Nógrád. 1973. szeptember (29. évfolyam. 204-229. szám)

1973-09-30 / 229. szám

Beköltöztek — Én meg kedveském, ház­tartásbeli vagyok, így mond­ják ezt. Most a hét közepén költöztünk át. Végre-valahára befejeződött a rendetlenség, jó helyen vagyunk. Sarankó néninek legjobban a fürdőszoba, meg a meleg víz tetszik. — Tudja, aranyom, még a vízért is úgy kellett kijár­nunk nekünk, az utcára. Ko­lóniaház volt, ez hozzá képest palota. Sarankó Istvánnak ezeröt­száz forint a nyugdíja. — Még az a szerencse, hogy a lakbérünk ugyanannyi ma­rad, mint a régi lakásban. Legalábbis ezt mondták a ta­nácson. Mind a ketten mosolyognak azon, hogy teljesen új bútort hoztak. Akárcsak a fiatalok. — Üj házba nem illik régi bútor. Azokat eladtuk. Két heveröt. fotelt, asztalt vet­tünk. Nagy szekrény nem is Szegedieknél két gyerek van. A nagyobbik tizenegy, a kisebbik hatéves. Most éppen iskolában vannak. — Négy embernek nem szűk ez a lakás? — Jól elférünk. A tanács felkínált Fájlalván egy más­fél szobásat, de inkább ezt választottuk. Oda sokkal több bútor, miegymás kellett vol­na. Így meg nincs adóssá­gunk, a gyerekek nagyon örülnek az erkélynek. A fér­jem lakatos a vegyigépgyár­ban. Én itt a házban fogok ta­karítani. Nem bántuk meg, hogv ide költöztünk. — Legközelebbi tervek ? — Most. hogy megvan a la­kás, és egyenesbe jutottunk, öltözködni szeretnénk, szóra­kozni. ★ ötven család már beren­dezkedett. A többiek is egy­más után jönnek. Az esten­ként kivilágosodó ablakok azt is jelentik, hogy sok család kok, gy be tv b r Esténként messzire világít p garzonház magasba nyúló :pcsőháza Salgótarján, szívé- ,en. Megfémyesedlek az abla- egyre több lakásban d ki a villany. Sokan ztek már. Még többen ;ák ki a mostani sza- batot, vasárnapot a ire, a bútorok hor- ..yakran állnak meg zben teherautók a gar- z bejárata előtt, hozzák lakókat. ★ ifkó Rudolíné házfelügye- kalauzol bennünket. — Százhúsz lakás van ebben szárnyban, ötvenben már aknak is. Egy a szerencsénk, a liítszerelő is itt lakik a ti­zenötödik emeleten. Remélhe­tőleg, nálunk nem lesz sokáig baj a lifttel... Piíkóék voltak az első la­kók. A fiatalasszony férje az Ingatlankezelő Vállalatnál gépkocsivezető, 5 a megyei tanács mögötti óvodában dol­gozott Nemtiből jártak be nap mint nap, ott laktak az anyósáéknál. — Van egy négyéves kis­fiam, alig láttuk a gyereket Szinte el sem akartuk hinni, hogy sikerült a lakás. Azóta már szépen beren­dezkedtek. Televízió, három heverő, szép szekrény. Még a virágállványnak is jutott hely. Vettek új rádiót, széke­ket. _ Sokáig rendezkedtünk, a ztán végül minden elfért. Már megszoktuk, megszeret­tük ezt a lakást, el sem men­nénk. + Az ötödik - emelet 2-es szá­mú lakásába csöngettünk be. Mosolygós, fehér hajú néni nyit ajtót. Sarankó Istvánéit, a Bartók Béla útról költöztek a garzonházba. A férje bá­nyász volt, 4 éve nyugdíjas. kell, van itt beépített A te­levíziót meg a lányom adta. az se hiányozzon. Sarankó néni még hozzáte­szi: — Azért egy pár szép sző­nyeg nem ártana, meg egy olyán kis polcos szekrény. — Megszokták a liftet? — Meg bizony, nem boszor­kányság az. — Visszaköltöznének-e a régibe? — Már nem. Ez jó is. szép is, nekünk legalábbis. — A hetedik emeleten Sze­gedi Sándoréknál éppen szög- beverők vannak. Szegediné magyarázza: — Ezekbe a falakba egysze­rűen nem lehet egyetlen szö­get se beütni. Csak szakembe­rek tudják „belőni”, örülök, hogy jöttek, mert addig se falvédőt, se képet nem tud-— tunk feltenni. Mindjárt ba­rátságosabb lesz a szoba. A kis család a tűzhelygyári kolóniából költözött ide. — Tizennégy évig laktunk ott. A nap soha nem sütött be, fürdőszobára is nagyon vágyódtunk. kényelmesebben, jobb körül­mények között, a régire csak emlékezve él ezután... Cs. E. íívf-,* Négyszemközt .\ósr»*í««li $án<lori*sa A K AIIA NCSBERÉNYBÖL kivezető út szélén még zöldek a fák. A tölgyekről is csak imitt-amott hullanak a leve­lek. A múzeum előtt a talap­zaton szarvas és vaddisznó. A nemes és a gonosz. A terem­ben hatalmas domborzati tér­kép. Kis vörös lámpákkal. A Vörös Hadsereg Nógrád megyét felszabadító útját jelzik. Bel­jebb egy kis szoba. Nógrádi Sándornak, a dicsőséges par- tizánvezérnek .egykori pa­rancsnoki elhelyezése. Állok a durva fából készült asztal mellett, nézem a falon elhe­lyezett partizánzászlót, s a vaskályha mintha most is me­leget árasztana. Éppen ezért a vaságyon levő durva pokróc már nem is hiányzik. A falon fényképek, térképek és ne­vek, akik tagjai voltak Nóg­rádi Sándor partizáncsoport­jának. .. Nézem a fényképet. Ügy érzem, most négyszem­közt ülök Nógrádi Sándorral, a forradalmárral, a partizán- vezérrel, a kommunistával, ö meséli, vagy én idézem az em­lékeket? Nem tudom. De idéz­zük a történelmet... 1944. október 8. Nógrádi Sán­dor már nem elégedett meg azzal, hogy politikai-nevelő munkát végezzen a magyar hadifoglyok között. Azt kérte: engedélyezzék, hogy személye­sen is részt vehessen a fasiz­mus elleni harcban. S ezen a napon repülőgépbe 6zállt, s a Zólyom melletti Try Dubi ka­tonai repülőtéren ért földet.. Hosszú volt az út amíg 1944. december 7-én a 27 főből ál­ló csoport Lpolytamóc mellett átlépte a magyar határt, s a karanosberényi vadászházba 1944. december 14-én elfoglal­ta harcálláspontját.. A cso­port egyre nagyobb. Mind több katona csatlakozott a csoport­hoz, de jelentkeztek az erdő­ben levő bányászok, munkások is. Alig egy hét elteltével, de­cember 20-án, a csoport már egységgé alakulhatott... Csak két nap telt el, s december 22- én az egység a Monosza-hegy- ség tövében fekvő Abroncsos- pusztára tette át a székhelyét.. Egyre biztatóbb hírek érkeztek a szovjet katonák harci sike­reiről. Felszabadult Salgótar­ján is. A visszavonuló néme­tek december 28-án Abron- csospusztára törtek. Itt került sor az utolsó ütközetre. A ta­nya körül lezajlott éjszakai, majd azt követően a Monosza erdőségében egész nap folyó harcokban hósi halált halt több magyar és szovjet parti­zán. A Nógrádi egység 1944. december 29-én egyesült a fel­szabadító szovjet hadsereg­gel. .. Ilyen egyszerű lenne min­den? Nem! A Nógrádi-parti­záncsoport küzdelme a legszo­rosabban összefüggött azzal az ellenállási mozgalommal, me­lyet Nógrád megye kommunis­tái a Horthy-rendszer egész ideje alatt folytattak és amely 1944 végén több helyütt csa­pott át fegyveres harcba. Nézem a szoba falát. A pa­rancsnoki szoba bejárat mel­letti falán Nógrádi-emléktatoló szemlélteti a csoport Nógrád megyei útját. Az emléktabló térképén kapott helyet az ipolytamóci átkelés helyén emelt szobor, a karanesberé- nyi vadászház és az abroncsos- puszbai emlékmű fényképe. A térképet a Nógrádi-partizán­csoport esküszövege, a csoport törzsalakulatának névsora, s az abroncsospúsztál ütközet­ben elesett két Nógrád megyei partizánnak, Bandúr Árpád­nak és Va lesek Józsefnek a fényképe keretezi... ELINDULOK EBBŐL a tör­ténelmet sugárzó szobából. Az emeleti feljárótól jobbra eső szoba dokumentumok, tárgyi emlékek segítségével azt ele­veníti fel, hogy Nógrád me­gye munkásosztálya, dolgozó népe az 1919-es Tanácsköztár­saság dicső harcainak példáját követve, bátran szembeszállt a népelnyomó ellenforradalmi rendszerrel és a népünket romlásba döntő fasiszta hábo­rúval. A legkülönbözőbb do­kumentumok mellett, a fegy­veres partizánharcokat bemu­tató tablók között ott van a partizánbábú, melyet a Nóg­rádi-partizáncsoport tagjainak elmondása alapján magyar és szovjet katonai öltözékkel lát­tak el... Külön helyet kap a Szlovák Nemzeti Felkelés, bizo­nyítva, hogy ahhoz is nagy számban csatlakoztak a ma­gyar katonák, partizánok, köztük számos Nógrád megyei is... Még ebben a teremben látható a magyar bánya-mun­kásság antifasiszta küzdelme is, mely közül kiemelkedik a karancslejtősi bányászok el­lenállása. 1944. novemberében J ól bevált gyakorlat ná­lunk, hogy időszakom- Ikémt elővesszük a párthatá­rozatot és a testület megvizs­gálja a határozat végrehajtá­sát, a célkitűzések teljesíté­sét. Ez történt ezen a héten is. A megyei pártbizottság szerdai ülésén megvizsgálta a Központi Bizottság 1972. no­vember 14—15—i állásfoglalá­sa nyomán tett megyei in- tézlkedéseket és meghatározta a legfontosabb feladatokat. Az egész napos tanácskozás legfontosabb következtetéseit ügy lehetne összegezni, hogy eredményesen megvalósítjuk gazdaságpolitikai céljainkat, a szocializmus építése jó ütemben halad. Fejlődés és eredmények jellemzik mun­kánkat, de objektív akadá­lyok és szubjektív hibák is gátolják előrehaladásunkat. Erőt és biztatást sugároz a közös munka eredménye, de figyelmünket inkább a hiá­nyosságokra összpontosítsuk, mert azokból lehet a felada­tokra következtetni. Tükröt tart elénk a megyei pártbi­zottság ülése és ezzel a tü­körrel szembe kell nézni. Ez a tükör nem szépít és nem torzít, a valóságot mutatja. Történelmi hátteret ad, fé­nyét jelenünk lényeges vo­násaira irányítja és elénk ve­títi jövőnket. Korszerűsödött megyénk ipara, 'javult ágazati szerke­Töretlen út, egyértelmű feladatok zete és területi elhelyezkedé­se, az eddigi foglalkoztatási gondokat sikerült megoldani, jelentősen javultak a mun­kások élet- és munkakörül­ményei. A Központi Bizott­ság novemberi állásfoglalásá­nak hatására feladataink tel­jesítése meggyorsult — így summáz megyénk pártbizott­ságának értékelése. Tényeket és érveket idéz­hetnénk az ipar, a mezőgaz­daság és más ágazatok fej­lődésének igazolására, de nem szükséges, mert a való­ságról bárki saját szemével meggyőződhet- Pedig nem is olyan régen mennyi aggályos­kodást hallottunk, hogy a népgazdaság szerkezeti alakí­tása alig egyeztethető össze a megyei érdekekkel, a szénbá­nyák megszűnése tömeges munkanélküliséget okoz, a gazdaságirányítási reiorm és a tervgazdálkodás összefér­hetetlen, egyesek R jKilitikai és a gazdasági tényezők nagy ellentmondásait tették szóvá. Ezzel szemben mi a valóság? Az, hogy megyénk új üzeme­ire 1,2 milliárd forintot for­dítottunk, folytatódik az új üzemek telepítése, és a légi­ek rekonstrukciója. A szénbá­nyászat visszafejlesztése szükségszerű népgazdasági program szerint történik, em­berségesen. nyugodt politikai légkörben valósul meg. Nincs munkanélküliség, aki egész­séges, és tenni akar, az dol­gozhat, boldogulhat. Az új mechanizmus miatt nem hullottak sem régi, sem új fejek. Az ország és me­gyénk lakosságának életszín­vonala az elmúlt években to­vább javult. A párthatároza­tok nyomán tett intézkedések kedvező hatása különösen 1973 első felétől jelentkezik. Megyénkben március hónap­ban 30 ezer dolgozó bérét emelték. A 80 millió forintos kifizetés átlagosan 10 száza­lékos bérnövelést jelent. Ja­vult a lakáshelyzet, az eddigi­nél több munkás költözhet új otthonába. Egészségesebbek, jobbak a munkakörülmények, a politikai és a gazdasági munka eredményeként javult a közhangulat A Központi Bizottság no­vemberi állásfoglalásából és a megyei pártbizottság legutób­bi üléséből egyértelmű követ­keztetést vonhatunk le. Nincs és nem lehet külön gazdaság­politika. A gazdaságpolitika nem választható el a párt egységes politikájáról. Az in­tézkedések és a tennivalók szerteágazó sorát egységes szemlélet, pártunk követke­zetes politikája ötvözze szer­ves egésszé. Nincs szükség a X. kongresszuson és a megyei pártértekezleten meghatáro­zott politika változtatására. Csak kiigazításokról lehet szó, ott ahol a helyes irányvonal­tól eltértek, ahol a helyes el­vet a gyakorlatban nem jól alkalmazzák. A párthatározat következetes végrehajtását kell megkövetelni és sürgetni. Az intézmények és a válla­latok intézkedési tervet készí­tetek a párthatározat végre­hajtására. Ismét elő kell ven­ni az intézkedési terveket, vizsgálják felül azokat, számol­tassák el a felelősöket, hogy mit tettek és mit mulasztot­tak. A pártbizottság ösztönzi a pártszervezeteket és a gaz­dasági vezetőket: vizsgálják meg ismételten a hatéko­nyabb gazdálkodás, az üzem- és munkaszervezés feltételeit és lehetőségeit és a változó körülményeket a lakosság igé­nyeihez, a piac követelmé­nyeihez, de mindenekelőtt a párthatározatokhoz igazítsák. Kérdezzék meg és vegyék jobban figyelembe a munká­sok véleményét, javaslatait. Használják ki a kedvező poli­tikai légkört, főleg a pártta­gok és a munkások kezdemé­nyezéseit igényeljék. A közös feladatok megoldása érdeké­ben a dolgozók egyre széle­sebb rétegét vonják be. Szé­lesítsék az üzemi demokrá­ciát, mert minden gazdasági intézkedés az emberért, az emberek javára történik. A helyes szemlélet formálásának és a hatékonyság fokozásának tartalékait és újabb lehetősé­gei az üzemek ben adottak. tennivalókat íelsorol- *1 ta és összefoglalta a megyei pártbizottság, azokat lapunk szeptember 27-én rész­letesen közölte. Hosszabb tá­vú, kedvező folyamat kezdő­dött, a következő időszakban arra van szükség, hogy a fel­adatok idő- és fontossági sor­rendjét, valamint a megvaló­sítás módszereit, feltételeit és a végrehajtás felelőseit meg­határozzák. Ez politikai fel­adat, a javából. Ezért ennek szervezése, irányítása a párt- szervezetekre tartozik. A he­lyi feladatokat csak helyben, a vállalatnál, gz üzemben kell és csakis ott lehet elvégezni. Ezt nem szabad sem felfelé, sem lefelé áthárítani. Végez­ze mindenki feladatát legjobb tudása szerint, önmaga és a közösség javára. Dr. Fazekas László a karancslejtősi bányában több mint háromszáz bányásj vonult le és tagadta meg a hadimunkát. Az ellenállást a németek letörték, öt. bányászt es két katonát kivégeztek. Ismét négyszemközt találom magiam Nógrádi Sándorral. A szvjatosinói partizániskola éle­tét bemutató képeken ott vart Nógrádi Sándor. Aztán térkép, melyen a Nógrádi-csoport ma­gyarországi és szlovákiai tar­tózkodási helyeit tünteti fel 1944. október 8-tól december 28-ig... És a tablók. Fényké­pek, dokumentumok a megin­dult új életről, a Magyar Kommunista Párt szervezésé­nek első lépéseiről. Birtokle­vél. Földet többet vissza nem adunk plakát és sok-sok más dokumentum... Megilletődve lépem át art- nak a szobának a küszöbét, amelyik Nógrádi Sándor egy­kori dolgozószobáját eleveníti fel. Szinte újra megjelenik előttem nagyszerű alakja. Nógrádi Sándoré, aki 18941 május 14-én született Füleken, aki gyermekéveit Szécsényben töltötte. A rézesztergályos ta- nonc, a losonci gépgyár dolgo­zóinak főbizalmija, a dél-szlo­vákiai általános sztrájk főszer-: vezője, a Kommunisták Ma­gyarországi Pártjának a tagjai a Magyar Vörös Hadsereg ka­tonája. a bebörtönzött kom­munista, később a Vorwärts és a Rudé Právo illegális szer­kesztője. Szinte filmszerűen peregnek előttem az esemé­nyek. Párizs, Belgium, Svájc, a spanyol polgárháború, ahol három ízben is járt. Majd a Szovjetunió, s szinte ma is hallom a moszkvai Kossuth- adó adósát, ahol mint belső munkatárs dolgozott A gon­dolat — nem tehetek róla — ismét visszakanyarodik 1944. májusához, amikor a magyar partizánmozgalom szervezése­vei bízták meg... Nézem a dokumentumokat. Egy nagyszerű ember egész életútja áll előttem, most már a felszabadult Magyarorszá­gon. Szinte hallom a hangját az ideiglenes nemzetgyűlésben, vagy mint a Magyar Kommu­nista Párt észak-magyarorszá­gi kerületi titkáráét. Magam előtt látom az Iparügyi Minisz­tériumban, ahol szervezte a széncsatát. Látom, mint a néphadsereg politikai főcso­portfőnökét, a honvédelmi mi­niszter első helyettesét. S mintha ma is ott lenne ■ Pe- kingben, Hanoiban, mint ha­zánk nagykövete. Hallom a "lángját, amint emberségesen beszél az MSZMP Központi El­lenőrző Bizottsága elnökeként. És hallom 1971. január első napjaiban felcsendülő gyász­zenét, ott a Munkásmozgalmi Panteonban... NÉGYSZEMKÖZT ülök Nógrádi Sándorral. Ügy érzem, hiszen előttem a fényképe. És eszembe jut Nógrádi Sándor nemcsak megyénk szülötte volt, hanem élete során jelen­tős tevékenység fűzi Nógrád megyéhez. Maga írja önmagá­ról: „..ja Tanácsköztársaság idején szerzett benyomásaim, tapasztalataim tudatosították bennem végérvényesen azt az utat, amelyen járnom kell...” Élete végéig, ha sokszor gö­röngyös Is volt ez az út, de azon járt. Somogyvári László NOGRAD - 1973. szeptember 30„ vasárnap 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom