Nógrád. 1973. augusztus (29. évfolyam. 178-203. szám)

1973-08-26 / 199. szám

Mess re a várostól, a Hegyekben van az Energetikai Központ. Ott épül egy hatalmas, kétszáz méter magas műszer, amelynek villamos telepeiben tizenhét éve gyűjtik az energiát a kísérlet számára.

Egy férfi lépked az úton és az építményt nézi. Tizenhét évvel ezelőtt itt még semmi nem volt Akkor úgy vélték, hogy hatvan év alatt gyűlik hssze a kísérlethez szükséges energia. De eltelt tizenhét év

— és csaknem minden kész. Ez a férfi egész életét erre áldozta fel. Tizenhét éven át úgy dolgozott ahogyan senki inás nem lett volna képes. Napi tizennyolc órát ünnepek, vasárnapok nélkül.

Tudta, hogy nagy tudósnak tartják. <3 maga is hitt ebben. Húsz évvel ezelőtt kezdődött tudományos pályája. Elsőként mondta ki: „A fény sebessége

— nem határsebesség." Az általa konstruált készüléknek ezt kellett bebizonyítani. Ma éjjel sikerült még egy problémát megoldani, és most már csak ^ hónap várakozás maradt hátra.

Ügy érezte, hogy izguL Mindig izgult, ha arra az időre gondolt, amikor minden kész lesz.

Ekkor látta meg a feléje tartó nőt. Azt tudta, hogy a Tudományos Tanács titkárának ide kell érkeznie.

Egy pad mellett találkoztak. A nő halkan köszönt:

— Szervusz.

A férfi gyorsan rákérdezett:

— Csak nem te vagy... a Tanács titkára ?v

— De igen, hát te nem tudtad?

Hallgatott.

— Sok éve nem láttuk egymást — mondta ugyanolyan halkan a nó.

— Igen, csaknem tizenkilenc éve.

— Itt találkoztunk, emlék- sael? — kérdezte.

— Persze — mosolyodéit el

» nó.

Sokáig hangattak. Végűi a' nő szólalt meg:

— Konkrét ügyben jöttem. A föld alatti kabinnal baj történt. Ez a kabin harminchat • kilométer mélyre süllyedt, de bekövetkezett a katasztrófa. Három ember van ott. Kevés az oxigénjük. Megmentésüknek csak egyetlen, módja van.

A férfi elnevette magát

— Ismerem azt a módot Ehhez hatalmas mennyiségű energia szükséges. Emlékszem nyolc évvel ezelőtt olyan kísérletekbe fogtak, amelyekhez sok energia kellett. Én akkor tiltakoztam és a kísérleteket beszüntették. Minden energiát ehhez a műszerhez adtak. Nem tudjátok megmenteni ezeket az embereket, nincs energiátok.

A nő felállt.

— Energia van — mondta.

— A te központod telepjeiben van.

— Ez parancs? — kérdezte.

Nem — válaszolta a nő. —

Szóval olyan nagyvonalúnak kell mutatkoznunk, amely bizonyos tekintetben már a szélhámosságot súrolja. Ki kell puhatolnunk a másik vágyait, el kell hitetnünk, hogy mi is ugyanezekre vágyunk, es ezeket akarjuk megvalósítani. En ugyan földrajztanár vagyok, de igen jó matematikus voltam az iskolában, és ismerem a reális számok értékét. Pedig én is tudok vágyakozni ... De ezt nem tévesztem össze a valósággal, és főként másoknak nem akarom úgy feltálalni. De az emberek ostobák. A nők is. A hazug ambíciók lelkesítik őket. Ebből ítélik meg egy férfi igényeit és értékeit. Hát nekem akkor nincs igényem, és nincsenek értékeim. Ha egy csókért is hazudozní kell, akkor nem kell a csók sem. Hát nem csókolhatok meg valakit egyszerűen azért, mert kívánom, minden mellékgondolat • nélkül?

A barna hajú, telt ajkú, barna szemű nő szinte rácsodálkozott a férfire, s azt súgta:

— Dehogy isnem!

S azzal magához húzta a férfi fejét és hosszan megcsókolta, de úgy, ahogy egy szerelmes csókolja meg a szerelmesét.

Amikor elengedte, önkénteFeküdtem. Ringott, hintázott az égbott.. Türelmes ra)zot vont reá a fa,

A múzeum még sárgán bugyborékolt, maradtam. Nem is mentem el soha,

Repedezett, megfonnyadt, régi élei Tanulság semmi Megmozdul a csend. Nyújtózkodva pihennek el a rétek,

* fölöttük híg szó, szürke köd dereng.

Félreáll majd, s megérik a kívánság. Akácfa zeng. A por sikít, remeg.

Közös türelmünk puha mélybe ássák ereskezű, kővévált emberek.

Nézek a nehéz, nyugodt messzeségbe. Karikát játszik és vakít a nap.

Gördül a hőség. Mintha város égne. Régi tárgyaim megpillantanak.

Felállt és elindult a Központ felé. Ott szólt az ügyeletes mérnöknek:

—• Közölje a Tudományos Tanáccsal, hogy a Központ átadja telepeit a föld alatt ma-, radt emberek megmentésére. És kérem vegye fel a kapcsolatot a Tudományos Tanács titkárával. A gépe most éppen úton van. Mondja meg neki, hogy a Földön pontosan nyolc- milliárd ember él egyetlen kivétel nélkül. Értette?

— Igen — válaszolta nyugodtan a mérnök. — Közölni kell a Tanács titkárával, hogy a Földön nyolcmilliárd ember él. Egyetlen kivétel nélkül.

Oroszból fordította:

Csongrády Béla

Baranyl Antal

lenül Is kinéztek az üvegverandán, s akkor a fénylő, nagy kockaablakban megpillantották néhány másodpercre önmagukat is. A háttérben a havas tájjal, s a kopár ágakon a háromszínű hósipkával.

— Az én történetem rövidé bb — kezdte lassan Etelka. Szentes határában lakom, Gyopárosfürdőn. Afféle falusi házak veszik körül azt a tavat, ahol nyáron nagy strandélet folyik. Cukrászdával, étteremmel. Én az egyik falusi házban lakom. Két házunk is áll udvaron, az egyik a szüléimé, a másik aj enyém. Meglehetős jó módban élünk, szüleim zöldségkertészek. Apám reggelenként biciklin, kosárban viszi az árut a szövetkezeti boltba, mert nincs aütónk. Meg tudnánk könnyűszerrel venni egy kocsit, de nem lenne aki vezesse. A bátyám meghalt. Én meg testi hibás vagyok. Nem buknak rám a kérők. Pedig csinosan, mindig tisztán járok, és frissebb a testem, a lelkem, mint sok más, ép nőnek. Azért nekem is akadt egyszer kérőm. Jól öltözött, sokatmondó arcú ember volt. Fél órán át lelkiekről beszélt. Aztán megkérdezte fájdalmas hangon, hogy mivel rendelkezem A lelkiekről tartott nagv szóáradat után nem is éltettem hamarjában, hogy

mire gondol. Aztán pontosabban kifejezte... Milyen javakkal rendelkezem? ... Valami nagy keserűség öntötte el a szívem, és azt feleltem: „Kis testi hibával".

Igen, de azon kfvül, firtatta. „Hát ez nem elég magának, aki csak a lelki szépséget keresi az életben ?! Fakadtam ki.” .Akkor tűnjön el innét, de gyorsan I" És kibicegtem a szobából olyan gyorsan, ahogy csak tudtam. Azóta nem állhatom a férfiakat. Nem mintha nem szeretnék tudni egy értékes, komoly embert magam mellett, akivel sok mindent megbeszélhetnék, akihez mint férfihez is vonzódnék, de ha a testi hiba mellett tüstént az anyagi javak kerülnek a mérleg másik serpenyőjébe, akkor inkább rá se nézek a férfiakra, mert utálom őket...

És ő is elhallgatott, és együtt nézték a téli tájat, melyben fel-felbukkant már egy-egy ember is. És a reggelizőasztalioknál is megjelentek a verandán a szállóvendégek.

— Délben is ideülhetek? — kérdezte halícan Etelka.

— Igazán jólesne — felelte Flórián. — Hisz’ én is egyedül vagyok.

— De ne beszéljünk többé

sohase érzelmekről ... — szaladt ki a nő száján.

— Soha egy szót se — tiltakozott a férfi is.

— És anyagi javakról se — fűzte hozzá Etelka.

— Azokról egyáltalán nem.

— Idefigyeljen, Flórián — nézett rá hirtelen a nő, s ösz- szeráncolta kicsit a szemöldökét. — Nem lenne kedve eljönni tanítani Szentesre? Megkérdezhetném az igazgatót, hogy nem üresedik-e hely a jövő évre. És ott mégis köny- nyebben megoldható a lakáskérdés is.

A férfi vállat vont, és eltűnődött.

— Elmehetnék.

Valami mosolyféle rajzolódott ki a szája körül.

— Gyopáros-tó partja jelentené számomra a Baleári-szl- geteket.

— És néha összetalákoznánk egymással — álmodozott ei Etelka.

A férfi hirtelen elnevette

^ magát.

— Igen, de miről beszélgetnénk, ha kizárjuk az érzelmeket és az anyagi javakat a beszélgetésből.

A nő megfogta Flórián kezét, s puha kezébe szorította.

— Eh, nem fontos mindig beszélni! Van egy szép, nagy rádió a szobámban. Az egész világról' hallani rajta a zenét.

Örvös Lajos

Bajcsik József: VlZHORDÖ

Szélmalombár,

Paradicsomkemping

A Fekete-tenger bulgáriai

szakaszán az idén újabb hat hotel készül el — összesen 2100 ágy befogadóképességgel — mégpedig az Eliza, a Nona, a Szlavuna, a Gergana, a Borjana és a Mura. A szállodákhoz minden igényt kielégítő modern éttermek is tartoznak. A hotelek körüli parkokban százezer facsemetét és bokrot ültetnek el. Ugyancsak Albenában nyűik meg a

„Sztarobulgarszki Kát” (Őbol- gár kuckó) nevű bár is.

Szlancsev Brag tengeri fürdő négy új hotellel gazdagodik, — és egy olimpiai méretek szerint készült fürdőmedencével. Szoszopolban megnyílik a Szélmalombár és a Paradicsomkemping. Az

egyik legnépszerűbb partszakasz, az Aranypart, cölöpökre épített étteremmel gazdagodott az idén.

NÓGRÁD — 1973. augusztus 26., vasárnap 9

Jánossy Ferenc. SVCl

A Tudományos Tanács tagja! úgy határoztak, hogy fel kell használni a te telepjeid energiáját, de csak abban az esetben, ha te is egyetértesz vele.

— Ez azt jelenti, hagy a döntés tőlem függ?

— Igen.

— Én nem értek egyet ezzel. Ha átadom az energiát, megmentünk három embert, de nem tudom végrehajtani a kisérletet. A telepeimben levő energia azt segít bebizonyítani, hogy létezik a fénysebességnél nagyobb sebesség. Ez pedig lehetővé teszi, hogy az ember messzi égitestekre utazzon. De a lényeg nem is ez. Munkám célja — új hajtóerőket felfedezni az űrhajók számára, amelyek viszont sok űrhajós életét mentik meg. Nem magamra gondolok, hanem az emberekre. Ha most megmentünk három embert, azzal elvesztünk tizenhét évet, ez pedig azt jelenti, hogy távlatokban gondolkodva sok embert veszítünk el. Mindent megértettél?

— Mindent — felelte csendesen a nő. — Szörnyű érzés számomra, hogy ilyen vagy. Nemcsak te gondolsz új hajtóerőkre, a többi tudós, a specialisták szintén ezen dolgoznak. De a messzi bolygókra való repülés, ez még a távoli jövő. A kísérletednek természetesen nagy tudományos jelentősége van, de az emberi

élet fontosabb. X tadomány

az emberekért van.

— Én szintén az emberekért

dolgozok. De ártsd meg, tizenhét éve ülök az Energetikai Központban. Ha két vagy három ember helyett dolgoztam volna, a készülék csak hatvan év múlva lett volna kész. De én öt vagy hat helyett dolgoztam. Természetesen segítettek nexem. De ezer jó zenész nem tud úgy játszani, mint egy zseniális muzsikus. Kezdetben voltak barátaim, de én az idővel való harcban tíz percet

sem tudtam elpazarolni a baráti beszélgetésekre, így elpártoltak tőlem. Te meg akarod menteni ezt a három embert. De érted azt, hogy akkor én pusztolok el? Nem tudok várni újabb tizenhét évet... Ilyen áron is őket kell megmenteni, nekem pedig el kell pusztulnom?

A nő nem felelt. Nézte a havat, s azokra az emberekre gondolt, akik a föld alatt oxigén hiányában pusztulnak eL Aztán megszólalt:

— Elutazok. Közlöm a Tudományos Tanáccsal döntésedet, De meg kell mondanom, amit erről gondolok. Nagyon megváltoztál. Megszűntél ember lenni. Félek, hogy hamarosan tudós sem leszel. Ott, a városokban azt tartják, hogy életed — hőstett De nem tudtuk, hogy ez az élet már régen nem megy hőstett számba.

Nem aa emberekért dolgozol/ csak magadra gondolsz. Vajon csak egyedül te dolgoztál? Tizenhét éven keresztül mindenki a te telepjeid számára gyűjtötte az energiát. Sok izgalmas munkáról mondtak le, hogy több energiát kapjanak a telepjeid. Ök együtt jóval többet adtak, mint amennyit te. És azt tudod, hány ember adta életét a műszerért?

— Az Energetikai Központban tizenhét év alatt egyetlen szerencsétlenség sem volt — mpndta.

— Igen, ott nem. De a Központon kívül számodra semmi nem létezik. Egy évvel ezelőtt meghalt a fiam. Társaival az atomállomást siettek megépíteni, de baj történt.

— Bocsáss meg — mondta. — Hallottam, hogy meghalt négy ember...

— Megbocsátani neked? Te semmit sem értettél meg. Vajon az emberek ezt érted tették? Vajon a kísérlet csak neked fontos? Ez a három em- Der. most azért van a föld alatt, mert 8 évvel ezelőtt elvontad az energiát, amelyik nekik kellett volna a kísérlethez. De nekik nem kell a te telepjeid energiája. Megmentjük őket nélküled. Leállítottuk az összes üzemet, beszüntettük a munkát, leálltak az űrrepülések. Kikapcsoltuk a fényt minden városban. Minden megállt. Az emberek személyes áramforrásaik energiáját adják át. De amint látod, a te Központodban nem Kapcsoltuk ki a világítást.

— Elkéstek.*!! — mondta makacsul.

— Nem. Megmentjük őket. A te telepjeid nélkül. Az emberek sokan vannak, együtt megtesznek mindent, hogy megmentsük őket. A Földön nyolcmilliárd ember él. Nem, tévedtem. Egy híján nyolcmil- tiárd. Te elvesztetted a jogod, hogy embernek nevezzenek.

Elment. A férfi ottmaradt a pádon. A sötét városokra gondolt, az űrhajókra, amelyek nem repülnek, a föld alatti kabinban ülő emberekre. Arra gondolt, hogy nem is tudja, ki ez a három ember. Három ember. Egyeszerűen egy szám.

G. Altov:

A Földön nyolcmilliárd ember él...