Nógrád. 1973. november (29. évfolyam. 256-280. szám)

1973-11-23 / 274. szám

Fiatalok véleménye

Beszélgetés sokszemközt

Háromgyermekes

családideál

Én azt mondtam neki, 6 azt mondta nekem, de te nagyon vigyázz, hogy mit mondasz a harmadikra. Vagy: Én tudom, hogy ez nem jó így. de miért én nyissam a számat? Esetleg: Csináltam, amit kellett, persze én tudtam, hogy úgysem sül ki belőle semmi jó, de törődöm vele? Majd csak észreveszi valaki!

Divat ez ma még? Egyre kevésbé. Nincs annál lehangolóbb. ha valakinek nincs saját véleménye. Éppen ezért hiszem, hogy ez a sokszemközti beszélgetés bárhol ugyanígy alakult volna, s nem csak szerencsés véletlen, hogy a Balassagyarmati Fémipari Vállalat fiataljaival lehet izgalmasan vitázni. A beszélgetés témája olyan átfogó, hogy egy szóval meg sem lehet határozni: minden, ami fiatalokkal kapcsolatos, ami szerepet játszik az életünkben.

Egyetértés a KISZ-kérdésben

Akik ebben a kis szobában ülnek, valamennyien KISZ- tagok. Van, aki a osúcsveze- töségben gazdasági vezető, van. aki alapszervezeti propagandista, és van, aki egyszerűen csak tag. Simon Fér rencné, Fábián Imre, és a felesége, Oroszlán László, és Szádvári Gábor mélyen egyetértenek KISZ-ügyekben, természetesen a vállalat fiataljaival kapcsolatban.

— KISZ-szervezetünk nem a legjobbak közé tartozik, de nem is működik rosszul — mondja egyikük.

— Vagy 250 lehet a 30 éven aluli fiatalok száma, közülük hetven-egynéhány a KISZ-tag. Már szóvá is tették néhányon, hogy ez százalékosan nem valami jó arány, próbáljuk növelni a tagok számát.

— De a tagok számát az ifjúsági mozgalom népszerűsítésével lehet csak emelni, semmiképpen nem valamiféle

kényszerrel.

— Az a baj, hogy a veze- iöségyálasztó taggyűlés előtt is csak a tagokkal beszélgettünk, és neon minden fiatallal. Pedig talán hasznos lett

volna a többieket is .megkérdezni. Hiszen valami oka csak van, hogy nem akarnak belépni közénk!

— Nálunk ugyanúgy, mint máshol, jelentős a társadalmi munka is, és ennek elismeréseként gyakran megyünk kirándulni, még külföldre is.

— Csakhogy ezzel is voltak problémák az utóbbi időben, és az sem egészen véletlen, hogy a KISZ-vezetőség egy jelentős része kicserélődött most, a választások után.

— A lényeg, hogy ezután újítani keli, mert tervek eddig is voltak, csak éppen a megvalósítás nem sikerült mindig. Ezért lényeges, hogy ne csak a létszámot figyeljük mindig, hanem a tagok aktivitását is, és csak azokat vegyük fel, akiknek nem mindegy, hogy KISZ-esek-e, vagy sem — ezt Simonné mondja.

Bólogatás mindenütt, ezt tehát lezárhatjuk azzal, hogy talán a KISZ-tagok is így fognak bólogatni a megreformált módszerek bevezetésekor.

Munkahelyről,

bérezésről

és a legfonfosabbró!

— Sokan furcsának tarthatják, hogy a fiataloknak az egyik legfontosabb a lakás. De enélkül nincs az ember lába alatt talaj. Hiába érzi jól magát egy munkahelyen, ha másutt többet fizetnek, elmegy oda, hiszen albérletet mindenütt taláL És az is tény, hogy nagyon kevesen vállalnak ma már gyereket lakás nélkül. így lassan olyan szerepet tölt be — már szinte szimbólum, de nem is ok nélkül —, mint a leendő család megteremtésének alapja, a „jövő záloga”.

— Ami azt illeti, a mi vállalatunk ad kölcsönt lakásépítésre, és bár az összeg tulajdonképpen nem nagy, a kölcsön hosszú lejáratú. Olyan is van, hogy a tanácsi laká- spk építéséhez hozzájárulnak, s így a vállalatnak joga van néhány lakást a saját dolgozói között elosztani.

Kétmilliárd forint a könnyűipari nyersanyagok világpiaci drágulásának ellensúlyozására

Közismert, hogy az utóbbi Időben különösen gyorsan emelkedett a különféle nyersanyagok világpiaci ára. A könnyűipar már tavaly 25Ő millió forint költségvetési juttatást használt fel a tőkéspi- acról származó importanyagok drágulásának ellensúlyozására. Mivel az idén a világpiaci áremelkedés még erőteljesebb, a költségvetési juttatást is tovább kellett növelni, így 1973-ban mintegy kétmilliárd forintot fordítanak erre a célra, hogy a világpiaci arak emelkedésének terheit ne kelljen a hazai vásárlókra áthárítani. Ha például az idei tőkéspiaci árnövekedést ét“ vényesítették volna a belföldi árakban is, akkor a ruházati termékek átlagosan 6—8 százalékkal drágultak volna.

A jelentősebb hazai alapanyagok ára általában hatóságilag rögzített; a szocialista országokból származókét hosz- szabb távra kötött államközi szerződések határozzák meg. A tőkésimport nagy volumene miatt azonban korántsem közömbös, hogy miként változnak a tőkéspiae árai. A hazai könnyűipart ezek a változások nagyon is közelről érintik, hiszen nyersanyag-szükségletének 70 százalékát importból szerzi be.

Az életszínvonal-politika is megköveteli, hogy a mind erőteljesebb tőkéspiaci drágulást ne „vezessük át” a magunk árrendszerén, és a tőkés infláció hatása lehetőleg még a szabadáras területeken se jusson kifejezésre a vállalatok árképzésében, éppen ezért a tőkéspiacról beszerzett legfontosabb alapanyagok; a bőr, a gyapot» a

gyapjú, a szintetikus anyagok árának emelkedését a hazai vásárlók aligha érzékelhetik, Amennyiben magasabb áron vásárol valamely cikket, akkor azzal az újdonságot vagy a nagyobb használati értéket fizeti meg.

Ez az „ellensúlyozás” azonban korántsem problémamentes.’ Így például, ha a tőkéspiaci áremelkedéseket „lefogják”, akkor a vállalatok nem minden esetben érdekeltek abban, hogy devizaszempontból a legmegfelelőbb nyersanyag- forrásokat kutassák fel. Az illetékes gazdasági vezető szervek ezért keresik a módját annak, hogy a mainál jobb ösztönzési rendszert alakítsanak ki a vállalatok számára.

A költségvetést juttatás egyébként bizonyos előnyöket jelenthet azoknak a vállalatoknak, amelyek nemcsak importálnak (nyersanyagot), hanem exportálnak is (készterméket) a tőkéspiacra. Ezért van szükség arra, hogy a tőkésexport úgynevezett konjunkturális árnyereségét, illetve annak egy részét az állam elvonja. Fokozottabb a jelentősége ennek azokon a területeken, ahol az állam — az említettek szerint — az importanyagot külön ártámogatásban részesíti.

A szakemberek szerint előreláthatólag 1974-ben sem lehet számolni a tőkéspiac árainak stbilizálódásával; a drágulási tendencia várhatóan tovább folytatódik. Az áremelkedés 1974-ben sem érvényesíthető árainkban, és így továbbra is költségvetésből ellensúlyozzák az import nyers-, i tetve alapanyagok drágulásának hatását.

—■ Ha itt tartunk, hegy lakás és pénz, akkor a bérezésről is beszélhetünk.

— Igen, bár ez olyan, hogy a fizetésével elégedett ember ritka, mint a fehér holló. Csak átlagban számolhatunk, és a „többihez viszonyítva” elmélkedhetünk. Azt gondolom, itt nálunk mindenki megtalálhatja a számítását, és ez még inkább vonatkozik a fizikaiakra, mint a műszaki képzettségűekre. És az egyik nagy előny, ami a vállalatot igazán a mi munkahelyünké teszi. a vezetők megértő segítsége. Nem dicsérgetés, csak tárgyilagosság: olyat nem kérhetünk az igazgatótól — az ésszerűség határain belül —, amiben nem támogatna idősebbeket, fiatalokat egyaránt.

És ami kimaradt: hogyan is élnek hát?

Elhúzódott a beszélgetés, közben a politikai oktatástól a szórakozási lehetőségeken keresztül Balassagyarmat fejlesztéséig mindenféléről beszélgettünk. Most már csak azt kell tisztázni, hogyan látják ők saját szerepüket a vállalatnál, és helyüket a világban?

— Sokat beszélnek manapság a munkaerkölosrőL Nem

beszélni kell, csak mindenki dolgozza le tisztességgel a nyolc óráját.

ÉRTELMESEN élni sokféleképpen lehet. Értelmesen él az az ember, aki munkájában, hivatásában örömet talál, eredményeket produkál, aki alkot, létrehoz, teremt valamit;

aki a közösségért, másokért tevékenykedik, te aki mindemellett a jövőre is gondol: családot gyermekeket nevel.

Á család, a társadalom legkisebb közössége, szándékosan — de nem célzatosan —- a végére került ebben a felsorolásban. Napjainkban a „családprobléma” élesen és nyugtalanul vetődik fel. S nemcsak a népesedés pillanatnyilag elszomorító helyzete miatt, hanem a teljes, értelmes emberi élet érdekében.

Ismeretes, hogy a népszaporulat évenkénti aránya, ha nem is csökken számottevően, de stagnál. Mintha nem vennénk tudomásul, hogy ez konzekvenciáiban azt jelenti: a ke- re.sők-eltartottak száma hamarosan aránytalan lesz, elöregedünk. A Minisztertanács népesedéspolitikai intézkedése felhívta a figyelmet a társadalmi felelősségre, egyben maximális segítséget biztosít a családok támogatására, s felvetette a háromgyermekes családiddal szép. nemes és elgondolkodtató perspektíváját.

A ma felnőttjeinek, az állampolgároknak — fogalmazhatnék úgy is: akikre ez a nagyszerű program, összességünkben leginkább számíthat —• valamire gondolni kell még. Ami kiegészíti, egyénhez szólóvá teszi, és gondolati-érzelmi oldalról támogatja a nagy közösség szempontjából kitűzött célokat.

Ez az értelmes élet megvalósításának igénye. Az alkotás, a hivatás, a másokért élés, a család — összetartozó fogalmak. Az idősebb generáció tagjaitól, akik nagyobb családban nőttek fel általában, mint mi, és akik nagyobb családot is nevetek, nem egyszer hallhatjuk: „...ha mi is így gondolkodtunk volna!” Ügy, hogy minden előbbre való, mint a

gyermek. A hivatali ranglétrán, munkahelyen előrehaladás, a nagyobb fizetség,, a lakásszerzés, a civilizáció javainak begyűjtése, és az általában hangoztatott „előbb élni akarunk” — jelszó.

Jó, ha ezek megvannak, s azután tervezünk családot. De gondolkodjunk: és ha elkésünk vele? Ha hiába minden — a lakás és társai, a pozíció, az úgynevezett modern életforma, a takarékbetétkönyv — már nem lehet gyerekünk, vagy túlságosan el kényelmes ed tünk és nem vállaljuk? Természetesenvhem arról vian szó, hogy minden körülmények között, könnyelműen, alapok nélkül nekivágjunk a családalapításnak. Arról a rétegről van szó, amelyik a túlracionalizélt életformát vallja.

Tagadhatatlan, hogy társadalmi feszültségek, gazdasági nehézségek bonyolítják a népesedési arány növelésének amúgy sem könnyű kérdéseit. A nők kétségtelenül nagyobb terhelése, a lakásproblémák, a bölcsőde- és óvodahelyaet —, amely még mindig az egyik legégetőbb gond — és sorolhatnánk, De nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy országos vizjspnylatban mind nagyobb erőfeszítéseket tapasztalhatunk — és tapasztalni is fogunk a határozatok végrehajtása során — a gondok megoldására.

A családokat tehát nem hagyják sorsukra. Szülessen több gyermek, hogy ne egykés családok — vagy ami még szomorúbb — család- talanul megöregedett emberek legyenek többségben.

AZ EMBER AKKOR teljes lény, ha nemcsak önmagára, hanem másokra is gondoL Elsősorban a családjára, amely az ő jövőjének is záloga, s ezen túl, ezzel együtt — mert a nagyobb közösség teljesebb, jobb életét tervezi ezzel — a társadalomra is.

Juhász Erzsébet

— Amit rosszul csinálunk,

az jobbára csak a megszokás eredménye. Nekünk kell ezeket a hagyományokat kiirtani, mégha népszerűtlen is ez

Nagyobb részét elhordták

a szerep.

— Tanulni keli, és érdeklődni, hisz’ nem vagyunk elszigetelve ennél a vállalatnál,

ebben a városban. Az elképzelések összhangja nélkül nem jutunk előre.

— Most kell bizonyítani, hogy mit érünk, hogy bízhat* nak bennünk. Persze végig állni kell a sarat, nem csak addig, míg fiatal az ember.

— Fiatal? Csakhogy ezt nem lehet nemzedékek szétválasztásával. Fiatalok, és idősebbek? ök is, mi is — közösen.

— O. J. —

A fotók lob tűvódíju

Az amatőr művészeti mozgalom

eredményei lehetővé telték a Népművelési Intézet számára, hogy a legkiemelkedőbb teljesítményeket változatos módon elismerje. Az intézetben a közelmúltban adták át a nívódíjakat a legkülönbözőbb amatőr művészeti csoportoknak, tevékenységük elismeréseként. Ennek keretében a salgótarjáni József Attila Művelődési Központ fotóklubja is nívódíjat kapott. E díjat a Népművelési Intézet vizuális művészeti osztályán adták át. A díj a klub tevékenységét jutalmazza, elsősorban a fotógaléria kamaratárlat- sorozatának rendezéséért, az esztétikai nevelésben végzett munkáért nyújtották át.

Valamikor gépszín lehetett, manapság már jóformán csak az építmény vasszerkezete álL

Téglából készült oldalát és a tetőzet egy részét széthordták Hányelpusztán. Holott több törődéssel bizonyárra hasznosítani tudnák a mezőgazdaságban

Javallatokat tettek a munkától.

Üvegipari úfítók feladatai

A. salgótarjáni öblösüveggyárban ültek össze tanácskozásra az Üvegipari Művek gyáregységeihez tartozó újítók küldöttei.

Szalontai Károly vezérigazgató-helyettes vitaindítójában elmondta, hogy az Üvegipari Művek újítási mozgalma a hozzá hasonló jellegű országos vállalatoknál jelentkező gondokkal küzd. Az üvegiparban tapasztalható számszerű visszaesés nemcsak csökkenést, hanem az újítások iránt megnövekedett minőségi követelményt is jelenti. A jövőben még nagyobb szükség lesz arra, hogy a dolgozók tudásuk legjavát adva szolgálják a közösség érdekét. Ezért a gazdasági vezetésnek a tömegszervezetekkel karöltve kell segíteni az újítók és feltalálók munkáját — mondotta többek között a vezérigazgatóhelyettes.

A vitában Vass Lajos esztergályos, a Pásztói Szerszám- és Készülékek Gyárának dolgozója hangsúlyozta, hogy az újítók együttműködésére is szükség van az üvegipar újítási mozgalmának fejlesztésében. M'.előbb meg kell oldani az egész üvegiparban alkalmazható gyári újítások elterjesztését és hasznosítását, és ennek megfelelően kell az újítókat díjazni.

Fischer Erzsébet, a salgótarjáni öblösüveggyár újítási előadója az elfogadott újítások kivitelezési problémáiról beszélt. Egyes esetekben azért késik az újítások hasznosítása, mert az üzemek folyamatos termelésének biztosítása nem teszi lehetővé a megvalósítást. A salgótarjáni öblösüveggyárban az újítási mozgalom fejlődőben van. Ezt a gyors elbírálás, a segítőkészség eredményezte, amely a gazdasági vezetés részéről megnyilvánult. Javasolta, hogy üvegipari szinten egységesen rendezzél? az újítók segítésének kérdését az FMKT-n keresztül, vagy tegyék egyes osztályok, sze- mélvek munkaköri kötelességévé a képzetlen, de hasznos

javaslatokkal élő újítók segítését.

Kelnőczki László, a salgótarjáni öblösüveggyár lakatosa javasolta, hogy a gyárnak hozzanak létre elbíráló bizottságot, amely az újító jelenlétében dönt az adott téma alkalmazhatóságáról, vagy elutasításáról. Szükségesnek tartotta azt is, hogy ne az igazgató legyen az egyszemélyi elbíráló, hanem a főmérnök. így az esetleges fellebbezéseknél nem ugyanannak a vezetőnek kell ismételten döntenie, kevesebb lenne a szubjektív megítélés.

Osvald Győző utókalkulátor — aki 25 éve végzi a salgótarjáni öblösüveggyárban az újítások elő- és utókalkulálását — javasolta, hogy az újítással kapcsolatos költségek a jövőben termelési költségként jelentkezzenek ott, ahol annak üzemszerű alkalmazása megtörtént.

Barna Ferenc, az OTH képviselője az újítási mozgalom jelenlegi helyzetével kapcsolatban elmondta, hogy a kezdeti tömegszerűséget a kor követelményeinek megfelelően a minőségi változás követte, s jelenleg már csak kvalifikált javaslatokat, megoldásokat nevezhetünk újításnak.

A vitát a vezérigazgató-helyettes foglalta össze. Hangsúlyozta, hogy gyakrabban va i szükség iparági szintű tanácskozásra, az egyes gyárak újítóinak véleménycseréjére. / elhangzott javaslatokat hasznosnak, előremutatónak értékelte, amelyeket a jövőben írt üvegipari újítási mozgalo i továbbfejlesztésében hasznosítanak. A tanácskozást bara’i beszélgetés, tapasztalatcser; követte, amelyben részt vettek a gyárak újítói, műszaki és gazdasági vezetői.

Özse Gábor

NŰGRÁD — 1973. novembei 23.» péntek 5