Nógrád. 1973. július (29. évfolyam. 152-177. szám)
1973-07-08 / 158. szám
I Csontos Gábor: HOLUBÁR A iig érkeztek meg az üdü- lobé, elborult az ég. Ki sem pakoltak a bőröndjükből, csak bámulták búskomoran a levelük visszáját mutogató fákat. A vihar két és fél óráig tartott, majd este újrakezd- te. Annyi víz leesett, hogy az már bentről nézve is sok volt. Fanyalogva ettek, majd felmentek a szobájukba. —‘ Ma fel sem vettük a gumicipőt — mondta csüggedten Kovács I. — Nagyon kell az eső — vigasztalta Kovács II. Elválhatatlan barátok voltak és miután győzelemre vitték üzemük pingpongcsapatát, minden nyár elején egyhetes jutalombeutalót kaptak a Balaton mellé. Az a bizonyos első nagy győzelem öt évvel ezelőtt volt. Azóta így június elején együtt verték a labdát, s együtt lesték a szomszédos üdülő kertjét, ahol eddig minden évben akadt valami remek kis csaj, akivel elszórakozhattak. Főleg cseh lányok, mivel a testvérüzemből ide jöttek nyaralni a szalagon dolgozó lányok Brnóból vagy honnan, s a magyar gyár dolgozói pedig az ő nyaralójukba Terencsényteplicre. Hanem most még a lányokban sem reménykedhettek. Másnap azért kisütött a nap, bár a Balaton fölött tejfehér pára úszott, amiből még a délelőtt folyamán totyakos kis felhők lettek. A Balaton zöld vizét ekkor már jól láthatták, viszont az ég lett megint szürke. — Medárd van — jegyezte meg Kovács I,, miközben gumicipőjét szárogatta egy ronggyal. — Egyszerűen nem lehet kimenni az udvarra, mert vizes minden. — Még nincs Medárd, s különben sem hiszek benne — vigasztalta elsősorban magát Kovács II. Alkonyatkor azért egy félórácskát pingpongoztak, két eső között, azzal sem törődve, hogy a vörös salak tocsogós- ra ázott a pingpongasztal körül, mert a műanyag tető alá bevert a vihar. Másnap reggelre viszont megjöttek a csehek. Két Skoda is állt az utcán, amikor a boltba indultak Mackó-sajtot venni. A sajt nem hizlal, viszont jó kondiedző. — Két cseh kocsi — állapította meg Kovács II — Lesz még több is, ahogy én őket ismerem — bólogatott a másik Kovács. Megvették, majd megették a sajtot, elbá- mültak a Balatdn felé, ahol most is volt bőven tejfehér köd, viszont egyszerre csak elkezdett emelkedni, és változatosság okáért egyből kel is tűnt. Valószínűleg megsemmisült. — Odanézz, a köd smafu! — lelkesedett Kovács I„ Kovács II. ellenben nem felelt,.hanem tátott szájjal a szomszéd üdülő felé bámult. Látta már Kovács 1. is, hogy minőségi változásról van szó. Akkorát nyelt, hogy jó ideig fent maradt az ádámcsutkája. Amikor végre megszólalt, másra nem is telt: — Egy cseh bige! A lány megrázta őket. s lelkűk fenekéig hatolt. Kovács II. tért először magához, ami érthető, mivel ő fedezte fel a lányt. Megmarkolta az ütőjét. _ - - Hátha hajlandó pingpongozni — mondta. — Hátha — eredt a nyomába Kovács II. S utána tette még. — Nagy magyar nemzetközi gesztikula. — Ööööö, eeee, — kezdte Kovács I., a remzetközi magyar nyelv nemes szókincsét bevetve, majd egyéb magánhangzók után vízszintesen előre tartotta az ütőjét és jól tagoltan befejezte a mondatot: — Pingpong? — Uhüm — bólintott egészen normálisan a lány és mosolygott. Ettől a mosolytól előre elvesztették három meccsüket együttesen és kü- lön-külön. Kovács II. megelőzte Kovács I-et, ami azt jelenti, hogy előbb lépett az asztal felvégén levő tócsába. Természetesen a tócsa nélküli végén állt a lány. A játék meglehetősen változatos volt. A kis labda hol a háló alá szorult, hol a lány mögötti pocsolyákba toccsant bele. Kovács I. hasznossá tette magát, beállt a lány mögé labdaszedőnek és még örült is, mert csodálhatta a lábát. A lány nagyokat nevetett, amitől Kovács II. kétszer is mellé ütött a labdának, de lehet, hogy volt azért benne némi szándékosság is. Az ugrabugráló két férfi aztán inkább nevetésre ingerelte a lányt és egy necces szerva után elnézést kérv.e széttárta a két karját. Ettől a fehér pulóver alatt megrezzenetek kemény keblei. A Kovácsok ettől egyetemlegesen csuklani kezdtek. Nagy sokára Kovács I. mégis meg tudott szólalni. Félhangon azt vetette oda Kovács I-nek: — Én teljesen kész vagyok. — Én is. De nem vindikálhatsz jogokat. — Én szembe látom. — Én pedig hátulról. Helyzetem mégsem nevezhető hátrányosnak. — Perverz kutya vagy. — S nyomatékül egy leütéssel próbálkozott Kovács II. A labda egészen a két üdülőt elválasztó kerítésig szállt, sőt átgurult a kis drótajtó alatt. — Nem megyek érte — ma- kacsolta meg magát Kovács I. A lány, aki eddig élénk figyelemmel hallgatta szavaikat, most ismét felnevetett és a tócsákat és nedves fücsomó- kat ügyesen kikerülve ugrándozott a labdáért. —■ Látod, neki kell érte menni! — fúj dühösen Kovács II. — Legalább oldalról is látom, sőt most meg szemből — vigyorgott győztesen Kovács I. — Egyem a lelked, te kis... — Ezt természetesen a lány felé fordulva mondta, így aztán hiába keresgélte a szavakat, semmit sem talált. — Nana! — szólalt meg ekkor a lány is. Meg persze nevetett. — Nana! — ismételte zor- donan Kovács II. — Nehogy valami marhaságot mondj, mert ha nem is ért magyarul, megérzi, hogy disznólkodsz. — Bár mór érezné! — sóhajtott az előbbrevaló Kovács. — Csigavér! — intette a másik. Ekkor a helyzet gyökeresen megváltozott, amitől nemcsak a két Kovács, hanem a lány is lelombozódott. Egy atlétatermetű férfi tűnt fel az üdülő ajtajában, megállt a lépcső tetején, ahogy a lány az előbb, így majdnemhogy magasabbnak tűnt, mint maga az üdülő, — Magassógos ég! — sóhajtott Kovács 1., amihez a másik csak kontrázni tudott. — Jön Holubár — sziszegte a lány — jó lesz vigyázni! — Maga tud magyarul? — döbbentek meg egyidőben a Kovácsok, — Én tudok. Azt hittem, maguk nem tudnak. Eleinte. — Aztán szépen kifigyelte a szövegünk — méltatlankodott Kovács II. és átadta Kovács I-nek az ütőt. Az nem éppen lelkesedett, hogy éppen most.,. sietve tisztázni igyekezett : — Kije magának ez a Ho- lubór? — Vőlegényem. — Kettő kitelne belőle — nyűglődött Kovács II. és ügy tett, mintha semmi köze nem lenne az egész pingpongügyhöz. A vőlegény, ez a Holubár, eközben leközlekedett a lépcsőn, nagyokat szívott széles mellébe a nedvdús levegőből, csak úgy ugrándoztak mellén, vállán és karjain az izomkö- tegek. Igazán elképesztő volt! Kovács II., mint valami véletlenül erre lézengő idegen, csak úgy magának megjegyezte: — Ha Toldi lennék is, százszor meggondolnám. Dehát, én nem vagyok Toldi...! — Azzal alávaló módon az óriás * elé lépett és fölényes nyelvtudását csillogtatva megkérdezte: — Spaciren, spaciren? — Hűm, hóm! — bólintott zordonan Holubár, majd balját Kovács II. vállára helyezte, amitől az majdnem benyomódott a földbe. A lány az előbbinél valamivel halványabban felnevetett és vissza- kézből olyat nyesett a labdán, hogy Kovács I. teljesen paff lett, és hülyén bámult a fű közé bújt fehér gömb után. A játék képe ettől kezdve teljesen megváltozott. A lány kipirult képpel nyírta, nyeste, klflizte a labdát, Kovács 1., aki pedig Kovács Il-t is több ízben 3:l-re verte, de a 2:0 se volt ritka, most úgy ugrált, akár valami kerge bakkecske és egy valamirevaló ütése nem volt. Kovács I. a másik vállát nyújtotta közben Ho- lubárnak, az óriás pedig méla derűvel és szótlanul biillegtet- te a fejét, aszerint, hógy a* labda merre ment. Néha mély hangon hümmögött, vagy el- nyútjva hűgetett, amihez Kovács I., mint afféle szőlőkaró, bokáig süppedve a földbe, szorgalmasan tercelt. Tulajdonképpen senki nem szólt semmit. Csak a kis labda pittyegett finoman az asztalon, meg Kovács II. nehézkes lábdobogása hallatszott. Amikor a lány feladta a meccslabdát és Kovács II. elhibázta, Holubár boldogan felkacagott. Néhány mackós lépéssel Kovács I-hez közelített, megragadta a kezét, megrázta alaposan, félő volt, hogy letöri, majd azt mondta: — Tűrhető voltál, hapsikám. Máskor is edzhetszt a kislánnyal, elvégre nem vagy teljesen analfabéta. Én nem bírok az efféle törékeny szerszámmal bánni. Egyébként Kovács vagyok, amolyan két- szer-kovács, mivel a szakmám kazánkovács. A másik Kováccsal is kezet fogott, aki Kovács I-hez hasonlóan csak a keresztnevét merte megmondani, nehogy csúfolódásnak találja venni ez a kétszer- Uovács, hogy ők is mind a kétszer Kovácsok. — Gyere be, nyuszikám! — Ölelte magához menyasszonyát a kétszemélyes kétszer-kovócs. aztán még visszaszólt a két amatőr pingpongozónak; — Különben a barátaim csak Holubárnak hívnak. Agyő, fiúkák! Pzek megnyúlt ábrázat- tál nézték, hogy hóna alá veszi a csodálatos mini- lányt, bahajlftott jobbkarjára ültetve, vállizmaival támlát tartva a lány feje mögé. Jó- szerint csak a két lábon járó óriás fotelt látták, meg a lány lóbálódzó két csinos lábát. — Legalább ne hilinkókázna a lábával — juttatta kifejezésre elégédetlenségét Kovács L, Kovács II. csupán néma fejbólintással helyeselt. tmiMHimmiiinimHimiiinitiiiiiiiiiuimiiiiiiiiiiimiiiimiiiniiniiMiHiiHiisiiiimiimmiiiHimimimiitimiimimHiiiiiiimmiiMHiiiiiinniiiHiiiiimimimmiiimiiiiitiiiitimiiiiiiHiuiiiimimtiiiiiimiiiiimii Fába írott, agyagba égetett, szőnyegbe szőtt mesék... „Kék, sárga, piros 8sMek«tM színeket láttam álmaimban es úgy képzeltem, ez a rendi« (József Attila) Az emeletes szekrény, amelynél megálltam, s melynek megtapintásától még a teremőrök zord pillantása sem tudott elriasztani, a Németalföldön készült, az 1600- as évek elején. A sötétbarna színű bútordarabon hiába kerestem tekintetemmel csaik egyetlen ujjnyi sima felületet is, nem találtam. Talán ezért is támadt bennem a kényszerérzet, hogy megfogjam, ujjaimmal végigszántsak a sűrű 'barázdákon, amelyek vad összevisszaságban es mégis szabályos renddé sokasodva díszítették a szekrényt. Aminlf hozzáértem a fához, képtelen gondolatom támadt. Vajon, ha száz év múlva egy látogató, itt az Iparművészeti Múzeumban megáll majd a huszadik századi ember fal mögé rejtett, „beépített” szekrénye előtt, feltámad-e benne a vágy, hogy megérintse a sima fehér ajtókat? 'És mit gondol majd rólunk, ma élőkről? Hogyan értékel bennünket? Mint ahogyan ml ítéletet mondunk — tárgyaik ismeretében — a száz-kétszáz, netán kétezer évvel ezelőtt élt emberekről? Az Iparművészeti Múzeum impozáns, szép épülete több mint 60 000 tárgy otthona. A kőbe, fába „írott”, agyagba égetett, szőnyegbe szőtt mesék az ember örök vágyáról, a szép megteremtéséről valla- oak. Dr. Radocsay Dénest a múzeum főigazgatóját arról kérdezem, milyen elgondolás szerint válogatják a kiállított anyagot? — A. múzeum, azzal, hogy kiemel és csoportosít, dialektikus fejlődésében mutatja be különböző korok emberének alkotásait. Ily módon szeretnénk átfogó képet nyújtani az elmúlt századok iparművészeti alkotásaiból. — Engedjen meg egy szubjektív kérdést. A múzeum gyűjteménye, a tizenhatodik századtól kezdődően napjainkig, elsősorban Európában készült tárgyaikból áll. A kiállítási termeken végigjárva úgy • tűnik fel, a csaknem négy évszázad alatt a tárgyak csupán anyagúik minőségében, a díszítés módjában változtak, tartalmi és formai egységüket megtartották. Ezután az ember belép az új magyar iparművészet kiállítási termébe, és nem a tárgyak új formájával, hanem merőben más, ismeretlen formákkal találkozik. Valóban ilyen szakadék lenne a mai és a régebbi korok emberének ízlése, igénye között? — Annak, hogy a változás ilyen szembetűnő, részben a helyszűke is az oka. Sajnos, meglevő gyűjteményünknek csak mintegy öt százalékát tudjuk kiállítani. Ezért úgy döntöttünk, hogy az európai nemzetközi gyűjtemény bemutatását befejezzük a század elején, és nyitunk egy öj kiállítási termet a legújabb magyar iparművészeti anyagból. Való igaz, hogy megszakítottuk a folytonosságot, ez a szükségből fakadó megoldás azonban csak kiemeli a valóságot. A tér—idő egységének megbomlása együttjár a megszokott látvány egységének /megbomlásával. És az ember ebben a században lépett az űrbe! A kiállított térplasztikák, a legkülönbözőbb anyag-szín kombinációk mindmind ennek a megváltozott világképnek, egy új esztétikai mércének a visszatükrözöl. — Az iparművészeti tárgyak, kevés kivételtől eltekintve, egyben az ember használati tárgyal is, ily módon közelebb állnak hozzá, mint a csak díszítésül szolgáló képzőművészeti alkotások. Segíthet-e, és feladatának tartja-e a múzeum, megértétől az emberekkel a sokat vitatott művészeti törekvéseket? — Természetesen. A múzeum, amikor megvásárol egy Iparművészeti tárgyat, rangot is ad annak. Aki/ itt találkozik egy számára szokatlan, új formával, semmi esetre sem megy el mellette olyan közömbösen, mint esetleg egy kiállítási teremben. Legalábbis megkísérli megérteni, hogy a tárgy miért van itt, s ezzel a legfontosabb mozzanat — az érdeklődés — már megtörtént. Az itt látott tárgyak tehát — ha közvetve is — befolyásolják az emberek Ízlését. Ez természetesen nagy felelősséget is ró azokra, akik az anyagot válogatják. A mostani kiállítás, egységesen, csak a díszítő tárgyakat tartalmazza. Egy év múlva egy másik egység, az új használati tárgyak kiállítását rendezzük meg. Régebbi korokban a művész és mesterember fogalma többnyire összefonódott. .Raf- faellóról tudjuk, hogy faliszőnyegeket is tervezett, Ve- recohio, Cellini szobrászok és ötvösök is voltak, egysze- mélyben... A mai értelemben ismert iparművészet az elmúlt száz év folyamán vált önálló művészeti ágazattá. A gyáripari tömegtermelés megszüntette bizonyos tárgyak egyéni birtoklásának kiváltságát. Ma már az embereknek módjukban áll — még szerényebb anyagi körülmények között is — egyéni ízlésük szerint alakítani környezetüket. A „hogyan” — sokaknak gondja. Érdemes elmenni az Iparművészeti Múzeumba, és meghallgatni, mit mondanak a „néma társak”. Talán segítenek megérteni az „összekent színek” rendjét. László Ilona 8 NQGRÁD - 1973. július 8„ vasárnap ME£EI ANDRÁS: MINDENKORON i. Mikor az ostobák ledobták a toronyból a madarat hogy zuhanjon .akár a kő lenn a tajtékzó agarak mindenkoron az volt a szép ha egy vérengzés elmaradt kinyílt a szárny a kőből is és fennmaradt és fennmaradt II. Szárnyak ura hívlak madárnak vállamból sajgó hazámnak minden sivárság körzete angyalok repülőtere III. Madár repül a kő zuhan a szabadságnak ege van a vak törvényt mert ismeri szárnyai alá rendeli a kő zuhan madár repül a végtelen átlelkesül mert értelemmel mérhető lehúz emel az egy erő a szabadságnak ege. van a szabadságnak szárnya van a kő zuhan, madár repül beteljesül beteljesül IV. Megszüli jobb és balkezét a hegedű a mesterét a viselőjét a palást akár a harag Ézsajást
