Nógrád. 1973. augusztus (29. évfolyam. 178-203. szám)
1973-08-26 / 199. szám
Társadalmi összefogást igényel Környezetünk védelme, az emberért Utóbbi években mind töb- vonatkozó adat) 7560 tonna bet foglalkoznak világ-, euró- por hull a környékre, pai és hazai vizsonylatban is szennyesedé természeti kör- Kőbánya ny.ezetünk egyre súlyosabbá , J váló kérdéseivel. Nem vélet- a Város felett len, hogy az Egyesült Nemzetek 1972. évi közgyűlésének napirendjén új létfontosságú világprobléma: az emberi környezet védelme szerepelt. Egyre jobban jelentkeznek a környezeti ártalmak: a vizek szennyezettsége, a légszennyeződés, zajártalom, a vegyi és radioaktív szennyeződés, urbanizációs ártalmak, talaj- pusztulás és táj esztétikai romlása. Az emberiség hosszú időn át takarékosság nélkül vette igénybe a természeti erőforrásokat. Először a legfejlettebb ismeretek felelősségteljes birtokában levő tudósok hívták fel a figyelmet nem csekély összeütközésbe kerülve azokkal, akiknek anyagi érdeke fűződött a természet rombolásával végzett kiaknázáshoz. Pusztul a természet Az emberiség létszámának ugrásszerű növekedésével és a rohamos ipari technikai fejlődéssel századunkban oly mértékűvé vált a környezet mesterséges elemeinek elhatalmasodása, illetve természetes elemeinek pusztulása, hogy ma már mindenhol a világon kormányszinten fogalkoznak az egész természeti környezetre kiterjedő általános környezet- védelemmel. A vizek szennyeződésén kívül egyik legnagyobb gondot a világon, hazánkban, de itt nálunk, Salgótarjánban is a levegő szennyeződése, amely Korróziós károkat okoz. Mi itt a helyzet? Budapesten évi 800 millió forint korróziós és mezőgazdasági kárt okoz a szennyezett levegő. Sajnos fővárosunk az egyik legrosszabb levegőjű városok közé tartozik, de hazánk más városában, így Salgótarjánban is nagyon rossz a helyzet. Szakértői vélemény szerint például a vízválasztói ipartelepről évente (1968-ra Salgótarján rossz levegője mellett most egy újabb helyi probléma jelentkezik a Ka- rancs oldalában nyitásra készen álló kőbánya miatt. Salgótarján megyei székhely lett, nagyszerű fejlődése következtében rövid időn belül Somoskőújfaluban Ö6szeépülése várható. A városi tanács — gondoskodva a pihenni vágyó dolgozókról — jó néhány évvel korábban hétvégi házak kialakítására területet jelölt ki és parcellázott. Kempinget, strandot, csónakázót stb. létesített hatalmas összegű befektetéssel és pont ezen létesítmények közelében, ezektől légvonalban még egy kilométerre sem, kőbányát nyitnak. Ha ez megvalósul, akkor az üdülő, kemping, strand majd később a sporttelep területének levegője méginkább szennyezetté válik, a kőzúzó megépítésével pedig a por mellett, a zajártalom fokozódik. Az erdészet gyönyörű zöldövezetet létesített szintén nagy költséggel és munkával. Mindez hiábavaló lenne? A kőbánya a Karancs szívében már kijelölt zöldövezetben valósulna meg? Mindez pedig akkor történik — több ezer természetszerető, pihenni vágyó dolgozó és telektulajdonos tiltakozása ellenére — amikor világ-, európai viszonylatban is a levegő szeny- nyeződésénék, zajártalomnak megszüntetéséről, környezetvédelemről beszélünk. A több évi kőfejtés és kőzúzás szilikózis veszélyt rejt magában, de tájromboló hatása sem hagyható figyelmen kívül. Vajon mit fognak szólni utódaink, ha a nekünk, de idegeneknek is oly kedves, elragadóan szép kilátású Ka- rancsot tönkre hagyjuk tenni. Tudomásul kell venni, hogy a megjelent jogszabályok környezetvédelmi kihatású előírásai egyre fokozódnak és érvényre jutnak. Nem hiába foglalkozik a KGST környezetvédelemmel. A KGST keretében 1971-ben jóváhagyott gazdasági integrációt célzó Komplex program a természeti környezet védelmére vonatkozó részletes intézkedések közös kidolgozását is tartalmazza. Jogszabály védi A Magyar Tudományos Akadémia az UNESCO által megrendezett nemzetközi „Ember és bioszféra” kutatási program keretében elkészítette e témakör hazai távlati kutatási tervét. Vizsgálják az erdők közjóléti hatásait. ,.z erdészet hatalmas befektetéssel és munkával csemetetele- pitéssel védősávokat létesít, nemcsak megyénkben, hanem országszerte. A környezetvédelemmel ma mar olyan nagy tömegeket felölelő szervezet foglalkozik mint a Hazafias Népfront. A Hazafias Népfront Országos Tanácsa 1973. március 3-án az Országos Környezetvédelmi Konferencián felhívással fordult mindenkihez a környezetünk védelmére. Ehhez kapcsolódott a közelmúltban a KISZ A felhívások többek között tartalmazzák: lakosságunk tegyen meg minél többet a környezeti harmónia visszaállításáért, a vizek tisztaságáért, a légszennyeződés megakadályozásáért, a fokozódó zajártalmak megszüntetéséért, a talaj, a táj védelméért. A környezet fásítása, virágosítá- sa, a táj esztétikai fejlesztése érdekében váljon szívügyévé a környezetvédelem. Az emberiség környezetvédelmi helyzete igen komoly. A védekezés tervszerű munkájában nekünk is meg kell tennünk a helyzet javítása érdekében minden tőlünk telhetőt. Ne feledjük, környezetünk védelme, önmagunk védelme. Dr. Rózsik Mihály, a HN Természetvédelmi Bizottságának elnöke Népművészet tollal, ecsettel, húron Király nos neve meg nem »Terepei lexikonokban, de elég volt abhoz, hogy a nevével fémjelzett pályázat megmozgassa az ország legkiválóbb népművészeit. A nemrégen elhunyt, híres kalocsai pin- gálóasszony emlékére, a Bács- Ivisltun megyei Tanács hívta nemes vetélkedésre a népművészet három ágának — a pingálás, a mtntalrás és a népi hangszerké- szítés legjobb mestereit. Bár jelentés dijakat is kitűztek, de feltehető, hogy nem elsősorban ez vonzotta a résztvevők legtöbbjét. Az egy megyétől kiindult, de országos népművészeti seregszemlévé izmosodott kezdeményezésnek egyértelmű sikere van. Ez pedig a pályázatot nemcsak kiíró, de annak sorsa felett szívvel-lélekfeel bábáskodó Megyei Népművelési Tanácsadónak köszönhető. Nem elégedtek meg a pályázat — még oly széles körű — közzétételéve: sem, hanem megkeresték a leghatásosabb módszert, hogy valóban eljusson felhívásuk azokhoz, akikre számítani lehet. Jól tudták a megyei népművelők, hogy a népművészek egy része otthonából ritkán kimozduló idős, vagy tanyán élő ember, akikkel kapcsolatot teremteni nem lehet hivatalnoki módszerekkel. Ezért aztán levélben, sőt személyesen is felkeresték azokat, akiktől azt várták, hogy részvételűkkel emelik a pályázat színvonalát, Érkezett is páíyamfl, lóvéi, she ország minden pontjáról: volt közöttük fiatal, eddig ismeretlen kezdő és jelentkezett Vankóné, Dudás Juli, a híres népművész is, megírta hol látható legújabb falra festett alkotása. (Ehhez és a pingálö- asszonyok többi munkáihoz házhoz megy majd a zsűri, hogy eldönthesse a benevezők teljesítményét.) Már az «dső pályázati leltár la érdekes: 24 cltera, 5 köesögdnda, i lopótök-furulya, 1 tanburica és I tekerőlant, más néven nyenyere. Ezenkívül a pingálók 80 tojást, 35 festett tányért küldtek be, a min- talróktól pedig 25 mintázott textil- anyag érkezett. Különösen dicséretre méltó, hogy * Népművelési Tanácsadó ügyesen és hozzáértéssel módot teremtett arra, hogy a zsűrizésre váró anyag legszebb darabjai közszemlére kerüljenek. Kecskeméten a díszítő- művészek nyári tárlatán mutatták be a pályaművek legérdekesebb darabjait. A legnagyobb érdeklődést a népi hangszerek keltették, azok közül Is az egy darabból faragott cite- rák. Több hangszert küldött a Szeged melletti Sándorfalva hires citerazenekarának vezetője, Budai Sándor, aki a Rózsa Sándor című film zenei felvételénél is közreműködött. Hasznos volna a pályázat anyagát országos vándorkiállításon is bemutatni, ahol az alkotók neve mellett mindenütt meg kellene említeni azt a népművészeti egységet — szövetkezetei, művelődési házat, zenekart, szakkört —, amelyik otthont adott a pályázónak. Pálos Miklós Az édesanya öröme Kulcsár felv. Százezer forintos ajándék Két asszony vásárolt az áruházban. Az egyik iskolaköpenyt, nadrágot, blúzt és tornafelszerelést vett a három gyereknek. Az édesanya töprengett, tanácstalanul nézegetett. Tekintetén láttam, hogy egyre s másra még szüksége lenne, a következő fizetésig a kevés pénznek ki kell tartani. A másik asszony divatos kardigánt vásárolt önmagának. Neki nincs gyereke, már nem is igen lesz. Mindkettő munkásasszony, tehát a két . család jövedelme körülbelül azonos, de az egyik helyen a pénzt kétfelé, a másik családban öt részre kell osztani. Elgondolkodtató statisztikai adatokat olvastam az elmúlt napokban. A gyerektelen munkás és szellemi dolgozók családjában 2120 forint jövedelem jut egy családtagra, az egygyermekeseknél 1700, de a három és több gyermekeseknél már csak 1130 forintot költhetnek egy-egy családtagra havonta. Ez országos átlag. Családonként lehetnek eltérések, de az adatok pontosak, és az esetek többségére jellemzőek. Ügyetlen ügyeskedők Valószínűleg nem túlzás, ha azt állítjuk; mindannyian szeretünk apró üzleteket kötni, lealkudni néhány fillért a maszek zöldségesnél a zöldpaprika árából, vagy ügyesen túladni az elhamarkodottan vásárolt szűk cipőn. A legtöbbször nem is a pénz játszik szerepet ezekben a kis ügyletekben, csak éppen jóleső érzés ügyesnek, élelmesnek tudni magunkat. Nincsen ebben semmi kivetnivaló, főleg, ha csakugyan okosan járunk el. Bár, az isten tudja miért, sokan azt hiszik, csak a kapu alatt sustorogva lehet jó üzleteket kötni, ahová behúzza őket az általában gyanús megjelenésű magánárus, és aranygyűrűt, vagy angol szövetet kínál megvételre „alkalmi” áron. Az „angol” szövetről azután igen gyakran kiderül, hogy a szemközti leértékelt áruk házában vásárolták fél órával ezelőtt, az aranygyűrű pedig — amelyet egyébként tilos magánszemélytől vásárolni — az esetek többségében réznek bizonyul. Szinte megfoghatatlan, miért vannak némelyek nagyobb bizalommal az ismeretlen házalókhoz, mint az állami kereskedelemhez. Pedig az elegáns autók, amelyekből ma már gyakorta szállnak ki a házalók a falusi házak előtt, nem éppen szerény haszonról tanúskodnak. Akár adnak, akár vesznek, érdekes módon mindig ők járnak a legjobban. Néhány éve még főleg a régiségeket keresték, mert jól jövedelmező üzlet volt festett tányérokat, köcsögöket potom pénzért megvásárolni, azután tízszeres áron továbbadni. Ez a lehetőség ma már nagyobbrészt megszűnt, de a házalók között most is akad olyan, aki felküldi a házigazdát a padlásra régi mozsarat vagy vasalót keresni, s eközben eltünteti a féltve őrzött pénzt a szekrény aljábóL Egy Lengyelországból érkezett cigánycsalád nemrégiben hat mágyarországi megyét járt be, s egyhónapos kőrútjuk során nem kevesebb, mint egymillió forint készpénzt zsákmányoltak. Szolnokon egyetlen lakásból 500 000 forintot vihettek el, mert sokan úgy tartják, biztosabb bevarrni a százasokat a nagydunyhába, mint az OTP gondjaira bízni. Azután szaladnak fűhöz-fához, bánnák már a könnyelműséget, de a kocsi már eltűnt a „kereskedővel” köd előtte, köd utána. Nyáron különösen sok helyütt garázdálkodnak ezek az autós kalandorok, s köztük nem egy külföldi is akad. Nóg- rád megyében például Berkenye és Nógrád községben tűntek fel, s egyáltalán nem meglepő módon mindkét helyről eltűntek kisebb-nagyobb pénzösszegek. Ugyanebben az időszakban Jobbágyiban megjelent egy Csehszlovákiából érkezett cigánycsalád, akik gyufát és aranyláncot kínáltak megvételre a helybelieknek, de mint kiderült, semmiféle irattal nem rendelkeztek. Itt résen voltak a lakók, nem vásároltak semmit, sőt értesítették a rendőrséget. Az esetek többségében azonban köny- nyűszerrel férkőznek az emberek bizalmába az országúti csalók, pedig már nagyon sokan póruljártak, s az újságok is gyakran írnak „a hiszékenység vámszedői”-rőL Olyan gyakran, hogy már nem is ildomos ezt a kifejezést használni; elkopott, unalmassá vált. Ügy látszik, nem lehet elégszer hangoztatni, hogy a pénz az OTP-ben van a legjobb helyen, hogy ismeretlen embereket nem ajánlatos felügyelet nélkül hagyni a lakásban, s nem vezethet jóra az olyan üzletkötés, amelynél utólag nincs mód a reklamációra. Szöghy Katalin Nem tudom, kedves olvasóim közül kiszámította-e valaki, hogy egy gyermek ruházá- sa, élelmezése és egyéb költségei mennyibe kerülnek havonta, évente és 18 éves korig? Bevallom, én sohasem számoltam, de a minap papírt, ceruzát vettem elő, mert előbb hitetlenkedtem, de aztán igazat kellett adnom a hivatalos adatnak, hogy 18 éves koráig több mint 190 ezer forintot költ egy gyermekre a család. Es az állam? Nézzük csak! A családi pótlékot 1966-ban felemelték, 1968-ban a tsz-tagok családi pótlékát is emelték, és a jogosultak körét is bővítették, tavaly óta az államtól több segítséget kapnak' a három- és több gyerekesek. Tudom, sokan most azt mondják, hogy mi ez az összes költségekhez képest. Valóban, ez csak egy része, országos átlag szerint a gyereknevelés anyagi terhének 12—14 százalékát viseli társadalmunk pénzben. Családi pótlék, gyermekgondozási segély ... és a legtöbben itt meg is állnak. Pedig a terhes és a szoptatós anya, majd a gyermek hatéves koráig kedvezményesen kapja a tejet, az első segítség a babakélengye, a szülő anya öt hónapig teljes fizetést, aztán gyermekgondozási segélyt kap. És a társadalom pénzbeli juttatásának kétszerese a természetbeni juttatás. Igaz, még nem mindenütt elegendő, de egyre több a bölcsőde, az óvoda, a napközi, a kollégiumi ellátás, a kedvezményes üdülés. A pénzbeni vagy a természetbeni juttatások közé soroljuk azt a segítséget, amelyet a fiatal házasok lakás juttatáskor két gyermek vállalásával kapnak. Természetesen az átlagtól eltérő szóródás elég nagy, annak megfelelően, hogy melyik gyerek milyen mértékben veheti igénybe a társadalom természetbeni juttatásait. Statisztikai megfigyelések szerint a 15 éven aluliak átlagosan 310 forint értékű természetbeni juttatást kapnak. Államunk egy-egy gyermek felnevelését több mint százezer forinttal segíti, de a gyermeknevelés — különösen a nagycsaládosok számára nagy áldozattal jár. Legyen-e gyerek, egy, három, vagy több? Ez elsősorban nem pénz kérdése. De anyagiakon is múlik. Éppen ezért a párt- és kormányhatározatok a gyerekes családok további és fokozottabb segítését szorgalmazzák, főleg egyes pénzbeli juttatások növelésével könnyíteni akarják a nagycsaládosak helyzetét, ösz- szesen sok-sok millió forintról van szó. Előbb ennek anyagi feltételeit kell megteremteni. Ugyancsak statisztikai adatok bizonyítják, hogy népgazdaságunk egyenletesen fejlődik, államunk teherviselő képessége növekszik. Ezért bizakodha - tunk abban, hogy államunk a lehetőségekhez mérten egyre nagyobb terheket vállal át a szülőktől. F. L. Az oktatási rendszer modernizálása Irakban Az iraki kormány oktatási és fiziológiai kutatóközpontot létesített a Bagdadi Egyetem égisze alatt, amely az UNESCO és az ENSZ fejlesztési programjának támogatásával az ország oktatási hálózatának fejlesztését dolgozza ki. Jelenleg a tanköteles korú gyermekeknek csupán fele jár iskolába. 1980-ra a kormány kötelezővé akarja tenni az általános iskolai oktatást. Növelni kívánják a középiskolák számát, s az egyetemi és főis- kólái hallgatók száma 1982-re eléri a százötvenezret. A kutatás azonban nem a tanulók létszámának növelésére, iskolák építésére szorítkozik, hanem főleg az oktatás minőségének javítására. A kutató- központ és az oktatásügyi minisztérium nagy összeget fordít az iskolahálózat fejlesztésére, amelyhez azonban maguk az irakiak is hozzájárulnak társadalmi munkával. NÖGRÁD — 1973, augusztus 26,, vasárnap 4