Nógrád. 1973. augusztus (29. évfolyam. 178-203. szám)

1973-08-25 / 198. szám

Sorozatos bombarobbanások tartják izgalomban a londoniakat. Képünk a londoni Euston vasútállomás előtt várakozó utasokat mutatja, akiket a rendőrség eltávolított az állomás területéről, nehogy szerencsétlenséget okozzon az elrejtett pokolgép Lip, Lip, Ha formailag nem Is, tar* talmilag a címben megfogal­mazott kiáltás, zug, hömpölyög Keresztül-kasul Franciaorszá­gon. A legutóbbi hírek tovább­ra is arról tanúskodnak, hogy a besanconi óragyár dolgozói­nak drámai küzdelmét nem csak helyeselő kiáltásokkal hanem a szolidaritást megka­pó megnyilvánulásaival támo­gatják Franciaország dolgo­zóinak legkülönbözőbb rétegei. Ennek érzékeltetésére álljon Itt csupán két látványos, mert rendhagyó példa, a Lip-gyári- akkal való közösségváÜalás demonstrálására huszonnégy órán keresztül szüneteltették munkájukat a Francia Hádió és Televízió munkatársai és — erre még nem volt példa — figyelmeztető sztrájkot tar­tottak a párizsi tőzsde alkal­mazottai. Jogos a kérdés Franciaor­szágban, ahol távolról sem ritka a tőke és a munka ilyen összecsapása, miért váltott ki ilyen hatalmas visszhangot egy vidéki, besanconi gyár harca? Végül is a Lip nem va­lami országos jelentőségű mam- mutüzem. Mindössze egy pa­tinás, ismert nevű óragyár. A válasz kiderül, ha rövid visz- szapillantást szentelünk, a tör­ténteknek. hurrá... tulajdonos, bizonyos Monsieur Fred Lip, régi, elavult mód­szerekkel lavírozott a bel- és főleg a külföldi konkurrencia ellenére. Termelési, szervezési, kereskedelmi hibák követték egymást, elkerülhetetlennek tűnt a csőd. A munkások és alkalmazottak fölött megjelent az elbocsátás Damoklesz- kardja. Ekkor szánták rá a dolgozók magukat arra, hogy megmutassák Lipmek és a világnak: a gyárat meg lehet és meg kell menteni Szokatlan harci formát vá­lasztottak. Egyszerűen meg­szállták a gyárat és átvették Gyüjtoga Utak as újfasiszták , Az olasz újfasiszták újabb provokációt hajtottak végre. A torihói Castell9 téren csütörtö­kön éjjeT felgyújtották a Felt- rlnelliről elnevezett könyves­boltot. Csütörtökön San Giovanni in Persicetóban (Bologna tar­tományban) antifasiszta gyű­lést tartottak, A községben né­hány nappal ezelőtt jobboldali elemek felgyújtottak egy épü­letet, amelyben. az Olasz Kommunista Párt községi bi­A besanconi üzem eszten­dők óta gondokkal küzd, a az Igazgatást kitűnő eredmé­nyekkel. A munkásvezetés százhúsz nap alatt eltüntette a csődtömeg jelentős részét. Augusztus 15-én azonban a hatóságok lesújtottak. Csend­őrség szállta meg a gyárat. A nagytőkével összefonódott igazgatási apparátus nem is nagyon titkolta, hogy veszé­lyesnek tartja a Lip-gyári pre­cedenst. Ami történt a csődig, tipi­kus a mai Franciaországban. A hatóságok azt akarták meg­akadályozni, hogy az ezt kö­vető százhúsz nap is tipikus legyen. Ezért váltott ki orszá­gos érzelmeket — és akció­kat — a besanconi óragyár dol­gozóinak harca. zottsága, az Olasz Kommunis- -ta Párt Ifjúsági Szövetségé­nek klubja és-az Olasz Nőszö­vetség helyi irodája található. A munkások ezrei gyűltek ösz- sze Persiceto főterén, hogy ki­fejezzék az újfasiszta fiatalok­kal szembeni felháborodásu­kat. A gyűlésen felszólalt Re- nato Zangheri, az Olasz Kom­munista Párt Központi Bi­zottságának tagja is. Már nem Mibe kerül a korszerű hadi. felszerelés egy darabja? A milliós nagyságrendű 6zámok nem sokat fejeznek ki, de a A többszörösen büntetett bankrabló még tartja magát Ax épület felrobbantásával fenyegetődzik Péntek reggel, immár több mint 20 órája tartja megszáll­va az egyik stockholmi bankot a 22 éves Kay Hansson. Az éj­szakát a lépcsőkön töltötte, fegyverét az előtte ülő három, túszként visszatartott bank­tisztviselőnőre szegezve. A rendőrség arra számít, hogy kifárasztja a gengsztert, Hans­son azonban közölte, hogy „er­re ne is számítsanak”. A fiatal bandita tegnap sán- colta el magát a bankban. Tú­szul ejtett több tisztviselőt, és hárommillió svéd koronát, va­lamint egy rendőrgyilkosság és bankrablás miatt életfogy­tiglanira ítélt férfi, egy bizo­nyos Clark Olofsson szabadon bocsátását követelte. A ható­ságok átadták a kért összeg felét, és szabadon engedték Oloíssont. Jelenleg ő közvetít a rendőrök és Hansson között, egyelőre eredménytelenül. Hansson azzal fenyegetőzött, hogy a túszokkal együtt a le­vegőbe röpíti az épületet, ha a svéd hatóságok megtagad­ják követeléseinek teljesíté­sét, vagy támadást kísérelnek meg ellene. A rendőrség, amely nagy erőkkel és mesterlövészekkel vette körül a bankot, péntek reggel kísérletképpen a hely­színre vitte Hansson testvé­rét és egyik közeli barátját. A mindenre elszánt bandita azonban tüzet nyitott a köze­ledőkre, és kishíjáii megsebe­sítette fivérét. Pénteki svéd sajtójelentések szerint egyébként a többszörö­sen büntetett előéletű, 22 éves Kay Hansson májusban szö­kött meg a börtönből, ahol bankrablásért kiszabott négy­éves büntetését töltötte. statisztika, amivel Arbatov szovjet professzor ismertetett meg, s amely a nyugati becs­léseket is alapul veszi, való­ban elgondolkoztató. Kiderül ugyanis, hogy a tudományos­technikai forradalom korsza­kában az életnek nincs még egy területe, ahol a költségek olyan gyorsan nőnének, mint a haditechnikában. 1945-höz ké­pest a hetvenes évek elejére egy tengeralattjáró gyártási költsége több mint negyven­szeresére, egy repülőgép- anyahajóé majdnem tízszere­sére, egy stratégiai bombázóé harmincszorosára, egy vadász­gép pedig százharmincszorosá­ra- emelkedett. A fegyverkezési verseny kezdeményezője a Nyugat volt, s Moszkva és Washington homlokegyenest különböző in­dítékoktól fejlesztette ki kor­szerű fegyveres erőit az el­múlt negyedszázad alatt, az atom-rakéta hadviselés köve­telményeinek megfelelően. A történelmi indítékok különbö­zősége azonban nem változtat azon a tényen, hogy napjaink­ban nincs ország, amelynek fegyverzetében a legkorsze­rűbb — ég éppen ezért leg­költségesebb — fegyverzet részaránya olyan magas lenne, mint a Szovjetunióban, s az I Egyesült Államokéban. ^ NÓGRÁD - 1973. augusztus 25., szombat Chilében nehéz a helyzet Lj hadseregé öparanesnokoi neveseit ki as elnök Hivatalos santiagói jelentés szerint Carlos Prats tábornok hadügyminiszter, a chilei had­sereg főparancsnoka csütörtök éjszaka lemondott mindkét tisztségéről. Salvador Allende elnök a lemondást elfogadta. Ugyancsak az éjjel a kabinet többi 14 tagja testületileg fel­ajánlotta lemondását, ezi azonban Allende azonnal visz- szautasítofta. Prats 'távozásával egy héten belül már a második magas rangú katonatiszt lépett ki a kormányból. Cesar Ruiz tábor­nok, a légierő főparancsnoka, szállítás- és közmunkaügyi miniszter hétfőn ’ mondott le. .Jelenleg Raul Montero, a ha­ditengerészet főparancsnoka és Jose Sepulveda rendőrfőpa­rancsnok személyébén két ma­gas rangú katonatiszt van még a kormányban. Allende au­gusztus 9-én vonta belé a Né­pi Egyeség kabinetjébe a fegy­veres testület négy főnökét. Az elnök az új hadsereg- főparancsnoknak Augusto Pi­nochet Ugartét, Prats tábornok eddigi helyettesét nevezte ki. Pinochet a napokban vála­szolt az Interpress Service la­tin-amerikai hírügynökség tu­dósítójának kérdéseire és egyebek között hangsúlyozta: „Demokratikus hagyomá­nyaink megengedik annak feltételezését, hogy nem ju­tunk el a polgárháborúig. Egy ilyen természetű konfliktus katasztrófa lenne az ország számára. Azt hiszem, hogy a chilei embereknek vitalitását olyan termékeny munkában kell hasznosítaniuk, amellyel leküzdjük az ország elmara­dottságát.” A június 29-i katonai zen­dülésről szólva a chilei fegy­veres erők új főparancsnoka kijelentette, hogy a puccs szervezőinek sorsa most a ka­tonai igazságszolgáltatás ke­zében van. Emlékeztetett arra, hogy René Schneider tábor­nok, volt főparancsnok meg­gyilkolását a hadsereg soha­sem fogja elfelejteni. Schnei­der, a chilei intézményes remi- szer védelmezője életet adta az állam szabad és demokra­tikus fejlődéséért, az alkol- mányos és törvényes elvekért, amelyre minden katona feles­küdött. IH Szólnak a fegyverek Cipruson . 1*ssonyok a kormány melleit Csütörtökön fényes nappal súlyosan megsebesítették a ciprusi milícia két tagját Fa- magustában. A milíciát Ma- kariosz elnök kezdeményezé­sére a közelmú'tban hozták létre. A két milícista Grlvasz tábornok híveinek feltételezett rejtekhelyére akart behatolni, hogy házkutatást végezzen, amikor egy száguldó autóból ismeretlen személyek automa­ta fegyverekkel tüzet nyitottak rájuk. Efsztathiosz Lagakosz, Gö­rögország ciprusi nagykövete, aki az elmúlt napokban kon­zultáció céljából Athénban tartózkodott, szerdán este visz- szaérkezett állomáshelyére. Athéni tartózkodásáról szólva újságíróiknak elmondotta, hogy a görög kormány Papadopu­losz államfő elnökletével ülést tartott a ciprusi probléma megvitatására. Görögország — mondotta a ciprusi nagykövet —, keresi a probléma megol­dásának eszközeit, a polgárhá­ború megelőzésének módoza­tait. A görög kormány a sziget török és görög közösségei köz­ti tárgyalások híve, s olyan megoldást támogat, mely. tisz­teletben tartja Ciprus egységét és szuverenitását. Elena Vakisz asszonynak, az elrabolt ciprusi igazságügy-mi­niszter feleségének vezetésé­vel pénteken mintegy ezer asz- szony vonult tiltakozó menet­ben az elnöki palotához és kö­vetelte, hogy a Görögországgal való egyesülés mozgalmának Cipruson rejtőzködő vezetője, Grivasz azonnal szüntesse be a Makariosz-kormány meg­döntésére irányuló aknamun­káját és bocsássa szabadon a fogságában levő igazságügy­minisztert. Az asszonyok menetét az el­nöki palotánál Makariosz el­nök fogadta, s rövid beszéd­ben erősítette meg követelé­seik igazát. A ciprusi kormány elleni fegyveres akciók ^beszünteté­sére és terrorszervezetének a feloszlatására szólította fel Grivaszt. Pénteken az a nyi­latkozat, amelyet — a Ciprusi Rádió jelentése szerint — Athénben, Papadopulosz el­nök hivatalában adtak ki, a görög kormány első hivatalos állásfoglalásaként értékelhető. A felhívás elítéli az „illegális csoportok tevékenységét”. Nyolcszázhatvankilenc halálos áldozat Daian nem hajlandó engedményre A belfasti rendőrség csütör­tökön a város egyetemi ne­gyedében illegális „bomba­gyárra” bukkant. A délutáni órákban a házban robbanás történt A hatóságok a robba­nás körülményeinek vizsgála­takor számos gyúj tőszerkeze­tet találtak, amelyek hasonlí­tanak az elmúlt napokban a londoni áruházakban felrob­bant bombák szerkezetéhez. A rendőrség nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a brit fővá­rosban történt ■■■ merényletek során Itt készült bombákat használtak fel. Csütörtökön este ismeretlen terroristák az Ír Köztársaság­gal való határ közelében tüzet nyitottak egy gépkocsira. A gépkocsi vezetője, egy 60 éves asszony, életét vesztette. Ez­zel 869-re emelkedett a 4 éve tartó északír zavargások ha­lálos áldozatainak száma. Mose Dajan, izraeli hadügy­miniszter az amerikai MBC rádió- és televíziós társaság­nak adott nyilatkozatában az eddigi izraeli állásfoglalások­hoz hasonlóan azt hangoztatta, hogy bár Izrael nem akarja megtartani az összes elfoglalt arab területeket, a „határki­igazításokkal” foglalkozó tár­gyalásokon nem lehet majd vita bizonyos területek hova­tartozásáról. Izrael igényt tart az egész Golan-fennsíkra. olyan forró a drót Azok az egyezmények, ame­lyeket Leonyid Brezsnyev amerikai látogatása idején ír- tak alá, részben azért jelen­tősek, mert a közeljövőre ve­títik előre, hogy a fegyverke­zési verseny fékezésével a bé­kés célokra fordítható összeg emelkedjen. Brezsnyev és Nixon meg­egyeztek abban, hogy — az első „SALT” egyezmény ered­ményeiből kiindulva — az ideiglenes megállapodást ál­landósítani kell és ki kell dol­gozni a hadászati támadó fegy­verek korlátozására, sőt foko­zatos csökkentésére vonatkozó intézedéseket. Az erről szóló okmány utalt arra, hogy elő lehet készíteni a megállapo­dás 1974. évi aláírását. Ez a közeli határidő még az opti­mista megfigyelőnek is kelle­mes meglepetést jelentett. A látogatás, a fárasztó, sok­szor napi 18 órás tárgyalásso­rozat eredményeképpen most az emberiségtől messzebb ke­rült a nukleáris háború — s vele az életet, s a civilizációt fenyegető teljes pusztulás — apokaliptikus rémképe. Meg­változik a jellege a híres „for­ró drót”-nak. amelynek segít­ségével a Szovjetunió, s az Egyesült Államok legfelső ve­zetése kapcsolatba léphet egy­mással. Amikor létrehozták, az volt a fő cél, hogy megakadá­lyozzák a nemzetközi válságok „elfajulását”, azt, hogy egy politikai konfliktus atomihábo­rúba torkolhasson. Ez azokban az években egyáltalán nem volt kizárt eset, s amellett fe­nyegetett a véletlen atomhábo­rú kitörésének veszélye is. E sorok írója, aki fél évtizedet töltött az Egyesült Államok­ban, jól emlékszik, hogy egy íiben egy kód-szóval („szom­baton a jelszó gyűlöletesség”) amerikai városok százaiban hozott létre egy alárendelt tisztviselő atomháborús ké­szültséget. Több olyan eset is volt, amikor madárrajokat néztek interkontinentális bal- lasztikus rakétáknak és hajszál híján foganatosították a „meg­felelő ellenintézkedéseket”. Az ilyen esetekben az utólagos hivatalos vizsgálat azt állapí­totta meg, hogy „emberi hibá­ról” volt szó, amelynek hát­teréül valamilyen nemzetközi válság szolgált, kiélezve a pszichológiai atmoszférát. Nem véletlenül volt ezeknek az éveknek egyik legnagyobb amerikai könyvsikere a „Fail safe”, amely sokak álmát ron­totta meg, mert a véletlenül kirobbanó atomháborúhoz ve­zető szakaszokat írta le apró­lékosan, hátborzongató pon­tossággal. Ma már nem szü­letnek ehhez hasonló regé­nyek, s kevés szó esik a for­ró drótról. Érthetően: a Brezs- nyev-út alkalmával megkötött megállapodások csökkentették az atomháború kockázatát, mert pontosan körülírták, mi­ként lehet elkerülni a katonai konfrontációkat a másik féllel, vagy az olyan helyzeteket, amelyek bármilyen módon ve­szélyesen kiélezhetik a kapcso­latokat. Magyarul: a Szovjet­unió és az Egyesült Államok kötelezte magát, hogy ha va­lamilyen nemzetközi konfliktus merül fel, akkor a megálla­podás értelmében automatiku­san „működésbe lépnék a fé­ltek”, amelyek megakadályoz­zák a válság elfajulását. Ko­rábban éppen ennek az ellen­kezője volt a helyzet: az Egyesült Államok katonai­ipari komplexumának agresz- szív körei minden konfliktust egy veszélyes töréspontig igye­keztek élezni. Így történt ez a berlini és kubai válság ide­jén. 5\ta már — a nemzetkö­zi erőviszonyokban végbement mélyreható eltolódások követ­kezményeképpen — ezek az erők háttérbe szorultak, mesz- szebb kerültek az amerikai politika parancsnoki posztjai­tól. Emellett a fenti megállapo­dás esetén nem egyszerűen bi­laterális egyezményről van szó. hanem olyan nemzetközi magatartás általánossá tételé­ről, amely azt is megakadá­lyozza. hogy a „felek” bárme­lyike (vagvis a Szovjetunió, vagy az USA) és egy harma­dik ország közt atomháború robbanjon ki. A forró drót tehát megma­rad, de az erősödő szovjet- amerikai kapcsolatok korában alighanem kevesebb sürgős üzenet kerül rajta továbbítás­ra. mint azokban az észtén dőkben, amikor az emberiség hajóját - a „válságtengerek' hullámai sodorták. Vajda Péter /

Next

/
Oldalképek
Tartalom