Nógrád. 1973. szeptember (29. évfolyam. 204-229. szám)

1973-09-11 / 212. szám

Első megbízatás Egy búcsú, mely nem végleges A ROMHÄNYI Építési és Kerámiagyárban a jó szak­emberek közé sorolják Balázs Lászlót. Fiatal kora ellenére már nem egyszer bizonyította be: az a munka, amelyet reá bíznak jó kezekbe kerül. Eredeti szakmája esztergá­lyos. Jelenleg az új üzemrész­ben dolgozik. Itt találtam rá, épp az új gépek beállításával szorgoskodott. — E másik gyáregységben újabb 200 környékbeli talál munkalehetőséget. Ha az át­lagéletkor megengedi majd, szeretnénk ifjúsági üzemet létrehozni — mondja, s már­is a témára tereli a szót, az ifjúságra. Két évvel ezelőtt nehéz helyzetbe került, mint a gyár KISZ-alapszervezetének titká­ra. Gazdasági jellegű prob­lémák miatt a kollektíva fe­le más munkahelyre távozott, új fiatal munkások jöttek. — H úszónké tten határoztuk el, hogy megmutatjuk, lehet kevesebben is jobb mozgalmi munkát végezni. Eltelt a két esztendő, s a tagság megdup­lázódott. Jól megnéztük, kit veszünk magunk közé. Sokan voltak olyanok, akik a szom­szédos községből jártak be Romhányba dolgozni, s B la­kóhelyükön KISZ-tagok. Nem erőltettük, hogy a mi alap­szervezetünkbe Igazoljanak át. A szabadidős programot es­te mi nehezen tudnánk bizto­sítani — sorolja egyszuszra a KISZ-titkár a kezdeti ne­hézségeket, amit szeresen át­vészeltek. Beszélgetésünkre a közelgő KISZ-vezetőségválasztások kapcsán került sor. Balázs László elkerült régi munka­helyéről. Ebből egyenesen kö­vetkezik az is, hogy szeptem­ber 17-én a KlSZ-alapszerve- zet taggyűlése új titkárt vá­laszt. — Kicsit fáj a szívem, hogy nem csinálhatom tovább a megszokott arcok között ösz- szeszokott társaság volt. Teg­nap közös értekezletet tartot­tunk a pártszervezet vezetősé­gével. A taggyűlés elé kerülő beszámolót vitattuk meg. Ab­ban is az a vélemény fogal­mazódott meg, hogy nem volt hiábavaló az igyekezetünk. Csak egy példa: a politikai oktatás, melyről alig-alig ma­tyjcckateidoszkóto MOSZKVA Azt mondja az orvos a be­tegnek: — Három-négy napig ma­radjon otthon Jurij Pavlovics és pihenje ki magát. — Nem tehetem, doktor úr. — De, hát miért nem? — Mert csupa modern búto­rom van... BUKAREST Alexandru megkérdezi az apjától: — Mondd, papa, miért vet- fed te pont a mamát feleségül? A papa diadalittasan fordul a nejéhez: — Látod, Ecaterína, mér, a gyerek is csodálkozik rajta! CHICAGO Chicágóban egy csinos, fia­tal, talpig gyászba öltözött nő állít be a fegyverkereskedésbe. Zokogva mondja: — Férjem tegnap az autójá­val fának rohant, meghalt... — Mély részvétem, asszo­nyom, de miért jött ezért hoz­zánk? — Na hallja! Természetesen azt —szeretném, hogy vegye vissza a revolvert, amelyet tegnap vásároltam itt... LONDON Az idős lord a társaságban családjának ősi eredetével di­csekszik. Valaki megjegyzi: — Mindjárt azt fogja mon­dani, hogy öse'i ott voltak Noé bárkájában! — A világért sem — tiltako­zik izgatottan a lord. — Nekik íikkor már saját jachtjuk volt!... ZÜRICH A* erősen clemcdett korú hölgy megkérdi a férjétől: — Ugye most, hogy ilyen rövidre vágattam a hajamat, mór nem is nézek ki öregasz- szonynak? — Nem, fiam, most olyan vagy, mint egy öregember... VARSÓ — Régóta ábrándozom egy kerékpárról. Folyton mondoga­tom a férjemnek, hogy jó len­ne karikázni a friss levegőn. — Na, és teljesítette a kí­vánságodat? — Részben. Kivitte a varró­gépet az erkélyre... HAMBURG Az újgazdag házaspár nya­ralót szeretne vásárolni és je­lentkezik egy újsághirdetésre. Miután végignézték a ház nyolc szobáját, az asszony megkérdezi: — És milyen a környék? Valóban csendes és nyugal­mas? — Mi az, hogy nyugalmas? — feleli a tuladjonos büszkén. — Az előző bérlőket meggyil­kolták, és csak három hónap múlva fedezték fel a bűn­tényt. .. PRAG A — A fiam trombitát kért születésnapjára — mondja egy mama a játékboltban. — Van-e valamilyen? — Hogyne kérem, kétfélé­vel is szolgálhatunk. Közönsé­gessel és különlegessel. Az előbbi ütvén, az utóbbi száz korona. — S mit tud a különleges — Fél nap alatt tönkre­megy. .. SZÓFIA A szófiai pályaudvaron egy férfi megkérdezi a szolgálat­tevő vasutast: — Van még annyi Időm, hogy a hálókocsiban elbúcsúz­zam a feleségemtől? — Az attól függ — válaszol­ja a vasutas —, hogy mióta házasok... (Révész Tibor gyűjtése) Festői környexetben Az ősi orosz építészet skanzenja Arhangelszk közelében, az úgynevezett Kis-Karéliában, festői környezetben, az ősi orosz faépítészetet megörökítő skanzent létesítettek 80 hek­tárnyi dimbes-dombos terüle­ten. Az „Ősi Oroszországban” — ahogy a múzeumot nevezik — parásztházak, gazdasági épüle­tek, templomok, harang- és őr­tornyok, szélmalmok fogadják a látogatókat. A kereskedők bódéi, a kutak, a hombárok és hidak szintén az ősi építészeti stílus jegyében készültek. Az építményeket az északi vidékek különböző területeiről gyűjtötték össze, legtöbbjük egyetlen szög felhasználása nélkül készült. A munkálatokat Szuszlin építész vezette, aki kiváló is­merője a XVIIÍ. század alkotá­sainak. A későbbiekben továb bi 80 — XVII. és XVHI. szá­zadból származó — énítészeti emléket telepítenek ide. radtak távol a fiatalok — jegyzi meg Balázs László. a választásra való felkészülés során újszerű kez­deményezés részesei voltak. Ifjúsági fórumon, találkoztak Romhány községi és a gyár gazdasági vezetőivel. Az egy óra időtartamra tervezett be­szélgetésnek két és fél óra elmúlta után lett vége. — Előre kérdéseket gyűjtöt­tünk, s a fiatalok ezekre kap­tak választ. Főképp a fejlesz­tési tervek váltottak ki nagy érdeklődést a résztvevők kö­rében, akik szép számmal voltak. Még a KISZ-en kívüli fiatalok is szívesen jöttek. Szó esett a fiatal munkások la­kásépítésének, -vásárlásának támogatási lehetőségeiről Is, sok más dolog mellett — összegzi röviden a KISZ-tit- kár a fórum lényegét.. Az idén is több fiatal ka­pott kamatmentes kölcsönt. Cserébe tízéves szerződést ír­tak alá. Egyébként sem men­nének el. Balázs László könnyű hely­zetben volt. Mint a KISZ rét­sági járási végrehajtó bizottsá­gának tagja a járás fiataljait érintő testületi döntések szü-- letésénél mindig ott bábásko­dott. — Bevallom, sok-sok mód­szert lestem el. ami nagyban hozzájárult saját alapszerve­zetem munkájának javulásá­hoz. Könnyebbség volt any- nyiban, hogy míg más titkár­társam kibontva a levelet elő­ször találkozik egy-egy akció meghirdetésével, én már több­ször „átrágva” tudom taggyűlés elé vinni a témát. A hótrá nya viszont: jóval többet vár­nak a ‘járási testület tagjá­tól — fogalmazza meg a do­log két oldalának jellemzőit. — Mit hagysz leendő Utó­dodra? — érdeklődöm tőle. — Kiforrott, stabil gárdát, akikre alapozni lehet, ha ifjú­sági mozgalmi munkáról van szó. Persze, én sem búcsúzom a KlSZ-től. Az új üzemben remélem, mielőbb módot ta­lálunk alapszervezet alakítá­sára. Addig a pártvezetőség a volt alapszervezetem munká­jának patronálásával bízott meg — válaszol. Tehát, a búcsú nem végle­ges. így van ez rendjén. S a pártmegbízatás az első, mióta tagkönyvvel rendelkezik. 8 ANNAK nincs sok ideje. A beszélgetésünk előtti napon adták kezébe ünnepélyes ke­retek között. Sz. Gy, Jól, vagy szépen élni? Egyre többen mondják, amikor a családi költségvetés készül: „egyenesbe jutottunk”. Ki-ki persze másként értékeli a maga ko­rábbi útjának, felemelkedésének „görbe”, vagyis nehezebb szakaszait. A puszta meg­élhetés kátyús, gödrös részein a túlnyomó többség már alaposan túljutott. A kezdet nehézségei után sokan nagyobb „sebesség­re kapcsoltak”. S egyre sűrűbben „repeszte- nek” a nemcsak képletes, de nagyonis va­lóságos gépkocsik. A kérdés most mér: az élethez és a to­vábbhaladáshoz szükséges cselekvések utón tudjuk-e, hogyan lehetne nemcsak jól, de szépen, vagyis tartalmasán élni? Attól szerencsére már kevesen tartanak, hogy az anyagilag biztonságosabb, gazdagabb élet feltétlen velejárója az eltespedés, a kispol­gári életszemlélet, az önzés. Arra viszont még mindig túl sokan gondolnak, hogy bi­zonyos javak megszerzésével nem csak ál­lítólagos tekintélyhez jutnak, hanem auto­matikusan megvásárolhatják, birtokba ve­hetik az élet szépségtartalmát is. Van, aki ez utóbbit divatosan szólva „élet minőségének” nevezi. Valójában az anyagiak jórészt a mennyiségi gyarapodást hozzák: a hűtőszekrényt, tévét, lakást, tel­ket, gépkocsit. A minőségi változást még­sem csupán ezek a kétségtelenül környe- zetmódoeító (kellemes, haáznos, nélkülöz­hetetlen stb.) tárgyak eredményezik. Köz­ismertek az ellenpéldák: mindannyian hal­lottunk már tökéletesen felszerelt lakások­ban is ketrecbe zárt, boldogtalan'emberek­ről. A tartalmas élet természetesen csak részben anyagi kérdés. Van-e recept a „szépen élni”-re? Elkép­zelhető-e mondjuk egy telefondoktor, aki minden ilyen bajra alkalmas gyógyírt tud ajánlani? A vírusoknál is változékonyabb, ravaszabb kórok, szomorúságok érhetik az anyagi eszközeivel tapasztalatlanul, ügyet­lenül, ostobán, rosszhiszeműen gazdálko­dót. Nincs tehát egységesen alkalmazható tanács-medicina, sem az élettorzulások el­len biztosan ható szérum. Aki bölcs, érde­kes, színes életre vágyik, javarészt önál­lóan kell, hogy megkeresse a maga számá­ra tartalmas cselekvéseket. A napi múnkakeret például többnyire adott. Mindannyian dolgozunk. 8 legtöb­ben azt is tudjuk, hogy mi a feladatunk. De vajon elegendő örömet találunk-e tevé­kenységünkben? Megkeressük-e elfoglalt­ságaink szépségtartalmát is? S ha harmo­nikus viszonyban vagyunk azzal, amit na­ponta tennünk kell, megtaláljuk-e 5 meg­felelő munkahelyi hangot, kapcsolatokat? Tudjuk-e eléggé, hogy jól és tartalmasait csak úgy élhetünk, ha nem fogyasztjuk egymás energiáját feleslegesen? Aki szé­pen akar élni, aligha feledkezhet meg ar­ról, hogy idejének .igen jelentős részét kö­zösségben és közös célok érdekében kell eltöltenie. Aki egyszer az egymásra utalt­ság elemi törvényeiről megfeledkezik, nem élhet kiegyensúlyozottan és jó közérzettel. De a szaporodó szabad időben sem elé­gedhetünk meg á puszta pihenéssel, szem­lélődő kikapcsolódóssal. Aki csupán pasz- szív befogadóként várja, hogy a figyelmes társadalom, a szórakoztatás, a sajtó, a rá­dió, a tévé, a könyv stb. majd felkeresi, s nem lesz más dolga, mint hagyni, hogy kellemes esőként zuhogjon rá az informá­ció, a kultúra, az alighanem csalódni fog. Ha nem tudjuk kiválasztani azt, ami ép­pen nekünk kell, ami bennünket pihentet, szórakoztat, gyarapít, tehát nem cselekvő emberként döntjük el, mi legyen minden­napi életünk „költete”, kevés az esélyünk a tartalmas életre. Mert jól és szépen élni csak akkor le­het, ha az anyagi gyarapodással párhuza­mosan életünk tartalmát is szüntelenül felfrissítjük. Ha „nyitott”, vagyis kíváncsi és érdeklődő emberek maradunk. Ha ar­ra törekszünk, hogy mindig valamivel töb­bet értsünk, élvezzünk a rendelkezésünk­re álló és ugyancsak szüntelenül változó szellemi kínálatból. Nádor Tamás A lengyel „Rubin” — és társai... ) A lengyel főváros rádió- és villamossági szaküzletelben sok újdonság látható. Ezek so­rába tartozik a híradástechni­kai ipar egyik legfiatalabb „gyermeke” — a „Rubin 707 P” színes televíziós vevőkészü­lék. Gyártója, a „Varsói Televí­ziógyárak Egyesülése” (lengyel mórkarövidítése: VTP) 18 év­vel ezelőtt kezdte meg műkö­dését és ezen csaknem két év­tized alatt kb. 4 millió televí­ziós készüléket bocsátott a piac rendelkezésére. — A Jeningrádi „Kozlekij” gyárral való együttműködés fektette le az alapokat — em­líti az eltelt időszak mérlegé­nek megvonásakor a „VTP” műszaki igazgatója, Jerzy Ga­lotzl, — A szovjet partner át­adta nekünk a műszaki doku­mentációt és sokoldalú segítsé­get nyújtott az első televíziós készülék gyártásához, amely „Visztula” néven került a pi­acra. Valamikor naponta 10 ké­szüléket gyártottak. Ma a gyárban ennek áOü-szorosa —■ több mint 2 ezer televízió — készül, köztük 40 „Rubin 707 P” típusú., A színes készülékek sorozat- gyártása 1973. első negyedében kezdődött. — Túlzás nélkül el mondhat­juk^ hogy a „Rubin” megvál­toztatta az egész korábbi gyári munkaszervezést — hangsú­lyozza Jerzy Mlodjanovszkij brigádvezető. — Mindenkinek, akit a színes készülékek gyár­tásába bevontak, legalább kö­zépfokú műszaki képzettséggel kellett rendelkezni. Magam egy 15 fős csoporttal a moszk­vai gyárakba mentem tanulni. Az itteni tapasztalatok nagy segítséget adtak a további munkához. Az év végére a gyár leg­alább 16 ezer ..Rubin 707 P” készüléket bocsát a piac ren­delkezésére. És már dolgoznak az új típusú készülékek terve­in. amelyek „Ametis”, ,,I -azu- rtt”, „Neptun” névén felváltják majd a „Rubint”. A lengyel képernyőkön még gazdagabb lesz a színék és árnyalatok skálája. Sztanyiszlav Plakvits II dolgos és megbecsült ember Dolgozószobájában beszél­gettünk a vanyarci tsz hely­zetéről, |f a községről. Saját magárul nagyon keveset mon­dott, pedig Kulik János éle­téről, munkásságáról, van mit elmondani... * A félárva zsellér gyermek.., 1921-ben született Vanyar­con. Szülei báró Prónay György birtokán dolgoztak — Uzsapusztán. Apja — aki gaz­dagabb családból' származott — a családot elhagyta, nem törődött feleségével és kis- í iával. Anyja — zsellérasz- szony — egyedül próbálta a gyermek és a két öreg szülő számára a megélhetést bizto­sítani. . A látástól vakulásig tartó, és soha meg nem szűnő munka közepette kisfia ne­velésére nem maradt ideje. A gyermeket a nagyszülők és a puszta formálták... Alig nyolcéves korában már libapásztor volt. Tizenegy gazda-tüntette ki bizalmával: rábízlák állataikat. Az ispán úr jóvoltából néhány évvel később borjá6z lett. Félkom- menciót kapott. A tizenhatodik életévének betöltésekor négy ökröt hajtott, szállította a terményt, a takarmányt, má­zsás zsákokat cipelt. Esténként — sokszor vacsora nélkül — félájultan zuhant a szalma­zsákra. .. Es álmában világot látott., játszott és tanult. Mert ilyes­mire idő és pénz nem veit. Igaz ugyan, hogy a nat elemit elvégezte, do annak nagy éra volt: naponta hat kilométert kellett gyalogolnia, » az isko­lai napokra nem kapott bért. Az „enyém”-töl a „miénlc’-ig.., A felszabadulás után néhány héttel jött haza a katonaság­tól. Belekerült a sodrásba... Önként és nagy lelkesedéssel vállalt munkát. Tagja lett a MADISZ-nak. Finta tanító bácsi vezetésével jelszavákat festettek a falakra, gyűlésekre jártak és színdarabokat tanul­tak. A környékbeli községek es szülőfalujuk lakói lelkesen tapsoltak nekik. És ők boldo­gok, nagyon boldogok voltak. A család élete is gyökeres for­dulatot vett. Nyolc katasztrá- lis hold földet kaptak. Övék lett az uradalmi lakás is. Már a sajátjukon és maguk- , nak deflgoztak. A nehéz fizi­kai munka így már elviselhe­tőbbé vált... Eredménye is lett, 1955-ben kis családi há­zat építettek Vany arcon. A családban született egy fiú­gyermek is. Az 1956-os ellenforradalom kegyetlen napjaiban. Kulik János nem „szédült” meg. Az 1952-ben tizenegy család ala­pította tsz közgyűlésen — jól­lehet ő nem volt tagja — fel­szólalt a gazdaság feloszlatása és az erdő úrbéres! kezelésbe vétele ellen. Az ő akarata és szavai akkor nem voltak hatá­sosak. De később igen... 1960. december 22-én meg­alakult a Virágzó Tsz. Az ala­kúié közgyűlésen őt válasz­tották elnöknek. Ezt a funk­ciót azóta is betölti. És ered­ményesen. .. A gazdaság fel nem osztható szövetkezeti alapja 480 ezer forintról hu­szonnégymillióra növekedett A 3500 holdon 400 ember — a falu lakóinak egynegyede — dolgozik. Ebben az évben kö­zel 200 vagon gabonát termel­tek. Ez a mennyiség mintegy ezer ember évi szükségletét fedezi. Az első években a tsz- ben egyetlen szakember sem dolgozott. Ma hatan rendel­keznek felsőfokú képesítéssel. 1972. végén kétmillió forintos beruházással irodaházát épí­tettek, amelyben helyet kap­tak a párt-, az állami és a társadalmi szervek is. Kulik János aktívan részt vesz a társadalmi, politikai életben is. 1958-től tanácstag és a harmadik ciklusban vb- tag is. 1961-től tagja az MSZMP-nek. Hat éven át ve­zetőségi tag volt. jelenleg cso­portbizalmi. Patronálta az if­júsági szövetséget, lelkes ak­tívája a Magyarországon élő Szlovákok Szövetségének. So­kat tett és tesz a község éle­tének fejlesztéséért. A közért dolgozik, a „miénk”-ért mun­kálkodik: .. Ezt bizonyítják az elismerések és a kapott kitün­tetések is: 1902-ben megkap­ta a Kiváló Termelőszövet­kezeti Tag címet. 1971. április 4-én a Munka Érdemrend Lronz fokozata kitüntetésben részesült. Elismerő oklevelet kapott az MSZBT-től és a Szlovák Szövetségtől. Gazdasági és társadalmi fe!-^ adatainak ellátásé mellett so­kat törődött önképzésével. 1961—1962-ben befejezte az általános iskolát, 1963-ban egyéves bentlakásos elnökkép­ző iskolát végzett Zsámbékon. Ambíciója, akarata a munka­helyen és a családban egya­ránt példa: munkatársai kö­zül többen tanulnak külön­böző politikai és állami isko­lákon, tanfolyamokon. Fia je­lenleg a szécsényi mezőgazda- sági technikumot végzi. Dolgozni tovább... A jövőt a jelenben is látja: „Tenni, dolgozni, továbbta­nulni, haladni a kor követel­ményeivel, részt venni a poli­tikai és közéletben, név,élni az embereket és az unokákat.” Szép és nemes célok. Meg­valósításúkat tiszta, erköl­csös. sok küzdelemmel és gonddal telített élete, kianarl- hatatlan energiája reális alap­ként segíti. Tóth István r NÓGRÁD - 1973. szeptember 11., kedd

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom