Nógrád. 1973. október (29. évfolyam. 230-255. szám)

1973-10-05 / 233. szám

Kozsegfeiflesztfis, „Nem mindegy, hogy milyen környezetben dolgozik az ember51 Rútság közelebb esik Buda* pesthez, mint Salgótarjánúiaz — legalább is a kőzete-edés összehoeönlíthatatlanul jobb a (óváros falé —, s ahol ote m hatás érvényesül, legerősebb hatása g gyors ipamii Iáénak van. Tatán, öt év sem lelt el azóta, hogy Hátságban „fantá­ziát'’ fedeztek fel a fővárosból vidékre telepítendő üzeimek szakemberei. Egy ktsz-nek Budapesten, óriási korikurren- ciáia van, egy kevéssé ipa­rosított körzetben viszont örömmel biztosítanak közmű­vesített területet, épületet, h iszen munkalehetőséget kí­nál a hely bélieknek. A nagyközségi tanács vb- titkára Zombori Istvánná. Másik be&zélgetőpairitrierünk Termán Istvánná, a pénzügyi osztály vezetője. A nyár eleji „lesz”, és „majd” egy részé­nek helyébe a „megcsinál­tuk”, vagy „befejeztük” ke­rült. — Innen, az ablakon át is látni a főutca egy nászét. Azt az egy szakaszt, amely ódon, lebontásra ítélt épületekből áll. Itt épül az ABC-áruház, fölötte pedig tíz lakás. A November 7- lakótelep tavasz óta is terjeszkedett, összesen már 123 lakiás van ott. A jövő évi augusztus 20­ra elkészül az a kétszer 4 la­kás, amely 2 millió 500 ezer forintba Ikerül, Majd fél. évvé; ezelőtt em­lítettéit egy fontos problé­mát: nincs diákotthon, szűk az óvoda és az iskola az igé­nyekhez képest. És most? — Az általános iskolai di­ákotthon elkészült. Csak az étkezés megoldatlan. Messze van a konyha, szállítani kell aiz ételt. Ráadásul egy kony­ha főz az összes oktatási in­tézmény ebédeseinek, így majdnem ugyanazt eszi a 3 éves óvodás,, és a 17 éves gimnazista. — Régebben olyan tervek voltak, hotgy esetleg a gimná­zium tantermeit „veszi köl­csön” alikalmankiénit az álta­lános iskola. Megtörtént ez? A pénzügyi osztályvezető válaszol: — Megkezdődött az új tan­év, és az általános iskolában délutáni tanítás is van, mert kevés a tanterem. De a gim­náziumban is két osztály kezdte az elsőt- Már arról is szó volt. hogy a gimnáziumot szüntessük meg, hiszen a kö­zel eső iskolák — mint a balassagyarmati — fogadták volna a rétsági gyerekeket. Hanem mégis úgy döntöttünk kell a gimnázium. Az általá­nos iskola zsúfoltságán csak újabb 8 tanterem megépítésé­vel lehet segíteni. — És az óvoda? , — Szükség van egy harma­dik csoport létrehozására. Az uj óvoda tervei már elké­szültek, & ez annál is sürge­tőbb, mert gyors ütemben te­rebélyesedik a lakótelep, ahol javarészt * fiatal házaspárok kapnak lakást. Annak idején tervezték a banki útépítést 1 millió 200 ezer, és ugyanott a teljes vil­lanyhálózat kiépítését 1 mil­lió 700 ezer forintért- Ezeket a terveket is megvalósították, vagy éppen dolgoznak a befe­jezésén­A tervek sokszor hama­rabb módosulnak, mint amed­dig. meghányják-vetik, elfo­gadják őket. Nem önkényesen változtatnak rajtuk, hanem az igények és lehetőségek be­folyásolják a döntést. Hallani néhány helyen, hogy a tanács ígérte, mégsem csinálta. Az ígéret visszavonásának szám­talanszor „megrágott”, nyo­mós oka van. Ahogy a rétsá­gi terveket összehasonlítottuk a nyár élej.iekikel, találtunk eltérést. De a módosítások is mindig a lakosság érdeké­ben, igényeiket szem előtt tartva történnek. O. J. A KEZDET kezdetén, a ta­nulóidőnél tart. Kora: mind­össze két hónap. Profilja: sza­badidő-ruházat, ami alatt me­legítők, tréningruhák érten­dők. Neve: Váci Kötöttárugyár Nógrád megyei, pásztói gyár­egysége. „Befogadóképességét” tekintve már jelenleg is több mint 350 embernek ad mun­kát. — Bár ezt igen nehéz pon­tosan megmondani, hiszen szinte naponta jönnek új em­berek — közli a gyáregység igazgatója, Széplaki László. Mintha csak szavait akarná tgazolni, egy munkatársa a kö­vetkezőkkel lfep be a szobába: — Jelentkezett egy tari tar­goncás, képesítése®. Mit mond­jak neki? — Szükség van rá. Jöjjön! Az induló üzem számos gond elé állítja az embereket. Sok fejtörés, intézkedés kell még sdd g, míg „berázódik” az üzem. Ezek közül is az egyik leg­nagyobb problémánk, hogy áll 35 varrógépünk. Ezekre kelle­ne nyolcvan varrónő. Ügy lá­tom, egyelőre még várnak a falubeliek, meg a környéken lakók is: mit mondanak az it­teniek, érdemes-e idejönni? A „kötöttben” dolgozók nagy többsége, jó hatvan szá­zaléka fiatal. Java részük fia­Mindenáron tanulni akartak —- Nem azért tanulok, mert rábeszéltek, és a többiek is ta­nulnak. Azért határoztam így, mert én magam szükségét ér­zem a képzettségnek. Tudom, hogy a munkámat — amit na­gyon szeretek — jobban tu­dom majd végezni, ha az épí­tőipari technikum négy évé­nek anyagát is elsajátítom. Balázs Istvánná, a Nógrád megyei Tanácsi Tervező Vál­lalatnál dolgozik, mint szer­kesztő. Két kislánya van. két-, és háromévesek. A férje is tanul, építőipari főiskolás. — Érdekes dolog, hogy a mi munkáink egy része a férjem kezébe kerül, hiszen ő kivi­telezési előkészítő egy másik vállalatnál. — Ha mindketten tanulnak, ki foglalkozik a gyerekekkel? — Még csak két hete járok iskolába, máris tudom, hogy nehezebb lesz, mint elképzel­tem. Az időhiány a legna­gyobb probléma. Néha édes­anyám segít, egyébként a gyerekek bölcsődébe és óvo­dába járnak. — A vállalat támogatta a tanulási szándékát? — Személyesen mentem be­jelenteni az igazgatónknak a dolgot. Azt mondta, nagyon örül, hogy a két gyerek elle­nére vállalkozom ilyesmire. Tanulmányi szabadság 6 nap járna, de indokolt esetben a vállalatvezető 15 napot is ad­hat. Nekem megadták. Sugár Gizella, a szakszerve­zeti bizottság titkára, ö szám szerint meg tudja mondani, hány nő, és hol tanul a vál­lalattól. — Majdnem pontosan 100 dolgozónk van, ebből 65 nő. Közülük 46-an műszaki vona­lon dolgoznak. A gimnáziumi érettségivel rendelkezők kö­zül 7 nő tanul az építőipari technikumban. Egyébként a műszakiak között 35 évnél idősebb nincs is, hiszen fia­tal a vállalat, fiatalok a dol­gozói is. Béres Zsuzsanna négy év­vel ezelőtt érettségizett, nem tanult akkor tovább, dolgozni szeretett volna. — A Magasépítő Vállalat­nál nem tetszett a munka. Egy rajztanfolyamot végez­tem, azután jöttem át ide dol­gozni. Rajzoló vagyok, de már rámbíznak szerkesztést is. Szerkeszteni annyi, mint a tervezők által „leskiccelt” raj­zot részleteiben kidolgozni. A rajzoló csak tussal átmásolja ezt a kidolgozott tervet. A szerkesztés izgalmas munka. Ezért is határoztam el. hogy jelentkezem a középfokú épí­tőipariba. Hiába, az alapokat meg kell tanulni ahhoz, hogy az ember jól végezze a mun­káját. Persze anyagilag is töb­bet jelent, ha elvégzem a tech­nikumot. A vállalattal szer­ződést kötöttem arra. hogy itt maradok. Ezért nekem is megadták a 15 nap tanulmá­nyi szabadságot. Szerződés nélkül is maradnék, mert sze­retem a -munkát, és mert se­gít, támogat a vállalat. — Politikai továbbképzés­ben is segít a vállalat — mondja az szb-titkár. — A marxista középiskolában U nő tanul, ezt itt, helyben szer­vezték, termet biztosítottak, biztosítják a költségeket is. A TIT-tel egy „függőben” le­vő megállapodás született, hogy 12 előadásból álló soro­zatot indítanak Nők akadé­miája címmel. A témákat köz­vélemény-kutatás alapján vá­logattuk ki. Ezeket az előadá­sokat szintén itt tartják, a vállalat ugyancsak támogatja anyagilag' is. És hogy a szak­mai továbbképzést se feled­jük, irányító tervezők részére október elsején indul egy ép fű­tési és gzdaságpolitikai tanfo­lyam. — Én nappalin kezdtem a közgazdasági technikumot, a harmadikig el is jutottam. Azután férjhez mentem és abbamaradt — mondja Meli- hercsik Jánosné műszaki ad­minisztrátor. — Most már ne­hezebb folytatni. Annál is in­kább, mert van egy másfél éves kislányom. De úgy gon­doltam, ha már belekezdtem, érdemes elvégezni. Most vé­geztem a harmadik évet leve­lezőn. A férjem is tanul, ő villamosipariba jár. A kis­lányra gyakran vigyáznak a férjem szülei, ez nagy segít­ség nekünk. — És a vállalat hogyan fo­gadta a szándékot? — Tavaly jó lett volna — hiszen a gyerek még kisebb volt —, ha én is megkaphat­tam volna a 15 nap tanulmá­nyi szabadságot. Most írás­ban kértem ezt, még nem ér­kezett válasz. Egyébként he­ti két óra munkaidő-kedvez­ményt adnak, és a vizsga- időszakban is tekintettel van­nak a nagyabb megterhelés­re. Sugár Gizella ennyit mond befejezésül; — Mivel a nők aránya ná­lunk több mint 60 százalék, nagyon fontos a továbbképzé­sük. Szerencsére panaszra semmi ok, hiszen mindenkit egyformán bírálnak el vég­zettsége, és munkája után. Azt pedig, hogy a nők sem­milyen téren nem akarnak el­maradni a férfidolgozók mö­gött, jól mutatja a tanulási kedv. A tanulásra szánt ké­ső esti órák sokszorosan meg­térülnek, a tudás kamatozik majd. S ez nemcsak az szb-titkár véleménye, tudják mindazok, akik tanulni akarnak. Orosz Júlia A Duna magyarországi felső szakaszán 10 millió tonna árut szállítanak évente. A kedvező hajózási út biztosítása nehéz feladat elé állítja az Északmagyarországi Vízügyi Igazgatósá­got. Jelenleg is a hajózőút kialakításán dolgoznak. A 32 kilométer hosszú folyószakasz partjainak kövezése és egyéb munkálatai a tervek szerint 1978-ban fejeződik be tál lány, fiatalasszony. Van közöttük, aki a háztartást „ad­ta fel” van, akit az üzem kö­zelsége csábított, s olyan is, aki egyenesen az iskolapadból jött a varrógép vagy a sza­bászattal mellé. Foltény Júlia 18 éves varró­nő például- a kazári üzemből jött. Mátraszőllőei, ide keve­sebbet kell utazgatni. — Meg egyébként is jobban érzem itt magam. Szebb, ké- nyelrjiesehb. Nem mindegy, hogy milyen környezetben dol­gozik az ember. KELEMEN Jőzjsefné ugyan­csak nagy „fordulót” csinált. A zagyvapálíalvi Vegyesipari Vállalatnál betanított műsze­részként beaterőeítőkön dol­gozott, most szabásznak tanul. — Hogy egészen őszinte le­gyek, nem szívesen hagytam ott a régi munkámat. Szeret­tem azt a helyet, a keresetem is jó volt. Amiért mégis így döntöttem, az a nagy távolság! Tarról Pálfalvára, és vissza, napi két órát utazgattam. Ez az idő most a sajátom, meg a családomé. Persze, meglehet, hogy a szabászat is nagyon jól beválik, bele kell szokni. A keresetről még nem sokat tu­dok, majd csak kialakul vala­hogy. Széplaki László gyáregység­vezető szerint nincs okuk meg­bánni döntésüket a dolgozók­nak a kereset miatt sem. — Két hónap a betanulási idő, erre teljesítménykövetel­mény nélkül fix bér jár, havi 1250 forint. A harmadik hó­napban a norma 40 százaléká­nak teljesítését várjuk el mi­nimumként, minden további egy százalékra 30 forint fej­lődési prémiumot fizetünk. A tapasztalat szerint havi tíz- százalékos fejlődést ér el az átlagos képességű és szorgal­mú varrónő. Ez azt jelenti, hogy a nyolcadik hónapban 80 százalékos teljesítményre 18*0 forintot adunk. Emellett hafi 150—300 forint közötti minő­ségi prémiumot is fizetünk azoknak, akik „visszavetés” nélkül teljesítik a normát. Elégedett, s már a jövőre is tervez Dobrovolni Piroska varrónő. 15 esztendős, Tarról jár be a kötöttbe. — Egy .fari aszony szólt, hogy jöjjek vele felvételre. Ha kitanulom a varrást, akár ott­hon is dolgozhatom megrende­lésre. És feltétlenül szeretném elvégezni a gimnáziumot, per­sze levelező tagozaton. Ozoróczki Erzsiké a vőlegé­nyétől hallott az új munkale­hetőségről. Most valósággal ragyog az arca, neki aztán re­mekül bevált a munka. — Pici koromtól fogva ezt szerettem volna csinálni. Most végre sikerült! Nagy dolog é"' Ahogy hallani, keresni is lehet itt. Meg aztán a munka­társak is kedvesek, barátságo­sak, ez is sokat számít. Meg fogom találni itt a számításo­mat, ez már biztos. — Ügy gondolom én is, hogy Ozoróczki Erzsébetnek igaza van — mondja a gyár­egység vezetője. — A munka- körülmények olyanok, hogy kevés üzem dicsekedhet ilyen­nel. A varrónők a legkorsze­rűbb keletnémet gépeken dol­goznak. Jó néhány hete beve­zettük az üzemi étkeztetést is, szép, világos éttermünk van. Nagy gondunk viszont, hogy az emberek nagy része nem helybeli, s a közlekedést nem sikerült még megoldani. Ko­csihiányra panaszkodik a Vo­lán. Egyébként is amolyan „kutya kergeti a farkát” do­log ez: akkor lenne több dol­gozónk, ha rendszeres busz­járatunk volna, de szerződéses járatot csak megfelelő létszám mellett köthetünk le. Nagy tárgyalásokban vagyunk a Vo­lánnal, remélem, majd csak sikerül ezt is megoldani. FIATAL üzem, fiatal dol­gozógárdával, korszerű, ké­nyelmes munkakörülmények között. Hogy miképp érzik majd magukat az új üzemben, az javarészt már rajtuk mú­lik. Szendi Márta „Kiszínezem a várost” — A MUNKAHELYEM? — széles mozdulattal mutat kör­be. — A város. Az SBTC-pá- lyától az üveggyárig, a műve­lődési központtól a piacig. Nem túloz; kora reggeltől késő délutánig kerékpárral járja Salgótarján utcáit. Csak egy nagy táskát és egy vödröt visz magával, amelyben gesz­tenyelisztből készült ragasztó van — a plakátok számára. — Ma is felragasztottam vagy 150-et — mutatja a csak­nem kiürült táskát. — Ez a Fabulon-reklám volt a legszebb — húz elő egyet a készletből, és félrehajtott fej­jel, gyönyörködve nézi. — Akar egyet? Sokan kérik tőlem, de persze csak nagy ritkán tartok meg egyet- egyet. Otthon, a szobába is kitettem néhányat. Olyan vi­dámak lesznek tőlük a falak. — Gondosan összecsavarja a plakátot, és felém nyújtja: — Még meggondolhatja, i. Nem? Maga tudja — sértő­dött arccal teszi el a hatalmas reklámot. — Ma a piacon kezdtem — int hátra a fejével. — Ott mindig sokan járnak. Vasárnap meccs lesz, sok fal­ragaszt kell kitennem. — Hová teszi a legszíveseb­ben a plakátokat? — Hová, hová! Hát a for­galmas helyekre. Tűzfalakra, hirdetőoszlopokra. Szeretem a rozzant házakat is kidekorál­ni, legalább egy takaros faluk legyen. Addig se csúfítsák a várost, amíg lebontják őket, nem igaz? — Gondterhelt arc­cal sóhajt fel: — Sajnos, nem mindig te­hetem oda a plakátokat, aho­vá szeretném. Sokszor a régi­ek útban vannak, és olyankor meg kell várnom, amíg ugyan­akkorát kapok, mint a falon levő, nem ragaszthatok a régire. Hogy nézne az ki, ha a moziműsor alól kilátszana egy harisnyanadrág? — Nem lehet lekaparni a régieket? — Elnéző mosollyal bigy­gyeszti le a szája szélét. —< Leszedni? Ez jó! Akkor már inkább a kilógó harisnyanad­rág! Ha'egy plakát egyszer fent van a falon, azt csak a jóisten, meg az eső szedheti le. együttes erővel. Csupa tarka folt lenne a fal. — A végtelenségig mégse lehet egymásra ragasztani őket... — Higgye el nekem, elég sokáig lehet hizlalni egy hir­detőoszlopot — legyint bosz- szúsan. — Ha meg már na­gyon kövér, akkor azért még­is „fogyókúrára” fogom, nin­csen abban semmi hiba. — Melyik a kedvenc plakát­ja? Hamiskásan mosolyog. — Mindegy nekem, csak szép nő legyen rat ja. Inger- kednek is velem gyakran a já­rókelők, azt mondják; mit si­mogatja bátyám azt a csiniba­bát, öreg már maga ahhoz... — Mit gondol, van értelme ezeknek a reklámoknak? — Hát... nem is tudom. Biztosan van. Amikor az Oá­zis üdítőt reklámoztuk, én mindjárt megkóstoltam, olyan nyálcsordítóan szép volt a plakát. De némelyikről már nyugodtan elhagyhatnák a szöveget. Ha látom, hogy kis­gyereket pingálnak rá, a feje­met rá merem tenni, hogy az életbiztosításról van szó. Ha meg olyan se vége se hossza autót, már tudom, hogy a Cas­córa akarnak rábeszélni. Hirtelen eszébe jut valami, s indulatosan bök felém az ujjával: — AZT ÍRJA meg, hogy le kéne törni a kezét annak, aki boldogabb, ha kiszakíthat egy csíkot a plakátból! Figyel­hetnének ezekre az emberek, én nem ülhetek oda minden plakát alá. No, mindegy. Ilyen emberek úgyis mindig lesznek — teszi hozzá lemondóan, és nagyot nyújtózik a széken. — Holnap megint nehéz na­pom lesz, tudja, még mindig a meccs. Kiszínezem egy kicsit a várost. Szöghy Katalin í NÓGRÁD — 1973. október 5., péntek 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom