Nógrád. 1973. november (29. évfolyam. 256-280. szám)
1973-11-24 / 275. szám
MONOLÓG gyelmeztető, hogy a felelősségem megnőtt. — Egyszer egy ünnepség alkalmával, amikor már vezetőségi tag voltam, azt a feladatot kaptam: rendezzünk fáklyás felvonulást. Gyúrtam a fiatalokat, hogy ezt nem mulaszthatjuk el. Láttam az arcukról, hogy nem nagyon akaródzik nekik a dolog. Tartottak, hogy megszólják őket. Végül is megegyeztünk: felvonulunk. Amikor indultunk, mind akik összebeszéltek, sodródtak a Hegyalja út felé, el a főútról. Elkeseredtem. Akkor azt mondtam magamban, hogy én semmit nem vállalok többé ezekkel a fiatalokkal. — Itt születtem patakon. Még katona sem voltam. A motorszerelő szakmát a Volánnál tanultam meg. Tanító- mestereimnek hálás vagyok, mert megkövetelték tőlem a munkát. Megszoktam, hogy a kapott feladatot becsületesen el kell végezni. Ennek a következetességnek ma nagy hasznát veszem munkahelyemen, a termelőszövetkezetben. Patakon a közös gazdaságban dolgozom, mint szerelő. Értek a járrnűvezetéshez is. A traktor, kombájn műszerein eligazodom. A szövetkezetünk vezetői amikor szükség van rá, megbíznak ezek vezetésével. — Aratás idején a kombájnon, szántás idején a traktoElkerültem egy nyáron Sal- góbányára, a vezetőképző iskolába. Ott tanultam meg, aki emberekkel bánik, annak nem szabad türelmetlennek lenni. — Már titkár voltam, a klubkönyvtárunk építésének befejezésére került sor. Mondom a fiataloknak, hogy tegyük rendbe a környékét. Nagyon szépen rendbe tették. Akiket rendezőnek jelöltünk ki az ünnepség idejére, szalaggal a karjukon záróráig vigyáztak. És most jönnek a hétköznapok. A munkára gondolok, amit a közös gazdaságban várnak tőlem. — Középiskolában tanulok, levelező úton. Itt is van körön töltöm az időm egy részét Nekem ez jó, mert úgy érzem, bíznak bennem. S nem szeretnék csalódást okozni azoknak, akik engem annyira szeretnek, a szüleimnek. Ök is egyszerű emberek. Munkások. Apám gépkocsivezető. Tőle örököltem a motor szere- tetét. Na és még azt, hogy a közösséghez tartozom, másokkal szemben is van kötelességem. Nagy szavaknak tűnnek? Lehet, de nálunk a családban ezek nem nagy szavak. Amit mondunk, abban hiszünk is. — Emlékszem, édesapám, édesanyám mindig készen állt, amikor szólították, hogy menni kell gyűlésre, vagy valakivel vitatkozni az igazságért. Emlékszem az otthoni estékbe nyúló beszélgetésekre, a falu életéről. Akkor még nem tudtam, ma tudom, azért voltak ezek a beszélgetések, hogy így élhessünk, ahogyan most élünk. Ebből a beszédből már kitűnik ugye, hogy a szerelő- munkám mellett én is politikai munkás vagyok. Életemnek nagy fordulópontjához éppen a közelmúltban értem. Engem választottak meg a pataki KISZ-szervezet titkárának. Erre nem számítottam. Vezetőségi tag voltam, barátom, MolJogtanáesosi konferencia a MÉM-ben Kitüntetéseket adtak át nár Sándor KISZ-titkár mellett. A választáson meglepetésemre Molnár Sanyi és Pincze János mellett a jelöltek listájára kerültem. Még akkor sem gondoltam arra, hogy épp engem választanak. Tudtam, benne volt a Sanyi keze is. Ugyanis, ő elment a faluból más vidékre dolgozni, csak hét végén van idehaza. Aztán Pier Miklós, a párttitkárunk is közrejátszott abban, hogy a listára kerüljek. De végül is a fiatalok döntöttek. Ahogyan mondani szokták: tiszta választás volt. Nekem pedig fitelességem. De a KISZ-tagok elvárják, hogy szervezeti életet is éljünk, ötvenen vagyunk a faluban. Rajtunk kívül olyanok is szép számmal, akik nem KISZ-tagok. Semmi baj, mondaná édesapám, csak szorgalmaskodj. Hát ez lesz életem következő hónapjainak, éveinek legfőbb feladata. Szorgalmaskodni, becsületesen élni, az embereket tisztelni és szeretni Ezt akartam én, az újdonsült KISZ-titkár elmondani, ha már megtiszteltek, hogy megkérdeztek. Bobál Gyula Pénteken a MEM-ben jogtanácsosi konferenciát rendeztek, amelyen 300 vállalati és tröszti jogtanácsos vett részt. A konferencián megjelent dr. Soós Gábor, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium államtitkára, dr. Prandler Árpád, a Magyar Jogász Szövetség főtitkára, dr. Gellért György, a Legfelsőbb Bíróság általános elnökhelyettese, dr. Varga József, a Minisztertanács Tanácsi Hivatala elnökének általános helyettese. A konferenciát dr. Soós Gábor államtitkár nyitotta meg. Dr. Vágó Ödön MÉM-főosz- tályvezető a minisztérium jogalkotási tevékenységéről, feladatairól tartott előadást. Ismertette a minisztérium előtt álló jogszabály-előkészítési feladatokat is. A MÉM három, magas szintű jogszabály előkészítésével foglalkozik; , az élelmiszertörvénnyel, a földkódexszel, és az állategészségügyi szabályzattal. A jogszabályok előkészítése nagy munkát ad a szakembereknek. mert például az élelmiszertörvény előkészítése során, első lépésként máris 160 jogszabály rendelkezéseit vették számba. Az előadó elmondotta, hogy az élelmiszer-gazdaságra vonatkozó jogszabályok rendszeres gondozása során 1973-ban 60 korábbi, időközben elavult miniszteri utasítást helyeztek hatályon kívül. Ezután dr. Magyar Árpád, a Legfelsőbb Bíróság tanácselnöke tartott előadást. A konferencia • végén dr. Soós Gábor államtitkár miniszteri kitüntetéseket, okleveleket adott át az élelmiszer- gazdaságban dolgozó jogtanácsosoknak, (MTI) Nőmunka — pártmunka AZ ÉV VÉGI beszámoló taggyűléseken az alapszerveaeti pártvezetőségek a nőpolitikái munka tapasztalatait is összegezik. Van miről szólni, hiszen az eltelt három, három és fél esztendő óta sok minden történt a nők élet- és munkakörülményeinek javításáért, nagyobb társadalmi megbecsülésükért, közéleti ' szerepük fokozásáért Valójában alig akad az országban olyan munkahely, ahol ne tettek volna valamit elsősorban az alacsony keresetű, a nagycsaládos és a gyermekeiket egyedül nevelő anyák gondjainak enyhítéséért, a munkahelyi feltételek javításáért, a családok ellátásával összefüggő problémák könnyítéséért (hűtö&zt zirények beállítása a műhelyekben, bevásárlás megszervezése, vacsora hazaihordása az üzemiből stb.), a lányok és asszonyok politikai neveléséért Mindebben kiemelkedő szerepük van, a pártszervezeteknek, a nőmunka közvetlen pártirányításának, annak a körülménynek, hogy a párton belül minden szinten a választott testületek felelősek e munka irányításáért és ellenőrzéséért A szakszervezeteken kívül ma elsősorban a pártszervezetek azok, akik szót emelnek a nők sajátos helyzetének és gondjainak figyelembevételéért és igyekeznek napirenden tartani aktuális problémáikat. A Központi Bizottság 1970. februári határozatát követően az alapszervezetek fel- adattervekiben fogalmazták meg a helyi tennivalókat. Nagyobb ré&ziük — jóllehet többkevesebb sikerrel — határozottan törekszik e tervek megvalósítására, s egyebek között a gazdasági vezetőket is beszámoltatják ilyen kérdésekről. Ügy tűnik tehát, három és fél évvel a Központi Bizottság állásfoglalása után, az alap6zervezetelkbe« dolgozó kommunistáik is alapvetően megértették annak jelentőségét és mindjobban érzékelik, megtalálják ezzel kapcsolatos feladataikat. A nőpolitikái munka ma már nem kampányszerű, hanem szerves része a pártmunkánafc. S ennek értékéiből semmit sem von le, hogy több esztendő távlatából jobban felismerhetők a párthatározat végrehajtásában jelentkező gyengeségek is. Feltétlenül elgondolkoztató például, hogy a legnagyobb előrelépést az eltelt időszakiban a nők munkahelyi és szociális körülményeinek javításában könyvelhetjük el> A gazdasági vezetők helyenként úgy vélik, ha bizonyos szociális és bérintézkedésekre ,,bontották le” a párt és a kormány nőpolitikái határozatait, — ezzel alapjában eleget is tettek annak, amit várnak tőlük. Ezit a téves szemléletet csak erősíti, hogy a pártszervezetek már említett feladatterveinek középpontjában. is ilyen — vagyis bér- és szociális jellegű — intézkedések szerepelnek, s ezek megoldására összpontosítják erejüket ők is. Nem az a baj persze, hogy ezekkel a semmiképpen sem lebecsülendő kérdésekkel foglalkoznak. Baj azonban, ha csak ezekkel fogttalkozmaik, s szem elől tévesztik a nőpolitikái határozatok komplexjellegét, mindenekelőtt azt, hogy e határozatok végrehajtása elképzelhetetlen az egyidejűleg folytatott szívós, céltudatos, tudat- és szemléletformáló tevékenység nélkül. Mi több,' hogy ez utóbbi tevékenység eredményessége nélkül voltaképpen, a határozat látszólag „csak” gazdasági oéljai sem valósulhatnak meg. Nem véletlen például az, hogy a női és férfi dolgozók béiregyenlősége elvének olyan rendkívül lassan és nehezen lehet a gyakorlatban. érvényt szerezni. Önmagában itt semmiféle törvény és határozat nem vezet célra- Tény, hogy az utóbbi években, sok minden, történt ebben a vonatkozásban is. Felemelték a legalacsonyabb női kereseteket, jobban figyelembe vették az évi bérfejlesztéseknél ezt a szempontot is, az idei központi béremeléseknél pedig sokhelyütt a férfiakénál nagyobb mértékben növelték a nők fizetését. De még ma is gyakori: ha például két fiatal diplomást, egy nőt és egy férfit vesznek fel egyszerre ugyanannál a vállalatnál, szinte törvényszerűen már a belépés pillanatában többet kap a férfi, mint a nő. Közismert az Is, milyen csigatempóval jutnak előre a gazdasági lés az állami élet területén a rátermett, felkészült, s a felelősséget is vállalni kész nők. Egy-egy megüresedő osztályvezetői posztra — ha két egyenlő képességű pályázó, egy férfi és egy nő' között lehet választani — a legritkábban nevezik ki a nőt. Ilyenkor kellene közbelépnie a maga sajátos politikai eszközeivel a pártszervezetnek. Igaz, ehhez a mainál még nagyobb áttekintésre és tájékozottságra van szüksége példának okáért az üzem vagy intézmény vezetőinek bér- és káderpolitikái terveiről, elképzeléseiről. Örvendetes, hogy mind több vállalat kéderfejlesztési terve tartalmazza az alapszervezetek javaslatait is a rátermett nők vezetőkké képzésére-nevelésére. Követésre méltó példával szolgál az a nagyüzem, ailioí 26 olyan nő részére kívánnak — az Országos Vezetőképző Intézet segítségével — vezetőképző tanfolyamot szervezni, akikből vezetőket akarnak nevelni a vállalat számára. A jelöltek névsorának összeállításában a párt- alapszervezetek is közreműködtek. HÁROM ÉS FÉL esztendő eltelte után célszerűnek látszik a pártalapszervezetek figyelmét az eddiginél jobban a tudatformáló tevékenységre irányítani — mégpedig a férfiak és a nők vonatkozásában egyaránt. Ez ma a nőpolitikái határozatok következetesebb végrehajtásának — a béregyenlőség megteremtésének, a tehetséges nők bátrabb előléptetésének és vezető beosztásra való felkészítésének, de általaiban a társadalomban betöltött szerepükhöz méltó érvényesülésüknek — egyik legfőbb feltétele. Ehhez nélkülözhetetlen, hogy a nőpolitikái munka irányítása és ellenőrzése az eddiginél is jobban a testületek ügyévé, szívügyévé váljon. S, hogy a határozat végrehajtásában a kommunisták példája, a szavak és a tettek egysége bizonyítson mindenekelőtt. Terényi Éva Taggyűlés után Pásztói tapasztalatok A megyei pártbizottság határozata nyomán a párttagok eszmei-politikai felkészültségének helyzetét elemezték és a tennivalók összegzése érdekében feladattervet hagytak jóvá alapszervezeti taggyűlésen a napokban Pásztón, a ME- ZÖGÉP Vállalat gyáregységében. Az élelmiszer-gazdaság számára különböző berendezéseket állítanak elő ebben az üzemben. A pártalapszerve- zetnek 48 tagja van, a kommunisták 5 pártcsoportban tömörülnek. A minapi taggyűlésen Prezenszkl Mihály alapszervi párttitkár bevezet tőben arra hívta fel a figyelmet, hogy miért időszerű e nagy fontosságú kérdés taglalása. Egyrészt a X. kongresszus határozata, valamint a Központi Bizottság 1972. novemberi állásfoglalása kapcsán fokozódik a párttagok eszmei-politikai felkészültségével szemben támasztott Igény. A szocializmus teljes felépítésének időszakában a párt politikáját értő, megvalósításában cselekvőén részt vevő, a pártonkívüli tömegekre hatni akaró és tudó párttagokra van szükség. A MEZŐGÉP-gyánegységben a nárttagok egyértelműen kiállnak a X. kongresszus határozata és a novemberi állás- foglalásban foglaltak megvalósítása érdekében. Az üzem kommunistái értik a munkásosztály és a párt vezető szerepe érvényesülésének lényegét, és ennek megvalósításá- han gyakorlatilag is részt vesznek. Az érzelmi kötődés mellett a megnövekedett feladatok szükségessé teszik, hogy a párttagok eszmei-politikai felkészültsége tovább növekedjék. Ezáltal hatékonyabban tudják hirdetni a párt osztályalapon álló munkáspolitikáját, egyértelmű elutasításban részesíthetik a burkolt formában jelentkező jobboldali és álfonradalmi megnyilvánulásukat. A pásztói taggyűlésen foglalkoztak a kispolgáriság ismérveivel és hangsúlyozták, hogy a megítélésnél nem szabad elhamarkodott véleményt alkotni. A közösség érdekében végzett szorgalmas munka és takarékosság nyomán szerzett javak nem kispolgári magatartást tükröznek. Egyértelműen leszögezték, hogy a vallásos ideológia elleni harcban még nagyon sok a tennivaló. A marxizmus—leninizmus hegemén ideológia szocialista társadalmunkban, de még nem az egyedüli, hiszen hatnak a kispolgári és vallásos ideológia egyes maradványai. A pártoktatásban résztvevők tudati fejlődésének elemzése után szó esett a pártmegbízatások kérdéséről is. A gyáregység kommunistáinak 00 százaléka rendelkezik pártmegbízatással. Többen a KlSZ-ben, a szakszervezetben, az MHSZ-ben, a Vöröskeresztben fejtik ki tevékenységüket, de a politikai irodalom terjesztésében ugyancsak jelentősek az eredményeik. A megbízatások idei végrehajtását hamarosan tárgyalják az év végi beszámoló taggyűlésen. Az eszmei-politikai felkészültség fokozása érdekében a pártvezetőség feladaittervet terjesztett, a taggyűlés elé, melyet elfogadtak. Sürgető tennivalóként fogalmazták meg: a politikai rendezvényeken való aktív részvételt, hogy mindenki rendelkezzék pártmegbízatással, a pártvezetésig tágjai három éven belül iratkozzanak be közép-, vagy felsőfokú pártokitatásra. A pártépítés folyamatosságára, munkásjellegének erősítésére hívták fel a figyelmet. Hangsúlyozták az anitirnarxista nézetek elleni folyamatos küzdelem fontosságát, és a kispolgári ideológia, magatartás elleni fellépést. A taggyűlésen leszögezték, hogy a vállalat egri központjával tovább kel! erősíteni a koordinációs megbeszéléseket. A nyolc hozzászóló szavaiból kicsendült, hogy egyre több tudásra, tisztánlátást eredményező eszmei- politikai felkészültségre van szüksége a párt tagjainak. Szabad pártnapok tartását javasolták, a vezetők személyes példamutatására hívták fel a figyelmet! A taggyűlés ösz- szességében jó alapot adott ahhoz, hogy az eszmei-politikai munkában további előreléoés következzék be a MEZŐGÉP Vállalat pásztói gyáregységének alapszervezetében. R. I. NÖGRAD — 1973. november 24., szombat 3
