Nógrád. 1973. november (29. évfolyam. 256-280. szám)

1973-11-15 / 267. szám

A Salgótarján ban megrrndezeretl kézilabda-emléktornán di­cséretesen Jól működtek » játékvezetők. Elismerően szólt ténykedésükről Ivan Makar, a csehszlovákiai Detvaról itt szereplő női csapat edzője. Dicsérte elfogulatlanságukat, oéiűás bíráskodásukat. Képünk a torna négy játékvezető­jét, Babjakot, Cscngődit, Kővárit és Bánátit mutatja (Herbet Rudolf felvétele) •I&2 iimküiiíeSi a játékvezetők Sportolók könyvespolca Dely Károly: Jögagyakorla­latok. Medicina. Kb; 464 ol­dal. kötve. A jóga és a testnevelés eredményeinek a modern, és az ősi fiyakorlatoknak minősé­gileg új, hasznos ötvözetét nyújtja a 'könyv: gyakorlat- sorozatokat, amelyek között mindenki megtalálhatja a számára legalkalmasabbakat. Harmadszor sem sikerült Kupát alapított a KlbZÖV . A salgótarjáni Ruházati. Kt&z tekézői harmadízben szerepeltek területi teke ver­senyen. Ebben az évben a fő- városban mérték össze tudá­sukat eigy székesfehérvári és egy budapesti csapattal- A Ruházati Ktsz lelkes verseny­zőkből álló tekecsapata ezút­tal sem tudta kiharcolni az országos döntőbe való tovább­jutást. A székesfehérváriak mögött a 2. helyezést szerez­ték meg. A csoportból viszont az első helyezett jutott to­vább. A csapat tagjai ennek elle­nére továbbra is a tekének hódolnak. Éppen a közeli na­pokban egy újabb versenyso­rozaton. szerepelnek majd. A szövetkezeti mozgalom 25 éves fennállása alkalmából a KISZÖV ikupát alapított, melyért hat csapat méri majd ősszé tudását az alábbi páro­sításban: St. Dózsa—St. Épí­tő es Tervező Ktsz, St. Ruhá­zati Ktsz—St. Ingatlan, Saigó Cipő—SÜMSE ifi. A versenyt hatfős csapatokkal vívják majd és első ízben, az az együttes nyeri el majd a ku­pát, amelyik a legtöbb fát üti. Egyenlő ía esetén a 6. dobó utolsó 25 tarolása, ered­ménye dönt. Versenyhírek BIRKÓZÁS: A megyei bir- kózószöveteég rendezésében vasárnap országos szabadfo­gású úttörő A és B kategóri­ájú versenyt rendeznek Salgó­tarjánban. Az összecsapás 11 órakor kezdődik a Malinovsz- kij úti Iskola tornatermében. TEKE: A megyei szövetség Nógrád megye 1973. évi tízek bajnokságát vasárnap 8 óra­kor rendezi meg az St. Öb­lösüveggyár kettős ikerpélyá- ján. Ezen a versenyen a csa­patbajnokságban legjobb telje­sítményt nyújtott tíz verseny­ző indul.-t! Túra Ágasvárra Á megyei természetbarát- szövetség vasárnap túrát ren­dezett november 7-e tisztele­tére Ágasvárra. A termé­szetbarátok kapcsolódtak a Népsport túrájához és megkö­zelítően százan, vettek részt az ágasvári túrán. Dicséretes, hogy a salgótarjáni 211. sz. Szakmunkásképző Intézetből 32-en voltak jelen. • SPORT — A lengyel kerékpárosok kiváló szezonja Nem csak a lengyel, hanem az egész világ sportsajtója azonos véleményen volt: a lengyel kerékpárosok idei si­kerei az 1073-as év legnagyobb sportszenzációi közé tartoz­nál?. Az évadra valóban ráillik a „fantasztikus” jelző. Május­ban a XXVI. kerékpáros bé­keversenyen a lengyel csapat diadalmaskodott: 12 p. 47 mp- cel megelőzve a második he­lyezett szovjet és 23 p. 0,7 mp- cel, a sorrendben harmadik csehszlovák csapatot. A sikert még teljesebbé tette Ryszard Szurkowski első és Stanislaw Szozda második helye az egyé­ni versenyben, míg Andrzej Kaczmarek negyedik, Lucjan Lis hetedik, Mieczyslaw N.o- wicki tizedik és Zbigniew Krzeszowiec tizenkettedik volt (azaz az első tíz közé öt lengyel versenyző került!) Az amatőr kerékpárosoknak ezen a világviszonylatban legna­gyobb versenyén eddig még egyetlen ország sportolói sem arattak Ilyen példátlan sikert. Azután elérkezett a Spa­nyolországban rendezeti ke­rékpáros világbajnokság. Itt érdemes idéznünk a francia sportláp, a „L’Equipe” véle­ményét, miután a lengyel ke­rékpárosok győzelmet arattak a 100 kilométeres országúti csapatversenyben: „A termé­szetüknél fogva türelmes és kitartó lengyelek már 1971., azaz a mendrisiói világbaj­nokság óta tervszerűen készül­tek a legnagyobb trófeum megszerzésére. A legmagasabb dobogó fele következetes utón haladtak. 1071-ben, Mendristó- ban bronzérmet, 1072-ben, a müncheni olimpiai. játékokon ezüstérmet és 1973-ban Gra- mollers-ben aranyérmet sze­reztek.” Hasonló megfellebbezhetet­len győzelmet arattak a ien- gyel országúti kerékpárosok a barcelonai Montjuich Park­ban rendezett egyéni világ­bajnokságon. Ryszard Szur­kowski magávalragadó finis­sel vívta ki a világbajnoki szivárványszínű mezt, az utol­só körben káprázatosán, 31 mp-re növelve előnyét a há­rom főből álló élboly felett, amelyet Stanislaw Szozda ve­zetett el a célszuiaglg. A vi­lágbajnoki cím. a második hely megszerzésén kívül még egy lengyel név szerepelt a legjobbak között: Wojciech Matusiak az ötödik helyen Végzett. Érdemes még hozzátenni, hogy néhány nappal az or­szágúti versenyzők nagy dia­dala előtt Janusz Kierzkowaki szintén világbajnokságot nyert Barcelónában, 'az egy kilomé­teres pályaversenyben. Ma még nehéz lenne eldön­teni, kit ismer el a lengyel közvélemény az 1973-as év legkiválóbb lengyel sportoló­jának. Az azonban kétségte­len, hogy az évad egyik leg­kiemelkedőbb sportegyénisége Ryszard Szurkowski, a nagy­szerű kerékpáros, a békever­seny háromszoros győztese, manapság kétségtelenül az amatőr kerékpársport legkí- válóbbja. Olyan sportoló, aki a kerekpározasban mindent tud. Elsőrendű eredményeket ér el hosszú távon, s éppoly kiváló a magányos, rövid etappok gyorsasági versenyén. Páratlan a hegyvidéki szaka­szokon, s elsajátította a több szakaszos versenyeken való diadalmaskodás nehéz tudo­mányát. Itt érdemes megjegyezni, hogy az országúti és pálya - versenyzőkön kívül Lengyel - országban létrejött a kerékpa rosoknak még egy csoportja, amelyhez igen sok reményi, fűznek. A terepversenyzőkről van szó, akik első ízben az 1968-as zürichi terepkerékpá­rozási világbajnokságon sze­repeltek, mindmáig azonban nem arattak jelentősebb si­kert. Nemrégiben alakult csak meg a központilag képzett te­repkerékpározó csoport. Az elmondottakból kiderül, hogy Lengyelországban az olimpiai játékokat követő év ben a kerékpározás az évad valamennyi sportága közül határozottan az első helyre lépett. Ilyen nagyszerű ered­ményeket Lengyelország 1978- ban egyetlen sportágban sem ért el. Az országúti kerékpár­csapat és Janusz Kierzkowski pályaversenyző világbajnok­ságai világszerte öregbítették a lengyel sport hírnevét. A lengyel kerékpárosok spa­nyolországi győzelmei megtör­ték a kerékpársportban évei? óta uralkodó francia, belga, olasz, szovjet, holland és NDK-beli nagy hírű sportolók hegemóniáját. Barátságos mérkőzés Karaneslapujtöi ÁFÉSZ— ISádújfalui ÁFÉSZ 3:1 (1:1) Karancslapujtö, 100 néző, v.: Kalinecz, Lantos. Karancsla- pujtöi ÁFÉSZ: Nagy — Roz- gonyi (Pál), Oravecz, Kökény — Tóth, Máté — Radnai (He­gedűs) — Ruskó (Gordos), Miklós, Tórák, Fodor, Bartha. Nádújfalui ÁFÉSZ: Eged — Vámos — Ország (Bata), Ki­szély — Kökény, Pipás, Pin­tér — Vincze, Danyi, Csikós, Torják, Hajas (Gyetvai). A helyzeteit jobban kihasz­náló hazai csapat megérde­melt győzelmet aratott, a fia­talabb erőkből álló vendég­csapat fölött. Góllövő: Fodor, Balázs (2), Tóth, ül.: Danyi. | SAKK Megkezdődött a* emlékverseny A Nógrád megyei Sakk Szö­vetség rendezésében megkez­dődött az I- osztályú felsza­badulási emlékverseny. Négy sportkör, 12 versenyzője ját­szik. A fordulóikat kedden és pénteken rendezik a Salgótar­jáni Művelődési Központ ebéd - léjében. Minden szerdán túranap Nyugdíjasok között — fiatalodva Salgótarjánban minden hét szerdáján találkozik egy cso­port a reggeli órákban. Tagjai a város különböző pontjai fe­lől érkeznek a Tanácsköztár­saság terére. Könnyen felis­merhetők. . A természetjárók szokásos öltözetét viselik. Egyikük-másikuk kalapján or­szág-, sőt világjárótúrák em­lékjelvényei. Legtöbbjük haja deres már. A 6-os autóbuszra szállnak. Kövessük őket útjukon. SZALONNASÜTÉS A MÁKOS-LAKBAN A nyugdíjasok csapata a tő­rt rand-környék hétvégiházso­ra mellett megindul Saigó vá­ra felé. Határároknak hívják azt a szép völgyet, ahová fe- ketefenyővel beültetett rét mellett haladva a fák közt ösvénnyé keskenyedik a dűlő- út. — Szabad a demizsont? — Köszönöm, nem adom át, hiszen üres — hárítja el a se- gíteniaikarást Wieszt Géza bá­csi, az SKSE egykori futbalüs- ■ - ja. — Akkor sem adnám át ! i tele volna. Mi innen hord- j \ hn7a a jó forrásvizet. Meg­ok mi'1 ezt a kis túrát, az illeni munkát, ezt a kis ei­pekedést. Ez kei! az edzett­ségünkhöz. Baktatunk tovább. Csodála­tos, .milyen szaporán lépked­nek a kaptatón. Az élcsoport­ból illiatos pipafüst árad az utóhadra... A hetvenen túli Lovász János bácsi pipájából bodorodika kékes felleg. Rá­gyújtani ing érti a társaság do­hányosait. Meg is állnánk. — Tessék csak leszokni ró­la! — mondja Újfaluéi Vilmos bácsi, aki csal? pár évvel fia­talabb. — Valamikor én is erős dohányos voltam. Mégis egy csapásra sikerült leszok­nom. Így könnyebb. Sokkal jobb a közérzetem. A beszélgetés elterelődött, mert közben a napsütötte déli oldalon feltűnt egy romanti­kus kis erdei kunyhó. Udva­rán, hatalmas szálfák mellett a frissebbek már sütötték a szalonnát, kolbászt, hagymát. A kőből rakott szabadtűz­helyből magasra csaptak a lángok. Az ínycsiklandó il­lat lassacskán belevegyült a százszínű őszi erdő leheletébe. A kedves kínálást senki sem utasíthatta vissza. Nincs párja az erdőn fogyasztott reggeli­nek. A'7,tán csaknem mindí\'T,Tik nyugdíjas magyarázni kezdi, hogyan, miként építették ezt a kis kunyhót, amelyet az egyik társukról „Mákos-lak”-nak neveztek el. ö szorgalmazta a legjobban megépítését. — Tudja, mi „acélgyáriak” már régen idejártunk rend­szeresen hetenként — mondja a házigazda, Mákos Márton bácsi, az SKÜ egykori vésnök- mestere, sok-sok iparművészeti tárgy készítője. Csak átvág­tunk a Gedőcön és már itt voltunk. Többször megáztunk s elhatároztuk, hogy összeho­zunk valami menedékfélét, ahol legalább étkezhetünk. A javaslatot helyeselték nagyon sokan, s mindig hoztunk ma­gunkkal valamit. A követ és fát ingyen adta az erdő. A TERMÉSZET MINDENKIÉ — Azért építettük ezt a kunyhót — folytatja a név­adó —, hogy megpihenhessen itt a vándor, ha forró a levegő a nyári napsugártól, vagy ha hidegre fordul az idő, mint ily szokatlanul, ezen az őszön. Boros József veszi át a szót. Arra kér, írjuk meg: vala­hogy értsék már meg az erre elvetőtök közöl az ártó szán- dékúak, hogy ne tegyenek kárt munkájukban. Mert saj­nos, a közelmúltban az oldalá­ra feszített fóliát valakik megszaggatták, bevagdalták távoilétukben. — Nem tudjuk megérteni, miért vannak ellenségeink — kérdi H^ákos Márton. — A rosszat sejtok, amikor építeni kezdtük tanyánkat, mindenfélét beszéltek. Pedig láthatja itt mindenki, aki eljut közénk, hogy mi, öreg nyugdíjasok, nem csak magunknak, hanem még rosszakaróinknak is „nyitva hagyjuk az ajtót”. Érezze itt jól magát mindenki, hiszen kényelmet, nyugalmat találhat. Előkerül a két emlékkönyv. Ezeket minden látogató olvas­gathatja, s ha úgy érzi, alá­írhatja. A tábláján nemes jel­mondatok. Belelapozgatva ki­derül, hogy a hely varázsa sok egyszerű embert avatott már alkalmi költővé. A kis kockás lapokon megszámlálhatatlan a köszönő sorok száma, a sok aláírás és cím. A legtöbb a hű társaktól származik, akik segítettek az építkezés boldo­gító munkájában, a menedék­ház kialakításában, csinosítá­sában. A most betegeskedő Szlovaesek Gyula bácsi, ha ki- mehet, mindig beír néhány sort. Meg is látogatják őt oly­kor betegágyánál a leghűsége­sebb SBTC-6 turistatársiak. PÉLDÁJUK S/ÉP ÉS KÖVETÉSRE MÉLTÓ Mert hogyne segítettek vol­na építkezni a „Stécések” is az „acélgyáriaknak”, hiszen a kohászok az első szóra kap­tak anyagot az üzemóriástól. Sokszor kijárt a csoporttal Mankher Lajos nyugalmazott főmérnök is, a 106 éves gyár egyik történetírója. Jár ide mámök, bányász, kandidátus, kisdiák, óvodás is. Az ország legtávolabbi városaiból, Sá­rospataktól Pécsig, Soprontól Békéscsabáig találhatók a könyvecskében a nevek, cí­mek. Az idén itt jártak az ODOT ifjú csapatai is. Sőt, egy-két külföldre szakadt ha­zánk fia ugyancsak elvitte már hírét ennek' a kis kuny­hónak. Azok a nyugdíjasok, akik 1969-től minden szerdán ide­jönnek megpihenni, mindig tesznek valamit azért, hogy még vonzóbb legyen szeretett találkahelyük. Linóleummal szegeitek le a padokat, hogy az idő vasfogától óvják. — Sokszor kijár velem a kisunokám is — mondja Má­kos bácsi. — Ö turkálta végig ott lenn a hegyoldalt, s talált egy jó forrást a tavaszon. Ki­raktuk kövekkel, s azt róla „Gyuri-íorrás”-nak neveztük el. — Nagyon hiányzik nekünk a régi munkahelyünk, a rend­szeres elfoglaltság — veszi án a szót Gyimesi Béla. — Sze­rettünk, s szeretünk dolgozni. Itt kedvünkre tehetjük a jó levegőn. S nem csak egymá* sért tesszük ihindezt, hanem a fiatalokért. Azért, hogy sze ressék meg ők is a természet járást, a mindig csodás erdőt - mezőt. Mert a természet né­mán ugyan, de mindenkihez a barátság nyelvén beszél. Beszélgetés közben készül egy fénykép a „törzsvendé­gekről”. Ám többen távolma­radtak akkor, amikor lencse végre kapta őket a fotós. Mer.: bizony igen sokan munkát vállalnak közülük a megye székhely üzemeiben. Hiszen vissz a-vis&zahívj ak legszor ­galmasabb, nagy szaktudású társaikat a gyárak, az intéz­mények. Tőlük, az idősektől . sokat kell még megtanulnunk Nem csak jól dolgozni a szak mák fortélyaival, hanem he­lyesen élni, még pihenni is. Rendszeresen kijárnak a ter­mészetbe. Mint maguk mond­ják: ha esik, ha fúj. S nem csak minden szerdán, hanem amikor csak tehetik. Kövessük őket. Minél többen, minél to­vább. Andő Miklós NÓGRAű — 1973. november 15., csütörtök 7

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom