Nógrád. 1973. július (29. évfolyam. 152-177. szám)

1973-07-11 / 160. szám

Pereg a Tv-híradó; híreEj események jelennek meg a képernyőn. Hírek a nagyvi­lágból, itthonról, az ország kü­lönböző helyeiről. Aztán fel­kapjuk a fejünket, mert is­merős képsorokat látunk. Egy tudósítás Nógrád megyéből. S a képernyő bal sarkában szin­te észrevétlenül húzódik meg a tudósító neve: Sturmann Béla. Gyakran találkozhatunk ve­le, amint filmfelvevővel a ke­zében örökít meg jelentős, ér­deklődésre számot tartó pilla­natokat, eseményeket. De azt már kevesen tudják, hogy, ha elkészült a felvétel, azonnal kocsiba ül és viszi Budapest­re, a „központba” az anyagot. Sturmann Béla tősgyökeres salgótarjáni; az acélgyárban, az ún. paplakásban nőtt fel, A szűkös éveknek, a nélkülözé­seknek szinte minden mozza­natára jól emlékszik, — Akkoriban, hat elemivel a zsebemben szerettem volna bekerülni az acélgyárba, nem vettek fel. így aztán a Ke­mény testvérek rádió- és vil­lanyszerelő-műhelyében dol­goztam, mint kifutó. Mun­kámért heti öt pengőt kaptam. Egy év múlva mégis csak si­került elhelyezkednem az acélgyárban, a kapakovácsok­nál. Ám, mindenáron szak­mát akartam tanulni. Először a rádió- és villanyszerelő, majd az elektroműszerész szakképesítést kaptam meg. Ez utóbbit már Budapesten, a Standard angol—amerikai részvénytársaságnál szereztem meg, ahol 1944. november 4- ig dolgoztam. Ezen a napon robbantották fel a Margit- hidat. a Tu tudósítója iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii Sturmann Béla a felszaba­dulást követő évekről, az új­jáépítésről sokat tud mesélni. Több társával együtt rendbe hozták a telefonközpontot, Kisterenyétől Fülekig a táví­róközpontot. Bekapcsolódott a demokratikus rendőrség — Nem volt könnyű Bele­tanulni. Először a gépkezelést kellett elsajátítanom, aztán ahhoz is idő kellett, hogy az ember tévés szemmel, képsze­rűen nézze az eseményeket. Ahogy a néző szeretné látni. Hogyan néz ki a munkám? Minden héten összegyűjtöm az információkat, felküldöm a Tv-be. Onnan visszajeleznek, hogy melyik témára tartanak számot. Egy-egy tudósítás ál­talában másfél—kétperces, munkájába, a közellátás meg- de készítettem már hétperces szervezésébe. Ebben az idő ben „krumpliminisztemek” is nevezték, jegyzi meg nevetve. — A Tarjáni Acél című lap szervezéséből is kivettem a részemet. Rövid ideig szer­kesztője is voltam. Emlék­szem, az első szám 1950. má­jus elsején jelent meg, négy oldalon, akárcsak ma. Sokat kellett szaladgálni miatta, mert először Budapesten, az­tán Miskolcon nyomták a la­pot. Nagyon sok aktívával, munkáslevelezővel dolgoztam — s ez nagy segítség volt szá­momra. MEZÖKER, Tanácsi Építő­ipari Vállalat, ezek is Stur­mann Béla munkahelyei közé tartoznak. Aztán 1962-ben egy pályázati felhívás alapján ke­rült a jelenlegi munkahelyére, a megyei tanács egészségügyi osztályára, ahol műszaki fő­előadó. Időközben az iskolai végzettség, meg a szakképesí­tések száma is megnövekedett. A hetedik-nyolcadik osztály elvégzését a gimnáziumi érett­ségi, a műszertechnikusí és szabványügyi képesítés meg­szerzése követte. A Tv-nek 1965-től tudósítója. filmet is. Ez a zománcbienná- lét örökítette meg, Kompozí­ció ’69. címmel. A filmet kül­földre is kivitték. Tudja, az a kár, hogy Nógrádból elég ke­vés anyagot kérnek tőlünk. Pedig — úgy hiszem — ez a megye is megérdemelné a na­gyobb propagandát. Sturmann Béla mozgékony, nyugtalan ember. Mi sem bi­zonyítja ezt jobban, mint ed­digi élete. Sokáig kereste a helyét, sok munkahelyen meg­fordult, sok akcióban részt vett. Az élet különböző terüle­tein. Ám valamennyi lépésé­ben van egy közös vonás: a tenniakarás, a jobb, nemesebb keresése. Vagy, ahogyan ő fogalmaz­za: — Mindig az új, a haladó felé vonzódtam. Érdeklődési köröm is ilyen irányú volt. Jelenlegi munkahelyemet azért szeretem, mert állandó­an képezni kell magam ahhoz, hogy a sok-sok új orvosi esz­köz, orvosi gép között eliga­zodjak, annak minden por- cikáját megismerjem. S azért szeretem a tévézést is, mert állandó felkészültséget, ké­szenlétet igényel. —vkm— MOZIÉLET [West side story Megyénk mozinézői két új filmalkotást láthatnak a so­ron következő játékhéten. Mindkettő sikerfilm, s egy hétig lesz egyfolytában látha­tó a megye két városának premiermozi j ában, A balassagyarmati Madách Filmszínház közönsége May Károly világhírű regényének, Az Ezüst-tó kincsének azo­nos című színes, látványos nyugatnémet—jugoszláv film- változatát láthatja július 12— 18-án. A sikerfilmek sorozat­ban július 13—14-én Marcel Camus színes francia—olasz háborús filmvígjátékát vetí­tik, Leon és az Atlanti fal címmel. Ebben a filmben ala­kította utolsó filmszerepét Bourvil, a világhírű komikus színész, akit a több mint húsz évvel ezelőtt bemutatott Hu­szárok című kosztümös film­vígjátékban ismert és szere­tett meg a magyar közönség. A felújított nagy sikerű ma­gyar filmvígjátékot, az Álla­mi Aruházat — többek között Latabár Kálmánnal, Petress Zsuzsával és Gábor Miklóssal a főszerepben — július 16— 17-én mutatják be. \z Ezüst-tő kincse. Winnetou szerepében Pierre Brice Tervek és gondok a Somlyói művelődési húsban Százharminc család, négy­százharminc ember lakik Sal­gótarján' egyik legrégebbi, kü­lönálló peremkerületében, Somlyón. Olyan ez a telep mint egy magányos, nehezen megközelíthető sziget, mely­nek nagy családjait a közös sors és a közeli forgácslejtősi bánya forrasztotta össze. A múltról és a virágzó kulturá­lis életről sokat tudna mesél­ni Barják János, a helyi mű­velődési ház igazgatója, aki 1954 óta vezetője, irányítója Somiyóbánya kulturális életé­nek. AZ 1920-ban alapított olva­sóegylettől a mai, külsőkben és belső tartalmi munkájában is felújított művelődési házig érdekes, eredményes út vezet. A környékszerte ismert szín­játszó csoport és a jól sike­nyek nem annyira kedvezőek, lönféle könyvtári és szórakoz- mint az elmúlt években, tató rendezvények új résztve- Ugyanis a forgácslejtősi bánya vői törzsgárdájának kialakítá- két évvel ezelőtti felszámoló- sa most történik. Barják Já- sa bizonyos törést jelentett a nos sorra felveszi a kapcso- telep kulturális életében is. latot azokkal az üzemekkel, Hiszen azok a helyi lakosság- vállalatokkal és oktatási in­ból tevődő bányai munkakö- tézményekkel, ahová Somlyó- zösségek — melyekkel aktív, ról többen is bejárnak dolgoz- hatékony kapcsolatot épített ni, illetve tanulni. A legfőbb ki a művelődési ház — fel- cél egy-egy szocialista vagy bomlottak. Az emberek "szét- munkabrigád megszerzése len­szóródtak a város és a kör- ne, melyek kulturális vállalá­Július 15-én. matinéelőadás­ban Az utolsó betyár című tik meg az érdeklődök. Július bolgár kalandfilimet tekinthe- 12-én a X. világifjúsági ta­lálkozó tiszteletére rendezett ifjúsági filmsorozat keretén belül A X. VIT országában címmel rövidfilmsorozat kerül bemutatásra. A mozinézők a Német Demokratikus Köztár­nyék különböző üzemeiben, vállalatainál, s így a velük va­ló kapcsolat fenntartása nagy problémát, új, szervező fel­adatsorozatot jelent. saihoz nagy segítséget tudna nyújtani a művelődési ház. A kétezer-ötszáz kötetes le­téti könyvtár, melynek százöt beiratkozott olvasója van Az igazgató elmondta, hogy ™nt vezetője, Lórik Istvánná művelődési házuk tevékeny­sége elképzelhetetlen a helyi tömegszervezetek segítsége nélkül. Abban a vezetőségben, amely a ház munkáját irá­elmondta —, a könyveken kívül sok mást is nyújt a te­lep lakóinak. Barátságos he­lyiségben rendezik meg pél­dául az író-olvasó találkozó­rült előadások emlékét meg- nyitja, minden tömegszervezet kát és a különféle vetélkedő­őrizték a fakuló dokumentu­mok és maga Barják János is, képviselteti magát. És ez a képviselet nem csak felügyele­ket is. Legújabb tervük azok­nak az olvasófórumoknak a aki huszonöt éve lakik Som- tét, ellenőrzést, hanem aktív megszervezése, amelyek kere- lyón. A jelen és a jövő azon­ban nem élhet az emlékekből. Űj, korszerű célok és felada­tok kellenek a mindennapi kultúrmunkához. Ezekben pe­dig Somlyón nincsen hiány, még akkor sem, ha a körülmé­segítséget is jelent. A munka­terv kialakításánál, a szerve­zésben például nélkülözhetet­lenek a tömegszervezeti kép­viselők. A rendszeresen folyó isme­retterjesztő előadások, a kö­tőben „kedves könyvem” cím­mel egy-egy olvasó ismerteti, illetve bemutatja valamely kedvenc olvasmányát. A telepnek negyvenhét KISZ-ese van. Ezek a fiatalok a művelődési ház támogatá­sával az elmúlt évben ottho­nos, hangulatos pinceklubbá alakították társadalmi munká­val az épület egyik raktárhe­lyiségét. Zámecsnyik József KISZ-titkár elmondta, hogy tervekben, fiatalos elképzelé­sekben nincs is hiány. Hiszen maguk akarták, maguk ter­vezték és maguk is hozták létre ezt a klubot, amelyre olyan nagy szüksége volt a telepi fiataloknak. Ami gon­dot jelent, az az irányítás, a vezetés. Olyan aktív, tapasz­talt vezetőgárda kellene, amely mindig tudná, hogy ho­gyan tovább. Sokáig várat ma­gára a hónapok' óta ígért mű­ködési engedély is. Pedig jó lenne már a biztos talajt, az irányadó támogatást megkap­ni. Több előadás, változato­sabb program kellene, és eh­hez sok-sok segítség a helyi művelődési ház mellett a „benti” fiatalok részéről is. A tervek, elképzelések hosz- szú sorát nem zárta le a nyár, az „uborkaszezon” a Somlyói művelődési házban sem. Sok a tennivaló, melyek mindegyi­kének megvan a reális 'lehe­tősége. G. H. M. filmvígjáték kerül közönség elé. A West side story című film mindenképpen a filmis­mertetés elejére kívánkozik. Bárhol mutatják be, minde­nütt világsiker. S ezt nem csak az izgalmas, modern Rómeó saság életével, történetével és és Júlia történetnek köszön­műkincseivel ismerkedhetnek meg a röpke másfél óra alatt; természetesen csak nagy vona­lakban. heti. hanem annak a kitűnő rendezésnek elsősorban, amit Robert Wise és Jerome Rob­bins végzett Leonard Berns­tein zenéje magával ragadó. A Filmszínházban július 12-18- színeszek - Natalie Wood. ár, M* várt Rlta Moreno, Georga Chakiris es a többiek, valamennyien A salgótarjáni November 7. án egy hosszú évék óta várt kétrészes amerikai fiknmusí- calt, a West side storyt játsz- szák. Szombat délelőtti műsor­ban július 14-ésn A kaktusz virága című nagy sikerű ame­rikai filmvígjátékot tűzik mű­sorra. Vasárnapi matinéelőa­dáson a nemrég elhunyt Ke­leti Márton zenés filmvígjáté- kát. a Nem ér a nevemet lát­hatják a vidám filmek kedve­lői. A X. VIT tiszteletére ren­dezett filmsorozat keretében fiatalok — játéka kitűnő. A West side story jelenleg a legnagyobb látogatottságú fil­mek listáján világviszonylat­ban a harmadik helyet tölti be. Old Shatterhand és az in­dián Wínnetou( kél életre az Ezüst-tó kincse című nyugat­német—jugoszláv filmben, hogy félelmet nem ismerve harcba szánjanak a környéket rettegésben tartó rablóbanda ellen. A színészi játék itt is az Enyém a világ című NDK külön erőssége a filmnek. Új típusú elektrográf A „Koniaroku Foto” japán eltérően nem csupán vonalká­vái iatlat a villanymásoló gép űj zott képekről, hanem színes, modelljét készítette el. Az • „U—VIH 750” elektrográf a y t detirol is kepes ma­többi ilyen típusú készüléktől solatot készíteni. Hatvani Dániel: ELŐRE MEGFONTOLT SZÓN0ÉKX0L _________________________: (Dokument umregény) ( 20.) A vádlottak padján Hónapokig tartó vizsgálat, előkészítés során derül csak fény az ügy minden apró rész­letére. A lefoglalt tárgyak kö­zött kezdettől fogva ott a bics­ka — különösebben senki nem figyel rá, a fiúk is hallgatnak róla. De az ügyész, dr: Babay Imre érdeklődését felkelti, s a zsebkés vagylagos alkalmazá­sának terve egyhamar fenn­akad a keresztkérdések háló­ján. „Végső esetben ezt hasz­náltam volna” — vallotta be Róbert. A tárgyaláskor a bí­róság inkább arról győződhe­tett meg, hogy a „végső eset” nem annyira az önvédelmi megfontolásokból fakadt, ha­nem inkább abból, hogy a vér- tócsás taxiba a lány és édes­anyjának beültetése — ha az egyáltalán sikerült volna —, elkerülhetetlenné tett volna némely kellemetlen magyaráz­kodást. Négyszemközti beszél­getés alkalmával az ügyész azt is megkérdezte Róberttól: — És a vér látványától nem riadt volna (Vissza? — A válasz így hangzott: — Ügyész úr, ha pénzről van szó, én nem válo­gatok az eszközökben. A széksorok már fel órával a tárgyalás kezdete előtt meg­telnek. Az idős, nyugdíjas rá- érők között helyet foglal — a tárgyalás majd minden napján — az iparitanuló-iskola egy- egy osztálya is. Osztályfőnöki órának ez mindenesetre hatá­sos. Bevezetik a bilinccsel ösz- szekapcsolt két ifjút. Jó ne­gyedórán át — a bíróság be­vonulásáig — leszegett fejjel állnak. A Tv-híradó stábja fel­vételhez készülődik. És itt vannak a szülők, ünneplősen, meghervadt arccal. És itt van Berta János gyászruhás édes­anyja is. A tárgyalás ötödik­hatodik napjától kezdve — lel­kiállapotának vigasztalanságát kifejezésre juttatandó — Kiss Ferencné is gyászruhában je­lenik meg. * Először Róbertét hallgatják ki. Életrajzi adatok, családi körülmények. Harmadik osztá­NÓGRÁD - T973, július 11., szerdo lyos koráig bizonyítványa je­les volt. Onnan kezdve elégsé­ges, vagy közepes. Az esés nem fokozatos, hanem átme­net nélküli. Később ezt a tényt védője, dr. Kalmár Éva érve­lésében ügyesen használja fel, a tanulmányi eredmények zu­hanása ugyanis egybeesik az anya második házasságkötésé­vel. A bíró, dr. Lengyel Zoltán aki tárgyalásai során nem csak a bűnt, hanem annak tár­sadalmi és lélektani összete­vőit is szinte megszállottan bo­gozza — ezúttal is el-eltűnő- dik... Hogyan képzelte pél­dául Róbert, hogy tiszthelyet­tesi iskolára jelentkezik, ami­kor a szakiskola és á különbö­ző munkahelyek lazább fegyel­mét sem volt képes tartósan elviselni? A vádlott válasza ez: — Nem szeretem az olyan munkát, ahol mindig ugyanazt kell csinálni... A cselgáncs. . . Magas pont­számot kaptam a „fojtoga- tásért” — dicsekszik Róbert. Holott ő még nem is verseny­zett, s pontozni itt is csak a versenyeken szokás, az edzé­seken nem. A védők — nem tehetvén mást — kezdettől fogva a csa­ládi körülmények kihangsú- lyozására fordítják figyelmü­ket, s nem kevésbé arra, hogy az ölési szándék meglétét te­gyék kérdésessé. Dr. Kalmár Éva kérdése a vádlotthoz: — Eltervezték-e pontosan, hogy mivel kötözik meg a sofőrt? — Pontosan ne... De feltételez­tük, hogy minden Volán-kocsi­ban akad valamilyen kötözésre alkalmas anyag. (Mint aho­gyan abban a taxiban is volt: a vontatókötél.) Ugyanilyen célzatú a kérdés a karateütés­re és a bicskára vonatkozó kérdés is. De a bíró is ráka­paszkodik a felfejtendő kér­désfonálra: — Ha önnek szá­molnia kellett azzal a veszély- [yel, hogy a sofőr a két első ülés között hátracsúszik nyil- ’ van életre-halálra ment a tu­sa. Ez esetben nem gondolt ar­ra, hogy menekül, mielőtt a fogása életveszélyessé válik? — Egyrészt bíztam abban, hogy még tudom alkalmazni a szabályszerű fogást. Másrészt a pénz lebegett előttem... — És a szabályos fogás nem lett volna halálos? — De igen.. öt-hat perc elteltével, amikor az elszorított vér megalszik. Néhány nap múlva a kihall­gatott orvosszakértő így nyi­latkozik: tíz másodperces za­vartalan szorítás már elegen­dő az elernyedéshez. Három perc pedig a halál beálltához. Másrészt a szakértő — Berta János halálának konkrét kö­rülményeit illetően — bebizo­nyítja azt is, hogy amennyi­ben nem a iojtogatás vezet el a véghez, azt pár óra múlva a Horváth Zoltán rugdosásai ál­tal okozott sérülések idézték volna elő. Zoli tétova motyogását a tő­le három méterre ülő bíró is alig hallja. — Ugye, ott, az izsáki parkban élénkebb volt a beszéde? — szegezi neki a bíró a kérdést... Aztán a csavar­gások. .. Az ülnöknő ezt kér­di:' — Miért volt kellemesebb a városban össze-vissza csa­tangolni, hidegben és erőben, mint a tanteremben, vagy a munkahelyen tartózkodni, kul­turált körülmények között? Válasz — legalábbis a tárgya­lóteremben — erre sincs... És a szöktetési szándék... A bí­ró: — Tételezzük fel, hogy a sofőr nem hal meg. Hogyan mennek emberek közé fél­holtra vert emberrel? — A vádlott hallgat. Zuhognak to­vább a kérdések: — Ha fenye­getései igazából nem hatottak a lányra, akkor hogyan kép­zelte, hogy követni fogja ő is, meg az anyja is? — A vádlott: — A nagymama halálának az ürügyével. — De hát az kide­rül! — Fenyegetem a bandá­val. .. — De ha egyszer nincs ilyen banda! És ebbe már a társa sincs beavatva! — Erre már nem volt tervem. A bíró,\ Aranka édesanyjá­hoz: — Tehát tudott arról, hogy lányát a fiú a bandával fenyegeti. Ez nem nyugtalaní­totta önt? Mert baj, ha tény­leg van banda, de az is, ha nincs, mert az utóbbi esetben legalábbis szellemi zavarról van szó... — Az asszonyt nem nyugtalanította. — Nem vette komölyan? — De igen.., Any- nyiban, hogy a lányomnak el­hittem. Azt, hogy ő igazat mond. A bíró, Zoli édesapjához: — Ki ellenőrizte a fiú tanulását? — Kaptunk meghívókat szülői értekezletre. — Nem tudta, hogy mi van a fia fejében? — Erről soha nem beszélt. Horváth János az ítéletho­zatal előtt, az utolsó szó jo­gán — ez, fiatalkorúak eseté­ben a törvényes képviselőt is megilleti — arra kéri a bírósá­got, ne szabjon ki túl szigorú büntetést, mert Zoli odahaza jól viselkedett, otthon rendes fiú volt. Lélekjelenlét, hidegvér, fel­lépés, magabiztosság, tökéletes színjátszás több mint 12 órán át. étlen-szomjan, és alvás nél­kül — mint a cselekmény le­bonyolításának jellemzői. Milyen energiák robbantak az általuk elkövetett szörnyű tettben? A mindkettőjükre kiszabott 15 év szabadságvesztés-bünte­tés erre nem ad választ. Az ítélethirdetés után a Rákóczi útra kitóduló embertömegben is tovább forrong a kérdés. Felnőttekben, szülőkben, isme­rősökben, s a csak a borzal­mak szenzációja iránt érdeklő­dőkben is. És azokban a fiata­lokban is, akik szótlanul bal­lagnak vissza az iskola padjai­hoz, s még véletlenül sem pil­lantanak a taxiállomás felé Oda, ahol a fuvarra várakozó kocsik közé Berta János már soha többé nem sorol be. (Vége) 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom