Nógrád. 1973. augusztus (29. évfolyam. 178-203. szám)

1973-08-28 / 200. szám

ipolytarnócon jártunk Termelőszövetkezeti nyugdíjasok — AZ ELNÖKÜNK Salgó­tarjánban van — mondták Ipolytarnócon. — Akár ki sem keilett volna jönni ide, ha találkozni akart vele. _ Ki sem kellett volna jönni Ide? Nem, azért ez nem olyan egyszerű. Végül is az emberek, akikről beszélgetni fogunk, itt élnek Ipolytarnócon, a tsz já­radékosai, vagy nyugdíjasai. Csak két szám, amiből le­merhető, hogy a Béke Tsz nincs irigylésre méltó helyzet­ben. A járadékosok és nyugdí­jasok száma 74, az aktív dol­gozóké 59 — ebből nyolcán vezetőségi tagok. Az irodában szünet nélkül kopog a kézi számológép, mi­közben Török Bélánéval, ..minden dolgok tudójával” beszélgetünk. — Az aktív dolgozók életko­ra is magas. Kiöregszünk, és nincs helyettünk fiatal. Ügy tudják, az idén nyolca­dikat végzett gyerekek közül talán ketten jönnek a tsz-be. — A 74 idős ember közül júniusban például 24-en dol­goztak. Akik bírják erővel. Nélkülük nem is tudom, sze­zonmunkák idején hogyan boldogulnánk. Hatan az öre­gek közül állandóan, egész év­ben dolgoznak. Hiába, nem sok a havi átlagos 600 forint, amit kapnak. A tsz tavaly veszteséggel zárt. Most reménykednek. Jó volt a gabonatermés. Csak­hogy a nyugdíjasoknak járó kedvezmények is jelentősek, s ahol több a járadékos, mint az aktív dolgozó, ott keserves akár csak az anyagi egyen­súlyt is tartani. A nyugdíjasok háztáji földjét Ingyen szánt­ják, a termés 50 százalékát in­gyen szállítják haza. Ezen kí­vül évi két ingyenes fuvar is jár. — PANASZKODNAK az öregek a kevés pénz miatt. Nehéz is ebből megélni. A nyugdíjasok eltartása és a fiatalok elkívánkozása szoro­san összefügg. Hiszen, ha ma­ga a termelőszövetkezet meg­sínyli a fiatal munkaerő hiá­nyát, hogyne éreznék meg a nyugdíjasok, akik ettől a baj­ban levő tsz-től kapják a pénzt. Tehát nem általában a tsz-nyugdíjasok életkörümé- nyeivel, az alacsony jövede­lemmel van baj — bár nem rózsás a helyzet —, hanem a munkaerőpótlással. Ezt pedig már termelőszövetkezete válo­gatja. Ipolytarnócon nehezen men-' nek a dolgok. — Még aki nem is tud a városban munkát találni, in­kább a helyi téglagyárban he­lyezkedik el. Fiatal jóformán csak a traktorokon van. Már az állattenyésztők is középko­rúak, a tagság java része pe­dig idős ember. Ezek után szinte meglepő, amikor az irodán egy fiatal­emberrel találkozunk. Kerek Antal Litkén lakik, itt van a tsz-ben, csoportvezető. — Putnokon felsőfokú tech­nikumot végeztem, év elején szereltem le a katonaságtól. Februártól dolgozom. Az igaz, hogy még alkalmazottnak sem jönnek fiatalok a tsz-be. Én szeretem ezt a munkát, s vé­gül is felsőfokút végeztem, nem mehetek csőszerelőnek. Van még egyéb gond is. Él egy-két „telepes” a községben, most két család. A Nyírségből jöttek. Lakást kérnek ahhoz, hogy egyáltalán dolgozni tud­janak, de amint nem tetszik valami, már odébb is állnak. Nehéz velük munkafegyelmet tartani. Végül is őket igazán nem köti ide semmi. Az ipolytarnóci példa nem általános. De ilven is van. Ta­lán a helybeliek Is kicsit bo­rúlátóan festették a helyzetet, de igaz, hogy nincs sok okuk az örvendezésre. És talán egyetlen tanulság a jól menő tsz-ek számára is: a fiatalok­kal meg kell szerettetni a me­zőgazdasági munkát. Vonzóvá kell tenni az otthonmaradást. (Nagyon ritkán hallunk arról, hogy hetedik, nyolcadik osztá­lyos gyereknek osztályfőnöki órán például a tsz-vezetők be­szélnének a mezőgazdasági munkáról.) HOGY EGY-EGY tsz-ben ne csak nyugdíjasokat, járadé­kosokat, hanem új, elképzelé­seket megvalósító, örömmel dolgozó fiatalokat is találjunk. —Orosz— Kozmetikai szaktanácsadás a ben — Az asszonyok az „üdülő­nél” vannak — mondták, ami­kor a napokban elindultunk a pásztói ÁFÉSZ áruházától a Béke Tsz Kelemen Józsefné vezette brigádjához. Korai csemegeszőlőt, körtét szedtek reggel óta, és a Mátra étte­remből kiszállított ebédjüket elfogyasztani jöttek a volt prasági nyári lakhoz. Mi pedig az ÁFÉSZ né­hány vezető dolgozójával és ségápolásról szólni itt a Muzs- la évszázados fái alatt. De nem is annyira a szépség, In­kább az egészségvédelem, a kellemetlen fájdalmaktól való megóvás a kozmetikus célja; a lábak fáradtságának enyhíté­séről, a szélfújt kéz gondozá­sáról beszél a legtöbbet. A tanácsadást a szövetkezet nőbizottásga szervezte; s azért itt, hogy ne veszítsenek sok időt az asszonyok; délipi­fis leányuk az arcbőrüket el­csúfító pattanások ellen? Mi­vel mossák hajukat, hogy a korpásodás megszűnjön, ne zsírosodjék be olyan hamar, és van-e szer a lábujjak kö­zötti gombásodás gyógyításá­ra. És Ewa Ildikó fáradha­tatlanul válaszol mindenki­nek: a magával hozott kosár­kából egymás után veszi ki és mutatja be a megfelelő testápolószereket. lOgrd imli Iparszerkezet — hatékonyság A Nógrádi Szemle 1973. évi 2. számában közölt cikkek az ipari szerkezet átalakítása és a hatékonyság kérdései köré csoportosulnak. Már a tarta­lomjegyzékből kitűnik, hogy a szerzők és szerkesztők leg­főbb törekvése az volt, hogy a gazdaság és a politika leg­időszerűbb kérdéseire adja­nak választ. A folyóirat ve­zető helyén Devcsis Miklós cikkét olvashatjuk,' amelynek címe: Az ipar szerkezeti át­alakításának néhány kérdése Nógrád megyében. A bevezető sorok utalnak arra, hogy szükségszerű, ob­jektív népgazdasági folyamat részesei vagyunk, a harmadik ötéves tervidőszaktól meg­gyorsult megyénk ipari szer­kezetének átalakulása. Az energiaszerkezet változásává' kapcsolatos termelési vissza­fejlesztés üteme az ország szénbánya vállalatai közül leginkább a nógrádi szénbá­nyákat érintette. A szerkezetváltozás irányá­ra az a jellemző, hogy a ki­termelő ipar tervszerű leépí­tése -együtt járt a feldolgozó ipar tervszerű fejlődésével, termelésének bővítésével. A kedvező változások értékelé­se mellett rendkívül figyelem­re méltó az a megállapítás, hogy csak részben sikerült (az, újonnan települő üzemekkel) nagy, ‘országos fejlesztési programokhoz kapcsolódni. Bár a foglalkoztatottság proglémái zömében megoldód­lak, egyelőre nem települt le, nem alakult ki olyan új ipar­ag, ipari szervezet, ökonómiai egység, amely az egész me­gye további fejlődésére — a szénbányászathoz hasonlítha­tó — meghatározó, előrelen- üítő hatású lenne. Az idézett megállapítás ér­tékmérő, feladatmeghatározó a telepített új üzemek és a régebbi gyárak számára. A cikk tömören, egyértelműen és igen határozottan jelzi a tennivalókat. Mindezt össze­gezve: ügyelni kell arra, hogy a további rekonstrukcióknál elsősorban a teohnikai beren­dezéseket fejlesszék. A terme­lés szerkezeti átalakítása és mennyiségi növelése mellett ' fokozottabban előtérbe kerül a meglevő és újonnan tele­pült üzemek munkájának ha­tékonysága, a költségek csök­kentése, a nyereség növelése. Dr. Kis Pál cikke a fejlesz­tés és hatékonyság elvi kér­déseit és gyakorlati feladatait vizsgálja a mezőgazdaságban. Több megyei példát elemez a mezőgazdasági nagyüzemek ésszerű szakosítására, a komplex gépesítésre, a koope­rációra, a fejlesztés és a ha­tékonyság fokozásának járha­tó útjaként, A fejlesztés és a hatékonv- ság kérdéseit vizsgálja dr. Gyöngyösi István is Nógrád megye speciális mezőgazdasá­gi adottságai között és arra a következtetésre Jut, hogy alapvető célkitűzés a kedve­zőtlen adottságok tervszerű befolyásolása, az objektív tő­keszegénység mérséklése, a termelés legjobb területi el­helyezésével, az ágazati mé­retek és arányok optimalizá­lására való törekvéssel. Szőcs Gyula a hatékonyabb gvártmányszerkezet kialakítá­sának szükségességét és le­hetőségeit vizsgálja, főleg a Salgótarjáni Kohászati Üze­mek példája nyomán, de a megye, sőt az ország gazda­sági-társadalmi fejlődésével összefüggően. A recenzió nem adhat hű és részletes beszámolót a Nóg­rádi Szemle 2. számának min­den cikkéről. Szükséges és hisszük is, hogy egyre többen olvassák azokat. Ezért itt csak utalunk arra, hogy Vass Miklós, dr. Bandúr Károly, Gordos János, Csongrády Bé­la és dr. Ujlaky István cik­ke jelent meg az MSZMP Nógrád megyei Bizottsága propaganda és művelődésüeyi osztályának folyóiratában. F. L. Ewa Ildikó kozmetikussal henőjük alatt hallgathassák S a szövetkezet még ezen azért kerestük fel őket, hogy meg a szakember előadását. S felül is kedveskedik az ötven — a megyében egyedülállóan az előadás után számos kér- fős brigádnak: süteménnyel, — szépségápolási tanácsokkal dés is elhangzik. Hogyan le- kávéval, kis ajándékcsomag­lássuk el a szabad levegőn, hét megszüntetni a lábizza- gal. Az asszonyok pedig há- perzselő napsütésben munkál- dóst, a szandál okozta fájdal* Iájukat a hasznos tanácsadá- kodó lányokat, asszonyokat más bőrkeményedéseket; mit sért virággal, zacskó szőlővel Talán furcsán hangzik szép- használjon kamasz fiuk, bak- igyekeznek kimutatni. Sátorvázak a kistermelőknek A MÉK már eddig is so­kat tett a háztáji zöldségféle termelés elősegítése érdeké- ben.Szakemberei tanácsokkal látták el a termelőket a faj­ták kiválasztását illetően, és részt vettek a megtermelt áru felvásárlásában, értékesítésé­ben. Mivel a zöldáruellátás ma is probléma — különösen a pri­mőrök vonatkozásában —, a MÉK ismét segítségére siet a kistermelőknek. A beérkezett igények alapján nem rozsdá­sodó, az időjárás viszontagsá­gainak ellenálló alumínium sátorvázakat szerez be a leg­megfelelőbb nagyságban Kecskemétről és — miután vonaton nem szállíthatók —, tehergépkocsikon eljuttatja azokat a háztáji gazdaságokba. Élen a munka versenyben A szocialista munkaverseny ka­ratén belül az 1973. évben 22 kol­lektíva 181 fővel a szocialista bri­gád cím; 9 egység 14 dolgozója a Kiváló bolt cim elnyeréséért ne­vezett be a pásztói AFÉSZ-nél. A vállalások döntően a forgalmi tervek teljesítésére, a helyes készletgazdálkodásra, a költségek csökkentésére és a politikai to­vábbképzésre irányulnak. A munkaversenyben résztvevők közül az első félévben végzett társadalmi munkában legjobban kitűntek a bútorbolt dolgozói, akik 1004 órát; az ecsegi és a csú­cséi boltok dolgozói, akik 60 órát és a gépi könyvelés dolgozói, akik 53 órát teljesítettek. Régmúlt időkben, a Mátra északi vidékén élt két nép­törzs. Pásztorkodással, va­dászattal, halászattal foglal­koztak. Főidet nem műveltek, sok barmot tartottak, és álla­ti bőrökkel fedett sátrakban laktak. Bár közös nemzetség­hez tartozott a két törzs, mégis farkasok módjára éltek. Irigykedve nézték egymás legelőjét, csordáját és erde­jét. Gyilkosságok napirenden voltak. Irtották egymás erde­jét és felégették a táborhelyek sátrait és takarmányát. Már- már úgy látszott, hogy ez az oktalan, öldöklő háborúskodás sohasem fog véget érni. De ezt a gátlástalan pusztí­tást még a Föld-anya sem tűr­hette sokáig. Testvéréhez, a Föld mélyén uralkodó hatal­mas erejű Vulkánhoz fordult, és megkérte vessen véget a megjelölt helyen uralkodó ál­datlan állapotoknak. És egy napon ezen a vidé­ken megmozdult a föld. Fé­lelmetes napokra virradtak a háborúskodó törzsek. Kezdet­ben felmorajlott a föld, ami nemsokára dübörgéssé fokozó­dott. Kutak, források hirtelen elapadtak, a növényzet elsor­vadt, mintha leforrázták vol­na. A föld felületén repedések, hasadások keletkeztek, ame­lyekből kénszagú gázok, utóbb hamufelhők emelkedtek a ma­gasba. Robbanások reszkettet- ték meg a levegőt. Kőtörme­lék, sőt kőtömbök törtek elő a mélyből és repültek szana­szét. Előbb vihar, majd zápor­eső zúdult a földre. A patakok rohanó áradata hamuporral és kőtörmelékkel keveredve, hömpölygött alá. Nemsokára forró, sistergő lávafolyamok ömlőitek ki a nyílásukból és Somoskő, Medves és Salgó bazalt kövei árasztották el a környező vi­déket. E jelenségek láttán, rettegés szállta meg az embereket. Ott­honukat elhagyva, riadtan menekültek a szélrózsa min­den irányába. Akadt azon­ban egy bátor ember, aki nem szaladt el, hanem egy közeli barlangban megvárta a kőzu- hatag kitörésének végét. A törzslakó, akit Somosnak hívtak, varázserővel rendelke­zett. Varázsvesszejével meg­állította a hegyoldal hasadéká- ból előretört sistergő lávazu- hatagot. A folyadék lehűlt, megdermedt és hatszögletű bazaltoszlopokká formálódott. A csodálatos sima oldalú hat­szögletű követ a varázsló ne­véről Somoskőnek nevezték el. Egészen másként alakult a láva kiömlése a szomszédos nagykiterjedésű fennsíkon. Több kisebb nyíláson és ha- sadékon át buggyant fel a fortyogó láva, és szélesen el­terülve, megdermedt. A ki­hűlt láva szilárd kőzetté vált, és vastag takaróként borította be a sík területet. Az egymás­ra helyezkedett kőlapokból és kőtömbökből képződött ba­zaltréteg vastagsága egyes he­lyen a 100 métert is elérte. Ugyancsak más módon zaj­lott le a földkéreg megmozdu­lása azon a helyen, amely a fennsík délnyugati sarkán emelkedett. A kirobbant vul­káni kitörések folyamán a hegytetőn tölcaérszerü — kráter — keletkezett, amelyből bő lávafolyam öm­lött le a lejtőkön. Ez a der­medő pépes folyadék a hegy lábának lapos részein meg­akadt. Erre a talapzatra újabb lávatömegek érkeztek, ame­lyek lehűlve — formátlan, zsákszerű oszlopokat képez­tek. A fel tornyosult bazaltosz- nyilás loptalak kialakítottak ennek a vidéknek legszebb bazaltkúp­ját. (Salgó.) Szomszédságában — alacsonyabb szinten — mellékkráter képződött, ame­lyen át a kiömlött láva bazalt­lemezekre merevedett (Kis- Salgó). Néhány nap múlva, a nyug­talan, forrongó föld lecsillapo­dott. A Föld-anya megbékélt, éltető, alkotó ereje az elpusz­tult vidékre új életet vará­zsolt. A bazaltkőzetre lerako­dott termőföldön növények vertek gyökeret. Újból kisar­jadt a virágzó élet. A mese és a távoli múlt vi- lágá után térjünk át a jelen­re. Somoskő bazaltoszlopai mar a XIII. században felkel­tették a várépítő mesterek fi­gyelmét. A vízszintesen egy­másra helyezett hatszögű kő­hasábokból felépült a magyar kerekbastyás várépítészet ki­tűnő alkotása. Szakértők munkáját dicséri a bazalt­csúcsra épült vár belső szer­kezete és védőműveinek elmés elrendezése. Az oszmán ter­jeszkedés időszakában erős fa­laival a Felvidék védővonalá­nak egyik jelentős végvára­ként szerepelt. Bár századok viharzottak el felette, romjai­ban ma is erőt sugároz, és a múlt világát tárja elénk. Mindezt kiegészíti a termeszét művészi alkotókészségének ritka példánya — a bazaltöm­lés, amelyről a vár építőkö­veit fejtették le. Medves-fennsík medvéi ré­gen eltávoztak, de szilárd kő­takarója megmaradt. Bazalt­rétege kitűnő építőanyagot ad az ország út- és házépítései­hez. Ugyanakkor meg kell még említeni a bazaltréteg alatt elterülő másik hasznos kőzetanyagot — a szenet. Kö­zel egy évszázadon át, a hegy szénrétegei látták el hőener­giával Salgótarján acélgyárá­nak kohóit. Medves-bánya munkát és kenyeret adtak mindkét somoskői falu lakói­nak. Igaz, ez a munka — kü­lönösen a múltban — ke­mény és küzdelmes kenyér- keresetet jelentett. Salgó csúcsán meredező vár a középkorban főurak hatal­mát védte: a török időkben egy ideig végvár, majd á martalócok rablófészke lett. A muzulmán őrség elvonulása után, az erősség lassan romba- dőlt, és környéke békés élet területévé vált. Ebben az idő­szakban a hegy lábánál elte­rülő erdőrengeteg gazdag fa- és vadállománya némileg eny­hített a közelben lakó nép nyomorán. Később, szakem­berek érkeztek erre a vidékre, hogy szénlelőhelyek után ku­tassanak. De megfordultak itt olyan országjáró fiatalok is, akik a hon megismerését tűz­ték ki célul. Í845 nyarán Pető­fi a hegy sziklatetejéről kö­szöntötte a napfényben tün­döklő nógrádi tájat. Azóta évről évre több ezer turista keresi fel Salgó égbe nyúló bazaltszikláit. Hernádi Károly NÓGRÁD - £973. augusztus 28H kedd t

Next

/
Oldalképek
Tartalom