Nógrád. 1973. szeptember (29. évfolyam. 204-229. szám)

1973-09-11 / 212. szám

U Ld Hl 1 iirflk t; äf 5ff £ * C Befejeződött a szocialista fővárosok ifjúságának pudapesti találkozója. Képünkön: a MÉMOSZ székhazában rendezett záróünnepség résztvevői Egység a különbözőségben | Koszigin Jugoszláviába látogat Szombat helyett vasárnap ért véget Algírtól húsz kilo­méterre, a tengerparton épült nemzetek palotájában az el hem kötelezett országok csúcsértekezlete. 5 napon át tanács­kozott a 63 állam képviselője — köztük 56 állam- és kor­mányfő —, valamint a palesztin felszabadítási szervezet kül­dötte. A katonai szövetséghez nem tartozó országok politi­kusainak eszmecseréje sok fontos kérdést érintett, s az egyes felszólalók mondanivalójában található különbözőségek el­lenére lényegében azonos célokat jelölt meg a konferencia az elfogadott határozatokban is. , , Tizenkét éve rendezték meg az el nem kötelezett or­szágok első csúcsértekezletét. Az azóta bekövetkezett világpo­litikai változások ellenére sok kérdésben — mondhatjuk; a legfontosabb, alapvető témakörökben — a katonai szövetsé­gektől távolmaradt fejlődő országok a szocialista világrend- szer természetes szövetségeseivé váltak. A békés egymás mellett élés, a függetlenségi politika, a nemzeti felszabadító mozgalmak támogatása a szocialista államok politikáját épp­úgy jellemzi, mint az el nem kötelezett országokét. Bumedien elnök a konferencia vasárnapi záróülésén el­hangzott beszédében kijelentette: a mozgalom aktív szerepet kíván játszani a nemzetközi politikában. A konferencián az az álláspont alakult ki, hogy az el nem kötelezett országok támogatják Indokína népeit, elítélik az USA-t és a saigonl rendszert a párizsi megállapodások megsértéséért, követelik Izrael haladéktalan kivonulását a megszállt arab területek­ről és a palesztin nép törvényes jogainak helyreállítását, tá­mogatják Afrika népeinek a nemzeti felszabadulásért, a faji megkülönböztetés ellen, valamint Latin-Amerika népeinek a nemzetgazdaságuk védelmében folytatott harcát. Állást foglaltak a konferencián az általános és teljes leszerelés mi­előbbi megvalósítása mellett is. A határozatban üdvözlik a szovjet—amerikai közeledést, s a közel-keleti válság békés megoldását, a Biztonsági Tanács határozatainak végrehajtá­sát sürgetik. Azt is kimondta a konferencia, hogy minden országnak törvényes joga a nemzeti kincsei fölötti ellenőrzés gyakorlása. Ezzel összefüggésben sok szónok bírálta a nyugati nagyhatal­makat és monopóliumokat, amelyek „rátelepednek” a fejlődő országokra és gazdasági nyomást gyakorolnak rájuk. A feszültség jelenlegi enyhülésének időszakában roppant fontos szerep vár az el nem kötelezett államokra. Az algíri értekezlet — néhány disszonáns megfogalmazástól eltekintve — világosan bizonyította, hogy a katonai szövetségekhez nem csatlakozott országok felelősséggel vállalják is a világ boldo­gabb, békés jövőjében rájuk váró szerepet. Dzsemal Bljedicsnek, a ju­goszláv szövetségi végrehajtó tanács (kormány) elnökének meghívására Alekszej Koszi­gin, a Szovjetunió Miniszter­tanácsának elnöke szeptember második felében hivatalos ba­ráti látogatást tesz Jugoszlá­viában — jelentették be Moszkvában. (MTI) Pompidou elutazott Kínába Georges Pompidou francia elnök hétfőn, közép-európai idő szerint 16.17 perckor elnö­ki különrepülőgépen elindult a Kínai Népköztársaságba. Mint jelentettük, a francia el­nök szeptember 11. és 17. kö­zött hivatalos látogatást tesz Kínában. (MTI) Tokióba várják Hétfő reggeli japán sajtó­jelentések szerint valószínűleg még az év vége előtt sor ke­rül Csi Peng-fej kínai külügy­miniszter tokiói látogatására. A lapok Csou En-laj kínai kormányfőt Idézik, aki vasár­nap fogadta Japán pekingi nagykövetét, s ez alkalommal kijelentette, amellett van, hogy mielőbb megtörténjék a kínai külügyminiszter ez év április óta esedékes tokiói látogatása. A japán kormány hivatalos szóvivője hétfő délelőtti nyi­latkozatában örömmel üdvö­zölte Csou En-laj kijelentését és reményét fejezte ki, hogy a Tanaka-kormány még az idén vendégül láthatja a kínai diplomácia vezetőjét (MTI) ■* A nyugatnémet szociáldemokraták Megerősítették Brandt irányvonalát Bockhkor Jenő, az MTI tu­dósítója jelenti: A Német Szociáldemokrata Párt vezetősége megerősítette Willy Brandt kancellár irány­vonalát, a párton belül azon­ban , változatlanul megoldatla­nok a balszárny és a jobb­szárny ellentétei. Az SPD országos vezetősége vasárnap délután vitatta meg Bonnban az Időszerű belpoli­tikai kérdéseket és a párt bel­ső helyzetét. Hosszú vita után a vezetőség 125 szavazattal 3 ellenében (ketten tartózkod­tak) megerősítette Brandt kancellárnak a „vadsztrájk- kokkal” szemben elfoglalt ál­láspontját és elutasította *az „ifjúszocialisták” nyilatkoza­tát, amelyben a párt ifjúsági szervezetének országos veze­tősége a sztrájkotokkal vállalt szolidaritást. Az ülésen felszólalt a párt elnöke, Brandt kancellár is. Hitet tett az SPD összeforrott- sága mellett és azt bizonygat­ta, hogy az SPD—FDP kor­mány teljes mértékben meg­őrizte cselekvőképességét. Megfigyelők rámutatnak azonban arra, hogy az állás- foglalás korántsem alkalmas a belső ellentétek áthidalásá­ra. Szombaton és vasárnap több szociáldemokrata politi­kus tartott beszédet az NSZK különböző részein. Herbert Wehner, az SPD parlamenti frakciójának el­nöke Mainzban ítélte el az if­júszocialistákat és az őket támogató 34 szociáldemokrata képviselőt. A baloldal bírála­tát azzal utasította el, hogy a párton belül támadt ellenté­tek „öngyilkossággal” fenye­getnek. Ezzel szemben Kiéiben az SPD a schleswi-holsteini szer­vezetének tartományi vezető­sége a munkásság spontán munkabeszüntetéseit törvé­nyes harci eszköznek minősí­tette és támogatta az ifjúszo­cialisták felhívását. Hamburgban vaásrnap zá­rult a helyi ifjúszocialisták háromnapos kongresszusa. A küldöttek szintén szolidaritást vállaltak a munkásokkal. Be­jelentették, hogy a jövő évi hamburgi tartományi válasz­tásokon a „jusok” harcolni fognak az SPD győzelméért, ám ez nem jelenti azt, hogy egyetértenek a hivatalos irányvonallal, „amelyet túl­nyomórészt a nagyipar érde­keinek rendeltek alá”. A másik vitáB kérdés — amelyre Brandt kancellár ki­tért —, a koalíciós kormány NÓGRAD — 1973. Hffriajnbw 11., kedd NAPFÉNYES BULGÁRIA (3.) Szándékosan hagytam a vé­gére azt, amiről a mai évfor­duló Is szól, Bulgária felsza­badulását, a vele kapcsolatos számtalan, nagyon is fontos magyar emléket. Hiszen szep­tember 9-e a bolgár nép fel- szabadulásának ünnepe, elvá­laszthatatlanul összeforrott Magyarországgal. Hriszto Delcsev, aki közle­gényként szolgált a bolgár cá­ri hadseregben, de aki már alezredesként mutatkozott be, mesélte el a felszabadulást megelőző eseményeket. Felkelők Szófiában A régi, az új és a még épülő, egymás mellett jelenti a változó Bulgáriát ma Bulgáriában sok család­nak két anyanyelve van. Ezek közé tartozik Hriszto Delcsev családja Is. Sok minden eszembe jutott az évforduló kapcsán. A ró­zsaolaj, a napfényes tenger­part, a Kőtenger a Vitosa hegy oldalán, az ősi Szófia. De leg­főképpen a bolgár ember. Mi­lyenek is ők? Csendese'k, sze­rények, barátságosak, kedve­sek. Talán a legjellemzőbb er­re, találkozásom a tsz-tagok- kal, az egyik szövetkezet gép­műhelyében. Az elnök nem volt odahaza. De az uzondzso- voi közös gazdaság tagjai fel­hatalmazva érezték magukat, hogy a magyar vendéget fo­gadják. Nem a tsz emeletes, a falu, legszebb épületében, ha­nem a gépműhelyben. Fehér szalvéta került elő az egyik aktatáskából, azt felterítették a satupadra Szalonnát, hagy­mát, kenyeret tettek rá, és odanyújtották a bicskát. — Tessék! Az ablakon besütött a verő­fényes nap. Az emberek mo­solyogtak, kínáltak. Aztán az egyik eltűnt, hogy néhány perc múlva dagadó zsebbel térjen vissza. Vörösbort ho­zott. Azt mondta, azért vörö­set, mert a mi barátságunk is — a magyar és a bolgár nép barátsága — vérrel pecsételő­dött meg. — Mi ismerjük a történel­met! A történelem pedig a bol­gár—magyar barátságot arany betűkkel vetette papírra... g. a. (Véget) cselekvőképessége. A hét vé­gén Bonnban olyan hírek ter­jedtek el, hogy hamarosan megválik tisztségétől Georg Leber szövetségi hadügymi­niszter. Vasárnap esti nyilat­kozatában Leber cáfolta ugyan ezt az értesülést, a kormány belső válságáról szóló híresz­telések azonban nem csitultak el. Értesülések szerint Lebert 'egyrészt az hangolta le, hogy minisztériuma mindössze hat és fél százalékos emelést ka­pott a jövő évi költségvetés­tervezetben, tehát viszonylag jóval kevesebbet, mint más tárcák. A másik ok az, hogy Leber személyével kapcsolat­ban nem árt arra sem emlé­keztetni, hogy az SPD tavaszi pártkongresszusán a küldöttek heves tiltákozással fogadták Leber anakronisztikusán hi­degháborús beszédét. Bár Leber egyelőre kancel­lárja támogatását élvezi, nem keltene meglepetést, ha a had­ügyminiszter a közeljövőben mégis valóra váltaná vissza­vonulási szándékát. (MTI) Norvégiában vasárnap és hétfőn általános választásokat tar­tottak. Képünkön: Lars Korvald miniszterelnök cs felesege a szavazóurna előtt A Hazafias Front 1944. szep­tember 5-én hirdette meg a nagy népi felkelést, és szep­tember 9-én már megszállták a főváros legfontosabb közé­pületeit a felkelők. A partináz- alakulatok, melyek elsősorban Szófia környékén és a Rodope hegységben tevékenykedtek, megkezdték a fasiszták üldö­zését a szovjet csapatok olda­tán. így jutottak el Jugoszlávián keresztül hazánk déli részébe, • és részt vettek Baranya és Somogy megye egyes terüle­teinek felszabadításán. Ez történelmi tény. Azt már azonban kevesen tudják, hogy mi történt a Drá­va mellett harcoló bolgár csa­patoknál. Erről Hriszto Del­csev és Kinov vezérezredes, a későbbi honvédelmi miniszter- helyettes beszélt. A tábornok akkor törzstiszt volt az egyik hadosztálynál, és azt a paran­csot kapták, hogy délről, Ju­goszlávia felől keljenek át a Dráván, és építsenek ki szilárd hídfőt Drávaszabolcsnál. Fon­tos volt ez nagyon, hiszen ez­zel a harcmozdulattal tudták ellensúlyozni a németek tá­madását Mohács irányába. A fasiszta hadvezetés a francia­országi Ardennekből a Du­nántúlra dobta át a 6. páncé­los hadsereget azzal a szán­dékkal, hogy felszámolják az 52. szovjet gárdahadsereg mo­hácsi hídfőjét Harc helyett mulatozás A bolgár hadseregben szol­gáló cári tisztek azonban egy­általán nem sürgették a pa­rancs végrehajtását. Dolnij Mihojlácon hajnalig tartó mu­latozást szerveztek. A németek tudomást szereztek erről, és érzékeny veszteséget okoztaK a bolgár csapatoknak. Jellem­ző ezekre a napokra, hogy Drávaszabolcs többször is gaz­dát cserélt, és a nagy község­ben mindössze egyetlen ház maradt állva, de az is lakha­tatlan volt. A csapatoknál szolgáló bol­gár kommunisták átvették az egység irányítását. így lett Hriszto Delcsevből egycsapás- ra zászlóalj politikai tiszt, és századosi rangot varrhatott fel a vállapjára. A Dráva mellett alakították meg az X. bolgár néphadsereget, amely­nek vezérkari főnökévé Kinov tábornokot nevezték ki. A ré­gi tiszteket, természetesen az engedetleneket lefegyverezték, és kísérettel hazairányították Bulgáriába. A hadseregen be­lüli fordulat a kommunisták gyors és határozott cselekede­te következtében vértelenül ment végbe. y A fordulat másnapján az I. bolgár néphadsereg átkelt á Dráván, véglegesen birtoká­ba vette Drávaszabolesot, Har­kányt és a szovjet hadsereg oldalán tovább támadott nyu­gat felé. így azután elmond­hatjuk, hogy a ha2ánk felsza­badításáért vívott harcokban jött létre a bolgár néphadse­reg. Sokoldalú segítség A bolgár katonák nem csak a felszabadításban segítettek szovjet testvéreiknek, hanem az azt követő hónapokban ott vojtak a helyreállításnál is. Nagyon érdekes, hogy elsősor­ban a parasztok mellé álltak. Nem egy bolgár katona és tiszt egyenruhában szántott, vetett, szállította a határba a parasztokat. Az már csak ter­mészetes következménye volt ennek a kapcsolatnak, hogy többen magyar lányt válasz­tottak élettársul. így azután A pohár betelt. i

Next

/
Oldalképek
Tartalom