Nógrád. 1973. szeptember (29. évfolyam. 204-229. szám)
1973-09-16 / 217. szám
I! MIKI HIM Hill III Mill II (I újra a gyárban I Asszonyokról, édesanyákról írunk, akik I újra munkába álltak, mert várta őket a 5 gyár, a munkahely. Hogyan telt az idő a 5 kicsi mellett, miért jöttek vissza, hogyan fogadták őket az üzemben? A kérdésekre ők, az édesanyák adják i meg a választ. | Nem lenne teljes a kép, ha nem írnánk | arról, milyen segítséget ad államunk az | édesanyáknak, a családoknak. A számok = mindennél ékesebben beszélnek. Tavaly | 744 millió forinttal emelkedett az 1971. | évihez viszonyítva a családi pótlék ösz- | szege, mert a kormányrendelet alapján 100 uiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiHiiiiimiuiiii mimin forinttal növelték a három- és több. gyér- | mekes családok és az egyedülállók csald- 1 di pótlékát. A gyermekgondozási segély- = kiadás ugyanakkor 77 millió forinttal | emelkedett országosan, mivel nőtt a gyér- | mekgondozási segélyben részesülő anyák = száma. Nógrádban — tavalyi adat — 27 J millió 547 ezer forint volt a gyermekgon- | dozási segély összege, az 1971. évi 25 mii- | lió 900 ezer forinttal szemben. A gyermek- | gondozási segélyben részesülők száma ta- | valy több mint 185 ezer volt, Nógrádban | 3796 édesanya vette igénybe a kedvez- | ményt. | tHUNiiitiiiiiiHHiiiiitiiminmmimitiimmtmtiiii A, béremet is emelték már Szűcs Györgyné csinos, fekete fiatalasszony. Nem mondaná senki 28 évesnek. A Lam- part ZIM salgótarjáni gyárában dolgozik. Két gyermek mamája, nemrég tért vissza — ötévi „távoliét” után. — A kisebb láhyom után még járt volna vagy öt hónap, de arra már nem tartottam igényt. Elsősorban anyagi okok miatt. — A hosszú „távoliét” alatt sikerült-e kapcsolatban maradnia a munkahelyével? — Nem mondhatnám, pedig törzsgárdatag vagyok. Azt nem vártam, hogy meglátogassanak, de egy üdvözlő lap nőnapra, egv-egy Télapó-csomag a gyerekeknek jólesett volna. — Volt-e szabad ideje, mire használta? — Olvastam, kézimunkáztam. — Milyen volt visszajönni? — Eleinte szokni kellett, de megelégedett vagyok. Könnyített munkarendben dolgozom, mindig délelőtt, és nem kell hatra bejárnom. A béremet is emelték! Juditkát és Györgyikét is minden további nélkül fölvették az óvodába. Most épSzeretem az üzemet — Mikor az első két gyermekemet szültem, még nem volt a kismamáknak módjuk arra, hogy három évre otthon maradjanak. Én a harmadikkal is csak hat hónapot voltam, azután jöttem vissza dolgozni. Hogy miért? Elsősorban anyagiak miatt. A férjem a salgótarjáni tanácsi építőknél dolgozik, hét nyolcvanas órabérrel. Három gyerek van, kell a pénz. Ha dolgozom, közel ezer forinttal több áll a házhoz. Nagy különbség. Szívesen is jöttem, mert szeretek pen a csomagolásban segítek, jít ienni. Szeretem az üzemet — mondja —, de különben a és az m dolgozókat ls. Most Boecker-tűzhelyek elektromos h a kisiányommal elvol_ szerelvenyfalart szerelem. tam _ Szüvia a neve> rlgye> Elbúcsúzom, és mire kilépek szép név? — kaptam segélyt, a csarnok ajtaján, már újra a az asszonyok pedig meglátóNem akarok a mamára építeni papírládák fölé hajol. Legalább meglátogathattak volna — Tizenöt éves korom óta dolgozom a kohászati üzemekben — mondja Gulya Paine, a négyéves Péter édesanyja. — Vagyis nyolc éve, ha beleszámítom azt a három évet, amíg otthon voltam a gyerekkel. — Ezek szerint megéltek a férje fizetéséből és a segélyből. — Meg, persze. Bár elég sok kiadásunk van. A férjem 3100 forintot keres, de öröklakásban lakunk, az havi 350 forint kiadást jelent. A gyerekre 120 forintos biztosítást kötöttem, ezenkívül ott van a melegvízdíj, a fűtés, a szemétpénz, a tem. Nem bírtam sokáig, visz- szajöttem a gyerek mellé. — A három év leteltével az eredeti helyére került? — Nem. Személyzeti nyilvántartó voltam, de amikor jelentkeztem a,-munkára, azt ajánlották, válasszak az üzem- írnokság vagy egy segédmunkási állás között. Ha nem felel meg egyik sem, el is mehetek az üzemből... — Hogyan döntött? — Üzemírnok lettem, kaptam 1400 forintot. Amikor szülési szabadságra mentem, még csak 1000 forint volt a fizetésem, ez tény. De azért gattak. Ki sem tudom mondani, milyen jólesett. Segítségre ugyan nem nagyon volt szükségem, mégis nagyon örültem. Amikor visszajöttem, azzal fogadtak, hogy száz forinttal több a fizetésem. Amíg odavoltam, a többieknek emeltek, és én is azonnal meg- kaptam. Kértem, hogy állandóan a délelőtti műszakban dolgozhassak, megadták. Szilvia bölcsödében van. Azonnal felvették. Szinte szemben lakunk a bölcsivei, nem is kell messzire menni. Nagyon jó kislány, nincs vele sok baj. Ha mégis vinni kell valahová, megoldható, hogy elmenjek munkaidő alatt is, sőt, ha szabadságot kérek minden további nélkül megadják. Persze, mégis azt szerettem volna, ha otthon maradok, de kell a pénz, hiába volna az az igazi — fejezi be Farkas Béláné, az egri MEZŐGÉP kisterenyei üzemének dolgozója, aki még csak 34 éves. Kőszeghy Pálné egy kisfiú és egy kisleány édesanyja. Amikor első gyermeke született még Dejtáron dolgozott a MÉK-telepen. Naponta járt le Balassagyarmatról a munkahelyére. — Tíz hónap után visszamentem dolgozni, egyrészt a pénz miatt, másrészt, mert az édesanyám vállalta a gyerek felügyeletét — mondja. — Azután tavaly nyáron megJ született a kisfiam is. Tizenegy hónapnál tovább akkor sem maradtam otthon, de két gyerek mellett már nem vállalhattam, hogy Dejtárra járjak. A nagymamát sem szabad a végsőkig kihasználni... Ide jöttem a kábelgyárba adminisztrátornak. Hamarabb hazaérek, van időm a háztartásra. — Miért nem maradt otthon három évig a két gyerek mellett? — Lakásra gyűjtünk, kell a pénz. Megéltünk a férjem fizetéséből, meg a gyerekgondozási segélyből, kaptunk 400 forint családi pótlékot is. De lakásra ez kevés. Most együtt lakunk az édesanyámmal, szeretnénk különköltözni, levenni édesanyám válláról a gyerekek terhét. Majd vigyáz rájuk a bölcsőde, ebben a gyárban ez könnyen megoldható kérdés. — Szeretné még gyereket? — Elég nekem ez a kettő. Velük is elég sok a gondom. Tudom, hogy három-négy gyerek volna az ideális, de a meglevőkre is gondolni kell. Kevesebb jutna nekik... , I : Nem a pénzért, a munka öröméért házfelügyelő jussa, a lakásfel- esett jól, hogy egyszer, sem láújítás költségei, a rádió, a tv, az újság... A második évvégén úgy gondoltam, bemegyek dolgozni. De pár hónapnál nem bírtam tovább. Más dolgozott a helvemen, így aztán egy napig itt. egy napig ott dolgoztam, ahol éppen kellettogattak meg a három év alatt, még amikor a gyerek megszületett, akkor sem. Sőt, azért kellett máshová mennem, mert véglegesen felvettek valakit a helyemre. Azt mondták. elfeledkeztek róla, hogy én is ott dolgoztam... Azt mondják, csak néhány hétig Ferencz Istvánná dobelszámolási ügyintéző a Magyar Kábel Művek balassagyarmati szabadvezetékgyárában. Három és fél évvel ezelőtt került ide, s egy éve dolgozott már a gyárban, amikor megszületett dásnak tartom, a kislánya; Cecília. A szülés együtt, nem a után másfél évig maradt otthon. — A pénz volt az ok, amiért visszajött? — Nem, dehogy — rázza a fejét határozottan. — A férjem 2500 forintot keres, a gyermekgondozási segéllyel együtt 3100 forintunk volt havonta. Lakásra nem gyűjtünk. Igaz, hogy együtt lakunk a férjem szüleivel, de négyszo- ba-összkcxmfortos, központi fű- téses lakásban mindannyian jól elférünk. Nincs anyagi gondunk. — Akkor miért nem maradt a gyerekkel? — Nem volt rá szükség, mert az anyósom vigyáz a kicsire. De, ha ő nem volna, adhattam volna bölcsődébe is, bár azt csak kisegítő megolSok gyerek legideálisabb megoldás szerintem. Könnyen egymásra „ragasztják” a fertőző betegségeket, s ezekből amúgy is van éppen elég egy kisgyereknél. — A fő ok, ami visszahozott a gyárba, a munkám volt. A főnökasszony hívott vissza, mert elég sok Idő kell ahhoz, hogy valaki mást betanítsanak a munkámra, meg nem is akartak mást hívni. Meg voltak velem elégedve. Jó érzés, ha szükség van az emberre... Persze, később azért szeretnénk még egy gyereket, de ha három lesz, az se baj. Tanulhatok a gyerek mellett Márton Józsefeié, a balassagyarmati kábelgyár termelési osztályán termelés-nyilvántartó. Mindössze huszonegy éves. de tizenhétnek sem látszik. Senki sem gondolná- hogy már édesanya. Amikor a kisfiam megszületett, még a. finomkötöttárugyárban dolgoztam — mondja. — Majnem végig dolgoztam a terhesség alatt. — Miért nem oda ment vissza? — Felvettek valakit a helyemre, és úgy éreztem, gond voliia megoldani mindkettőnk elhelyezését. Ezenkívül ebben a gyárban 200 forinttal többet keresek. — Miért nem várta ki otthon a három évet? — Mert az édesanyám nyugdíjasként dolgozott, azután azt mondta, szívesebben vigyázna ő a gyerekre, álljak inkább én munkába. Ö is havi 600 forintot kap, én is any- nyit kaptam. Ilyen szempontból mindegy, melyikünk dolgozik, viszont én vagyok a fiatalabb, a teherbíróbb, és fontosnak is érzem a munkámat. i Persze ez csak addig lesz így, amíg Zsolt eléri az óvodás kort. Itt nem gond megoldani az óvodai elhelyezést. A gyár nagy összeggel járult hozzá az Ifjúság úti óvoda felépítéséhez, ezért az itt' dolgozók gyerekeit előnyben részesítik a felvételnél. Akkor majd szeretnék továbbtanulni, bejutni a marxista- —leninista esti középiskolába. Párttag vagyok, fejlődnöm kelL„ — Mikor jött be először? — Három év után tegnap. — Hogy érzi magát újra a gyárban? — Mit mondjak?..: A régi munkahelyem megszűnt. Most kisegítő vagyok a csiszolóban, azt mondják, csak néhány hétig, amíg nem lesz helyem, de van itt egy fiatalasszony, annak is ezt mondták, és vagy tíz hónapig volt kisegítő. Pedig így a keresetem is alacsonyabb, mint a régi volt Azt is hiába kértem, hogy egy műszakra osszanak be, azt mondták- legalább két műszakban kell dolgoznom. Nem is tudom, hogy leszek a jövő héten, behozni a gyerekeket Eresztvényből, ahol lamind a kettőt, itt Salgótarjánban. — Milyen volt a három év? — Jó volt nagyon a gyerekekkel. Azt hiszem, nekik is nagyon jó volt, hogy együtt lehettek. Néhány munkatársnőm meglátogatott, sokat olvastam, jártam moziba is a férjemmel. Tanulás nélkül nem megy... Nem lehetett. Ä bölcsödében nincs hely, a gyerekre pedig csak úgy tudunk vigyázni, ha különböző időbeosztással dolgozunk. Két műkunk. Szerencsére tizenötödikétől felvették az óvodába szűk megérdemli. Egy édesanyát kerestünk, kettőt találunk a salgótarjáni Marx-Engels úti lakásban. Van egy kislánya és egy Testvérek. Mindkettőjük gyer- kisfia. Lesz-e kistestvérük? meke hároméves. Fiatalon, — Éri nagyon szeretnék meggondolatlanul mentek férj- ezakra lett volna talán lehe- még egyet. Anyukám és anyó- hez, s most szinte egyszerre tőség a hegesztésnél, de ott som ellenzik, pedig hely is adták be a válókeresetet. A 3—400 forinttal kevesebbet lenne, mert új lakáshoz jutót- gyerekek egy-másféi éve nem kerestünk volna- s ilyen kötünk- nagyobbhoz. látták az apjukat- akik azóta rülmények között az is sokat Török Lajosnénak az öblös- sem járultak hozzá semmivel számit, üveggyárban még vannak neveltetésük költségeihez. Ügy tervezik másodszor is gondjai. Remélhetőleg hama- _ Most már megítélték a férjhez mennek, rosan megoldódnak. Talán az férjem keresetének húsz szá- —^Tanulni fogunk — mond- üzem ig segíthet Ügy hisz- zalékát — mondja Ponyi BéAzért csak felvettek A Fővárosi Kézműipari Vállalat pásztói telepe nem túl régen alakult. Kevés a gyermekgondozási segélyről visz- szatért kismamák száma. Zeke Lőrincné a varrodában dolgozik. — Eredetileg a kötődében tanultam, azután átkerültem a varrodába. Itt csak néhány hónapig voltam, azután megszületett a kisfiam, Zolika. Három évig voltam vele otthon. — Hogyan telt el az idő? Meglátogatták-e a munkatársai? hogy .csak — Akikkel a kötődében dolgoztam, azok elmentek máshová, a varrodából pedig nem jöttek el hozzám. Gyorsan eltelt az idő, egy picivel mindig van mit csinálni. — Jutott e ideje másra is a három év alatt? — Varrogattam, kézimun- m káztam. Párnákat, ilyesmiket. 11 gY’ Csak úgy, magamnak. Jól jön az ilyesmi a háznál. — Milyen volt visszajönni? — Szokatlan. Több lett az otthoni munkám, kevesebb az időm. A gyerek szerencsére széliünk! Egyelőre egy is elég óvodában, van. Mondták, kevés a hely, de azért fölvették. Itt is szeretettel fogadtak. Amikor kértem, hogy egy műszakra osszanak be, minden további nélkül engedélyezték. Fél hatkor kelek, elviszem a gyereket az óvodába, hétre jövök dolgozni. Há- délután hazaérek. — Egy indiszkrét kérdés: Mikorra tervezik a következőt? Hát, erről inkább ne beláné —, de még egy fillért sem láttam belőle. — Kénytelen voltam visz- szamenni a gyárba dolgozni, amikor a gyerek másfél éves volt — panaszolja testvére; Póti Lászlóné. — Valamiből meg kellett élni... Mindketten betanított munkások, egy gépen dolgoznak a kohászati üzemekben — három műszakban. — Nem kértek könnyebb beosztást? Az oldalt összeállítottat ja Pótiné. — Akihez majd hozzámegyek, már a harmadik iskolatípust kezdi. Nem akarok lemaradni tőle. Másrészt okultam a történtekből, Ha egy nő magára marad a gyerekével, megbosszulja magát, ha csak a férjére számított. Iskola nélkül csak fizikai munkával kereshet annyit,, ami neki is, a gyereknek is elég, az ilyen munka pedig a gyerek mellett fárasztó. Tanulhattam volna, ha nem vagyok könnyelmű, mindenki ta' nulhat... Szöghy Katalin, Gáspár Imre fotó: Kulcsár József
