Nógrád. 1973. július (29. évfolyam. 152-177. szám)

1973-07-05 / 155. szám

Épül a támfal r ÄXl|Wir| ^ . Salgótarján rekonstrukciója során a Rákóczi úton levő templom támfalának erősítését, épí­tését kezdték meg a kivitelezők. A hatmillió forintba kerülő beruházás befejeztével tel­jesen elkészül a garzonház előtti útszakasz, így a forgalom gyorsabbá, biztosabbá válik. A környezet hangulatához, stílusához jól illeszkedő támfal — várhatóan — már ez év végére elkészül — ár — Fűzfabokor árnyékában r A távolból a Mikszáth által oly költői módon megénekelt korponai hegyek kéklenek. A frissen kaszált biliárdasztal simaságú réten — eleség után kutatva — gólyából megszám­lálunk vagy húszat. Lassan le­áll a zümmögő gép. Egy fűz- ttabokor árnyékába húzódunk. A fonott demizson tartal­mát meghúzza Mák I. Sándor, azután így emlékezik: — Tizenhárom év nem kis idő a szövetkezetben. Kezdet­ben fogatos voltam. Apám is íogatos a mai napig. Azután traktoros lettem. Ez sem könnyű mesterség. Bizonyos, hogy igaza van Mák I. Sándornak. Kevés még a nyugdíjas traktoros napja­inkban „görbeországban”... Az 500 hold kiterjedésű rét vége az Ipolyhoz visz. A fű­kaszálás egyike a legkénye­sebb munkaműveleteknek. Az állatok takarmányát nem mindegy, hogy milyen minő­ségben takarítják be. Ezért is bizták a kaszálást a mo- kány, napbarnította, 43 éves traktorosra, és két hasonló korú társára. Nyugodtan du- dorászhatnák szabadon költ­ve: „kaszáltam eleget, kaszál­jon már más is ...” De nem teszik. Minden évben vissza­térően övék a rét. Májustól a fagy beálltáig. — A mostani fűnél volt már erősebb is. Egy kicsit apró. Nem árad már az Ipoly, mert szabályozták. Túl sok az út is a réten. Ott pedig legalább öt évig nem nő fű. Zöld ingben, kék munka­nadrágban heverészik a trak­toros, Göndör, őszülő fekete haja gyérül. Társai szókimon­dó embernek ismerik. Most sem hazudtolja meg önmagát. — Magas egy kicsit a nor­ma! Nem mindig lehet, és nem mindenütt teljesíteni. Teljesítményben béreznek bennünket, ahol nem mérhető, ott órabért kapunk. Két gyermek édesapja. An­na nyolcéves, Sándor most érettségizett. Kevés a szabad idő, de, ha van, azt igyekez­nek hasznosan eltölteni. Vásá­rolt egy Warszava személy- gépkocsit, kedvenc szórakozá­suk az országjárás. A Mák család megfordult már Eger­ben és Aggteleken, Eszter­gomban és a fővárosban is. A háztáji állatok ellátása sem kis munka. Marhatartás­sal is foglalkozik, szép sum­mát kap érte, amikor leadja az állatforgalminak. Csupán a takarmány magas árára pa­naszkodik. Amikor megkérdeztük a pa­taki szövetkezet vezetőit, hogy milyen embernek ismerik Mák I. Sándort, lakonikus rövid­séggel így summázták megál­lapításukat: Fő jellemzője a szorgalom. Ért a traktorhoz, a finom munkaművelethez, szereti a munkagépét. Mindezek hallatán nem le­het csodálkozni azon, hogy Mák I. Sándort a közelmúlt­ban nagy kitüntetés érte. A Mezőgazdaság Kiváló Dolgo­zója lett. Amikor megkérdez­zük, hogy mit szóltak ehhez a traktorostársak, így válaszol: — Megdolgoztam érte. Nem irigykedett senki. Megtalálja számítását a kö­zösben. Az anyagi elismerés mellett az erkölcsi elismerés­re sem panaszkodhat. Olyan traktoros, aki sokat tesz a szövetkezetért, ám a közösség sem hálátlan. Rozgpnyi István Sikeres pártoktatási év Nagybátonyban — AZ 1972/73-AS pártokta­tási év eredményeit vizsgálva a nagybátonyi nagyközségi pártbizottsághoz tartozó alap­szervezeteknél, első helyen említhetjük, hogy az még in­kább a politikai tevékenység, a pártmunka szerves részévé vált. A pártoktatás szorosab­ban kapcsolódott a politikai feladatok megoldásához, az oktatásban tovább mélyült az elmélet és a gyakorlat kapcso­lata — mondja beszélgetésünk során Hantos Sándor, a nagy­községi agitációs és oktatási bizottság titkára. A nagyközségi pártbizottság — a korábbi évek tapasztala­tait felhasználva— az 1972/73- as pártoktatási évben tizenhá­rom ideológiai továbbképzési formán, huszonhárom intéz­ménynél, vállalatnál indított pártoktatást. A szakszervezeti és a KISZ-oktatást is figye­lembe véve, a hallgatók száma 1148, ami Nagybátony közel nyolcezer lakosához viszonyít­va nem rossz részvételi arány. Különösen akkor, ha figye­lembe vesszük, hogy a FŰ- TÖBER,-a Szolgáltató Vállalat és a harisnyagyár — a járási pb hatásköre szerint — külön pártoktatási formákat szerve­zett. Varga Ferenc nagyközségi pb-titkár elmondta, hogy a politikai propaganda szerepé­nek növekedése, a színvonalá­val szemb„en támasztott nö­vekvő követelmények mind jobban a propagandistákra irányítják a-figyelmet. Ezért a nagyközségi pártbizottság ar­ra törekedett, hogy a területen dolgozó legképzettebb oktató­kat vonja be, s a szemináriu­mok vezetésére felkérték a politikai oktatás vezetését alapvető pártmunkaként lás­sák el. A 23 szemináriumvezetőből állami iskolai végzettségét te­kintve 8 egyetemet-főiskolát,- 12 középiskolát végzett, a pártiskolai képzettség szerint felső és középfokú végzett­séggel 12, alsó fokúval 10 elő­adó rendelkezik. Ez is igazol­ja, bizonyítja, hogy a propa­gandisták kiválogatása elmé­leti és módszertani felkészült­ség alapján történt. A salgó­tarjáni járási pb és az okta­tási igazgatóság a rendszeres és színvonalas munkájukhoz nagy segítséget adott. Az év közi propagandista-előkészi- tők jók voltak, az egyes té­mák feldolgozásához elvi, módszertani útmutatást kap­tak. — A nagyközségi pártbi­zottság a pártoktatási év fo­lyamán, arra törekedett, hogy a propagandistákat a munka közben is megismerjék — mondja Varga Ferenc titkár —, s szükség esetén megfele­lő segitséget adjanak. a pártbizottság meg­tárgyalta és értékelte a kö­zéptávú oktatáspolitikai ter­vek végrehajtását, a tapasz­talatokét már menet közben is felhasználták. Jelentős gon­dot fordítanak a Központi Bi­zottság 1972. júniusi közokta­tás-politikai és az 1972. no­vemberi párthatározatok egy­séges értelmezésére. E két fontos határozat megismerése mellett arra is törekedtek Nagybátonyban, hogy a pro­pagandisták olyan lényeges helyi kérdésekről is kellő is­meret birtokában legyenek, mint a nagyközségi gazdaság- politikai feladatok végrehaj­tása, a szocialista demokrácia fejlesztésének lehetőségei, a tanács népképviseleti, önkor­mányzati és államigazgatási funkciójának erősítése, a párt vezető szerepe erősítésének helyi feladatai, a pártépítés, kommunista magatartás, mun­kamorál, stb. Varga Ferenc/titkár elmond­ta hogy a nagyközség életével összefüggő írásos és fényképes tájékoztatást is kiadtak — a tanácsválasztás időszakában, a tanács közreműködésével — az oktatási évben. A helyi kérdé­sekről szóló tájékoztatás, a le- és felmenő információ alapve­tő bázisa volt az agitációs és oktatási bizottság. Tagjai ál­landó munkakapcsolatban vol­tak a propagandistákkal, s az összegyűjtött tapasztalat alap­ján mindig napra kész állapot­ban tudták értékelni a párt­oktatást. Az oktatási anyag feldolgo­zása során a legnagyobb akti­vitás, a Községgazdálkodási Vállalatnál, Maconkán és a bányavárosi alapszervnél volt, ahol politikai vitakör, illetve gazdaságpolitikai tanfolyam működött. Békési Gyuláné, Pi­rók Gyula és Szabó Károly alapszervi párttitkárok is fo­lyamatosan ellenőrizték a po­litikai oktatást. Ha szükséges volt, vezetőségi ülésen és tag­gyűlésen foglalkoztak a hall­gatók munkájával, a felké­szültséggel, a vitakészséggel, az ezeket segítő és gátló ténye­zőkkel. Egyébként ez a segíté­si módszer jellemző volt va­lamennyi alapszervezetre, de a hatékonysága már eltérőnek mutatkozott. A nagyközségi pártbizottság — emeli ki Varga Ferenc — jelentőségének megfelelő súly- lyal kezelte a marxizmus—le- ninizmus esti középfokú isko­lát, a területen működő leg­magasabb politikai továbbkép­zést. Ennél a továbbképzésnél a korábbi években a színvona­lat befolyásolta az a tény, hogy nagy volt az eltérés a hallga­tók felkészültségében, politikai ismereteiben. A titkári érte­kezleten adott útmutatásnak megfelelően az alapszervezetek most már megalapozottabban döntöttek a hallgatók kiválo­gatásánál, a javaslatok elké­szítésénél. A jelentkezők álta­lános műveltsége magasabb volt, szorgalomban, aktivitás­ban lényegesen többet nyújtot­tak. Közülük többen szeretnék marxista tanulmányaikat az esti egyetemen folytatni. — AZ ÜJ PÁRTOKTATÁSI év szervezése a tapasztalatok felhasználásával folyamatosan történik — mondja befejezé­sül Varga Ferenc pb-titkár — minden alapszervezetünknél. Az általános politikai, lakóte­rületi kérdésekről a folyama­tos és rendszeres tájékoztatás alapvető politikai követel­mény. A dolgozók aktivitása, közéleti érdeklődése és tevé­kenysége, á szocialista demok­rácia fejlesztése, a politika he­lyi feladatainak végrehajtása szükségszerűen írja elő, hogy a pártoktatás színvonalát az 1973/74-es évben még maga­sabb színvonalon oldjuk meg az alapszervezetek közremű­ködésével. Gy. L. Mai arcok, mai emberek Munkásasszony kalapáccsal Fűrészgépek éles csikorgá­sa, kalapácsok zaja, a deszkák csapódása. Az Ipoly Bútorgyár szécsé- nyi kábeldobkészítő üzemé­ben a műszak kellős közepén járnak. A nemrégiben épült, nagycsarnok közepén dolgozik a szögbeverő gép, zaja akár a géppuskaropogás. Okos masi­na, sok ember nehéz munká­ját végzi. Különleges üzem ez a szé- csényi. Magyarországon egye­dül itt gyártanak fa kábeldo­bokat. A szögbeverő gép mellett öt­hat asszony dolgozik. Hatal­mas kalapács a kezükben. Deszkákat raknak össze, a ká­beldobok külső peremét. Közöttük van Ágner Vil- mosné is. Nagylóci asszony, jó két esztendeje kezdett dol­gozni itt az üzemben. — Igen, januárban múlt két éve, hogy dolgozó asszony let­tem. Persze, ez nem jelenti azt, hogy azelőtt ölbe tett kéz­zel üldögéltem. öt gyereket neveltem. Amíg a gyerekek kicsik voltak, moccanni sem tudtam. Volt olyan időszak, amikor három-négy iskolás volt egyszerre. Azóta elszaladt néhány év. Felnőttek a gyerekek. Ágner- né pedig munkát vállalhatott. — Örülök, hogy ide jöttem. Bár őszintén megmondom, először az ELZETT-be szeret­tem volna menni. De ott ép­pen nem volt felvétel. Most már megszoktam az asztalos­műhelyt, a gépeket, megba­rátkoztam a kalapáccsal. Nem is kis dolog. A kala­pács, amit naponta sok száz­szor emel meg Ágnerné, nyolcvandekás. Ágnerné mosolyog: — Meg kell szokni, az biz­tos. Most már sokkal köny- nyebb a dolgunk, mióta gép szögezi össze a deszkákat. A mai nap kivétel. Néhány da­rabot most kézzel csinálunk meg. Nem érdemes a gépet átállítani. Aztán megint visszakanya­rodik a szó az Ágner gyere­kekre. — Az öt gyerek közül négy érettségizett. Már dolgoznak mindannyian. Erzsi a szécsé- nyi biztosítónál. Gyuszi Nagy­bátonyban, a tanácson, Vilmos Pálfalván a vegyesiparnál, Margit megint csak Szécsény- ben, az OTP-nél. Malvin lá­nyom férjnél van, Felsőtoldon lakik. Most, hogy mindannyi­an révbe értek, nekem is könnyebb a dolgom. , — Keresete? — Nem panaszkodom. Jó helyem van. Az itteni asszo­nyok között én vagyok a leg­idősebb. Megbecsülnek, sze­retnek. Általában kétezer fo­rint körül keresek havonta. — Műszak után? — Mindig egy műszakban dolgozom, reggel héttől dél­után háromig. Aztán hazame­gyek, jön a főzés. A többit a férjem megcsinálja a ház kö­rül. ö bányában dolgozott, on­nan ment nyugdíjba. Amíg beszélgetünk, addig is kezében a kalapács. Most, hogy befejeztük, ismét odaáll a munkaasztal mellé és rakja szorgalmasan egymás mellé a kábeldobok deszkáit... Cs. E. Mai kommentárunk Kereskedelmi társadalmi ellenőrök A belkereskedelmi miniszter nemrég megjelent rendele­té egyértelműen tisztázta azokat a feladatokat, jogokat, ame­lyek a társadalmi ellenőröket megilletik. Ugyanakkor választ adott a kereskedőket érintő kérdésekre is. Ezt a rendeletet megyénk kereskedelmi dolgozói akkor fogják fel helyesen, ha a szocialista demokrácia egyik fon­tos megjelenési formájának tekintik, nem pedig olyan in­tézkedésnek, amely az ő „megbízhatatlanságukat” kívánja ellensúlyozni. Hasznos ez mind a kollektívák, mind pedig az áruházak, boltok vezetőinek szempontjából is. A társadalmi ellenőrök segítségét adnak a vezetőknek, hogy a tényeknek megfelelően, reálisan, elfogultságtól men­tesen ítéljék meg munkatársaikat, döntéseikben, állásfogla­lásaikban az eddiginél jobban tükröződjék a követelmény, melyet eddig is sokat hangoztattak, de sajnos, nem minde­nütt tartottak be: — a fogyasztói érdekvédelem. Hatáskörük kiterjed az állami, szövetkezeti és társadal­mi szervezetek, magánkereskedők, ifiagánkisiparosok és őstermelők árusítóhelyein végzett kiskereskedelmi, ven­déglátóipari (üzemi vendéglátás is) tevékenységére. Ellen­őrizhetik a fogyasztói árakat, azok feltüntetését, az osztályba sorolásra vonatkozó rendelkezések betartását, az áruk sza­vatossági idejét, a pontos számolást és mérést, a fizetési jegy­zékek helyességét, a szeszes italok árusításának korlátozá­sára vonatkozó jogszabályok betartását, a mérlegek, mé­rőeszközök hitelességét, szabályszerű használatát, a fogyasz­tókkal szembeni magatartást, a kiszolgálás módját, az elárusí­tóhelyek tisztaságát, valamint az egészségügyi rendelkezések betartását. Az árusítóhelyek vezetőinek, vagy megbízottainak kíséretében beléphetnek a raktárakba, a konyhákba, és egyéb helyiségekbe. A társadalmi ellenőrök munkáját kötelesek előremozdí­tani a kereskedelmi dolgozók. Észrevételeikre, javaslataikra minden esetben kötelesek válaszolni, és a szükséges intézke­dést megtenni az érintett vállalatok vezetői, illetve az intéz­kedési joggal megbízott személyek. , Harminc napon belül kell értesítést küldeni a tett intézkedésekről a vállalatokat irányító felsőbb kereskedelmi szerveknek is. A társadalmi ellenőr nem adhat utasítást. Az össze­férhetetlenség elkerülése céljából például nem ellenőrizheti azokat a boltokat, ahol hozzátartozója dolgozik. A rokoni kapcsolatokból eredő szubjektív ..megítélés kiküszöbölése ér­dekében az ellenőrzött bolt vezetője elfogultságot is bejelent­het, ezt jegyzőkönyvbe kell foglalni, és a vizsgálati megálla­pításokhoz kell csatolni. A társadalmi ellenőrzés csak akkor lesz eredményes, ha az ebben résztvevők értik is azt. amit végeznek, tudják, mi a joguk, mi a kötelességük. Ezért oktatásukról a megyei tanács kereskedelmi osztálya gondoskodik a Szakszervezetek Me­gyei Tanácsával együtt. Működési szabályzatukat pedig az illetékes állami szervek és a SZOT dolgozzák ki, és gondos­kodnak annak széles körű megismertetéséről. Megyénkben háromszázra tehető a társadalmi ellenőrök száma. Munkájukat az SZMT irányításával végzik. Jelenleg csak 50 százalékuk végez rendszeres munkát. Tevékenységük fellendítése céljából az SZMT közgazdasági munkabizottsága felmérést készít, aminek birtokában kijelölik a csoportveze­tőket. Az állami szervekkel pedig rendszeresen megbeszélik a konkrét feladatokat, értékelik az elvégzett munkát, s kö­zösen meghatározzák a további tennivalókat. Ennek révén valóban eléri célját a belkereskedelmi miniszter nemrég ki­adott rendelete: fokozottabban érvényesül a fogyasztók ér­dekvédelme. S ez nagyon lényeges a’nyugodt közhangulat kialakítása szempontjából. v. K. NÓGRÁD — 1973, július 5., csütörtök

Next

/
Oldalképek
Tartalom