Nógrád. 1973. szeptember (29. évfolyam. 204-229. szám)

1973-09-12 / 213. szám

Együtt a lakossággal KÖZÉLETÜNK rendkívül szimpatikus alak­jai a tanácstagok. A hétköznapok ezernyi ap­ró, de mégis rendkívül bonyolult személyi és közösségi gondjai közepette dolgoznak nagy emberi türelemmel. Egyszerre perlekedők ha­ragját oldó békebírák, panaszosoknál útba­igazítók, kommunális kérdések szakértői, társa­dalmi tevékenységre buzdító agitátorok és ki tudná mindazt felsorolni, ami egy tanácstag nem hivatalos, de tényleges kompetenicájába tartozik?! Általában nincs hivatalos fogadónapjuk, nem diktálnak jegyzőkönyveket és pecsétes határozatokat az adminisztrátoroknak, ők a mindennapi élet hivalkodás nélküli buzgó, öntudatos tisztesei. A választás általában elő­legezett bizalom, amely számba vesz ugyan ta­pasztalatokat, rátermettségi vonásokat, karak­tén jellemzőket, de nem mondhatja meg elő­re: biztosan jó tanácstag lesz. Csak feltételezi. A választást követi az igazi próba, amikor a tanácstag a gyakorlatban bizonyíthat. A tanácstagoknak ma már rangjuk van. Jó politikai légkörben, egyértelmű szocialista célkitűzéseket képviselhetnek választóik köré­ben. A fejlődő szocialista demokrácia éltető levegője frissíti az együttes gondolkodást, az együttes cselekvést. Az alkotmánytörvény módosításának vitájánál mondotta Kádár Já­nos: „A tőkés uralkodó osztályok által szított előítéletek maradványait leküzdve, a nagy osztályösszeütközések tapasztalataival felvér­tezve, a felismert érdekközösségben egymásra találva, a szocializmus építésében ma együtt tevékenykedik a magyar munkás, a paraszt, és az értelmiségi; az ország javán közösen munkálkodik kommunista és pártonkívüli, hí­vő és nem hívő.” Az sem lényegtelen előny, hogy a tanács- törvény szelleme és végrehajtásának gyakor­lata mind jobban erősíti a tanácsok népkép­viseleti, önkormányzati jellegét és e körülmé­nyek között a tanácstagok kiemelkedő és népszerű személyiségekké válhatnak a Vá­lasztókerület, a település lakosságának érde­keit képviselve. A tanácstörvény ötödik feje­zete szerint ez utóbbi képviselet immár nem joguk, hanem egyenesen kötelességük, olyan szinten, amelyen összhangot teremt a közér­dek. Mindezeket összevetve fogalmazhat némi pátosszal, de reális mérlegeléssel a tanácstör­vény: „A tanácstagi munka a választók bi­zalmán alapuló, megtisztelő közéleti tevé­kenység.” A legutóbbi választások óta két esztendőn keresztül bizonyíthatták a jelenlegi ciklus ta­nácstagjai, hogy nem csak az emberek között élnek, hanem együtt is élnek a lakossággal. Szolnok megyében gyors statisztikai mérleggel kimutatták, hogy az utóbbi években a tanács­tagok hetven százaléka nyújtott be interpellá­ciót, több tanácstag szükség szerint nem is egyszer. Az interpellálók fontos közösségi ügyekben emeltek szót, általában olyan dol­gokban, amelyekben valóban intézkedni kel­lett. Az interpellációk átgondoltak. Ma már a területi tanácsok tagjainak városi vagy já­rási csoportjaik vannak, e keretek között gyakran találkoznak egymással a köz embe­rei. Egyrészt megvitatják a tapasztalataikat, másrészt a területükön jelentkező gondok megoldásán közösen törik a fejüket. Ez a koo­peráció sokszor megadja a megoldás lehetősé­geit is. Egyeztetik az érdekeket és az ilyen alapos áttekintés nyomán születnek meg a jogos és reális észrevételek, interpellációk. A tanácsok minderre már számítanak és tud­ják, hogy a válaszokat nem lehet frázisokból összetákolni, cselekedni kell. Sok helyen gya­korlat már, hogy a tanácsi fejlesztési alapból tartalékokat hagynak olyan esetekre, amikor a tanácstag megvalósítható, jogos kívánságok­kal lép fel az általa képviselt lakosság észre­vételét közvetítve. KÁR LENNE tagadni, nem mentes a konfliktustól a tanácstag munkája. Végered­ményben ő az első frontvonalban áll és a legközvetlenebbül záporoznak rá a szűkebb környezet kívánságai, óhajai, amelyek nem mindig egyeznek általánosabb és igazságo­sabb érdekekkel. Mit lehet ilyenkor tenni? A magatartásnak sokféle lehetősége van, ta­pasztalattól, öntudattól, jellemtől függően. Az a tanácstag tud tiszta maradni, aki bátran vállalkozik az érdekek egyeztetésére és van annyira gerinces, hogy következetesén a na­gyobb közösség pártjára áll. ' S. L Felelős beosztásban ! — A „Mindent megvalósítani” HÁROMEVES mező- hónapig tanulóként dolgoz­*--------—1-------;-------------- tam, azután kerültem sza­g azdasági szakiskola elvégzé- bászgépre. Teljesítményben, se után nem gondoltam, hogy volt hajtás. Mondjuk az se- valaha ruhákat fogok szabni- gített a helyzeten, hogy jő né­varrni. Állami gazdaságban dolgoztam csoportvezetőként. Aztán meggondoltam magam és Jobbágyiban, a textilüzem­nél helyezkedtem el. A köny- nyűkonfekció-részlegnél bri­gádvezető voltam, öt évvel ezelőtt léptem be a pártba, természetesen előtte KISZ- tagként dolgoztam. Később... hogy Is volt? Igen, a nehéz­konfekcióra kerültem terem­mesternek. Ez még mind Job­bágyiban volt Most jut eszembe, már ott is szakszer­vezeti és pártvezetőségi tag voltam. Volt egy jó kis könyv­tárunk, azt is én irányítgat- tam, mert hogy a kultúros teendőit végeztem. ' Töprengő arckifejezés, ku­tatás. és válogatás az emlé­kek között, Ezután a „sza­kasz” után gondolatban is egy nagv pont következik, hiszen új fejezet kezdődik. — Már öt éve Pásztón la­kunk, és régóta emlegették ezt a most elkészült textil­üzemet, hogy majd ide lehet jönni. Addig meg elmentem Vácra, tanulni, dolgozni. Ügy indult, hogy csak néhány hó­nap az egész, aztán húsz hó­nap lett belőle. Azt ki ne fe­lejtsem, hogy mire Vácra ke­rültem, már megvolt a női szabó szakmunkásbizonyítvá­nyom. — Vác. Nem volt kellemes bejárni. Néha a férjemmel össze is kaptunk emiatt. El­ismerem. igaza volt, ez a jö­vés-menés nekem sem volt álom. De ha egyszer szeretek varrni! Otthon, szabad időm­ben is varrók. Es, szóval úgy indultunk Vácra, hogy csak egv kis idő... NAGYON „friss” még ez a hány pásztói asszonnyal jár­tam be Vácra, nem voltam olyan elveszett Ott is meg­választottak szakszervezeti bi­zalminak. És következik az újabb fe­jezet, ami már szorosan kap­csolódik a hat hete működő textilüzem „történelméhez”. — Végre hazakerültünk. Jú­lius 15-ével. Azonnal vezető szakszervezeti bizalmiként kezdtem. Nem dicsekvés, de egy hét alatt 12 bizalmi cso­portot szerveztem, és már működik is a szakszervezet. Most éppen az összeírást ké­szítem a brigádokról. Később májd szocialista brigádver­senyt Indítunk. Eddig már 7 brigád alakult. Van itt sok feladat, egy induló gyárnál. Már a párt- és a KlSZ-szer- vezetet is hamarosan megala­kítjuk. Talán engem jelölnek párttitkárnak. Persze, ezt még megbeszéljük a nagyközségi pártszervezet vezetőivel. Egyébként szívesen vállal­nám, különösen azért, mert mondják: ahol ennyi az asz- szony, oda női párttitkár kell. Igaz is. Számítunk rá, hogy idővel többen szeretnének párttagok lenni. — Eay szóval, munkába áll­tam, két hétig szabászgépen dolgoztam. Tanulót adtak mel­lém, őt okítgattam, meg cso­portvezető is voltam. Aztán szakmányvezető lettem. Hogy Is magyarázzam, az olyan mű- vezetőféle. A húgommal dol­goztunk egy gépen, akkor en­gem áttettek a másik mű­szakba. Ügy mondta a főnök, azért, mert az a műszak már túl „erős” volt, a másik meg gyengécske, hát hogy elosz- szák. Nevet. Igaz Is, nincs ok búslakodásra. Néhány napja költözött a férjével új lakás­ba. A sajátjuk, maguk építet­ték. & az is öröm, hogy itthon dolgozhat. Igaz, mindig van az embernek valami kíván­sága, ha valami célt elért, le­het a következőt fnagunk élé tűzni. Egyébként is úgy mond­ja — ezt szó szerint felírtam, mert jellemző rá, és Inert mindenkiben kellene lenni egy kis ilyen mondatnak —, ha van egy jó elképzelése, azt azonnal szereti megvalósítani. — SZERETNÉM a gimná­ziumot estin elvégezni. Az Igazi persze a ruhaipari tech­nikum lenne, arra is sor ke­rül. Tanulni, igen, tanulni nagyon jó, főként azért, hogy még jobban végezzem a mun­kám. Szeretek varrni. Ennyit mondott magáról Hajnal Andrásné, a pásztói textilüzem szakmányvezetője. Orosz Júlia Mindegy hol, csak védeni hazát... A balassagyarmati MHSZ- székház kora reggel benépe­sült. Üjra felkerült homlokza­tára a transzparens, mely a sorozó bizottság előtt megje­lent fiatalokat üdvözli. Legtöbbjük 18—20 év körüli fiatalember, de akadnak kö­zöttük valamivel idősebbek is. A sorozás mindig nagy él­mény. Kóstoló a fegyelemből, ismerkedés egymással. — Erőt, egészséget alezredes elvtársi — harsogják vissza az öreg épület falai, amikor Bar- thg Ferenc, a sorozó bizottság elnöke a terembe lép. Rövid tájékoztatás a nap program­járól, s máris kezdődik az ala­pos orvosi vizsgálat. Ha a betegség legkisebb jele mutatkozik is, dr. Singely Ist­ván kórházi kivizsgálásra kül­di a katonajelöltet. A seregben csak egészséges emberekre van szükség. — Sajnos, van egy olyan ta­pasztalatunk, hogy a fiatalok egy részének különböző pana­szai varinak. A legtöbb eset­ben indokoltan. Meggyógyulá­sukig szolgálathalasztást kap­nak — mondja a sorozó orvos. Könnyű a helyzete, tíz éve vesz részt ilyen eseményeken. Már az első látásra „kiszúrja”, ki is a jó katonának való. A sorozó bizottság elnökével arról beszélgetünk, vajon mi lehet az oka, hogy a fiúk kö­zött már most szépszámmal akad „gyengélkedő”. — Véleményem szerint töb­bet kell törődni a fiatalok test­edzésével. E tekintetben sok múlik a szülők szemléletén — tömöríti két mondatba véle­ményét. Az orvosi vizsgálat után kö­vetkezik az izgalma» beszél­getés. Az asztal egyik oldalán a bizottság, a másikon a sorkö­teles. — Neve? —^ Potholiczkí József. — Foglalkozása? — Karosszérialakatos. Az adatok egyeztetése fontos dolog. A fiú alkalmas katonai szol­gálatra. Szavaiból kitűnik, hogy határőr szeretne lenni. Gépjárművezetői engedéllyel is rendelkezik. A sorozó bizott­ság figyelembe veszi a lehető­Az a vágyam, hogy határőr legyek! — mondja Katyi István, a sorozó bizottság tagjai előtt Kép: Fodor Tamás ségeket, és eleget tesz a kérés­nek. Potholiczki József nemso­kára hazánk határát őrzi majd. — Mi, gyarmatiak a határ mellett nőttünk fel, ismerjük az itteni határőrök munkáját, mely nem véletlenül szimpati­kus számunkra — mondja, amikor felkel az asztaltól. Helyét Katyi János foglalja el. ö is Balassagyarmaton la­kik. Foglalkozása, gépkocsive­zető. — Az a vágyam, hogy ha­tárőr legyek. Mindegy hol, melyik" határszakaszon — fo­galmazza óhaját a sorozó bi­zottságnak. Egyenes beszéd. A válasz is az. Szükség van az ügyes kezű gépjárművezetőkre. Haja kicsivel hosszabb az átlagosnál. — Már nem sokáig — jegy­zi meg derűsen, és arra gon­dol, hogyan néz majd ki, ha tincseit kénytelen megkurtíta­ni. Egymást váltják a srácok. A többiek kíváncsian faggatják a bizottság elöl távozókat: — Hová kerültél? — A határőrséghez! — Én is! — Én is! A feszült hangulat pillana­tok alatt feloldódik. Már nem is számít, hogy hamarosan vé­ge a civiléletnek. Fehér András tizedes a kor­szerű fegyverekről tart előa­dást ifjú hallgatóinak. A KISZ-bizottság küldötte arra hívja fel ■ figyelmüket, hogy a néphadseregben jó alkalom adódik a tartalmas mozgalmi munkára. — Naponta 40—50 sorköteles járul elénk. A sorozás jelentős esemény Balassagyarmaton. A város vezetői minden támoga­tást megadnak munkánkhoz — tájékoztat Bartha Ferenc. Az idő gyorsan telik. Késő délután lesz, mire a fiatalok elbúcsúzhatnak egymástól. A mondat ott lebeg mindannyiuk előtt: a haza védelme minden állampolgár szent kötelessége. A viszontlátásra rövidesen sor kerül valamelyik alakulat­nál. Már égyériruhában. Szabó Gyula Újabb Jókai-regény a színpadon Az Állami Déryné Színház szeptember 12-én Budapesten, a Kulich Gyula téri színpadon tartja Jókai Mór Mire megvé­nülünk című színművének premierjét, Komlós Róbert színpadra alkalmazásában. A reformkorban játszódó darabot a színház Jászai-díjas rende­zője, Csongrádi Mária állította színpadra, jelmezeit Rima- nóczy Ivonne, díszleteit Suki Antal tervezte. A színdarabot a közeljövőben több Nógrád megyei művelődési házban is bernutatják. Új típusú rádiókat, televíziókat gyárt a Videoton Riviéra és Sirius — Minivizor de Luxe Fridi Kőstner: A FIZIKUS VÁLASZA pásztói telephely, szinte mész- szagú. Modernek az irodák, valahogy az itt dolgozók hasz­nálni is alig merik őket. Oda- kinn — az ablakból látni az éoítők még valamiféle ka- lvibát bontanak, hiába, akad még tennivaló. Egyszerre nem metíy minden. A fiatalasszonv is az ablakon néz kifelé. de még nem itt, csak Vácnál tar­tunk. . J _ Ott bizonv mindenfajta m unkával meg kellett ismer­ik Nem mintha ez kénv- ’eh volna, de ami* az em­ber m"-:tanul. annak esek pr(\iv,r»t. No. honv sn,-iában próbáljam mondani, három A II. világháború végét viár csak né­hány nap választot­ta el. A fegyverek még dörögtek Né­metország szívében és elvétve a japánt szigetek közelében, de a biztos győzelem már a nagyhatalmak kezében volt. Ami­kor az első amerikai atombombát előál­lították, az amerikai kongresszus szélső­jobboldala javasolta, hogy ha nem is több, de legalább egy atombombát dobja­nak le élő település­re, ezáltal a még harcoló ellenséget teljesen térdre kény­szeri tenék, de „egy­úttal” ki, is próbál­nák a bomba hatását. A szélsőjobboldali­ak javaslatuktól nem akartak elállni, sőt már követelték is az atombomba beveze­tését. Ekkor felállt dr. Robert Oppenhei­mer amerikai atom- kutató, a demokrata párt vezetőségi tagja, és megmagyarázta világosan, érthetően a kongresszusnak az atomfegyver rette­netes kihatásait, s ki­fejtette, hogy neki, demokratának, az az elve. hogy most már néhány pisztolylövés is véget vet á hábo­rúnak, nem kell, sőt nem szabad tehát az a tomfegyverhez nyúlni. Egyébként — tette hozzá az atom- kutató —, mi is kap­hatunk egy atom­bombát, mert ki tud­ja, hol, kinek a ke­zében van még. Sa­ját szövetségesünk­re, a Szovjetunióra nem akarok gondol­ni, de ha önök „vé­letlenül” a Szovjet­unió területén sze­retnék azt az egy bombát kipróbálni, mindenre gondolni kell. mert ki tudja... Itt sapadtan felállt a kongresszus elnö­ke és megkérdezte: — S ön szerint egy esetlegesen elle­nünk használt atom­fegyverrel szemben rendelkezünk-e vala­milyen eszközzel, hogy megvédhet­nénk majd magun­kat? Az atomkutató tu­dós végignézett a je­lenlevőkön és meg­győződéssel ennyit mondott: — Rendelkezünk ilyen eszközzel, uraim! Egyetlen vé­dekezés van ellene: a béke! Németből fordította: Dénes Géza A székesfehérvári Videoton gyár az idén 1,8 milliárd fo­rint értékű rádió- és televízió­készüléket gyárt. A gyárt­mányfejlesztés során arra tö­rekszenek, hogy a bevált ol­csóbb és drágább készülékeket megtartva, a sokféle terméket tipizálják a rádióknál, a szte­reo készülékeken kívül három kedvelt típust fejlesztettek to­vább: az olcsó asztali Velence- és az igényesebb Riviéra-csa- ládból 20 ezer darab készül az idén, és megkezdték a Sirius táskarádiók továbbfejlesztését is. A Videoton őszi újdonsága a hálózati tápegységgel gyár­tott Sirius rádió, a három hul­lámsávos autórádió és a 2x6 wattos „Apollo” sztereo rádió. Mindhárom típus sorozatgyár­tása megkezdődött. A Videoton televíziógyár is típusösszevonást hajtott vég­re. A korábbi, évente gyártott 30—40 típus helyett az Elect- ron-csálád, a Minivizor, illetve az Olimpia és a Favorit készü­lékek továbbfejlesztett válto­zatai készülnek. Ez utóbbi tí­pusok /közül megkezdték az 51 centis képernyőjű Silver Star és a 61 centis képernyőjű Gold Star tévé sorozatgyártását. A hordozható televíziók ké­zül 110 fokos, lapos, 12 coll»s képcsővel készül a Minivizor Super, amelyből a negyed!: negyedévben ezer darabot gyártanak. Űj hordozható téve lesz a Minivizor de Luxe és a modern formájú Tünde készü­lék. A televíziógyártás alaph- pusa továbbra is a keresett Electron-család marad % amelyből tlzenhatféle típus.1, négyféle kávaméretben és há­romféle színben tudnak gvá- - tani. A kétnormás, integré’i áramkörös, ál lomás válás-"' i autóm,a tikéval felszerelt tele­vízióból 120, ezer darabot ex­portál, belföldre pedig 70 ezer darabot szállít a Videoton gyár. Szovjet alma materből... Hatvanezer külföldi - állam­polgár szerzett eddig szovjet felsőoktatási intézméhyekben diplomát. Jelenleg 135 ország fiataljai tanulnak a Szovjet­unióban. Különösen sok diák van itt Algériából, Indiából, Brazawille-Kongóból, Nigériá­ból, Szomáliából, a Bengá! Népköztársaságból, Peruból cs Chiléből. A külföldi diákok a szovjet állam költségein tanul­nak. A fejlődő ország kérési­re a 10 évvel ezelőtt Moszkvá­ban megnyílt a Népek Barát­sága Egyetemen eddig több mint 3 ezer szakember kapott képesítést. NÓGRÁD — 1973. szeptember 12,, szerda

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom