Nógrád. 1973. november (29. évfolyam. 256-280. szám)

1973-11-21 / 272. szám

Az utolsó szakasz aszfaltozását végzik az Egri Közúti Építő Vállalat emberei a salgótarjá­ni Rákóczi úton, a gyorstisztító előtti járdán. Befejeződik az aszfaltozok munkája, a gya­logosok pedig végre nyugodtan közlekedhetnek ezen a néhány méternyi területen. Nem kell többé sem a munkásokat kerülgetni, sem a még folyékony aszfaltba ragadt cipőt tisz­togatni. A két kenőmester, Nagy Sándor és Szilvási István, és a gép gyors munkát vég­zett, a felújított járdaszakasz pedig remélhetőleg állja majd a nagy forgalom próbáját (fodor) Az állattenyésztési programhoz tartozik Magasabb szakmai színvonal A szarvasma rha-tenyésztési program megvalósításával ösz- szefttggő feladatok között igen fontos helyet tölt be a szak* ember-, a szakmunkásellátás .javítása. A tervciklus végére ezt a feladatot teljesíteni kell. A szakmunkásak bizto­sítása helyes törekvés, de je* len pillanatban, és a kitűzött időszakban megvalósíthatat* iannak látszik. Figyelembe kell venni, hogy a jelenleg képzés alatt levő fiatalok közül 1974-ben' 20. 1975-ben 24, 1976-ban 15*en szereznek elő­reláthatólag szakmunkás-bizo- nyítványt. Három év alatt te­hát összesen ötvenkilencen, és nem bizonyos, hogy valameny* nyien a szakmában helyezked­nek el. A következő — 1974- től kezdődő — évek beiskolázá­sa sem kecsegtet nagy remé­nyekkel, hiszen az általános iskolát végzők száma jó ideig nem emelkedik, sőt, csökke­néssel számolnak. Az állatte­nyésztésben viszont a kitűzött időre 1600 dolgozóra —.azok­nak 60 százaléka szakmunkás — van szükség. A szakmunkás-utánpótlás másik forrása, a felnőttek képzése sem biztató. Az ál­lattenyésztésben dolgozók kö­zött sok a magas életkorú, akik nem rendelkeznek a kí­vánt általános iskolai végzett­séggel, a korszerű képzésnek sincsenek még meg a feltéte­lei. Ezek közül is a legfonto­sabb, egy korszerű, minta­gyakorló gazdaság hiányzik. Meggyőződésünk szerint a szükségletként jelentkező 900—1000 fős szakmunkás­létszám zöme elsősorban a fi­atalok eddiginél lényegesen jelentősebb létszámú képzésé­vel valósítható csak meg. A korszerűségre való törekvés egyébként is ezt követeli meg. Az általános iskolát végzet­tek kiképzését — az állátte- nyé&ztő szakmában való el­helyezkedését megyei ügynek, politikai feladatnak kell te­kinteni. A kérdésben érdekelt szervek, intézmények és gaz­daságok közös együttműködő, felelősségteljes munkájának sürgős megvalósítására van szükség. E feladatnak nem le­het egyedüli felelőse a szak­munkásképző iskola, hanem az általános iskoláknak kell elkezdeni, a szakmunkáskép­ző iskolának és a gazdaságok­nak folytatni. Az iskoláztatás alapjait a pályaválasztás, a hivatástu­datra nevelés munkájával az általános iskolának kell le­rakni. folyamatos, és nem az utolsó évre hagyott feladat­ként. Alaposabb, részletesebb és életszerűbb tájékoztatást kell megvalósítani a tanulók és szülők körében, nagy súlyt helyezve az egyéni, helyi és napgazdasági érdekek egyezte­tésére. A szakmunkásképző iskolának az általános iskfe- lában megkezdett munkát, kell tovább folytatni és a korsze­rű szakmai ismeretek mellett a hivatástudatra-nevelést kell erősítenie, a termelőüzeme­ket is bekapcsolva ebbe a fel­adatba. Legnagyobb feladata és fe­Vigyázat, utánozni tilos! Novemberben védjegykiállitás A Magyar Kereskedelmi határozott minőséget. Mind­Kamara Védjegy- és Csoma­golási Bizottsága november 26- án védjegykiállítást rendez az Építők Rózsa Ferenc Székha­zában. Nyolcvan vállalat 600 védjeggyel szerepel az első ilyen jellegű hazai kiállításon. A kiállítással egyidőben a védjegyek kereskedelmi je­lentőségéről és jogi vonatko­zásairól előadásokat is tarta­nak. A kiállítást megelőzően je­lenik meg a Reklám Kis­könyvtár-sorozat első kötete­ként „A védjegy” című kiad­vány, amely részletesen taglal­ja a témát, gyakorlati taná­csokkal látja el az érdeklődő­ket. Tulajdonképpen mit is je­lent a védjegy az előállító­nak, a forgalmazónak és a fo­gyasztónak? A Magyar Értelmező Szótár szerint „olyan törvényesen védett jegy, jel, jelvény (alak, ábra, betű. szám stb.), amely az árunak a kereskedelmi forgalomban való megkülön­böztetésére, valódiságának bi­zonyítására alkalmas; bejegy­zett márka, jogi oltalommal.” A védjegy minőségjelző, de önmagában nem jelent meg­amellett bizalmat kelthet az áru iránt, ha azt a védjegy jogosultja állandóan azonos jó minőségben hozza forga­lomba. A gyártók a bevezetett, is­mertté vált védjegy révén szerezhetik meg a vásárlók bi­zalmát, kedveltethetik meg termékeiket. Még jó árucik­ket sem lehet védjegy nélkül kellően propagálni, A vásárló­kat a védjegy védi és tájékoz­tatja. Garanciát nyújt a fo­gyasztónak azáltal, hogy köte­lezi az előállítót a megfelelő minőségre. A védjegy a termék minőségének állandóságához, a színvonal tartásához kötött, ezért műszaki és fejlesztési ösztönzőnek tekinthető. Magyarországon az Orszá­gos Találmányi Hivatalnál 7903 védjegyet jelentettek be (ebből 4716 külföldi és 3187 magyar bejelentés.) Nemzet­közileg 225 652 védjegybeje­lentést tartunk számon. Az utóbbi években jelentő­sen nőtt a védjegyek népsze­rűsége. Érthető, hiszen a véd­jegy a fogyasztónak megbíz­ható minőséget, a gyártónak és a forgalmazónak pedig jó propagandát jelent. Mérfj Éva lelőssége a termelőüzemek­nek van. A jövőben a gazda­ságoknak szorosabb, hatéko­nyabb és rendszeresebb kap­csolatot kelj kiépíteni az ál­talános és szakmunkásképző iskolákkal, a fiatalokkal és a szülőkkel is. Ez a munka csak elkezdődik az iskolában, a termelőüzemben fejeződhet be. Ez a feladat alapo.s előké­szítést, rendszerességet, tü­relmet és áldozatot igényel. Nem elég az egyszeri és csak az anyagi természetű áldozat- vállalás, ennél több kell, hogy a fiatalok megmaradjanak a gazdaságban, megtalálják bol­dogulásukat, vonzzák az utá­nuk következőket a nehéz szakmák felé. A megmaradás, a vonzódás nemcsak magasabb jövedelem­mel valósítható meg. Sok eset­ben jobb eredményt lehet el­érni a kulturált munkakörül­mények megteremtésével, a korszerű munkaszervezéssel, a fiatalokkal való foglalkozás­sal, perspektíva nyújtásával, a kulturális és szórakozási igények kielégítésével —, hogy csak a legfontosabbakat említsük. A szarvasmarha-tenyésztési program eredményes megva­lósítása azon túl, hogy me­gyei ügy, fontos népgazdasá­gi érdek is. És mivel a prog­ram tervszerű végrehajtása szobásán összefügg a szakmai színvonal emelésével, a szak­munkáslétszám biztosításával, az iskoláztatást, benépesítést is közügynek kell minősíteni. Ami azt is jelenti, hogy nem ehet egy intézmény, vagy gazdaság kizárólagos feladata. Ä leírtak a probléma megol­dásának csak részterületét érintik. Hasznos és szükséges volna erről gyakrabban szót ejteni, a kérdésnek minél szé­lesebb fórumot adni. Tóth István igazgató Mg. Szakmunkásképző Isk. Balassagyarmat A hivatal kétségtelenül hi­vatalos hely. Vagyis olyan intézmény, amelyben azok dolgoznak, akik ilyen, vagy olyan ügyekben illetékesek, s épp ezért tanácsot tudnak adni, intézkednek, határoz­nak. támogatást nyújtanak. A hivatal rosszemlékezetű elődjét, melyben kényére- kedvére packázhatott a kis­emberrel a hivatalnok, im­már csak némely „önkéntes” bürokrata idézi emlékeze­tünkbe. Az államnak, a tár­sadalomnak nem érdeke, hogy a hatalmat megköze­líthetetlen ajtónállókkal őriz­tesse. Az egykori elutasító, kioktató, megfélemlítő, s épp ezért emberalázó bürokráci­át nyugodt és erőteljes moz­dulattal papírkosárba söpör­hettük. A hivatal jogait és kötelességeit törvény szabá­lyozza. s e törvény alapelve­it olyan emberek fogalmaz­ták, akik a közösség megbí­zatását teljesítették. A hivatal tehát, ha hivar Ember ©e ce tee3»m3£s«5 írta: dr. Romany Pál, az MSZMP KB felületi gazdaságfejlesztési osztály vezetője fCnrnnlrnt 3 xx- ^ázad második felét IXUI ULllVciIjsou^éle jelzővel illetik. Ezek a jelzők igen gyakran a tudományos, techni­kai haladásra, a nagy műszaki találmányok­ra, illetve azok eredményeire utalnak. A gé­pek, a motorok növekvő szerepével kapcso­latiban szokás a motorizáció koráról, a Lakás- körülmények változásának, a városiasodás­nak nyomán pedig urbanizációs korszakiról beszélni. De olvashatunk atomkorszakról, a Kibernetika koráról, vagy egyszerűen össze­foglaló igénnyel jelölve a tudományos-tech­nikai forradalom, koráról is. Nem vitatható, hogy e minősítéseknek van létjogosultsága még akkor is, h^ egyike-másika távolról sem fejezheti ki korúnk valóságos jellegét, külö­nösen item a társadalom haladását. Az kétségtelen, hogy nem volt még egy olyan időszak az emberiség életében, amely­ben a maihoz hasonló ütemű és méretű mű­szaki-technikai változások következtek volna oe. Elegendő utalni olyan köznapi dolgokra, hogy ugyanazok az emberek, akik a húszas evekben hallották a Magyar Rádió első beje- lentkeziését, az ötvenes évek második felében láthatták a Televízió rendszeres adásainak megkezdését, s akik megfigyelhették az első repülőgépek bizonytalan felemelkedését, most utazhatnak a'repülő szállodáknak nevezhető, Kontinenseket átszelő óriási gépeken. A ter­melési folyamatok feltételeinek alakulásában is joggal tekinthetők óriásoknak a változások. Alig 50 évvel az első traktorok megjelenése után, nemcsak a négyökrös szántás lett a múlté, hanem a kézi aratók után sorakozó búzakeresztek is ritkaságnak számítanak. És 'a példákat vég nélkül sorolhatnánk szűkebb es tägabb környezetünkben, minden termelé­si ágazatban, a közlekedésben, hírközlésben és az élet más területein. Kifogyhatatlan ez a lista, amely teljesség esetén is csak azt bizonyítaná, hogy a tech- nikai haladás soha nem tapasztalt ütemű a mi korunkban. S még egyet bizonyít ez a fokozódó technikai, műszaki előretörés: az ember szerepének állandó növekedését, ami­vel számolni kell, s tervszerűen készülni tár­sadalmi méretekben és kisebb közösségekben éppúgy, mint egyénenként. A technikai eszközök mennyiségének, mű­szaki színvonalának növekedése csökkenti, il­letve csökkentheti a közreműködő emberek számát egy-egy termelési folyamatban, vagy létesítmény üzemben tartásában, de az ember szerepét, a létrehozó, az irányító, az ellenőr­ző munka szerepét, jelentőségét óriási mér­tékben növeli. Az ország talán legkorsze­rűbb gazdaságának, a Bábolnai Állami Gaz­daságnak az igazgatója a következő egyszerű példával jellemezte ezt a változást; amíg igaerővel, vagy kis teljesítményű géppel szán­tottak, s adott esetben felére csökkent — va­lamilyen egyéni ok miatt — egy dolgozó tel­jesítménye, akkor fél vagy egy kataszteri hold szántás maradt el. hasonló esetben je­lenleg 20—30 kataszteri hold lehet az elma­radás, mert gépeik teljesítőképessége több­szöröse a réginek, s egy ember, egész határ- részek, hektárok százai megműveléséről gon­doskodik. S a mezőgazdaságnál maradva, ha a gazdasszony megfeledkezett a csibe kelteté­sében valamiről, akkor egyidőben 20 tojás ment tönkre, ha a keltetőüzemben fordul élő ilyen feledékenyiség, akkor 100 ezer tojás vész el. Űjaibb példákat azt hiszem felesleges sorolni, hiszen az élet minden percében ér­zékelhetjük a technika mellett szolgálatot tel­jesítő emberek munkájának fontosságát, b tudjuk, hogy felelősségük a közösség és ön­maguk iránt milyen jelentős. Valójában per­sze csak akkor döbben erre rá mindenki, ha a megszokott rendben valami zavar keletke­zik. Ha az erőmű vezérlőpultjánál valami­lyen lényeges mozdulat kimarad, ha a folyó­ba valamivel több szennyezőanyag kerül a gyárból, mint a megengedett, a szabályozott, akkor városok, vagy országrészek érzik, s figyelnek fel arra: egymásra vagyunk utal­va, jobban, mint bármikor. A technikai haladás korszerű eszközeinek széles körű térhódítása, nemhogy csökkentené, hanem éppen növeli az emberek közötti kap­csolatok szerepét. Igaz, áttételes ez a kölcsö­nös kapcsolat, a társadalmi munkamegosztás szerint alakul, változik, de szükségszerű. An­nál teljesebb lehet a kölcsönös bizalom e te­kintetben is a társadalom egészében, minél teljesebb a társadalom tagjainak a felelősség­tudata és a felkészültsége arra a fel adatra, amelyet az adott poszton ellátnak. Megóv, g- tató, hogy ennek mind több örvendetes je.et :apasztaihatja mindenki. Népünk jól él azok­kal a bővülő lehetőségekkel, amelyeket szo­cialista társadalmunk biztosít, s az erre hi­vatott szervek is mindlobban eleget tesznek ebből származó feladataiknak. Jó volt ennek egyik bizonyságát látni az idén rendezett, nemzetközi mezőgazdasági gépkiállítás alkalmából is. Sokan azt gon­dolták, hogy a kiállítás csak a szűk szakmai Közvéleményt vonzza majd, hiszen a mező­gazdasági kiállításokon megszokott látványos­ság hiányzott a programból. Nem volt lovas- oemutató, nem vonultak fel nagy készültség­gel a vendéglátó egységek sem. Mégis a kiál­lítás 10 napja alatt 130 ezer érdeklődő tanul­mányozta a holnap mezőgazdaságának tech­nikáját, firtatva működésüket és sürgetve gyártásukat, vagy beszerzésüket. Ugyanilyen vagy hasonló törekvést láthatunk más alkal­makkor, de ezt tapasztalhatjuk a tanulásra, továbbképzésre jelentkezők számának alaku­lásában, vagy abban is, hogy hazánkban je­lenleg mintegy 8 millió példányban jelennek meg műszaki, technikai tárgyú folyóiratok, újságok. Az új technika felé természetes fogékony­sággal fordul a fiatal generáció, s itt se fe­ledjük: az emberiség fele a második világhá­ború után született és Magyarország lakossá­gának is 44 százaléka 30 évnél fiatalabb. Ez a nemzedék már beleszületett abba a környe­zetbe, amely az idősebbektől alkalmazkodást kívánt. Természetesnek veszi azt is, hogy az üzemeknek kinevezett vezetőik, s nem nagy­tőkés tulajdonosaik vannak. éppúgy, mint azt, hogy a tv gombját elfordítva, másik földré- .szen zajló esemény képeit követheti. A tudományos-technikai haladás az élet egész területére hatást gyakorol. Nőnek azon­ban a veszélyek is, az emberi környezetre, a mezőgazdaságra, a technika alkotójára, ame­lyek elhárítására fel lehet és fel is kell ké­szülni. És mindebben az ember szerepét-kell hangsúlyozni, a tudás és a tudás hasznosítá­sának fontosságára kell utalni. Ha úgy tesszük fel a kérdést, hogy elegen­dő-e a felkészültségünk azokra a feladatokra, a holnap technikájának értő alkalmazására es befogadására, akkor nem tudunk megnyug­tató, általános érvényű igennel válaszolni. Nem, mert számos visszahúzó örökség terhel bennünket, mert nemcsak anyagi javak elő­teremtése kíván jelentős erőfeszítéseket, ha­nem a szemlélet, a gondolkodás korunk kö­vetelményeinek megfelelő átalakítása is. Több figyelmet szükséges fordítani a ter­melési ágazatokra általában és a termelési tevékenységet befogadó, azoknak helyt adó településeinkre, tudatos, szervezett előkészí­tésére és a gazdasági cselekvésre. Ma még előfordul, hogy adott esetben nagyobb közfi­gyelmet kelt egy kezdő író bemutatkozása, mint egy már nemzetközi sikert aratott új termelési módszer elterjedése és kidolgozójá­nak bemutatása. S ami még különösebb: jól­lehet, óriásit léptünk előre az iskoláztatás­ban, de hazánkban jelenleg is százezrek van­nak, akik nem végezték el az általános iskola 8 osztályát, hiányos alapműveltséggel rendel­keznek. ÍYT PITT a joggal mondhatjuk: az ember fi*- uralkodni képes és uralkodni tud a technika fölött, meg tudja oldani azt a fel­adatot, hogy ne a dolgok uralkodjanak fe­lette. Minderre azonban tudatosan készülnie kell. S nem egyedül a technikai ismeretek megszerzése által. Elengedhetetlen természe­tesen, hogy a szakmunkásképzéstől a mérnöki képesítésig ennek érdekében cselekedjünk. És itt mindkét említett képesítésen hangsúly van. A legjobb mérnöki elképzelés is papíron marad, ha nincs felkészült munkásgárda és a jól felkészült munkás'gárda és eszközállo­mány sem hasznosítható kellően, ha nincse­nek megfelelő tervek, ha a szükséges irányí­tás és szervező munka hiányos. De nem ke­vésbé fontos az, hogy ki-ki ne csak a gép mel­letti közvetlen feladatát ismerje, hanem lás­sa helyét, érzékelje fontosságát a folyamatok láncolatában, a műhelyben, a gyáregységben, az üzem egészében. S ehhez már nemcsak technikai, hanem politikai ismeretek is szük­ségesek, amelyek megszerzéséhez a párt- és társadalmi szervezetek nyújthatnak legjelen­tősebb segítséget. A tanács — talos hely is, ahol különbö­ző feladatokat végző osztá­lyok, csoportok^ dolgoznak (vagyis, ahol mint másutt is: munkamegosztás van), sosem kap felhatalmazást arra, hogy önmagát „elködösítse”, hogy arcátlan, vagyis ember­telen legyen. S az ügyfél sem tekinthető pusztán sorszám­nak, kiikszelendő esetnek. Aki a hivatalban munkát vállal, hivatást is vállal. Nem ügyintézői megbízást nyer te­hát, hanem elsősorban em­beri feladatot. Sorsokba be­leszólni pedig csak felelős­ségtudattal lehet. Hiszen az íróasztal egyik és másik ol­dalán emberek ülnek, yagy állnak. A hivatalnak, a hivatalos helyinek ma tekintélye van Magyarországon. Akinek ügyes-bajos dolga, sérelme van, aki valamilyen ügyben „tanácstalan”, az elmegy a tanácsot ad tanácshoz, vagy más illeté­kes intézményhez tanácsot kérni. S természetesnek tart­ja, hogy az arra hivatottak készségesen a rendelkezésére álljanak. Ki-ki elvárja igé­nyeinek kielégítését, gond­jainak orvoslását. A munká­ját tisztességesen végző hi­vatalnok pedig nem is lepő­dik meg ezen, hiszen meg­bízatását a közösség szolgá­latának tekinti. S hogy maga a hivatal is fontosnak tartja és szorgal­mazza az egyre gördüléke­nyebb „szolgáltatást”, arra elegendő talán egyetlen pél­dát megemlíteni. A tanácsok ilyen törekvését igazolják például a nemrég létreho­zott „tájékoztató irodák”, az „ügyfél szolgálat”-ok. Szemé­lyesen, vagy telefonon is ér­deklődhet bárki, felvilágosí­tást kaphat, különböző nyom­tatványokat kérhet külön sorbamállás nélkül, megtud­hatja, hogy ügyében kihez kell fordulnia, sőt — egysze­rűbb esetekben — még konk­rét útmutatást, javaslatot is adnak e „kisirodák” dolgozói. Kétszeresen is hasznosak ezek az ügyfélszolgálatok: nem­csak az ügyfél jár jó velük, de súlyosabb, időigényesebb gondokkal foglalkozó osztá­lyokra, csoportokra, előadók­ra is valamivel kevesebb há­rul. Mennek az emberek a hi­vatalba és elvárják, hogy a hivatal elintézze azt. amiért felkeresik. Rokonszenves ez a bizalom, jó közérzetet je­lez, s a közösségnek azt á re­ményét is kifejezi, hogy a hivatal hatékony intézmény nálunk. N. T. NÖGRÁD - 1972. november 21., szerda 6

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom