Nógrád. 1973. augusztus (29. évfolyam. 178-203. szám)

1973-08-30 / 202. szám

Változások az új tanév munkájában A Művelődésügyi Miniszteri am tájékoztatója A SZEPTEMBER 3-ÄN kezdődő új tanévben a nappali tagozatokon együttvéve csak­nem 1 millió 300 ezer általá­nos és középiskolás diák kezdi meg tanulmányait. Az általá­nos iskolákban, a gimnáziu­mokban és a szakközépisolák- ban bevezetett fontosabb vál­toztatásokról tájékoztatták a Művelődésügyi Minisztérium­ban Szőke Sándort, a Magyar Távirati Iroda munkatársát. Szoros összefüggésben a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának elmúlt évi határozatával, csök­kentik a tanulók túlterhelé­sét. Az iskolai tananyag az évek során jelentősen felduzzadt. A pedagógusoknak az új anyag feldolgozására is csupán szű­kösen volt idejük, alig volt módjuk az ismeretek gyakor­lására, rendszerezésére. Csök­kenteni kellett tehát a tan­anyagot — különösen a lexi­kális ismereteket, a gyorsan elavuló, speciális anyagrésze­ket —, hogy több idő jusson azoknak az alapvetően fontos ismereteknek a gyakorlására, rögzítésére, amelyek nélkülöz­hetetlenek minden további tu­dás megszerzéséhez. Az általános iskolák alsó ta­gozatát kevésbé érinti a tan­anyagcsökkentés. Csupán a környezetismeretben lesz né­mi változás, s bizonyos nyelv­tani szabályok egyszerűsítése, elhagyása jelent újdonságot. Az általános iskolák felső tagozatában azonban — ha más-más arányban is — min­den tárgyat érint a tananyag- csökkentés. Ugyanez vonatko­zik a gimnáziumokra is. A szakközépiskolákban már az elmúlt tanévben is több köz­ismereti tárgyból csökkentet­ték a tananyagot. Most egyes tantárgyak anyagát tovább mérséklik. Ami pedig a szak­mai tantárgyakat illeti: itt is várható bizonyos ismeretek elhagyása. A tananyagcsökkentő utasí­tásokat a nevelők már meg­kapták. A most csökkentett tan­anyag érvényben marad mind­addig, míg az új, korszerűbb tantervek el nem készülnek: tehát a tantárgyak többségé­ben az évtized végéig. Az il­letékesek nem szándékoznak minden esztendőben változ­tatni a tananyagot. A tan­könyvek többségét nem cseré­lik ki, a korábban forgalom­ban levők maradnak érvény­ben. Arra sem volt lehetőség, hogy az elhagyott anyagré­szeket töröljék a tankönyvek­ből. A tanulóknak a pedagó­gusok utasításai szerint kell használniuk az iskolai köny­veket. Mindez természetesen némi veszélyt is rejt magá­ban. Például nehezebb lesz a szülők számára a gyerekek el­lenőrzése. A tananyagcsökkentés nem általában a terheléstől, ha­nem a túlterheléstől mentesí­ti a diákokat. Az erőfeszítés­re a tanulás érdekében to­vábbra is szükség lesz, hiszen munka nélkül semmiféle is­meret birtokába nem lehet jut- ti. A tananyagcsökkentésnek éppen az ad értelmet, hogy az alapvetően fontos ismereteket most már nem felületesen, ha­nem alaposan megtanulhatják p fintolnlf FELÜLVIZSGÁLTÁK a di­ákok heti kötelező óráinak számát is. Arra az elhatáro­zásra jutottak az illetékesek, hogy az általános iskola óra­számát nem változtatják meg. A szakközépiskolákban azon­ban — ahol eddig nem volt ritka a heti 35—38 tanítási óra — a szakiránytól függően 1— 5 órával csökkentik az óra­számot. Ami a gimnáziumokat illeti: az általános tagozatú első és második osztályban \ Emlékezés Pollack Mihályra Amikor jogos büszkeséggel emlegetjük hazánk fővá­rosát, a „Duna gyöngyét” ritkán gondolunk azokra, akik olyannak álmodták, amilyenné vált és válik napjainkban is. A XIX. század hazai építészetének kialakulásában kü­lönösen nagy szerepe volt az 1808 után Pesten működő Szépítő Bizottmánynak, amelynek többek között feladata volt Pest rendezésének és szabályozásának tervét megva­lósítani. Ennek a bizottságnak volt feladata többek között annak meghatározása, hogy hol, milyen épületeket emel­nek, milyen legyen ezeknek párkánymagassága, az ablak­tengelyek távolsága stb. A Szépészeti Bizottságban a leghosszabb ideig Pollack Mihály látta él társadalmi munkában az elnöki tisztet. Életművéről, munkásságáról dr. Zádor Anna művészet" történész írt több mint ötszáz oldalas, minden részletre kiterjedő elemzést. Kétszáz esztendővel ezelőtt, 1773. augusztus 30-án született Pollack Mihály Bécsben. Az osztrák főváros kö­zelében levő Perchtolsdorfban tanulta a kőműves és kőfa­ragó szakmát, amelyben tizenkilenc éves korában szaba­dult. Életrajzírói valószínűnek tartják, hogy céhbeli kép- * zésével egyidejűleg a bécsi képzőművészeti akadémián Hohenbergnél, a klasszicizáló barokk elismert mesterénél is tanult. Vándoréveit Itáliában töltötte, ahonnét huszonöt éves korában került Pestre. A fogadtatás nem a legszívélyesebb. A céhfelvétel előli elzárkózás, a mesterré fogadás halogatása, a szakmai féltékenykedésben neki is része van, s csak évek múlva kaphatja meg a mesterjogot. Első alkotása a pesti Deák téri evangélikus templom, majd a Festetich-villa, a Sándor-palota. Ez utóbbi — a későbbi Miniszterelnökségi épület a -második világhábo­rúban súlyosan megrongálódott, s bár a befedéséről a hatvanas években gondoskodtak még ma is romosán áll. Sajnos, sok épületremekéből, amelyekben az antik görög—római elemeket feltámasztó európai építészeten eluralkodó merevséget meghittebb formákba oldotta — alig maradt fenn valami. A pesti Duna-sor egykori ékessé­ge, a régi Redout, 1849-ben Hentzi osztrák generális bom­báitól pusztult el, sok más épületét pedig átépítették. Mindenki által ismert és csodált szépségű épülete a Nemzeti Múzeum azonban még ma is hirdeti építészeti zsenialitását. A Nemzeti Múzeum tíz évig épült, 1837— 1847-ig. A főhomlokzat három részre tagozódik: középen a hangsúlyt az oszlopcsarnok adja. Pollack „a vízszintes párkányzatok és a merészen magasba nyúló korinthoszi oszloprendek ellentétével, a nyílások nyugodt ritmusával, a homlokzatrészek egymáshoz való viszonyával arányos, ünnepélyes palotahomlokzatot formált”. Bár egész életét elsősorban Pest szebbé tételéért ál­dozta — az elismerés elmaradt. Illő, hogy az utókor hajt­sa meg előtte az elismerés zászlaját, ha másért nem, a sok történeti eseménynek színteret adó Nemzeti Múzeum impozáns épületéért, amelyben történeti és természettu­dományos múzeum és jelenleg még az Országos Széchenyi Könyvtár is tartózkodik. Az elnyomatás sötét éveiben halt meg, szinte észre­vétlenül 1855. január 3-án. A tahitótfalui temetőben hán­tolták el. Cstikly László BO-ra, gyakorlati foglalkozás esetén 33-ra mérséklődik az órák száma — harmadikban és negyedikben 31 órájuk lesz a diákoknak. A tagozatos gimnáziumi osztályokban pe­dig — a tagozat jellegéhez igazodva — heti 1—5 — órá­val lesz kevesebb. Rendelkezést adtak ki, amelynek értelmében az álta­lános iskolában csupán korlá­tozott mennyiségű írásbeli házi feladatot kaphatnak a tanu­lók, azt is anyanyelvből, ide­gen nyelvből, valamint szám­tanból és mértanból. A gimnáziumokban csakis ma­gyarból, idegen nyelvből, ma­tematikából és fizikából kap­hatnak kötelező írásbeli házi feladatot a diákok. A szakközépiskolákban az írásbeli, szóbeli és rajzi fela­datok mennyiségét olyan mér­tékben csökkentik, hogy an­nak elvégzése átlagos képessé­gű tanulók számára napi két- három óránál ne vegyen töb­bet igénybe. Az idei tanévben ismét to­vább léptek az osztályozási rendszer javításában: eltöröl­ték a félévi értesítőkben és az év végi bizonyítványokban a tanulmányi átlagot. Most, mivel a jövőben vár­hatóan az egyetemi, főiskolai továbbtanulásnál nem veszik figyelembe a tanulmányi átla­got, a pontok kiszámításában remélhetően csökkenni fog az osztályzatokért folyó hajsza, és szívesebben fordítanak a fiatalok a kötelezőnél is több figyelmet azokra a tárgyakra, Ismeretkörökre, amelyekben az átlagosnál jobban ki tud­ják fejteni képességeiket. A túlterhelés csökkentése érdekében hozott határozatok következtében jelentősen megnövekszik a gyerekek sza­bad ideje. Az idén új rendtartás lép életbe az általános iskolákban es a gimnáziumokban. Ebben növelik a nevelő testületek szerepét az iskolai munka megszervezésében. Nagyobb gyakorlóteret biztosítanak az ifjúságnak a közéletiségre. az önállóságra, az önirányításra, az öntevékenységre való fel­készüléshez, a társadalmi ta­pasztalatok megszerzéséhez. A szülői munkaközösségek jo­gainak kiterjesztésével jobb lehetőséget teremtenek az is­kolai és a szülői ház közötti együttműködésre. Mostantól az iskola szülői munkaközös­ségének választmánya az osz­tály-munkaközösségek elnö­keiből áll, nekik pedig erköl­csi kötelességük minden szülő véleményének a meghallgatá­sa: így tulajdonképpen az ösz- szes szülő nagyobb beleszólási Jogot kap az iskola nevelő­munkájába. Több jogot, na­gyobb önállóságot kapnak a diákok, nagyobb lesz a lehető­ségük a fiataloknak az őket érintő kérdések eldöntésében,* demokratikusabb keretek kö­zött. A MŰVELŐDÉSÜGYI Mi­nisztérium a fontosabb válto­zásokról tájékoztató füzetet is megjelentetett 300 000 példány- oan, amelyet a szülők meg­vásárolhatnak. (MTI) (4) NÖGRAD — 1973, augusztus 30., csütörtök — Nocsak Hans, azt hittem, örülsz, hogy velem dolgozol! Számomra te olyan tapasztalt felderítőnek számítasz, aki kü­lönösen fontos küldetést telje­sít. — Csakis a barátságunk mi­att maradok itt — dohogta Schőnhausen. — Még nem mondtad el, mi történt közietek ... — Bagatell dolog. Maga alá akart gyűrni, összeroppantanl, hogy vakon végrehajtsam a fantazmagóriáit, én pedig tud­tára adtam, hogy törtető, te­hetségtelen fráternek tartom, fantáziátlan katonaembernek, akinek fogalma sincs a hír­szerző munkáról. — Elviselhetetlen vagy. Mi­ért rúgod össze a port olyan emberrel, akitől az előmenete­led függ! Ne haragudj, ha a barát jogán őszinte leszek: nem vagy tárgyilagos. Wink­ler természetesen nem eléggé 'apa.sztalt, de nem is ostoba. Azt hiszem, azért haragszol, mert ő került abba a beosz­tásba, amelyikre te pályáztál. Kislány a volán mellett Nagyibátony határában, a Sulyom-hegy alatti útelága­zásban eigy elegáns, krémszí­nű Wartburg touristtal „fu­tottunk össze”. A volán mel­lett egy tizenegynéhány éves­nek látszó, szőke, hosszú ha­jú kislány foglalt helyet. Lát­szatra gyeréklánymak gondol­hatta bárki. A kislány azon­ban már az első mondatok után bizonyította a régi köz­mondást: a látszat csal. A kis­iskolás külső érett, komolyan gondolkodó felnőtt nőit ta­kart — Volt munkahetyemről, a Mátravidéki Erőmű melletti állami csecsemőotthonból jö­vök. Most már nem dolgozom, mert szeptember elejétől a budapesti védőnőképző inté­zet egyéves tanfolyamára fo­gok járni. Addig pihenek és felkészülök a tanulásra — mondja szinte egy szuszra a gyors beszédű, szőke kislány, akit — előzőleg már elárulta nevét — Wágner Juditnak hívnak, s Nagybátomy-bánya- városban lakik. Élénksár,ga trapéznadrág, fehér pettyes kék trikó feszül napbarnított testén. Ízlésesen, szépen öltözködik, mint álta­lában a korabeliek. Tempera­mentumos és energikus; nem ijed meg a saját árnyékától. Huszonegy éves, ízig-vérig mai lány. Szereti a beatzenét, szeret szórakozni. Mindez, azonban nem zárja ki. hogy komolyan veszi az életet, fe­lelősséggel éli. Imádta a mun­káját, szereti a gyerekeiket, a gőgicsélő apróságokat. — Elég beteges kisgyerek voltam — meséli. — Többször kellett kórházban feküdnöm, Éreztem a nővérek áldozat- készségét, szeretetét. Azt hi­szem, ezek a gyerekkori él­mények keltették fel bennem az egészségügyi pálya iránti érdeklődést. Egészségügyi szakközépiskolába jártam Sal­gótarjánban. Aztán két évig dolgoztam. Most nagyon örü­lök, hogy felvettek a védőnő­képzőbe és szakképesítést sze­rezhetek. — Különben -— nem is kell kérdezni, mondja tovább —, azért tanultam meg vezetni is, hogy — ha majd védőnő le­szek — körzetemben köny- nyebben végezhessem’munká­mat. Kocsival gyorsan és gyakrabban juthatok majd el minden kisgyermekhez. ( Jutka egyébként az Iáitól a után visszakésaül Nógrádiba. Itt, szülőföldjén akar használ­ni, a tanultakat hasznosítani. (ok) Egy színésznő halálára Megdöbbenve olvasom a szűkszavú közleménjű: Beré- nyi Gáborné Hegedűs Ágnes 1973. augusztus 23-án elhunyt. Csendben eltemettük. Azok, akik rendszeres lá­togatói voltak a szolnoki Szig­ligeti Színház salgótarjáni estjeinek, bizonyosan jól em­lékeznek markáns alakításai­nak hosszú sorára; a Fejünk felől a tetőt anyájára, a Ku­rázsi mama címszereplőjére, a Sirály színésznőjére, a Macs­kajáték Orbánnéjára, s még többen, akik induló színész­nőként négy éven át a deb. receni, majd nyolc esztendő estjein a szolnoki színház különféle színpadi alakjaiban tapsolták mindig gondos em­berformáló tehetségét. Kevés ilyen alkatú művésze volt a magyar színésztársadalomnak. Soha nem a színpadi csillo­gás, az önmutoga,tás. hanem a feladat iránti mély alázat, a mesterség legteljesebb szolgá­latának igénye vezette, pá­lyája több mint két évtize­dét vidéki színpadokon töl­tötte, s e szerény emberi és művészi magatartás, mely mindvégig sajátja volt, most érkezett volna méltó elisme­réshez és megbecsüléshez. Mint a budapesti Nemzeti Színház tagja most lépte vol­na át első Ízben az ország el­ső színliázának művészbejá* róját. A Nemzeti Színház olyan művészétől köszönünk most el, akinek nevét e színház plakátjai immár egyetlen sze­repben sem őrzik meg — pedig rászolgált volna. <b.) V, Jegorov dokumentumregénye: A szálak Schönhausen tábornokhoz vezetnek Fordította : Havas Ervin — Ezzel együtt buta. mint a sötét éjszaka. S gondold el, ez a kretén vette magának a bá­torságot, hogy engem kioktas­son, amikor ideutaztam. Egy álló óra hosszat ködös célzá­sokkal igyekezett tudtomra adni, hogy a mi egész had­műveletünk csak a keleti győ­zelemmel ér véget. Mintha én nem tudnám ezt! Mintha nem dolgoztunk volna együtt a Barbarossa-terv részletein! Tudva, hogy én kiválóan tá­jékozott vagyok a közel- és közép-keleti politikában, unal­masan arról győzködött, hogy alapvető célunk — a katonai szövetség Iránnal, elfoglalni Indiát, s megszerezni az iraki olajat az Oroszország elleni háborúhoz. Különösen hosszan és zavarosan ecsetelte, ho­gyan szérvezzem meg a sza­botázsakciókat Bakuban. Nem győztem cérnával és meg­mondtam, ne kábítson engem a buta közhelyeivel. — Jobb lett volna hallgatni. Most egyre követelőzőbb lesz. — Igazán nem vallottunk szégyent. Megszerveztük az iskolákat, tapasztalt instrukto­rokkal rendelkezünk, folyik a felkészítés. A közeli napok- bari megkezdjük ügynökeink átdobását Oroszországba. Mit akar még tőlünk?! — Winkler a bakui rezidens miatt nyugtalankodik. — Bemutattam egy sor je­löltet az orosz emigránsok kö­zül, de Winkler ragaszkodik hozzá, hogy az illető szovjet ember legyen, aki élvezi a helyiek bizalmat... Mit csi­náljak — utazzam át, hogy megfelelő embert találjak?! — Sötéten látod a helyzetet, Hans. Megoldhatjuk a prob­lémát anélkül, hogy elutaznál. Téged tanítsalak rá — ho­gyan? — Max, te ma egyszerűen rossz hangulatban vagy. Ott­hagytam az irodámban He- ckertet, befejezem vele a dol­gom, és visszajövök. Leját­szunk egy parti büiárdot. llodzsa Ali Szergejev befordult a Sahré- zára. A sugárút széles, asz­faltozott szalagja két sorra ta­golta a házak kődobozait, me­lyeket már a Harmadik Biro­dalom építészei emeltek, akik ugyancsak elözönlötték Iránt. IFolytatjuké 1 I

Next

/
Oldalképek
Tartalom