Nógrád. 1973. augusztus (29. évfolyam. 178-203. szám)
1973-08-15 / 190. szám
Pörtoktotási év elölt \ A Textilipari Vállalatnál Kulcsár felv. Munkásarcok Az aknagépész A csengő riasztóan berreg. Szaggatott jelzést ad. A műszeren felvillan a lámpa. A kar mozdul, a két hatalmas kerék forogni kezd. Egy műszeren a két jelzés egymást kerüli. A gépész figyel. Füle a berregésre, szeme a fényre vált érzékennyé, karja pedig végzi a beidegződött mozgást. Senki nincs, csak a gépkolosz- szus és a műszerek. Így megy ez egész műszakon, sőt heteken, hónapokon, éveken keresztül. Egyhangúság? Megszo- kottság? Mindkettő együtt. Először érdekesnek tűnik, fontosnak, de állandóan ezt csinálni már mégis türelem, rátermettség, felelősségérzet kell hozzá. A tiribesi akna gépházban Reicher Sándor gépészt figyelem. Csak egy pillanatra méltat, amikor meglát. Két keze az indítókaron, szeme a műszereken. Ahogy csengetnek, úgy indít és fékez, leállít. Ismét jelzés és a másik szintre áll. — Mióta csinálja? — Folyamatosan 1964-től, de helyettesként már 1954-től — válaszol mosolyogva a gépész. — Nem egyhangú ez a munka? — Ahogy vesszük. Én nagyon szeretem ezt a gépet. Kis műhelyben tanultam a kovácsszakmát. Itt a bányánál lakatos lettem, 22 éve kerültem ide. Föld alatti lakatos, frontlakatos voltam. Ehhez le kellett tenni az elektrolakatos, utána pedig az aknagépkezelő vizsgát. Ezt követően még a villamos telepkezelői vizsgát is megkövetelték. Nem egyszerű ilyen helyre kerülni. Nagyon nagy a felelősség és folyamatos a munka. Ha nem termelnek, az aknagépésznek akkor is itt kell lenni — mondja, miközben egy pillanatra sem veszi lé szemét a műszerről, kezét a két karról. Csak egy mozdulat és a hatalmas gép engedelmeskedik. A kas lefelé megy az üres csillékkel, a másik felfelé tart. Ezt nem látja, csak érzékeli. Számára a csengő mindent megmagyaráz. Azt is, ha személy megy és azt is hány csille szenet hoz felszínre. Gép és gépész egy. Vajon az embert, a kezelőt hagyta-e már cserben ez a technika? — Nem panaszkodhatom. Igaz, már velem is előfordult, hogy „figyelmeztetett” a gép. Talán egyszer vagy kétszer? Ha rendellenesség van, akkor automatikusan kikapcsol. Így volt ez a régi gépnél és így van ennél a modernebbnél is. Ezt nevezzük mi figyelmeztetőnek. Ez azt is érzékelteti, hogy ide tiszta fejjel kell leülni. Nem lehet az otthoni gondokat behozni. A műszak itt egész műszak, állandóan figyelni kell. Még amikor szomjas az ember, akkor is ki kell számítani az időt, mikor léphet a csaphoz. Hozzáértés, szakértelem, felelősség, nyilván a kereset is ilyen. — Nézze, én többet kerestem, amikor frontlakatos voltam. Nem ezen múlik. Szeretnék ilyen gép mellől nyugdíjba menni. •— Messze még az az idő? — Most vagyok 43 éves — válaszol mosolyogva, majd hozzáfűzi: Csak így menne mindig, mint az idén. Ugyanis az akna termelésétől függően prémium is jár a napi 108 forintra. Az idén pedig jól ment Tiribesen. Nem véletlen, hogy a vállalati versenyben jól állunk. Ez pedig a fizetésen is mérhető. Minden szakmának megvan a szépsége csak szeretni kell azt. Egykori mesterem is eszembe jutott, aki annak idején úgy oktatott: egyet jegyezz meg fiam, a tűcsináló is megél a szakmájából, ha szereti és érti azt. Reicher Sándor így lehet az aknagépész szakmával. Ezt szereti és ahogy mások mondták, érti is. Ez pedig még a több keresetnél is lényegesebb, fontosabb számára. Bodó János A gazdasági együttműködés új formái „A szocialista országok az európai államok közötti nagyarányú, hosszú távú, megkülönböztetéseiktől és egyenlőtlenségektől mentes gazdasági kapcsolatok mellett szállnak síkra” — olvashatjuk a nyolc szocialista ország kommunista és munkás,pártjai vezetőinek Krímben tartott találkozójáról kiadott dokumentumban. Ebben az álláspontban semmi meglepő nincs, alapját távolról sem konjunkturális tényezők képezik. Az NSZK- ban, • majd az Egyesült Államokban tett látogatása alkalmával Leon y id Brezsnyev utal arra, hogy a Szovjetunió, az Egyesült Államok, az NSZK és több más szocialista és nyugati ország, valamint J ajtón is hatalmas gazdasági. potenciállal rendelkezik. Ennél fogva nagy és kedvező lehetőségiék állnak a kölcsönös előnyökkel járó együttműködés és kereskedelem előtt. Például szolgál erre a Szovjetunió gazdasági és műszakitudományos együttműködése olyan tőkésországokkal, mint Franciaország, Finnország, Olaszország. Ezeknék az ttaszágoknak üzleti és kormánykörei megértették, hogy a műszaki-tudományos forradalom korszakában már nem kielégítőek a gazdasági kapcsolatok régi formái. Az élet egyre szélesebb nemzetközi munkamegosztást követel, hátrányos megkülönböztetések nélkül azt, iiogy a nagyszabású terveket együttes erőfeszítéssel olajuk meg. Aki autarchiára rendezkedik be, s vámok gátjai-mögé bújik, azt kockáztatja, hogy végül is a sereghajtók közé kerül. Franciaország és a Szovjetunió üzleti és kormányköreiben nagyra értékelik a szovjet—francia gazdasági és műszaki-tudományos együttműködés sikereit, amelyet a kölcsönös előnyök, a nagy arányok és távlatok jellemeznek. Ez az együttműködés jó példa arra, hogyan lehet baráti kapcsolatokat kialakítani két különböző társadalmi rendszerű állam között. A Szovjetunió részt vesz Marseille közelében a Fos-sur- Mare-i komplexum építésében, a francia olajfinomítók korszerűsítésében, együttműködik a franciákkal új szerszámgépek és automatatikus gépsorok előállításán. A franciák viszont az orenburgi gazkombinát számára szállítanak berendezésket, a Renault cég közreműködik a kámai autógyár építésében stb. Mindez mutatja, milyen dinamikus gazdasági és műszaki-tudományos együttműködést lehet kialakítani, ha mindkét fél kívánja. Moszkvában nemrég írták alá a szovjet—francia tudományos és műszaki együttműködés elmélyítésének egy évtizedre szóló programját. Ez a megállapodás új lépést jelent a két nagy ipari állam kölcsönös előnyökön nyugvó együttműködésének fejlesztésében. A jó előkészítés a siker alapja BÁR AZ 19731974-ES párt- oktatási .év kezdetéig, októberig még bőven van idő, a pártszervek és- szervezetek ennek ellenére hozzákezdtek a politikai oktatás előkészítéséhez. A legtöbb pártalapszer- vezetben értékelték az elmúlt oktatási év tapasztalatait, sőt, alapszervezeti vezetőségi ülésen már elfogadták az idei politikai oktatásról szóló feladattervet is. így volt ez a Mátraaljai Állami Gazdaság pásztói kerületi alapszervezeténél is, ahol erről a munkáról, a tapasztalatokról és a feladatokról Juhász Istvánnal, az alapszervezet titkárával beszélgettünk. — Az elfogadott és jóváhagyott oktatási tervünkben négy szempontot határoztunk meg. Azt, hogy az oktatás a párt politikájának hatékonyabb szolgálatát, a marxista szemléleti mód általánosabbá válását, a párt politikájával való egyetértő, támogató magatartást és a tudatos tevékenység szélesebb körű kibontakozását segítse elő. — mondja Juhász István párttitkár. Ügy érezzük, hogy ezt a célkitűzést eddig sikerült megvalósítanunk. Az alapszervezet éppen a dolgozók összetételét alapul- véve úgy döntött, hogy a párttagok a pártoktatás, a KISZ- fiatalok a KISZ-, a pánton kívüli dolgozók pedig a szak- szervezeti politikai oktatás keretében fejlesszék politikai ismereteiket. — Alapszervezetünk vezetősége már kidolgozta az idei oktatási óv feladatait, s azt vezetőségi ülésen jóvá is hagytuk. Eszerint a pártoktatásban kilencvenhárom, a KlSZ-okta- tásibam huszonkettő, a szak- szervezeti oktatásban pedig kilencven dolgozónk vesz részt. A szervezett politikai oktatásba bevont dolgozók száma így Nukleáris műszer az öntözés szolgálatában Országos méretűre fejlesztik Győr megyében a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet egy csoportja nukleáris műszerrel -vizsgálja a talajnedvességet. A kapott adatokat számítógéppel dolgozzák fel, a megye mező- gazdasági üzemei pedig közvetlenül az öntözésben hasznosítják. Ezt a munkát a VITUKI a későbbiekben országos méretűre kívánja kifejleszteni. Az új gazdasági realitások a politikusokat és vállalkozókat megbízható piacok keresésére késztetik. És a tekintetek Kelet felé fordulnak. Jellemző a Krupp-konszem elnökének, Ernst Mommsen volt nyugatnémet gazdasági államtitkárnak a nyilatkozata. Szavai szerint a konszern számára az a legelőnyösebb, ha beruházásokat eszközöl a szocialista országokban. A Stuttgarter Nachrichten és a Südwest-Presse című lapoknak adott interjújában Mommsen hangsúlyozta, hogy azokat a piacokat, amelyeket a konszern évtizedek munkájával megszerzett, a termékek növekvő önköltsége és a nyugatnémet márka ismételt fel- értékelése folytán most veszély fenyegeti. Ugyanakkor a szocialista országok nem ismernek ilyenfajta nehézségeket. Innen ered a törekvés, hogy tőkét ruházzanak be országainkba. Tudják, hogy ezzel saját gazdaságuknak is szilárdságot, távlatokat és állandó foglalkoztatottságot biztosítanak. Mark Makszimov meghaladja a kétszáz főt — hangsúlyozza Juhász István. PÄSZT0N, AZ állami gazdaság alapszervezetében azt vallják, hogy jó előkészítés az oktatás sikeréhez vezet. Már kész a terv arra, hogy milyen oktatási formán, milyen témakörökben szrvezmek tanfolyamot. A pártoktatás terén például beindítják „A pártirányítás és a pártélet kérdései” című tanfolyamot, „A vállalat: gazdálkodás, a vállalati érdek” című szemináriumot, ugyanakkor gazdaságpolitikai tanfolyam szervezését is szükségesnek .tartják. A KISZ- és a szak- szervezeti politikai oktatásra négy tanfolyam szervezését javasolták. A tanfolyamok meghatározása mellett már kijelölték a propagandistákat is. A tíz propagandista közül kilenc valamilyen pártiskolai, vagy tö- megszervezeti politikai iskolai végzettséggel rendelkezik. — A pártvezetőség összeállította a különböző tanfolyamok hallgatóinak névsorát is. Most a pártcsoportbizalmiakon a sor. Minden hallgatót személyesen keresnek fel, s beszélgetést folytatnak velük, hogy számukra jó-e a javaslat, munkakörüknek, beosztásuknak megfelel-e a tanfolyami beosztás? Ez a munka most folyik az alapszervezetünknél. A szervezés, előkészítés egy másik dolga a technikai feltételek biztosítása. A többi között már megrendeltük az oktatási anyagot, a tankönyveket, s kijelöltük azt is, hogy melyik tanfolyam mikor és hol tartja majd, a foglalkozásait Az aiapszervezetnél természetesen nemcsak a helyi politikai oktatással tőrödének. Igen nagy gondot fordítanak arra, is, hogy minél több dolgozó folytassa tanulmányait, magasabb politikai oktatási \ formán. — Jelenleg két dolgozónk tanul a marxista—leninista esti egyetemen. Az új oktatási évben beiskoláztattunk újabb két párttagot az esti egytem- re, három dolgozónkat a marxista középiskolába, egyet pedig egy speciális tanfolyamra. Ezzel elérjük, hogy a párttagságunk huszonnyolc százaléka rendelkezik pártiskolai végzettséggel. Azt is jeln.ti, hogy minden oktatási formán pártiskolát végzett propagandista oktat — foglalja össze Juhász István. Az alapszervezet a pártoktatási év sikeréért elkészítette állásfoglalását is. Eszerint az oktatás időszakában egy esetben ismét napirendre tűzik az oktatás feltételeivel kapcsolatos tapasztalatokat. A párt- csoportbizalmiak az oktatás so* rán figyelemmel kísérik a hozzájuk tartozó párttagok részvételét, a távolmaradókat figyelmeztetik. A propagandisták a megjelenésről minden foglalkozás után tájékoztatják az alapszervezet vezetőségét. Az oktatás rendszeres ellenőrzését maga az alapszervezet vezetősége szervezi meg, beleértve a tömegszervezeti oktatásokat is. Az alapszervezet vezetősége azt is megszervezi, hogy két—három foglalkozás után a propagandisták konzultációkon találkozzanak a párt-, a tömegszervezetek, a gazdaság első számú vezetőivel a helyi tapasztalatok öez- szegezésére, egy-egy felmerült gond tisztázására, az egysége* vélemény kialakítására. A TERV TEHAT elkészült Pasztán. Jó ütemben halad az előkészítés, a felkészülés. Most már a munkán a sor. Somogyvári László __JA E ladási gondok Mi lesz a sörárpával? — NEÍM VAGYUNK cukrászok, akik megehefík a saját készítményüket — e találó megjegyzést Pásztón hallottuk a napokban termelőszövetkezeti vezetők aratást záró tanácskozásán. A megjegyzés a sörárpa értékesítésére vonatkozott. Mert manapság Nógrádban gondok mutatkoznak a sörárpa eladásával. A képlet nagyon egyszerű: a termelőszövetkezetek sokkal többet termesztettek mint amennyit a felvásárló vállalat át tud venni! Hiszen a felvásárló is csak annyi sörárpát vásárol meg, amennyire a sörgyáraknak szükségük van. A sört legalább úgy szeretik hazánkban, mint Bajorországban. A meglevő gyárak kapacitása azonban véges. Kényes gabona a sörárpa, biztonságos tárolása legfeljebb egy évig oldható meg. Ezért fölös készletek megvételétől óvakodik a felvásárló vállalat csakúgy, mint a feldolgozó sörgyár. A túltermesztési gond már évek óta visszatérő. Akinek inge, mégsem veszi magára. Nógrádban 800 vagon sörárpa átvételére kötöttek szerződést, holott nem kevesebb mint 1500 vagon mennyiség termett! És ez nemcsak a hektáronkénti két-három mázsa hozamnövekedés számlájára írható, de több közös gazdaságban előfordult, hogy egyszerűen nagyobb területen termesztettek sörárpát, mint amennyinek az értékesítési feltételeit megteremtették. A megyei mezőgazdasági és élelmezésügyi oszály egyik vezető munkatársa ezért a szövetkezeteket megrótta a tervszerűség és előrelátás hiánya miatt. Igaza is volt! Tavaly a megye kerete 900 vagon Volt. Ä túlzott kínálat és meglevő kapacitás fejlesztésének hiánya miatt ezt a mennyiséget 100 vagonnal csökkentették. Ám akadt olyan megye, ahol a leszerződött sörárpa mennyiségét a felére „lefaragták”. Tavaly rendkívül csapadékos volt a nyár, sok sörárpa megázott, szárítani ríem lehet, tönkrement. Ennek nyomán a felvásárló vállalat pótszerződéseket is kötött a fölös készletekkel rendelkezőkkel. Az idén viszont ilyen lehetőség nincsi Már tavasszal körlevélben figyelmeztették a szövetkezeteket, hogy a többlet sörárpa átvételére nem lesz lehetőség, tehát ne is termesszenek többet, mint amennyire szerződtek. A figyelmeztetést azonban legtöbb helyen elengedték a fülük mellett. És most az kiabál a legjobban, akinek a háza ég, aki „majd csak lesz valahogy” jelszóval terven felül termesztett sörárpát. BÁRHOGYAN magyarázzák az előzményeket, manapság már a meglevő helyzetet kell tudomásul venni. Több a sörárpa, mint amennyire szükség van! A felvásárló nem ad 400 forintot mázsánként (ennyibe kerül a sörárpa), takarmányként viszont közel 100 forintot vészítenének a közös gazdaságok mázsánként. Ennyiért viszont ők nem adják el az árpát! Szóba került már külföldi szállítás lehetősége is. A felvásárló vállalat keresi a kiutat, mert tudja: ha egyik évben értékesítési gondok keletkeznek, a következő évben — visz- szahatásként — a szükségesnél is kevesebbet termesztenek a szövetkezetek. Kézenfekvő megoldást nehéz találni, de az ésszerű kompromisszumot mindenképpen, és mielőbb szükséges meglelni! Rozgonyi István NŰGRÁD — 1973. augusztus 15., szerda 3
