Nógrád. 1973. augusztus (29. évfolyam. 178-203. szám)

1973-08-29 / 201. szám

MOZI ELET Munkásművelődésért falun AZ URBANIZÁCIÓ velejárójaként a fal­vakban egy új munkásréteg alakult ki, azok a munkások, akik a községekbe települt ipa­ri üzemekben váltak munkásokká, vagy pedig most őrlődnek a munkás és a paraszti életmód között. A két életmód, életvitel el­lentmondásossága számukra egy sor leküzdés­re váró feladatot, a szemlélet változását je­lenti. A parasztság életmódja az elmúlt évtizedek alatt sokat változott — életmód, szabad idő eltöltés, fogyasztási szerkezet stb. Mégis a munkássá válás problémája számukra új mi­nőségi fordulatot jelent. Beilleszkedés az új munkakörülményekbe, új életvitel kialakítása új társadalmi kapcsolatok létrehozása sokszor nehéz problémák elé állítják ezeket az embe­reket. A régi életmóddal való gyökeres szakítás sokszor emberi-pszichikai konfliktust okoz. A régi ismeretekkel új élemódot kell folytatni. A régi életmód állandóan ott kísért, elég, ha csak a kétlakiság problémáját említjük meg. Hogy számukra megkönnyítsük ezt a társa­dalmi stuktúra változást, fel kell ismernünk a feladat nagyságát és ki kell dolgozni egy „testreszabott” sajátos oktatási-művelődési formarendszert. t A betanított és a segédmunkásoknak több mint a fele paraszti származású. Indíttatásuk hiányos volta többségében még a múltat ter­heli. Nagyrészüknek hiányzik az általános is­kolai végzettsége, sőt, az analfabétákkal is még számolni kell. Részükre adott a könnyí­tett és gyorsított tanulási lehetőség, azonban az ösztönző rendszer hatékonysága sokszor akadályozó. A kemény fizikai munka mellett — amit jól is fizetnek — nincs ambicionálva a magasabb képesítés megszerzésére. Egyes üzemek nem is törekszenek erre, mert szük­ségük van a betanított- és a segédmunkások­ra. ök használják talán ki a legkevésbé a művelődési lehetőségeket. Nem látogatják a színházat, előadásokat, hangversenyeket. A társadalmi élet külső perifériáján helyez­kednek el. Érdeklődésük igen sokszor csak a kommerszig jut el. A tartalmas kultúra, a mű­veltség iránti igény felkeltését a művelődési Intézmények nem tudják kellőképpen ellát­ni. Számukra új művelődési formarendszer kialakítása lenne szükséges, vagy pedig a ré­gi rendszerek oly módon való alakítása, hogy ez számukra is érthető, befogadható legyen. EHHEZ azonban fel kell pontosan és részletesen tárni, helyhez és emberekhez vi­szonyítva a teendők sorát. Alapkutatásokat kell elvégezni, felmérni az iskolázottsági­művelődési szintet, a szabad idő tényleges nagyságát, amit nem lehet csak „szabad szom­bat, nő a szabad idő” kijelentéssel elintézni. Üj életstílus, életvitel kialakításáról van itt szó a közművelődés eszközrendszerével — ha kell új eszközével is. Ezek megtalálása, ke­resése a feladatunk. Így kap helyet ez az új munkásréteg, adja a feladatot, keresi a megoldást a munkásmű­velődés nagy komplexumában. Végh Károly művelődési központ igazgató, Rétság Zenés hétfő esték Kamaramuzsika új helyszínnel Amire hiába vártunk, évekig, hétfőn este teljesült: a Megyei Művelődési Központ hangula­tos belső udvarában kamara­zenét hallgatni gyűltünk össze íelszázan. Az esti lámpák fényénél ti­zenkét mizsikus idézett a zene nyelvén történelmi korokat. Miközben a csillagok és a kép­zelt ámyjátékok monumentá­lissá emelték a magasba törő falaikat a századokkal játszók a legendás Artur király csele­kedeteiről szóltak — életre keltve a hangszereken. Purcell mester kottafejekbe vésett dal­lamait. Lágy hangú heged űk álmod - tak nimfákkal és szirének­kel, erőteljes csellók regéltek bátor párviadalokról. Őröm­mel zengett a muzsika, tisz­tán szólt minden hangszer, dinamikusan kergetöztek a dallamok hol édesen és csa­logatom máskor pedig a kor indulataihoz méretezve fe­gyelmezetten, ám lüktetőén mesélve. Mindaz, ami tör­tént a zenében elbeszélve, álomszerű volit és megdobog­tatta a szíveket. Guthy Éva Händel muzsi­káját, a Zsuzsanna című oratórium, két áriáját szólal­tatta meg. A tisztességében ártatlanul megbántott asz- szony lemondóan. szomorú langója meghitt perceket te­remtett: a szólista és az őt kísérő hangszeres együttes szép alkalmazkodását egy­máshoz. Az f-moll áriát kö­vető d-moll hasonló karakte­rű volt, így az előző — bár más zenei anyagú — tétel hangulati megismétlődésként hatott. Bach Air-je (áriája, éneke) a D-dur Szvitből az alkotás percének tudatosításával ajándékozta meg a hallgatót. A helyszín festői nyugalma, a reflektorok fényében röp­ködő bogarak, az augusztusi esték hulló csillagai mind- mind hozzá,tartoztak a dalla­mot indító hegedűk kitartott hangjához, amely a mélyvo­nósok szekvenciaszerűen ereszkedő és hullámzó lépe­getéseivel az anyagi világ hatalmas áramlását idézte. A kiegyensúlyozottságra való törekvés hatotta át a muzsi­kusok játékát, amit részlete­iben — egy-egy ponton — sikerült is megoldaniuk. Az új színhely (és talán műhely?) felfedezését és va­rázslatát egy huszadi k század­beli magyar szerző, Farkas Ferenc műve, a Ficcola mu- sica di concerto tette teljes­sé. Könnyed, bájos, erdei manókat és tündéreket idé­ző muzsika csendült fel zá­róakkordként mintegy négy apró miniatúrába sűrítve el­határozást és célt: ennek a zenének mindenütt otthona van. A közreműködő együttes, a kohászati üzemek művelődé­si központjának kamarazene- kara (Törjék Vilmos vezeté­sével) a házimuzsiíka újbóli felfedeztetésével, a helyszín kiválasztásával, valamint a gazdag zenei programmal tette emlékezetessé az utolsó augusztusi hétfő estét. (M) V, Tegorov dokumentumregénye: A szálak Schönhausen tábornokhoz vezetnek Fordította : Havas Ervin f (3.) — Moszkvából? A népbiz- 1osságról? — Nem. Bakui vagyok — válaszolta Szergejev és ne­hézkesen leült a székre. — Igeeen? — a nő nem pa­lástolta csalódottságát. Kínos szünet állt be. — Mi újság Bakuban? — törte meg a csöndet Ligyija Alekszandrovna. — Mindig öröm olyan emberrel találkoz­ni, aki hazulról érkezik. Bár en csak néhány órát töltöttem Bakuban, de megtetszett ne­kem. Fél esztendeje, amikor ideutaztam. — Baku szépül, terjeszke­dik. ­Arra gondolt, hogy untig elegendő a rövid válasz, hi­szen ez a nő úgysem ismeri az új lakónegyedeket, parkokat. — Azonnal láttam, hogy honnan érkezett. Vajon a mi férfiaink miért mindig kék bosztonruhában utaznak kül­földre? — évödött Ligyija Alekszandrovna. — Mert akik ellátják őket, ezt tartják a legalkalmasabb­nak — dörmögte Szergejev, v'égigpillantva a ruháján. A beszélgetés megint meg­szakadt. — Hol szállt meg ... Jakov Vasziljevics? — A „Nágyeri” szállodában. — Még ma bemutatom ma­gát a gazdasági helyettesünk­nek. Jó az ismeretsége, keres majd egy kellemes lakást. Egyedül érkezett, vagy a családjával?... — Nincs családom. — Nos, kezdje a munkáját tájékozódással: meg kell is­mernie a piaci konjunktúrát, a megkötött szerződéseket. Azu­tán nézze át a tavalyi, 1939- es beszámoló jelentést. A konkrét tennivalóira később térünk rá. Ligyija Alekszandrovna azonban elég részletesen el­magyarázta, hogy mi lesz a feladata. Szergejev örömmel vette tudomásul, hogy a nő nagyszerűen ismeri a rábízott ügyeket. Végül Ligyija Alek­szandrovna felállt az cisztái­tól, Szergejev követte a pél­dáját. — Menjünk, bemutatom a képviselet vezetőinek, és a könyvelés dolgozóinak. Mindketten kiléptek az iro­dából. Ketten a követségről — Mit szólsz, Hans, mennyi­re elszemtelenedtek ezek a helyi firkászok, — a nehézkes, hosszú hajú, szőke férfi —, már túl a negyedik ikszen —, felemelkedett az asztalka mel­lől, és odanyújtott egy iráni újságot beszélgetőtársának. — Max, úgy látszik, felhá­borodásodban azt is elfelejted, hogy nem tudok perzsául. — Majd én felolvasom — és Max, ahogy a másik nevezte őt, vagyis von Ettél, az iráni német követ, lassan, akadozva fordítani kezdte német nyelv­re az említett cikket: „Országunk fokozatosan olyan képet ölt, mintha civil ruhás, német csapatok bekebe­lezték volna. Allah a tanú rá; nincs az ország politikai és gaz­dasági életének egyetlen olyan területe sem, ahol ne ülnének ott a német tanácsadók, kon­zultánsok. Vajon maradt-e, akárcsak egyetlen német vál­lalat, amely ne képviseltetné magát országunkban állandó személyzettel, amely fittyet hány hivatalos szerveink ren­delkezéseire?! Nyílt titok, hogy e tanácsadók és vállalati megbízottak többsége valójá­ban politikai tevékenységet folytat, feldúlja az életünket..." 4 NÓGRÁD — 1973. augusztus 29„ szerda « Valerie és az Érintés A hét filmműsora nem ké­nyezteti el különösebben az igényes nézőt. A sok közép­szerű és érdektelen film kö­zül egyedül a Valerie című angol film emelkedik ki, s érdemel említést. A balassagyarmati Madách Filmszínházban augusztus 30—31_én A szultán fogságá­ban című színes, látványos szovjet kalandfilmet vetítik. A Valerie szeptember 1—2- án kerül közönség elé. A kö­zépkorba viszi el a nézőket a román Ion kapitány nyila el- mű izgalmas, fordulatos ka­landfilm, melyet szeptember 3— 5-én játszanak. A , sikerfilmek sorozatban augusztus 31-e és szeptember 1-e között vetítik a Grimm meséiből készült NDK mese- fiimet a Hatan hetedhét or- . szágon át, címűt. Az Ellopott vonat bolgár—szovjet háborús kalandfilm, s szeptember 3— 4- én mutatják be. Vasárnapi matinén, szeptember 2-án a a Zsiráf az ablakban című csehszlóvák ifjúsági filmet gyei Művelődési Központ Art nyörű tájak, káprázatos kosz­játsszák. Kinójának nézői. tümök, kitűnő operatőri mun. A salgótarjáni November 7. A Grimm testvérek meséit ka teszi emlékezetessé a for* Filmszínházban az Ion kapi- jól ismerik Magyarországon dulatos kalandfilmet, tány nyila című román ka- is. Néhányból — például a A hét filmműsorából a Va- landfilmet augusztus 30-a és Csipkerózsikából — filmet js lerie című angol film messze szeptember 2-a között tekint- készítettek. A Hatan hetedhét kimagaslik. A fiatal John hetik meg az érdeklődők, országon át című Rainer Si- MacKenzie aktuális témát Szeptember 3—5-én délutáni mon rendezte NDK filihben dolgozott fel: a fiatalok elide- előadásban a Hatan hetedhét régi gyerekkori „ismerőseink- genedésének és elmagányoso- országon át című NDK mese- kel”, a Katonával, Erőssel, dásának problémáját a kapi- filmet, este pedig a Valerie- Futóval stb. találkozhatunk, talista társadalmi viszonyok című angol filmet vetítik. A vonzó filmalkotás bizonyé- között. A Films and Filming Matiné előadáson Keleti Már- ra jó szórakozást nyújt vala- decemberi számában megje- ton Esős vasárnap című film- mennyi korú néző számára, lent kritikából idézünk: jét mutatják be. Négy gyil- Az Ion kapitány nyila cí- „John MacKenzie filmjének kosság elég lesz kedvesem! a mű romáin film a XV. szá- sikere... abban rejlik, hogy címe a szeptember 1-én szom- zadban, a festői környezetű minden keménysége ellenére bat délelőtti műsorban veti- Havasföldön játszódik. Hősei, nem a reménytelenség érzése- tésre kerülő csehszlovák hor- Ion kapitánnyal az élen, a vei maradunk magunkra, ha. ror-komédiának. kis hercegség függetlenségét nem a hősök iránti részvét­ingmar Bergman Érintés cí- védik meg a török betolako- tel.” A filmet különösen a mű filmjét augusztus 3í-én dókkal és áruló bojár szövet- magvas szórakozást kedvelő láthatják a József Attila Me- ségeseikkel szemben. Gyö- mozinézőknek ajánljuk. 500 millióan beszélik... Szeptemberben Bulgáriában: az orosz nyelv és irodalom tanítóinak második ncmzetkö zi kongresszusa Czinke Ferenc pannója Tovább gazdagodott a nógrád- gárdonyi szanatórium- Lóránt János, Farkas András és Rét! Zoltán alkotásai már korábban helyükre kerültek. Radó Károly nőfigurája az intézmény bejáratá­nál áll. Most elkészült a szanató­riumban Czinke Ferenc grafikus­művész pannója, amely az ebéd­lőben tölti be hivatását. A pannó Czinke Ferenc grafikai világának ismert népi motívumainak fel- használása jegyében készült. Rö­videsen sor kerül Radó Károly Korányi-portréjának elhelyezé­sére. Kliegl Sándor szoborkompo­zíciója pedig a szanatórium kert­iébe kerül, szolgálva az esztéti­kailag mind értékesebb környezet kialakítását. — Elég ebből! — von Éttel dühösen összegyűrve az újsá­got, behajította a papírkosár­ba. — Azt hiszem, megérted, Hans, hogy az ilyen iromá­nyok mennyire csökkentik irá­ni befolyásunkat. Von Éttel elhallgatott, keze Idegesen játszadozott az aszta­li cigarettatartóval. — Max, te csupán azért hívtál ide, hogy felolvasd ne­kem ezt a cikket? — Nem, csak még mindig hatása alatt vagyok annak a kellemetlen beszélgetésnek, amit reggel a külügyminiszté­riumban folytattam, éppen az iráni sajtó zabolát)ansága mi­att. De a bosszúság nem jár egyedül. Fél órával ezelőtt kaptam Berlinből egy kínos rádiógramot. Winkler ismét követeli: gyorsítsuk meg a ka­ukázusi és a közép-ázsiai ügy­nökségek felkészítését. Ez a szemrehányás téged illet, Hans! Von Éttel beszélgetőpartne­re, a testes, hatvan év körüli, kopaszra borotvált férfi, test­alkatához mérten aránytalanul fürgén felpattant az alcsony krosszékből és odament az ab­lakhoz. A párkányra könyö­kölve, dühösen kifakadt: — Winkler tábornok azért hepciáskodik, mert utál en­gem. Meg tudtam; hogy egy­szer, italos állapotban kijelen­tette: „Majd én leszámolok ez­zel a von Schőnhausen nevű trotlival”. Winklernek köszön­hetem, hogy ide, az isten há­ta mögé száműztek, követségi titkárnak. L tPolyUtfptk) Az orosz ma egyike a nem­zetközileg legtöbbet használt nyelveknek: 81 országban tanít­ják és több mint 500 millió em­ber beszéli. Terjesztését a leg­különbözőbb tanintézmények­ben sok ezer tanár, tanító segíti. Szakmai és kulturális célkitű­zéseik arra ösztönözték őket, hogy egyesítsék törekvéseiket. 1907. szeptemberében Párizs­ban létrehozták az orosz nyelv es irodalom tanítóinak nem­zetközi egyesületét, melynek jzékhelye Moszkva. Az egyesület célul tűzte az orosz nyelv és irodalom ter­jedésének segítését és a ku­tatómunka koordinálását ezen a területen. Az egyesület* ren­des tagjai az orosz nyelv és Irodalom nemzeti egyesületei, valamint egyéb, az orosz nyelv és irodalom tanulmányozásá­val illetve oktatásával foglal­kozó tudományos intézmények. Az egyesület vezető szervei, az Iroda, a végrehajtótanács, valamint a közgyűlések. Jelenleg javában tartanak az előkészületek a második nemzetközi kongresszusra, amelyet ez évben szeptember 3-tól 3-ig rendeznek meg Vár­nában. A tanácskozásra 1500— 2000 küldöttet várnak az ös2- szes kontinensről. A kongresz- szus védnöke Todor Zsivkov, a A balassagyarmati IX„ Ma­dách Imre irodalmi színpadi napok szerkesztői pályázatára benyújtott forgatókönyveket a Népművelési Intézetben elbí­rálták. örvendetes, hogy a 11 előadásra javasolt forgató- könyv közül három Nógrád megyei. A bíráló bizottság egy- nangúlag megállapította, hogy az 1973-as pályázatra érkezett művek általános színvonala Bolgár Népköztársaság Ál­lamtanácsának elnöke lesz. A kongresszus napirendjé­re az orosz tankönyv- és tan­szerkészítés elméleti és gya­korlati kérdéseit tűzik. A ple­náris üléseken foglalkoznak az orosz tankönyvek és taneszkö­zök elméleti problémáival, míg a különböző gyakorlati kérdéseket a következő nyolc szekcióban vitatják meg: 1. Tankönyvek és tanszerek az iskolai orosznyelvű oktatás­hoz. 2. Tankönyvek és tan­szerek filológusok orosznyel­vű oktatásához. 3. Tanköny­vek és tanszerek szakemberek (nem filológusok) orosznjielvű oktatásához. 4. Tankönyvek és taneszközök az orosz okta­tásához tanfolyamokon, tanu­lókörökben és egyéb rövid Ideig tartó oktatási formák­ban. 5. Szótárak az orosznyel­vű oktatáshoz. 6. Technikai eszközök az orosz oktatásához. 7. Taneszközök az orosz és a szovjet irodalomhoz, valamint a földrajzhoz. 8. Kerekasztal- viták a következő probléma­körben: „Tankönyvek, figye­lemmel az anyanyelvre.” A kongresszus résztvevői számára gazdag programot ké­szítenek elő Várnában és az Aranyparton. magasabb, mint a múlt év) volt. így remény van arra, hogy ezúttal az irodalmi szín­padi napok bemutatóinak szín­vonala megnyugtatóbb képet nyújt majd a tavalyinál. A három nógrádi forgatókönyv: Az árnyék (Hann Ferenc Szé­kely János kisregényét dol­gozta át), A Müller család ha­lála (Johann János), Kék ró­ka (Molrjámé, Mj E.). ____, S F orgatókönyvek az irodalmi színpadi napokra

Next

/
Oldalképek
Tartalom