Nógrád. 1973. szeptember (29. évfolyam. 204-229. szám)

1973-09-23 / 223. szám

e»i6p­­Az autópályák, or­szágutak mentén sok­féle oszlopot kell el­helyezni a biztonság érdekében: jelzőosz­lopokat, sín vasból ké­szített kerékvetőket, útjelző táblák cölöp­jeit stb. Minden osz­lopnak egy-egy göd­röt ásva sok időt vesz igénybe a mun­ka elvégzése* ezért Nyugat-Németor- szágban újabban a képen látható beren­dezéssel — könnyű kivitelű cölöpverő kossal — oldják meg az oszlopelhelyezés feladatát. A benzin­üzemű oszlopverő kos percenként 60— 80 ütést mér a cölöp- fejtre így nagyon rö­vid idő alatt beveri azt. A berendezés könnyen eltolható egyik munkahelyről a másikra, amikor pedig már nincs rá szükség, a kinyúló vízszintes részt az oszlophoz hajlítva, te­herautóra emelik és elszállítják a mind­össze 130 kg súlyú alkotmányt, amely természetesen nem­csak út menti mun­kákra használható. Rézkitermelés mikrobákkal Az Ural egyik rézbányájá­ban érdekes kísérleteket foly­tatnak: az ércekben található rezet mikroorganizmusok segít­ségével próbálják kivonni. Az érctelérbe fújt aknákba kü- különböző mélységbe mikro­organizmusokat tartalmazó oF datot nyomatnák. A mikro­bák intenzív oxidációs folya­matok közepette vonják ki a rezet az ércből. A rézoxiddal telített oldatot további meg­munkálás céljából a felszínre juttatják. Szakemberek számításai szerint a fenti módon kiiter- melt réz önköltsége 2—3-szor kisebb a szokásosnál. Ez a módszer különösen rézben szegény ércek kitermelésénél használható hatékonyan, mi­vel ilyen érctelepeken nem érdemes költséges föld alatti kitermelésbe kezdeni. Szovjet geológusok a fejlődő országokban Tizenkét ázsiai és afrikai or­szágban dolgoznak szovjet geológusok, gítsék a fiatal fejlődő államok természeti kincseinek feltárá­sát Indiában több nagy kő­olajlelőhelyet* Algériában ón- és cink-, Iránban vasérc- és kőszénkincset tártak fel. jelenleg Guineában jelentős'' baoxitte- hogy se- lepeket fedeztek fel. A szovjet —guineai megállapodás alap­ján szovjet szakértők segítik az afrikai állam építőipari és geológiai vállalatainak létre­hozását is. A m mm rw jovo szele A világ energiaválságát egy holland tudóscsoport na­gyon régi technikával próbál­ja megoldani: a szélmalom­mal. A húszas évekbeli dániai szélmalmok mintájára először Sylt szigetén akarnak egy kettős, ellentétes irányban forgó lapátkerékkel felszerelt kísérleti szélmalmot felszerel­ni. Az amerikai tudósok már sokkal nagyobb teljesítőké­pességgel számolnak: felhő­karcolókra és a partok men­tén építendő mesterséges szi­getekre akarnak szélmalmo­kat elhelyezni. A szél — in­tenzív kihasználás mellett — kétszer annyi áramot termel­hetne, mint a világ jelenleg üzemelő összes vízi erőművei — legalábbis az egyik ame­rikai kutatócsoport elméleti számításokkal erre az ered­ményre jutott. A főbűnös: a gyilkos galóca A gyilkos galóca felismeré­se nem mindig könnyű, mert többnyire ujjún világos, zöldes barnás színű, de lehet sárgás í ahéres, sötétebb, világosabb színű; többnyire közepesen i i agy. de lehet kicsi, vagy nagy is. A fiatal gomba pedig hófehér, gömbölyű* akár az ehető pöfeteg. A gyilkos galóca közeli rokona az épp­oly veszélyes feher gyilkos galóca, ennek színe hófehér, vagy sárgásfehér, felülről nézve ugyanolyan, mint a köz­kedvelt csiperke. Ezért első­sorban a kalap alsó felületét 1; üllőszerűen borító lemezek színét kell figyelni. A gyilkos galóca lemezei mindig fehé­reik, a csiperke lemezei vi­szont megszínesednek — esetleg csokoládébamára, ró­zsaszínre. A gyilkos galóca tönkjén, a felső harmadon hártyás gallér van. A tönk tövét a földben jól fejlett fe­hér* hártyás hüvely, bocskor veszi körüL Fontos tehát, hogy kerüljük el a fehér lemezű gombákat, különösen* ha a tönkön fehér gallér is van. A gyilkos galóca csak erdőkben vagy erdőszélekeh terem. A nyár elejétől késő őszig meg­található. A gyilkos galóca különleges méreganyagot tartalmaz, amely nem bomlik el a sü­tés-főzés során, nem semmisül meg szárítással és nem old­ható ki forrázással sem* te­hát bármilyen elkészítés ese­tén életveszélyes marad. Egyetlen példányában annyi méreg van, amennyi elegendő 3—4 ember életének a kioltá­sához. Súlysbítja a veszélyt, hogy amíg a legtöbb méreg lenyelése után egykét órán belül jelentkeznek a mérge­zés tünetei, addig a gyilkos galóca mérge a fogyasztás után akár 8—12 óráig, vagy akár egy napig sem. Okoz tü­neteket. Amikor viszont a rosszullét elkezdődik, már fel­szívódott a méreg. Más mér­gezésnél az első védekező bea­vatkozás a hányitatás, mert így lehet eltávolítani a még fel nem szívódott mérget, A gyil­kos galóca mérgezésénél ez már reményeién. Az .egyetlen teendő a mérgezés észlelésé­nél a beteg azonnali kórház­ba szállítása, ahol még van remény a megmentésére. Ré­gebben 10 galócamérgezett­ből 9 meghalt, ma már sike­rült a halálozást 20 százalék alá szorítani. A többi mérges gomba is gyakran okoz mérgezést, de ezek következménye kevésbé súlyos, ősszel például igen gyakori a világító tölcsérgom­ba okozta mérgezést, mert ez a gomba könnyen összetéveszt­hető a sárga rókagombával. Gyorsan ismétlődő hányást okoz* de néhány órai kelle­metlenség árán megússzák könnyelműségüket a mérgezet­tek. Az ennél veszedelmesebb apró mérges gombák, például a susulykák elfogyasztása után is gyorsan, esetleg már negyedóra múlva kezdődik a rosszullét; ilyenkor van idő a hánytatásra. gyomormosásra. ■ OMÁNY A jövő autómotorja A környezetszennyezés és az automobilizmus Az autókonstruktőrök fej­lesztési munkáját sokáig az jellemezte, hogy a fejlesztés célja általában valamelyik szerkezeti rész technikai töké­letesítése volt: nagyobb gyor­sulás és sebesség, kisebb üzemanyag-fogyasztás stb. Fő vonásaiban — legalább az alapelveket illetően — nem történt lényeges változtatás a motoron. Az automobilizmus világméretű terjedése azután az autó vezetője és utasai ér­dekének a szolgálatába állí­totta a konstruktőröket. Fej­lesztési céljaik közül egyre fontosabb lett az autóvezetés minél jelentősebb egyszerű­sítése, illetve a kocsiban ülők életének a védelme. Ez az irányzat volt a jellemző a legutóbbi időkig az autók fej­lesztésében, ennek jegyében igyekeztek kialakítani az úgy­nevezett ..biztonsági autó” tí­pusát. Napjainkban ismét új éél megvalósítása jelentkezett a konstruktőrök előtt A cél most már nem kisebb, mint az egész emberiség, védelme. Az automobilizmus terjedésé­nek feltartóztathatatlan fo­lyamata parancsolóan írja elő, hogy valamit tenni kell an­nak megakadályozására, hogy a mérgező égéstermékek ne szennyezzék tovább légkörün­ket Ez a probléma különösen égető a- fejlett motorizációjű államokban, de nem is olyan lassan egyre több ország vá­lik ilyenné, hiszen például Budapest már ma is nagy for­galomsűrűségű városnak szá­mít. A légszennyezés mértéke — a rendszeresen végzett mé­rések szerint — itt is elérte a szintet, ahol már szükséges valamilyen beavatkozás. A helyzet természetesen az Amerikai Egyesült Államok­ban a legsúlyosabb. Ha azon­ban az idevonatkozó törvé­nyeket nézzük kitűnik, hogy a légkört szennyező, mérgező anyagokra az I975/76-os évek­re előirányzott hatásértékeket napjaink sorozatgyártású mo­torjai nem tudják teljesíteni. A motor kisebb módosításai­val — ezek egyébként teljesíF ménycsökkenéssel járnak — csak időleges eredményt le­het elérni. A megoldást a kutatók több irányból szeretnék megtalálni. Az egyik sokat ígérő kutatási irány Japánból indult ki. Is­meretes, hogy a japán autó­ipar nagy harcot vív az ame­rikai piacért. S ha sikerül rö­vid idő alatt kihozniuk olyan autómotort, amelynek szeny- nyezőhatása alatta marad a megengedett szintnek, egycsa- pásra biztosítja az elkövetke­ző években az exportot. A japán Honda autógyárban olyan motort szerkesztettek* amely a jelenleg világszerte legszigorúbb légszennyezési előírásoknak is megfelel. Az új motor működése az úgyne­vezett rétegezett keverékkép­zési eljáráson alapszik, elne­vezése: GVCC. A rétegezett keverési elv tulajdonképpen egyidős a ha­gyományos, úgynevezett Ot- to-motorral. Ismeretes, hogy ez a motor meghatározott arányú levegő-benzin gázke­verékkel működik. A törekvés régi. hogy ez a keverék minél kevesebb benzint tartalmaz­zon, hiszen ez fokozná a mo­tor gazdaságosságát. Termé­szetes azonban, hogy ez a csökkentés csak bizonyos ha­tárig alkalmazható. A gazda­ságosságon kívül a légszenv- nyezési szempont előtérbe ke­rülése új lendületet adott a kutatásnak, Rájöttek ugyanis, hogy noha a gázkeveréket to­vábbi benzincsökkentés ese­tén már nem lehet megggyúj- tani gyújtógyérgyával, de egy már előzőleg kialakított sta­bil lángfronttal — lángfák­lyával — igen, A rétegezett keverékképzé­sű Honda-motor először olyan minőségű keveréket állít elő a hengertérben, amely szikrá­val meggyújtható. A kialakult lángfront azután már képes az igen. szegény keverék meg­gyújtására is. A Honda-motor- nál tehát az Otto-motorok- nál szokatlan előkamrát al­kalmaztak, amely dús keveré­ket kap egy viszonylag kis át­mérőjű szelepen keresztül. A normál szívószelepen viszont szegény keverék, de a töltet: nagyobb része áramlik a fő égéstérbe. Ezzel a módszerrel ugrásszerűen, csökkent, meny- nyiségű mérgező égéstermék jut a levegőbe. Essor—2 terv Az 1973-as Le Bourget-i nemzetközi kiállításon nem­csak a polgárt,” katonai repü­lés. valamint az űrkutatás eszközeit sorakoztatták fel, hanem azokat a repülő-ipari termékeket is. amelyeknek se­gítségével a sztratoszférából végezhetnek meteorológiai ku­tatást. Így ismerkedett meg a közönség a Francia Nemzeti Meteorológiai Szolgálat „Es­sor—2”’ kutatóprogramjával. Az Essor—2 szivar alakú kö­tött léggömb, amely a levegő­ben hátsó csavaros segédmo­torja segítségével rövidebb távú helyváltoztatásra képes A léggömb hossza 50 méter, Szolgálati magassága 30—50 kilométer között változik. A ballont kábel segítségével kö­tik ki, a kábel egyben ener­giát is szolgáltat a műszerek­nek. A ballon hasznos teher­bírása 250 kg. Francia kuta­tóik az Essor—2-vel földi erő­forrásokat, természeti kincse­ket mérnek be a sztratoszfé­rából, részben meteorológiai kutatásokat végeznek. Az Essor—2-őt az Essor-1 me­teorológiai kötött léggömbből fejlesztették ki. Ez utóbbinak nincs segédmotorja. A fran­ciák Essor—1 ballonokat hasz­nálnak fel 1974-ben a trópusi övezetkeben időjáráskutatásra. A kötött léggömbök mérési eredményeit amerikai meteo­rológiai mesterséges holdak gyűjtik össze. CSIPERKE GYILKOS GALÓCA K fehéres __LEMEZEK •barna GALLÉR Talajjavítás gépesítéssel Az emberiség jelenleg 15 millió négyzetkilométer föld­területet művel meg. Ugyan­akkor történelme folyamán mintegy 20 millió négyzetkilo­métert tett tünkre. Napjaink­ban is érvényesül ez a folya­mat, évente ezernyi négyzet- kilométer esik ki a mezőgaz­dasági termelésből. A termő­földet „megeszik” a városok, az utak, a repülőterek. de tönkreteszik a porviharok, az erózió, a helytelen gazdálko­dás, és még sok más tényező is. A bioszféra maga teremti meg és szabályozza az élő szervezetek létfeltételeit. A növényvilág nem csak fontos alkotórésze a bioszfériának, hanem eredménye is hosszú fejlődésének. A termőtalaj évezredek alatt alakult ki. mégpedig olyan körülmények között, amilyenek ma már nem léteznek. És éppen ezért — mert ezek a körülmények nem állnak fenn — , a ter­méketlenné vált földek nem tudják visszanyerni termőké­pességüket. Itt már csak az segíthet, ha az emberiség mesterséges úton hajtja végre a rekonstrukciót, szigorúan tudományos alapon. A félpuszták és puszták ter­mőképességének visszaállítá­sánál két ellenséggel kell megküzdeni: a vízhiánnyal és a sófelesleggel. De azt sem szabad elfelejteni, hogy az öntözés során az alsóbb réte­gekből a sók felemelkednek a felszínre. Bonyolult, de haté­kony eljárás a termőképesség visszadására az öntözés mel­lett az alagcsövezés, a talaj átmosása. A talajjavítás ter­mészetesen csak magas fokú gépesítéssel oldható meg gaz­daságosan,: exkavátorok, bull­dózerek, traktorok és sok más technikai eszköz segítségével Ari álmatlanná teszik a veszedelmes mérgeket Üj módszert dolgoztak ki a Magyar Ásványolaj és Föld­gázkísérleti Intézetnél az ipa­ri hulladékokban található veszedelmes mérgek ártal­matlanná tételére. Segédesz­közül a bitument választották, amelynek tulajdonságait, fel­használhatóságát már több mint két évtizede kutatják. Ez a kőolajipari melléktermék, amelyből a növekvő hazai fel­dolgozás kövekeztében egyre több áll rendelkezésre — az ipari hulladékok legjobb „te­metőjének” bizonyult: a rend­kívül veszélyes mérgeket biz­tonságosan elzárja a környe­zettől. A hulladéktemetésnek ez a módszere alkalmazható a kü­lönböző sugárzó anyagok ár­talmatlanná tételére, így az atomkutató intézeíek, vala­mint az atomerőműveknél ke­letkezett sugárzó anyagok el­szigetelésére is. Ebben a té­mában együttműködés alakult ki a Magyar és a Dubnái Atomkutató Intézet között. | NOGRAD — 1973. szeptember 23., vasárnap 11 i

Next

/
Oldalképek
Tartalom