Nógrád. 1973. október (29. évfolyam. 230-255. szám)

1973-10-24 / 249. szám

fii osztályozás és az átlagosztályzat Minisztériumi vélemény a diákok értékeléséről Ivánvi Ödön kiállítása Az fdei tanévben életbe lé­pett központi intézkedések kö­zött az egyik legfontosabb, hogy minden iskolatípusban és osztályban ■— továbbá az érettségin — megszüntettek az átlagosztályzatot. Az intézkedés értelmezése azonban a pedagógusok, sőt a szülők körében sem egységes. A korábbi gyakorlatot illetően a vélemények megegyeznek abban, hogy az értékelési rendszer a tanulmányi átlag növelésére ösztönzött,, es nem honorálta kellően a tanulók egyes területeken nyújtott ki­emelkedő teljesítményét. Rá­adásul a mérési módszerek is pontatlannak bizonyultak: az azonos iskolatípuson belüli Is­kolákban elért eredmények 1* nehezen, vagy alig voltak üsz- szahasonlíthatók. Az osztályzatok egybevetése alapján született értékelésnek talán legnagyobb negatívu­ma az volt, hogy ellene ha­tott a szó legjobb értelmé­ben vett „tehetség” kibontako­zásának. Tehetségen — a kor­szerű lélektani felfogás sze­rint — a kiemelkedő teljesít­ményekre való felkészültséget kell érteni, amely veleszüle­tett rátermettséget, adottságo­kat feltételez. Ahhoz, hogy ezekből valóban kiemelkedő teljesítmények szülessenek, megfelelő környezeti feltéte­lekre van szükség, arra, hogy az adottságok és az azoknak megfelelő környezeti feltéte­lek meg-megújulóan találkoz­zanak. Az átlagosztályzatok kialakult nimbusza éppen e feltételeket rontotta. Jogos várakozás tehát, hogy eltörlé­sük a fiatalok valóságos ered­ményeit jobban felszínre hoz­za. Ugyanakkor lehetővé te­szi. hogy az általános és közép­iskolai tanulók energiájukat azokra a tantárgyakra kon­centrálják, amelyek továbbta­nulásuk szempontjából a leg­lényegesebbek, és ezzel job­ban meg tudják majd alapoz­ni leendő élethivatásukat. Az általános iskolában, s bi­zonyos mértékben a középis­kolában Is az általános mű­veltség legfontosabb elemével ismerkednek meg a tanulók. Ezért az átlagosztályzatok el­törlése nem jelentheti azt, hogy a jövőben csak a „ked­venc” tantárgyakkal foglal­koznak, és a többit teljesen el­hanyagolják. Régi megfigye­lés, hogy az egyik területen elért eredmények sikereket hoznak egészen más területe­ken, más tevékenység-formák­ban Is. Természetesen ugyanez a helyzet a kudarcokkal is. Az egyik tantárgyban élesedő elme a másik tantárgyban Is élesedik — erre is gondolniuk kell tehát, azoknak, akik az átlagosztályzat eltörlése után szorgalmukat a továbbiakban csupán egy-két tárgyra tarto­gatják. Az átlagosztályzat megszün­tetése természetesen együtt jár az úgynevezett rendűség fogalmának kiiktatásával is. Ehhez az Intézkedéshez az a felismerés vezetett, hogy a ta­nulói képességek, a tanulói egyéniség, a személyiség értéke csak igen durván fejezhető ki egy tizedes számmal, és egy „jó”, „közepes” stb. minősítő jelzővel. Az értékelési rendszer to­vábbfejlesztését szolgálja, hogy osztályozás nélküli értékelés­sel kísérleteznek a szakem­berek tíz gimnáziumban. Az érintett osztályokban folyama­tos, szöveges értékelést kap­nak a diákok, osztályzatokkal csak az év végi bizonyítvá­nyokban találkoznak. Az ered­mények összegezése természe­tesen még hosszabb Időszakot Igényel. Ismeretes, hogy az általános Iskolák első osztályaiban a tanéwesztők száménak csök­kentésére megkezdték az úgy­nevezett automatikus tovább­haladás rendszerének kipróbá­lását. Ennek lényege, hogy a kisdiák akkor Is tovább me­het a 11. osztályba, ha az I- ben megbukik. Persze a li­bán — korrepetálással és egyéb módon — el kell érni, hogy hátrányát behozza. Az automatikus továbbhala­dás gondolatával kapcsolato­sán elég sok az aggály, a fenn­tartás a pedagógusok között. ■Többen a buktatás megtiltá­sát emlegetik, holott ilyesmi­ről nincs szó. Az elsős kisdiá­kok az osztályismétlés meg­szüntetése esetén Is kapnak' érdemjegyet, sőt — ha azt ér­demlik — elégtelen osztályza­tot Is. Bukás tehát továbbra Is lesz, de az automatikus osz­tályismétlés nélkül. Ez a bá­násmód annak elismerésén alapszik, hogy a fiatalok fej­lődésének ritmusa — különö­sen 6—10 éves korban — isko­lai évfolyamonként és egyé­nenként is eltérő, s azt kíván­ja szolgálni, hogy minden egészséges, képezhető gyer­mek elsajátítsa a tudás meg­szerzésének alapjait, megta­nuljon írni, olvasni, számolni. Abban szinte valamennyi ta­nító, tanár egyetért, hogy a hagyományos értékeléssel ki­alakított osztályzatok több­nyire szubjektivek. Hogy e jellegük csökkenjen, vagy megszűnjön, a továbbiakban is több irányban kell többféle módszerrel felméréseket vé­gezni, s főként: le keli arról tenni, hogy az elégtelen osz­tályzatot büntetésként is al­kalmazzák. Mai tvajánlatunk 20.00: Hasonmás. Tévéfilm Dosztojevszkij regényéből. Dosztojevszkijnél mélyebben senki sem ásott az emberi lé­lekben, előtte semmi sem ma­radt titok. Dosztojevszkij már első regényével Ismert es nép­szerű író lett, ám. ez csak elő­játék volt. Művészete csak a halálos ítélet után — amit a elvégzés előtt percekkel vét­ózta ttak áit kényszermunkára — bontakozott ki. Életét a nyomor és az adósságokkal va- ó versenyfutás tette ki. Mű­veinek alakjai feltartóztatha­tatlanul. haladnak a kataszt­rófa felé — gyilkosság, ön­gyilkosság, targédia váltják egymást —I Szerb Antal írta Dosztojevszkij ről: ő az a re­gény műfajában, ami drámá­ban Shakespeare. A Televízió filmje Goljadkin. úr című re­gényéből készült, amit Grl- gássy Éva fordított. A forga­tókönyvet Gern Zoltán készí­tette. A történet főszereplője — Goljadkin — egy pétervá­ri hivatainokocstoa, aki egyezer az utcán sétálva döbbenten áll meg, mert észreveszi, hogy saját maga jön szembe vele, Ettől kezdve együtt maradnak, s e hasonmás karriert csinál. Ez a hasonmás még szolid alak a többi Dosztojevszkíj- regény kettéhasadt figurájá­hoz képest — azok már gyil­kolnak is, megteszik mindazt, amit a hős maga nem mer megtenni... A film főszerepében. Hau- mann Pétert láthatjuk, a töb­bi szereplők: Bilicsj Tivadar, BozÓki László, Gelley Kornél, Verebély Iván, Mlklósy György és Gyenge Árpád. OPTIMISTA PIKTORA Baranyi Judit művészettör­ténész mondotta Iványi Ödön festőművész salgótarjáni kiál­lításának megnyitóján: a mű­vész retrospektív tárlatot Ss megérdemelne, munkásságá­nak rangja révén. Egyetér­tünk e megállapítással, hiszen a megyei József Attila Műve­lődési Központban megnyílt kiállítás valóban csak utal olyan művészi folyamatok erőteljes kibontakozására, amelyek kiteljesedve tványi Ödön festői világának hallat­lan kitágulását eredményez­hetik. A képek és a nagymé­retű akvarellek az utóbbi évek terméséből kerülték ki, »bi­zonyos értélemben a megle­petés erejével hatnak. Iványi Ödön festői világa az utóbbi években — szinte „titokban” — alapvetően le- tisztultabbá, egyértelműbbé vált. Őszinte piktúra ez' min­den ízében. Mert többféle íze van, tanúskodva az esetenként hosszúra, néha évekre nyúló töprengésekről, a magány változatairól, szellemi front- átvonulásokról. Iványi Ödön­nek jócskán, a pályája dere­kán volt ereje ahhoz, hogy közbenső állomásokról le­mondjon, s lehetőséget adjon önmagának olyan eszközök beérésére, amelyek évtizedek után üde frisseséggel, ugyan­akkor szigorúbb szerkezetbe ágyazottan, fájdalmaktól sem mentes optimista piktúrábam törnek felszínre. Ez a kiállítás szintézis, sze­mélyes, valóságos műveken keresztül napra törő vallomás. Iványi Ödön szól általuk mindazokról a dolgokról, ame­lyeket hosszabb ideig lelkében kihordott, s amelyek a lát­vány, s a hétköznapi össze­függések mögött vannak. A színek élénk foltjain eleven élet izzik át. a művek szerke­zete, kompozíciója tiszta, sal­langtól mentes. Az akvareilekrőt szólunk először néhány szót. Minde­nekelőtt hangjuk f risse,ség e, megható tisztasága okoz örö­möt. a szemlélés naggyá, méllyé növeli őket. A hang őszinteségéhez nem fér kétség, s ez a fogalmazás a festmé­nyekre is érvényes tanulság. Levegőjük gyakran oldott nyá­ri páráktól terhes, fényekkel tűzdelt* Szinte egyik sem éles. de kivétel nélkül egyér­telmű. Nemcsak a Két világ című akvarell puritán fogal­mazáséra gondolunk, de a Boltívek, a Napsütött falak, vagy az Alföld és a Nyár fes­tői világára is. Egyik sem kötődik a részletekhez, leg­feljebb a kiindulásnál. A vég­ső megformálásnál semmikép­pen. A Nádas és a Víztükör című akvarellek tündöklő zöldje, a Boglyák, a Mátra 1. hullámzása, a Halásztanya, a Piéta szerkezeti megoldása megannyi szerencsés összege­zés Iványi művészetén belül Az akvarellmüíajban tör­tént összegező tevékenység a festmények születésében is sze­rencsésen érvényesült. Az 11- lékonyság, az ég és a víz tü­nékeny játéka itt szigorúbb, súlyosabb fogalmazásnak ad­ja át a helyet. Mégis a képek is szinte kivétel nélkül lehe­lik a hegyek, az ég vibráló tisztaságát, A Változó és örök úgyssói* vén „párja”1 a Két világ-mik. (Akár egy nagyobb muráiig alkotás terve is lehetne.) Fo­galmazáséban nincs semmi ta­lány, csak azt látjuk, ahogy maga az élet virágzik, s mú­lik, majd megint újraéled, örök körforgásban. A bányász pieta szigorú szerkezete a mondandó összefogott közve­títését szolgálja. „Zöld” Ön­arcképe a tárlat egyik leg­jobb képe, Iványi tiszta festői korszakának egyik legszeren­csésebb „ujjlenyomata”, for­mai megoldásában is össze­foglaló igénnyel készült. A Csendet I. szintén önarckép. Mintha azt. mondaná: a töp­rengések, útkereső küzdelmek, a környező világ „elterelő” támadásai után belső és külső harmóniára vágyik a művész, újabb mondandói érleléséhez. Megemlítjük még a Régi Tar- ján-t, amely nem „kubikus kép". A tájból Itt annyit ka­punk, amely feltétlenül szük­séges ahhoz, hogy a régi város levegőjét hűen közvetítő kép ne váljon statikussá, éljen, mozogjon. Iványi Ödön kiállítása őszin­te megnyilatkozás, s minde­nekelőtt hangjában: meglepe­tés. Egy érett művész érett vallomása az önmagán át­szűrt életről, világról, Tiszta­ságánál fogva újabb művészi eredmények lehetőségét hord­ja magában. Tóth Elemér Bemutató foglalkozások, kerékasztal- beszélgetések Járási klubvezetők é» KISZ- kultúroeok továbbképzésével Indult a pásztói járási Isme­retterjesztő és kereskedelmi napok tegnapi programja. A bemutató foglalkozások peda­gógiai szerep Játékokat tartal­maztak, de ízelítőt kaptak a résztvevők abból is, hogy a Disc Jockey-műsoroknák mi­lyen lehetőségei vannak az ifjúsági klubokban. A járási könyvtár vendége Rónaszegi Miklós ifjúsági író volt, aj művelődési központ klubjában 1 pedig az ifjúság és a forrada­lom volt a vitatéma. Ma dél­előtt az óvodások mesedél- előttjét rendezik meg a műve­lődési központban Mieseláda cimmeL Ecaegen, a művélődé­li házban a cigánylakosság problémáiról lesz kerekaszta 1- beszélgetéB pedagógus, főü­gyész és orvos részvételével. „ Nemek vetélkedése’ a zongorán Manilából jelenítik: Bobby Riggs és Billy Jean King sa­játságos teniszmérkőzése pél­dát mutatott Susan Starr ame­rikai zongoraművésznőnek ar­ra. hogy „zenei vetélkedésre” hívta ki Harvey van Clibum virtuóz zongoraművészt. Miss Starr szeptember 23-án adott nyilatkozatában, elmondta, hogy szívesen „sorompóba szállna” zongorán van Clibum vagy bármely más neves szó­lista ellen. Amennyiben a nagyhírű muzsikus elfogadná a kihívást, Miss Starr kész arra, hogy „kesztyűben játsz- szék”, s ezáltal előnyt adjon. „Hajlandó vagyok függöny mögött eljátszani ugyanazt a darabot, amit van Clibum cs kilenc más zongorista, talál­ják ki a szakemberek, hogy melyik volt az ón előadásom” — mondotta a művésznő, alti szeptember 24-ón a Fülöp- szigetek állami filharmóniá­jának hangversenyén lépett fél. Ez az együttes kísérte van Clibumt is tavalyi vendégjá­téka alkalmával. Gerenc&ér Miklóst ARADI NAPL A tisztek csakúgy mint én. felsőbb kívánságra dísaegyep- ruhát viseltek, Díszalakzatban várakozott a Wochergyalo.gezred máso­dik zászlóalja is a vár főte­rén, négyszöget zárva be a fő- órség vaskos ép ttle ttömegével szemben. Ml, törzstisztek a négyszög oldalsó arcvonala előtt álltunk, tőlümík balra vollt az épület kapuja. Lép­csője sarkain jobbról-balról gy-egy szuronyos őr állt. A sűrű katonasorokkal elkerített, uiigas négyszög mélységében helyezkedett el a liadbíróság. Tagjai laza, de szabályos raj- vonalat alkottak. Középütt Emst törzs hadbíró, hóna alatt lénye», fekete börmuppával. Howiger tábornok, kívül he­lyezte magát ezen a renden, A főépület erkélyén bukkant tel, onnan vétett vizsgálódó pillantásokat a baljós parádé­ra. Mi, a téren várakozók valamennyien igyekeztünk fe­szes, férfias lélekjelenléttel viselkedni.. Am. kivétel nél­kül sápadtak voltunk, A had­bíróság tagjai is, Ernst törzs- hadbíró is. Érződött, hogy minden erejével megkísérli le­győzni hangja remegését, ami­kor végre megszólalt: — Fűtórzefogilár, vezesse elő a vádlottakat, Egyenként, a pertratök sorszáma szerint. Bámulatos a rendszere be­tűnk. Soha nem gondoltaim volna, hogy az aktáknak Is megvan a maguk szolgáilatd szabályzata. Most megtudhat­tam: a kihallgatásokon fel­fektetett sorrend érvényes egészen a vesztőhelyig, Kiss Ernő érkezett elsőnek. Megmutatták néki a pontos helyet, hova álljon. Magas, karcsú, friss mozgású férfi. Negyvenkilenc eves. do tíz évvel fiatalöbbnak látszott. 4 NÖGItÁD - J973o október 24., sierda 1 Elénk volt, mégsem tűnt hear oegőnek magublztossága. Dús haja félig a homlokára fésül­ve, vastag bajusza gondozott, kémény álla borotvált. Éppen Úgy, ahogy meg szokta az egesz birodalomban híres Hannower huszárok ezredese­ként. Csak az hatott különös­nek, hogy egyedül állt ott a négyszög közepétől kissé bal­ra. Gróf Vócsey Károly érkezett melléje. Mindkettőjük ajka zárva maradt, amikor kezet szorítottak, A gróf haragosnak látszott. Ellenségesen mérte' végig zord szemével a köréje sorakozott fegyveresek erde­jét. Szikár ember. Arcvonásai elkínzottak, ezért hajlott ko­rúnak tűnt, pedig csak negy­venkét éves. Lehet, a mélyen lélógó varjúszárnyú bajusza ls öregít!. Zordonsága okkor engedett föl, amikor- energikus, rövid kézfogással köszöntötte a jobbjára álló Aulich Lajost, aki legidősebb n lázadó tábor­nokok között, ötvenkét éves. Hosszúkás, nyílt arc, nyaka kissé megnyúlt, orra vékony, egyenes, kétoldalt erélyes vo­nal tanúskodik jMirancsoló al­katáról. Most azonban közöm­bös volt, Mintha úntn volna a ceremóniát. A semmibe bá­mult és unatkozó arcáról azt olvastam le, hogy még megve­tése kifejezését is fölösléges* nék tartja. A hűvös, nyirkos reggelben ttt-ott köhögte« a katonáik az alakzatok soraiban, Mündoau­aze ennyi hang szakította meg a tér síri csendjét. Negyediknek lovag Pöiten- berg Ernőt kísérték három társa mellé. Mozgása sima' volt. tekintete megilletődée nélküli. Osztrák, akárcsak én. Becsben született, Kissé haj­tott, akaratos orra alatt nagy bajuszt növesztett, magyar módra, Báiíkl, aki velem együtt látta ítélethirdetés előtt, alig liihette róla, hogy fogságában öngyilkosságot akart elkövetni. Lahner Györggyel ötre nö­vekedett a kék atillás férfiak rajvonala. Ö Is, akár a többi­ek, hajadonfővel érkezett, o hadbíróság elé, de erre csak most figyeltem fel Lahner tá­bornok elegáns, sűrű, majd­nem göndör frizurája láttán. Érdeklődéssel tekintett szét. kíváncsisága valahogy nem Illett a vészjósló helyzethez. Sietős léptékkel hagyta el a főóráig épületét Török Ignác. A foglár majdnem szaladt utána. A »orhoz érve köszönt valamennyi társának. Közvet­len szomszédjával, Lahner Györggyel kezet fogott, majd kihúzta magát egész Idő alatt, alig moccant. Magas homloka messzire fehérlett, zzéles pofacsontjaín azonban nz egészség színe piros lőtt. Itt, ebben a tragikus helyzetben sem tagadhatta le az ötven­négy éves férfi, hogy vidám agglegényként élte a császá­ri tisztek életét a boldogabb időkben, (Folytatjuk) CHAPLIN a filmvászon első nagy nemzetközi figurája”, CHAPLIN a világ egyik legnépszerűbb embere, CHAPLIN „a fenséges bohóc”. CHAPLIN a színész, az író, a rendező és a zeneszerző, CHAPLIN a filmművészet nagy humanistája. CHAPLIN „az egyetlen .zseni, akit a film fejlesztett ki”. CHAPLIN október 25-től újra a Nógrád megyei mozik műsorán! V /■

Next

/
Oldalképek
Tartalom