Nógrád. 1973. július (29. évfolyam. 152-177. szám)
1973-07-28 / 175. szám
Gitárhang verseny Balassagyarmaton Színvonalas és tartalmas hangversenyévad után, a nyár kellős közepén lelket üdítő, kellemes meglepetés FOGARASI BÉLA balassa- gyarmatai zenetanár jelentkezése. .. Gitárhangversenyt ad július harmincadikén az erdőgazdaság irodaházában. A modern, szépen berendezett klubhelyiség most debütál, mint alkalmi hangverseny- terem FOGARASI BÉLA egyéni előadóművészi teljesítményeire sokan emlékeznek szívesen, ezért vásárolják a jegyeket már elővételben. A Mikszáth Kálmán Művelődési Központ, által szerkesztett műsorban a tizenhatodik és a tizenhetedik század zenéjét ígérő ég idéző gitármuzsika nem csak a felnőtt zenehallgatókat vonzza, hanem az ünnepi est második részében felhangzó tüzes, forró lüktetésű spanyol népélet táncos hangulata sok modern fiatalt is érdeklődéssel tölt el. Hogy csak egyet-kettőt idézzek a gazdag műsorból. Malats Spanyol szerenádja, Albeniz Sevillája, Torroba Koncert Jota című száma mellett a nagy klasszikusok megszólaltatása is csodálatos élményt ígér. Bakfart: Lantfantáziája, Bach h-moll saraband és double ja és E-dúr gavottja. vagy Sor rondója és variációja egy Mozart-témára FOGARASI BÉLA kivételes tehetségű és rokonszenves koncepciójú művésztanár, méltó társakat választott első „hazai” önálló gitárhangversenyéhez. .. Málnámé, Mer- czel Erzsébet és Mészáros Ágnes versmondók szavakba foglalják az elmúlt századok varázsát. Július harmincadikán este nyolc órakor, azzal a biztos tudattal ülhetünk be erre a nyári gitárhangversenyre, hogy értékes szép produkcióban, felejthetetlen zenei- irodalmi élményben lesz részünk. Elekes Éva Hol igyunk? Félreértések elkerülése érdekében már bevezetőként leszögezzük: kérdésünk nem féldecire, hanem a tejre vonatkozik. Balassagyarmaton, Pász- tón és Szécsényben jól megoldották a tej, kakaó, tejtermékek árusítását. Ám Salgótarjánban effajta italokat csak nagyon kevés helyen lehet vásárolni. Érthető, hogy kiszállásokra, felfedező „tej utakra” az emberek zöme nemigen vállalkozik. Pedig a piaci tejbolt nagyon is aprócska, zsúfoltsága egyenesen elkeserítő. De a többi sem az igazi, melynek láttán elégedettség töltené el szívünket. A Nemzetiben reggelizni? Kétes kimenetelű vállalkozás, a sok részeg miatt. Legalább oly merészséget kíván, mint a világ megismerése papíruszhajón. A MÉK-bolt- ban egykoron — idősebbek emlékeznek — turmix italokat lehetett vásárolni. A gép elromlott. Most se gép, se turmix! A gép megjavítása még senkinek nem jutott eszébe. Kinek jó ez? A vasútállomáson szintén elkelne egy tejivópavilon. A tejivók optimisták, reménykednek. Egyszer talán rájuk is gondolnak azok, akik a kereskedelmi hálózatot formálják. Ennek jegyében ürítsük hát poharunkat — egy pohár hideg tejjel! Pillantás a YIT országára A balassagyarmati Mikszáth Kálmán Művelődési Központ földszinti klubjában dokumentumkiállítás nyílt a napokban a VIT tiszteletére. A kiállítás rendezői (és kivitelezői is), a városi népművelők elmondták, azért hoztak sok szép színes dokumentumot, hogy még jobban megismerjük a VIT országát, a Német Demokratikus Köztársaságot. így láthatjuk — ügyesen felkasírozva, rendszerezve — az oktatásügy, tudomány, technika, gazdaság, kultúra és sport témáit tablókon. A kis dokumentumkiállítást tovább ván- doroltatják a patvarci és az ipolyszögi klubkönyvtárba is. —kés —K— Vonatindulásig Várjuk a vonatot. 'A tétlenség rátelepszik a Páliunkra. Pi- rinyő az állomás, a sínpár másik oldalán már hamisítatlan erdőrészlet, tüdőt zi- háltató kaptátokkal. Nagyon kíváncsi vagyok, ő hogy került ide? Miért várja a vonatot? Az indulásig van vagy két óra. Az egyetlen szolgálatot teljesítő vasutas is torka szakadtából énekel, hogy valahogy el ne aludjon. Ilyenkor vonatot várni...?! ö szólal meg előbb. — Megette a fene! — Meg. A vonatot. — Dehogy a vonalot! A kocsmákat. Mindegyik zárva van. — Ilyenkor. délelőtt persze, hogy... Miért nem maradt otthon a vonatindulásig? — Otthon-e? Életemben most vagyok • itt először. Jól van, akkor nem a faluról beszélgetünk majd. Én is most járok itt először. Jé, egy tehervonat. Van itt forgalom! Szemben a másik is ezt nézi. Nem lehet tudni, ebben a hőségben miért visel zakót. Lehet vagy ötvenéves. ö is, a zakó is. — Salgótarjánba utazik? Megrántja magán a zakót. — Tulajdonképpen mindegy. Oda. biztosan. Hagyom az egész beszélgetést. Micsoda válaszok ezek? Ha nincs kedve beszélni, én nem faggatom. Nézze csak a tájat. Mégis megszólal. — Most költöztem el hazulról. Végleg. Kidobott az asszony. — Hol lakik? — Ehhez semmi dolga! Most már úgyis eljöttem és kész. — Nem is megy haza többet? — Nem én. De gon- ■ dolom, az asszony nem is engedne. Azt mondja, sokat iszom. Mindig iszom. Erre én, fel a buszra. Jövök, jövök, odaszólok magamnak: itt leszóltunk. Megnézem a kocsmát a nagy bánatra. Erre tessék: be van zárva! Micsoda hely? •Valahogy most a bezárt étteremre összpontosítja minden mérgét. Csak ezzel törődik. Nem, mégsem, mert amikor szól, ezt mondja: — Azt látta volna, hogy a Janika, a legkisebb gyerek, hogy nézett rám reggel. Még ágyban volt, de nagyon figyelte, mit csinálok, ő ilyen. A három közül mindig Janika sír, ha véletlenül megütöm az asszonyt. Furcsa. Egy -zál aktatáskát hozott magával a végleges elköltözéshez. — Tarjánban elmegyek a sógorékhoz. Nem is igazi sógor, csak olyan keresztkoma. De haza nem megyek. Csak tudnám, miért van zárva a kocsma? Várjuk a vonatot. Orosz Júlia A Lenin-portré A Művészeti Lexikon Bóna Kovács Károly nevét csak idős Szabó István, jelenleg Benczúrfalván élő Kossuth- díjas érdemes művészről szóló cikkében említi. (Idős Szabó István, Bóna Kovács tanítványa volt egy időben.) Salgótarjánban jelenleg fellelhető köztéri szobrai, domborművei közül az 1945 előttiek az akkori társadalom igényei szolgálatának jegyében készültek, művészi megformálásuk nem árul el kiemelkedő kvalitást. (A Báthori-szo- borról, s a déli plébániatemplom támfalán levő, s a támfal oldalsó részén még ez évben visszakerülő 25-ös gyalogezred-emlékműről már korábban szóltunk.) Megemlítjük még az Egészségház díszítését: Vass József- dombormű, Főhomlokzati dombormű, Kapukeretezés I. Levéltári dokumentummal bizonyítható, hogy ez Bóna Kovács Károly munkája, a munkadíjat az ő nevére utalták ki, a vázlatok is mellékelve. (Nóg- rád megyei Levéltár: Salgótarján, polgármesteri iratok 13 017/1932.) A salgótarjáni Madách Imre Gimnázium és Szakközépiskola honismereti szakköre „Irodalmi emlékek nyomában Nógrád megyében” című kiadványsorozatának ötödik kötete (1971.) „Bóna Kovács Károly emlékezete ..címmel részletesen foglalkozik életével, munkásságával, a városban játszott művelődés- történeti szerepével. Eszerint: Bóna Kovács Károly 1897. október 15-én született Salgótarjánban, munkáscsalád gyermekeként. A Képzőművészeti Főiskolán Réti István és Kisfaludi Stróbl Zsigmond növendéke volt. 1923-tól Párizsban folytatta tanulmányait. 1926-ban hazajött Salgótarjánba, egy megbízásnak eleget tenni, 1929-ben ment vissza Párizsba, utána 1931-ig ismét a budapesti Képzőművészeti rwwvx/ww | pókháló! I (11) \ | írta: Galgóczi Erzsébet \ — Azt nem mondom — Géza nem veszi át az asszony hangnemét, változatlanul komoly. — De, ha egy falu nem akar valamit, hiába erőltetik rá, azt kijátssza, elszabotálja... — Nem arra felelt, amit kérdeztem — kiáltja az asszony. — Ha magát akarnák leváltani. .. Géza széttárja a karját. — Mindenkit le lehet váltani. Le lehet váltani a királyt, a miniszterelnököt, engem is, a kanászt is — a népet nem lehet leváltani! A nép...! — gúnyolódik az asszony. — Mióta kirúgta Zsigát, rengeteg a barátja! — Mert keresi. Úgy látszik, eddig nem volt szüksége arra, hogy a „néppel” barátkozzék! — már Géza is gúnyos. — Marica! — szól rá Zsiga, kínban. — Nem tartozik ez Me. — Gézára néz, gyorsan feláll, hogy kikísérje. Géza megérti, biccent az asszony felé és sietve távozik. Amikor Zsiga visszatér, az asszony durcásan ül ugyanazon a helyen. — Mire volt ez jó? — Kérdezi Zsiga csendes szemrehányással. — Niklai nem akart rosszat. — Az a vagongyári rendész teljesen a fejére nőtt! — fakad ki az asszony. — Diszpécser — javítja ki Zsiga. Az asszony türelmetlenül legyint. — És ha holnap azt kívánja, hogy költözzünk ki ebből az átjáróházból — megvetően int körül —, mert kell a hely egy kanásznak, akkor Nik4 NÓGRÁD - 1973. július 28„ szombat . lai kirak bennünket az utcára? — Dehát mit tehetünk? — kérdezi Zsiga tehetetlenül. — Neked mindegy, te megszoktad a cigányéletet. Én nem, és nem is vagyok hajlandó megszokni! Csönd. — Kilenc kilométer tényleg nem távolság — mondja Zsiga tétován. — És lehet, hogy néhány év múlva visszajöhetek ide... — Csegei megmondta, hogy maradj itt! — csattan az asz- szony hangja. Az irdatlan kukoricaföld szélén azt a kombájnt próbálják ki, amelybe Selyem Zsiga szerzett alkatrészt. A kombáj- nosok és a vontatók vezetőin kívül csak Niklai Géza van jelen. Nagy az izgalom. Aztán a kombájn egy intésre elindul. Gyönyörűen dolgozik, az elevátor önti a kukoricacsöveket a mellette haladó vontatóba. Géza örömmel nézi hogyan távolodnak. A dűlőúton egy motoron szélesebesen közeledik Zsup- pán. Megáll Géza mellett, sötét az arca. Zsuppán belsőzsebéből előhúz egy újságot, s szó nélkül nyújtja Gézának. Géza elolvassa a címet: Hanyagságok a mezőfenéki téeszben — el- koinorocük, leül a fűbe. elolvassa a cikket. Rosszkedvűen mered maga elé. Zsuppán dühöng. — Kivel beszélt ez a tintakukac? Véled nem beszélt. Velem sem. Hogy lehet úgy írni egy téeszről, hogy megkerülik a vezetőséget? — Mit szólsz hozzá? — kérdezi Géza csüggedten. — Demagógia! — ordítja Zsuppán. — A legócskább demagógia! — Dühösen olvassa. — Aszongya: kollektív vezetés — személyes felelősség — ez a követelmény. Ebben a téeszben senki nem vállalja a személyes felelősséget, a felelősség megoszlik és így szét- foszlik a semmibe. — A barom! Van ennek fogalma arról, mi a termelőszövetkezet? A termelőszövetkezet a parasztság önkéntes társulása. Kikkel kellene megosztani a felelősséget, ha nem a tulajdonosokkal? — Majd ha nem kollektiven vezetnék, azt írná, hogy basáskodom — jegyzi meg Géza. — Be kell perelni ezt a csibészt! — Minek alapján? —- kérdezi Géza. — Nincs benne egyetlen konkrétum sem. Még ahol a Selyem Zsiga-ügyre céloz... keresd csak meg. •-**" • • (Folytatjuk) Szobrok, emlékművek Főiskola hallgatója volt. Életének 1946—1957 közötti időszaka teljesen Salgótarjánhoz fűződik. Budapesten halt meg 1970. június 26-án. Műveinek nem a teljesség igényével készült jegyzékéből kitűnik, hogy számos egyházi megbízásnak tett eleget, portrékat, plaketteket, érmeket, tanulmányokat stb. készített. Kö- zületeknél is találhatók művei, többi közt, a Nógrád megyei Tanács, a Salgótarjáni Kohászati Üzemek, a salgótarjáni Munkásmozgalmi Múzeum, a balassagyarmati Palóc Múzeum stb. tulajdonában. A Munkásmozgalmi Múzeumban például 61 kép, vázlat van. Szerepe mindenekelőtt művelődéstörténeti szempontból érdemel figyelmet Salgótarjánban. 1945 után a terhektől megszabadult új társadalom a művészeti élet vonatkozásában is a társadalom áramlatának megfelelő szervezett művészeti életformát követel. Bóna Kovács Károly az, aki elsőnek ébred tudatára az új lehetőségeknek. Érdeme a baglyasaljai képzőművészeti szabadiskola megteremtése, annak kisugárzó ereje volt az egész megyére, megteremtette a levelező formát is. Csaknem minden akkori tehetséget számon tart, aki fest, rajzol, vagy szobrásztodig. Az ő iskolájából kerül például a Képzőművészeti Főiskolára Pataki József és Vasas Károly, s több, mint félszáz tanítványa közé tartozott Takács Géza üvegtervező, Duba László. Tanítványai jó pedagógusnak tartják. A Szabad Nógrád 1948. szeptember 9-i számában ad hírt arról, hogy 1948. szeptember 15-én szándékoznak megnyitni a képzőKoyács Károly-alkotás. A msi művelődési otthon előtt a Szabadság-szobor egy bányászt ábrázol, 1948-ban került ide, Znak' Dénes baglyasi munkás volt a művész modellje. A Szabadság-szobor A város első Lenin-szobra (portré) szintén a művelődési otthon előtt áll. Nem sikerült hiteles dokumentumot fellelni arra vonatkozóan, hogy »mikor került oda, s kinek a műve? Több idős baglyasi ember állítja (Rátkai Tibor, Pe- tesházi József, Kakuk Pál, akikkel július 26-án, lakásukon beszélgettünk), hogy Az Egészségház művészeti iskolát rajz, festés és szobrászat szakon. Az oktatás díjtalan. 52 fiatal kezdte meg a tanulást a MADISZ bányai helyiségében. A baglyasaljai szabadiskola működési engedélyét csak 1949. január 26-án kapta meg, de a munka már tulajdonképpen 1945-ben megindult. A Szabad Nógrád 1948. november 18-i száma „Látogatás a baglyasi munkás képzőművészeknél” címmel riportot közöl egy foglalkozásról, Baglyasalján, a szabadiskola helyén is található Bóna 1945-be került mai helyére, s minden valószínűség szerint Bóna Kovács Károly alkotása. Ennek ellenkezőjét állítja az ugyancsak ott élő Cserháti József nyugdíjas iskolaigazgató. Szerinte később került oda, s nem Bóna Kovács Károly műve. Kérjük, aki ezzel kapcsolatban dokumentummal rendelkezik, vagy emlékszik rá, közölje ezt velünk, hogy a kérdésben megnyugtató, végleges választ kaphassunk. A szobor fényképét ezért közöljük. Tóth Elemér j
