Nógrád. 1973. szeptember (29. évfolyam. 204-229. szám)
1973-09-04 / 206. szám
Még mindig dolgoznak a távfűtésszerelők az Arany János utcában Döntő esztendő Minden tekintetben, de legfőképpen fejlesztési céljaink sikeres megvalósításában,. Nem panaszkodhatunk! Az esztendő eddig eltelt időszakában több fontos termelő berendezést helyeztünk üzembe. Kezdődik az államosítás 25. évfordulója alkalmából a Budapesti Kötöttárugyár balassagyarmati telepének átadásával, folytatódott a Váci Kötöttárugyár pásztói új részlegével. A legjelentősebb beruházás a FÜTÖBER nagybátonyi gyára volt, amelyet alkotmányunk ünnepe után vettek birtokukba a dolgozók. A listán szerepel még Salgótarjánban a lakberendezési áruház, az új szövetkezeti ABC-áru- ház és irodaház, néhány száz lakás, a Hotel Salgó — hogy csak a jelentősebbeket említsük. Folyik a Salgótarjáni Kohászati Üzemek, a síküveggyár és a bányagépgyár rekonstrukciója. Előkészületben van a Patyolat fejlesztése, a 21-es út építése, az új vásárcsarnok első szakaszának létrehozása. Reménykedünk, hogy hosszas előcsatározások után majd csak megkezdődik Salgótarján közelében, a termelőszövetkezetek társulásával, az új vágóhíd és húsfeldolgozó létesítése. Abban a helyzetben vagyunk, hogy bizonyos mértékig megszűnt a beruházók kiszolgáltatottsága a kivitelező és tervező vállalatokkal szemben. Ez jótékonyan hatott az építők munka- és üzemszervezői tevékenységére. Ettől függetlenül e tekintetben még igen sok a belső tartalék, a lehetőség a hatékonyabb munkára. Erre figyelmeztetnek a kivitelezésben tapasztalható kisebb-nagyobb határidő csúszások. Tehát semmi ok sincs az elbizakodottságra! Sőt az eddiginél körültekintőbb, jobban szervezett munkára van szükség, hogy az ötéves terv. hátralevő részében a tervbe vett fejlesztéseket — amihez pénz is van — időben megvalósítsuk. A megyei párt-végrehajtóbizottság áprilisban megvizsgálta, hogy a beruházással foglalkozó vállalatok, szervek, mit tettek a Politikai Bizottság 1971. június 29-i beruházói tevékenység hatékonyságáról szóló határozatának végrehajtásáért. Ebben szerepelt olyan megfogalmazás, hogy egyes helyeken nem javult kellően a beruházások előkészítésének színvonala, magas a befejezetlen állomány. Alapvetően nem változott meg a helyzet. Ezt erősíti meg a Budapesti Harisnyagyár nagybátonyi telepének új építkezése. A festődé technológiai berendezése körül kialakult huzavona miatt most már szó sem lehet az 1974. évi júliusi határidőről. Egy hónappal ezelőtt az építkezés dolgozói még mindig nem ismerték a hőközpont kivitelezési tervét. Csúszott a garzonház egyes toronyépületének átadása. Félő, hogy erre a sorsra jut a kettes toronyépület és az épület földszintjén elhelyezkedő vendéglátó és szolgáltató egységek átadása is, holott az állásfoglalás a többi között a kommunista vezetőknek ezt javasolja: a folyamatban levő beruházások gyorsabb, hatékonyabb megvalósítását tűzzék célul. Az előbb említett módszerekkel, sajnos, ez nem megy! Régi óhaj, hogy lényeges változás következzék be a beruházó, a lebonyolító, a tervező és a kivitelező vállalatok szocialista kapcsolatában. Ez ügyiben történtek erőfeszítések, azonban az érdekek különbözősége miatt a problémát még szocialista szerződéskötésekkel sem sikerült nyugvópontra hozni. Más az érdekeltsége a, kivitelezőnek — drága és új technológia — más a beruházónak — olcsó és jó technológia. Emiatt a kommunista vezetőknek ajánlott gondolat megvalósítása, hogy nagyobb mértékben törekedjenek a kivitelező, a tervező vállalatok gazdasági kapcsolatainak megteremtésére, ma még inkább csak igen erőteljes kívánság mint valóság. Beért az az intelem is, hogy az együttműködés terén lényeges változásnak kell bekövetkezni — még sok kívánnivalót hagy maga után. Bár e tekintetben valamivel jobb a helyzet, mint az előbb említett esetekben. Ha gyorsabban akarunk előbbre lépni a beruházásoknál, akkor valóban alapvető változásokra van szükség az érdekelt vállalatoknál, szerveknél. Amennyiben nem sikerül a különböző érdekeket mindegyikük közös megelégedésére megoldani, újabb behozhatatlan időt veszítünk el fejlesztési céljaink megvalósításánál. E tekintetben sok keserű tapasztalatunk volt már eddig is. A negyedik ötéves terv indulásakor is egy-, másfél éves hátránnyal kezdtük ezt a munkát és menet közben a különböző tervmódosítások, a hiányos területelőkészítés stb. miatt csak tovább növelték a hátrányt. Ezért ez az esztendő két okból is igen meghatározó további fejlődésünk szempontjából. Először nem mindegy, miként zárjuk a tervciklust, másodszor nem mindegy, hogy milyen előkészítettséggel kezdjük a következő ötéves 'terv fejlesztési feladatainak megvalósítását. Előbbre juthatnánk, ha a hátralevő időben, aki időt nyer csatát nyer gondolat jegyében végeznék munkájukat mindazok a vezetők és dolgozók, akiktől nagymértékben függ a megye gyarapodása, gazdagodása, a dolgozók élet- és munkakörülményeinek javulása.' V. K. Álagútfúrás a La Manche-csatorna alatt Magyar műszer „vezérlésével’ ? Könnyen lehet, hogy megtisztelőén komoly feladatot kap egy kitűnő magyar műszer, a Magyar Optikai Művek giroszkópikus teodolítja. A műszer a maga nemében páratlan tulajdonságokkal rendelkezik: egy szögmásodperces pontossággal képes meg- határozni és tartani az irányt. Amikor például a budapesti metró alagútjának fúrását irányították vele, az egymással szemben elindult három méter átmérőjű furópajzsok négy centiméteres pontossággal találkoztak össze. A magyar lapok is beszámoltak arról, hogy alagút építését tervezik Európa és Anglia a között a La Manche- csatóma alatt. Korábban rendkívül nehéz és bonyolult feladat volt a mélybe .levinni” és ott meg is őrizni a felszínen viszonylag könnyen kitűzött irányt. Ez a teodolit viszont, bármilyen mélységbe eresztik vagy viszik is le, a legkisebb eltérés nélkül azonnal mutatja a felszínen meghatározott megfelelő irányt. Csak annyi időre van hozzá szükség, amíg a műszer leérkezik „munkahelyére”, mert „tudását” változatlanul viszi magával. Ez a tény bírta rá az érdekelt angol vállalatokat és a MOM-ot, hogy megtárgyalják a lehetőségét annak, miképpen lehetne a leendő alagút irányának kitűzésére ezt a kiváló műszert szolgálatba állítani. Még folynak a tárgyalások, de mindenesetre újabb, jól megalapozott elismerést jelentene a nagy nemzetközi tekintélynek örvendő magyar geodéziai műszergyártás számára. ha ez a magyar eszköz irányítana olyan hatalmas technikai ' munkálatokat, ami nyilvánvalóan az egész világ érdeklődésének homlokterébe kerül majd. A pártszervezetek szerepe a mezőgazdaság korszerűsítéséiben A MEZŐGAZDASÁGI termelés rohamléptekkel korszerűsödik napjainkban. Ma már nemcsak arról van szó, hogy a kézi munkaerőt a termelés ágazatainak zömében gépek helyettesítik, hanem egyes munkafolyamatok teljes gépesítéséről, a talajelőkészitéstől a betakarításig. Nem ritkaság, hogy egy-egy mezőgazdasági dolgozó évente több százezer forint értékű terméket állít elő, hiszen ma már a mezőgazdasági dolgozók kezében is hatékony — s egyben igen drága l— eszközök vannak. Ezért egyáltalán nem lehet közömbös, hogy ezeket az eszközöket hogyan használják fel, mennyire viszik előre a termelési technika fejlődését és mennyi idő alatt térül meg a költségük. A munka- és üzemszervezés a termelőszövetkezetekben is a vezetők feladata. A termelőszövetkezetek többségében a gazdasági vezetők éregy munka- és' üzemszervezési kérdésben ugyanúgy akarnak eljárni, mint a gazdasági vezetők, akkor valóban „komplikált” a feladat és a pártszervezetek nehezen oldhatják meg. Ezért lényeges, hogy a pártszervezetek más, elsősorban politikai . oldalról közelítsék meg a feladatot. Etekintetben a pártszervezetek nem alárendelt szerepet töltenek be, hanem hasznos segítői, kezdeményezői lehetnek, illetve kell, hqgv legyenek — a korszerűsítésnek. Ilyen összefüggésben mindegyik gazdasági vezetőnek el kell ismernie a pártszervezet illetékességét, segítőképességét. Fontos tudatosítani, hogy a pártszervezet a párttagok összességét jelenti, amelynek felsőfokú szakképesítésű ag- ronómus, mérnök, közgazdász tagjai is vannak, akik jól értenek a termelésszervezés legbonyolultabb kérdéseihez. Ugyancsak tagadhatatlan az is, hogy az „egyszerű” szövetkezeti tagok rengeteg ilyen zik is a felelősségüket, és kellően élnek a megnövekedett jrí|nyú tapasztalattal rendel lehetőségekkel. Ugyanakkor előfordul még, hogy szervezetlenség miatt állnak a drága pénzen vásárolt gépek, illetve a munkaszervezési hiányosságok miatt megugranak a termelési költségek. Az üzem- és munkaszervezés javítása olyan nagy horderejű feladat, amely, nem oldható meg fokozott politikai tevékenység nélkül. A politikai munka fontosságára utal, hogy ez a tevékenység a tagság életszínvonalát közvetlenül érinti. Mindez indokolja, hogy a pártszervezetek aktív részesei legyenek területükön az üzem- és munkaszervezés fejlesztésének. A mindennapi életben ennek fontosságát kevesen vitatják már, ám ez számos pártszervezet tevékenységében még nem tükröződik. Gyakori ez a vélemény: „A korszerű üzem- és munka- szervezés annyira sokrétű, olyan nagy felkészültséget követel, hogy a pártvezetőség és az egyszerű párttagok nem sokat tudnak segíteni”. Mi az igazság ebben a véleményben? Amennyiben a pártvezetőségek és pártszervezetek egykeznek, és arra is illetékesei; hogy szóvá tegyék a hibákat, javasoljanak és kezdeményezzenek. Gazdaságonként különböző a pártszervezetek feladata: van, ahol a termelés még a hagyományos módon folyik, másutt éppen megtették a kezdeti lépéseket a korszerűsödés felé, mások pedig magas technikai ellátottsággal gazdálkodnak. A pártalap- szervezetnek nemcsak joga, hanem kötelessége is. hogy a taggyűlés napirendjére tűzze a gazdaság fejlesztésének irányát, megvitassa a korszerűsítés legjárhatóbb útjait. A taggyűlés arra hozzon határozatot: mi legyen a feladatuk a kommunista gazdasági vezetőknek ezek megvalósításában. Igen hasznos, ha a párt- szervezet taggyűlésén a gazdasági vezetők beszámolnak jövőbeli elképzeléseikről, vagy a bevezetett új technika működtetéséről, annak gazdaságosságáról. A KÖVETELMÉNYEK felállítása és a beszámoltatás azonban a pártszervezetek teendőinek csak az egyik felét jelentik. Legalább ennyire fontos —ha nem fontosabb—, a munka- és üzemszerveze* korszerűsítése érdekében végzett rendszeres politikai munka, hiszen az új, a fejlett technikát emberek működtetik. Számoá szövetkezetben szívós politikai munkával győzbetők csak meg a szövetkezeti tagok a régi technika vagy a módszerek megváltoztatásának szükségességéről. A régihez való ragaszkodásnak számos oka lehet, mint a megszokottság, az újtól való félelem, de számos szövetkezeti tag esetében a személyes érdek is. A korszérűbb technika, a fejlettebb üzem- és munkaszervezés mellett ugyanazon munkaterületen kevesebb emberre van szükség, tehát egyeseket óhatatlanul más munkakörbe kell helyezni! Az idősebbeknek ez az „átállás” sok nehézséggel jár. A pártszervezeteknek az ilyen emberi vonatkozású kérdésekre is nagy gondot kell fordítaniuk. De más jellegű emberi gondok is adódnak. Így például számos szövetkezetben nem könnyű embereket találni az új gépekre, a fejlettebb, bonyolultabb munkakörökbe, olyanokat, akik felkészültek, megbízhatók, felelősségtudók, áldozatot vállalók. Helyesen teszik a pártszervezetek, ha a gazdasági vezetők elé követelményként állítják, hogy a gépek beszerzése előtt gondoskodjanak kellő számú jól képzett szakemberről. Leghelyesebb, ha a szövetkezeten beiül néznek körül, s a tagok közül választják ki azokat, akik képesek és hajlandók elsajátítani az új ismereteket. CSUPÁN NÉHÁNY olyan alapvető tennivalót említettünk meg, amelynek megvalósítása nagymértékben segítheti a szövetkezetekben a munka- és üzemszervezés fejlesztését. A tennivalók röviden úgy foglalhatók össze: a pártszervezetek kezdeményezzék a termelés korszerűsíté- . sét. s a gazdasági vezetőktől is követeljék meg az ennek érdekében végzendő következetes munkát. Mihők Sándor ^ Nemzetközi sugárvédelmi tanácskozás Az' atomerőművek építésének és a radioaktív izotópok felhasználásának világszerte gyorsütemű terjedése sürgeti, hogy a tudósok az emberi környezetet érő különféle szeny- nyeződések közül mind nagyobb figyelmet fordítsanak a radioaktív sugárzás elleni védekezésnek. Ezekről a feladatokról és a tapasztalatok ösz- szegezéséről a Nemzetközi Atomenergia Ugyökség (IAEA) rendezett fontos szakmai tanácskozást, amely hétfőn kezdte meg munkáját a TIT Bocskai úti természettudományi stúdiójában. Dr. Straub F. Brúnó akadémikus, az Országos Atomenergia Bizottság elnökhelyettese, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség tudományos tanácsadó testületének tagja nyitotta meg a tanácskozást, amelyen 15 európai ország, továbbá Kanada és az Egyesült Államok szakértői vesznek részt és képviselteti magát az Egészségügyi Világszervezet is. A péntekig tartó ülésszakon 19 előadást tartanak a szakemberek a sugárvédekezés megszervezésében és jogi szabályozásában, a sugárszennyeződés mérésében és ellenőrzésében szerzett tapasztalatokról, javaslatokról. Szovjet—amerikai kereskedelem Vlagyimir Alhimov külkereskedelmi miniszterhelyettes vezetésével vasárnap szovjet kormányküldöttség utazott Washingtonba, hogy megtárgyalja a szovjet—amerikai gazdasági és kereskedelmi együttműködés fejlesztésével kapcsolatos valutáris és pénzügyi kérdéseket.; A szovjet—amerikai kereskedelem az elmúlt esztendőben az 1971. évi háromszorosára növekedett. A magas szintű megállapodások értelmében a két ország közötti árucsere ~ az elkövetkező három évben I eléri a 2—3 milliárd dollárt. * Egyesítés, vagy beolvadás? A Ruházati Szövetkezetek budapesti szövetségének lapjában, a 7. sz. híradóban nagyon érdekes írás jelent meg a mezőgazdasági, temelőszövetkezeti és ipari szövetkezeti kooperációról. A cikk kooperációval kapcsolatos fejtegetésével a munkaerőgond megoldásának lehetőségével teljes mértékben egyetértek, azonban annak 4. bekezdése nem teljes mértékben fedi a valóságot. Enyhén szólva, nagyon rossz megvilágításban hozza a nőtin- csi termelőszövetkezetet, amely sérti a termelőszövetkezet gazdáit. Miről is van szó? A cikk szerzője megállapítja, hogy a nőtincsi szövetkezet rövidesen „beolvad” a felsőpetényi termelőszövetkezetbe. Indokként azt hozza fel, hdgy a gazdaság gépudvarában hanyagság, rendetlenség uralkodik, és az egy rosszul kezelt MÉH-te- lephez hasonlít. Feltételezem, hogy a cikk szerzőjének ottjártakor ez így is volt. De úgy gondolom — ez mégsem indok a „beolvadásra”. Ezzel a szóval szeretnék vitába szállni, mert ha elfogadjuk, hogy egyik tsz a másikba beolvad, elfogadjuk azt is, hogy az erősebb felfalja a kicsit. Itt sem erről van szó, hanem arról, hogy a területi együvé tartozás, a gazdasági kényszerűség vezette a termelőszövetkezet gazdáit arra a gondolatra, hogy megvitassák az egyesülés lehetőségeit, vagyis nem „beolvadásról”, és nem kényszerről van szó, hanem a felismert lehetőségek, a gazdaságosabb termelés szükségességéről. Nőtincsnek sok kihasználatlan állatférőhelye van. Felsőpetényben pedig nincs az állatoknak helyük, nem tudnak szakosodni, így termelésük drága, elaprózott. Viszont az egyesülés következtében szinte egyik napról a másikra megvalósíthatják, hogy Felsőpetényben a növendék- és hízómarhákat, Nőtincsen a teheneket szakos- telepeken tudják elhelyezni. De az egyesülés gondolatát segíti a területi szakosodás igénye is, mivel éppen a nógrádi hegyes területeken van ennek igen nagy jelentősége, Szükségesnek tartottam e néhány gondolattal kiegészíteni a híradóban megjelent írást, annál is inkább, mivel az egyesülés konkrét szakaszába érkezett, és sze- "retném eloszlatni azt a fogalmi zavart, amely a beolvadás szóban van. Vagyis a nőtincsi termelőszövetkezet és a szendehelyi nem beolvad a felsőpetényibe, hanem saját érdekeiért egyesül. A szándék mindhárom szövetkezetben a közeljövőben kerül a közgyűlés elé, amely hivatott dönteni a végrehajtásról. P, L. NÓGRÁD — 1973. szeptember 4., kedd
