Nógrád. 1973. július (29. évfolyam. 152-177. szám)

1973-07-07 / 157. szám

A Karaites Szállóval szemben új standot nyitott a városi kertészet, ahol Csik Ágnes negye­dikes és Kovács Nelli másodikos „bolyais” árulja a virágot. A nyári szünidő alatt egy kis mellékesért két hétig kínálgatják az árujukat. Mint megtudtam tőlük, nem valami sok a virágszerető emberek száma Salgótarjánban, ami a bevételből is világosan kitűnik, ön­kéntelenül is eszembe jutott az a közmondás, hogy „Aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet” — hát ennyi rossz ember él városunkban? — fodor — NAPJAINK IFJÜSÁGA Sziráki ..kötélhúzók? ' n JÓ HÁROM esztendeje, foglalkoztathatunk. Ügy tu- hogy a Hazai Fésűsfonóhoz dóm, idén a bővítést meg kell tartozó sziráki kivarróüzem csinálni. megnyitotta kapuját a kör- Ami a munkakörülményeket, nyék dolgozni vágyó asszo- tisztálkodási lehetőségeket il- nyai, lányai előtt. Többnyire lett, nem látja tűi sötétnek a fiatal, 14—18 éves lányok jár- helyzetet: most van, az biztos. De lehet, hogy ha meglesz a fürdő, ak­kor se fogják annyira igénybe venni. Ferik Mária 16 éves, Va- nyarcról jár a kivarróba nak a kivarróba Szirákról és a környékbeli négy községből. Ehhez a munkához az ollót, tűt, csipeszt ügyesen forgató, fürge kezek és az anyaghibát azonnal meglelő jó szemek kellenek. Átlag 1300—1400 forintot ke­resnek a kivarrónők. Megdől- szépen keresek is. Megvan goznak a pénzükért: a sziráki üzem a Hazai Fésűsíőnó jobb üzemei közé tartozik. Ami pe­dig a minőséget illeti, az első helyre küzdötte fel magát. A helyzet azonban koránt­ként is 'a .tanácsé, mi csak béreljük. Addig nekünk nem érdemes költeni rá, ameddig nem kapjuk meg tartós keze­lésre, örök - használatra. Az üzembe, nincs bevezetve a víz, ezt már a telepítéskor is fi- — Nem valami jó. ahogy gyelembe kellett volna venni. — Az ifjúság és a nők fog­lalkoztatásában a tanácsnak is van feladata — vélekedik Mu­rányi Lajos osztályvezető. — Átadhatná nekünk az épületet. Arra is gondoltunk már, hogy — Szeretek itt dolgozni, elég addig is, amíg közművesítik a falut, egy tartálykocsiban szállítanánk fel a vizet az üzemnek. Csakhogy ez is száz­ezrekbe kerülne. Ügy tudják, a közös községi tanács végrehajtó bizottsága tárgyalt már az üzemépület átadásáról, a döntést azonban a havi 1600—1800 forintom. A fürdő, az bizony nagyon jó lenne, mert ez a csap-lavór felszerelés meglehetősen kez­detleges. Kollár Zsuzsa és Nagy Hő­sem olyan rózsás, mint aho- na kisbágyoniak, otthon egy gyan az az eddigiekből kitű- utcában laknak, s itt az üzem- nem ismerik, nik. A fiatal, hároméves üzem ben is egy asztalnál dolgoznak. — Pedig ismerniük kellene, annyi gondot, vitát, fájó, rossz Ilona most kezdett csak dől- szóban már tájékoztattuk őket érzést okozott már, amennyi gozni,. Zsuzsa tanítja neki a — mondja Pobodén Mihály, a más üzemnek akár tíz észtén- fogásokat. Mindketten jól ér- közös községi tanács elnöke. — dőre is elég lenne. zik magukat, véleményük is A vb úgy határozott, hogy A viták az üzem bővítése egyöntetű: nem adjuk át ingyen az épü­és korszerűsítése körül forog- — Ebben a kánikulában kü- letet. Az ÁFÉSZ havi kéteá­nak. Ha a minőséget tekintve lönösen hiányzik a fürdő. A rét fizet a használatért, ezt élen jár is az üzem, ami a lavór csak arra jó, hogy kezet méltányos összegnek tartjuk, s mossunk. a bevételre szükségünk van, AZ ÜZEM gazdája a Szirák hogy többet adhassunk a la­és Vidéke ÁFÉSZ. A lehango- kosságnak. A szövetkezet szép ló környezet után szinte fel- Jövedelem felett rendelkezik, üdülés az irodaépület megte- áldozhat egy kicsit a kivarro­kintése. Több mint 600 ezer üzemre is. Ami pedig a szo­forintért felújították az épüle- ciális beruházást illeti, a jelen­munkakörülményeket illeti, alighanem valahol a sor vé­gén kulloghat. A központi épület a volt va­dászkastély három szobájában helyezkedett el. A bejárati ajtó melletti előszoba falán Társadalmi munkáért büntetés? SOKAT VÁRUNK a felnő- tekezleteket, hogy valamelyik műszakra még aznap is be tudjak menni. De 36 titkár alkalmazkodjon énhozzám?! A többieknek egyébként ki­fizetik ezekre a napokra is a bérüket, mintha dolgoznának. — Hányszor kellett emiatt tizenhatoznod? — Négyszer-ötször, ha jól számolom. De két titkári ér­tekezletre már nem is men­tem el. Őszintén szólva, nem bírom a 16 órás munkát. Meg aztán nem is tartom igazságosnak, hogy pusztán azért, mert társadalmi meg­vállalok, hátrá­Az idei fürdőiuhadivat Milyen az idei fürdőruhadivat? Kétségbeesésre semmi o*k. ami ta­valy divatos volt. megmaradt an­nak az idén is. két falikút, alatta lavór, szap- tét, a szobák melegpadlót kap- leK’ °,t®v,e? szerződés meg pan. Ez lenne a szociális léte- tak, modern, elektromos kéz- " ' “ sítmény. Most, hogy jó az idő szárítóval felszerelt szociális itt is dolgoznak. Az öltözőt, a helyiség épült. Néhány köny- személyenkénti egy-egy fogas velőgép már most működik, képviseli. és rövid időn belül teljes gépi Fagerendás mennyezet, me- adatfeldolgozásra áll át a köz­szelt falak. A fehér egyhangú- ponti iroda, ságot itt-ott a levert vakolat Itt tájékoztatnak arról is, töri meg. A lenti épület ennél hogy a kivarróüzem termelési is sokkal rosszabb állapotban értéke több mint 2 millió 200 hosszabbításával megtérülne a befektetés. Ebben az ügyben így foglalt állást a járási hi­vatal is. Le lehetne zárni ezt a vitát itt, magunk között ts. csak, sajnos, ehhez nem elég jó a kapcsolatunk. Ügy érzem, az ÁFÉSZ egy külön világban él. AZT IS hozzátette még: vekvő ifjú generációtól, s ez így van rendjén. Magától ér­tetődő követelmény, hogy dolgozzanak, tanuljanak a fiatalok becsülettel, tisztesség­gel. Készüljenek fel arra, hogy átvegyék a stafétabotot a felnőtt generációtól. Elvárjuk a fiataloktól, hogy ne forduljanak befelé, ha­nem törődjenek a közösség ügyeivel is. Legyenek érdek­lődők, érezzenek felelősséget szűkebb és tágabb környeze­tükért is, és ne sajnálják a fáradságot, ha a közösségért bízatásokat Nem sokat változott sem a bitó- van, az már igazán nem szol- ezer forint, s tavalyi adózat- jöjjön el az ÁFÉSZ elnöke a tó, sem az egyberészes fürdőruha, gái rá, hogy üzemnek nevez- lan nyeresége megközelítette a tanácsra, beszéljék meg együtt Hacsak annyit nem, hoey idén a/ ««« ____*___a/tí ic H acsak annyit nem, hogy idén az eddigi tenyérnyi anyagból is el­csípnek egy kicsit, mondván, az az egészséges, ha műinél nagyobb testfelületet ér a napsugár és a víz. Am legyen. .. A londoni divattervezők gondol­tenni kell. Egyszóval legyenek közéleti emberek. 1 Oravecz Mária ilyen ember. Szabad idejéből keveset ál­doz magára, annál többet fa­lujára, a fiatalokra. Felsorolni Is sok, mi min­dent vállal. A terényi KISZ- szervézet titkára, községi ta­nácstag, a magyarnándori ÁFÉSZ felügyelő bizottságá­nak tagja, a balassagyarmati járási KISZ-bizottság és vég­rehajtó bizottság tagja, s alig néhány napja a községi párt- alapszervezet is tagjai közé fogadta. Szívesen vállal részt a tár­sadalmi munkából. Az a tí­pus, aki valóban megérdemli, hogy közéleti embernek ne­vezzék. N A kérdés csak az: vajon meddig tudja Mária megőriz­ni érdeklődését, cseiekvőkész- ságét? Nem mintha túlságosan fáradságosnak tartaná társa­dalmi megbízatásait, nem csappant kedve. Csakhogy olyan tapasztalatokat szerzett, amelyek könnyen arra indít-, hatják, hogy hagyjon fel a nyos helyzetbe szoruljak. Nem gondolt még arra, hogy lemondjon társadalmi funkcióiról. A közösség ügyei iránti érdeklődésre belső in­dítékai ösztönzik, s ezek mind­eddig erősebbnek bizonyultak saját érdekeinél. Kihasználni ezt azonban nagyon is el­ítélendő dolog. Idézet abból az intézkedési tervből, amelyet a párt Köz­ponti Bizottsága 1970. II. 18— 19-i ifjúságpolitikai határo­zata megyei végrehajtására fogadtak el: „Az ifjúság közéleti tevé­kenységének kibontakoztatá­sara megfelelő lehetőségeket kell biztosítani és nagyobb arányban bevonni a különbö­ző választott testületekbe.” A megyei pártbizottság idén, március 29-én tárgyalta az M32MP KB 1970. II. 18— 19-i ifjúságpolitikai határoza­tának megyei végrehajtását. Állásfoglalást és határozatot fogadott el. Ebből idézünk:' „Meg kell érteni, hogy az ifjúsággal való foglalkozás politikai munka, és a neve­lést sehol sem lehet helyette­zék. 780 ezer forintot. mit lehetne tenni. Mi is csak — Nem tudtuk eddig bővíte- Kiss István, az ÁFÉSZ tér- ezt tudjuk javasolni: a belátó, ni az üzemet — mondja Papp melési és kereskedelmi főosz- tárgyilagos, megértő szót az Zoltánná, az üzem vezetője. — tályvezetője: érintett felek között. A központi épületben lakó ve- Idén 300 ezer forintunk van A kötélhúzás, lehet, hoev zető óvónő még nem költözött a kivarróüzem bővítésére, eb- sportnak nagyon jó, de vitás tak egyet, és a női fürdőruhák fel- ^i. jja megkapjuk az ő helyét, bői azonban fürdőre nemigen kérdések rendezésekor nem kő részéhői kiszedték a ló format - -- - ' - - ... . biztosító műanyag betétet, ott is csak egy szói anyag maradt. Ok nyilván a kendőzetienség hívei, bár, ami azt illeti, a nők nagy többsége aligha örül az effajta őszinteségnek. Házai berkekben újdonságnak számit a Jakkjersey anyagból ké­szült fürdőruha, amely csinos — és drága. Különőleges, érdekes a műbőr alapanyagú fürdőruha. minimum húsz fővel többet futja. Az üzemépület egyéb- sok eredményt ígér. A remény nem hirdetőtáblára való... Forrd, fülledt délután. Á talok ott voltak minden városi tagja Neműből jár be a ktsz­salgótarjáni Cipész Kfcsz ud- rendezvényen* ami csak számi" ^ez dolgozni, varan az árnyékban hűsöl tott. a sportversenyeken külö- Bogár, a fekete puli. nősen jeleskedtek, övék lett a A ktsz KISZ-szervezetének Kongresszusi Kupa, és az él­ámhár praktikus voltáért már nem hirdetőtáblája1 üresen ásít az vonalban szerepeltek a szövet" tennénk tűzbe a kezünket. S az árak? a hazai darabokat 250—350 forintért kínálják a bol­tokban, az import fürdőruhák továbbra sem pirulnak el a 4—500 forint körüli ár miatt. Ez utóbbi­ak tavaly is ennyibe kerültek, idén legfeljebb kevesebb anyagot pazarolnak rájuk. S egy jótanács a vásárláshoz. Akár hazai, akár import fürdőru­háról van is szó: nem árt előtte tükörbe nézni! Méghozzá tárgyila­gos, önkritikus szemmel! udvaron. — A valóságban is körül­beül az a helyzet, amit a hirdetőtábla mutat — kom­mentálja Király Ilona, a KlSZ-titkár. — Várakozó ál­lásponton vagyunk, várjuk a kapott. kezeti spartakiádon is. Nem véletlen, hogy tavaly trófeáik közé helyezhették a KISZ központi bizottságának dicsérő okleveleit. Egyet az alapszervezet, egyet a titkár költözést, hogy aztán újra­kezdhessünk mindent. Jó fél évvel korábban jöttél volna, nem ezt találod A 28 tagot számláló szer­vezet élete ugyanis tavaly igencsak zajlott- A cipészíia­„közéletiséggei”, törődjön csak síteni, csak gazdasági intézke­a maga dolgával. Mária az Általános Gép- és Műanyag Ktsz kiskérpusztai üzemében dolgozik. Ügy lát­szik, hogy ott nemigen örül­nek sokoldalú érdeklődésének. — Megbízatásaimnál fog­va többek között részt kell vennem a járási KISZ-titkári értekezleteken is — mondja. — A meghívó felmutatása után el is engednek, csakhogy utána ledolgoztatják velem a távolmaradást. Tizenhatoznom kell, ha ott akarok lenni, ahol megtárgyaljuk feladatainkat. Vári Pálné, aki a pesti köz­pontból jár le az üzemhez, azt mondta: szép-szép a tár­sadalmi munka, de ez terme­lőüzem, ehhez kell tartani magam. — Nem lehet valami meg­oldást találni? — Váriné azt javasolta: mondjam meg Gyarmaton, igazítsák úgy a titkári ér-. désekkel. Az állami és gaz­dasági szervek az ifjúságneve­lés tárgyi feltételein túl köte­lesek az ifjúság nevelésének, jogainak biztosításával is tö­rődni.” A munkaügyi miniszter 2/1969. (II. 12.) Mü.M. sz. ren­deletének 13/A. paragrafusa első bekezdésében a követke­zők olvashatók: „HA A VÁLLALAT, illetve hozzájárulásával társadalmi szerv a dolgozót... iskolára, vagy tanfolyamra küldi, a vállalat köteles az emiatt munkából távol töltött időre átlagkeresetét és a részvétel­lel kapcsolatos utazási költ­ségeit megfizetni.” Marika ügyének, megnyug­tató rendezése ezek szerint nem belátás, nem is csupán jó­indulat dolga! Sz. M. KlSZ-mogbi/,áfásoknál me sszemenően figyelembe szűk a fiatal egyéni képességeit... — A tavalyi esztendő kró­nikájához tartozik, hogy fel­vettük a kapcsolatot az öb­lösüveggyár 1-es alapszerve­zetével és a nyomdai KISZ- esekkel — mondja Ilona. — Az üveggyáriakkal megegyez­tünk, hogy közös klubeste­ket rendezünk. Nekik ugyan ­— Hétvégeiken mindig ott­hon vagyok. A faluban nem sok szórakozási lehetőség van, azért meg nem érdemes Tar- jánba utazni, hogy az ember egy füstös presszóban, idege­nek között üldögéljen. Ha lenne klubunk, akár egy másik szervezettel közösen is, szívesen bejönnék. , Zagyi Éva betanított felső­részkészítő főleg a sportot hiányolja: — Korábban a síküveg­gyárban dolgoztam, ott rop- labdáztam. Az iskolában az atlétikát „műveltem”. Itt, sajnos, nem sok lehetőség van a sportolásra. Azt is el tud­nám képzelni, hogy az új helyünkön, mi építenénk ma­is van helyiségük, nekünk gunknak egy sportpályát. nincs. A klubestekre azon­ban az üveggyáriak közül ke­vesen jöttek el, így aztán ez a kapcsolat most gyenge lá­bakon áll. Meg aztán mi sem tudtuk őket visszahívni. A nyomdászfiatalok pin­ceklubját városszerte ismerik. A cipészektől is rendszeresen eljárnak ide néhányan. A ci­— Igen, az új helyünkön..: — teszi hozzá elgondokozva Ilona. — Most valóban azon múlik a Cipész Ktsz KISZ- szerveze tértek további sor­sa, hogy milyen körülmények közé kerül a költözködés után. Ami minket illet, szí­vesen segítünk, akár takarí­tásról. akár bármiféle rendez­pészek tehát tárgyalásba bo- kedésről van szó. Ott elölről csátkoztak a nyomdászokkal: rendezzenek közös programo­kat a klubban. Ilona szerint a Cipész Ktsz KISZ-élete elsősorban a helyi­séghiány miatt került az idén hullámvölgybe. Ügy volt, hogy májusban már költözik a ktsz a BRG volt helyére, az időpont azonban elhúzó­dott. AZ új helyen külön kis szobát ígértek a fiataloknak. Ilona egyelőre — reméljük alaptalanul — még pesszi­mista. — Az ígéret megvan, de tudódj mire mindenki elhe­lyezkedik, berendezkedik... A fiatalok külön kis ottho­nát nemcsak a titkár hiá­nyolja. Bakos Mária felső- reszkészítő, az ifjúsági brigád kell majd szervezni mindent, de ettől nem félünk. Van már múltunk, tapasztalatunk, nem fogunk belebukni ebbe sem. És ha már mirólunk van szó, azt is vedd bele, hogy kicsit több figyelmet kérünk a városi KISZ-bizottságtól és a helyi pártalapszervezettől. Jöjjenek hozzánk gyakrab­ban, ezek a látogatások inspi­rálják az embert. Most választásra készül a szervezet. Jó néhány új veze­tőségi tagra van szükségük, a jelöltek már meg is vannak. Búcsúzáskor újra szembe­tűnik a kopár hirdetőtábla. Nincs mit kitenni rá, hacsak a reményt, a bizakodást nem. Dehát az ilyesmit ritkán szók túli. közszemlére tenni... — szendj — NÚCRÁD — 1973. július 7., szombat

Next

/
Oldalképek
Tartalom