sötétedésig sokan jöttek leróni kegyeletüket a vesztőhelyre, ám szelídek maradtak a látogatók és sírva távoztak. Akadtak né- hányan a mi híveink közül is. Ezek elégedettek voltak a látvánnyal és megnyugodva mondogatták: úgy kellett a Kossuf h-kuty áknak. Késő este a bitó alá temették lovag Pöltenberg Ernő, Török Ignác. Knézich Károly. Aulich Lajos. Nagysándor József holttestét lFolytatjuk) erednek? Az üzemi munkásokkal szembeni helyzeti előnyüket felhasználják-e. él- nek-e a nagyobb lehetőségekkel? Az AGROBER szb-titkára. Rákos Józsefné, mielőtt bármire is válaszolna, behozza az irodaház négy szocialista brigádjának naplóit. Találomra lapozunk bele az egyikbe. Gondos, pontos, dátum szerinti beírások, termelési vállalások, közös mozi-, színházlátogatás, kirándulások megörökített pillanatai. Egyszóval egy jól munkálkodó brigád mindennapjait tartalmazó „vaskos könyv”. — Nálunk, az AGROBERnél összesen ötvenhét ember dolgozik négy brigádban. Hogy mivel foglalkozunk? Mezőgazdasági üzemeknek tervezünk és bonyolítunk — talán így foglalhatnám össze a legrövidebben. Valóban, nálunk minimum középiskolai végzettséggel rendelkeznek az emberek, s ez eleve megköny- nyíti a kulturális vállalások teljesítését. Mert a legtöbbjüknél egyéni igényként is jelentkezik a színházba, moziba járás, a kiállítások megtekintése. S a szocialista brigádmozgalom, a közös szórakozás nyújtotta nagyobb élmény még csak fokozza ezeket az igényeket. No. azért az idővel néha mi is bajban vagyunk, ez alatt azt értem, hogy nem minden esetben tudjuk összeegyeztetni a szabad időnket, ilyenkor aztán csúszik a közös program. — Milyen műfajú színházi előadások a legnépszerűbbek? — A vígjátékokat, az operettet kedvelik a dolgozóink, az operaelőadások nálunk sem nagyon mennek ... Mennyi pénzt költenek — egy ilyen, viszonylag kis cégnél — éves szinten kultúrára? Hogy a kérdésre választ kapjunk belelapozunk a költségvetésbe. A kulturális-sport célokra fordítható összeg egy évben 3400 forint. S ha ebből még leszámítjuk a sportra szánt ezer forintot, bizony nem túl nagy összeg marad a művelődésre. — A keveset is megpróbáljuk úgy elosztani, hogy mindenre jusson. Egy hónapon belül létre akarjuk hozni a szak- szervezeti könyvtárat. Könyvszekrényünk már van. reméljük, hogy sok jó. hasznos könyvvel sikerül megtölteni. Az egész cég büszke a Szal- yai Mihály szocialista brigádra. Látogatásunk ideién még csak készültek a szocialista brigádok második városi vetélkedőjének nagy versenyeire, az elődöntőre és a döntőre. Azóta már arról Is beszámolhatunk, hogy a hattagú kis csapat nagyon jól szerepelt ezen a vetélkedőn, a döntőben a második helyet szerezték meg. A feladatok megoldása. a kérdésekre adott válaszaik során kitűnt, hogy valamennyien széles körű ismeretekkel rendelkeznek. S az sem utolsó, hogy jó szereplésükkel hírnevet szereztek annak a kis kollektívának, amelyből jöttek, s ahonnan sok támogatást és biztatást kaptak a felkészüléshez... — k. r. — Estefelé nyitnak be leg.öjben a pásztói járási könyviárba. A felnőttrészleg mintegy harmincezer kötete bőséges választékot nyújt az olvasóknak. A mostani slágerek: Mándi Iván könyvei —.Lányarcok tükörben című regényének megfilmesítésével vált népszerűvé. Henry James: Egy hölgy arcképe című könyvét szintén a film tette híressé és keresetté /
