Nógrád. 1973. augusztus (29. évfolyam. 178-203. szám)

1973-08-07 / 183. szám

Vigyázz, ha jön... Vigyázz, ha jön a vonat! — int a közismert sláger is az óvatosságra. A fénysorompók felszerelésével most már a vi­lágító jelzés is mutatja a veszélyt, a közeledő Vonatot, job­ban felhívja valamennyiünk figyelmét az elővigyázatra. Örültünk a villogó lámpajelzésnek, így gyorsabbá vált átjutásunk is a síneken. Egyesek persze "azt hiszik — és mivel erre nem oktatta ki őket senki, hát hihetik is —, hogy azért vezették be a lámpás jelzést, meg a félsorompókat, hogy a gyalogosok átjussanak mel lette, és alatta, ne kelljen vá­rakozni úgy, mint régen. Kedves gyalogos társaink! Ha már nem került ki tájékoztató tábla a sorompó mellé. így hívjuk fel figyelmét mi: ha a piros lámpajelzés váltja fel a zöldet, és a félsorompók le vannak engedve, még akkor is tilos átmenni a túloldalra, ha nem látni a vonatot! Ta­lán érdemes lenne addig ezen gondolkodni, míg az első sze­rencsétlenség — esetleg halál— be nem következik. S ha már megkezdődött a gyorshajtók radarfényképezése, hadd adjunk közre mi is egy képet a szabálytalankodókról. — kulcsár — Ki lesz a Újra megjelentek Salgótar­jánban az Élelmiszer-kiskeres­kedelmi Vállalat vevőajándé­kozási akciójának plakátjai. Az ok: közeledik a sorsolás napja. Augusztus 13-án, hétfőn kerül sor rá délelőtt 10 órai kezdettel, a Pécskő utcai hús­bolt helyiségében. A sorsolás nyilvános, s az esetleg jelenle­vő nyertesek a helyszínen át­vehetik a nyereményeiket. Ki­nyertes? sorsolásra kerül többek között egy hűtőszekrény, egy mosó­gép és több vásárlási utalvány. Sorsolásra az a körülbelül 25 ezer sorsjegy kerül, amelyet április elseje és július 31. kö­zött vásárlásuk után a városi tanács melletti, a volt Kulacs étteremmel szemben levő és a Pécskő utcai élelmiszerbolt törzsvevői kaptak. Az alkoholista csimpánz A csimpánz az alkoholizmus biológiai és biokémiai aspek­tusainak vizsgálatára kiválasz­tott állat. Szívesen iszik, köny- nven rászokik a szeszes italra és nem szereti, ha megvonják tőle megszokott napi alkohol- adagját. Egy atlantai kutatóközpont pszichológusokból, pszichiáte­rekből és zoológusokból álló csoportja jelentős mennyiségű alkoholt itatott két fiatal csim­pánzzal, vagyis nem az állat- kísérletek folyamán szokásos módon, közvetlenül' a vérük­be fecskendezték az alkoholt. Egy idő elteltével a két csim­pánz jelentős mennyiségű na­pi szeszes italhoz szokott hoz­zá. testsúlyuk 1 kg-jára szá­mítva 7 grammnyi alkoholt fogyasztottak. Ez egy 70 kilós ember esetében fél liter alko­holnak felel meg. Amikor a megrögzött alkoholistává váll majmoktól megvonták a napi szeszadagot, túlzott reflexte­vékenységet, reszketést, gyors légzést, olykor izommerevsé­get tapasztaltak. Tenyerük és talpuk izzadt, valósággal ma­gukon kívül voltak mindaddig, amíg a következő alkoholada­got meg nem kapták. Egyes kísérleti állatok minden olyan ételféleségeket visszautasítot­tak, amelyben nem volt alko­hol. Az alkoholista majmok má­jának vizsgálatakor elzsíroso- dás és a mitochondrium jelen­tős növekedését tapasztalták, akárcsak az embernél. A csim- pánzokoh végzett kísérletek révén igyekeznek kifürkésző i az alkoholizmus kifejlődésének törvényszerűségeit. Én. az autótulajdonos: — Ha egy jó csaj lenne, azt felvenném. De ezt a két hosz- szú hajú huligánt, fel nem ve­szem. Egészséges férfi vagyok, nem szeretem, ha tévedés ál­dozata leszek a hajuk miatt. Na, itt van egy jó nő, ezt fel­venném. de minek vele az a fickó. Ilyen jó nők hogyan tudnak ilyen esett hapsikkal leállni az út mellé. És egyál­talán, milyen dolog odaállni az út mentére és kunyerálni? Tessék spórolni, takarékos­kodni. mint ahogyan én tet­tem éveken keresztül, s ak­kor nem kell itt kilométereket koldulni. Nem azért mondom, mért ez a szőke itt az út szé­lén ... aha!... hagyjuk a trükköt, még jó. hogy idejé­ben észrevettem, giert a szőke mögött az árukban ott guggol a srác. A szőke a kukac, én a hal. a srác a horgász. Csak­hogy 'én okos hal vagyok, s nem kapom be a kukacot, ha horgász is van ... Szóval, nem azért mondom, mert az a sző­ke szőke volt és nő volt és jó nő volt. de adott esetben fel­veszek én autóstopost. Adott esetben. És nem kapott esetben. Ha én adok és kapok, s nem úgy, hogy még kísérőt is a kis­angyal mellé. Persze, ez nem így igaz ám. Az igazság az, hogy senkit nem veszek fel. MR tudom én, ki az? Hátha rablótolvaj? És ha nem az, akkor az is elég, hogy csak egy kis bal­esetem legyen és életem vé­géig fizessek egy ismeretlen­nek. Meg egyáltalán, miért 6 NŐGRÁD - 1973. ougusztus 7., kedd M a® sí Eco Vi oVyi —- tulajdonosi tudat ANEKDOTÁNAK tűnő tör­ténet: a nyugdíjba vonuló por­tás meghatódottan átvette az ajándékokat, kezet fogott a rögtönzött ünnepség részt­vevőivel. és mielőtt elbúcsú­zott volna, zavartan megkér­dezte, hogy kérhetne-e még va- ‘ lamit. Szerette volna megnéz­ni az üzemet, a műhelyeket. Még sohsem látta belülről azt a gyárat, amelyiknek másfél évtizedig őrizte a kapuját. S hányán vannak még olya­nok, akik éveken át könyve­lik az üzembe érkező anyago­kat, de nem látták a gyártást, számolják a teljesítményeket és béreket, de nem voltak azok között, akiknek a neve­it és keresetét rendszeresen a papírra róják. Sok munkás keveset tud arról, hogy a ke­ze munkája hová kerül, meny­nyiért tudják eladni, s mit mondanak róla a vevők. A szomszéd műhelyről olykor­olykor még csak tudnak va­lamit, de az iroda életéről jó­formán semmit. Igaz, személy szerint ettől látszólag nem lesznek szegényebbek. Ám a társadalom valójában szegényebb marad, ha a kö­zösség tagjai szűkebb környe­zetükbe zárkózva élnek, dol­goznak egymás mellet* és csak mechanikusan, saját he­lyük, szerepük ismerete nél­kül teljesítik a társadalmi munkamegosztásban kapott feladatokat. Az állampolgár nem tudhatja sajátjának az országot, ha nem érzi magáé­nak a sokkal szűkebb környe­zetét, azt a vállalatot, szövet­kezetét. községet, amelyikben él és dolgozik. Az ország sze- retete, a hazafiság csak az üzemi és lakóhelyi mikrovilág ismeretére, szeretetére épül­het. Csakhogy a tulajdonosi tu­dat nem automatikusan.fejlő­dik ki az emberekben. Ah­hoz ösztönzésként kedvet, ér­deklődést kell kelteni ben­nük, hogy szívesen ismerked­jenek a munka- és lakóhely életével, jövőjével, problémá­ival. Ismerjék meg a gyár gazdasági helyzetét, műszaki és anyagellátási gondjait. Mindezek hatását megtalálják ugyan a maguk szűkebb vi­lágában is, mert érzik a gé­pük mellett, érzik a keresetü­kön. De mennyire más, ha mindennek az összefüggéseit, okait is tudják! Ha ők is el­mondhatják az észrevételei­ket, vitatkozhatnak a külön­böző terveken, elképzeléseken es lehetőségeken. Ha az ember azt tapasztal­ja, hogy egy döntés megszü­letése előtt az ő véleményét is mérlegelték, akkor máris félig-meddig sajátjának érzi az ügyet, mert személy sze­rint valami köze volt a vég­leges álláspont kialakításához. Aki közreműködőnek tekint­heti önmagát az a határozat értő magyarázója, a közös feladat népszerűsítője lesz. S eközben, önmaga is megválto­zik, mert a nagyobb közössé­get érintő problémákhoz fű­ződő személyes kapcsolata ki­alakítja a feltételes reflexét arra, hogy a saját munkája mellett az egész üzem tevé­kenységét vizsgálja, rendsze­resen egy tágabb horizont problémáin töprengjen, válla­lati, , társadalmi méretekben gondolkodjon. Így alakul ki a szocialista demokrácia terme­lésben és közéletben egyaránt aktív munkása. Persze, kettőn múlik a vá­sár. Ha a munkás is és a vezető is akarja, akkor könv- nyen megismerhetik, megért­hetik egymás problémáit. Csu­dán akkor van baj, ha az ipa­ri. vagy mezőgazdasági dolgo­zóban ébredezik az érdeklő­dés, de a kimondott vagy jel­zett kérdéseire nem kap vá­laszt, vagy ha kap, azt nem érti. Jól ismert üzemi tájkép: egy-egy vállalati munkaérte­kezleten sokan szundikálnak. Nem csak a fáradtságtól és a melegtől, hanem azoktól az álmosítóan zsongó szürke sza­vaktól is. amelyekkel elhadar­ják a formális beszámolókat. A valójában érdekes, az em­bereknek személy szerint is húsbavágó pénzügyi es műsza­ki problémák gyakran olyan szakzsargonban hangzanak el — töméntelen adattal meg­préselve —, mintha nem is magyarul beszélne az előadó. Nem a legszerencsésebb módszer az sem, ha a dolgo­zók tájékoztatása kizárólag 2 —300 személyes gyűlésekre korlátozódik. A nagy nyilvá­nosság előtt sokan nem szó­lalnak meg, s nem is minden­ki juthat szóhoz. Ezért nem­régiben egy vasipari üzem és egy tsz főkönyvelője új mód­szerrel kísérletezett. , Mind­ketten sorrajárták az üzem­egységeket, ahol tömören is­mertették a vállalat helyzetét, s azután elemezni kezdték a meglátogatott üzemegység munkájának pénzügyi jellem­zőit, a selejt, a bér, az állás­idő, a rezsi költségeit. Eb­ből olyan parázs vita kereke­dett, hogy a főkönyvelők alig győzték jegyezni a sok észre­vételt az önköltségcsökken­tés lehetőségeiről. Másnap volt mit mondaniuk a műsza­ki kollégáiknak, akik ugyan majdnem mindennap ott jár­tak az üzemben, de a meg­szokás már eltompította kri­tikai érzéküket. Gondolatkörünk csattanójá­nak tartogattuk az öreg por­tás történetének végét. Nyug­díjasként ő is megismerte a gyárat. S az egyik kerítés menti műhelyben, ahol az ap­ró alkatrészeket gyártják, megkérdezte, hogy miért az új lemezekből vágják, dara­bolják, amikor egy másik üzem tízszer ekkórányi hul­ladékdarabokat küld az ol­vasztóba. Ö naponta látta ezt a portán, de akkor kellő is­meret híján nem segíthetett. HA KÉSÖN is, most ezt megtehette, tevékeny köze le­hetett a kollektíva munkájá­hoz, amelynek eredményét az ilyen „hétköznapi” tettek százai, ezrei alakítják. Rátkai J. István Világgazdasági híradó A „Swindell-Dressier” ame­rikai cég hitelegyezmény ke­retében évi 30 ezer tonna kapacitású vasöntödét épít a lengyelországi Kaluszkaban. Az új létesítmény a legkor­szerűbb vasöntési technológia alkalmazását biztosítja a len­gyel iparban. Becslések szerint az Euró­pai Gazdasági Közösség (Kö­zös Piac) tagországai 1973- can 9,85 millió tonna cukrot termelnek. Az Európai Közösségek Bi­zottsága 840 000 tonna cukor exportálását tervezi. A Nílus deltájánál levő Tantában Ahmed Hilal egyi.p- „oml kőolaj- és bányaügyi miniszter olajfinomítót ava­tott fel. Az 1 460 900 egyiptomi font költséggel épült finomító napi teljesítménye 20 tonna kő- olajtermék. A DPA nyugatnémet hír- ügynökség szerint a Deutsche Bundesbank a különféle va­luták — mindenekelőtt a dollár — támogatására nyilván­valóan az eddigi ismertetés­nél jelentősen nagyobb ará­nyú vásárlásokat végzett a valutatőzsdéken. A’ DPA utal ezzel kapcsolatban a Deutsche Bundesbank heti jelentésére, amely szerint a Német Szö­vetségi Köztársaság valuta- tartalékai július utolsó heté­ben 1,6 milliárd nyugatnémet márkával növekedtek és ér­tékük elérte a 94,7 milliárd márkát. A Magdeburg körzetében levő Jederitzben átadták ren­deltetésének a Német Demok­ratikus Köztársaság egyik legnagyobb vízátemelő mű­vét. A berendezés legújabb tagja a talaj javítási célokat szolgáló szivattyúállomás-, gát,- és vízbefogadó rendszer­nek, amely az elmúlt évek­ben az Elba folyó középső részén keletkezett. A berendezés 7 200 hektár kiterjedésű területen teszi le­hetővé a vízállás szabályozá­sát. Ez a terület évtizedeken keres? tül évenkint 9 hónapig víz alatt állt. Most még nagy­arányú esőzes esetén és ma­gas vízállás mellett is lehet­séges a lecsapolás. STOP Sí tűri a rendőrség, hogy csak úgy leálljanák az út mellé hu­ligán fiúk és huligán lá­nyok ... Egy rendezett országban. Nahát! Én. a nem autótulajdonos: — A fene egye meg az ilyen ürgéket, kocsija van, s azt hi­szi, övé a világ. Én meg el­késel*. Hiszen, ha lenne busz, vagy vonat, de még roller sincs... Hé! Az anyját, ez sem állt meg. Nem látott a hajától, a huligán mindenit neki. Mert manapság minden huligán kaphat jogosítványt, bemagolja a KRESZ-t és ver­heti fenekét a haja, jogsi az van ... Hé! Nem állt meg, hogy kapna durrdefektet, pe­dig egyedül ült. Most mit csi­náljak, riszáljam magam? Még egy férfi venne fel... Halló! Hogy váljék Velorex- szé alattad a Zsigulid ... És ez így megy kérem, így megy egy közösségi szellemet, egy szocializmust építő országban. Itt stichelek az út mentén, előttem suhannak az autók, háromnegyede szinte üresen, de a feliüvalkodott nyárs- és kispolgárok fel nem venné­nek. Pökhendi és . szívtelen disz­nók. A fene egye meg, már el- zsibbadt a karom is, meg az ujjam is. már úgy érzem jna- gam, mintha seregélyriasztó lennék. De hol a seregély? S, hol van az, aki felvenne. Na, végre, hogy lassítsz, te. . . Hogy van-e tüzem, uram? Tessék uram, parancsoljon . .. Halló, hová megy? Hát ezt a pofátlanságot! Megáll, tüzet kér és itthagy. Esküszöm, bosszúból tábort verek egy zebrán! Gyecskó Géza A Frankfurter Allgemeine Zeitung nyugatnémet keres­kedelmi köröket idézve arról ad hírt, hogy az Európai Gaz­dasági Közösség (Közös Piac) 100 000—200 000 tonna vaj szál­lításúról tárgyal a Kínái Népköztársasággal. (MTI) Idegeriíorgalmi csúcs Szegeden Szeged nagy kulturális ese* ménysorozata, a szabadtéri já­tékok vasárnap kezdődött „második félideje” egyben ide­genforgalmi csúcsot is jelen­tett: a hét végén a Tisza-parti városba érkezett hazai és kül­földi vendégek, turisták száma megközelítette az ötvenezret. Az erre az alkalomra rendsze­resített vendéglátói diszpécser- szolgálat számos autós turistá­nak már csak a szomszédos városok: Hódmezővásárhely, Szentes, Makó szállodáiban ta­lált helyett. — A Dóm té­ri szabadtéri színpad soron levő előadása, az Ukrán Álla­mi Táncegyüttes esti fellépése előtt sok ezren keresték fel a különféle egyéb rendezvénye­ket. kiállításokat. Változatlanul nagy volt az érdeklődés a füvészkert látvá­nyosságai iránt, ahol szinte az ünnepi hetekre „időzítve” ki­bontották szirmaikat az indiai lótuszok gyermekfej nagyságú, rózsaszínű virágai, „nyitnak” az illatozó orchiedák és más növényritkaságok. Szegeden, a Bartók Béla Művelődési Otthonban vasár­nap megnyílt a hazai fotóklu­bok 9. szegedi szalonja. Az or­szág fotóklubjainak ezt a ha- £y°mány°s szegedi seregszem­léjét dr. Lajos Sándor egyete­mi tanár, a szegedi klub mű­vészeti titkára nyitotta meg. Zsűri által odaítélt díjakat is a megnyitó alkalmából nyúj­tották át a győzteseknek. A Szeged megyei város Tanácsá­nak vándordíját a bajai Duna Fotóklub, a Magyar Fotómű­vészek Szövetségének díját a Budapesti Fotóklub, a Forte fotokémiai ipar tiszteletdíját a Szegedi Fotóklub kapta meg. Hat kiállító fotóst különféle egyéni díjakban részesítettek. (MTI) A földigiliszta „tiszta” munkája Az Institut National de ta Recherche Agronomique (IN­RA) régi igazságtalanságot or­vosol: igyekszik helyreállítani a földigiliszta becsületét. A földigiliszta megél az örök hó hazájától a tengerig min­denütt. S. Bouche hangoztatja: a földigiliszta táplálkozása közben tulajdonképpen meg­munkálja a földet. Ezt a fon­tos munkát mind ez ideig rosszul értékeltük, de lénye­gében olyan biológiai termé­szeti tevékenységről van szó, amelyhez az éghajlatunk alatt élő növények hosszú idő óta hozzászoktak már. A földigiliszta tevékenységé­nek hatására élénkül a mik­robák aktivitása (ugyanolyan minőségű talajnál földigilisz­tával vagy anélkül a baktéri­umok száma 2,8 millió, illet­ve 9,8 millió grammonként). A mikroorganizmusok tevé­kenységének módosítása révén a földigiliszta erősen hozzá­járul a talaj struktúrájának megváltoztatásához, a szer­ves anyagok szintéziséhez szükséges kémiai elemek kör­forgásának elősegítéséhez, a talaj nedvességtartalmának növeléséhez. Az INRA kutatói most azzal foglalkoznak, ho­gyan lehetne felhasználni eze­ket a munkás állatokat a me­zőgazdaságban. A kultúrnövé­nyek ellenségeivel szemben folytatott küzdelemben azon­ban csak akkor lehet felhasz­nálni a földigilisztákat, ha megnyugtató módon biztosíta­ni tudjuk védelmüket is. — Ennek az eb­nek mindössze egy hosszabb ól kelle­ne, egyébként ku­tya baja sincs! (A Weltwoche-ból)

Next

/
Oldalképek
Tartalom