Nógrád. 1973. október (29. évfolyam. 230-255. szám)

1973-10-27 / 252. szám

Mai kommentárunk Htun kásszö vetkezetek A dolgozó emberek közszükségleti cikkek­ké] való ellátásinak új színioltja fedezhető- fel az Altalancw Fogyasztási és Értékesítő Szövet­kezetek munkájában, Mindenütt, ahol üzemek működnek, numWásszövetkezeteket alakítanak. Ennek a lényege: ellátni a dolgozóikat nagy Választékú, kiváló minőségű élelmiszer- és egyéb clkíkféleségekkel. A munkásszövetkeze- tek vállalják többek között — a megyében már nem is egy ipari üzemben — a dolgozók étkeztetésének megszervezését is, A szövetkezésnek ez a formája mindenkép­pen jó dolog, mert a napi munkában elfog­lalt. ember segítséget, szolgálja. Nemrég érte­sültünk például arról, hogy a kisterenyei ÁFÉSZ Nagybátonyban, a FŰTÖBKR-nél munkásszövebkezet keretében létesítette az üzemi konyhát, Működésével a dolgozók el­ismerését váltotta ki. Hasonlóim ügyes kende- ményezóssel Balassagyarmaton is megalakí­tották. a munkáfcszövetkezetet. Az ottani kör­zeti ÁFÉSZ képviselői ott jártak az üzemek­ben, elmondták a szövetkezes előnyeit, amely megnyerte a munkások tetszését, A finom­kötöttben — ahol tudvalevő többségében csa­ládanyák dolgoznak, — valóban a nők „má­sodik műszakjának" jelentős megkönnyítését eredményezte a kezdeményezés. Az asszonyok megrendelik az árut, és mire a műszaknak vége, ott, a gyárban, becsomagolva meg is kapják. Ez azt jelenti, nem kell a boltokban a csúcs id ükben tolonganluk. Melyik dolgozó nőj nem örül ennek ? Balassagyarmaton tervez) az ÁFÉSZ azt is, hogy AQC-áruházat épít. Az áruháznak úgy­nevezett íiókboltjai működnek majd az üze­mekben, ahol gazdag árúbőséget biztosítanak. Legutóbb arról is tanácskoztak, hogy meg­oldják a dolgozóknak a téli nagybeszerzést. Gondolnak itt az ÁFÉSZ vezetői a zöldségre, burgonyára ée hasonló áruféleségekre. Tár­gyalás folyik arról is, hogy például a kábel­gyárban üzemi konyhát nyitnak. A gyár ad­ja a helyiséget, az ÁFÉSZ pedig gondoskodik az üzemeltetésről. A munkásszövetkezet működésének is alap­vető feltétele, hogy minél többen a szövetke­zet tagjainak sorába lépjenek. Ez is a tagság érdekelt szolgálja. Ugyanis aki tagsági iga­zolvánnyal rendelkezik, az elsők között szá­míthat arra, hogy biztosítják részére az árut. De az sem közömbös, hogy a munkáss/.övetke- zet tagjai ugyanolyan részesedésre számíthat­nak, mint más szövetkezeti tagok. Az ipari üzemekben dolgozó emberek fel­ismerték a munkásszövetkezetekbe tömörülés előnyét. A tagok, száma egyre emelkedik. Ez viszont arra kötelezi az AFÉSZ-eket, hogy nagy gonddal foglalkozzanak a tagok jogainak kielégítésével. Nem szabad megengedni, hogy akár csak egy napig is zavar legyen az ellá­tásban. Ellenkezőleg, mindig a legjobbat kell a tagok részére nyújtani. Ma még nem meg­oldható — anyagiak hiányában —, hogy az árut haza is szállítsák, megszabadítva az embereket attól, hogy egész napos munka után fáradtan cipekedjenek az árú lmzavitével. De ha a tagok száma emelkedik, a munkásszövet­kezetek magasabb szintre emelkednek, ez is megvalósítható lesz. A munkásszövetkezetek megalakítása min­denképpen. hasznos, jó kezdeményezese volt az ÁFÉSZ-eknek. A dolgozók is felismerték előnyét, Fejlesszék hát magas szintre, az ipari munkások megérdemelt támogatásúra. — 11 — Kellemes kirándulási! Beköszöntött az ősz. a kirán­dulások évszaka. Egyre többen döntenek úgy, hogy szabad idejüket a termé­szetben töltik. Érthetően. Ugyan ki ne sza­badulna szívesen — legalább a hétvégeken — a benzitigő- zös, füstös várostól. Sok a kezdő turista és több­ségük bizony tájékozatlan, ta­pasztalatlan, Barátaiktól — fáit, sokszor az újságokból is — csupa jó híreket hallanak, élvezetes élménybeszámolókat olvasnak a kirándulásról. Jog­gal vélhetik tehát, hogy a ter­mészetjárás örökös majális. Távol álljon a szándék, hogy a kezdő turisták kedvét szeg­jük. Sőt! Ha tehetjük, még azokat is kirándulásra serkent­jük, alciknek eddig eszébe sem .jutott a hegyekkel, völgyek­kel való ismerkedés. De azt nem hallgathatjuk el, hogy a természetjárásnak nemcsak örömteli, hanem nehéz perced, órái is vannak. Az első ku­darc. csalódás, vagy nehézség .izmiban senkinek se vegye végleg a kedvét. Mi okozhat bonyodalmat, csalódást? Egyebek közt, hogy a kez­dők legtöbbször fel sem tud­ják mérni teljesítőképességü­ket, s olyan nehéz túrára vál­lalkoznak, ami még a gyakor­lottaknak sem lenne könnyű. Mondjuk, elmennek, a Bör­zsönybe és gyalog teszik meg az utat Királyréttől a Nagy- hideghegyig. Kifáradnak, másnap a lá­buk is sa jog a hosszú út okoz­ta izomláztól, (Még rosszabb lehet a helyzet, ha divatos, magasított talpú cipőben, vagy papucsban keltek útra.) Először csak rövid és kevés hegymászással járó kirándu­lásra vállalkozzunk. A szerve­zést segítik a különböző túra­könyvek és kiadványok. (Ezek többnyire minden könyves­boltban beszerezhetők.) Érde­mes figyelemmel kísérni a Turista Magazin című lapot, a Természetbarát Szövetség fo­lyóiratát. Ebben túraj avasla­tok Is vannak, és emellett hasznos tanácsok is a termé­szetjárással kapcsolatban. Aki megkedvelte a kirándu­lásokat, jól teszi, ha belép va­lamelyik természetbarát szak­osztályba, ahol a tagok sokfé­le kedvezményben részesül­nek. Például a MÁV vonalain három személy együttes uta­zása esetén 33 százalékos ked­vezményt kapnak. Ugyaneny- nyi a kedvezmény a hajójá­ratokon is. Az erdei vasútvo­nalakon felára jegyet válthat­nak. Ezenkívül a Turistaellátó Vállalat turistahézaiban is ol­csóbb szállást kaphatnak. Természetesen tanácsot le­het és érdemes is kérni a gya­korlott túrázóktól. Öle tudnak igazán jó tanácsot adni pél­dául arra vonatkozóan, hogy mi szükséges ács egy-, vagy kétnapos kirándulásokhoz, mert fölöslegesen holmit kár cipelni. Akinek autója, motorkerék­párja van, annak is érdemes megbarátkozni a természettel. Űjabban a iármű-tulajdono- soknak parkolókat építenek a hegyekben, ahol a sátrukat:' is felverhetik, s a kijelölt tűz- rakóhelyen veszélytelenül süt­hetnek, főzhetnek. Kellemes kirándulást mind a kezdő, mind a haladó kirán­dulóknak. Mészáros Sándor Á közös Gyakori az olyan, látvány Nagybátonyban. hogy a mun­kásőrök fegyelmezett sorok­ban, de mindig vidáman me­netelnek az utcán. Az elmúlt napokban azonban gyakori volt az olyan jelenség is, hogy munkakörök hozzátartozókkal, barátokkal, ismerősökkel gyü­lekeztek a munkásőrség új székhazának építkezésén. Ha- risnyagyá.ri fiatal munkáslá- nyók, diákok tarkították a sort. Ki léglát hordott, ki az ajtókat illesztette n helyére, mások a tereprendezést vé­gezték az asszonyok, lányok pedig az úgynevezett utolsó simításokon dolgoztak: mos­te k az ajtókat, ablakokat, a padozatot. A közös összefo­gás igazán nagyszerű páldája az új székház. Az egyszerű embereké, * különböző üze­méké, intézményeké.,. A nagybátonyl munkásorök már birtokba vették az or­szág egyik legszebb és leg­korszerűbb mimkásiőrszékhá- zát. Szegedi Márton paráncs- nok is új, hivatali helyiségé­ben fogad. Tágus, világos. Széf tár ja a karját, s kérdés nélkül megszólal. — Itt megvannak a feltéte­leik: ahhoz, hogy pártunk, pa­rancsnokaink irányítása,, út­mutatásai szerint készüljünk a legszebbre: népünk, pártunk megvédésére, bármely ellen­séggel szemben. Öröm és bol­dogság valamennyi müníkásőr elvtársunk számára is ez az új otthon, hiszen valamennyi­en az előirt követelményeik­nek megfelelően dolgozhatunk, készülhetünk a kiképzési fel­adatok teljesítésére. Ebben a tágas, szépen be­rendezett irodában magam is sokmoik emléket' idézek fel az egység életéből. Emlékszem, amikor 17 évvel ezelőtt, még a Ikisferenyei bányánál össze­sen két helyiségben, kapott otthont ez a munka sőre.eység. Az egyik szobában az iroda, a másikban a fegyverraktár. És állandóan zsúfoltság. Jöt­tek, mentek az embereit, Ké­sőbb, úgy a hatvanas évek elejéji már változott a hely­zet. Valamivel jobb körülmé­nyek közé került az egység, sppen itt. Nagybátonyban. Aztán eljött a várva-várt pil­lanat. — Az egység személyi állo­mánya még az avatás előtt fogadkozott, hogy mindent megtesznek a Kiváló Egység Nagybalun.y utcáin cím megszerzéséért. Erre az új otthon is kötelez. Hogy mennyire sikerül majd ez a uél, méig a jövő titka. sum­mázza Szegedi Márton. A beszélgetés során paran­csok kerülnek élő. Megtudom, tiogy az egység kiválóra haj­totta végire az úgynevezett AKM-géppisztolykiképzést eb. ben az évben, s ezzel a kikép­zés be is fejeződött. Végre­hajtották a műszaki kikép­zést is. Század- és szakaez­f yüléseken értékelték az ed- iig végzett munkát. Részt vettek a közrend és közbizton­sági megmozdulásokon, rend­őrségi akciókban közösen dol­goztak munkásőrök és rend­őrök. A foglalkozásokon való megjelenés 87 százalékos az egységnél, arai nagyon is jó arány. Az eredmények természete­sen „másban” is jelentkez­nek. Ez a más pedig a kitün­tetésiek, jutalmuk, dicséretek egész sora. Csupán ebben az evben több mint száz mun- írás őr részesül t országos, me­gyei és zászlóalj parancsnoki kitüntetésben, jutalomban, ée dicséretben: A polgári sze­mélyek közül — éppen, az eredményes együttműködésért öten kapták meg a Munkás- őr emlék.) díványt, Az építkezésre terelődik is­mét a s,zó. Szegedi Márton pa­rancsnok lelkesedéssel szól szinte mindenkiről. — Az első köszönet talán Kardos Géza munlkásőrt ille­ti, aki ilyen szép székházat tervezett; Szabad idejéből so­kat feláldozott azért, hogy ha­táridőire elkészüljön a szék­ház. úgy, ahogyan azt a rajz­asztalon elképzelte. Tisztelet és elismerés jár azoknak a munkásoknak, művezetőim eh, mérnököknek egyaránt, akik sokszor szabad idejüket, ünnep és vasárnapjaikat áldozták fel az építkezésért. Köszönet a munkásőr feleségeknek, a vál­lalatok női dolgozóinak, akik segítettek széppé varázsolni szóik házunkat. • Később egy jegyzetfüzet ke­rül elő. Nevek sorakoznak ben' ne. — Kit, vagy küket említsek? — te&zi fel szinte önmagának a kérdést. Nem akarom, hogy bárki is megsértődj élt, hiszen sokan, nagyon sokan jöttéik se­gíteni. De itt van. Szabó Pál. Garaim&zagi Ferenc, Fernyész István., Sólyom István, Ta­kács Pál, Sulyok Jánosaié Igaz Ferencné, Jene! Gyula, Jancsi János és még nagyon sokan, mások, akik a vállalt társadalmi munka értékét Irétszer-háromszor túlteljesí­tették, .. Meggyőződésem, hogv a vezetés korszerű követelmé­nyeinek mindenkor megfele­lünk, munkásőireink kiképzé­sét, a velük való foglalkozást végrehajtjuk.. Az ablak előtt az egyik sza­kasz vonul el. Vidámak mint mindig. Szegedi Márton is fel­áll íróasztala mellől. Kinéz az ablakon, s csak ennyit mond: —■ A ránk bízott feladatot a jövőben is maradéktalanul teljesítjük. Mindenkor készen állunk pártunk, népünk vé­delmére! Somogyvár! László M&gjelent a Béke és SzoGtaiizmus októberi száma A fejlett szocializmus prob­lémáiról szóló cikksorozat ke­retében ezúttal Blszku Béla, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a KB titkára „Az államelmélet és a szocialista demokrácia fejlődése” című írását közli a Béke és Szocia­lizmus 10. száma, Idézi a X. kongresszus határozatát, amely megállapítja, hogy az állam- elmélet, a szocialista demokrá­cia továbbfejlesztése a szocia­lizmus teljes felépítésének egyik központi feladata. A cikk ismerteti, hogy a kong­resszus óta milyen intézkedé­sek születtek e feladat meg­valósítása érdekében. A vá­lasztási rendszer továbbfej­lesztése, tanácsrendszerünk társadalmi-politikai szerepé­nek növelése, a törvényhozói és igazgatási munka korszerű­sítése, az igazságszolgáltatás fejlesztése, az állami szervek pártiranyításának hatéko­nyabbá tétele, mind ezt a célt szolgálták. Erich Honecker, a Nemet Szocialista Egységpárt Köz­ponti Bizottságának első titká­ra, „A kommunisták felelősse­ge az imperializmus elleni kö­zös harcban” című cikkében megállapítja: a szocialista or­szágok kommunista és mun­káspártjai olyan közös külpo­litikai irányvonalat érvényesí­tenek, amely megfelel a népek érdekeinek. Ez az irányvonal egyszerre elvi és rugalmas. A szocialista közösség államai­nak közös külpolitikájához va­ló viszony ma mind nyilván­valóbban mutatja ki, ki _ vé­delmezi a békét, a biztonságot, a népek érdekeit, és ki áll szemben mindezzel — állapít­ja meg a cikk. Alekszej Levkovszkij szov­jet és Hamid Safari iráni köz­gazdász „Az állami szektor társadalmi jelentősége az ázsi­ai és az afrikai országokban” című tanulmánya napjaink egyik legaktuálisabb kérdésé­vel foglalkozik. Megállapít­ják, hogy az állami szektor ezekben az országokban a gaz­dasági felemelkedés legfonto­sabb eszköze. Nemzetközi ku­tatócsoport ismerteti megálla­pításait arról’ hogy ma milyen jelentősége-van Lenin „Balol- daliság — a kommunizmus gyermekbetegsége” című mű­vének. — gy — ín eddig csak kaptam Aki épp hogy csak átlépte huszadik évének küszöbét, az nem nagyon tud társadalmi, mozgalmi múltat maga mö­gött. Békében született, az or­szágépítés korszakában nőtt tel, vált emberré, ha hivatalo­san fogalmazunk: a társada­lom teljes értékű tagjává. Előny, megnyugtató, büszké­vé tevő előny ez, hisz’ a vilá­gon még sokfelé vannak ma­napság is húszévesek, akik az életnek csak az árnyoldalát, a rosszat ismerik. Felnőnek há- öorúban, éhezve, felnőnek úgy, hogy a szépet, a jót, a bő­sét nem is ismerik. Szerencsére, pontosabban tudatosan kialakított „sze­rencsére” a mi fiataljaink éle­te, felnőtté válásuk kora csen­desen folyó patakhoz hason­lít, amely békésen halad a ma­ga útján, hogy aztán egy nagy folyóba, a tengerbe kerülve, ezernyi-milliónyi vízcseppel együtt anikuljon egésszé — társadalommá, közéletté, nép­pé. Nálunk a felnőtt társada­lom irányítja, biztosítja a fia­talok emberré válását, sőt he­lyet kínál nekik a vezetésben, maga mellé emeli egy-egy képviselőjét: „Nézd, így kell az élen haladni, így kell ala­kítani, formálni sorsunkat, jö­vőnket.” Erzsiké élete, felnőtté válá­sa Is egy a sok közül. Hosszú szőke hajával, miniszoknyájá­val annyira kislányos, hogy a bemutatkozásnál meghökkent: Mészöly Imréné vagyok. Kár, hogy nem találkoztunk már Fél évvel ezelőtt, akkor most ’e tudnám mérni, hogy meny­nyit; változott belső magatar­tásában, előbbrelépésében. Mert nagyot lépett előre: az 'Jrszágus Béketanács tagjává választották a VIII. magyar békekongresszuson, sőt tagja a hazánkat a moszkvai béke-vi­lágkongresszuson képviselő küldöttségnek. Minden kérés, kérdés nél­kül felszabadultan, érezhető­en örömmel beszél: — Szinte fordult egyet ve­lem a világ, amikor mindezt megtudtam. Nem tévedtek, va­lóban rám gondoltak? Csodá­latos volt a Parlamentben és ne nevessen ki, de magamban már sokszor megpróbáltam el­képzelni a moszkvai utazást is. — Sikerült? ~~ Valahogy minden kava­rog bennem. Nagyon-nagyon őrülök, és ugyanakkor egy ki­csit félek is. Milyen feladato­kat kapok? Helyt tudok-e áll­ni? — A KISZ-szervezetben nyilván szerzett már rutint a mozgalmi munkából. — Amennyit a többiek. Részt vettem a taggyűléseken, a kö­zös munkában, szórakozás­ban, Azt tettem, amit a hoz­zam hasonlók. Előképzettsé­gem sem több a társaiménál. Ezért is félek egy kicsit. — És mit használ az ilyen érzés ellen? — Rengeteget tanulok. Ol­vasom a békemozgalom törté­netét, a KISZ-ben is mindent előkeritek, amire a munkám­hoz szükség lehet. Szeretnék én is adni, mert eddig csak kaptam. Olyan sokat kaptam, hogy néha el sem hiszem. Tud­ja, hogy nagy dolog az, ha va­laki a báketanács elnökségé­nek tagja. — Munkája, magánélete? — 19tí6-bim kerültem ipari tanulónak a Ganz-Villamossá- gl Müvekhez. Itt szabadultam fel, azóta futószalag mellett dolgozom, generátorok, turbók szigetelését végezzük. Kicsit egyhangú munka. Most július 7-én mentem férjhez, szüléink­nél lakunk, Angyalföldön. Fér­jeimnél együtt járunk a vegy­Mészöly Imréné kémiai gyakorlaton ipari technikum harmadik osz­tályába, esti tagozaton. Ennyi a munkám és magánéletem. — És a benti KISZ-munka? — Igen, és még valami. A Szakma Ifjú Mestere verse­nyen aranyérmet nyertem. — Tervei? — Azt hiszem, most követ­kezik az igazi munka. A gyá­ri KISZ-vezetőséggel már többször beszéltem. Az első feladat Moszkva után követ­kezik. Beszámolok a világ- kongresszusról. Van egy olyan kifejezés: előlegezett bizalom. Azt hiszem, ez tökéletesen rám illik. A tisztség, amibe válasz­tottak, tudom, hogy nem a végzett munkám eredménye. Nekem most kell bizonyíta­nom. Azt szokták mondani, hogy aki nem élte át a hábo­rút, az igazán nem is értékel­heti a bókét. Én nyugodt szív­vel mondom, hogy tudom, mit jelent a béke. A háborút nem nekünk kell végigszenvedni, a szüléinkkel történt ez. A mi feladatunk, hogy erre emlé­kezzünk, és a mi gyermeke­inkben már csak régi rossz­nak, soha elő nem bukkanó- nak tűnjön a háború. Lakást szeretnék, gyerekeket, nyu­godt munkát. Magamnak is és mindenkinek. Azt hiszem, ezért még sokat kell tenni a futószalag mellett is — az Országos Béketanácsban is. Egy patak csörgedezése a sok ezernyi közül felgyorsult Várja a nagy folyó, a világ minden tájáról érkező víz- cseppek így alkotnák hatal­mas tengert A fiatal, szőke asszony élete felgyorsult,, gon­dolataival, szavával együtt növekszik a tenger moraja, válik egységgé a közös óhaja békéi E. Gy. r NÖGRAD 1915. öklébe« 27* szómból

Next

/
Oldalképek
Tartalom