Nógrád. 1973. augusztus (29. évfolyam. 178-203. szám)

1973-08-18 / 193. szám

Orhalomban jártunk Köxiia fenntartású kultúr hás, húszéves igazgató AZ ANYAGI JÓLÉT és a kultúra egymással összefonód­va alakítják ki egy közösség, egy falu sajátos arculatát. Gaz­dagabb vidékeken még a nép­szokások is mások, változik a lakás berendezése, a cserppek minősége, a népviseletben több a selyem és a gyöngyözés, mint másutt. És napjainkban? A gazdagabb községekben cuk­rászda nyílik, a díszes keríté­sek mögött, a garázsban már két kocsi is áll. Megváltoznak a művelődés lehetőségei és igényei egyaránt. Hogyan tük­rözi ezt a kultúrház munkája — erre kerestünk választ Őr- halomban, a tsz és a.községi tanács közös fenntartású kul- túrotthonának igazgatójánál. A megye legfiatalabb füg­getlenített igazgatója, őrha­lomban az anyagi helyzetre nemigen panaszkodik senki. A legtöbb fiatalnak kocsija van. Sok fiatal él ebben a faluban? Igen is meg nem is. Mindössze hárman dolgoznak itt helyben, a többiek vagy középiskolába járnak, vagy ennek az elvég­zése után Balassagyarmatra, Szécsénybe törekednek. A la­kás ide köti őket, de a kocsi lehetőséget ad arra, hogy a szórakozást máshol keressék. A párválasztás problémája is szóba kerül. Kanyó János, aki húsz évével a megye legfia­talabb függetlenített kultúr- házvezetője. kis ingerültséggel reagál erre a kérdésre. — A televízióban láthattak egy kisfilmet — ,,Hát én im­már kit válasszak?...” — eb­ben az őrhalmi lányokat úgy mutatták be, mintha minden délután kocsiba ülnének és férjvadászatra indulnának. Szerintem ha volt is olyan eset, hogy diplomás és jó keresetű fiút választottak, nem- ez a döntő szempont, hanem az ér­zelmek! — VAN-E OLYAN szórako­zási, művelődési forma itt a falúban, ami összehozza a fiatalokat? — Egy rendszeresen működő ifjúsági klubunk van, har­mincöt taggal. Kéthetente tar­tunk klubesteket, ilyenkor tánc mindig van, de gyakran különböző kötetlen és kötött programmal összekapcsolva. Bertók Ferencné magyar—tör­ténelem szakos tanárnő veze­ti a kis színjátszó csoportot, hét fiatal jár a próbákra. Eddig inkább az ünnepi műsorok sze­repeltek a terveikben, de most Csurka István „Az idő vasfo­ga” című háromfelvonásos da­rabjára készülnek. — Lesz közönsége ennek a bemutatónak, van igény egész estét betöltő színdarabra? — Itt helyben biztosan so­kan megnézik. Azt tervezzük, hogy a tsz autóbuszával a kör­nyező falvakba is elvisszük őket. Néha a gyarapodás az aka­dály. Mire lenne még lehetőség, mit Igényelnek a faluban — erről beszélgetünk Kanyó Já­nossal. Sikerül-e megismerni, mit várnak a kultúrháztól? — Sokszor érzem, hogy zár­kózottak az emberek, nehezen nyilatkoznak. Gyűléseken rit­kán mondják el a kívánságai­kat. Baráti beszélgetés során, vagy az utcán már inkább... — Nem a közömbösségben van a gyökere ennek? Határozottan tiltakozik — vajon tényleg igaza van? Hi­szen egyénileg egyre több' a lehetőség a szórakozásra, ez pedig magával hozza, hogy a közösségi élet vonzóereje csök­ken. Mintha néha a megnöve­kedett anyagi lehetőségek mi­att nem sikerülne egy-egy el­képzelést megvalósítani. Azt hiszem, a legtöbb faluban, ha két kihasználatlan varrógép lenne az iskola tulajdonában, komolyan felvetődne egy var­rótanfolyam beindításának öt­lete. őrhalomban ez nem sike­rült: a falu két varrónője any- nyira el van látva megrende­léssel, hogy óránként száz fo­rintért nemigen vállalnák el a tanfolyam vezetését. TERMÉSZETESEN korai lenne még számadást csinálni: bevált-e ez a forma, ki az iga­zi nyertese a közös kultúrház- nak. Az biztos, hogy az egy év alatt is sok minden történt: előadásokat, filmvetítéseket tartottak a tsz-tagoknak, sok pesti színházlátogatást szer­veztek, a kulturális alap má­sik részének, a kirándulások­ra szánt összegnek a felhasz­nálásában is segítséget nyúj­tottak. A kultúrházat tataroz­ták — és ami majdnem ilyen fontos: belül mindig tiszta, rendezett azóta, hogy függetle­nített igazgató vezeti. Kanyó János terve: ha nem viszik be katonának, jelentkezik a nép­művelés szakra. Mivel szíve­sen csinálja ezt a munkát, a szakképzettség biztosan segí­teni fog abban, hogy még jobban megismerje, mivel le­het feloldani a lakosság zárkó­zottságát. Az első lépéseket megtették! — gkm — Kiállítás A balassagyarmati Mikszáth Kálmán Művelődési Központ népi díszítőművészeti (hímző, fafaragó, tojásfestő) szakköre kiállításon mutatkozik be a város közönségének. A kiállí­tást a művelődési központ Öváros téri épületében au­gusztus 18-án, szombaton es­te hat órakor Venesz Ernő, a salgótarjáni József Attila Me­gyei Művelődési Központ igaz­gatója nyitja meg. A szakköri tagok munkáit bemutató tár­lat — amely bizonyára sok látogatót vonz majd — szep­tember 6-ig lesz látható. Tv-előzetes Kedden kerül képernyőre a Brezsnyev Amerikában című dokumentumfilm. A mű nem csak a nemrég lezailott látogatás legfontosabb és leg­érdekesebb eseményeit idézi fel, hanem fontos adatokat közöl Leonyid Brezsnyev pá­lyafutásáról is. Szerdán előbb Caterine Va­lente műsorát sugározzák fel­vételről a párizsi Olympia Színház színpadáról, majd Vitray Tamás beszélget „öt­szemközt” Hofi Gézával. Csütörtökön indul Ország­utak címmel az NDK ötrészes magyarul beszélő filmsoroza­ta. Pénteken részleteket hall­hatunk Verdi: a Trubadúr cí­mű operájából. Vallomások a XX. századról című műsor­ban Komját Irén, Komját Aladár felesége beszél a kommunista költővel folyta­tott közös harcukról. Szombaton „A feleségem, fiam, meg én” című magya­rul beszélő francia film után a veszprémi tv-találkozó díj­nyertes produkciói közül Ör­kény István: Diagnózis című tv-filmje ketül képernyőre. Vasárnap Abody Béla ma­gazinműsorát láthatjuk. Táborok a Balaton partján A lányok lassan kihíznak a nadrágból... VÉGRE AZ M—7-ES! Vég­re rákapcsolhatunk, s ha ver­senyre nem is kelhetünk a mellettünk elsuhanó autócso­dákkal. azért kisajtolhatjuk a maximális sebességet a kis mikróbuszból. Sőt, néhány Trabantot még le is körözünk. Nem a virtuozitás, a versen­gés varázsa hajt minket, in- káb a nagy meleg elől mene­külünk. Kis faház az út szálén; oázis, árnyat adó fákkal, s ami a legfontosabb; üdítőt is ad­nak, no meg jó hideg sört. Már éppen tovább indulnánk, amikor ismerős beszédet hal­lunk.' Igen, ezek csak nógrá­diak lehetnek. Örömmel fo­gunk kezet a Vegyigépszerelő Vállalat dolgozóival, akik ép­pen Pétre igyekeznek. Több hónapos munka vár ott rájuk. — Azért nagyon irigykedünk a Balaton miatt. Én még so­ha nem láttam a magyar ten­gert — jegyzi meg a zagyva- pálfalvi Galamb Andor. Bú­csúzunk a földiektől és robo­gunk tovább. Lenge öltözékek, barnára sült fürdőzők, fehér vitorlák; ez már a Balaton. Dél van mire Fonyódligetre érünk. A hasznosi úttörők ha­diszállását rövid keresgélés után találjuk meg. Éppen ebédel a sereg, s kérnek min­ket is. meózzuk le az étele­ket. Szívesen teszünk eleget a meghívásnak. Hazai ízek, za­matok; az ebéd, vagy inkább a szakács nénik kitűnő osz­tályzatot kapnak. — önellátóak vagyunk; mi magunknak szerzünk be min­dent, a szakácsnőket pedig otthonról hoztuk — tájékoz­tat Papp Lászlóné, a tábor ve­zetője. Nos, amikor táborról beszé­lünk nem sátrakra kell gon­dolni, mert a 49 hasznosi gye­rek és a hat felnőtt csinos kis épületben .lakik; benne ta­karos kis szobák, emeletes ágyakkal és jó sok pokróccal. (Ez a hűvösebb éjszakákat is figyelembe véve; nem elveten­dő!) — Eddig majdnem minden évben középiskolás táborok­ban üdültünk. Ebben az év­ben a SIÖTOUR tájékoztatott, hogy van lehetőség arra, hogy egy egész házat béreljünk, tgy kerültünk ide, Fonyódli­getre. Mondhatom, nem bán­Szegedi varázslók, Dóm téri varázslatok ven te, Berdál Valéria nevét olvashatjuk. Feltűnő, hogy az utcákon, ét­termekben mennyi az ismerős arc.. Alkalmi helyen az ember a futó ismerősök vonásaival nem tud mit kezdeni, csak lassan dereng később, hogy salgótarjáni, vagy balassagyar­mati, esetleg másfel Ölről érke­zett nógrádi, akivel szemközt- fut. Nem újdonság ez, nem én III. A mindenféle nevezetességek között azt is említik a prospek­tusok, hogy Szeged a napfény varosa. Pontos adatokkal szol­gálnak, évente hány órán át süt itt a nap. S valós lehet a statisztika, mert az országos adatokhoz mérten itt az au­gusztus eleji napokban leg­alább 5—6 fokkal magasabb az átlagos hőmérséklet. A jelzett akarom felfedezni, hogy nya- 36 Celsius-fok itt állapodik meg ranta ezerszám adnak Szege- a Dél-Alföld fővárosában, s den találkozót egymásnak _a ezen még a Tisza közelsége palócföld küldöttei. Kik egye­sem enyhít. ni kíváncsiságból, kik üzemek. Ennek ellenére a hazai és termelőszövetkezetek, biztosi- külföldi idegenforgalom las- tási csoportok szerencsés tag­ianként tetéződni kezd, ami­nek az a különlegesebb oka, hogy a Dóm tér a János vitéz bemutatójára készülődik. A szépséges Iluska és a nyalka Jancsi juhász tündéri históriá­ja Kacsóh Pongrách bűvölő János vitéz és a gonosz mostoha: Hilda Turpinszky Béla és Gobbi látogatója ezeknek a bűvöletes- máné (Iluska, Francia király­boszorkányos szegedi varázs- kisasszony, Kukorica Jancsi, latoknak. Nem ismerek statisz­tikát róla, de bizonyára nem vagyunk utolsók a megyék so­Jaiként. Sokan közülük olya­nok, akik itt, ezen a szabad­téren találkoznak először, és raban részvételünket tekintve, kötnek életre szóló barátságot Ezt mérhettük le mind a a színházzal. Porgy és Bess, mind az Ukrán Nekünk, akik soha nem vol- Állami Táncegyüttes nézőte- tunk, s igazában ma sem va- rén, de még inkább a János muzsikájával elsöprő sikernek gyünk „színházmegye”, azt vitéz bemutatójához közeledve, ígérkezik már a bemutatót hiszem, felbecsülhetetlen jóté- Az alföldi tájszólásban lepten- megelőző napokban, holott temény a szegedi szabadtéri nyomon palóc dialektus ele­ctor t a sikerért az együttes nyár. Azzal az élményháttér- gyűlt, élénken jelezve jelen­tagjainak meg kell küzdenie rel, amit a Dóm téri varázslat valóságunkat, az Ukrán Állami Táncegyüttes nyújt, egy életre elkötelezett Egyébként a 15. szegedi sza- látványos, színgazdag produk- híveivé válhatunk a színház- badtéri nyár kétségkívül leg- ciójával is. Az időjárás az uk- művészetnek. Tömény hatású, rán vendégművészekhez is ke- mákonyos gyönyörűség min- gyes, fergeteges a közönségsi- den pillanat a csillagsátras kér. Csodálatos, mire képesek júliusi-augusztusi éjszakákon, kiugróbb közönségsikere Ka­csóh—Bakonyi daljátéka, a Já­nos vitéz lett. Az immár 70 esztendős mesehős alakja, von­a vendégművészek. De a nagy várakozás mégis a János vi- főnyi Cesar isteni élvezetre téznek szól, melynek vezető áhítozik. szerepeiben Turpinszky Béla, Tessék csak megízlelni egy- Házy Erzsébet, Gyimesi Kál- szer —. mondanám, ha enélkül mán, Gobbi Hilda, Király Le- Is nem volna épp elég nógrádi ahol a közönség, a nyolcezer zása az eltelt évtizedekben NÓGRÁD = 1973. augusztus HL, szómba* „ I mit sem fakult, a szövegkönyv Karinthy Ferenc átdolgozásá­ban mai elevenségű, a magya­ros muzsika töretlen fényű, ki­vált ha olyan énekesek ajká­ról csendül, mint Házy Erzsé­beté, Berdál Valériáé, Tur­pinszky Béláé, Gyimesi Kát; Bagó), és a humort olyan erős­ségek képviselik, mint Gobbi Hilda, Király Levente, Kátay Endre. Horváth Zoltán rende­ző, tisztelve az előadási ha­gyományokat, hiánytalanul kiaknázta a szabadtéri játék minden kínálkozó lehetőségét, így látványosságában is meg- ejtőt produkált. Kár, hogy véges az idő, amit Szegeden tölthet az ember, így nem láthattam Borodin: Igor herceg-ét a Belgrádi Opera nagy hírű társulatának vendég­játékában, sem Bellini operá­ját, a Normát, melyet szintén a belgrádi operaművészek ál­lítottak színpadra. Mire e sorok megjelennek, utolsó produkcióikra készülnek a szegedi nyár varázslói. A váróé élete visszatérül megszo­kott, nyugalmasabb medrébe. Köszönet a varázslatokért, és viszontlátásra Szeged, 1974 nyarán. A viszontlátásra! Barna Tibor tűk meg — tájékoztat Papp Lászlóné. A LÁNYOK ÉPPEN füröd­ni készülnek, amikor benyi­tok a szobájukba. — Teherau­tó szállított minket a Bala­tonra, s alig raktuk le a hol­mit. máris rohantunk füröd­ni — kezd a mesélésbe Bab- ják Éva. Végh Melinda már nyolcadikos lesz az ősszel, de most van először a Balatonon. Nevetve mondja, hogy nem ilyennek, sokkal kisebbnek képzelte. Azt hitte, hogy alig nagyobb, mint otthon, náluk a Kövicses-patak. — Ez persze csak vicc — jegyzik meg a többiek —, mert nagyon vi­dám társaság vagyunk. Halla­nák csak, milyen hangos csendespihenőink vannak. És milyen jó a program! Koktélhajó, szalonnasütés, mo­A két szakács néni — főző Piri néni és játszó Piri né­ni. ahogyan a gyerekek neve­zik őket — civilben a haszno­si óvoda dolgozói, elmondják, hogy bizony igyekeznek a társaság kedvébe járni. Na­ponta nyolc—tíz kiló hús el­fogy, s ha túráskalács-sütésre nincs is alkalom, lángost már sütöttek a gyerekeknek. — Amikor itt voltak a szülők lá­togatni, vitték vissza a sok csomagot. Nem kellett a po­rontyoknak a hazai. A tábor külföldi lakóját, a 16 éves Ina Klessingeirt az ablakból csalogatjuk le. Az NDK-ból Bezirk Haliéból ér­kezett Hogyan? — Kis leve­lezőtársam, Papp Tünde meg­hívására érkeztem Magyaror­szágra. S1 legnagyobb meglepe­tésemre Budapestről nem zi, hajótúra a Badacsonyba, az Hasznosra, hanem ide, a Bala­udvarban pingpongasztal. Azért néhány probléma is akad. — Tessék nézni, ebben az üvegben szúnyogiirtó van! A gyógyszertárban szereztük be. mert már nem bírtunk a szúnyogokkal — mutatja a zöld üveget Laboda Judit. A lányok azt is elmesélik, hogy lassan már megtanulják a ba­latoni menetrendet, mert a vo­natok itt mennek el a ház mellett. Nagy Attilát a szakács nénik — Kiss Istvánná és Maksó Sándorné — szoknyája mellől csalogatjuk el. A rossz nyel­vek szerint ez nem véletlen, mert Attila annyira szereti a gyomrát, hogy háromszor— négyszer is repetázik. — Az­ért lassan a lányok is kihúz­nak a nadrágból! — jegyzi meg kajánul Attila. tonra hoztak. Nagyon boldog vagyok, mert ez a tó csodála­tos. Hogyan beszél a gyerekek­kel? Hát, kézzel-lábbal, meg Ortutai Márta néni, az egyik pedagógus segítségével. Az­tán meg már néhány magyar szót is tud. — Jó napot, kö­szönöm, várom levelet — fújja el egy szuszra a kacifántos magyar szavakat. DÉLUTÁN EGYÜTT gyalo­golunk a hasznosi gyerekek­kel a Balatonban. Szívesen lubickolnánk még a kelleme­sen hullámzó vízben, de bú­csút kell vennünk a kis csa­pattól. A túlsó parton, ott, ahol a Balatont már hegyek, dombok övezik, a berceli út­törők tábora vár. Irány tehát Szigligeti V. Kiss Mária Ißsychothetnorid Könnyű influenzám volt, ezért orvosi tanácsra itthon maradtam. Megkértem feleségemet, hogy néhány ügyet in­tézzen el helyettem. Tudtam, hogy nem áll hadilábon a fele- dékenységgel, ezért megkértem írja fel, hogy mit kell elin­téznie. — Felesleges. Tegnap kölcsön kaptam egy „Psychome- moria” című könyvet. Ebből megtanultam, hogy gondolat- társítás segítségével semmit sem felejt el az ember! — A könyvet sem felejted el visszaadni? — Nem, mert a „Psychomemoriát” a könyvespolc legfel­tűnőbb helyére tettem. Erről eszembe jut, hogy könyvespol­cot senki sem ad kölcsön, világos, hogy gondolattársulás folytán eszembe jut: vissza kell adnom a könyvet. — Értem. Hát akkor a Röltexnél végy nadrággombot a flanellnadrágomhoz. Nem felejted el? — Ugyan! A nadrágról eszembe jut Kelemenné, aki teg­nap nadrágban jelent meg az Intercontinental-presszóban. Borzalmasan állt azon a kövér asszonyon a nadrág. Kele- mennéről eszembe jut a nadrág, és amikor Sasnénak ma el­mondom, hogy az egész eszpresszó nevetett Kelemennén, rögtön a gombra gondolok. Kelemenné, Sasné, nadrág, Röl­tex, gomb. Nem felejtem el. Hová menjek még el? — Ezt a feljegyzést vidd el a hivatalba Böröndi elv­társnak. ö írja meg helyettem a sürgős előadói jelentést, és szüksége van az adatokra. De ne felejtsd el, sürgős! — Nem felejtem el. Hiszen mondtam, hogy Sasnéval ta­lálkozom! Neki olyan irtó nagy retiküljc van, mint egy bő­rönd. Erről majd eszembe jut Böröndi elvtárs. Te csak ne félj! Más nincs? — Dehogy nincs! Menj el az óráshoz, és vidd el megja­vítani az ébresztőórát. — Nem felejtem el. A vekkerről az ébredés jut eszembe, az ébredésről a papucs. A papucsról — ne haragudj — te jutsz eszembe. Tehát ébredés, papucs, vekker. Amikor feleségem visszaérkezett, megkérdeztem: — Találkoztál Sasnéval? — Persze. Elmeséltem neki Kelemenné borzalmas nad­rágját. A nadrágról eszem je juttott a Röltex. Ott sikerült egy mesés nyloninget vásárolnom. Egészen új szabás és a csip­kedísz kereken van rávarrva. Gyönyörű! — És a gomb? — Gomb hálóingen?! Hová gondolsz? — Látom, jól működik a psychomemoria. — Előre megnyugtathatlak. Voltam a hivatalban is. A Sashé retiküljéről rögtön eszembe jutott a bőrönd és Bö­röndi. Elmentem, és remekül elbeszélgettem a titkárnőjével. — A feljegyzést átadtad? — Látod, ezt az egyet elfelejtettem. Viszont a papucsról nemcsak te jutottál eszembe, hanem az a bar,na, aranysarkú cipő is, amelyet a Luxus kirakatában láttam. Gondoltam, nagyon fogsz örülni, hogy a psychomemoria segítségével eszembe jutott. Jobban vagy, édesem? Palásti László Nikotiünal a dohányzás ellen Amióta az ember felfedez-, mégpedig a „dohányízű rá- te a dohányt és rászokott a gógumi” gyártásával. Svéd­dohányzás „bűnére”, mapvi- országban ma ez a legkere- lágot láttak a dohányzásról settebb cikk. Összetételét és való „leszokás” különböző hatását aprólékos, mindenre módszerei is. Az erről a té- kiterjedő klinikai kísérletek máról szóló könyvekkel során vizsgálták felül. Aki könyvtárat lehetne megtöltey le akar szokni a dohányzás- ni. Mind ez ideig azonban ról, elkezdi rágni a dohány­egyetlen módszer sem bizó- nyal ízesített rágógumit és nyúlt kielégítőnek. — a kísérleti alanyok tanú­Most a svédek léptek so- sága szerint — eszébe sem rompoóa a dohányzás ellen, jut; hogy rágyújtson.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom