Nógrád. 1973. szeptember (29. évfolyam. 204-229. szám)
1973-09-08 / 210. szám
Gépekkel könnyebb Az elmúlt, években, különösképpen a rekonstrukció végrehajtásával megváltozott a Z1M salgótarjáni gyáregységinek műszaki-technikai fe’szereltsége. Az új ütemek, a korszerű fürdők. öltözők éo'.íáse mellett nagymértékben gépesítették az anyag- sz lílást.-V gyár technikai színvonala ko 'óban a medence üzemei között talán a iegrosszabb vo't. Az idősebb dolgozók m' % jól emlékeznek, noev a fe..r’-’badulás utáni években eszetlen szállítóeszközt, a talicskát ismerték gyárunkban. Az 50-es években az anyag- mozgatást 10—15 kordélvos ló. népszerű nevén szőrdömper végezte. Nehéz fizikai munkát követelt az öntvények és a többi nyersanyag szállítása is. Az anyagszállítás lényegeismerjék meg a gépek kezelését, működését. Á munka sen könnyebb lett a gépesítés megkönnyítése mellett az nyomán. A gépek tucatjai — a villástargoncától a billenős autóig, a rakodó dömperig — mind ezt a céLt szolgálják. Csökkentette a nehéz fizikai munkát a vagonok kirakásánál a tavaly vásárolt nagy teljesítményű autódaru. amely mágneses fejjel felszerelt. Az elmúlt években a műszaki fejlesztés és beruházás jelentős hányadát 'fordította a a gyár az anyagmozgatás gépesítésére. az elkövetkező években is ezt tervezik. A fejlődés egyben nagyobb követelményeket állít a dolgozók elé. A gépesítés megkívánja a segédmunkásoktól, szállítómunkássoktól is, hogy ember védelme érdekében vizsgát tegyenek. A tanulás fontos, mert könnyebb fizikai erőkifejtéssel tudják munkájukat elvégezni és nem utolsósorban a bérük is ennek megfelelően növekszik. Az embert a gép jói szolgálja. ha szereti, jól kezeli, óvja, javítja. Van mit tennünk a gépek megóvása. kímélése érdekében. Dolgozóink egy része nem becsüli megfelelően a szállítógépeket, rakodógépeket, pedig ezek több százezer forintba kerülték és fontos részei a gyár folyamatos termelésének. Molnár István St. ZIM-gyár Magtáros Bercelen Érdekes ember. Matyóka László, amikor kimaradt az általános iskolából, belépett s termelőszövetkezetbe. Azóta Is ott dolgozik. Ennek immár’ 21 éve. Az első zárszámadásra így emlékezik: — Kaptunk 4—5 mázsa gabonát. Melléje egy kis krumplit, valamicske pálinkát. Az időben az előleg még ismeretlen dolog volt. Testvérei 1952 körül beléptek a közösbe, ekkor követte ókét Matyóka László is. Édesapja kőbányász volt, sziklafigyelő. Colhánypusztán laktak, 6 hold földet vittek a szövetkezetbe. — A növénytermesztésben kezdtem, nyáron sokat arattam. Azután szakiskolát végeztem, brigádvezető lettem. Raktárosnak, magtárösnak 1955-ben neveztek ki. Azóta is Itt dolgozom. — Aratás után mit csinál egy magtáros? — érdeklődünk. — Nagyon fontos a gabona tisztítása, forgatása. Több mint 150 vagon gabonánk termett, óriási érték. Nem szabad, hogy \ eszendőbe menjen. A munkaidőm kötetlen, van mikor pity- rnallattól alkonyaiig a magtárban kell lenni. Nincsenek állandó munkásaim, alkalmanként segítenek a többiek. Elégedett ember, keresete megfelelő. Csak a szabad ideje lenne egy kicsit több, de hát ilyen a mezőgazdaság. — Van egy szenvedélyem, *z olvasás. Házi könyvtárat alakítottam ki, van abban már száz. könyv is. Berkesi és Szilvasi könyveit kedvelem. Izgalmasak, pihentetnek. — A magtár környékén mindig minden csöndes volt? — faggatjuk tovább. — Hát 1956-ban akadt egy ikis nézeteltérés. A hőzöngők mindent ki akartak osztani. Nem hagytuk. Még a szövetkezet sem oszlott fel. Idén, jubilálunk. Huszonöt éve alakult meg Bereelen a termelő- szövetkezet. Soha más munkahelye nem Volt. Öröme és bánata közös a szövetkezettel. A legnagyobb fejlődésnek azt tartja, hogy sikerült megoldani a gabona betakarításának gépesítését. Sokat görnyedtek, izzadtak, amikor még kaszával vágták a rendet. Az aratópálinka, hagyma és szalonna már a múlté. A gépek hadat üzentek az illúzióknak, a hagyományoknak. — Hányszor gondolt arra, hogy elmegy a szövetkezetből máshová dolgozni?— érdeklődünk. — Őszintén szólva már többször. De mindig meggondoltam. Sokan eljárnak Bércéiről. Hajnalban mennek, utaznak, dolgoznak, ismét utaznak. Este van mire hazaérnek. Nincs több szabad idejük, mint nekem. A vándormadarakat, az állandó munkahely-változtatókat nem szereti. Aki elégedett a keresetével, munkájában megtalálja az örömét, az nem szaladgál egyik munkahelyről a másikra — vélekedik. — Véleménye szerint két évtized múlva mi jellemzi Bércéi termelőszövetkezetét? — Erre talán még a nálam okosabbak sem tudnának egyértelmű választ adni! Talán az, hogy a munkaerő egyre fogy, a gépek még jobban átveszik a „hatalmat”. Munkánk egyre inkább hasonlítani fog az ipari munkához. Mert manapság még mostohábbak a feltételeink. De egyre javulnak. Vissza varrt kezek... A lengyelországi Trzebnica járási kórházban működik az ország egyetlen — s világviszonylatban is ritkaság- számba menő — Kézvisszaiiltetési és Véredény sérülések Gyógyítási Központja. Nemrégiben a központ sebészeinek, specialistáinak csoportja dr. Ryszard Kodéba irányításával elvégezte a sorrendben nyolcadik sikeres kézvissza- varrási műtétet. A páciens, akinek kézfejét munkahelyén levágta a körfűrész, jól érzi magát. Az operált kéz „él”: érzékel, tapint. A trzebnicai kórházban eddig hasonlóan bonyolult műtétet végeztek hat férfin, egy nőn és egy 8 éves fiún. A három első beteg már visszatért eredeti szakmájához, — a befejezett rehabilitáció után megmentett kezük éppen úgy érzékel és mozog, mint a baleset előtt. A trzebnicai Kézvisszaültetésí Központ huszonnégy órás, állandó ügyeletet tart, s Lengyelország minden részéből fogadja a betegeket. Az ország minden kórháza részletes utasításokat kapott, mi a teendő akkor, ha a íe- .vágott kezű beteg állapota lehetővé teszi a gyors szállítást, és a visszaültetési műtét elvégzését. A magtárosi tennivalók ellátása mellett a ház körül Is mindig akad munka. Sertést minden évben vágnak. Jó étvagya van a családnak. A Laci gyerek már 17 éves, és mezőgazdasági gépszerelő iskolába jár Balassagyarmatra. Nyáron Bercelen volt gyakorlaton, segédkombájnosként vett részt az aratásban. Közhely, de igaz: az alma nem esett messze a fájától. Gábor viszont még csa 11 éves, és még nem döntötte el, hogy pilóta lesz, vagy mozdonyvezető, netán a mezőgazdaságban keresi kenyerét. Van még ideje az elhatározásra. A sok munka után jólesik a kikapcsolódás. Matyóka László a közelmúltban Hévízen üdült. Nemrégen gépkocsivezető tanfolyamra is beiratkozott. — Talán egyszer még autót veszek — mondja. Régi, szorgalmas tagja a közösnek, pedig még csak 37 éves. Munkáját mindig igyekezett kifogástalanul végezni. Természetes, hogy felfigyeltek erre a szövetkezet vezetői is. A közelmúltban kitüntették., A Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója lett. Megérdemelte az elismerést. Rozgonyi István MAGASABB követelmények A mindennapi életben sokféleképpen szoktuk csoportosítani az embereket. így például beszélünk párttagokról és párton kívüliekről: a különbségtétel ez esetben a politikai hovatartozás, a szervezeti kapcsolat, illetve az elkötelezettség alapján történik. Hazánkban a lakosság mintegy hét és fél százaléka párttag. Ezek az emberek vállalták és vállalják azt a nagyobb felelősséget és társadalmi elkötelezettséget, amely a Magyar Szocialista Munkáspárt tagsági könyvével együtt jár. Ez különbözteti meg őket pártonkívüli társaiktól. Ezt a különbséget azonban nem szabad és nern lehet abszolutizálni. Hiszen a párton- kívüliség a mi körülményeink között nem jelenti az ellenzékiséget, a kommunistákkal való szembenállást. Ha a pártonkívüliek szervezetileg nem is elkötelezettek oly módon, mint a párttagok, túlnyomó többségük nemcsak híve, hanem harcosa és támogatója a szocializmus ügyének. Tevékenyen közreműködnek a párt politikájának realizálásában és ezer szállal kapcsolódnak a szocializmus eszméihez és gyakorlatához. Ezért a párttagok és a pár- tonkívüliek viszonyának meghatározó tényezője a kölcsönös bizalom! A pártonkívüliek ugyanakkor a párt számára a folyamatos utánpótlás bázisát is jelentik. Évente sok ezer ember válik hazánkban pártonkívüliből a párt tagjává. Erre természetesen nem mindenki kész és alkalmas! Társadalmunkban még jelen vannak a polgári, kispolgári, szocialistaellenes nézetek, s az ezeket hordozó emberek. Ők nem lehetnek a kommunista párt tagjai. Ugyancsak nem feltétlenül érett erre az sem, aki egyébként becsületesen dolgozik, rendes, tisztességes ember, akár valamilyen társadalmi tisztséget, irányító posztot töltsön is be. Ezekért az erényekért méltán megillet bárkit az elismerés, a megbecsülés, de a párttagsághoz ennyi még nem elég! Arra, hogy ki alkalmas a pártiba való felvételre, és ki nem, azt mindig valamely'alapszervezet tagjainak kell konkrétan eldönteniük. Sajnos, nem mindig sikerül valamely objektív mérce alapján állást foglalni a felvételeknél. Hogy milyen legyen ez a mérce, arra utalt a többi között a párt X. kongresz- szusa, majd a Központi Bizottság 1972. novemberi határozata egyértelműen megfogalmazta a tagfelvételnél követendő utat. Az idei esztendő eddigi tagfelvételeiben érvényesül e határozat szelleme és kedvező tendenciák rajzolódnak ki. Különösen figyelemre méltó az egyenletes ütemre való törekvés, és a munkások arányának emelkedése. Ugyanakkor a felvételüket kérő személyek elbírálása és a követelmények értelmezése még nem mindig egyértelmű. Most az a legfontosabb, hogy minden pártszervezetben helyesen értsék az egységes elvek alapján megszabott követelményeket, valamint ezeket a körülményeknek megfelelő differenciálással alkalmazzák. Egyénileg mérlegeljék, hogy a pártba belépni szándékozók megfelelnek-e a párttagokkal szemben jogosan támasztható követelményeknek. Mit vizsgáljon az alapszervezet a felvétel esetén? Mire törekedjen és milyen irányban fejlessze tevékenységét a pártba belépni szándékozó? Az egyik legfontosabb feltétel, hogy az illető végez-e társadalmi tevékenységet valamilyen területen és milyen eredménynyel. Amennyiben ez a tevékenység rendszertelen volt, mi akadályozta ebben, s hogyan tud a jövőben a társadalmi tevékenységbe bekapcsolódni? Szükséges elemezni, milyen az illető közéleti szereplése. Varí-e véleménye a közéletet érintő kérdésekben, s mi tükröződik a véleménynyilvánításban? Milyen a felyételt kérő kiállása a párt politikája mellett? Fontos mérce még a felvételét kérő politikai iskolázottságának színvonala. A párt politikájával való általános egyetértésen túlmenően, miként viszonyul politikánk részkérdéseihez? Már a felvétel folyamatában kell ezt mérlegelve alakítani, hogy párttagként milyen oktatási formában tanuljon a jövőben. Nem közömbös, milyep nézeteket vall a pártba belépni kívánkozó az alapvető világnézeti, ideológiai kérdésekben. Ezért tájékozódni keli olyan irányban, hogy a tudományos marxista világnézet talaján áll-e?! Következésképp hogyan viszonyul önmaga és családja a valláshoz, a szocialista hazafísághoz, az internacionalizmus elvéhez?! A vallásos világnézet, a nacionalizmus, a sovinizmus — s ezt világosan meg kell mondanunk — összeegyeztethetetlen a párttagsággal! Az anyagi termelés területén dolgozó párt- szervezetek a kiválasztásnál tartsák szem előtt, hogy területükről döntő többségben fizikai dolgozók és kisebb mértékben műszaki értelmiségiek felvétele kívánatos. Ügy, hogy közöttük jelentős számban legyenek fiatalok és nők. A szellemi életben működő pártszervezetek elsősorban a kiemelkedő szakmai, társadalmi, közéleti tevékenységet végző alkotó értelmiségiek felvételét tartsák feladatuknak, A magasabb követelmények támasztásából fakad, hogy bármely pártszervezetnek csak annyi embert lehet és szabad felvennie a pártba, amennyi a párttaggá nevelés időszakában az előirt követelmények teljesítésével erre alkalmassá válik. Ez az egyetlen mérce és szabályozó elv akkor / is, ha pártszervezeteink jelentős része esetleg hosszabb időn keresztül nem vesz fel új párttagot. Politikai hiba, ha statisztikai indokokra hivatkoznak és nem arra, hogy az illető az egyik vagy másik követelménynek nem, vagy még alig felel meg. Erre már csak azért is ügyelni kell, mert az elutasítással senkit sem szabad megsértenünk és ^taszítanunk a párttól! nem a számszerű fejlődés nagyság!» a pártépítési munka mércéje! A cél a párttagság szociális összetételének javítása, fegyelmének megszilárdítása, felkészültségének fokozása, a társadalom érdekében végzett önzetlen munkájának és példamutató emberi magatartásának fejlesztése. Dr. Szabó Imre’ az MSZMP KB alosztályvezetője Most igy látják a munkások Egymás munkáját nehezítik meg Nem így fogalmaztak, de amit elmondtak, annak minden betűjéből áradt ez a ki nem mondott gondolat. Olyan nehézségekről, problémákról beszéltek, amelyeknek egy részét. .. De ne vágjunk elébe a dolgozók véleményének. Mondják el ők, a legilletékesebbek. Lipták Józsefné, a huszonkét főt számláló Jegorov-bri- gád vezetője a ZIM salgótarjáni gyárának szereldéjében. A következőket mondja: — Egy—másfél hónap óta kielégítő az anyagellátás. Kisebb problémák azonban most is vannak. Egyes alkatrészek nem az előírt méretre sajtoltak, a zománc nincs beégetve, lepattog. Ha ezeket csak a végátvételnél vesszük észre, akkor újra szét kell szedni. Ennyi idő alatt kettőt össze tudunk szerelni. Ha rosszak az alkatrészek, szólunk a művezetőnek, aki intézkedik. Az előbb említett gondok egy műszakban esetleg kétszer fordulnak elő. Emellett a szerelők is vétenek hibát. Ha a tepsi nem megy be, akkor belenyomják. Nem gondolnak arra, hogy a végátvételnél úgyis észreveszik, visszaadják, nekünk kell újra megcsinálni. — Sok idő vész el az előbb említett hibák miatt? — Nem számoltam, de mostanában, mióta csak mi szereljük a Boecker tűzhelyet — nem sok. Előre tudjuk a progden alkatrész, vagy mire az egyik elfogy, addigra megérkezik a másik szállítmány. — Miért előnyös ez a brigádnak? — Folyamatosan tudunk dolgozni, ami a keresetben is hellyel kevesebb kerül le a szalagról. Fekerestük a saj tolóban Ku- csera Mátyás csoportvezetőt, az egyes brigád vezetőjét. Ö a következőket mondta: Beállítom a gépet, a szerjelentkezik. Ilyenkor havonta számot, utána kipróbálom, 1800—2000 forintot viszünk hogy a technológiai előíráshaza. — Mi a kívánsága? — Csak így maradjon továbbra is. — Jobb anyagellátás kellene, s akkor folyamatosan tudnánk dolgozni. A hegesztők nem győzik alkatrésszel, amit átadnak, minőségileg nem felel meg a követelményeknek. Hol az egyik, hol a másik alkatrész hiányzik, hol meg mind a kettő. A sajtolt alkatrészek pontatlansága miatt sok a selejt, nem tudjuk ez irányú vállalásunkat teljesíteni — kesereg Longauer An- talné, a tizenhattagú Koma- rov-brigád vezetője. — Csökken a keresetük is? — Nem kapunk prémiumot. — Mióta? — Három hónappal ezelőtt fordult elő. Akkor százhatvan nak megfelelően müködik-e? Tíz—tizenöt alkatrészt leel- lenőrzök, aztán megkezdődik a sorozatgyártás. — Közben ki ellenőrzi az alkatrészek méretpontosságát? — Ér.. Száz—kétszáz darab után megnézem, ha nem jó a méret, s észreveszem, akkor abbahagyjuk a gyártást. Ha a gépen van a hiba, akkor azt javítjuk meg, ha a szerszám nem jó, azt cseréljük ki. — Hogyan számolják el az itt dolgozók teljesítményét? — Mennyiségben. Mindegyik siet, mert keresni akar, kapkod, ha sok a selejtje, akkor selejtkárt fizet. Sok elmarasztaló sző érte a hegesztők munkáját, akiknek Lórik Gyula a vezetőjük. Ti- zenketten dolgoznak, három —száznyolcvan forinttal vit- műszakban. Elöljáróban azt tünk haza kevesebbet. Pedig elhiheti: nagyon vigyázunk a minőségre, mert mindannyiunk érdeke. — Mit válaszolnak azok a brigádok, akiktől függ az önök jó munkája, amikor szóvá teszik a hibákat? mondja, hogy nem tud a szereldei asszonyok panaszáról, később elismeri, hogy minden nap jönnek ide, mert bizony sokszor nem jó a minőség. Mentségéül megmutatja, hogy az előző munkahelyen eldeformált anyagból nem tudnak szerszámokra és a gyenge minőségű anyagra hivatkoznak. — Igaz ez? — Erre sajnos, nem tudok ramot, s csak akkor kezdünk válaszolni. Amikor nem jók az a szereléshez, ha megvan min- alkatrészek, akkor Ili—15 tűz— A rossz gépekre, a rossz első osztályú alkatrészt gyártani. Ez igaz, csakhogy a hegesztéssel is baj van. Neheztel azért, hogy ők, mint szakemberek, ugyanannyit keresnek! mint a sajtóiéban dolgozó betanított munkások. Parádi Gyuláné másfél hónappal ezelőtt még maga is brigádtag volt. Mint újdonsült brigádvezető, a következőket mondja: — Tegnap például tíz tűzhellyel kevesebbet állítottunk össze, mert hiányoztak az alkatrészek. Állásidő címén két órát számoltak el. Erre nyolc forintot kaptunk. Ha teljesítménybérben dolgozunk, akkor 22 forinttal lett volna nagyobb a keresetünk. Sajnos, az alkatrészhiány nem mai keletű probléma. E tekintetben a körforgás örökös. A helyzet alapvetően azonban nem változik. — Hogyan képzelné el az ideális munkafeltételeket? — Ha reggelenként az egész műszakra szóló alkatrészmennyiség kifogástalan minőségben rendelkezésre állna. Ez ma még csak mesebeli álom. Az előző üzemrészek munkásainak jó vagy rossz tevékenysége, a munka jó, vagy kevésbé jó megszervezése, az üzemrészek közötti kooperáció színvonala és hatékonysága a szereidében dolgozóknál csapódik le. Itt derül ki, hogy olyan munkáért is kapnak egyesek fizetést, amiért nekik kellene fizetniük, hogy elfogadták. Akaratlanul is felmerül a kérdés: hogyan lehetne a többi üzemrész — sajtoló, hegesztő — anyagi érdekeltségét úgy kialakítani, hogy a szereidében jóval kevesebb legyen a panasz, és több a kifogástalan minőségű alkatrész. V. K. NÖGRÄD — 1973. szeptember 8., szombat
