Nógrád. 1973. szeptember (29. évfolyam. 204-229. szám)

1973-09-22 / 222. szám

Kádár János a magyar—szovjet közös badgyakorlaton részt vevő szovjet pilótákkal (MTI Fotó: Friedmann Endre felv.) Terror Chilében A puccsisták kegyetlen ter­rort vezettek be Chilében. Szerte az országban razziákat és házkutatásokat tartanak, letartóztatást hajtanak végre. A katonai diktatúra egyre újabb és újabb áldozatai ke­rülnek rács mögé. A Washington Post jelentése szerint kíméletlen hajtóvadá­szatot folytatnak Allende hí­vei ellen. Nemcsak chileieket, hanem külföldieket is letar­tóztatnak. A fővárosban a ka­tonák a körözöttek neveit tar­talmazó listákkal járnak ház­ról házra és keresik a „fel­forgató személyeket”. Mint a New York Times je­lenti, az egyik santiagói sta­dionban 15 000 embert tarta­nak fogva embertelen körül­mények között. A foglyokat rnegkinozzák A szélsőjobboldali El Mer­curic című lap azt közölte, begy a valparaisói hatonai ha­tóságok a Népi Egység helyi hatalmi szerveinek sok meg­bízottját a Maipu nevű hajón „biztos helyre szállították”. Santiagóban péntekre vir­radóan ismét géppuskasoro* aatok voltak hallhatók. A megtorlás nem törte meg a chilei hazafiak harci szelle­mét, folytatják az ellenállást. Mint közölték, a junta csapa­tainak mindig újabb ellenál­lási fészkekkel kell felvenni­ük a harcot. Az ország külön­böző részein partizáncsoportok szerveződnek. Pinochet tábornok, a chilei katonai junta vezetője nyilat­kozatot adott unokaíivérének, aki történetesen bolíviai új­ságíró. Nyilatkozatában „a legutóbbi események” halálos áldozatainak számát immár 223-ban adta meg, és hozzá­fűzte. hogy eddig 5000 embert börtönöztek be. Tiltakozott az ellen, hogy a juntát és kormányát a nem­zetközi közvélemény fasisztá­nak tekinti. Azt moindta, hogy ők ..nemzetiek” és „a nemzet újjáépítésén” munkálkodnak. Hozzáfűzte, hogy kívánatosnak tartja a többpártrendszert és a sajtószabadságot. Ezeket az intézményeket Chilében a Junta semmisítette meg és el­nöke most nem nyilatkozott arról, hogy mikor állítják helyre azt. Pinochet bejelentette, hogy szeretne találkozni Hugo Ban- zer bolíviai elnökkel, aki hoz­zá hasonló körülmények kö­zött került hatalomra, Pino- chetnak az a célja, hogy hely­reállítsa a két ország közötti diplomáciai kapcsolatokat. (MTI) Befejeződött az első munkahét László Balázs, az MTI ki­küldött tudósítója jelenti: Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet második szakasza pénteken hét albizottság ülésével befe­jezte első, rövid munkahetét Genfben. A vita a korábbi na­pokhoz hasonlóan, a bizottsági munka megszervezéséről folyt, és nem hozott lényeges előre­haladást. A nyugati országok különböző munkaterveikkel, napirendi javaslataikkal hosz- szú időre puszta vitára próbál­ják kárhoztatni az albizottsá­gokat, jóllehet ezek munkater­ve már benne foglaltatik a helsinki ajánlásokban. Egyelő­re nem született megoldás a különböző dokumentumter­vezetek megvitatásának sor­rendjéről és mikéntjéről sem. A konferencia köreiben nem tartják kizártnak, hogy az el­járási vita a jövő héten is folytatódik, és esetleg csak a koordinációs bizottság október 1-i ülésén hoznak döntést. (MTI) n CHILEI DRAMA (3.) Elindultak a páncélosok Chilében 1891-ben — nyolc­vankét évvel ezelőtt — pol­gárháború volt. A Mannlicher- puskák korában tízezer ha­lottja volt a harcoknak. A szo­cialista párt lapja, a Náción figyelmeztetőként, mementó- ként erről a régi polgárhábo­rúról közölt az elmúlt hetek­ben képeket. Akkor már érez­ni lehetett: a jobboldal min­denre elszánta magát, s semmi árat nem érez drágának a kormány megbuktatásáért. Fényképekkel viszont nem le­hetett megelőzni a támadást. Tavaly ősszel a kormány tu­domására jutott az úgyneve­zett Szeptember-terv. Ez a j ibboldali ellenzék pontosan ; dolgozott taktikája volt a 1 itálom átvételére. Néhány n ipot szántak az akcióra: a f varozók és a kiskereskedők s -/.rájkja vezette volna be, n' ijd az ellátási nehézségek miatt fellépő elégedetlenséget kihasználva tömegeket kíván­tok az utcára vezetni, merény­letekkel akartak pánikhangu­latot kelteni, aztán lépett vol­na a hadsereg. A Szeptember­terv akkor kudarcba fulladt, elmaradtak ugyanis az ellen- zékpári tömegakciók, a kato­nai szervezkedést pedig lelep­lezték. Ami nem sikerült néhány nap alatt. azt az ellenzék puccsista része egy év alatt valósította meg. Pontosan ugyanaz volt a forgatókönyv, s bár ezúttal sem sikerült megnyerniük a tömegek támo­gatását, a katonai akció meg­döntötte a kormányt. Most is- sztrájkokkal kezdődött. Chile sajátos viszonyai között (alig van vasút), a tehergépkocsi- és autóbusz-tulajdonosoknak meghatározó szerepük van az ellátásban, a tömegközleke­désben. A fel-fellobbanó sztrájkok nyomán az elmúlt három hónapban teljesen meg­bénult az országban minden szállítás. Csak a rendfenntartó erők és a diákönkéntesek (szüntelen életveszély közepet­te végzett) közbeavatkozása mentette meg a nagyvárosokat az éhhaláltól. A sztrájk há­rom hónapja végsőikig feszítet­te a húrt. A kormány egy ideig abban reménykedett, hogy a munkabeszüntetés terheit a fuvarozók sem tudják hosszú távon vállalni. Csak az utóbbi napokban derült ki, honnan voltak a sztrájkotoknak tar­talékaik. Az ellenforradalom kirobbanása előtti napokon jutott a népi kormány tudo­mására, hogy a nemzetközi nagytőke (elsősorban az ame­rikai konszernek) az utolsó negyven napban 1 millió 200 ezer dollárt juttatott a sztráj­koló fuvarozóknak. A magánszállitók szövetsé­gének főtitkára, Vilarin a leg­szorosabb kapcsolatban állt Thiemevel, a Haza és Szabad­ság elnevezésű szélsőjobbol­dali terrorszervezet fővezéré­vel (Thieme maga vallott er­ről elfogatása után). A fasisz­ta szervezet főnöke „halottai­ból támadt fel”. A népi kor­mány hatalomra jutása után megrendezte saját „reoülősze- rencsétlenségét” a Csendes- óceánon, majd jelképes teme­tése után Argentínából nekilá­tott a fasiszta terrorakciók szervezéséhez. A Haza és Sza­badság emberei július 23-a és szeptember 5-e között 1015 terrorcselekményt hajtottak végre. Meggyilkolták AUende elnök szárnysegédjét, közhi­vatalokat, távvezetékeket, olajvezetékeket. üzemeket robbantottak föl, megtámadták a haladó szervezetek székhá­zait. 2 NÓGRAD - 1973. szeptember 22. szombat ~) iffijLfoi elég Befejezte munkáját a Vili. békekongresszus magyar (Folytatás ax 1. oldatról) szóvá tették, hogy a felvilágo­sító munka nem jut el elég széles rétegekhez. Alaposabb felvilágosítást A válsággócokkal foglalkozó bizottság ülésén számos gya­korlati javaslat hangzott el. Indítványozták például, hogy az Ország06 Béketainács ké­szítsen tervet a tomegíelvilá- gositó munka szervezettebbé és elmélyültebbé tételére; for­dítson figyelmet a rasszizmus, a megkülönböztetés minden formája — például az arabel- lenesség és antiszemitizmus — elleni harcra. Dolgozzon ki ja­vaslatot, hogy ez az iskolai vi­lágnézeti oktatásban kellő he­lyet kapjon. Javaslat hangzott el arra vonatkozóan is, hogy a béke­mozgalomban részvevő papok, egyházi személyek igyekezze­nek kapcsolatot teremteni a válságterületeken tevékeny­kedő egyházi személyekkel, a békemozgalom céljainak elő­mozdításában. A munkabizott­ság tanácskozása során arra az álláspontra jutottak, hogy leg­később jövő év tavaszán szük­séges lenne, a Közel-Kelettel foglalkozó tudományos kon­ferencia megszervezése. Végezetül Terényi István be­jelentette: a bizottsághoz az Országos Béketanáes részére távirati meghívás érkezett, hogy vegyen részt a finn bé­kebizottság kezdeményezésére Helsinkiben szeptember 29— 30-án megrendezendő nem­zetközi chilei szolidaritási konferencián. A biztonság és leszerelés kérdéseivel foglalkozó munka- bizottság ülésén dr. Pesta László tett jelentést. Elmond­ta: Nem engedhetünk az illúzióknak Egyetértettek — többi között abban, hogy a nemzetközi helyzet megváltozott, szóltak arról, az új légkörről, amely előnyös számunkra, hiszen a régebbinél kedvezőbb, Euró­pában például sokkal kedve­zőbb körülményeket teremt a béke megszilárdítására, a kü­lönböző társadalmi rendszerű országok békés egymásmelleit élésének kibontakoztatásához. Ugyanakkor valamennyi fel­szólaláson érződött az a meg­fontolás, hogy józanul, reáli­san kell megítélni a helyzetet. Hangot kapott az az — indo­kolt — vélemény, hogy az atomháború ellen még nem vagyunk véglegesen biztosítva, még nem tűntek el a nyugati világból a hidegháborús ele­mek, s helyenként tevékenysé­gük meg is erősödött. Mindez azt jelzi, hogy a bi­zottság munkájában részt ve­vőit nem ringatják magukat illúziókban, a nagy eredmé­nyek, a szocialista országok békepolitikájának nagy sike­rei nem takarják el előlük a veszélyeket. A felszólalók részletesen foglalkoztáit a különböző tár­sadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének vonatkozásaival: az európai biztonsággal, az ázsiai bizton­sági rendszer megteremtésé­vel, a szovjet—amerikai vi­szonnyal, a leszerelés kérdé­seivel és a két társadalmi rendszer ideológiai küzdelmé­vel. Értik és helyeslik Elhangzott az a javaslat, hogy rendszeresen szervez­zünk tudományos fórumokat, amelyek a nemzetközi politika egy-egy fontos kérdésével fog­lalkoznának, a Nyugaton di­vatos komvergenciaelmélettől a környezetvédelmen át a le­szerelés lehetőségeinek és módszereinek. tudományos vizsgálatáig. Egyetértéssel fogadták a küldöttek a bizottság elé ter­jesztett beszámolónak azokat a javaslatait, amelyek a ma­gyar békemozgalom jövend <3 feladatairól szóltak az európai biztonsági rendszer megterem­tésével és a leszereléssel kap­csolatban. A bizottságban lezajlott vi­ta lényege tehát az volt, hogy a küldöttek értik és helyeslek a Magyar Népköztársaság kor­mányának, a Varsói Szerződés államainak békepolitikáját, továbbra sem akarnak passzív értőik lenni, minél több tájé­koztatást és segítséget kíván­nak saját tudásuk gyarapítá­sára, de főleg a békemozga­lom aprómunkájának minden-; napi teendőinek elvégzéséhez. A szekcióvezetők beszámol lójával véget ért a plenáris vita. Ezután. Sebestyén Nán- domé, az Országos Béketa­nács főtitkára foglalta össze a kétnapos kongresszus esemé­nyeit, tapasztalatait. Dr, Hárs István az Országos Béketanács alelnöke, a doku- mentumszerkeszbő bizottság elnöke beszámolójában elmon­dotta, hogy a Viy. béke-1 kongresszus dokumentumai­hoz csaknem száz észrevétel, kiegészítő javaslat érkezett. Ezután került sor az Orszá­gos Béketanáes megválasztá­sára. A 221 tagú testület tag­jaira vonatkozó javaslatot dr. Barna Lajos, a jelölő bizott­ság elnöke terjesztette elő. A kongresszus a, javaslatot egy­hangúlag elfogadta. Hasonlóképpen egyhangúlag jóváhagyta a kongresszus — ugyancsak dr. Barna Lajos ja­vaslata alapján — a békeerők moszkvai világkongresszusán résztvevő magyar küldöttség tagjaira vonatkozó javaslatot Is. Ezután szünet következett A szünetben megtartotta első ülését az újjáválasztott Or­szágos Béketanáes, s megvá­lasztotta elnökségének tagjait és tisztségviselőit. A választás eredményét a plenáris ülésen dr. Barna Lajos ismertette, Pethő Tibor zárszava után a VIII. magyar békeko.ngrész- szus befejeződött, (MTI) Az Országos Béketanács tisztségviselői ELNÖK: Dr. Sík Endre, Nemzetközi Lenin Béke-díjas, a Béke­világtanács Elnökségének tag­ja, Budapest ELNÖKHELYETTES: Pethő Tibor. ALELNÖKÖK: . Boldizsár Iván, Darvasi István, Fórizs Mihályné, Harmati Sándor, dr. Hárs István, Ház­iinger György, Kiss Károly, hatásos előkészítése az ellen­forradalomnak, ha a keresz­ténydemokrata párton belül nem kerül többségbe a kor­mányt minden áron — szó sze­rint mindenáron — megdön- teni kívánó irányzat. A parla­ment, a kereszténydemokraták befolyása alatt levő bírói tes­tület — és egyre inkább a hadsereg vált a terrorcselek­mények védelmezőjévé. A par­lament megakadályozta a kormány hatásos intézkedéseit, a bíróságok — „bizonyítékok hiányában” — sorra szabadon bocsátották a fegyvert rejtege­tő terroristákat. Vaiparaisó- ban, az ország második legna­gyobb városában például a bíróság menesztette a rendőr­főnököt, mert házkutatást tar­tott a Haza és Szabadság szék­házéban. Igaz, bombákat, fegyvereket, lőszert találtak, — de a házkutatásra nem volt bírói végzés. A keresz­ténydemokratáknak a puccsis­tákkal való együttműködését mutatja, hogy éppen a legki- élezettebb helyzetben szakítot­ták meg a tárgyalásokat a kormánnyal, s hogy az ellen- forradalom kirobbanása után kifejezték szolidaritásukat a hatalomra került tábornokok­kal. A roham utolsó szakaszában a hadseregé volt a szó. A par­lamentnek a fegyverellenőr­zésre hozott törvényére hivat­kozva a felső hadvezetés nagy­arányú razziáikat rendezett a gyárnegyedekben, üzemekben. Ezzel egyrészt az ellenforra­dalom utáni ellenállást kí­Kovács Dezsőné, Lehoczki Mihály, dr. Mondok Pál, dr. Símai Mihály, Szentistványi Gyulámé, Terényi István, Vass Istvánná, dr. Zsebők Zoltán. FŐTITKÁR: Sebestyén Nándorné. ELNÖKSÉGI TAGOK: Angyal Barnabás, Bállá De­zsőné, dr. Bartha Tibor. dr. Berecz János, Bocskai László- né, Bodonyi Fáimé, Bugár Já­vánták meggyengíteni, más­részt szembe akarták állítani a munkásságot a katonaság­gal. 1973. szeptember 11-én, ked­den reggel kirobbant az ellen- forradalom. Brutalitásában semmiben sem különbözött ez az akció más fasiszta hatalom­átvételektől. Bebizonyosodott — a változó nemzetközi hely­zet ellenére — az imperializ­mus, az osztályharc osztály- harc maradt. A jobboldal rohama ellen — egyre több hír szól erről — a munkásság szervezett erői, a hadsereg haladó része felveszi a küzdelmet. A chilei munkás­osztályt -nem győzték le. Al- lende, a mártír, akinek neve mindörökre bekerült a hala­dásért küzdők legjobbjai kö­zé, egyik utolsó beszédében azt mondta: „Chile dolgozói érettebbé, tapasztaltabbá, ön- tudatosabbá váltak, mint bár­mikor azelőtt”. Az alkotmány elleni brutális támadás, a nép­szerű, törvényesen megválasz­tott elnök meggyilkolása, a polgárság széles rétegei szá­mára is nyilvánvalóvá tette: nem az alkotmányos rend vé­delmében, hanem fasiszta dik­tatúra létrehozására indultak el az elmúlt hét keddjén a páncélosok. De Chilében a harc tovább folyik azokért az eszmékért, amelyeket 1970-ben a Népi Egység zászlajára tű­zött. Kereszty András (VÉGE) nosné, Búza Ilona, dr. Czlmer. József, Erdei Lászlóné. Farkas József, Fehér Katalin. Fe- renczi Tibor, dr. Gervai Bé­la. Giesz Mária, dr. Halász József, Halász Judit, Hantos János, dr. Haraszti György, Hubay Miklós, dr. íjjas Jó­zsef, dr. Jermy Tibor. Kállai Gyula, dr. Káldy Zoltán, dr. Kende István, Kovács László, P Kovács Tibor, Lőrincze Pé­ter, Makai György, dr. Matolcsy Károly, dr: Menyhárt József, Mészöly Imréné. Moharos Jó­zsef, Muzsik Miklós, dr. Nagy Gábor, Nagy Imre, Nagy Ist­ván, Nagy Mária. Németh Emil, dr. Prandler Árpád, Ránkiné, Németh Angéla, Ru­das Magdolna, Suszt Vilmos­áé, Szabó József né, Szabó Ju­lianna. dr. Szamosközi István Takács Péter, Tóth Zoltán! Újvári Miklós, Vajda Józsefné, dr. Vályi Gábor. Az Országos Béketanácsra több nógrádi küldöttet is meg- - választottak. (MTI) '' VDK-japún kapcsolat Japán és a Vietnami De­mokratikus Köztársaság képvi­selői pénteken írták alá Pá­rizsban a diplomáciai kapcso­latok felvételéről szóló ok-. mányokat. Az erről szóló kö­zös közleményt egyidejűleg teszik közzé Tokióban és Ha­noiban. A diplomáciai kapcsolatok i felvétele után, értesülések szerint folytatódni fognak a két kormány közötti tárgyalá­sok a VDK által felvetett kö- l vetkqző kérdésekben: 1. A Vietnamnak nyújtandó japán háborús jóvátétel ren­dezése. 2. Japán viszonya a Dél-vi­etnami Ideiglenes Forradalmi Kormányhoz. 3. A Dél-Vietnamba irányu­ló amerikai fegyverszállítások «.••izünteüse a japán terüle­ten levő támaszpontokról. >

Next

/
Oldalképek
Tartalom