Nógrád. 1973. szeptember (29. évfolyam. 204-229. szám)
1973-09-01 / 204. szám
» \ VENDÉ Ez a vendégeskedés 'kissé fel tér a megszokottól. Nem otthoni kényelem, hanem a hivatali ■ szaba szabvány berendezése vesz körül. Nincs terített asztal, kellemes, semmitmondó fecsegés, helyette az asztalon iratcsomók, beszámolók, tervek, meggondolt mondatok. A házigazda ráadásul kénytelen lesz megsérteni a vendégjogot, mert később értekezletre várják, s akkor elbúcsúzik a látogatóktól. Tóth Istvánhoz mégis érdemes volt vendégségbe jönni. — Nehéz valakinek önmagáról beszélni. Talán elfogult magával szemben, talán nem, öe a lényeg ugyanaz. Minden eseményt, minden tényt a salat szemszögömből láttatva mondok el. Lendül egy papírköteg az asztalon átkerül a többi tetejére. Azután az egész a fiókba. És még mindig csak annyit tudunk a vendéglátóról, hogy a Drégelypalánki közös községi Tanács elnöke, nyertkor mindig illik megkérdezni mióta tanácselnök, mennyi ideje foglalkozik a község ügyeivel. A közhelyszámba menő kérdésre érdekes a válasz: — Az elmúlt év június elsejétől megbízatással kerültem ebbe a munkakörbe. Azelőtt megyei tanácstag voltam így kerülhetett egyáltalán szóba, hogy engem jelöljenek ideiglenesen. Akkor, mikor a hivatalba kerültem, Drégelypalánk meg nem volt közös tanácsú Honttal és Ipolyvecével. Ez az összevonás csak áprilisban, az idei választások után történt meg. — Ez alatt az idő alatt viszont elvégzett egy tanfolyamot. — Igen, ahogy mondani szokás, még friss a tinta a „Nem magamról, a községekről szeretnék beszélni” papíromon. Ez év február elsejétől elvégeztem azt az 5 hónapos tanácselnöki tanfolyamot. Június végéig voltam Szombathelyen. Ahogy a tinta friss, olyan ropogósán új vagyok én is ebben a beosztásban. Előbb mint megbízott elnök, később — áprilistól — mint a közös tanács választott elnöke, még igen kevés időt töltöttem az államigazgatási apparátusban. Sok időbe telik, amíg töviről-hegyire kiismerem magam saját községem dolgaiban. És így. hogy 5 hónapot nem töltöttem itthon, igazán van mit bepótolni. Az az egy szerencse, hogy a tanácson dolgozók régi, összeszokott, ég remekül dolgozó kollektívába tartoznak, és ez megkönnyíti a feladatomat. — De inkább a községekről beszéljünk. Hiszen több érdekeset tudok a mindennapi munkával kapcsolatban mondani, mint magamról. Kár volt úgv szerénykednie az előbb, hogy nem ismer még, csak igen keveset a községek életéből. A tanfolyam elméleti tudást adott. Tóth Isván pedig azóta igyekezett a gyakorlatit is megszerezni. — Ha megkérdezik, milyen fontos, költséges munka vár a következő években á közös tanácsra, azonnal a vizet felelem. Ipolyvecén van törpevízmű, Drégelypalánk és Hont viszont nagy hiányát szenvedi a jó víznek. Hét lehetőségünk van. Vagy csatlakozunk a dejtári vízmű építéséhez, amely majd a Lókos-patak vizét használja fel, vagy készítünk egy önálló törpevíz- művet. Az utóbbi — a tavalyi tervek szerint! — több, mint 9 millióba kerülne, a csatlakozás viszont jó 2 millió forinttal még ennél is többe. A járási hivatal vezetői hamarosan végeznék egy területbejárást, akkor eldől, melyik megoldást válasszuk. A munka persze évekig tart majd, anyagi támogatást kérünk hozzá, és később bekapcsoljuk Hontot is a hálózatba. Szerethet-e egy ember csak hivatalból egy községet? Azért, mert elnök? Nem valószínű. Pedig Tóth István még csak nem is nógrádi. Győrből került ide. A korábbi munkája olyan volt. hogy megjárta a „végeket”. Itt telepedett le, ide köti a család. És most már az új munkaköre is. Orosz Júlia Csak vitatkozni kevés Á szarvasmarha-program meghirdetése után a termelőszövetkezet vezetői között általános beszédtéma volt, hogy a megyei fejlesztési alapból melyik tsz részesül támogatásban istállójuk felújítására, korszerűsítésére. Szenvedélyes vitákat idézett elő, amikor ismertté vált a megyei tanács döntése a hozzájárulás odaítéléséről. A fejlesztési hozzájárulásban részesült termelő- szövetkezetek vezetői fogad- koztak, hogy a megvalósítás érdekében minden lehetőt elkövetnek. Ma mégis az tapasztalható, hogy a kivitelezés még meg sem kezdődött, sőt a tereskei tsz-nek kiviteli terve sincs. A program végrehajtását a napokban vizsgálta meg a járási állattenyésztési felügyelő, aki megállapította, hogy Két- bodonyban a két növendékistálló korszerűsítése és a két karám készítése még el sem kezdődött. Felsőpetényben a központi majorban levő ellető, borjúnevelő rekonstrukciója terv hiányában nem indult meg, pedig itt még ezer köbméteres palánksiló építését is ebben az évben kell befejezni. De hasonló a helyzet Nézsán is. Itt sem kezdték meg a száz férőhelyes növendékistálló felújítását. A kőszegiek pedig most gondolkodnak azon, hogy saját erőben vagy vállalati kivitelezésben végezzék a növendékistálló korszerűsítését és a palánksiló építését. Közismert, hogy a növény- termesztés nem csupán traktorosok energiáját köti le, hanem a vezetők is ide összpontosítják munkájuk nagy részét. Azonban a nagy betakarítási munkák mellett sem hanyagol-j ható el a gazdaság egyéb ágazata. Az idő sürget. Lassan az év vége közeleg, és minden terv csak annyit ér, ameny- nyi abból megvalósul. Ha az ütem nem gyorsul, félő, hogy z szarvasmarha-program megvalósulását ilyen tekintetben veszély fenyegeti. A gazdaság vezetői helyesen tennék, ha felülvizsgálnák a végrehajtás jelenlegi állapotát és intézkednének annak meggyorsítása érdekében. P. L. Eftészul-e határidőre? Versenyfutás A képen látható új huzalhorganyzó vasszerkezeteit Dunaújvárosból szállították ide és 8, Kohászati Gyárépítő Vállalat dolgozói szerelik össze. Október végére olyan állapotba kerül az épület, hogy novemberben már hozzákezdhet nek a technológiai szereléshez Két meggondolásból: először, hogy tájékoztatni tudják a dolgozókat, másodszor; adott esetben segítségüket kérjék a rekonstrukciós munkák sikeréhez — tárgyalta a Salgótarjáni Kohászati Üzemek szakszervezeti tanácsa legutóbbi ülésén a hogy a végső határidőt, 1974. február 1-ét tartani tudják. Ezt bizonyítja a szerelési ütemterv is, amelyet a Kohászati Gyárépítő Vállalat és a szerelő munkát végző ÖSKÖ osztrák cég képviselői állítottak össze. Ennek alapján 1974 februárjáhuzalműben folyó rekonstruk- ban megkezdődik a próbaüze- ciós munkálatokat. Péter Pál melés. fejlesztési osztályvezető elő- - terjesztése alapján alakult ki a vita, az eszmecsere. Nagy a tét Ha előbb megvalósul a beruházás, annak elsősorban a gyár dolgozói látják a hasznát. Ezért egyre több azoknak a száma, akik sajátjukénak érzik a rekonstrukciós beruházás:, eddigi sikereivel, gondjaival, problémáival együtt és készek az eddiginél is többet ten íi, cselekedni. Érthető, mei*t nagy a tét, ezért nagy a versenyfutás az időveL A huzalpácoló csarnokát építészetileg sikerült olyan állapot oa hozni, hogy áprilisban az osztrák vezetőszerelők bevonásával a Kohászati Gyár- épí'ő Vállalat szakemberei hozzákezdhettek ’ a technológiai szereléshez. Azóta befejeződött a kördarupálya technológ: ai szerelése, az osztrák cég képviselői pedig hozzákezdtek a savszigetelési munkák elvégzéséhez, a technológiai kádak burkolásához. A napokban kapcsolódik be a munkába a nyugatnémet Kerám Chemie cég is. Ennél az épületnél a Nógrád megyei Tanácsi Építőipari Válfél hónapra tervezett szerelési idő jelentős lerövidítése céljából megszervezik a két műszakot, megfelelő számú szakember beállításával. Erre az időre a csarnok is olyan állapotba kerül, hogy nem akadályozza a csehszlovák szakemberek és magyar társaik munkáját. A számítások szerint itt is megvan a lehetősége annak, hogy az előbb említett munkálatokat az év< végéig befejezzék és jövő éy elején hozzákezdjenek a próbaüzemeltetéshez. Optimizmus — indokolt aggódó» Bizakodás jellemzi a szaíag- nemesítő beépítését is. A nyugatnémet Rau Böing cégtől vásárolt szalagnemesítő kemencesor beépítési tervét a gyár tató gyárrészleg dolgozóira szerkesztési osztálya részben bízták, míg a földkiemelési már elkészítette, az alapozási munkálatokat az AGROFIL munkálatok elvégzésére a Sál - Építőipari Szövetkezet vállalta, gótarjáni Építő • és Tervező Ez a meg&ldás előnyös volt, Ktsz vállalkozott. A kemencemert egy hónappal előbb ké- sor és a hozzátartozó berendeSegíts magadon, jobban jár»% Ezzel a közmondással lehetne röviden összefoglalni a huzalhorganyzó építésének eddigi történetét. Mivel az év elején a volt rúdvaspácoló és a még meglevő épületrészek bontása vontatottan indult, a gyár vezetősége úgy döntött, hogy ezt a munkát helyi erőkkel végzi el. A bontási feladatokat a karbantartó és szolgálszültek el a tervbe vett munkák, ugyanakkor olcsóbba került, mint ahogy a Kohászati Gyárépítő Vállalat vállalta volna. Ezen felbuzdulva a gyár vezetősége azon fáradozott, hogy zések elszállítását a külföldi cég már meg is kezdte. Most azon munkálkodnak, hogy a nemesítősort mielőbb üzembe, tudják helyezni. Szükség van erre, mert a nyereséget a tervezettnél jobban csak akkor a huzalhorganyzó csarnokának tudják növelni, ha e berendeépítését is saját hatáskörébe vonja. Sajnos, ez nem sikerült! A gyárépítők kijelentették: csak technológiai szerelésre kész csarnokban hajlandók elvégezni a munkát. Ennek kivitelezését az AGROFIL Építőzés segítségével mind mennyiségben, mind minőségben növelik a nemesített szalagacélok termelését. 1 ■ Jelentős viszont a lemaradás a neutralizálónál. A gyár vezetői nem igen bíznak ablakit viszont nem teljesítette iPari Szövetkezet csak dec cm- ban, hogy az Egri Közműépítő köt Nézettségét. A határidő má: lejárt, de még ma sincs kész a regenerálódó torony 9 mézeres szintjén a vezérlőhelyiség, ugyanitt befejezetlen négy betonkád építése, nem készült el a csarnok és a torony kopolit üveggel történő bér végére tudta volna biztosítani. Ez a határidő viszont nem felelt meg a gyárépítőknek. Ezért ők kezdtek hozzá a csarnok kivitelezési munkálataihoz. Ebben az tij üzemben a technológiai szerelést október elbúj kolása. Ennek ellenére sején kezdik meg a csehszlo- olyan vélemény alakult ki, vák szakemberek. A négy és Az öreg juhasz. Végh József (Diósjeno) felvétele SZOVJETUNIÓ Szakmunkásképzés magas szinten Sok szovjet fiatal nem kevésbé vonzónak találja a középfokú szakiskolákat, mint a rendes középiskolát. Ennek több oka van. A 3—4 éves ipari szakiskolák végbizonyítványa a rendes középiskolai végzettség megszerzését is tanúsítja és bármely főiskolára vagy egyetemre lehetővé teszi a felvételt. És ami a fő: az ipari szakiskola jó szakmát ad. Űj típusú iskola ez és távlatainknak különös figyelmet szentelt beszédében Alek- szandr Bulgakov, a Szovjetunió Minisztertanácsa mellett működő Szakoktatási Bizottság elnöke, aki a közoktatás kérdéseiről terjesztett beszámolót a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elé. 1975-re már a középfokú szakoktatásban részesülő tanulók 40 százaléka ezekben a középiskolai jellegű ipari szakiskolákban tanul majd. A középfokú ipari szakiskolákat a Szovjetunióban az ifjúmunkásképzés legnagyobb táv latokat nyújtó formának tekintik. Moszkvában és Le- nir.grádban, Üzbegisztánban és Lettországban, továbbá olyan iparágakban mint a szénbányászat és a kőolajtermelés, a talajjavítás, és a víz- gazdálkodás, át kívánnak térni a középfokú ipari szakiskoláira, mint a szakmunkásképzés kizárólagos formájára. A jövőben Szovjetunió-szerte ez lesz az általános. A szovjet ipari szakképzés aranyairól a következő adatok tanúskodnak: az üzemi és ipariskolák rendszerében a szovjethatalom évei alatt 31 mi ilióan szereztek bizonyítva lyt, jelenleg pedig 5700 különféle típusú ipari szakiskolában 2,6 millió fiatal 1100 féle szakmát tanul. Ezekben az iskolákban a szakmai tárgyakon kívül társadalmi ismereteket,. politikai gazdaságtant, üzemgazdaságtant, jogi alepismereteket és esztétikát is oktatnak. A középfokú ipari szakiskoláik tantervének további javí-, tásában a szovjet Művelődés- ügyi Minisztériumon kívül a Tudományos Akadémia és számos népgazdasági ág tudományos kutatóintézete is közreműködik. Ez biztosítja, hogy az általános műveltség követelményeit kellően összeegyeztessék á fiatal munkások szaktudása iránti követelményekkel. Széles körűen ismert, milyen segítséget nyújt a szovjet ipari szakoktatási rendszer több szocialista és fejlődő országnak hazai szakmunkásgárdájuk kialakításához. A Szovjetunióban és külföldön szovjet oktatók több mint 150 ezer szakmunkást képeztek ki az utóbbi évek folyamán ezen országok számára. E téren további fejlődés várható, ami bizonyára öregbíteni fogja a szovjet ipari szákoktatási rendszer jó hírét. Anatolij Sztreljanij Vállalat az év végére eleget tesz szerződésben vállalt kötelezettségének, bár ígéretben továbbra sincs hiány. Az építkezés sokrétű, bonyolult, váratlan buktatókkal zajló munkájában egyre gyakrabban vetődik fel a kérdés: lesz-e elegendő szakember az új berendezések kezeléséhez, azok karbantartásához. Szó van arról, hogy az új horganyzó üzemeltetésének biztosítósa érdekében több szakember Csehszlovákiába megy tapasztalat- cserére. Ez a megoldás kevésnek látszik. Szükség volna egy konkrét intézkedési tervre, amelyet az érintett üzemek, valamint a műszaki és munkaügyi főosztály vezetői állítanának össze. Mit vállal a szakszervezet ? A tanácsülés tudomásul vette az osztályvezető jelentését, elfogadta a kérdésekre adott választ, s megállapította, hogy a dolgozók örülnek a rekonstrukciónak, mert úgy vélik, jobb munkakörülmények közé kerülnek, tovább csökken a nehéz fizikai munka aránya. A szakszervezeti tanács, iiletve szakszervezeti bizottság vállalja. hogy a szocialista brigádok közreműködésével, ahol szükség lesz rá, a továbbiakban is segít társadalmi munkák szervezésével, hogy az új létesítmények minél kevesebb pénzbe kerüljenek és lehetőleg határidőre valósuljanak meg. V,K. ' NÓGRÁD — 1973. szeptember 1., szombat
