Nógrád. 1973. november (29. évfolyam. 256-280. szám)
1973-11-27 / 277. szám
ü hfisAs munka Bss sfog Mitől jó egy asssonybri v Kemecseiné: Jól összeforrott kollektíva a miénk... Kemecseiné keze fürgém szalad ide-oda. Varrógép mellett dolgozik. Teljes figyelemmel és nagy-nagy odaadással A fiatalasszony mosolyog, amíg néhány pillanatra felnéz: — Másként nem is lehet, csak ha az ember odafigyel arra, amit csinál. Nemcsak nálunk, másutt is így van. Sete j tét gyártaná nem cél... A Május 1. brigádnál amely nek Kemencseiné a vezetője, nincs is ilyen gond. A nagybáto- nyi hairisnyagyár egyik legjobb asszonybrigádja Szab- nak-varrnak. Nap mint nap több száz harisnyanadrág „szalad” át a kezükön. A brigád szinte minden tagja a törzsgárdához tartozik, azóta dolgoznak itt. mióta Nagybátony- ba költözött a harisnyagyár. Nyolc tagja van ennek a kis kollektívának. Nem csak a munkában állnak helyt, hanem dicséretesen sok társadalmi munkát is végeznek. Ez már hozzátartozik a szocialista brigád ranghoz. — Sokat dicsérik Kemecseiné brigádját. Mitől jó egy ilyen kis kollektíva? Ibiké, a brigádvezető fogalmazza a választ: — Együtt vagyunk a munkában. mindenki tudja, mi a kötelessége, és végzi becsülettel. Ha elgondolom, hogy'feleségekről. családanyákról van szó. akiknek bizony otthon is kijut a második műszakból, néfha a gondokból, bajokból is. ez már eleve megbecsülést érdemel és jó dolog. Nagyon összetartó a mi brigádunk, ez a másik. — Miben mutatkozik az öszszetartás? ' — Elég megemlíteni, hogy társadalmi munkát kell végezni, ide menni, vagy oda, máris természetesnek veszi mindenki, hogy közösen csináljuk. Parkosítottunk, közel kétszázötven órát dolgoztunk társadalmi munkában. A brigádvezetőnek is két gyereke van. a fia már szakmunkástanuló. a kislánya ötödikes az iskolában. — Én nagyon szeretek itt dolgozni, a haristtyagvárba Az első munkások között vetlek fel. Föltalálom magam, érzem, hogy megbecsülnek és ez sokat jelent. De kérdezzen meg talán mást is a brigádból... Szász Gyuláné nem kéreti magát sokáig. Éles pengével hasítja ketté a harisnyák egyik oldalát. Szabász. Boszorkányos gyorsasággal- dolgozik a penge egy pillanat alatt elvágja az anyagot és máris jöhet a következő. — Nem Is olyan boszorkányos — mondja Szászné — talán inkább gyakorlat kérdése. Ha száz százalékot teljesítek, ezerkétszáz darabot csinálok meg. Ennél azonban mindig többet. Megkeresem a havi kétezer—kétezer-kétszáz forintot, nem is panaszoko- dom. Még elmesélik, hogy brigádvetélkedőre készülnek. Közösen, az egész kollektíva. December 9-én a Bánvász Művelődési Házban rendezik meg a 'harisnyagyár dolgozóinak vetélkedőiét Erre nevezett a Május 1. brigád is. Kemecseiné magyarázza: — Jaj, nagyon készülődünk, Voltunk már hangversenyen és irodalmi esten is — mondja Szászné, — Régóta dolgozik a harisnyagyárban? — A törzsgárdával egyideje. Előtte gyógyszertárban takarítottam, ezt jobbnak láttam. Nem is bántam meg. A férjem Szorospatakon frontmester a bányában. A pénzünk megvan, jól érzem magam a brigádban, eh se mennék innen. Eesznek kulturális kérdések, társadalmi, politikai, szakmai, munkavédelmi témák, hogy csak a legfontosabbakat említsem. Nem titok, szeretnénk jól szerepelni. Nem akarunk szégyent vallani... Csata! Erzsébet Újrakezdeni - vagy folytatni? ELÖLRŐL kell kezdeni mindent? Ha abból indulunk ki, hogy gyáraink, üzemeink vezetői a munka- és üzemszervezésről szóló pártós kannányhatároaat végrehajtása során eddig csak a felszíni jelenségek megszüntetésére irányították a figyelmüket, akkor igennel kell válaszolni. Ha figyelembe vessaük viszont az eddig elért eredményeket, akkor az alábbi summás megállapításnak van létjogosultsága: e munkának még csak az elejéd tartunk. Azok az intézkedési tervek, amelyeket gyáraink, üzemeink készítettek, többségükben csak a munka- és üzemszervezésben jelentkező kiáltó hiányosságok megszüntetését célozták. Az itt bekövetkezett változás hatása tükröződik a termelés, a termelékenység és a nyereség emelkedő számaiban. Mindez azoniban kevés a jövő bizosítása szempontjából. Megvannak-e az előrelépés feltételei? Aapi a belső tartalékokat illeti, igen. A személyi feltételeknél nem ilyen egyértelmű a helyzet, bár a nagyobb üzemekben létrehozták az üzem- és munkaszervezési osztályokat, illetve csoportokat, Mivel üzemenként különböző a helyzet, ezért a mércét a követelményeket a lehetőségekhez kell igazítani. Mások az adottságok a teljesen önállóan gazdálkodó Salgótarjáni Kohászati Üzemekben, az ötvözetgyárban, a tanácsi válai latoknál és a szövetkezeteknél. Megint mások a régi gyárakban, amelyek korábban önállóak voltak és most gyáregységi' szántén dolgoznak. Szintén más a nemrég avatott új gyárakban, illetve telephelyekein. A sajátosságok figyelembevételével azonos feladatokat kell elvégezni. A nógrádi szénbányáknál az újjáformált üzem- és munkaszervezési osztályra a legjobb képességű dolgozókat csoportosították át Ezzel ellentétes intézkedés is tapasztalható. Vannak olyan gazdasági egységek, ahol nem a legjobb ké- pességűiíBzakemberelket állítják erre a posztra, lebecsülve ennek a munkának fontosságát, a gazdálkodás hatékonyságában betöltött szerepét Mivel máról holnapra szervező szakembereket nem lehet előteremteni, az egyetemek sem képesek ilyen irányú igényeket adj uram, de mindjárt alapon, még hosszú ideig teljesíteni, ezért a rendelkezésire állok továbbképzésével tehet és kell megoldani ezt az igen szerteágazó, bonyolult feladatot Ennek érdekében szervezték meg a TIT-ben az üzem- és munkaszervezők továbbképző tanfolyamát, ahol jelenleg 32-en vesznek részt Ilyen adottságok és feltételek mellett felvetődik a kérdés: hoil kezdjék el a munkát üzemeink? Amit eddig tettek, arra feltétlenül építse- nek, azokat használják fel, ugyanakkor a jövő elképzeléseihez kérjék a külső szervek segítségét Térjenek vissza a párt üzem- és munkaszervezéssel kapcsolatos alaphatározatára, melynek minden sora arra buzdítja, ösztönzi a vállalatokat hogy olyan alapos, elemzőmunkát végezzenek, amiből a vezetők egyértelműen és világosam megismerik irányításuk, szervező munkájuk gyenge pontjait Ez a munka válóban azt is jelenti, hogy sok mindent elölről kell kezdeni. Alapvető célként a termelékenység növelését, a munkaidő ésszerű kihasználását a hatékonyság növelését a dolgozók jövedelmének fokozatos növelését, a nehéz fizikai munka megkönnyítését kell kltűzini. Ennek érdekében szükséges megvizsgálni az állóalapok kihasználtságát, a műszakszám növelésének lehetőségét. Erre ösztönöz e megyei Népi Ellenőrzési Bizottság vizsgálata, amelyből kiderült hogy megyénk 23 vállalatából csak 9 helyen folgalkozltak az állóala- pok kihasználásával és a műszakscaám növelésével. A tervekből az előbb említett elképzelések is jórészt papíron maradtak. A határozat előírja, hogy a régi, korszerűtlen gépeket selejtezzék ki, csökkentsék az önköltséget, a rezsiköltséget tökéletesítsék és gépesítsék az ügyviteli rendszert, s az így felszabaduló létszámot ésszerűen csoportosítsák át. A felmérések során kiderül, hogy milyen az összhang a rendelkezésre álló munkaerő, az állóeszközök, a rendelésállomány között, milyen területeken vannak kombinációs lehetőségek a termelésben, hol van. szükség a dolgozók kisebb vagy nagyobb csoportjának szakmai átképzésére, s ehhez mennyiben vannak meg a feltételek, illetve miként lehet: azokat gyorsan megteremteni. Olyan ésszerű munkamegosztásra, mérési és elszámolási rendszer kialakítására célszerű törekedni, amelynek segítségével az eddiginél nagyobb operativitásra van mód, ugyanakkor biztosítja a gyors átcsoportosítás lehetőségét is. Az előbbieket figyelebve véve kell majd megteremteni a különböző vezetői hatásköröket, a munkarendet, az ügyrendet és az ehhez kapcsolódó különböző előírásokat. Mindezekből egyértelműen kiviláglik, hogy komplex, összefüggő feladatról van szó. Ha egyetlen láncszem hiányzik, már veszélyben van az egész koncepció sikere. _ A felmérő munka során tisztázni kell, hogy Intői, milyen segítséget vár a gyár vezetősége. Nagyöbb követelményét kell szabni — ahogy tettek a Salgótarjáni Kohászati Üzemeikben — a vezető beosztású dolgozóktól. Tőlük az: egész gyárat átfogó intézkedések kidolgozásához kell jó javaslatokat, megvalósítható elképzeléseket kérni. A munkások zömétől elsősorban a munkahelyi problémák megoldásához kell a támogatást szerezni. A kettőt aztán úgy kell egybefogni, hogy a vezetők és dolgozók érezzék: jó javaslataik végrehajtásáért közösen felelősek. AZ ALAPOS, tettre serkentő felmérő mufti ka csak jó kiindulópont, olyan tükör, amelybe pillantva mindenki, beosztott és vezető egyaránt meglátja feladatát. Ezek a tények segítenek majd xnegértetni a különböző változtak tások szükségességét, a vállalatokra gyakorolt előnyös hatását. V K, Útépítés sok vitával Hibáztatják a tervezőt Pásztón, a Büge nevezetű községrészben nemrégiben útépítési munkálatokat kezdtek él. Az eddig hepehupás, esős időben szinte járhatatlan Mátyás király út megjavítását tűzték célul. Az útépítést azonban már kezdetétől élénk vita kíséri. Miért? A Mátyás király útra a Kövecses-patakon átívelő hídon keresztül lehet eljutni. Közvetlenül a híd után kezdődő útszakasz mélyedését most feltöltötték. Így az út Csökkent a vándorlás Megyénk nagyobb üzemeiben a szocialista brigádok vállalásaikba belefoglalják a fiatal szakmunkások szakmai segítségét, s egyéb más módon is egyengetik érvényesülésük útját. Ennek eredőnyeként — bár még nem megnyugtatóan, de — csökkent a fiatal szakmunkások vándorlása. Az elmúlt öt évben 30—40 százalékról 5—15 százalékra. Még nagyobbak lennének az eredmények, ha néhány brigád nem zárkózna el a fiatalok segítségétől. Emiatt nem kerülnek olyan közösségekbe, ahol a szocialista emberre vonatko- iozó követelmények érvényesülnek. Ez rossz hatással van egyik-másik fiatal erkölcsi, politikai fejlődésére. Egyesülés cukorrépa-termesztésre Cukorrépa-együttműködési szerződést köt. a rétsági és a balassagyarmati járás tizenhárom termelőszövetkezete. Tereskén alakuló ülésre jönnek össze, megbeszélik a feladatot, hogy 1974-ben megkezdjék, és fokozatosain megvalósítsák a zárt rendszerű, iparszerű cukorrépa-termesztést. A társulásban, a szervező tereskei tsz-en kívül, részt vesz a termeltető Hatvani Cukorgyár is. Az eddigi felmérések azt mutatják. hogy az egyesülésben részt vevő üzemek a jövő évben mintegy 40 ezer hektár területen termesztenek cukorrépát, közösen kidolgozott technológia alapján. A tereskei tsz és a cukorgyár feladata lesz, hogy felmérje a speciális gép-, műtrágya-, vegyszer-, vetőmagszükségletet és gondoskodjon az oktatás szervezéséről és lebonyolításáról is. Az előzetes tervinformációk alapján a rétsági járás tez-ei 1974-ben 54 millió forintot fordítanak beruházásra. Elsősorban gépek & géprendszerek beszerzését tervezik. Az építésre szánt húszmillió forintból szarvasmarha-férőhelyek korszerűsítését, baromfi- nevelő építését, Tolmácson pedig egy új lucemaliszt- üzem építését tervezik. Perecz László szintje a Berzsenyi köztől a hídig fokozatosan, csaknem egy méterrel emelkedett. Az út mentén fekvő, többnyire alacsony házak veszélybe kerültek. Esőzések idején ugyanis már eddig is elárasztotta a víz az udvarokat, ezután pedig még kri- tikusabbá válna a helyzet. De erről beszéljenek az ott lakóik. — Mintegy hat családot érint — mondja Kecskés János. — Nem lett volna szabad ilyen magasra feltölteni az utat. Mi lesz velünk, ha nagyobb eső jön, vagy ha olvad a hó. Nem is olyan régen —- a szemközti házra mutat — , az ott lakó idős' asszonyt az ablakon át kellett kimenteni, mert a víz elöntötte a lakást. Kocsival most már be sem tudunk menni az udvarra. A beszélgetésbe bekapcsolódik Simon Sándor nyugdíjas is- Már előre félünk — magyarázza —, mert a Berzsenyi köz felől így a víz nem fut le a patakba, hanem minket önt el. Milyen szép fák voltak itt., s most mindet kid öntötték — teszi hozzá sajnálkozva. — Mentünk mi az illetékes szervekhez — fűzi tovább a szót Kecskés János. — Csinálják az utat kisebb emeléssel. de hiába. Valósággal elcsúfították a környezetünket. nem beszélve arról, hogy a házak értéke így legalább húszezerrel csökkent. Az ablakon jóformán ik£ sem lehet nézni, mert a megemelt út eljárja a kilátást. Az érvek szaporodnak, sokasodnak az itt lakók részéről. A nagyközségi tanács műszaki csoportjának főelőadója, Koplányi István jól ismeri ezt a problémát. — Tudunk az érintettek panaszáról, s mi hamarosan zárt szelvényű vízlevezető árok kiépítésével megoldjuk a problémájukat — mondja. A lakók megnyugtatására pedig közölhetem, hogy mindez a járda megemelése nélkül történik. Egyébként csak útfeltöltéssel lehetett elkerülni, hogy balesetveszélyt rejtő bukkanó ne keletkezzen. Jobb megoldás, sajnos, nem volt, s nekünk mar a jövő elképzeléseihez is igazodnunk kellett. Ezzel az ügy lezártnak tekinthető. Néhány gondolatot azonban tegyünk hozzá. Kétségeién, hogy a jövőre gondolva építkeznek mindenütt. Ezek a házak is idővel szanálásra kerülnek. De gondoljunk arra, hogy ezek az emberek azt védik, amit két kezük fáradságos munkájával az idők során megteremtettek. S ne feledjük, hogy a dolgok megértetésére velük szemben nagyobb tapintatra, türelemre van. szükség. Adorján László i NÓGRÁD — 1973. november 27., kedd 4
