Nógrád. 1973. szeptember (29. évfolyam. 204-229. szám)

1973-09-25 / 224. szám

■ Képernyő előtt £>mbet*1elen$éq és humánum Jól kezdődött az elmúlt mű­sorhét, és jó volt a befejezés — ezúttal Shakespeare szavai­val különösen érvényesen: minden jó, ha jó a vége. Kedden este a budapesti Thalia Színház előadásában ismerhettük meg Josep Hel­ler: Irány New Haven című színművét. Különös dramatur­giai alkotmány a 22-es csap­dája című közismert regény szerzőjének színpadi műve. S nemcsak dramaturgiájában az, de tematikájában is. A szín egy képzeletbeli amerikai tá­maszpont, melynek személyze­te szisztematikus kltervelteég- gel indul rendszeresen tömeg­pusztító útjára békés városok ellen A lelki Ismeret válságá­nak vetülete ez a dráma, melyben a parancs vak kiszol­gálója is áldozattá válhat a láthatatlan felsőbb hatalom keiében. Az előadásban Inke László. Mécs Károly. Harsá­nyt Gábor, Téndor Lajos. Ka- utzky József, Végvári Tamás nyújtott rendkívül erőteljes alakítást, az egyetlen női sze­repben pedig Esztergályos Ce­cília játékosságában is drámai formálását kell megemlíteni. Szerdán este Szakonyl Ká­roly két egyfelvonásosát lát­hattuk. Mindkettő életlzü alap­helyzetekre épül, de mindkettő valami furcsa és érthetetlen képi szimbólumba fullad. Kar értük, mert Rutkai Éva, Lati- novits Zoltán, Szemes Mari és Kállai Ferenc igazán remek alakításokkal szolgálták a kis játékokat. Csütörtökön befejezéshez ér­kezett az Országutak című NDK tévéfilmsorozat. A rend­kívül ígéretes kezedet után a folytatás, főként a befejezés meglehetős csalódást keltett. A mezőgazdasági szövetkezés ábrázolásának itt látott sema­tikus ábrázolásán már rég túl vagyunk, épp ezért a sorozat egésze mélyen alatta marad annak a szintnek, amit az NDK filmesektől megszoktunk. Külön említésre méltó a hét műsorából az az értékes vállalkozás, mely az Idő filo­zófiai fogalmával, gyakorla­ti jelentésével igyekszik soro­zat keretében megismertetni bennünket, Az Életünk az idő­ben keddi és pénteki része Szalai Sándor professzor és tudományos munkatársai ré­vén nagyszerű szolgálatot tett, s bizonyosan a következő részekben is sok hasznos út­mutatással szolgál. A szombat ezúttal is a könnyed szórakoztatás jegyé­ben télt el. Az esti műsorban a De én nem akarok megnő­sülni című amerikai filmvíg­játékot nézhettük. Ha nem is nugyigényűen, de elég jól el- mulattatott a kedves történet. A vasárnap nagy eseménye Shakespeare Vihar című drá­májának angol tévéfilm-válto- zata volt. A Vihar meglehető­sen ritkán kap teret színpa­dainkon, Shakespeare viszony­lag kevéssé ismert művei kö­züli való. pedig a nagy angol drámaköltő élete végén szüle­tett dráma összegező bölcses­ségével, humánumával valósá­gos koronája a shakespeare-i életműnek, A film magyar hangjaiban Mádi Szabó Gábor, Slnkovits Imre. Till Attila, Hámori Ildikó, Versényi Lász­ló. Somogyvári Rudolf kifo­gástalant nyújtott, az angol színészek méltó partnere és totmácsolója volt. (barna) •>-s A nemzetközi népzenei verseny területi válogatójának A salgótarjáni József At­tila Megyei Művelődési Köz­pontban vasárnap délelőtt folytatódtak az Aranypáva nemzetközi népzenei verseny eszak-magyaroonszági terüle­ti válogató versenyének küz­delmei. Az előző napi prog­ramhoz hasonlóan három megye — Heves, Komárom Borsod—Abaúj—Zemplén —- énekesed és hangszeres szólistái mérték össze erejü­ket. Tizenhárom szólista, il­letve amatőr-művészeti cso­port indult, s összesen mint­egy 150 fő vett részt a küz­delmeikben. Az október kö­zepén megrendezésre kerülő televíziós elődöntőbe kilenc szólista, illetve csoport ju­tott. Az országos hírű szak­emberekből álló zsűri a bő­ség zavarával küszködött — mint a zsűri elnöke mondta. S valóban a jelenlevők na­gyon sok tehetséges idősebb és fiatal énekest és zenészt láthattak. Elsőiként; a Heves megyeiek szerepeltek. Az idősebb gene­rációt képviselő Sütő Gyula, nagyvisnyói népi énekes és furulyás sajátos ízű előadá­sa, nagy tetszést aratott. Bí­ró Jánosné énekes és Bíró Lajos citerás Istenmezejéről jött. Előadásukban e vidék népdalaiból adtaik egy ked­ves, színes csokorra valót Nagyszerű műsorral rukkol­tak ki a felnémeti citerások­második napja Fiatal szólistájuk igazi mű­vésze hangszerének. A novaji menyecskekórust a zsűri az úgynevezett vára­kozólistára helyezte * hang­zás pontatlanságai miatt. Ha ezen javítani tudnak, akikor még bekerülhetnek az elő­döntőbe, Nem sikerült az elő­döntőbe jutás a jó színpadi megjelenésű Vincze Gézáné- naik sem. A legtöbb csoporttal sze­replő Heves megyeiek után a mindössze két együttest feTléptető Komárom megyei­ek mutatták be műsorukat. Közülük a csolnoki német nemzetiségű trió — Taf fer­ne Ferenc és Ferencné, va­lamint Holl József — jutott tovább. A kömyet menyecs­kekórus — bár a népi együt­tesek körében ritka, épp ezért nagyon dicséretes módon kí­sérletet tett a többszóla,Hiú­ságra — nem tudta megsze­rezni a televíziós szereplés jogát. A borsodiak kitűnő szólis­tákat hoztak a területi válo­gató versenyre. A szép han­gú Mazsaroff Mária miskolci népdalénekes értőn, élmény- szerűen adta elő a jól kivá­lasztott népdalokat. Deme Dezső furulyás a miskolci műszaki egyetem tanára, s a magyar népzenei hagyomá­nyok lelkes, kiváló ápolója. Furulyázása méltán tetszett a zsűrinek is. A taktaszadai Űj Barázda Termelőszövetke­zet férfikórusa tiszta hang­zásban, magabiztosan adta elő műsorát. A legnagyobb meglepetést és örömet azon­ban a dédestapolcsányi cite- raaenekar szolgáltatta. A csupa fiatalokból álló együt­tes nagy akarással és fiatalos lendülettel játszott. Játékuk azt bizonyította, hogy a „pd- vamozgalomnak” a magyar népzenének van jövője, van­nak tartalékai. A Borsod—Abaúj—Zemp­lén megyeiek közül a tordl menyecskekóirussnak és a do- maházi művelődési ház Rö­pülj páva körének nem si­került a továbbjutás. A tar- di menyecskéket — akik na­gyon szép, jellegzetes matyó népviseletben voltak — mint­ha megviselte volna az uta­zás: kicsit fáradtan, színtele­nül énekeltek. A domaháziiaik a hamis kezdés után „egye­nesbe” jöttek, de ez kevés volt az elődöntőbe jutáshoz. A tovább jutott népi éne­kesek és szólisták egy része néhány hét múlva újra Sal­gótarján vendége lesz. Az első nyilvános televíziós elő­döntőt ugyanis itt rendezik meg október 14-én. Kíván­csian várjuk szereplésüket, köztük a két Nógrád megyei továbbiutóét n legén dl és a hollókői menyecskekórusét is. 1 — ok — (26.) Kulijev távozása után Jakov leült, hogy megírja a bead­ványt Rumjancevnek. A hiva­talos papír szerény soraiban feltárult az egész élete- v. .1925-ben, amikor az egye­temre készült, megölték a bátyját, Vlagyimirt, aki az OGPU szervezetében dolgozott. Egy csoport külföldi kémmel csaptak össze, úgy érte a go­lyó. Jakov Vasziljevics nagyon nehezen viselte el egyetlen testvére halálát, aki lényegé­ben — szüleik 1915-ben bekö­vetkezett halála óta — nevelte őket. A veszteség fájdalmában határozta el, hogy az ellenség­gel való harcnak szenteli ma­gát. Az egyetem elvégzése után ő is az állambiztonsági szervek kötelékébe lépett- Az utóbbi időben operatív munkával foglalkozott Tád­zsikisztánban, a Belügyi Nép­biztosságon. Néhány esztendő alatt elsajátította a tadzsik nyelvet, amely hasonlít a per­zsához. De kitört a háború Finnországgal és Szerge.iev a frontra kéredzkedett, ahol egy V. Jegorov dokumentumregénye A szálak Schönhausen tábornokhoz vezetnek Fordította : Havas Ervin felderítő alegységet irányított. Egy vállalkozáson súlyosan megsebesült. A kórházi ápolás után Jakovot leszerelték Egészségi állapota miatt nem dolgozhatott tovább a testületben. Szergejev Bakuba utazott. Az orvosok azt sem engedték meg, hogy felkészült­sége szerinti tudományos mun­kát folytasson — könyvelőként helyezkedett el egy országos szőrmekereskedelmi vállalat­nál. Az élete kezdett rendbe jön­ni, munkája nem volt különö­sebben megerőltető, s Kulijev segítségével lakást is kapott.. . Azután felajánlották: menjen dolgozni az iráni kereskedelmi képviseletre. Beleegyezett... Befejezve a személyes rész­leteket, Jakov néhány kereset­len, rövid mondatba rögzítette kérését a biztonsági szervekbe való visszavételéről. Indoklás: egészsége helyreállt. Csak estefelé gondolhatott ismét Lidára. Hogyan fogadta a háború hírét? Milyen nehéz lesz mo6t neki és társainak tá­vol a hazától! Jakov fogta a befejezetlen levelet, s meg­toldotta még egy sürgető mon­dattal. Az a gondolat motosz­kált a fejében, hogy annyi év alatt egyszer sem szeretett meg egy lányt sem, mintha tudta volna, hogy ott, az ide­genben várja őt Lida. 4 NOGRAD - 1973. szeptember 25-, kedd Kellemesen gondolt arra a „Néhányan visszafordultunk.^ Felsőpetényben, a nevelő- otthon szomszédságában van egy régi épület. Már három éve annak, hogy a szűk, kis ablakokon neonfény szűrődik ki, bent kattognak a varrógé­pek, és asszonyok hangja né­pesíti be a termeket. Sokuk fején még a régi népviseletet jelző főkötő. s az érdeklődő kevert beszédet hall: szlová­kul és magyarul egyaránt fo­lyik a társalgás, A régi épü­letben a helyi Szabad Föld Mg. Tsz melléküzemága, a minőségi féríinemű ktsz üzem­egysége működik. X —« Az itt található 62 asz- szony azelőtt a mezőgazdaság­ban dolgozott. Nagyon sok volt a gond, nem tudtak mindig munkát biztosítani, gyér volt a kereset. Egy sikertelen pró­bálkozás, a táskaüzem után települt ide a férfi fehérne­mű részleg. Pizsamákat csi­nálunk. Az indulás — 1971- ben — sok nehézséggel járt. A háromhónapos betanulási idő­re négyforintos órabért akar­tak adni. Az asszonyok ide­genkedtek: azt mondták, négy forintért nem dolgozunk. In­dultunk hazafelé, de néhá- nyan visszafordultunk. és megmondtuk az elnöknek hogy legalább öt forintot ad­janak. Aztán az asszonyokat győzködtük: próbáljuk meg, hiszen a mezőgazdaságban dolgoztunk már nulláért is. Ha nem megy, majd itthagy­juk. Hat hónapig kaptuk az öt forintos bért. Azóta már tel­jesítménybérben dolgozunk. Van, aki kétezer forintot is megkeres. Egy pizsama után 24 fillért fizetnek. A betanulá­si idő alatt elég sok segítséget kaptunk. Jöttek a központból, a ktsz-ből is tanítani, meg mi is mentünk tapasztalatcseré­re hozzájuk. A szalagvezető­ket, meósokat is magunk kö­zül neveltük ki. Nem mondom, néha voltak súrlódások, sze­mélyeskedések, de ez ma már ritkaság. Jól kijövünk egy­mással, voltunk már kirán­dulni, az őszre is tervezünk egyet. Azelőtt a varrodának jó menyecskekórusa is műkö­dött. Sajnos, kiöregedtünk már az éneklésből. Vidovszki Andrásné, az üzem meósa, a helyi nőbizott­ság elnöke mesél így az üzem­ről. X — A legtöbb asszony rücs­kös tenyérrel került hozzánk. Türelmetlenek voltak, bár a fiatalok két-három hónap alatt betanultak. Meg az idősebbek­nek i* volt otthon lábpedálos gépük, amivel varrogattak. Nehéz volt átállni a motorikus meghajtású gépre. Kezdetben három-négyezer pizsama ké­szült egy hónap alatt, ma ti­zennégyezer. Az emberi prob­lémák, a fegyelmezetlenség, a pontatlan munkavégzés, a személyeskedés is megszűnt. Van egy olyan tervünk a jö­vőre, hogy a három-négyéves gyakorlat megszerzése után szakmásítani fogunk. Persze, ez személyi és anyagi kérdés is. Hogy milyen gondok szár­maznak abból, hogy nőkkel dolgozunk? Elenyészőek ezek a gondok, örülünk, ha valaki kollektívára, amelyben több mint fél esztendeig dolgozott. Sok szimpatikus, derék ember van közöttük. Igaz, egy kicsit kívülről nézte őket. A néme­tek szemében olyon embert testesített meg, aki mindent gyűlöl, ami a szovjet rend­szerrel összefügg, s ezt zárkó­zottságával leplezi környezete előtt. Mindig magán érezte a németek figyelő tekintetét, pe­dig néha nagyon szeretett vol­na őszintén, természetének megfelelő módon beszélgetni munkatársaival. Ezt azonban nem tehette meg. S érezte, hogy ezért sokan nem szere­tik őt. „Demoralizálni a lakosságot!” Félretéve a levelet. Jakov elhatározta, hogy felhívja Ku- lijevet, bejelenti: elkészült a beadvánnyal, a kagylót azon­ban nem vették föl. ..Tele vannak sürgős mun­kával” — gondolta Irigyked­ve. Kínzó erővel lepte meg a vágy. hogy ő is a csekisták kö­zött lehessen. (Folytatjuk) síül, támogatjuk is ebben. A nőket a vezetőségbe is be­vonjuk, a testületekben kép­viseltetik magukat: például a héttagú vezetőségnek négy nő tagja van. Így vélekednek az üzemről Grenács József üzemgazdász, és Báder Iván főkönyvelő. X Báder Iván főkönyvelővel a kulturális alap felhasználásá­ról beszélgetünk. Az évi száz­ezer forintos összegből sok helyre juttatott az üzem. Te­temes támogatást kapott a nógrádsápi, a felsőpetényi KISZ-szervezet, több ezer fo­rintot fordítottak az öregek napjára, 500 forintot könyv- vásárlási célokra. Sok pénz kellett a budapesti színházlá­togatásra, nomeg a középtúri tsz látogatására is. A fennma­radó összegből szeretnének át­vinni a jövő évre annyit, hogy az az asszonyok kirándulásait fedezze. A kulturális alapok felhasználásánál szerettünk volna találkozni olyan rova­tokkal is. amelyek az üzem­ben kifejtett művelődési tevé­kenység (Ismeretterjesztés, szakmai előadások, olvasás) költségeit fedezi. Kár pl., hogy e*v ilyen gazdag hagyomá­20.00: Esztergom ezeréves. Dokumentumműsor. A napok­ban ünnepelte a város lakos­sága az ezredéves évfordulót. Ám Esztergom jóval idősebb! Már a római korban hatal­mas, megerősített útvonal ve­zetett itt. Ekkor Salva-nak hívták, majd a népvándorlás Idején a frankok Osterringun- nak. A középkori latinság eb­ből Stringorium-ot csinált, vé­gül pedig Ostrihomból lett az Esztergom név. A város kultu­rális emlékei és leletei egyér­telműen visszavezetnek a tör­ténelem előtti korokig. A vá­ros egy időben királyi székhely is volt, s a középkorban igen nyokkal rendelkező községben megakadt a menyecskekórus működése. Több okból is. De főleg azért, mert jó módja len­ne ez az asszonyok összetar­tásának. X Hvizsgyalka Jánosné meós, és Csorba Jánosné szalagveze­tő elmosolyodnak, amikor megdicsérjük díszes fejkötőjü­ket. Az üzem hasznosságáról való beszélgetés mellett szóba jön a menyecskekórus. — Vol­tunk benne tizenketten az alakuláskor. Felléptünk Nóg- rádban a nemzetiségi napon is. Még citerakíséretünk is volt. Nem bomlott fel ez a kórus, inkább abbamaradt az éneklés. Most a fiatalok akar­ják folytatni, amit mi elkezd­tünk: tánccsoportot hoztak létre. X A régi épületben kattognak a varrógépek, és asszonyok hangja tölti be a termet. Va­lamennyien megtalálták a számításukat. Vidovszki And­rásné, a nőbizottság elnöke mondja: — Ha hallgattunk volna azokra a hangokra, hogy „ugyan, hagyjuk abba, nem érdemes”, vajon ma hol tar­tanánk? — vekiss — sokszor cserélt gazdát, hol a törökök, hol a Habsburgok te­lepedtek bele. A vár Mária Terézia idején került a her­cegprímás birtokába. A város világszerte híres — itt őrzött — csodálatos műkincseiről, s kivált az 1884-ben — Czobor Béla által alapított — Keresz­tény Múzeumról, amelyet sok milliós költséggel nemrégiben restauráltak. A műsor alkotói — Balogh Mária, Bán János és Bródy Zoltán — a város múltja és gazdag emlékei fel­idézése mellett, bemutatják Esztergom jelenét és a jövő terveiről is tudósítanak. A lii ff ■ 1 1 r • r r • jovo iskola] aert A nők munkavállalásával az előzetes számításoknál is jobban növekedett azoknak a gyermekeknek a száma, akik­nél a szülői felügyelet a délelőtti tanítás után nem biztosí­tott. Ez Salgótarjánban annál is jelentősebb, mert például a fiatalok jobbára nagyszülők nélkül költöznek a falvakból a városba, s a megyeszékhelyen belül egyik városrészből a másikba. Szülők, nagyszülők, rokonok jelenléte nélkül a 6— 14 éves korú gyermekek önálló munkája, tanulása többnyire nem olyan hatékony, mintha e munkát pedagógusok felügye­lete mellett végeznék. Ugyancsak gondot jelenthet a szabad idő tartalmas é6 változatos eltöltése is, több idő jut a csel­lengésre, sőt a lakótelepek körüli rendetlenkedésre. A szülők is nagyon helyesen felismerték a napközi otthon jelentőségé^ s mindinkább igénylik itt elhelyezni gyermekei­ket. Az iskolai napközi otthonok az elmúlt években bizonyí­tották létfontosságukat. Nemcsak azzal, hogy az itt-tartóz- kodó gyermekek tanulmányi eredménye jobb, a napközis gyermekek elvétve ismételnek osztályt, sőt bukásmentes napköziotthonos csoportokat is említhetnék. Azért is, mert neveltségi szintjük, társas kapcsolataik, a közösségbe való beilleszkedéseik szintén jobb, zökkenőmentesebb. önállósá­guk ugyancsak nagyobb. Jelenleg Salgótarjánban 53 napköziotthonos csoport mű­ködik az általános iskolákban. (Tavaly az általános iskolai tanulók 40,6 százaléka volt, napközis. 1972-ben 48 csoportban 1550 tanuló kapcsolódott be az itt zajló életbe, idén öt újabb csoport indult.) Helyhiány miatt a VII. és VIII. osztályos gyermekek jelentős részének csak menzai elhelyezést (étke­zést) tudtak biztosítani. A napközi otthon szerepét felismerték természetesen a művelődésügy irányítói is, olyan kísérletek bevezetésére ösz­tönöztek, amely a gyermekek egész napos tevékenységét át­fogja, így könnyíti a tanulói terhelést, eredményesebbé teszi az egész oktató-nevelő munkát. Ez az új forma az egész na­pos iskola, vagy ahogyan most nevezik, az iskolaotthonos tanulócsoport Lényege az, hogy ugyanazok a gyermekek kerülnek a napközis csoportba, akik egy tanulócsoportba tartoznak. így a tanítási órákat és a napközis foglalkozáso­kat helyes arányban tudják szervezni az itt tanító nevelők. Ez a jövő iskolájának egyik formáját is jelenti. Ilyen a vá­rosban a Gagarin (I—II—IV. osztály) és a Mártírok úti (I—II. osztály) általános iskolában működik. Kiterjesztését akadá­lyozza még a kevés napközis csoport és a kevés tanterem. Ugyanis a városban a tanulócsoportok létszáma viszonylag megfelelő (30 körül mozog), viszont a napközis csoportok még a nagyobb létszámmal (40 körül) működnek. Az MSZMP KB oktatáspolitikai határozatában az alsó­fokú oktatással foglalkozó részek célozzák a korszerűbb ok­tató-nevelő tevékenység megvalósítását ezen iskolatípusban. Ennek tárgyi feltételeit úgy tudjuk mindinkább megteremte­ni, ha mind az osztálytermek, mind pedig a napközi otthonos csoportok számát az eddigi fejlesztéseknél is nagyobb ütem­ben végezzük. Igen jelentős segítséget nyújtottak például az idei nyáron is ehhez a város üzemei, intézményei, amikor is 16 helyiséggel bővítették társadalmi munkában a város is­koláinak, napközi otthonainak teremellátottságát (tornaterem, szertár, ebédlő, napközis helyiség, tanterem). Az ötödik ötéves terv iskolaépítése sokat segít majd Sal­gótarján iskola- és napközi-ellátottsági szintjén. Terv sze­rint, ebben az időszakban majd 44 tanterem épül. Űj általá­nos iskolát kap az Arany János utca, az északi városrész és Zagyvapálfalva. Ez azt jelenti, hogy elkészültükkel csaknem 200 tanterem áll a várhatóan mintegy 5000—5600 általános iskolai tanuló rendelkezésére. Ezen iskolákban külön napkö­ziotthonos termek is épülnek, így az egész napos oktatási formát szélesebb körben vezethetik be Salgótarjánban. Ugyanakkor az új ötéves tervben a meglevő iskolákat is bővítik, korszerűsítik majd a tárgyi feltételek javítása érde­kében. x. E. Mai tévéajánlatunk

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom