Nógrád. 1973. július (29. évfolyam. 152-177. szám)

1973-07-13 / 162. szám

Nemzetközi parasztlakodaloi Ljubljanában Amíg egy kollektíva elhatározásra Ljubljanában már kilencedik éve ébresztgetík a néphagyomá- nyok ápolásának különleges mód­ját. Május utolsó hetében a világ különböző orszá­gaiból érkeznek a népviseletbe öl­tözött fiatal pá­rok, hogy itt kös­senek házasságot. Ez együtt jár az országra, de leg­alábbis a Szlovén Szocialista Köz­társaságra szóló lakodalom meg­rendezésével, a lagzi pedig a nép­szokások feleleve­nítésével. Magyar pár most érkezett elő­ször a ljubljanai parasztlakoda­lomra. Á rende­zőség az IBUSZ-t kérte fel az alkalmas, az egyébként is menyegzőre ké­szülő fiatal pár felkutatására. A „nyomozásban” a kecske­méti IBUSZ jeleskedett: pár nap alatt rátaláltak Kalocsa környékén a Szakmár község­hez tartozó Résztelek nevű tanyabokorban élő Török Magdolnára és Vörös Ferenc- re. » Az anyagkönyvelő Meny­asszony és az agronómus vő­legény egyhamar megbarát­kozott a gondolattal. Bőrönd­be csomagolták a tündökletes kalocsai hímzésű ruhákat, s le­vonatoztak Ljubljanába. Ide érkezett mind a tizenhat pár, amely meghívást kapott a népi menyegzőre — Ausztri­ából, Szlovákiából, Nyugat- Németországból, az Egyesült Államokból, Olaszországból és Ausztráliából. Az ötödik kon­tinensről két pár is érkezett; közülük az egyik — mind a menyasszony, mind a vőlegény — szlovén kivándorlók leszár­mazottai. Természetesen a fo­gadó ország, Jugoszlávia mind a hat szocialista köztársasága képviselteti magát, egy vagy két párral is. A megnyitónak Ljubljana ad helyet, a menyegzői folk­lórrendezvények viszont már a szlovén falvakban zajlanak. Skofja Loka fölött, az Al­pok 1200 méteres magasságá­ban fogadják a menyasszonyo­kat, sóval, kenyérrel, dióbél­lel, cseresznyepálinkával, zsír­ban tartósított füstölt kol­básszal. Ezután kezdődik a dagaszt óverseny; egy-egy tek- nőnél két menyasszony he­lyezkedik el. Az ünnepi se­reglet később levonul a hegy­ről a faluba; a parasztszövet­ség elnöke, Bergant August otthonában fogadja a meny­asszonyokat. A ház még a múlt században épült, a szoba falán függő íltonszerű szent­képek is legalább 150 évesek, a vendégek a csempéből ki­rakott kemence padkájára ül­nek, egy nyolctagú paraszt­együttes körbe áll a szoba kö­zepén, s négyszólamú éneklés­be kezd. Amikor befejezik, sorba csókolják a menyasszo­nyokat, azon az alapon, hogy „most még szabad”, majd elő­állnak a lovas szekerek, s a zenés karneváli menet elindul a vár irányába. Átevickélünk a falu zegzu­gos utcáin. Mindenfelé a szlo­vén népi építészet remekeit látni. Rabul ejt bennünket a tetők, kiszögellések, a Sora nevű kis folyó fölé kinyúló, fából faragott balkonok lát­Kupola a város felett Nyugat-Sziibériáiban most van épülőfélben az a város, amelyet teljes egészében ku­pola fed. Ebben a városban teleped­nek le a tyumenyi olajlelőhely dolgozói. Errefelé télen, napi­renden vannak a szörnyű hó­viharok és a hőmérő higanya gyakran süllyed —60 fok alá. Ä lakóházakat, a kereskedel­mi közipontot, az iskoláikat, az uszodát, a sportpályát és a té­likertet néhány négyzetkilo­méternyi területen átlátszó ku­pola borítja majd. Tojáshabverő versengés ... ványa — a település épp az idén ünnepli alapításának ez­redik évfordulóját. A versen­gés a vár udvarán kukorica- morzsolással folytatódik. Kis gyékénykosarak a menyasszo­nyok előtt, bennük egy-egy jól megtermett kukoricacső, háromig számolnak a rajthoz, úgyszintén az ezt követő to- jáshabveréshez is. Amíg az arák versengenek, a vőlegények Kranjban, eb­ben az élénk, lendületesen iparosodó szlovén kisvárosban mulatoznak, ismerkednek egy­mással. De a következő na­pon, a legénybúcsú során ők lyőg az alkonyat,' létrát tá' masztanak a2 épület falához, s az emeleti ablak irányába sorra elindulnak a vőlegények. Zörgetnek a csukott ablakon, az lassan megnyílik, de még jóformán be sem lépnek, ami­kor az ott levő lányok egy jár­mot akasztanak a nyakukba. Nem túl gyöngéd, de kifejező figyelmeztetésként. Ribnícában, az ősi. halász^ faluban a kelengyeszállítás szertartásában gyönyörkö­dünk. Először a feldíszített ágyat rakják a kocsira, ezután következik a tulajdonképpeni kelengyésláda, díszes bútor­darab ez is, majd sorra kerül a bölcső, a rokka, a köpülő, a dézsa, a drótozott lábas, meg­annyi ház körüli paraszti szer­szám és edény, a magasban meglengetett sodrófa, a fej fö­lé emelt szegetlen kenyér, kis ketrecben az egyszál kakas. Legények támogatják körül a rakományt, s a menet zeneszó­val járja körül a falut. És felvirrad az esküvő nap­ja. A ljubljanai városháza előt­ti téren a népi együttesek tán­cos, zenés bemutatkozása egy­mást követi. Fellép a közben kiérkezett kalocsai kisegyüttes is. Zeng á kövezet a kólót, a polkát, a csárdást járó lábak alatt, s kissé távolabb mély és méla hangjukon felbúgnak az alpesi kürtök is, mintha a he­gyek lelke szólná belőlük. Szirénahang jelzi az esküvő kezdetét. Bent, a házasságkö­tő teremben zajlik a hivatalos szertartás, apródok adják át az emlékgyűrűt a pároknak, s ezután már az anyakönyvve­zetőé a szó. És természetesen a pároké, az egybehangzó igen erejéig... Az esküvői szertartás vetélkednek. Kranjtól nem ::. A majd egy héten át tar- messze, Preddvorban rendezik tó ljubljanai népi menyegző­nek ezzel vége. A tizenhat pár nyilván a dubrovniki nászút után sem felejti el, hogy lé­nyegében bennük öltött testet a család intézményének ha­gyománya, kultusza és a né­pek családjának eszméje. S mindenekfölött: e kettő talál­kozása. Irta: Hatvani Dániel Fényképezte: Pásztor Zoltán meg a cséphadaróversenyt. Párban állnak ki a fiúk, egy percen át kell csépelni, s a győztes az, aki ez idő alatt a legtöbbször sújt oda a kévé­nek. Vörös Ferenc 76 leütéssel az első helyre került. Majd az 1500—2000 méter magas hegyek lábánál, az al­pesi szálló teraszán sorakoz­nak fel a fűrészelő- és a szög­beverő versenyhez. Később pedig, amikor már széthömpö­AZOK A GYÄBAK, ame- az igazolatlan mulasztás. Első zető elmondta, meglepte őt a* lyek öntödével rendelkeznek, helyen állt a gyárban a műhe- a lelkes munka, amit a brigád- tudják, hogy egy üzemen be- lyek között. 1972. évben 30 tagok az első öt hónapban kí- lül az öntvénytisztítás nem dolgozó hiányzott igazolatlanul fejtettek. tartozik a tiszta munkák kö- és 100 nap esett ki a termelés- Lényegesen könnyebbé vált bőL a művezetők munkája. Nem is hitte volna, hogy milyen erőt ILYEN körülmények között képvisel egy brigád a fegyelem határozott úgy az üzem kol- megszilárdításában. A terme- lektívája, hogy bekapcsolódik Lesben is javult a munka mi­zé. így van ez a Zománcipari Művek salgótarjáni gyárában is, annak ellenére, hogy az el­múlt években több millió fo­rintot fordított a gyár a mun­kakörülmények javítására, mindenekelőtt a levegő tisztí­a brigádmozgalomba és nosege. ___________Jl______________ munkaversenybe. A kollektíva A megalakulás óta társadat t ására, az elszívóberendezések elhatározása meglepte az munkában olyan feladato­beépítésére. Az új öntvény­üzem műszaki vezetőit. Első- kat végeztek el a brigád tag­tisztító gépek beállítása is a sorban aaert, mert a létszám jaj amit éveken keresztül nem dolgozó ember egészségvédel- százaléka cigány dolgozó- sikerült megoldani a műhe]je­niében történt. E munkaterü- ból áll. Másodszor azért is, ben, például a gépek rendsze­leten heti 36 órás csökkentett niert a kollektíva a műszaki res tisztítását, lefestését, a munkaidő van. Mi jellemzi a vezetés tudta nélkül határozott műhely berendezéseinek rend­ügy, hogy brigádot alakit. _ szeres karbantartását. A bri- Hozzá tartozik az igazsághoz, gádtagok ezt is megcsinálták, hogy a műszaki vezetés félt a brigád megalakulásától, tartott JAVULT AZ . ÜZEM íégkö- ggy attól, hogy vállalását és a re, ami kedvező hatással vari például na- munkafegyelemre vonatkozó a munkafegyelemre. A legna­•»_3 tonna szigorú feltételeket nem tudja gyobb eredményt éppen abban t eljesíteni. De a kzedeménye- látjuk, hogy az egyének fejlő­zést nem lehetett „elfojtani”, dése a közösségi szellem javu­nem lehetett nemet mondani, lásával összhangban van. így alakult meg a tisztító- A műszaki vezetésnek báto- üzemben januárban a Szocia- rítania kell ezt a brigádot, se- lista címért induló MHS-bri- gíteni, hogy kitűzött céljaik '2800—3000 foiint Sód. megvalósításával fel tudjanak Mit mutat az eltelt öt hónap, zárkózni a többi szocialista milyen eredményt ért el azóta brigádhoz. munkaerő-vándorlás a brigád ? Jó munkát; kívánunk az a tisztítóüzemben volt. Az eredmények várakozáson MHS-brigádiíak! tisztítóüzem munkáját? Naponta 40—50 tonna önt­vényt kell megtisztítani, meg­köszörülni, vagy megfaragni, Nehéz fizikai munka, nagyköszörűsnek ponta körülbelül súlyt kell megmozgani. így van ez a kisköszörűsöknél és az öntvénytisztító gépek keze­lőinél is. Nehéz munkával pár­huzamosan a kereseti lehető­ségek jobbak, mint más mű helyekben, az átlag. Az elmúlt években a legna­gyobb mégis Évente a létszám kétszer-há- felüliek. Az üzem műszaki ve- romszor kicserélődött. Sok volt zetője, Sándor Miklós műve­Molnár István ZIM St. gyár Mesterségek dicsérete AZ ÜVEGCSISZOLÓ Amint megyünk végig a csiszolóműhelyen, Sorban ül­nek a munkások a korongok mellett, és ujjheggyel tartva, vagy két marokra fogva for­gatják a különféle üvegtár­gyakat, finom mozdulataik nyomán fehéren rajzolódnak ki szebbnél szebb minták. Nincs egy perc, hogy a mű­helybe léptem, de a fejem már zúg a csikorgó, síró hangtól, ahogy a korong belemar az üvegbe. Egy emelettel feljebb nagyobb a csend, itt csak két csiszoló dolgozik, ők készítik a mintákat. Egyikük ősz hajú, markáns arcú férfi. — Gyerek voltam még, ami­kor az üveggyárba kerültem, először kemence mellé. Nagy meleg volt, megmondtam a szüleimnek: ott én nem ma­radok. Akkor beprotezsáltak a csiszolók közé. Eleinte azt sem tudtam, mi fán terem ez a munka. Aztán megkedveltek és én is megkedveltem az üvegcsiszolást. Az első mes­terem — másfél évig dolgoz­tam a keze alatt — csak ru­tinmunkát csináltatott velem, akkor azt mondtam, ottha­gyom az egészet. Utána egy másik mesterhez kerültem, ő aztán „kézbe vett”. Akkor szerettem meg äz üvegcsiszo­lást. Harmincnyolcadik éve va­gyok üvegcsiszoló. Nagyon sok fiatal ment már át a ke­zemen, kérdezgetik a fogáso­kat, de mutatom nekik kér­dés nélkül is. En bezzeg úgy „loptam” össze a szakmámat. Az „öreg legények” minden fogást óvtak, titkoltak,, meg­álltam mellettük, oldalt, ki­csit távol, hogy észre ne ve- sodiknak engem emelnek ki gyék, úgy lestem el a tudá­sukat. Aki látja a munkánkat, azt mondja, jaj, de szép, de nem tud semrtiit. Elég csak a zaj. Az üveg sírásához hozzá le­het szokni, de kikapcsolni nem Lehet. Az idegeket tönkrete­szi. A szemet is rontja a mun­ka. Már az baj, ha a korong mögött ablak van. — A tanműhely az más —. szúrom közbe. Temperált a hőmérséklet, az ablakokon el- sötétítők, ma már könnyebb beletanulni a szakmába. — Én már több mint hat éve, hogy itt dolgozom, minta­darabokat készítek. Akik lenn, a műhelyben dolgoznak, azok is változatos munkát végez­nek, de az enyém igazán vál­tozatos. Van, amikor rajzolás után, máskor fénykép utáh készítem el a munkada­rabot. Az a jó ebben a szak­mában, hogy az ember mindig erre a munkára. Kell, hogy értsek hozzá valamit. Kaptam kitüntetéseket is. Háromszor megkaptam a Szakma Kiváló Dolgozója cí­met, kétszer az aranykoszo­rús szocialista brigádjel­vényt és az Építőipar Kiváló Dolgozója címet is. Ezek csak a nagyobbak. Oklevelek, em­lékérmek, nem is tudom mennyi van otthon. Még van vagy hét évem a nyugdíjig, azt szeretném le­dolgozni. Ledolgoznék még többet is, de a szemem nem bírja. Tizenegy éve szemüve­get hordok, most már négydi- optriás van, de már ez se va­lami jó. Azért, amíg látok, nem hagyom abba. Baglyasalján lakom, ott épí­tettem egy kis házat magam­nak, most szeretnék egy má­sikat a lányomnak, mert férjhez ment és nem férünk már a régebbi házban. Van hely a telken. Elmondta: Edőcs János, az Üvegipari Művek salgótarjáni spekulálhat valamin. Na- öblösüveggyárának 52 éves gyón örültem, amikor minta- mintakészítő üvegcsiszolója, készítő lettem. Nem kis dolog az, hogy 120 ember közül má- Lejegyezte: Gáspár Imre Áz év végén nyitnak Balassagyarmat új vendéglátója Messze még a szilveszter, a több mint tízmillió forint rá­fordítással épülő balassagyar­mati szövetkezeti étterem megnyitásának időpontja. A vendéglő vezetőjétől, Hor- nyánszki Györgytől megtud­tuk: a körülményekkel a jö­vőben mind a vendégek, mind a dolgozók elégedettek lehet­nek. A leglényegesebb talán, hogy az „új Balassában” há­rom tágas helyiség: egy 260 személyes étterem, egy 130 személyes bisztró és egy 100 személyes különterem várja majd a fogyasztókat. A biszt­róban a hűsítő italokon, a ká­vén, a fagylalton és a hideg ételeken kívül mindig frissen sütött hurkát, kolbászt és — a városban először —, grillcsir­két is árusítanak. A különte­rem a hét végén zenés bár­ként üzemel majd, reggel 4 óráig. A szövetkezeti vezetők ta­pasztalatszerzés céljából el­látogattak a budapesti Volga Szállóba és az ott alkalma­zott, eltolható tapétafalakkal akarják megoldani a három terem elválasztását. Ugyan­csak a tapasztaltak szerint ké­szíttetik el a hűtőberendezés egy részét is. Mindez a vendégeket köz­vetlenül érinti. A konyhai dolgozók számára viszont a legfontosabb a megfelelő mé­retű főzőhelyiség és a várható modern berendezés. Olajtüze­lésű tűzhely, gőzzel forrósított üstök, elektromos sütőkemen­ce, gázzsámolyok a frissensül- tek készítéséhez, melegpultok, nyersanyagszállító lift köny- nyíti meg munkájukat. A kulturált vendéglátó kom­binát magasabb szintű kiszol­gálást követel. A gyorsaság érdekében a szövetkezet szak­képzett felírónőt . alkalmaz összekötőként a konyha és a pincérek között. Külön ét­termi vezetőről is gondoskod­nak, aki a vendégeket fogadja, asztalt keres, ételt, italt kí­nál. Újdonság lesz a szerviz- kocsi, az új egyenruha és a szövetkezeti emblémával dí­szített porcelán- és üvegedény. A tízfős pincérgárdát már­is úgy alakította ki a ven­déglő vezetője, hogy — mint mondta —, joggal lehet bíz­ni a tökéletes felszolgálásban. A 18 fős konyhai aranykoszo­rús szocialista brigád pedig — Honfi Gyuláné mestersza­kács közreműködésével — bizonyára nem vall szégyent készítményeivel az optimális munkakörülményeket biztosító új egységben sem. — kemény — A dejtári erdészet facsemetekertjében nagyfiúkkal találkoz­tunk: valamennyien derűsen csattogtatták metszőollóikat, vágták a néhány esztendős nyárfák felesleges leveleit, hajtá­sait. Kovács Tibort és Oláh Ottó diákokat fényképeztük. De­rekasan dolgoznak, dicsérték őket az erdészek NŰGRÁD — 1973. július 13., péntek I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom