Nógrád. 1973. augusztus (29. évfolyam. 178-203. szám)

1973-08-23 / 196. szám

\ Levelezőink jelentik Egészségesebb munkakörülményeket A salgótarjáni Bajcsy-Zsiliftszky utca lakóinak zöldség- és gyümölcsáru-féleségekkel való ellátása május végével már biztosított volt. Az ellátás ez idő szerint is folyamatos, bár a kezdettel járó nehézségek a termékforgalmazás választéká­ban, minőségében, az árak alakulásában jelentkeztek. v A kiszállított áruk árazása nehezen igazodott a nagypmci napi árszinthez. Kisebb jövedelmű családok, nyugdíjasok ne­hezen barátkoztak meg a zöldségespavilonnal. Az olcsóbb áruk azonban növelték a későbbi vásárlási kedvet, szélese­dett az érdeklődés. A tervezett bevétel a vártnál így is ala­csonyabb volt. Időközben mind a munkakörülmény, mind az áru tisztátalansága is kifogás alá esett. A MÉK áruforgalmazói nem vették figyelembe a negatí­van ható tendenciákat, a gazdaságosság hiányára hivatkozva az áruda további működésének megszüntetését kérték a fel- . ügyeleti szervektől. Örülünk annak, hogy nem így történt! A terület társadalmi tisztségviselői a lakók igényeit tá­mogatva megállapították, hogy a gazdaságosság hiányának fluktuációs okai is vannak. Rövid három hónap alatt öt sze­mélyi változás is történt az árusítók között. Akadt közülük olyan is, aki ádós maradt az eladói, illetve üzleti tulajdonsá­gokkal. Többségük azonban nem anyagi okokból vált meg a zöld­ségestől, hanem a mostoha és egészségtelen munkakörülmé­nyek miatt. Az indokláshoz tartozik, hogy a vásárlók perem­területen is igényesebbek az áru tisztaságára, a higiéniára. Porlepte, szennyezett árut nem szívesen vásárolnak. Hogy e kérdésben pontosabbak legyünk: a pavilont szűztalajra, föld­re helyezték, az árukészletet szilárd padlózat, dobogó hiánya miatt a földön tárolják. Az a véleményünk, hogy a MÉK nem volt előrelátó a költségvetés elkészítésekor, amikor ezt a pavilont elhelyezte. Szeretnénk, ha a szokásos ellenőrzés összefüggésében lát­ná a bevételt fékező tényezőket. Ezeknek ellenére azonban az áruda az utóbbi két hónapban kedvező pénzforgalmat mutat, így talán remény van arra is, hogy a megfelelő munkakörül­mények hatására a bevétel is növekszik. Tóth Gyula HNF -elnök Olvasás közben Biológiai életünk mindin­kább nehezebbé válásáról a környezeti ártalmak miatt egyre több figyelmeztető írás jelenig meg lapjainkban. így például a Népszabadság leg­utóbbi vasárnapi melléklete is foglalkozott a lárma, a zaj­ártalom kérdésével. Egyet kell értenünk a cikk befeje­ző soraival, de nem lehet egyetérteni a címadó kifeje­zéssel, amely „zajvédélem”- ről beszél. Nem kívánjuk védelemben részesíteni a zajt, ezért sza­batosan „zaj elleni védelem”- ről kell beszélnünk. Közis­mert az a tény, hogy a 90 de­cibel zajbehatás tartósabb tényé feltétlenül egészség­károsodást okoz. Zajártalom kérdésében azonban Salgótarjánból nem kell messze utaznunk; jut be­lőle részünk helyben elég. Fi­gyelem az egyáltalában nem javuló, sőt, talán emelkedő zajszintet. Salgótarján föld­rajzi helyzete következtében a helyi és a tranzitforgalom főleg a város egyetlen főut­cáján, a Rákóczi úton zajlik te. Ezzel párhuzamosan halad a várost átszelő vasúti forga­lom is. Néhány hét óta el­tűntek a régi sorompók, fel­szerelték az úgynevezett va­súti félsorompókat és fényso­rompókat. Sokak véleménye szerint ezek üzembe helyezése óta a zaj még csak fokozó­dott. Lakosságunk egy része ni lg nem elég fegyelmezett, olyan értelemben, hegy a le- bocsátótt „félsorompókat” sa­ját érdekében is respektálná, s bizony sorompó ide, sorom­pó oda — folytatja útját a tilos jelzések ellenére is. Mindezt nyilván tudhatja a MÁV személyzete is, mert — megfontoltan és helyesen, esetleges balesetet megelőzen­dő — éles füttyszó, vagy ha- jókürtszerű, hosszasan tartó jelzés egészíti ki a Dieselek dübörgését, a szerelvények ál­tal okozta zajt. Mivel azon­ban a sorompók leeresztése és a szerelvények áthaladása között gyakran néhány perc is eltelik (főleg az acélgyári lparvasútra vonatkozik ez), a fölsorakozó járművek türel­metlenkedő autóduda-hangza- vara fokozza a decibelek szá­mát, arról nem is beszélve, hogy az álló járművök kipu­fogógázai a levegőt is fer­tőzik. Ez a színjáték napon­ta többszőr is lejátszódik... Tudomásul kell vennünk, hogy helyileg vannak olyan zajforrásaink, amelyeket nem lehet kifogásolnunk, illetve el kell viselnünk: mentők, tűz­oltóság stb. szirénázó jelzése­it, ugyanakkor gondolkozni kellene azon, hogy a nem fel­tétlenül szükséges zajforráso­kat — ha már teljesen meg­szüntetni nem is lehet — mi­képpen lehetne csökkenteni. Mert a za.iveszély ellen a la­kosság érdekében védekezni kell, és lehet is.' Talán vala­mi műszaki megoldással tom­pítani lehetne az autóbuszok és a nagyobb méretű teher­gépkocsik okozta zajt is. Ez azt jelenti, hogy a „megelőzés jeevőben” már a tervezések­nél (legyen az épület, jármű, vagy egyéb gép) foglalkozni kell a hangszigetelés kérdésé­vel. Urbanizációs törekvése­ink akarat nélkül is felidéz­nek veszélyeket számunkra, és éppen ezért kell töreked­nünk ezek megelőzésére, ami szó szerint igen sok idegessé­günk és fejfájásunk egyik okozója. Dr. Szálkái Géza a közegészségtan. járványtan szakorvosa •• Ünnep, kenyér nélkül Alkotmányiunk és a kenyér ünnepére kereskedelmi szerve­ink megörvendeztették Tol­mács lakosságát azzal. hogy részükre nem biztosították a kenyeret. A felső boltban már 12 óra­kor nem volt kenyér, s a 14 órakor nyitó alsó boltban 11.15 órakor kőkemény, több napos, letépett cédulás kenye­ret szolgáltak ki a vásárlók­nak az „eszi, nem eszi, nem kap mást” elv alapján. Az amúgy is kifogásolható kenyérellátás e kettős ünnepen tetőzött, és ideje volna már, hogy az illetékesek rendezzék a kenyérellátást. Sajnos, ha egy tolmácsi dol­gozó kenyeret akar tenni asz­talára, akkor vagy Hátságra, vagy Diósjenőre kell vonatoz­nia, mert Tolmácson a beszer­zés bizonytalan, főleg hét vé­gén. Az ellenőrzés feladata volna, hogy a kenyér minősé­ge körüli hibákat felderítse és gondoskodjék a kifogástalap minőségű kenyérrel való ellá­tásról. Igen érdekes, hogy főleg a szombati napokon van zavar, vagy minőségi, vagy anennyi- ségi szempontból, amikor már reklamálni sem mehet a dol­gozó, mert a hivatalok délben zárnak, s más napon emiatt mulasztani nem akar. Jó lenne, ha a járási szer­vek a szombati napokon kissé körülnéznének az üzletekben, és a tapasztaltak alapján megszüntetnék a visszásságo­kat. Azt is meg kellene szer­veznie a kereskedelemnek, hogy a boltokból az esetleg visszamaradt kenyeret időben visszaszállítsák, hogy ne tud­janak nem megfelelő kenye­ret kiszolgálni, mert a há­romnapos kenyér már nem kereskedelmi áru. Végkövetkeztetésül egészen természetes, hogy az illetéke­seknek a felelősségre vonással is törődniük kellene; mert a felelőtlen eljárásért valakinek viselnie kellene a következ­ményeket. Egyébként az elfo- gyaszthatatlan kenyér becso­magolva az illetékesek rendel­kezésére áll! Fecske László Tolmács. Rákóczi u. 22. Önfeledt örömök — ár — Oázisra leltem Ilyenkor, kánikulában gyak­rabban keressük fel a vendég­látóipari létesítményeket, hogy szomjunk oltására hűs üdítő • italt vásároljunk. Legalább ilyen gyakori a csalódásunk is, hisz’ a meleg üdítő ital nem üdít, nem oltja a szomjunkat sem. A minap Budapesten már1 szinte bosszantó volt, hogy a rekkenő hőségben lan­gyos itáliai szolgáltak még a II. osztályú helyek is. Hazafelé jövet szőkébb hazánkban, Nógrád megyében végre oázis­ra leltem. Ütitársaimmal együtt Érsekvadkerten az ÁFÉSZ III. osztályú presszóját látogattuk meg, s végtelenül örültünk, hogy itt jéghideg ita­lokat szolgáltak fel. Jéghideg a kóla, a sör, de még a szóda­víz is. Itt a dolgozók a hűtő- berendezést valóban hűtésre használják. A falon a „Kiváló egység” oklevél díszük, s ez valóban méltó a presszóhoz. Ide szívesen térek be máskor Is. Jó lenne, ha vendéglátóipa­ri egységeink mindenütt ilyen oázist teremtenének kánikulá­ban.­Dudás Pál, Salgótarján, Báthori u. 4. Húsz család villanyhoz jutott Két hír Ismét „illatos” üzenetet kap- tunK Csecsei levelezőnktől, Ru- man Imrétől. Azt írja: másod­szor virágzik az orgona Szarvasgedén. Több éves meg­figyelése alapján azt is tudat­ja, hogy a fehér virágú orgona- feokor több mint egy hónapon át, tehát még szeptemberben is, pompás látványt nyújt. * KISZ-esküvő. A csecsei KISZ-szervezet rendezésében augusztus 18-án mondta ki a boldogító igent Kapuszta Tibor és Gubán Eva a csecsei kul- túrotthonban. Telefonon érkezett a panasz a szécsényi Gábor Áron út nyolcból augusztus 14-én a délelőtti órákban. Kovács László, a lakóház megbízottja kérte segítségünket, közbenjá­rásunkat áramellátás érdeké­ben. Elmondta, hogy két héttel azelőtt vették birtokukba a boldog tulajdonosok, összesen húsz család, a Gábor Áron úton épült, gyönyörű OTP-la- kásaikat. Örömük a beköltö­zéskor teljes volt, az esti órá­kig, egészen addig, amíg nem Kellett a villanykapcsolóhoz, és az árammal működő' ház­tartási gépekhez nyúlni. Ek­kor derült ki ugyanis, hogy nincs áram a. lakásokban. A kétségbeesett telefonáló azt is elmondta, hogy mór több illetékest megkérdeztek emiatt, de sehol nem tudtak még időpontot sem megjelöl­ni, hogy mikor számíthatnak az oly nélkülözhetetlen vil­lanyáram bekapcsolására. A telefonon érkezett kérést azonnal továbbítottuk az ÉMÁSZ megyei igazgatóságá­hoz, ahol nyoma sem volt a két hete húzódó problémának. Arról azonban tájékoztatási kaptunk, hogy a beruházónak, jelen esetben az OTP-nek keli gondoskodni a tervdokumen­táció átadásával, a villany megrendeléséről. Amint ez az EMÁSZ birtokába jut, úgy az ÉMÁSZ-nak kötelessége a be­kapcsolást 8 napon belül elvé­gezni. Shaaz így ismertetett nyolc napon túl sincs a lakásokban •villany, akkor vonható fele­lősségre az Áramszolgáltató Vállalat, jelen esetben az ÉMASZ szécsényi kirendeltse- ge. Ha pedig a műszaki át­adás során az ÉMASZ, mint az áram szolgáltatója kifogá­solni valót talál, úgy nem já­rul hozzá a műszaki átadás­hoz, illetve nem veszi át az épületet rnűszakilag. Ezután több telefonérdek­lődés következett, majd cso­dák csodájára 16-án délelőtt, tehát másfél nap alatt elké­szült a tervdokumentáció, s az EMÁSZ áram alá helyezte az épületet. Különös varázsa van a te­lefonnak — állapítottuk meg, hisz’ egy csapásra sfcinte min­den olyan akadályt elhárított, amellyel szemben a telefonpa­nasz beérkezése előtt két hé­ten át, szinte mindenki tehe­tetlen volt. Célunk e sorokkal nem a felelős keresése, mert utólag mit is érnénk el vele; fontos, hogy a szóbanforgo, húsz család villanyhoz jutott! — tj - » Tisztelt Szerkesztőség ! Nagyon megkérem Önöket, foglalkozzanak a mi gon- durlkkal is. Kisterenyén a háztartási boltban — annak elle­nére, hogy itt az ősz — a festések és nagytakarítások ideje, — soha nem lehet a szükséges Bécsi fehér és Budai-föld festé­ket kapni. Az a megfigyelésünk, ha jön is, ritkán a keresett áruból, a boltba, akkor azt nagy tételben adják el, és nem jut azoknak, akik saját maguk szeretnék a festéshez szükséges fenti anyagokat megvásárolni, uram bocsá’ a festést, mesze­lést is elvégezni. Kérem az önök közbenjárását, hogy gondos­kodjanak ezeknek a cikkeknek az állandó tartásáról, hisz’ na­gyon sokan hiányoljuk. Mert jelenleg az a helyzet, ha festeni akarunk. Salgótarjánba, vagy Nagybátunyba kell rohanni, és az elég nehéz anyagot vonaton is nehéz szállítani. Szíves köz­benjárásukat előre is köszönve, tisztelettel: Nagy Istvánná Kisterenye Arany János út 24. * A szerk. megjegyzése: A kisterenyeiek panaszát közre­adtuk, várjuk az illetékes, a bolt üzemeltetőjének nyilatkoza­tát arra vonatkozóan: miért hiánycikk a valóban nagyon ke­resett festési alapanyag Kisterenyén? Tizenkét napja! Amíg Salgótarjánban a vásárcsarnok el nem készül, m gar­zonház mögött a patak és a vasútvonal közti „sikátorban” vagyunk kénytelenek vásárolni. A piac zsúfoltsága főleg hét­végeken nagy. Még mindig kevés az áru és drága a salgótar­jáni pia« Augusztus S-án háztó! házig szállítás jegyében és díjának fejé- ban adott fel darabáruként Sto- szek Ferenc gyáli lakos a gyáli vasútállomáson egy fürdőkádat és egy falikutat a mátranováki Hárs út. 6. szám alá, Berze Balázs cí­mére. A feladott áruk még aznap, au­gusztus 8-án este 19 óra 08 perc­kor Klsterenye vasútállomásra ér­keztek. Ez eddig gyors és szép teljesítmény. De az, ami ezután következett, már nem ilyen szép. Ugyanis a küldemény a Kistere­nye—Mátranovák közötti, mind­össze 15 kilométeres utat sehogy sem akarja megtenni! — még au­f usztus 20-án este is Kistererlye llomás peronján várta a tovább­szállítást. tTgy látszik, a MAV-nak 12 nap nem nagy idő, de ha saját magá­nak szállítaná, biztosan megsokall- ná. S hogy a címzett se várjon sokáig küldeményére, ezúton juttattuk kifejezésre nemtetszé­sünket! szűcs — líÖGRAp — 1973. augusztus 23,, csütörtök 5

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom