Nógrád. 1973. augusztus (29. évfolyam. 178-203. szám)
1973-08-10 / 186. szám
Helyünk a világban A közepes fejlettség gondjai AKI RÉVBE JUTOTT A GAZDASAGILAG közepesen fejlett országok okulhatnak az előttük járók példájából. Szinte készen — ha nem is ingyen és áldozat nélkül — megkaphatják mindazt, amit a tudomány és a technika fejlesztésében- másutt elértek. Így egyebek között korszerű géprendszereket, kiforrott konstrukciós megoldásokat és gyártási eljárásokat vásárolhatnak. Okulhatnak az élenjárók kudarcaiból, hibáiból is, elkerülhetik a fogyasztás növekedésével járó torzulásokat, buktatókat. Kár volna tagadni, hogy a fejlett tőkésvilág „példája” a fogyasztói szokások alakulásában hátrányokkal is jár. A rendkívül fejlett telekommunikáció, főleg a televízió szinte percről percre a távoli falvakba is eljuttatja a világ arculatának változásáról, a legújabb divatról és hobby- ról, a manipulált és rafinált módon felfokozott fogyasztásról szóló híreket, eseményeket. S a gondot az okozza, hogy az egyértelműen jó tapasztalat — mint például az árubőség- és -választék-gazdagság nehezebben hódít tért, mint a rossz, a presztízsfogyasztás, a státuszszimbólum. Mostanában sokfelé bírálják a hazai fogyasztás új jelenségeit, s gyakran a javak gyarapodásával, az igények fokozódásával hozzák összefüggésbe a harácsolást, a kispolgárságot, az individualizmust. Van-e köztük valóban összefüggés? Aczél György, az MSZMP Központi Bizottságának titkára ez év januárjában az országos Ideológiai tanácskozáson ezeket mondotta: „Az, hogy az emberek örülnek az életnek, hogy örülnek megnövekedett anyagi lehetőségeiknek, és ezeket tovább akarják növelni, nem kispolgáriság. A veszély ott van, ahol a fogyasztás öncéllá válik, az anyagi javak hajszolásává, ami a közösségi aktivitás, az emberi- élet teljességének rovására megy. Ez valóban a szocializmustól idegen kispolgári szemlélet.’’ Egyesek fényűző, pazarló életmódja különösen kihívó és kirívó napjainkban, amikor még nem is kevesen — főleg a nagycsaládosok, és a régi nyugdíjasok — megélhetési gondokkal küszködnek. Ezért, bár az anyagi ösztönzésben a teljesítmények növelésére serkentő differenciálás változatlanul feladat, de közben, vele párhuzamosan, főleg szociálpolitikai intézkedésekkel a családi jövedelmek között meglevő különbségek felszámolására is törekednek. Ezért még a IV. ötéves terv időszakában családipótlék-, és nyugdíj- emelésre kerül sor. Vagyis, szemben egy korábbi elképzeléssel, évről évre nem csökken, hanem növekszik a fizetési borítékon kívüli, tehát a munkateljesítményektől független §zociális jellegű juttatások aránya. t A családi jövedelmek közötti különbségek mérséklését szolgálják, más oldalról a „csúcsok” nyesegetésével, a progresszív adópolitikával, az örökösödés, az adás-vétel „megdrágításával”, a személyes ingatlantulajdon mértékének korlátozásával. Kiket érintenek ezek? Számukat a közvélemény eltúlozza. 1970- ben például összesen 3136 kisiparos adózott 100 ezer forintnál magasabb évi jövedelem alapján. A havi 10 ezer forintos jövedelmet elérő, önálló szellemi foglalkozásúak, művészek száma ugyanebben az esztendőben nem érte el az ezer főt. És mindössze 1600 vezető állású szakembernek (köztük a 750 vállalat, szövetkezet igazgatójának, elnökének és helyetteseinek) volt az 1970. évi jövedelme 100 ezer forint felett. Valószínűleg ennél nagyobb a magas jövedelmű újítók és feltalálók száma. A NAGY jövedelemkülönbségek mérséklésére készetet a gazdaság adott szintje, csakúgy mint társadalmunk szocialista jellege. Ne feledjük, hogy az egy lakosra — tehát a 10 millió magyar állampolgárra — havonta átlagosan 1500 forint pénzjövedelem jut. Nem túl nagy összeg, de a gazdaság fejlettségéből ennyire futja. Számolni kell tehát azzal, hogyha egyes családokban a viszonylag szolid, 1500-as átlag többszöröséhez jutnak, akkor más családokban kénytelenek kevesebbel beérni, esetleg a napi megélhetési gondokat is vállalva. Vagyis a meglevő különbségek további csökkentése kívánatos. De úgy, hogy a személyi jövedelmek nagyobb hányadát továbbra is a munka szerint, differenciáltan osszák fel, hogy ezáltal ösztönözzenek a teljesítmények növelésére, egyebek közt a családi pótlékok, a nyugdíjak emeléséhez szükséges anyagi fedezet megteremtésére. A készülő 15 éves távlati terv már a gazdasági fejlettség magas szintjének elérését tűzi ki célul, mégis az éves, és az ötéves tervekhez viszonyítva kevésbé gazdasági, és sokkal inkább társadalmi jellegű. Nemcsak azért, mert a gazdaság öntörvénye, belső logikája szoros pórázon tartja a tervezőkét rövid távon, hanem azért is, mert hosszú távon érvényesíthetők felmérhetően a szocialista társadalom embercentrikus nagy célkitűzései. Mint például a létbiztonság és teljes foglalkoztatottság. Vagy a fokozott gondoskodás az öregekről, a gyerekekről, a társadalom elesettjeiről. De hosszabb távon lehet arra is igazán figyelni, hogy a növekvő hazai fogyasztás ne kövesse mindenben és mechanikusan a nyugati modellt. Különböző szabályozással (pl. ártámogatással, vagy adóztatással) bizonyos termékek fogyasztását ösztönözni, másokét visszafogni lehet és szükséges is. Alapkérdés: milyen mérElőször is bocsánatot kell kémem Ursinyi Nándor gyáregységvezetőtől. Azt mondta, hogy az egykori gépállomás régi épületeinek átalakítása, a szerelde rendbe tétele után, parkosítják az udvart. Ennek még nincs egy éve. Akkor kételkedtem, a napokban meg nem akartam hinni a szememnek. Az Ipari Műszergyár berceli gyáregységét rangos kapu, portásépület jelzi. Beljebb, a szereidéig és fel az öntödéhez, jól hengerelt, portalanított utak. Amennyire lehetett, a fákat megkímélték és gondosan kezelik. A szerelde, az öntöde előtt, oldalt és mindenütt, ahol lehet, zöld gyep és virágok. A járdákat főleg társadalmi munkában építették, a fiatal munkáslányok, műszakiak és alkalmazottak együtt ültették, gyomlálják és kapálják a virágágyakat. Sehol egy lábnyom, nem tépik, nem lopják sem a muskátlit, sem a szegfűt. Ilyen környezetben nem meglepő, hogy a tekercselőből vidám nóta hallatszik. 18 éves: betanító szakmunkás — Varga Margit 18 éves, a gyáregység betanító szakmunkása. Ugye, a régi gyárakban lehetetlen volna, hogy fontos beosztásban ilyen fiatalt állítsanak? Egy éve még Varga Margit is tanult, de ügyes és megbízható, segítünk neki, hogy új gyáregységünkben sikerrel taníthassa a 14- 15 éves tekercsberakókat. A gyáregységvezető mosolyog, erre Varga Margit bizakodva mondja, hogy Balassagyarmaton jelentkezett a gimnáziumba. Ha augusztus végén sikerül a különbözeti, ősszel a III. osztályba jár és az elektrolakatos szakma mellé érettségit is szerez. Tavaly tékben növekedjék hosszabb távon a reáljövedelem, a személyes fogyasztás? A választ jelenleg a szakemberek körében is élénken vitatják. Abban egyetértenek, hogy a gazdaság fejlődése évi 5—5,5 százalékos átlagnövekedést tesz lehetővé. De vajon célszerű-e ez? Akik a viszonylag magas átlag mellett érvelnek, azok joggal hangsúlyozzák, hogy az aktív bér- és szociálpolitikához ez szükséges. De az már kérdés, hogy a gyorsan növekvő fogyasztás önmagában elegendő lesz-e a jó fogyasztói közérzet kialakulásához. Egyre többen határozottan állítják, hogy nem. Inkább növekedjék valamivel szerényebb mértékben a fogyasztás — 15 év alatt még így is megkétszereződhet —, de feltétlenül nagyobb összegeket kell az úgynevezett fogyasztói intfrastruktúra fejlesztésére költeni. Mert mindenekelőtt a lakáshelyzet és a tömegközlekedés gyökeres megjavítása és részben az üzleti és szolgáltatóhálózat bővítése nélkül a jólét féloldalas, a magas fogyasztás is jogos elégedetlenséggel párosulhat. NAPJAINK fogyasztói közérzetét nem csupán a fejletlen infrastruktúra, hanem sok más feszültség és kielégületlenség is beárnyékolja. Az előrerohanó igényektől, a növekvő szükségletektől persze nem rémülhetünk meg, hiszen ezek szolgáltatják a társadalmi és gazdasági fejlődés fő hajtóenergiáját. De ettől nem lehet rossz a körérzet, ha el tudjuk jól helyezni hazánkat a világ- gazdaság térképén, a történelmi fejlődés folyamatában, ha munkánkat és annak eredményét összevetve igényes, reális mércével vizsgáljuk önmagunkat, csakúgy, mint szom- szádainkat, s a nyugati világot. BÉRCÉLEN 7,40 volt, most 9 forint az órabére. Hárman a Kollár családból Kollár Mária először Ik- ladra járt dolgozni. Aztán az új berceli gyáregységbe került tekercsberakónak. Akkor az édesapja még a Sziráki Állami Gazdaságban dolgozott. Sok idő telt el az utazással, ritkán volt együtt a család. Ad- dig-addig beszélt szüleinek, hogy felvétel van Bercelen, szépen épül az új gyáregység... apja, anyja együtt jöttek a gyárba. Kollár János most impregnáló, felesége tekercskészítő. — Hogyan szerezhet szakmát a felnőtt dolgozó? Ezt kérdezte Kollár János valamelyik nap Paróczi György művezetőtől. Négyéves szakmai gyakorlat után tanfolyamra lehet jelentkezni. A gyár helyben fogja szervezni, mert szükség van jól képzett szakmunkásokra. Ha a tekercsberakás,- elkötés, -forrasztás, tekercsfejlekötés, pufá- kolás jól megy és Kollár Mária valóban elektrolakatos szakmát akar szerezni, akkor majd átteszik a szereidébe. — Ez jó lenne — szól közbe Kollárné, mert otthon még két kisebb gyerek van. Katalin II. gimnáziumba megy, de Janos fia is szeretne a gyárba kerülni. A Kollár család az üzemben jól vizsgázott, úgy vettem észre, megállapodtak a gyáregységvezetővel, hogy az általános iskola befejezése után jöhet a negyedik Kollár. A 4-es szalagon: 17 éves csoportvezető Alacsony növésű, de határozott. Kemény kézfogás után hangosan mondja nevét: Pe- szegi Klára csoportvezető. A kis iroda falán hasznosítási és tápanyagtérkép. Mindig a szeme előtt van. Édesapja raktáros, édesanyja a növénytermesztésben dolgozik. Sirkó Béla viszont három éve főagronómus. Kishartyán- ban, az Egyesült Erő Termelőszövetkezetben. Még harmincöt éves sincs. — Megtanultam értékelni az elmélet és gyakorlat együttes alkalmazását. Gyermekkoromban kijártam kapálni, kaszálni segíteni a szüleimnek. Nem véletlen, hogy a mezőgazdasági pályát választotta. Technikumot végzett Szé- osényben, azután Lucfalván a „mélyvízbe” került — alig 18 évesen. Vizsláson, Salgótarjánban a MÉK-nél, Pi- linyben dolgozott. A pilinyi évekre mindig szívesen gondol vissza. Az agronómusi teendők ellátása ..mellett volt ereje arra, hogy Putnökon elvégezze a felsőfokú technikumot. — Kisihartyánba 1968-ban kerültem. Örültem ennek, hiszen sóshartyáni vagyok, közös a termelőszövetkezet. Hogy miért vándoroltam annyit? Egyrészt a rossz közlekedési és lakáskörülmények miatt, másrészt fűtött a bizonyítási vágy. öt év munkája a bizonyíték, hogy Sirkó Béla Kishar- tyánban révbe jutott. De egyre többre Vágyik. Manapság arról beszél, hogy az üzemmérnöki képesítést szeretné mielőbb megszerezni. Az első két évben főállattenyésztőként dolgozott. Baromfival már foglalkoztak a közösben. De csak tizenkét- ezres férőhellyel rendelkeztek. Azóta — ebben jelentős érdemei vannak a főagronó- musnak is — negyvenötezer férőhelyes baromitelepet alakítottak kd. — Egyik fő állattenyésztési ágazatunkká vált. Szeretek baromfival foglalkozni. Lé— Valóban csoportvezető — évődöm vele, mert tudom, hogy 17 éves. — Hivatalos papírt is adtak róla, 18 ember munkájáért felelek. Olyan hangosan válaszol, hogy előbb azt hittem, megsértődött, de szeme nevet, látszik, hogy érti a tréfát. Aztán kitűnik, hogy Peszegi Klárára nemcsak a 4-es szalagon számítanak, hanem a KISZ-ben, a községi kultúrott- honban és a gyári pinceklubban is. Mert Bercelen nemcsak parkosítottak és virágokat ültettek, hanem pinceklubjuk is van. Hogyan csinálták? Erre csak annyi a válasz, hogy 53 KISZ-tag van, a gyáregység vezetői mindenben támogatják a fiatalokat. Megválasztották a klub vezetőségét, a kultúrház igazgatója es a községi KISZ-titkár mellett három gyári fiataltól várják a jó programokat: Hugyecz Mária, Mrávik József és Pribeczki Ágnes is klubvezetőségi tag. Német kislány — magyar asszony Nándori Ottóné, a hosszú magánhangzókat olyan röviden mondja, mintha az iskolában nem tanították volna az ékezeteket. Karl-Marx-Stadt- ban valóban nem tanították. Krisztine a Német Demokratikus Köztársaságban nőtt fel, Nándori Ottó hároméves szerződés után német feleséggel jött haza. Az ifjú férj tényleges katona, de októberben leszerel. Az új üzemben magyarul tanul, és érdekes, szép munkát talált. Mosógépekhez, centrifugákhoz, különböző kisgépekhez és szirénákhoz tekercseket gyártanak. Az év elejétől Bercelen működik az öntöde is. Bizakodó, jókedvű fiatalokat és sok szép virágot láttam Bercelen. F. U nyeges, hogy gyorsan hozza a pénzt. Persze, hogy tartunk otthon is vagy harminc darabot. Húscsibéket nevelnek. Nem mindegy, hogy milyen gazdaságossággal. Egy kiló húst 2,6 kiló tápon állítanak elő. Minden csibéből két forint haszna van a szövetkezetnek, tehát jövedelmező vele foglalkozni. Ezt csak az tudja igazán értékelni, aki ernlék- kezik rá, hogy fél, évtizeddel ezelőtt Kisharityánban még veszteséges volt a haromfi- tantás. A két év „próbaidő” jól sikerült. Magasabbra léphetett a szövetkezeti ranglétrán. A főállattenyésztőből 1,970-ben főagronómus lett. A teljes gépesítés odaadó híve Sirkó Béla. — A gabonatermesztés teljes gépesítését már korábban Sikeres volt a júliusi újítási hónap a nagybátonyi gépüzemben. 59 újítási javaslatot naplóztak be, eggyel kevesebbet, mint az egész első fél évben. Meggyorsították az ügyintézést is. Három-négy naponként elbírálták a javaslatokat, döntöttek az újítások sorsáról. A sikert elősegítette a jól szervezett propagandamunka*, Felhasználták a hangoshíradót és az újítási táblát, de az újítókkal való személyes beszélgetés is segített. Dicséret illeti a fiatal műszakiakat, akik igen sok segítséget adtak a fizikai újítók,javaslatainak szakszerű kidolgozásához. Örvendetes az is, hogy az 59 megoldottuk. Azóta a szála«-* takarmányok termesztésének zárt gépesítésével is végeztünk. Kaszálástól a kazalba rakásig négy-öt ember dolgozik, a többit a gépekre bízzuk. Elégedett, mert terveit eddig is megvalósíthatta, és a jövőben sem gátolják, hiszen a szövetkezet is jól jár. Mostanság azon. töri a fejét, hogy a kukoricatermesztésben miként kellene a. legkorszerűbb eljárásokat alkalmazni. Fontos kérdés, hiszen az utóbbi években, a kukorica területe Kishartyánban megduplázódott. — Hogy hány haragosom van? Pontosan nem tudom. Sok nem lehet! Kissé befelé forduló típusú ember vagyok. Sokáig megrágom a szót, amíg kimondom. újítási javaslat a szocialista brigádoknál született, illetve a brigádtagok nyújtották be. A vállalatnál megbecsülik azokat a dolgozókat, akik első ízben újítanak. Ók külön- jutalmat is kapnak. Ezúttal négy elsőújító volt az üzemnél, közöttük Orosz Jánosné, villanyszerelő is, aki munkavédelmi újítást nyújtott be. A legtöbb újítás az 1. s*„ mechanikai részlegnél született. Itt dolgozik Makalicza József, Palchuber Béla és Fodor István szocialista brigádja. Az újítási hónap értékelése még tart. Néhány újítást ugyanis még a napokban elbírálnak és akkor tudják meg, hogy ki lesz a győztes. Kovács József Új üzem megyén h ben Szakmunkásokat nevelnek Rozgony! István Sikeres volt az újítási hónap
