Nógrád. 1973. szeptember (29. évfolyam. 204-229. szám)
1973-09-08 / 210. szám
Mai kommentárunk Vadászati idény KI kezdődött a vadászati idény. Nem arról van szó, hogy megyénk vadásztársadalmának közel ezer tagja puskáját szögre akasztva eddig tétlenkedett A. vadászoknak, akikről ma már elmondhatjuk, gondos gazdái nagy értékű vadállományunknak, egesz esztendőben volt elfoglaltságuk. A ragadozók és dúvadak apasztásától kezdve az állomány számára szükséges téli takarmánykészlet megteremtéséig a nyári időszak feladata volt. Ez idő alatt végezték el a kulturált vadászathoz szükséges felszerelések rendbetételét, felújítását. Apró vadjainkat védték a mezőgazdálkodás által kitett veszélyektől. Begyűjtötték az elhagyott fácántojásokat, a vegyszerezett területekről távoltartották az értéket jelentő nyulakat, őzeket. Nagy-vadállományunk egészséges fejlődése érdekében feltöltöttél? a nagyvad számára nélkülözhetetlen sózókat. A vadászatot igazán szerető vadgazdának - egész esztendőben megszámlálhatatlan a tennivalója: résen kell lennie a vadkárelhárításban. Az őzállomány szakszerű selejtezésében, a vaddisznó arányos apasztásában is. Arról van szó, hogy a megyei 222 ezer hektár vadászterületen januártól decemberig mindig van munka. Az egész esztendőben végzett szorgalmas gondoskodás a vadállományról biztosítéka annak, hogy az őszi és téli hónapokban élményekben gazdag vadászat elé nézhetnek a vadgazdák. A vadásztársaságok tehát nem tétlenkedtek a nyár folyamán. Ellenkezőleg, a szorgalmas munka mellett gazdag zsákmányra is szert tettek. A Börzsönyből egy nagy vadkan elejtéséről érkezett hír többek között. Sikeres volt az őzselejtezés is, és elkezdődött a legszebb, a szarvasvadászat. Ez mindig ünnepélyes volt. Érthető, eredeinik legszebb és legnemesebb vadjáról van szó. Egy ilyen vad elejtése a szerencsés vadásznak ünnepet jelent. Kárpótlást az egész esztendőben végzett munkáért. Ezért vált hát hagyományossá, hogy a tulajdonképpeni szarvas vadászat kezdetekor mondjuk: kezdődik a vadászati idény. Ettől az időtől — a szarvas vadászata mellett — más vaddal is kibővült a terítékre kerülhető vadfajtáit száma. Ezt azt jelenti, hogy gyakrabban szólalnák meg a fegyverek, jártabbakká válnak a vadászösvények, nagyobb figyelemre, elővigyázatosságra van szükség. Megyénk vadászai a nyár folyamán — a munka mellett — sokat tanultak is. Minden társaságban szervezetten tanulmányozták a módosított vadászati törvényt, ennek szem előtt tartásával kell most már vadászatra indulni, vadra fegyvert emelni, vadászoknak egymást megbecsülni, az egymáshoz való jó viszonyt ápolni. Nagy élményeket ígér ez az idény is. A vadállomány szép, számuk ebben az évben Is — talán a nyúl kivételével — gyarapodott. A nyolcvanezer hektár nagyvadas területen már az előírtnál is magasabb az őz, szarvas, vaddisznó száma. A száznegyvenkétezer hektár apróvadas területen különösen a fácán szaporodott el. Már a fogoly is több, mint egy évtizeddel ezelőtt. A vadászati szezon kezdetén mégis arra intjük vadászainkat, hogy meggondoltan, szakszerűen vadásszanak. A selejtezés legyen az első kötelesség, azután gondoljunk arra, hogy a törvényesen biztosított golyóra megérett vad terítékre kerüljön. Vigyázzunk egymás testi épségére, tartsuk tiszteletben egymást, mert csak ezek betartásával lehet élményekben igazán gazdag a vadászati idény. — B — A becsületes emberek megsüvegelik — 11A FELSZÁLL a vonatra, általában hány utas érzi kellemetlenül magát? — Tapasztalatom szerint körülbelül egy százaléka, és ehhez még hozzá kell adni egy személyt: jómagámat. Nekem is kellemetlen, ha olyan utassal találkozom, aki bliccel, vagy érvénytelen jeggyel utazik... Ezt a rögtönzött számítást — vasutasnyelven szólva — olyan vizsgáló főkalauzzal (ellenőrrel) készítettem, aki már sok éve járja a személyvonatokat. Kakuk Ernő több mint két évtizede végzi ezt a nein mindig népszerűnek mondható vasutas-foglalkozást. A munkájával kapcsolatos történeteket regényben is nehezen lehetne összesűríteni. Talán még nem volt olyan szolgálati útja, ahonnan élmény nélkül tért volna haza. — Ezek közül a legemlékezetesebb? — Nagybátony és Pásztó között utazott egy házaspár az első osztályon, de másodosztályú jegyük volt. Ilyenkor pótdíjat kell leszámolnom az utasnak. Az asszony akart is fizetni, a férj azonban elkezdett gorombásltodni. Odáig fajult a vita, hogy a férfi letépte a zubbonyomat. A pótdíjat ezután már a rendőrség, illetve a bíróság szabta ki — másfél évébe került az önbíráskodás az illetőnek... — Jellemző a goromba magaviselet a szabálytalanul, vagy jegy nélkül utazókra? — Többféle típus akad közöttük : magyarázkodó, fenyegető, agresszív. — Olyan is van, aki a jegyvizsgálót, vagy az ellenőrt próbálja kioktatni? — Elvétve ilyen is előfordul. Az idén húsvét ' vasárnapján ellenőrzést tartottam Salgótarján környékén. A többi között egy jól öltözött, művelt embernek látszó utastól kértem a jegyet. Ide is adta. Havibérlete volt. Jogászként dolgozott a környékbeli Isz-ben. Amikor udvariasan felelősségre vontam, sértődötten kikérte magának: méghogy őt gyanúsítani merik. .. Az történt ugyanis, hogy kértem a személyi igá- zolványát, mert a havibérlet csak azzal együtt érvényes. Ezért háborodott fel, és többszőr hangsúlyozta: „minek néznek engem”? Végül az utasom nem hagyta annyiban az ügyet — Salgótarjánba érve bement az állomás forgalmi Irodájába és kérte a panaszkönyvet. .. Kakuk Ernő rajong a foglalkozásáért, Ezért nem elégszik meg a puszta ténnyel, sokat gondolkozik a szabálytalan esetek okán és csoportosítja azokat. Például kik és miért utaznak jegy nélkül? — A TUDATOS, előre megfontolt szándékú bliccelők zöme a vándormadarakból kerül ki. Ezek, mint a nevük is jelzi, állandóan úton vannak. Nyilván azért, mert, ha egy- egy munkahelyen „kitelik” nekik, annak közelében már nem akarnak újabb munkát vállalni, tehát kénytelenek távolabbi helyeken szerencsét próbálni. Mivel kevés a pénzük, megkockáztatják a jegy nélküli utazást. A másik réteg nem bliccelési szándékkal indul el, hanem a körülmények alakulása csábítja a potyautazásra. Gyakori esetpéldául, hogy ezék az emberek későn érkeznek az állomásra, s így idejük már nincs a jegyváltásra. Mivel legtöbbje csak rövid távra utazik, úgy gondolja, talán addig nem jön a kalauz. Ug-anis, ha valaki olyan állomáson száll fel, amelynek van pénztára, a jegyvizsgáló csak 20 forint pótdíjjal adhat jegyet. — Minden esetben ennyit kell fizetniük a jegy nélküli utasoknak? Korántsem ilyen olcsó a jegy nélküli utazás, például azoknak, akik a jegyvizsáló- val való első találkozáskor nem jelentik be, hogy nincs menetjegyük. HS ez kiderül, ha az illető elbújik, vagy valamilyen cselt alkalmaz — kettőszáz forintra bírságolható. — Annyi a történet, annyi a szabály, hogV a magánéletéről még csak nem i& esett sző! — Vizsláson születtem, ott Is éltem. Az utóbbi három évben lakom Salgótarjánban. Tipikus nógrádi bányászcsaládból származom. Édesapám és három fivérem valameny- nylen bányában dolgoztak. Tulajdonképpen ,én is a föld alatt kezdtem a pályafutásom, de mert mint fiatal gyéréit a jogomat mertem követelni, ott kellett hagynom a bányát, így kerültem a vasúthoz krampácsolni. azaz pályamunkásnak, 22 fillér órabérért. De ez is jobb volt, mint munka nélkül élni Ezért hű is maradtam a MÁV-hoz, mi több, igazán megszerettem. — Ügy hírlik, hogy kérlelhetetlenül bírságol, de a törvényt. a rendeleteket még egyszer sem szegte meg. Gondolom, ezért nem mindig tartozik a népszerű emberek közé. A foglalkozásából adódóan tehát vannak-e ellenséget? AZ ÉRVÉNYTELEN jeggyel utazók aem mind bosszúállók, kötekedő típusúak. Tettek már rám megjegyzéseket az utcán, de szerencsére erre alig vaj), példa. A becsületes emberek viszont éppen úgy megsüvegélnek, mint bárki mást, és ezeket az embereket én is hasonlóan köszöntőm, akárhol is találkozunk. Scra Sándor €M keriés nők szakképzéséröS a tennivalókról Válaszol t Nagy Imre munkaügyi miniszterhelyettes Kérdés: Jelenleg minden száz fizikai munkát végző nő közül mindössze 14 rendelkezik szakmával. Hogyan alakulhatott nálunk ilyen kedvezőtlenül a szakképzett nők aránya? Válasz: Magyarországon az utóbbi két évtizedben a keresők száma egymillióval, ezen belül s dolgozó nők száma kilencszázezerrel növekedett. A nők munkavállalása minden népgazdasági ágban jelentős volt: legnagyobb arányú az iparban, építőiparban és a kereskedelemben. Korábban a mezőgazdaságban és a háztartásban dolgozó nők e nagyarányú munkábalépése eredményezte, hogy a munkavállalók 42 százaléka nő, ami egyúttal azt is jelenti, hogy a munkaképes korú nők foglalkoztatása már közel esik a lehetőségek felső határához. A nők létszámnövekedése túlnyomórészt a szakképzetlen munkaerőt igénylő területeken történt. Ez a körülmény a nők továbbképzésének fontosságára hívja fel a figyelmet. Jelentősen növekedett viszont a szakmunkásképzésben résztvevő lányok aránya. A szakmai megoszlás azonban arra mutat, hogy a leányok változatlanul' a hagyományos női szakmák iránt mutatnak érdeklődést. A leánytanulók 80 százaléka a kereskedelmi és vendéglátóipari, valamint a könnyűipari szakmákat választja. Kérdés: A pályairányítás javítása jó irányba terelheti-e a fiatal nőik szakmaválasztását? Válasz: Igen. Sokat segíthetnek, az iskolai pályaválasztási felelősök, az" osztályfőnökök, a pályaválasztási tanácsadó intézetek, ha időben felhívják a figyelmet olyan, nem hagyományos női szakmára is, amelyekre — különösen vidéken — a szülők, ismeretek hiányában esetleg nem is gondolnak, vagy amelyektől ma még idegenkednek. Szakmunkástanulásukat elősegítené, ha többen jelent-' kezűének az elektrotechnika, a híradástechnika, a posta, a programozás, a papírfeldolgozás. a bőrdíszműves, a porcelánfestő és a keramikus szakmákra. E területen nagy igény van a női munkaerőre. Sokat jelentene, ha a vállalatok az üzemeken belüli munkamegosztásban nagyobb mértékben vennék figyelembe a nők adottságait és mind több munkakört tennének szabaddá és elfogadhatóvá számukra. Ha ez megvalósul, a nők bátrabban mernek majd választani nem hagyományos női munkaterületeket is. Kérdés: A Munkaügyi Minisztérium milyen intézkedéseket tett a nők szakképzése érdekében? Válasz: Tavaly széleskörű felmérést végeztünk a nők szakképzettségének helyzetéről, s a tapasztalatok alapján a megtett és tervezett intézkedések közül a következőket említem meg: A pályairányítási tanácsadók kiemelten foglalkoznak a leányok részére javasolt ötvenhárom szakma propagálásával. A szakmunkásképzés felvételi létszámának tervezése során 30 százalékra növeltük a leányok arányát. A megyei tanácsok munkaügyi osztályai lehetőséget kaptak arra is, hogy az ipari szakmákban felvételüket a kiadott keretszámokon felül emelhetik. Kérdés: A vállalatoknak kötelezően el kell-e készíteniük a nők szakképzésének, illetve továbbképzésének tervezetéh vagy belátásukra bízzák, hogy' tesznek-e valamit? Válasz: Az ágazati minisztériumokat kormányhatározat kötelezi, hogy az irányításuk alá tartozó vállalatokat utasítsák a továbbképzési tervek kidolgozásában a nők arányánál? növelésére. Tapasztalataink szerint egyre több történik a munkásnők szakmai képzése és • továbbképzése érdekében. Erről legutóbb a könnyűipari miniszterasszonynak a nők helyzetével foglal* kozó beszámolójából is meggyőződhettünk. Az eredmények fokozása azonban megkívánja a társadalmi és állami szervek, a vállalatok és szövetkezetek további következetes és összehangolt munkáját. Kérdés: A Minisztertanács közelmúltban a munkaügyi miniszter előterjesztése alapján fontos határozatokat' hozott a nők szakmai képzéséről és továbbképzéséről. Mi ennek a lényege? Válasz: A Minisztertanács megállapította, hogy bár a nők foglalkoztatottsága gyorsan növekedett, a női szakmunkások aránya lényegében változatlan maradt. Viszont jelentős mértékben nőtt a betanított és segédmunkás nők aránya, ((10,4, illetve 10 százalékkal). v Nyilvánvaló, hogy ez a helyzet nem állandósítható. A Minisztertanács ezért a következőkben jelölte meg a főbb tennivalókat: A továbbtanulni szándékozó leányok száma lehetővé, & népgazdaság szakmumkásigí- nye pedig szükségessé teszi fokozottabb bekapcsolásukat a szakképzésbe. Ennek megfelelően tovább kell fejleszteni körükben a pályaválasztási tanácsadást. Az eddigieknél nagyobb gondot kell fordítani a felnőtt korú nők szakmunkásképzésére is. A továbbképzés útján el kell érni azt is, hogy a nők helye a társadalmi munkamegosztásban kedvezőbb legyen. Miután a nők — különösen a családosok — nem rendelkeznek any- nyi szabad idővel, hogy a munka mellett könnyűszerrel tanuljanak, olyan állami és vállalati intézkedésekkel kell segítségükre sietni, mint például a továbbtanulási kedvezmények újraszabályozása, vagy a nők elfoglaltságához igazodó oktatási forrnák alkalmazása. A Minisztertanács határozata lényegében , az 1970. évi nőpolitikái határozatok végrehajtását szorgalmazza. K. É. Antibiotikumok futószalagon Nem messze Mongólia fővárosától, Szongino faluban üzembe helyzeték Ázsia leghatalmasabb biokombinátját. Az új gyárat magyar szakemberek segítségével építették, magyar gyártmányú gépekkel szerelték fel. Az új kombinátban vakcinákat, antibiotikumokat és más állatorvosi készítményeket fognak előállítani. A gyár üzembe helyezése elősegíti a mongol állattenyésztés termelékenységének növekedését. < ItaJunA . Fenyegető kérdés. — Na, hogy főzök, halljam?! (A Weltwoche-bői) Drégelypalánki mozaik Szerte az országban, minden KISZ-alapszervezetnél szeptemberben és októberben tartják meg a vezetőségválasztó taggyűléseket. A fiatalok hetek óta készülnek az eseményre, tárgyalták KISZ-gyűléseken. „eligazitót” tartottak az alapszervi vezetők, kidolgozták a lebonyolítás pontos menetét. Dregelypalánkon összekötik ezt az eseményt egy beszámolóval. Az ifjúsági törvény határozatainak végrehajtásáról szóló beszámolóval. A tanácselnök ugyanis meghívót kapott a vezetőségválasztó taggyűlésre, ahol számot ad a fiataloknak a tanács ifjúsággal kapcsolatos munkájáról. A KlsZ-esek és az elnök közösen megbeszélik a további tennivalókat. Amennyit a tanács a fiataloknak segíteni tud, legalább any- nyi viszontsegíiséget is várhat, hiszen a társadalmi munkaakciókból, önként vállalt feladatok megoldásából a KISZ- tagok mindig kiveszik a részüket. Egy ilyen közös megbeszélés a legjobb módja annak, hogy két szerv között az együttműködés teljes legyen. Így is lehet,.. X Szó volt már arról, hogy a drégelypalánki Szondi Termelőszövetkezet segit a község ellátásában, s saját költségén és üzemeltetésében vendéglőt nyitottak. Ha itt tartunk, azt is el kell mondani, hogy az ÁFÉSZ munkájára sincs panasz. Pedig az ÁFÉSZ-nek nemrégiben „tiszta lappal” kellett indulnia, hiszen átszervezték. Az érsekvadkerti és a drégelypalánki ÁFÉSZ-ek egyesüléséből alakult az Ipolymenti Egyesült ÁFÉSZ, így most ez a szövetkezet hivatott a környék ellátásáról gondoskodni. Dregelypalánkon az egyesülés után már megnyitottak egy vegyesboltot, most pedig egy kisvendéglő építése fejeződik be. Már csak kisebb simítások vannak hátra, a munkát a tsz emberei végzik — állítólag gyorsabban is csinálhatnák —, de tervek szerint egy-kél héten belül megnyithatják a vendéglőt. X Üj lakótelep épül Drégelypalánkon. Csak abban különbözik a nagyvárosok lakótelepeitől, hogy nem tízemeletes háztömbökből áll, hanem családi házak sokasága. Ám minden lakótelepre érvényesek bizonyos „szabályok”, ez pedig a kommunális ellátottságot jelenti. Űt, járda, villany, vízhálózat — mindez a követelmények közé tartozik. A drégelypalánki tanács igyekszik a követelményeknek eleget tenni, már a múlt évben is több mint 100 ezer forintot költött ilyen célokra. Ebben az évben 250 ezer forintos az az ösz- szeg, melyet a lakótelep környékén a járulékos beruházásokra szántak. Elsősorban az utcák fásítását, és a telepen a parkok kiépítését szeretnék ebből a pénzből megoldani. Sajnos, az utak, s járdák állapota a község más részein sem ■megfelelő, ezek kijavítására a 250 ezer forintnál jelentősebb összeg kellene. Korántsem teljes a kép egy olyan jelentős községről, mint Drégelypalánk. Mindössze néhány jó ötletre, bevált „fogásra” szerettük volna felhívni a figyelmet. Ezekhez csak helyismeret, kezdeményező készség és jóindulat kelt, s a gyakorlatban a megye más községeiben is beválnak majd.-orosz— NÓORÁD - 1973. szeptember á., szombat 5 I