Nógrád. 1973. július (29. évfolyam. 152-177. szám)

1973-07-06 / 156. szám

Dr. Harakály Mária főor­vosasszony a napokban vette át Budapesten az Érdemes Orvos kitüntetést A Szentki­rályi utcai Semmelweis-terem- ben megtartott nagyszabá­sú ünnepségen maga az egészségügyi miniszter nyúj­totta át az orvosoknak, gyógy­szerészeknek, ápolónőknek. Közöttük foglalt helyet Hara­kály doktornő, a salgótarjáni járás főorvosa i6. — Az első érzés bennem az öröm volt Tíz éve dolgozom a salgótarjáni járásban. Meg­ismertem, megszerettem az itt élő embereket, nap mint nap találkozom örömeikkel, gondjaikkal. Az elismerés azt is jelenti, érdemes volt dol­gozni. Dr. Harakály Mária a deb­receni egyetemen végzett. Az­tán szabolcsi lány létére, ide került a hegyek közé, Nógrádba. — A férjem idevaló. Nem bántam meg, hogy Salgótar­jánba jöttem. Bár először fur­csa volt, ma már úgy érzem, el sem tudnék menni in­nen. .. A doktornő a KÖJÁL-ban kezdte, aztán a járás köz­egészségügyi felügyelője .lett. Öt évvel ezelőtt nevezték ki járási főorvosnak A megyé­ben az egyetlen ilyen beosz­tásban. — Amikor kineveztek, hú­zódoztam egy kicsi4 Aztán arra gondoltam, hogy jól is­merem a járást, nincs olyan települése, amelyben nem jártam. Az irányítás komoly feladat, nagy felelősséggel jár. Az elmúlt évekre vissza­tekintve, ma már örülök, hogy ezt választottatn. Pedig nem kevés, ami a járási főorvosra hárul. Az osztály felelős az oda tartozó községek egészségügyéért, a körzeti orvosok szakmai to­vábbképzéséért, az élő, jó kapcsolatokért. A főorvosasszony mosolyog: — Huszonhárom körzeti orvos dolgozik a salgótarjáni járásban. Jó szakemberek, amit bizonyít, hogy a közsé­gek nagyot léptek előre ezen a téren Aztán még hozzáfűzi, hogy nemrégiben folytattak a szakszervezettel közösen egy nagyszabású vizsgálatot a fa­lusi körzeti rendelőkben, az ott szerzett tapasztalatokat pedig mihamarabb hasznosít­ják. Mert ez a gyógyító mun­kát szolgálja. A főorvosasszony szerény, csendes szavú. Magáról keve­set beszél, inkább akkor nyí­lik meg, ha a gyógyításról, betegekről, orvosokról esik szó. Bevallja azt is. orvostan­hallgató korában arról álmo­dozott, hogy a betegágy mellé áll ég gyógyítja a szenvedő embereket. A sors és a be­osztás másként hozta. Dr. Harakály Mária ma teljes meggyőződéssel mondja, ugyanolyan élvezettel és sze­retettel végzi munkáját, mint­ha közvetlenül gyógyítana. Az is igaz, az elmúlt tíz év alatt sokat változott a salgó­tarjáni járás minden egyes községe. Nemcsak annyiban, hogy nagy ablakos, fürdőszot bás, modern házak bújtak ki a földből, hanem annyiban is, hogy szép orvosi rendelők, óvodák vannak, öregek nap­közije szolgálja az itt lakó em­bereket. Csöndesen jegyzi meg: — Szeretném remélni, hogy "ebben az én munkám is ben­ne van... Szovjet tanítók, külföldi tanulók Moszkvában a Patrice Lu­mumba nevét viselő Népek Barátsága Egyetemen ENSZ- szeminárium nyílt meg az ázsiai, afrikai és latin-ame­rikai államokból származó gépészmérnökök számára. Mihail Skolikov, az egyetem rektorhelyettese a sajtó szá­mára adott interjújában el­mondotta, hogy az 1960-ban alapított egyetemet eddig összesen 86 ország 4200 di­ákja végezte el. Jelenleg a Szovjetunió fel­sőoktatási intézményeiben 130 ország 33 000 diákja ta­nul. Az ENSZ javaslatára alapított nemzetközi tanfo­lyamok és szemináriumok egyik formáját jelentik an­nak a segítségnek, amelyet a Szovjetunió nyújt a fejlődő országok szakemberképzésé­ben. A Szovjetunióban ed­dig már több mint 200 kü­lönböző szemináriumot ren­deztek — köztük kohászati, energetikai, talajjavítási, ve­gyészeti tanfolyamokat. A külföldi hallgatók és szak­emberek oktatási költségeit a Szovjetunió viseli. A doktornő amellett, hogy a járás vezető főorvosa, édes­anya, és feleség is. Kisfia most volt első osztályos, így bőven van tennivalója otthon is. Itt van még a szakmai to­vábbképzés, amelyet szintén nem szabad elmulasztani. — Azt hiszem, okos beosz­tás kérdése az egész. A nap huszonnégy órából áll Ha az ember jól gazdálkodik az ide­jével sok mindenre futja. Még arra is, hogy televíziót néz­zek, időnként sétálni menjek, szépirodalmat olvassak. Még hozzáfűzi: — Persze, azért nagyon vá­rom a szabadságomat. Most júliusban a kisfiámmal és a férjemmel együtt nagy-nagy túristaútra indulunk Auszt­riába és Olaszországba. Visz- szük a sátrat és szeretnénk nagyon-nagyon jól érezni ma­gunkat. .. — csatai — TÁBOROZÓ RAJVEZETŐK Ébresztő, zászlófelvonás, reggeli, délelőtti foglalkozás, ebéd, csendespihenő, délutáni foglalkozás, zászlólevonás, va­csora és takarodó; egy nap szabályos rendje, ismert tá­bori rend. Ám, akik a prog­ramnak, a parancsoknak en­gedelmeskednek, nem úttörők már. De szoros kapcsolatban állnak a gyermekmozgalom­mal; pedagógus raj vezetők. A nyírjesi tábor bejáratánál szabályos őrségbe ütközünk. Jelszót nem tudunk, de azért bebocsátást nyerünk a tábor területére. A lakók a nagy hő­ség miatt bent tartózkodnak a hűs faházakban, csak a pa­rancsnoki sátor körül nagy a jövés-menés. Képeket ragasz­tanak kartonra, okleveleket készítenek az ügyes kezek. A tábor vezetőjét, Hantos Sán- dornét, nehé2 „elcsípni”. Ta­nácsokat ad, magyaráz, kér­désekre válaszol; nagyon el­foglalt ember. De nemcsak ne­ki, valamennyi résztvevőnek van mit tennie a hat nap alatt. Mert, akik idejöttek, nem üdülni, vagy kikapcso­lódni jöttek. Már az elkövet­kezendő úttörőévre készülnek. — Mi a tábor célja? — kér­dezzük Hantosnétól. — A hatnapos továbbkép­zés célja az, hogy a megyé­ben dolgozó rajvezetők gya­korlati és elméleti segítséget kapjanak a munkájukhoz. El­sősorban olyan rajvezetők jöt­tek ide, akik mögött már ve­zetői gyakorlat van, de akad­nak kezdők is. A rajvezetők megismerkednek itt a követ­kező úttörőév programjával, feladatot vállalnak a munka ter­vek elkészítésében. A nyolcvan rajvezetót négy rajba osztották be. Épben úgy, mint a gyermektáborokban, a rajok itt is vetélkednek egy­mással. Mert a programban az előadásokon, daltanuláson kívül szerepelt például az aka­dályverseny-tervezet elkészí­tése is. Erre pályázatot írtak ki a táborban és a legiobb tervezetet felhasználják majd a következő úttörőévben. Nézegetem a pályázati mun­kákat. Az első a Barátság, a második helyezett a Béke raj akadályverseny-tervezete lett. Galgóczi Károlyné, a Béke raj tagja, „civilben” a salgó­tarjáni Gagarin iskola tanító­nője, magyarázza az általuk készített tervezet koncepció­ját. Arra a kérdésemre, hogy mióta úttörőzik, Galgóczlné nevetve válaszol; — Mióta? Gyermekkorom óta. Először az általános és a középiskolá­ban, majd a tanítóképzőben is aktív úttörős voltam. Most az iskolában a negyedikes rajt irányítom. Tavaly is vol­tam már ilyen jellegű tábor­ban, dicsekvés nélkül állítha­tom, hogy a kisujjamban van ez a munka. A beszélgetésbe Pozsonyi Tiborné, a nagybátonyi Bar­tók Béla Általános Iskola ne­velője is bekapcsolódik. — Amióta csak az eszemet tudom kapcsolatban állok az úttörőszervezettel. Mi kell ah­hoz, hogy valaki jó úttörős legyen? A szervezet és a gye­rekek szeretete, mert enélkül nem megy. — Milyen segítséget nyújt ez a tábor a következő év út­törőmunkájához? — Megismerjük a progra­mot, amely szoros ,kapcsolat­ban áll a tananyagcsökkentés­sel. Sok dalt, játékot tanu­lunk, tervezeteket készítünk, így a gyakorlatban sajátítjuk el az anyagot. Mi is bekukkantottunk a jö­vő év úttörőprogramjába. Nem térkép e táj — így hang­zik az egyik jelszó, amely a szabad idő hasznos felhaszná­lását, a környezet megismeré­sét, az egészséges életmódra nevelést célozza. Bizonyára örülnek majd a gyerekek a sok túrának, akadályverseny­nek —, mert ez is szerepel a programban bőven. A táborban nagy volt az „idegenforgalom”; óttjártunk- kor a táborban tartózkodott Laurenszki Ernő, az országos úttörőelnökség tagja, de meg­látogatta a rajvezetőket Szabó Márta, az Üttörővezető című tolyóirat főszerkesztőhelyet­tese is. A rajvezetők találkoz­tak a megyei úttörőelnökség tagjaival: a felek kölcsönösen elmondták problémáikat, kí­vánságaikat. A megye pedagógus rajve­zetőinek tábora azóta véget• ért. A pedagógusok hazautaz­tak, vagy éppen nyaralni men­tek. De tarsolyukban maeukkal vitték a táborban gyűjtött is­meretanyagot, amelyet majd az iskolaév megkezdésekor hasznosítanak. Hogy még szebb, még jobb legyen a gyermekek mozgalma', az út­törőmozgalom. — vkm — * Honismereti szakkörvezetők továbbképzése A Népművelési Intézet a Művelődésügyi és Munkaügyi Minisztériummal, a HNF Or­szágos Honismereti Bizottságá­val és a Szabolcs-Szatmár me­gyei Tanáccsal karöltve július 9—10-e között rendezi meg a nyíregyházi tanárképző főis­kolán az általános és középis­kolás honismereti szakkörve­zető tanárok továbbképzési konferenciáját. A gyakorlati kérdéseket három — hely- és üzemtörténeti, néprajzi-nyelv­járási, valamint műemléki-ter­mészetvédelmi-országjárási — szekcióban vitatják meg. A foglalkozások a többi között a szocialista hazafiság és a ha­zafias nevelés kérdéseit, a KISZ- és a honismereti mozga­lom kapcsolatát, a „Szóljatok szép szavak — Petőfi Sándor­ról” pályázat és versenyek ed­digi tanulságait foglalják ma­gukba. A továbbképzésen me­gyénként 2—2 tanár vesz részt. Nógrád megyét a salgótarjáni Leblanc Zsoltné és a pásztói Pintér Nándor képviseli. Könyvterjesztés A Könyvjelző című tájékoz­tató legutóbbi száma szerint a nyári hónapok, különösen a korábbi időkben, uborkasze­zont jelentenek a könyvter­jesztésben. A Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat igyek­szik ez évben e „hagyomá­nyokkal” szakítani, a könyv- vásárlás nyári uborkaszezonját megszüntetni. Az idén sajátos üdülési-terjesztési programot dolgoztak ki, melynek kereté­ben kiemelt könyvellátásban Hatvani Dániel: ELŐRE MEGFONTOLT SZtiNDÉKKIU. _____________________________ (Dokumentumregény) ( 16.) Benzinkúttól az árokpartig Á külvárosban járnak, amikor Robi érzi: rángat a motor. Nyomban utána le is áll. Az indító jó, nem ugrik be mégsem. Persze, hát elfogyott a benzin. Körülnéz. Tábla mu­tatja: kétszáz méterre autó­szerviz. Elindul arrafelé. A telepen műszakkezdés van. A portás az irodába küldi, de a fiú, amikor látja, áll benn néhány kocsi, az udvarra si­et. Érdeklődik, adnának-e egy kis benzint. Négy-öt liter elég volna. Egy fiatalember azt mondja, benzin itt nincs, de várjon a kocsijánál tíz percet, s akkor a Nysával el­vontatja a kútig. Robi vissza­megy, látja, hogy Zoli épp ak­kor jön ki a zöldségesbolt- ból, kezében valami zacskóval. Körtét vett. Ügy látszik, eltett magának néhány forintot, amikor a padlózatról szedte fel a pénzt. Robi átkutatja a csomag­teret, megtalálja a vontátókö- telet. Rákötözi a lökhárítóra, s hosszában elfekteti a kocsi előtt. Jön máris a Nysa, meg­fordul, ráfarol. Felerősíti a kötél másik végét, beül és bal kezével kiint, hogy in­dulhat ... Szombathelyről két irány­ban ágazik el út a határ felé. Az egyik Búcsúnál, a másik Pornóapátinál ér véget. De ezt a kél falucskát is kövesút köti össze, s ez a nagyjából 15 kilométeres útszakasz Igen közel és csaknem párhuzamo­san fut a határ mellett. Robi azt mondja, ezt kell megpró­bálni, s a másik is ráhagyja, hogy ez így jónak látszik. Elindulnak körülnézni. Jócs­kán fenn van már a nap, szökésről szó sem lehet. Meg kell várni az estét és majd akkor ... Búcsú, Marda, Hor­vátlövő ... Itt-ott feltűnnek a magasfigyelők. Robi kiszámít­ja: kétszáz méterre lehetnek egymástól. Pornóapátiba ér­nek. ,, A falu egy nagy hegy lábá­nál fekszik. A hegy kissé északnyugatra esik. Oldalát fenyves borítja. Arrafelé egy út ágazik ki a faluból, Robi rákanyarodik. Pár száz méter után kis házikó, előtte egy határőr katona, kezében tár­csa. — Nézz a térképre és mondj egy falunevet, ami er­refelé van! — Zoli ezt mond­ja: — Gencsapáti. — Éppen jókor, Robi már fékez is, mert közben a magasba lendül a tárcsa, bal kezével hajtja le az ablakot. Kinyomott kup­lunggal gurul a katona mellé, a sebességváltót az egyesbe billenti... Mert ha igazol­ványt kér a katona, meglóg, teljes gázzal, s lőjön a kerék­be, ha akar. De jobb a dol­goknak elébe menni: — Erre kell menni Gencsapáti felé? — kérdi a katonától. — Az ma­NÓGRAD — 1973. július 6„ péntek gyarázatba kezd, hogy vissza Szombathelyre és ott egy má­sik úton. — Még végig sem mondja, amikor Robi azt kér­di: — Megfordulhatok itt? — A katona bólint. Robi látja, hogy a vaskerítésen túl épüle­tek vannak, előtte 69-es GAZ- terepkocsik állnak és van né­hány B—352-es teherkocsi is. Amikor a taxi a falu felé el- porzik, a kiskatonának eszébe jut, hogy eredetileg igazoltat­ni is akart... Mindegy, úgyis megfordultak. A faluban újra Szombathely felé fordulnak. Robi egyszer­re beszédessé válik, már csak azért is, hogy társát szóra bírja. Arról beszél, ha sikerül a kocsit is átvinni, Bécsben taxifuvart vállalnak, s lesz rögtön egy kis pénz. Meg po­litikai menedékjogot is kér­nek. A sebességmutató a 90- en imbolyog, jobb kezének mutatóujja van csak a kor­mányon, így vezet. Azt akar­ja mondani, hogy eljöttek idá­ig és még semmi baj a ko­csival. Ekkor egy kettős, bár nem túl éles kanyar követke­zik. Csak azt veszi észre, hogy a kocsi hirtelen lehúz jobbra, mire észbekap, a jobb oldali kerekek az árokba futnak, fé­kez, húzná vissza, de az eleje így is elkapja a vízáteresztő betongyűrű végét, egy kiálló faág végighúzza a karosszéria oldalát, a csattanásban her- segő zaj keveredik, húzná vissza az útra, a volánon na­gyot ráal, a kocsi végre 'kiug­rik az árokból, de nyomban át is lendül a túloldalra, és ott, az innensőnél jóval mé­lyebb árok falánál csattanva megáll. Robi első észlelése az, hogy a motor nem jár. Mi­előtt még kiszállna, indítani próbál, nem megy ... Fel a motorháztetőt, a hűtőből fo­lyik a víz, a ventillátor ten­gelye elgörbült. Kiszáll Zdli is, arcára rá­fagy a rémület. — Hagyd a fenébe, Robi, fussunk innen. Nézd csak, már jönnek is... — Robi a szántóföldek felé for­dul, s látja, hogy három vagy négy ember szalad feléjük. Kirántja a kabátját a kocsi­ból, a többi nem fontos. Sza­ladnak a hegy irányába. Elé­rik a patakot, amit már láttak a kocsiból is, két oldalt fák, ezek fedezete alatt futnak. Jobbra egy majorhoz vezet az út, eléggé nyílt terepen, de erre fordulnak rá, mert pár száz méterre előttük a pata-/ kon két lovas határőr léptet át... ... A két szombathelyi ~ va­dász, Egressy Tibor és Csiz- mazia Jenő hazafelé tart. Azért kanyarodtak cáak erre­felé, mert valami lövést hal­lottak az erdőből. Biztosan orvvadász. Már' be is fordul­nának az erdő felé vezető út­ra, amikor az árokban észre­veszik a Warszavát. Karam­bol történt —, de hol a veze­tő? Kiterített térkép az ülé­sen. A kormány véres. Eg­ressy, a kocsi gazdája, ezt mondja: — Ez több mint' gyanús. Töltsd be a fegyve­red és menjünk utánuk. Mesz- szire nem juthattak... Az előbb még láttuk a kocsit, ahogy Búcsúból kikanyarod­tak. Ezt megelőzően azonban egy fiatalember, amint hazafelé tartott a szántóföldről bicikli­jével, már szemügyre vette a kocsit, neki is gyanús volt a dolog, a közelben teheneket őrző asszony látta is, hogy két suhanc szalad a patak partján — nem sokat tétová­zott, gyorsan hazakarikázott, beült a Skodájába és Szom­bathelyre ment, hogy szóljon a rendőrségen. Erről a két vadász nem tud. Kocsijukkal a Szünőse-major útjára fordulnak. Előttük két ifjú üget Az alacsonyabb ke­zében télikabát. Ha csak sé­tálnának, fel sem tűnnének. De Csizmazia önkéntelenül is hátrafordul, amikor mellettük elhaladnak. — Ni csak, az alacsonyabbnak vérzik az or­ra. Álljunk meg! Egressy is kezébe veszi a puskáját, amikor kiszáll. 462- es távcsöves golyósfegyver ... —■ Ti vagytok a karambolos kocsival? — A fiúk megtor­pannak. Róbertét ezúttal el­hagyja találékonysága. Az ütéstől felrepedt orrát tapo­gatja. És már hangzik is az újabb kérdés: — Honnan jöt­tök? — Robi válaszol: — Messziről. — Talán pontosab­ban határoznád meg. — Kecskemétről. — Megpróbál­kozik egy utolsó lehetőséggel: — Ide megyünk a majorba, hogy telefonáljunk kocsimen­tőért. — Társával a vadász egy pillantást vált: — Inkább majd mi telefonálunk, ha megengeditek. — Na, üljetek le az árokpartra. — Betölti előttük a fegyvert. Társához így szól: — Szólj a rendőr­ségnek, Jenő: Majd én vi­gyázok rájuk. A másik elmegy a major fe­lé. Robi megkérdezi, előve- heti-e a zsebkendőjét. — Vegyed — mondja a vadász, és ráfogja a fegyvert. — De semmi gyanús mozdulat. Eléé jól célzok... És mondjátok, mit kerestetek errefelé? — Eljöttünk ide, a Balatonhoz ... Két rendőrségi kocsi fordul be a- major útjára. (Folytatjuk) részesítik a Balaton, a Duna­kanyar és a Mátra vidékét. Siófokról két, Kaposvárról, Keszthelyről, Balatonfüredről, Veszprémből, Szentendréről, Gyöngyösről egy-egy könyves­bolt, mintabázis látja el az üdülőterületeket egész nyáron át folyamatosan könyvekkel. Közbejön . akadáiy (A Paris Match-ból)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom