Nógrád. 1973. szeptember (29. évfolyam. 204-229. szám)
1973-09-04 / 206. szám
A kilencvenedik születésnap Csőbei Béla festőművész köszöntése 1883. szeptember 4-én született Budapesten ... Így kezdődik a lexikonokban Czóbel Béla, Kossuth-díjas festőművész életrajza. Kilenc évtizednyi élet! Kimondani sem könnyű, hát még végigélni! S a kilencven esztendőből hetven az alkotásé. Erről beszélgettünk a napokban szentendrei műterem* házában. — Nagybányán kezdtem, aztán München, majd Párizs következett... — idézi a régmúltat. — Nem volt könnyű út. Megőrizni az ember egyéniségét, ez volt a legnehezebb. Nem szegődni egyik kimagasló francia művész nyomába se... Picasso egyszer, ha jól emlékszem, 1907-ben felajánlott nekem egy műteremszobát. Nem fogadtam el. Már akkor nagy művész volt. A nagy művész pedig mindig túlontúl erős hatást gyakorol környezetére... Szivarra gyújt, úgy folytatja tovább az emlékezést. — Már akkor elköteleztem magam Párizzsal. Az lett a második otthonom. Hosszú évtizedeken át a közelitő tél mindig oda hívott. A tavaszok azonban haza, Szentendrére. A párizsi hónapok alatt több változatban is... A for- általában hat-nyolc képet fes- mák nem pontosan körülírtettem. Itt, Szentendrén húszat, huszonötöt. Közbekérdezek: — Mikor járt Párizsban utoljára? — Tavaly ősszel. A kiállításom megnyitójára voltam hivatalos. — Hányadik párizsi kiállítása volt a tavalyi? — önálló tárlatom talán a tizedik. v — És másutt? — Chicago, London. Tokió, Genf, Velence, Genova, Amsterdam, Berlin... De lehet, hogy volt még másutt is. A kilencven év nagyon hosszú idő... Műtermében ma is négy-öt megkezdett alkotás. — Talán furcsán hangzik — magyarázza —, de az a módszerem, hogy egyszerre több képen dolgozom. Ha belefáradtam az egyikbe, pihentetem a képet, s folytatom a másikat. Hogy miért? Minden kép más világ, más hangulat. Más meglátás és más elképzelés. Ez számomra állandó alkotó feszültséget jelent, ami véleményem szerint, elengedhetetlen a művészember számára. Nézem a készülő műveket: Interieur, Csendélet, Ülő lány tak, a színek áttörik, erőszakosan elnyomják és hevítik egymást, és valami halk ben- sőség árad a szemlélő felé. Emberséggel telített művei nem díszletek, amelyeknek egyedüli célja a szem gyönyörködtetése. Lelkűk van, mágikus hátterük és morális jelenlétük. Ahogy egyik francia kritikusa írta: „Megkapó őszinte líraiságán keresztül Czóbel egyre tisztább és egyre áttetszőbb dalt hallat. A nyugalom é6 a szelídség — s ezt elkeseredett korunk túlságosan kész elfeledni — íme ez a két dolog, ami gyakran az erő bizonyossága”. S tegyük hozzá: Czóbel Béla 'művészetének ereje. Bárki meggyőződhet róla, hiszen ezekben a napokban egyszerre két újabb kiállítása is nyílik. Az egyik az Ernst Múzeumban, ahol tavaly és idén készült huszonöt olajfestménye, s több grafikája látható. A másik szűkebb pátriájában, Szentendrén. — grafikáiból. Czóbel Béla a mai magyar piktúra egyik legrangosabb nagy öregje. Művészete időtálló, mert képei ízig-vérig festőnek és mélységesen humanista embernek az ecsetjéből születtek. Prukner Pál VAL Valljuk be őszintém, John MacKenzie rendező filmje a kellemes meglepetés erejével hatott. Nem előzte meg zajos hírverés, főszereplőinek nevét csak a beavatottak ismerték, s az is tény, hogy a módom filmművészet egyik legjelentősebb irányzata, az angol „Free Cinema” (Szabad Film) nagy sikerű alkotásai óta — Dühöngő ifjúság. Egy csepp méz, Szombat este és vasárnap reggel, Egy ember ara — kevés, művészi értékű filmet láttunk a mai angol fiatalság életérzéséről, problémáiról. A hírharang szerényen szólt, a Valerie- ben nincsen benne a „dühöngő ifjúság” izgatott és ingerült pesszimizmusa, melynek ábrázolása a világsikert hozta — mégis őszinte, jó film. A történet középpontjában egyetlen alak áll:«az emberi teljességre vágyó lányé, a rendező az ő szemével láttatja a környező világot. (Eny- nyiben hasonlítható a már említett alkotói vallották: a legalap' vetőbb társadalmi konfliktusokat, szociális kérdéseket Is személyes módon, egyéni sorsokon keresztül kell bemutatni). Valerie sorsa három elsőrangú ' mellékszereplőhöz: az Roy Harper és Carol White való találkozása a legfonto- irányzattal. melynek sabb, hanem annak a belső felszabadulásnak a lehetősége, amit ez a találkozás meghoz, s ami új magatartás kiformálására ösztönöz. Az eg- zlsztencialisták szerint a magányos ember tulajdona: „félelme a világtól”. Valerie tulajdona nem a félelem, haanyjához, a fiatal paphoz, és nem a ráébredés: emberibb a pop-énekeshez való viszo- világra van szükség! Minden nyának összefüggésében raj* cselekvése mintha John Os- zoiódik ki. A filmet mégis a borne „Nézz vissza haraggal’ így válik napjainkig hatóan aktuálissá. A művet néhány éve a szegedi szabadtéri játékokon is bemutatták, szinte a tv-játékkal hajszálra megegyező szeKépernyő élőit Ismétlések hete Az a mondás, hogy a ké- őskorának egy mindmáig él- mesteri fordításában és ma- poszta felmelegítve jó, de ez vezetes, rendkívül ritkán lát- gyár színre alkalmazásában, nem minden ételre érvényes, ható gyöngyszemében gyö- Az ókori történet a győző és Ugyanígy vagyunk a műsor- nyörködtünk kedden este a legyőzött erkölcsi-etikai vi- produkciókkal is. gyulai Várszínház nyári pro- szonyulását bontja elénk, a Az elmúlt hét az Ismétlések dukclói jóvoltából. Az isme- háború és a béke problemati- hete volt a televízióban. Há- rétién francia szerző középko- káját elemzi korunk értékíté- jom koraibban bemutatott pro- ri komédiája, a Patheline lete, mércéi szerint — a mű dukcióvai is találkozhattunk, mester az 1400-as évek misz- ezek közül kettőre vonatkozik tériumjótékai után a „polgári az, ami a káposztára érvényes, bohózat” frissültebb légkörét Csütörtökön örömmel üdvö- vitte fel a színpadra. E sorok zöltük Újból a képernyőn rójának azért is különösen Lendvay Kaimillo: A bűvös kedvelt élményé ez a mű, szék című tv-operáját, amely a felszabadult 0”zag reposztásban, ugyancsak Vá(Karinthy Frigyes azonos című ideiglenes fővárosában Deb- mos László rendezői elgondoszinpadi komédiája nyomán »"paf lásában- A legnagyobb élfkeszüh Devecaeri Gábor igé- ményt ezúttal is Sulyok Mária nyes átiratában. A kisopera heltne mester von. Ezúttal Ki- végsőkig leegyszerűsített játé- egyenrangú társa zenei széllé- ka, továbbá Almási Éva, Ruttmességtoen a prózai alapmű- Horváth Gyula, Fülóp Zsig- kaj gva heves átélésű drámalnek, ennek bizonyításához a bővédfkí- sága ad*a’ de klvá10 szlnészl remek enekesegyüttes is hozzájárul, élen Bende Zsolttal, mediazasa tette eivezetesse az Sólyom Nagy Lászlóval, Sud- előadást. ük Máriával, Udvardy Tibor- Meglehetősen zűrzavaros xal és Palcsó Sándorral. históriát kaptunk szerdán a Bizonyara sokan nézték Minden lében két kanál apró-, meg újból pénteken és szom- zat Kissé kockázatos emu baton este a Fejes Endre-re- legújabb filmburleszkjeben. A menyből készült, Jó estét nyár, történés végén mar fogalmunk jó estét szerepeim című kétré- sincs, hogy ki, kit ver, a leszeg tv-fiimet, mely a veszpré- JJ,yeg az, hogy a két tőhős, mi tv-találkozón méltán ke- Tc>ny Curtis es Roger Moore ■ rillt a díjazottak sorába - s természetesen ep bőrrel kerül gondolom, nem utolsósorban ki a kalandból. a Harsányi Gábor színészi pro- Változatlan figyelemmel kö- duktuma révén, akit újólag a vetjük viszont az Országutak felfedezés örömével • üdvözöl- című NDK tv-filmsorozatot, hettünk. Ez a ma is fiatal mű- melynek második részét láttuk vesz már ebben a „jelentketo- csütörtökön, seben” mindent tudott, amit Meglehetős csalódást keltett egy kivételes képességű, gaz- szombaton a Szerb Antal írá- dag alkati összetételű színész saiból készült, Egy filozopter tudhat. szerelmei című tv-játék. A Kevés értelme volt a „felme- harmincas évek polgári vilá- legitésnek” szombaton a Tele- gának szerelmi históriái filo- vízió Kabarészínháza eseté- zófiat töltetükkel avíttak már J»en. Már első vetítésekor a számunkra. Darvas Iván, megállapíthattuk, hogy nem a Ruttkai Éva, Bencze Iloné, legsikerültebb vállakózások Horváth Gyula, és Schütz 'Ha közé tartozik ebben a műfaj- sem tudott többet nyújtani ban, s ez a meggyőződésünk szokványos színészi átlagnál, csak megerősödött az ismétlés- A műsorhét legszámottevőbb Bel. eseményét, vasárnap EuripiEnnyit talán a reprizekről," dész - Trójai nők című tragé- most. tekintsük át a műsorhét diájának tv-játékváltozata je- egyéb eseményeit. lentette, Jean-Paul Sartre átA francia színpadi irodalom dolgozásában, Illyés Gyula teljesítményt láttunk Latino- vics Zoltántól, Ernyei Bélától és Bessenyei Ferenctől is. (barna.) magányosság, a társtalanság, a nyugtalan egyedüllét lengi át. Hősei ugyan egymás -mellett élnek, de külön világokat képviselnek, saját drámájukat hordozzák — kapcsolatuk nem magyarázza kelcímű drámájának szavait sugározná felénk: „Óh, hogy vágyom, egy kis normális em. béri lelkesedésre. Csak egy kis lelkesedésre — semmi más nem kellene..." A film legnagyobb erőssége, tőképpen sorsukat, jellemű" hogy az ábrázolt történetet és két. A film így szinte kény- a társadalmi igényű mondaniszerít, hogy a látható szituációk mögött megkeressük, felfedezzük azok eredőjét: a közönyös, önző polgári világot. A hős magányossága ismétlődő motívuma a mai valót végig cselekményesen, igazi módon hozza összhangba: a magánélet kis válságaiból társadalmi mélységek felé vezet. Rokonszenves társadalomnyugati filmművészetnek, de kritikáját, nem a már annyit Valerie-mek nőm a magánnyal látott félresikerült elkallódott figurák és a sablon jól bevált kellékeivel fejezi ki. A történet így közvetlenül emberi és — a helyenként érzelmi túlhangolt&ág ellenére — szívesen átadjuk magunkat hangulatainak, mert nem kiagyalt sémák szerint bonyolított mesét, hanem a természetesség poézisét látjuk a vásznon. Az ilyen témánál és ábrázolásnál, mint a Films and Filming írja a filmmel kapcsolatban: „a szereposztás döntő, az, hogy mindenki megközelítse a tökéletességet, mint hogy a moziban nem lehet mai témákat őszintén átélni ha nem tudunk azonosulni a bennük szereplő hősökkel.” A film szereplői: Carol White (Valerie), John Castle (a pap), a civilben is pop-énekes Roy Harper és az anyát alakító Margery Mason magas fokon tesznek eleget ennek a követelménynek « nem. kis részben, az ő érdemük, hogy a film művészi rangra emelkedik Körül Ferenc *• Ünnepelnek a vasasok •Szeptember 15-én, szómba- Ják. A színjátszók humoros je- ton a vasasszakszervezet szó- lenetekkel, a táncosok népi és »•«- säls1'.'“. fordulója tiszteletére a salgu- marazenekar komolyzenét ját- tarjáni Zója-ligetben egészna- szik. A művelődési központ- pos ünnepséget rendeznek a ban azt tervezik, hogy az ün- kohászati üzemek dolgozói ré- népi műsort az ősz folyamán szére. A rendezvény kulturá- tíz olyan megyei községben lis programját a Kiváló cím- vándoroltatják, ahonnan a mel kitüntetett Kohász Mű- legtöbben járnak dolgozni a velődési Központ öntevékeny Salgótarjáni Kohászati Uze- művészeti csoportjai biztosít- mek gyárába. Korán kezdi A kis Aaron Lasley elérkezettnek látta az időt arra, hogy a szomszédék csinos kislányát édesapjának új kocsijával sétakocsikázásra vigye. Beindított a kocsit, megnyomta a gázt és teljes erővel áttörte az atyai garázs falét. Aaron és a szomszédék csinos kislánya — mindketten az Utah állambeli Thatcher városban élnek és 4 évesek — csodával határos módon sértetlenek maradtak. (8,) „Hans Erich von Schöhn- hausen — olvasta hangosan Kulijev — előkelő nemesi családból származik. Már az első világháború előtt a német felderítésben szolgált Nyiko- láj ezredes vezetése alatt; ez utóbbival távoli rokonságban állt, élvezte ' a protekcióját, Egyike volt a nagy jövő előtt, álló felderítő tiszteknek; sok V, Jegorov dokumentumregénye: A szálak Schönhausen tábornokhoz vezetnek Fordította : Havas Ervin Nyaralnak a franciák A franciáknak csak igen kis zül a franciák leginkább a jú- hányada veszi ki szabadságát liust (189 000 000 szabadságnao) jelentős ügyben vett részt. A „Otto Heckert — von, Schön, gej Vlágyimirovics figyelme- harmmeas évek elején a fel- hausen legközelebbi beosztott- sen elolvasta a távmondatot, derítő szolgalat vezetőhelyet- ja — egy müncheni gyáros — Me-htyi Dzsafarovies, As- Uesi posztjára paiyázott. Hitler fia. Heckert apjának 1933-ig habadból jelentik, hogy letar- hatalomra jutása után azon- közepes nagyságú sörfőző ban Schönhausen reményei üzeme volt. A fasiszták hata- megcsappantak. Canaris ten- lomra kerülése után gyorsan gernagy, a kémszolgálat 1935- gazdagodott, üzemét jelentős ben kinevezett főnöke nem gyárrá fejlesztette. Sokat se- ■izenvedhette Schönhausent, és gített ebben feleségének nővé- sürgősen elküldte őt a Per- re, Lia Kugel, Hjmmler tolet- zsa öböl partján fekvő egyik társa». Jövedelmező állami kis arab fejedelemségbe. Ké- megrendeléseket eszközölt szá' sőbb tokoni kapcsolatai ré* mára ezek hasznából bővítetvén sikerült átköltöznie Tehe- te a vállalatát. Otto Heckert ránba, de a Berlinbe vezető rohamosztagos növendékként út zárva maradt előtte. Iráni különös kegyetlenséget tanútartózkodását terhesnek érezve sított a programokban, magá. gyakran emlegeti nyugdíjaz, ra terelve a főkolomposok figyelmét. Amikor Canaris apparátusát fiatal káderekkel erősítették .mag, Otto Hectélen, így szabadságon főként a nyári szabadságot értik. A rendelkezésünkre álló adatokból az tűnik ki, hogy a franciák — 1972. június 1. és szeptember 30. között — 538 213 000 szabadságnapot töltöttek Franciaországban és H0 030 000 napot külföldön. Az említett négy hónap köés az augusztust (315 000 000 nap) részesítik előnyben. A franciák háromnegyed része (egész pontosan 77,6 százaléka) ekkor veszi k! szabadságát. Országon belül hol töltik szabadságukat? 1972-ben — a statisztikai kimutatások szerint — a Cote d’Azur-t és Bre- tagne-t keresték fel a legtöbben. NOGRAD — 1973. szeptember 4., kedd tatási szándékát, de gyakorlati lépést — attól tartva, hogy áthelyezik a harcoló csapatokhoz — nem tesz ennek érdeké, ben. Szereti együgyűnek tetetni magát, de ravasz és kegyetlen. Baráti kapcsolat fűzi von Ettél iráni német követhez, akinek a vezetése alatt dolgozik. Barátságuk a harmincas években, Párzisban kezdődött. Alapot termetett ehhez/ közös vonzalmuk a Monmartre rosszhírű mulatói iránt”. — Szóval ez a Schönhausen öreg róka — jegyzete meg Szergej Vlágyimirovics. tóztattak egy halársértőt. Hordozható rádióadót találtak nála. Bevallotta, hogy a készüléket egy régi német ügynöknek kellet volna átadnia Bakuban — valamilyen Szereb- rjakovnak, s őt is neki rendelték alá. — Lehetséges, hogy León Arkagyevics Szerebrjaikovról, a mi tiszteletreméltó színházi rendezőnkről van szó? Régi cári tiszt. Az első világháborúban német fogságba esett. A húszás években tért haza német feleségével. — Lehet, hogy ő az, Mehtyi Dzsafarovies. De csak lehet. kertet is odairányították. Bár utasítani kell Ashabádot, külképessége és energiája vitathatatlan, e munkára is eléggé felkészült”. Kopogtattak az ajtón, fiatal férfi lépett a szobába dossziéval a hóna alatt. * — Sürgős távirat — jelentette, az asztalra téve egy gépelt papírlapot. — Rendben van. Hagyja itt — mondta Rumjancev. A munkatárs kiment. Szeretesse hozzánk a ha társértőt. Pontosan meg kell tudnunk, ki ez a Szerebrjakov. A feladatot magára bízom. — Folytassam a beszámolót, Szer-gej Vlágyimirovics? — Halasszuk későbbre — mondta Rumjancev az órájára pillantva —, azonnal kezdődik a népbiztosság értekezlete. Hagyja itt az anyagokat, megpróbálok eligazodni bennük. Itt van a javaslata a nemet kémtevékenység felszámolására? — Az irattartóban megtalálja a részletes tervezetet — válaszolta Kulijev és felállt a helyéről. — Helyes — és Rumjancev is felemelkedett. — Azt hallottam Mehtyi Dzsafarovies, maga gyűjti a perzsa miniatűröket. Nagyon szeretném megnézni őket. — Szerény gyűjtemény, csak tizenöt darabból áll, igaz, elég régiek. —• Ne csodálkoztok a kérésemen, hiszen képzettségem szerint műtörténész vagyok. S íme, már tíz esztendeje —- Rumjancev elmosolyodott —, hogy meghívtak az OGPU-hoz, a külföldi diplomatákat ellenőrző csoport szakértőjének. Ezek a diplomaták igyekeztek felvásárolni és külföldre csempészni hazánkból is a legértékesebb műtárgyakat. Az ellenőrzést a csekisták végezték, akik kenyerespajtásaim lettek. Munkaközben megtudtam néhány részletet, hogyan leplezték le a bűnösöket. Egyre jobban vonzott a csekisták munkája. Végül is elfogadtam a javaslatot: magam is beálltam a szervezetbe. Nem bántam meg. Találok rá alkalmat, hogy azzal is foglalkozzam, amit tanultam. Szabad időmben könyvet írok Azerbajdzsán festészetének történetéről. Azt hiszem, a perzsa miniatűrök megtekintése sem haszontalan számomra... — Bármikor örömmel látom, Rzergej Vlágyimirovics. — Köszönöm — mondta Rumjancev és kezet szorított Kuli jewel. (Folytatjuk) ,
