Nógrád. 1973. július (29. évfolyam. 152-177. szám)

1973-07-12 / 161. szám

Tíz éve tanácstag Mindennap találkozunk Nógrádból a VIT-re „Mackó”a málnásban — Torják Lajos aktív em­ber. A körzetének és a köz­ségnek egyaránt megbízható embere. Átlátja a problémá­kat, gyakran felkeres. Válasz­tói megbíznak benne, nem hiába választották meg har­madszor is. Kölcsönösen szá­míthatunk egymásra. Szereti a tanácsi munkát, tud bánni az emberekkel. Aktívan dol­gozik, mint Hazafias Népfront elnökségi tag is. Ezekkel a szavakkal jelle­mezte Susán István, a bárnál tanács elnöke Torják Lajos tanácstagot. Vele a tanácsülés után találkoztam. — Tizedik éve vagyok ta­nácstag — mondja. Leülünk beszélgetni. A har­minchat esztendős, termetes, erős férfi ' bányász. Oda-visz- sza összesen 50 kilométert — Először talán elmonda­nám amit a diákoktól hallot­tam: Illés Mária és Godó Éva a Bolyai, Bozó Beáta pedig a balassagyarmati gimnázium tanulója volt mielőtt ide je­lentkezett. Az iskolájukban megfelelő tájékoztatót kaptak az intézmény jellegéről. S mi­vel szándékaik hasonlók vol­tak — ugyanis az iskola üzem­gazdászokat képez —, így ad­ták be jelentkezési lapjukat. — Nagyon nehéz. De az a tapasztalat, hogy folyamatosan kell tanulni, akkor megy — mondja Illés Marika. — A főiskola hároméves, s így az anyag egy kicsit össze­zsúfolódik. Első évben például hat-hét tárgyból kell számot adnunk, ami a középiskolás anyag mennyiségéhez képest sok — magyarázza Bozó Bea. — Jövönkröl talán annyit, hogy néhány tanuló szerző­dést kötött valamilyen válla­lattal, melynél később dolgoz­ni kíván. A vállalat az iskola elvégzéséig társadalmi ösztön­díjjal segíti a1 szerződéses ta­nulót. — A pénzügy a legnehezebb — szól közbe Illés Marika. — Az induló 55 főből való­színű 14-en kérnek évhalasz­tást. Itt csak az a baj, hogy duplájára nő az önköltség. Havonta 800 forint lesz a kol­légium ezeknek, s egy fél évre 1000 forint az öntöndíj. Azzal vigasztalódom — mondja Go­dó Éva —, hogy jövőre már csak négy tantárgyból kell zárthelyit írni. Most érkezik Lakatár Mária, s a kezén mutatja, hogy hár­masra, „jól” sikerült. •— Márciustól torlódott a ta- nulnivaló. A vizsgaidőszakig hetente rendszeresen két-há- rom dolgozatot kellett meg­írnunk — folytatja a beszélge­tést Bea. Ö egyébként — gyűrűjéről vettem észre — menyasszony. Vőlegénye, Kánya Zoltán, Szé­kesfehérvárott, a geodéziai főiskolán tanul. Arra a kérdé­semre, hogy nem nehezebb-e így a tanulás, azt válaszolta, hogy „most nem sokkal, de ha Zoli végez, neki már jó lesz. én pedig még szenvedek.” — Van itt egy fiatalasszony is — mondja Marika —, aki, amikor félévi vizsgáit tette le. héthónapos terhes volt. Mégis sikerült. Kárpáti Ágnes az újabb Vizsgázó. Kettes — mondja nem kis méreggel. — Rengete­get tanultam. — Na, de mindegy — zárja le a beszélgetést Bea. — Még két vizsgám van hátra, aztán befejezem. Jön a pihenés. Az­az, előtte még a termelési gya­korlat. Sikert akarok kívánni nekik, de leintenek, hogy azt nem szokás. így hát elindulok, mi­utazik naponta munkahelyére, Hányásra. Tizenhét éve a bá­nyánál dolgozik. — Annak idején nem számí­tottam rá. amikor először megválasztotok — emlékezik vissza. Meglepődtem Büszke is voltam, de tudtam, nagy fe­lelősséget vállalok. Nagyon sok létesítményben „van ben­ne a kezem” ebben a község­ben Útépítésben, kerítésjaví­tásban. Ha kellett, kértem a községtől, de ha segítségről vott szó, megszerveztem a társadalmi munkát is. A KISZ-klub. az óvoda építésé­nél ott dolgoztak, a körzetem- beliek. Errefelé egy időben nehezen lehetett rávenni az embereket, a társadalmi mun­kára, most már eljönnek. 1972-ben a község lakói 240 ezer forint értékben dolgoztak a közösségért. közben azért titokban szurko­lok értük. Hogy megnézzem a dolog másik oldalát is — utam Lons- ták László igazgatóhoz vezet. '— Megpróbálok szubjektív véleményt alkotni — kezdi a beszélgetést. — Azt mondha­tom, hogy az első év zökkenő­mentesen folyt le. Az oktatók, akik az ország különböző ré­szeiről jöttek, még nem szok­tak össze, s ez természetes. A kezdeti gyengeségek, amelyek minden új intézmény első lé­péseit végigkísérik, itt is je­lentkeztek. Például: nehéz volt a beiskolázás, mivel alig- alig ismerték az iskola elvég­zésével járó lehetőségeket. Vi­szonylag alacsony volt az el­várható szint. Hogy mennyire Ismeretlen volt még az ország­ban, arra talán csak egyetlen számadatot. Míg tavaly a je­lentkezők száma mindössze 70 volt, most 130—140. A keret­számunk ötven. Ez persze csak a nappali tagozaton. Az össz- létszám 300 Zalaegerszegen, Budapesten és Salgótarjánban, a jelentkezők együttvéve 80-an Törékeny, sápadt asszony fekszik a hófehér kórházi ágyon. Látogató ritkán jön hozzá. Ha nyílik az ajtó, már oda sem fordítja a fejét. Mi­nek is tenné? A munkatársak, az ismerősök messze vannak. A nagyobbik fia talán bejö­hetne. Az itt lakik a város­ban. De annyi gondja és baja van mostanában. Küszködnek, kínlódnak a fiatalok, hogy mindenük meglegyen. Ha le­teszik a munkát, és hazamen­nek, áddigra többnyire fárad­tak és idegesek. Hogyan is várhatná tőlük, hogy gyak­rabban meglátogassák? Nézi a kezefejét, az elvéko­nyodott bőrön átsütő kék ere­ket. Egy évnél régebben be­teg. Vészes « vérszegénység. Nem is gyógyul meg talán már soha. Néha úgy érzi, hogy nem is érdemes. Legjobb len­ne szépen, csendesen elalud­ni és észrevétlenül elmenni. Mindent elfelejteni. Először magára maradt a gyerekekkel. Utána jött a betegség. A na- cvobbik fiú megházasodott. Neki legalább jó. Van család- ia és otthona. Vajon a kiseb­beknek ki viseli gondjukat? A vizitnél a főorvos min­dig megkérdezi: — Hogy van L. néni? — Köszönöm — mondja. — Egyformán. * Fodor Gyuláné kisfia tizen­két éves. Egy iskolába, egy osztályba járnak Sanyikéval. Az utóbbi időben nagyon ösz­El-eljárok a körzetbe, kér­dezgetem a gondokat, de nem is nagyon kell elmennem. kö­zel lakunk egymáshoz, napon­ta találkozunk, én és a „prob­lémák”. Legtöbb gond az utakkal van. A Nagykő utcá­ban sikerült elérnem, hogy megvan a közvilágítás. Rövid kis utca. de annál több a gond vele. Arra van a disznó­csapás, legelőre menet, visz- szafelé jövet az állatok fel­túrják azokat. Ez évben talán rendbe teszik Nem fáradtam bele a tíz év­be. Nem volt rá okom, hogy elkeseredjem. Hatalmas, nagy gondok nincsenek, de sok kis, mindennapos aprósággal fel­keresnek. Szívesen segítek mindenkinek. — g — vannak, akiknek csak egy ré­sze, mégpedig az a része, akik nappalin, ipari tagozaton kí­vánják folytatni tanulmányai­kat, kerülnek ide, — Mi a helyzet az új főisko­lai épülettel? — A tervek szerint 1975-ben kell átadni, s a vb által is el­fogadott időpont 1976., ami­kor a tanévet már ott is kezd­hetjük. Kiviteli terveit a KÖZTI készíti. Arról, hogy miért van az iskolára szüksé­ge a városnak, már sokszor szó esett. Röviden: közgaz­dászképzésben gyéngén áll a megye, s ennek érdekében hozták létre. Hangsúlyoznám azonban, hogy nem csupán a megye szakemberszükségleteit hivatott kielégíteni, mert az itt ■végzett fiatalokat az ország bármely részén szívesen lát­ják. — Az én véleményem a hallgatókról az, hogy kicsit nehezen szoktak meg Hogy minek tudható ez? Talán an­nak, hogy ők maguk sem vol­tak tisztában azzal, mit vállal­tak, de még inkább annak, hogy nem volt idősebb évfo­lyam, amely tapasztalatait át­adhatta volna. A mi taná­csainkat pedig nem eléggé szívlelték meg. — Szeretettel várjuk a fel­vételre jelentkezőket, akikkel remélhetőleg szeptemberben, a tanévnyitón újra találkozunk — zárja mondanivalóját Lons- ták László igazgató. Bátki Ildikó szebarátkoztak. A nagyszünel- ben előkerül a táskából a tíz­órai s zacskó. Szépen megosz­toznak a tartalmán. Ahogyan jó pajtásokhoz illik. — Szép dzsekid van — mondja Sanyi- ka. „Tetszik neked? Én nem szeretem”, A Fodor kisfiú dél­után sokáig kerülgeti az édes­anyját. Látszik rajta, hogy va­lami nagyon kikívánkozik be­lőle. Egyszeresük kiböki: — Anyu! Anyu, figyelsz rám? Én nem szeretem ezt az orkánkabátol... — Ha nem szereted, hát ne hordjad! — A Sanyikénak nagyon tetszik. Tudod, annak a fiú­nak, akivel egy osztályba já­rok. Nincsen apukája. Az anyukája meg beteg. Ö a ba­rátom. Együtt szoktunk ját­szani. Olyan mint én. A ka­bát is jó rá. Most már nem fogom használni. Anyu, nem adhatnám neki? Néhány nappal később együtt érkezik haza az isko­lából a két gyerek. Fodorné nem is csodálkozik. Ha egy­szer barátok, miért is ne? De úgy látszik, hogy az ő fia megint forgat valamit a fejé­ben. Látszik az orra hegyén. Föl-föinéz a játékból. Lonva az anyja arcát fürkészi. Még a füle is belevöi'ösödik áz iz­galomba. A pásztói termelőszövetke­zet málnaültetvényében pi­ros sapkás, barnára égett, napszemüveges fiatalasszony „cirkál” a sorok között. Az érett szemeket kóstolgatja, felhívja a málnaszedők figyel­mét, vigyázzanak, nehogy pe­nészes termés is a többi közé vegyüljön. A tűző nap izzadságcseppe- ket csal arcára, nagyot só­hajtva törli le. — „Mackó” a málnásban — mondja tréfásan, amikor kö­zelebb ér.( Pontosabban nem is „mac­kó”, hanem Maczkó Jenőné, a' termelőszövetkezet ifjú kerté­sze. — Ma egy éve annak, hogy a gyöngyösi kertészeti főisko­láról diplomával kezemben út­ra bocsátottak. Hazajöttem Pásztora, a kertészetbe. Gyermekkora óta tanárnak készült, de most már nem bánja, hogy másként hozta a sors. — A munkában mindig az újszerűt, az érdekeset kell ke­resni, s akkor rájön az em­ber, hogy a mindennap meg­szokott mozdulatok, folyama­tok televannak izgalommal, érdekességgel — magyarázza. Munkaszeretetével ilyentájt sok-sok túlóra párosul. — Meg lehet szokni ezt is — fogalmazza tömören. * Nemrégiben férje, aki egyébként műszerész, s a ter­melőszövetkezetben dolgozik ugyancsak, izgatottan kereste a kertészetben. — Menj be azonnali KISZ- bizottságra! — mondta liheg­ve. — Miért? — kíváncsisko­dott a feleség, hisz’ nem szok­ták őt oda hívni, csak nagy ritkán. Már megijedt, hogy valami baj van. — Majd megtudod — vála­szolt a férj titokzatos arcot vágva a dologhoz. Maczkó Jenőné izgatottan Bahrein — a világ egyik legkisebb állama, 200 000 la­kossal — ugyanilyen nevű kis szigetcsoporton fekszik a Per­zsa-öbölben. Olyan kereske­delmi utak kereszteződésénél, amelyek i. e. III. évezred óta összekötik Ázsiát és Afrikát, s így fontos, bár máig sem eléggé tanulmányozott szere­pet töltött be az iszlám kultú­— Na, mi baj, kisfiam? — Anyu, a Sanyi nem alud­hatna nálunk? ★ Ülünk a kis dohányzóasztal mellett a ZIM salgótarjáni gyára szakszervezeti irodáján. Fodor Gyuláné Karancsbe- rényben lakik, huszonegy éve dolgozik a gyárban. Szorgal­mas, becsületes és szókimon­dó munkásasszony. Balázs Gyuláné szakszervezeti mű­helytitkár a sajtolóban. ö is régi dolgozó, törzsgárdatag. L. Róbertné korábban a munka­társa volt. Már csak ezért is úgy érezte, hogy nem szabad elfeledkezni róia, amikor se­gítségre szorul. Téglái Antal szb-titkár ép­pen telefonál. Arról tárgyal, hogyan lehetne kiutalni soron kívüli szakszervezeti segélyt a beteg asszonynak? — Egyszer már azt is meg­érhetnénk, hogy nem kell ki­lincselni segélyért éppen azok számára, akiknek a legna­gyobb szükségük lenne rá — mondja kesernyés haraggal Fo­dorné. — Tudjátok mit tud­tok ti elintézni? — lovai ja be­le magát. És kimondja. Elég csúnya szó. A nyomdafestéket után bírja. De van fedezete. kereste meg Simicska Györ­gyöt, a KISZ pásztói járási bizottságának titkárát. — Holnap Budapestre kell utaznod ruhát próbálni — kö­zölte vele a KISZ-titkár. A fiatal kertész csak lesett. Van neki elég ruhája. Nem tudta mire vélni a dolgot. Ek­kor tudta meg a nagy újsá­got: a KISZ küldötteként uta­zik a X. világifjúsági és di­áktalálkozóra, Berlinbe. A VIT-küldöttek formaruhájá­hoz volt szükség a fővárosba menni. * Arról érdeklődöm tőle, mit gondol, mivel érdemelte ki a berlini utat. — Nem is tudom..■— mondja kissé tétovázva, mint aki valami nagy tettet keres a múltjában —- ... én nem va­gyok KISZ-titkár, sem vezető­ségi tag, csak egyszerűen sze­retem a mozgalmi munkát. A megőrzése ra elterjesztésében. Bahrein elsősorban olajáról közismert. Föildje azonban az olajon kí­vül nag/ jelentőségű archeo­lógiái leleteket is rejt, ame­lyek — az olajtól eltérően — ma még kevéssé ismerteik. „Bár a régészeti ásatások még éppen csak, hogy elkez­dődtek, az eddigi felfedezések már képet adnak a szigeten Á munkában töltött két évti­zed. Az illemre és a formákra keveset adó nyíltszívűség »és önzetlenség. Ha az indulat is szülte, még sem cseng hami­san. •— Már korábban is kapott segélyt ez a beteg asszonyka — magyarázza az szb-titkár. — Dehát, mi az a pár száz fo­rint? Még meg is toldottuk valamennyivel, hogy a lehető legtöbbet tudjuk adni. Most is menni fog. De kell hozzá né­hány nap. Nem olyan egysze­rű ez a dolog. Előírások van­nak, egy csomó adminisztrá­ció. meg minden ... ár Lehet, hogy nem egészen pontosan úgy történt, ahogyan leírtam, de annyi bizonyos, hogy Sanyika hónapok óta együtt él az F. családdal. Sen­ki sem keresi. Szerencsére jó helyen van. Ruhát, cipőt F.-ék éppen úgy vesznek neki, mint­ha sajátjuk lenne. örülnek neki, hogy a bukás után most év végén már erős közepes lett a bizonyítványa. A két gyerek, akár a testvérek. Még nyaralni is együtt mennek. S azóta bizonyára meg is láto­gatták a gyáriak a beteg édes­anyát. Amikor odaléptek az ágyá­hoz, talán ezt kérdezte: — Hát eljöttetek?... hosszú diákévek alatt nagyon hozzámnőtt. Annyira, hogy a főiskolán a pártba is felvet­lek. — A férj mit szó] hozzá? —, Büszke rám, azt monda­nom sem kell — feleli. A pásztói termelőszövetke­zet pártszervezetében K1SZ- munka végzését kapta meg­bízatásként. Alig több mint húsz tő a KISZ-szervezet tag­létszáma. Ez eleve megszabja, milyen programokat szervez­hetnek. — A másik jellemző, hogy nyolcvan százalékuk 25 éve i felüli, ami eléggé ritkaság ma­napság. Kommunista műszakok, társadalmi munkaakciók, ve­télkedők, kirándulások — ez jellemzi a KISZ-munkát ná­luk, s az elmaradhatatlan, fia­talos jókedv — Hogyan készülsz a fesz­tiválra? — kérdezem tőle. — Az utazás előtt\ három nappal közös felkészítésen veszünk részt. Addig sok anyagot gyűjtök, kiadványo­kat, prospektusokat, tájékoz­tatókat, melyek bemutathat­ják majd a magyar ifjúság életét, lehetőségeit a mun­kában, tanulásban, közéletben, s közte természetesen a Nóg- rád megyében folyó KISZ- munkát, a fejlődést... Azt hallottam, hogy az amerikai küldöttséggel Berlinbe érke­zik majd Angela Davis is — szakítja félbe gondolatsorát egy másikkal — ... a mi éle­tünk bemutatása mellett sze­relnék minél többet megtudni más országok ifjúságáról. A KISZ küldötteként nagv felelősség hárul majd rá a jú­lius 28-án kezdődő világifjú­sági találkozón. — Azt hiszem, mindnyájan tudjuk kötelességünket — mondja beszélgetésünk végén. Piros sapkája, ahogy tá­volodik a zöld bokrok között, messziről virít, s alatta ott motoszkál a gondolat: az uta­zás gondolata. Szabó Gyula rejlő páratlan régész ti emlé­kekről” — jelentette ki az UNESCO szakértője, aki ta­valy az állam kormányának kérésére elkészítette egy új bahreini múzeum tervéi. Azonban az ipari és a váro­si építkezés, még- inkább az engedély nélküli szabályelle­nes ásatások odavezetnek, hogy Bahrein szigetén — az UNESCO szakértő j ének sza­vai szerint — nagy számon n tünedeznek el a múlt olyan emlékei, amelyek sok mindent elárulhatnának az ország tür- ténelfnérői és kultúrájáról. így például rendszeresen fosztogatják a világ egyik leg­nagyobb, eddig feltárt bronz­kori temetkezési helyet. Ugyanez a sors vár a kali fás Palotájának maradványaira. Ez a palota a szakértők sze­rint az i. e. VII. században épült. A bahreini kormány az em­lített jelenségek megakadályo­zása érdekében a közelmúlt­ban törvényt hozott az őskori történelmi emlékek, valamint a hagyományos bahreini lakó­házak védelméről. Az új bahreini múzeum lét­rehozása egyik része lesz az országban levő kulturális örök­ség megmentése céljából indí­tott kampánynak. A múzeum­nak három fő tagozata lesz. Az első, a régészeti tagozat, be­számol Bahrein történelméről, a kőkorszaktól kezdve az isz­lám születéséiig, valamint a különböző civilizációknak az arab kultúrára gyakorolt ha­tásáról. A néprajzi osztály jn kerülnek bemutatásra a ha­gyományos használati tár­gyak, a bútorok, ruhák, házi­ipari készítmények, munka­eszközök. És végül a múzeum harmadik osztályának anyagai az ország jelenéről, ipari fej­lődéséről és a jelenkori világ­ban betöltött szerepéről adnak majd képet. Kiss Sándor NÖGRÁD — „1973. július 12., csütörtök 5 Egyetlen fiatal főiskolánk Beszélgetés a salgótarjáni számviteli főiskolán Uj, egyetlen évfolyammal „feltöltött” iskolába jártam, a salgótarjáni számviteli főiskolán. Bevált szokások, általános érvényt nyert tapasztalatok itt még nincsenek. Üj, ősszeszo- Uatlan a tanári testület, sőt még az igazgató is csak egy év munkájáról adhat számot, s mondhatja cl véleményét elsős hallgatóiról. _ Megkérdeztem a diákokat, az iskola igazgatóját, hogy mi­lyenek az első év benyomásai, hogyan látják jövőjüket a há­rom év letelte után? Talán ezt kérdezte: hát eljöttetek...? Bahrein archeológiái kincseinek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom