Nógrád. 1973. augusztus (29. évfolyam. 178-203. szám)

1973-08-26 / 199. szám

Pillantás a parányok világába Mindaddig, amíg csupán op­tikai úton tudtáik vizsgálni a parányok világát, a mikrosz­kópia lehetőségei meglehető­sen korlátozottak voltak. A2 elektronmikroszkóp feltalálá­sa és használatába vétele vi­szont szinte határtalan pers­pektívákat nyitott a tudomány előtt. Többek között ennek kö­szönhető, hogy a biológia, a kristálytan, a kémia stb. mai fejlettségét elérhette. A képen látható nagy fel­bontóképességű elektronmik­roszkóp angol gyártmányú. Bármilyen laboratóriumban felhasználható, de különösen alkalmas fémkohászati és kris­tálytani kutatásokra. Kezelé­se egyszerű, kettős irányító, berendezés lehetővé teszi a programozott átkapcsolást vi­lágos képmezőről sötétre; au­tomatikus vákuumrendszere nyomógombos irányítású. Szá­mos kiegészítő berendezéssel is rendelkezik, smelyek meg­könnyítik a kutatók munká­ját. A gépet gyártó cég speci­ális preparátumkészítő beren­dezést is szállít az elektron- mi kroszkóppaL TUD ANY­A modern közlekedés és a balesetveszély Beszélgetés dr. Szántó György professzorral, az Országos Traumatológiai Intézet igazgatójával Rendőrségi röntgenkészülék Maga a felfedező, Wilhelm Conrad Röntgen sem gondolhatta, amikor 1895-ben felfedezte a róla elneve­zett röntgensugárzást, hogy találmánya mekkora karri­ert fut be. Az orvostudomány ban részben mint beteg- ségmegállapitó módszer terjedt el, mert áthaladva a test szövetein, kimutatja a mélyben megbúvó elválto­zásokat, de terápiás célra is felhasználják, mert a meg­felelően célzott röntgensugárzás roncsol bizonyos sejt­féleségeket és így hathatós eszköz különösen a daga­natos megbetegedések gyógyításában. Egyre jobban terjed azonban a röntgensugárzás ipari felhasználása is. Segítségével toncsólásmentesen lehet anyaghibákat kimutatni, anyagok kristályrács- szerkezetét megállapítani. Üjabban a röntgensugárzás érdekes lcrimindltechnikai felhasználásáról érkezett Mr: a nyugat-berlini rendőrség hordozható röntgenkészü­lékkel ellenőrzi a gyanús postai küldemények tartal­mát. A készülékhez tartozó tv-kamera az előtte álló monitorhoz továbbítja a felvételt. Fordulópont az autógyártásban Maximális biztonságot nyúj­tó kocsik előállítása, egyre in­kább ez a vásárlók igénye. A ma egyre több és nagyobb ve­szélynek kitett autósok számá­ra biztató beszámolót közöl a Delta Magazin új száma a hat országban kidolgozott 13 kísér­leti biztonsági autóról. A lap a biológia új szenzációjáról is beszámol; szovjet felfedezés szerint a sejtek ibolyántúli su­garak révén érintkeznek, „be­szélgetnek” egymással. Cik­keket közöl a Delta a kozmi­kus sugárzásról, a mikrovilág fotózásáról, a jövő képernyő­jéről, anatóliai ásatásokról, be­számol a minikomputerek tér­hódításáról, a „génműtéttel” megkísérelt növénynemesítés­ről, s így fehérje nyeréséről a levegőből, a jövő elektronikus képernyőjéről, s egy új ma­gyar találmányról, amely a sportversenyek hagyományos mérőszalagját gyorsabb és pontosabb elektronikus mód szerrel helyettesíti. Bemutatja a stadionok, szabadtéri színpa' dók védelmére alkalmas, vál­toztatható tetőket és a jövő irodáinak építhető íróasztalait, íróasztalgépeit. Bravúros fo tők szemléltetik a rovarok „lé­gi akrobatikáját”, repülésük sajátos titkait. Ezenkívül szá­mos hír, információ, képes tudósítás és a közkedvelt Del­ta-lexikon egészíti ki a lap új számát, amely ezúttal is száz­nál több látványos — java­részt színes — fotót közöl természettudomány és a tech­nika minden területéről. — Professzor úr, ön egyik tanulmányában azt írta, hogy „korunk epidémiája a trau­ma”. Kérem, fejtse ki részle­tesebben, mit ért ezen? — Epidémián fertőző járvá­nyos betegségeket értünk. A trauma pedig baleseti sérülés. Nos, a korábbi évszázadokban az emberek legnagyobb része valamilyen járványos fertőző betegségben (pestis, himlő, ko­lera stb.) halt meg. Ezek vol­tak az emberiség legpusztítóbb rémei. Ma már — legalábbis a fejlettebb országokban — a halált hozó járványokat le­győzték. Viszont a civilizáló- dás, az urbanizáció, az iparo­sodás, meg a közlekedési esz­közök fejlődése és egyre na­gyobb száma az ijesztő mér­tékben szaporodó balesetek­ben is jelentkezik. — Tehát mintegy a járvá­nyok helyébe léptek a bal­eseti sérülések. Vajon ez ko­runknak, a civilizálódásnak szükségszerű velejárója len­ne? — A velejárója, hogy a sé­rülési veszély megnőtt. De az, hogy a megnövekedett veszély mennyi tényleges sérülésben nyilvánul meg, annak jó ré­sze éppen rajtunk múlik! (Pél­dául a közlekedési fegyelem szigorú betartásán, meg azon a bizonyos kölcsönös udvari­asságon is, amiről annyit be­szélünk, csak éppen nem gya­koroljuk ...) Aztán a sérülé­sek kezelésére, -következmé­nyeinek elhárítására is van módunk. De a sérüléseket tel­jesen elhárítani nem tudjuk. Az utóbbi években a fejlet­tebb országokban a balesetek száma ugrásszerűen megnőtt — a halálozási statisztikák élére került — és éppen a munkaképesség, a termelés szempontjából legfontosabb korosztályokban! (Ennek per­sze az is oka, hogy legyőztük azokat a fertőző betegségeket, amelyek ezeket a korosztá­lyokat a legjobban pusztítot­ták.) — Hazánkban is ez a hely­zet? — Igen. A balesetek 45 éves korig nálunk is az első helyen szerepelnek a halálozási sta­tisztikákban. Például a közle­kedési balesetek száma 1960- tól: 1971-ig nem egészen 9000- ről több mint 31 ezerre nőtt' A halálos balesetek száma pe­dig ez idő alatt megduplázó­dott. —■ A baleseti sérültek ellá­tása mennyire szervezett ha­zánkban? — Az egészségügyi kor­mányzat már húsz évvel ez­előtt megkezdte az önálló bal­eseti sebészeti osztályok szer­vezését. Ma már az ország minden megyei kórházában, sőt sok városi és járási kór­házban is működik önálló bal­eseti sebészeti osztály, az ott dolgozó orvosok szakosítottak: traumatológus szakorvosok. — Egy traumatológus szak­orvos miben különbözik egy általános sebésztő'? — A sebészet, ha a történe­tét nézzük: éppen a balese­ti sebészettel kezdődött. Seb­orvoslás volt a sebészet őse. Amikor a múlt században föl­fedezték a sebfertőzés megelő­zésének módszerét (az ú.n. aszeptikus operálást), és ki­fejlődött a szakágakra tagoló­dó modern sebészet, akkor szorult háttérbe a baleseti'se­bészet De a baleseti sebész ma is sebész, és Magyarorszá­gon nem lehet valaki anélkül baleseti sebész, hogy előbb ál­talános sebészetből szakképe­sítést ne szerezzen. Ezután legalább két gyakorlóévét kell egy baleseti osztályon töl­tenie, és csak újabb szakvizs­ga letétele után lehet trauma­tológus szakorvos, vagyis bal­eseti sebész. Tehát a trauma- tológusnak a sebészet minden ágában jártasnak kell lennie. Ennek azért is igy kell len­nie, mert egyre több az ú.n. politraumatizált sérült. Ez azt jelenti: ha valakit netán elüt egy autó, az nemcsak a kar* ját vagy a lábát töri el, ha­nem több másfajta sérülést is szenved. — Vajon mennyibe kerül­het a népgazdaságnak ez a rengeteg baleseti sérülés? — Azt hiszem, senki sem gondolná, hogy több milliárd- ba! Nem számítva ebbe a sé­rültek gyógyitására fordított összeget — amibe benne van a kórház fenntartása, a rok­kantsági járulék —, tehát a közvetlen egészségügyi kiadá­sokat. Ezen túlmenően — néz­zük a népgazdasági kárt: aki rokkant lesz vagy meghal, an* nak a munkaereje kiesik a nemzeti jövedelem előállítá­sából, a termelésből. Például 1967-ben a halálos balesetek miatt elvesztett munkanapok és a nemzeti jövedelem­kiesés több mint kétmilliárd forint veszteséget jelentett a népgazdaságnak. Ezért úgy vélem, hogy a balesetek meg­előzésére fordított milliók (például az útépítésre — itt megjegyzem: a csak kétsávos utakon sokkal több baleset történik!) igen gazdaságos be­fektetések. Nem utolsósorban pedig — ismétlem —, hogy emberéletekről és az emberek testi épségéről van szól Ha- sonlóképpen az a pénz, amit a traumatológiai osztályok fel* állítására és — meg kell, hogy mondjam: nem olcsó — mű­ködtetésére fordítunk, az Is bőven megtérül, ha ezáltal a munkaerő-kiesést csökkenteni tudjuk. ESry Éva Roftőiyes áramlat Amerikai tudósok véletlenül fedezték fel a Csendes-óceán Cromwellről elnevezett áram­latát, amelyről a felfedezés után sem sokat tudtak. A Vi- tyáz szovjet kutatóhajóról most pontoséin feltérképezték; megtalálták eredetét, folyásá­nak irányát, megállapították hosszát. A Cmmwell-áramlat folyóként halad át a Csendes­óceánon, az Egyenlítő men­tén, keleti irányba, mélysége kb 100 méter. Keletkezésének oka azonban még mindig fel­táratlan. hanga««« növények A *ö!d é* barátainknak tartott növények nemcsak „beszélni”, hanem még „kiabálni” Is képesek — állapí­tottak meg nemrégiben szovjet nö- vényflziológusok. A fiatal, aüc ki sarjadt Srpa ÍUelslkoltott”, amikor a laboráns forró vízbe mártotta a gyökerét. Természetesen hangot nem lehe­tett hallani, a növény „sikolyát” egy érzékeny elektronikus műszer írószerkezete rezegve, meg-meg- áUva egy széles papírszalagon rögzítette. Ugyanakkor a növény semmi Jelét nem mutatta szenve­désének. Az árpa „jól nézett ki”, levelei nem konyultak le és to­vábbra is zöldeUtek, Érdekes kísérletet végzett egy másik kutató is. Tök szárában áramot vezető rostokat mutató« ki és mikroelektródákat kötött hozzájuk. Ezután különféle módon ingerelte a növény gyökerét, pél­dául megvágta. A vágástól 30—40 centiméterre néhány másodperc múlva elektromos Impulzus jelent meg — az oszcilloszkóp képernyő­jén csúcs mutatkozott. Úgy tartják, hogy a növények­nek nincs idegrendszerük és ér­zékszervük sem. Akkor Hogyan reagálnak a környezet hatásaira? Hogyan Hatnak rájuk a fizikai ingerforrások? Éreznek-e a növények? issekre & kérdésekre próbál vá­laszt találni az élő szervzetekben lejátszódó elektromos folyamato­kat vizsgáló elektrofiziológia. Az idegsejtekben a külvilágból érke­ző ingerek hatására később az agyba jutó elektromos jelek ke­letkeznek. Modern műszerekkel nem csak állatok és az ember agyában és szívében létező elekt­romos teret tudták mérni, hanem az egész élő természetben keletke­ző erőterek elosztása is meghatá­rozható. A növények és a bokrok elektro­mos „hangját** is, nagy érzékeny­ségi! szondáző-erősftő segítségével sikerült észlelni. A laboratóriu­mokban elvégzett több száz kí­sérlet bebizonyította, hogy a nö­vényekben az állatok és az ember idegei impulzusaihoz hasonló elektromos jelek keletkeznek. En­nek során a belső folyamatok összehangolása és a külső környe­zette! való alkalmazkodás bonyo­lult, a növény egész életműködé­sét ellenőrző ingerérzékelő rend­szer segítségévei történik. Azt már korábban Is tadták, hogyha nagymértékben meghosz- szabbitják a növények környeze­tében a fénydús nappalt, a nö­vény „elfárad”, azaz az állatokhoz hasonlóan, pontosan meghatáro­zott életritmussal rendelkezik. A modern elektronikus kutatások nemcsak igazolták mindezt, ha­nem azt is kimutatták, hogy a nö­vény gyökere funkcionális szem­pontból a szívizomra emlékeztet: összehúzódik, serkentő és fékező fázisok váltják benne egymást. A növények annyira jól érzékelik a fényt, hogy egy speciális rendszer segítségével sajátos élő reléül is szolgálhatnak — be-, illetve kikap­csolhatják a melegház világítását. A legmegdöbbentőbb azonban ál, hogy a növények hosszú, illetve rövid ideig fonkcionáló emlékezet­tel is rendelkeznek. Amikor a bab gyökerét nulla fokos hőmér­sékletről szobahőmérsékletű vízbe tették, még mindig rezgeti az író- szerekezet vége — a növény még „emlékezett” a hidegre és tovább­ra la éber állapotban maradt. Azt Is kimutatták, hogy az uborka, a bab, a búza, a boglárka kitünően megjegyzik a xenonlámpa felvilla­násainak gyakoriságát. Megfelelő „gyakorlás” után a növény kivé­teles pontossággal reprodukálta a felvillanások gyakoriságát. A kí­sérlet folyamán kiderült, hogy minden egyes fajtánál más és más az emlékezés időtartama. A boglárka például 18 órán át „em­lékezett” a fény ritmusra. Mindezt megállapítva, a tudósok megpróbáltak a növényekben fel­tételes reflexeket kialakítani. Egy filodendron mellé valamilyen ás­ványt helyezték és a virágot elektromos sokkal „megfenyítet­ték”. Ezután elvették a követ és a növényt egy ideig nyugodtan hagyták. Ezután az egészet megis­mételték. A filodendron hamaro­san „érzelmi aggodalmat** kezdett tanúsítani, amikor az illető ás­ványt újra mellé tették —• pedig nem is kapott áramütést. Ha sikerül teljesen megfejteni a növényi „idegrendszer” működési mechanizmusát, remélhető, hogy valamikor növekedésüket és fej­lődésüket mesterségesen irányító rendszereket is elő lehet majd állítani. 9L ha Kétszáz kilométeres sebességgel A vasúti személyszállítás csak akkor állhatja a versenyt a közúti és légi közlekedéssel, ha jelentősen fokozza a me­netsebességet. Két-három év­tizeddel ezelőtt még az órán­kénti 100 kilométeres sebesség elérése volt a cél, ma viszont a 200 km/óra, vagy azt meg­haladó sebesség a korszerű szerelvényekkel szemben tá­masztott követelmény. Rigai mérnökök tervei alap­ján elkészült a képen látható villamos motorkocsi, amely 14 vagont vontatva, körülbelül ezer utast juttathat céljához 200 km/óra sebességgel. A sze­relvény irányítása a lehető legnagyobb mértékben auto­matizált. A vonatvezető állan­dó tájékoztatást kap az előtte haladó vonat mindenkori se­bességéről és hollétéről, 8 a vezérlőpulton kigyulladó szá­mok jelzik a számára megen­gedett sebességet a pálya adott szakaszain. A kocsik ülései kényelmes karosszékek, az utastér pedig légkondicionált. Különös gonddal oldották meg a vagonok hangszigetelését és rugózását is. A sebesség fokozásához azonban nem elegendő csupán egyre nagyobb teljesítményű mozdonyokat építeni, a vasúti pálya állapota, minősége is döntő fontosságú. Az óránkén­ti 400—500 kilométeres sebes­séget már nem is lehet sínen gördülő, hagyományos konst­rukciókkal elérni, hanem csak a lebegtetett, lineáris mo­torokkal mozgatott megoldá­sokkal. NÚGRAD — 1973. augusztus 26,, vasárnap 11

Next

/
Oldalképek
Tartalom