Nógrád. 1973. július (29. évfolyam. 152-177. szám)

1973-07-04 / 154. szám

LEHETNE JOBB IS A közművelődés helyzete Nagyorosziban Nagyorosziban múltja van a munkásmozgalomnak. Az épí­tőmunkások szakszervezete már a század elején egység­be tömörítette a helyben és vidéken dolgozó kőműveseket, ácsokat, állványozókat, akik a munkaképes lakosság mintegy ötven százalékát jelentették. Székházukat 1914-ben építet­ték. Ma ez az épület a műve­lődési ház. A helyi művelődést néhány tény alapvetően határozza meg. Az egyik, hogy a hajda­ni mezőgazdasági jellegű köz­ség egyre jobban iparosodik. Különösen az utóbbi években erősödik ipari jellege a terv­szerű és átgondolt ipartelepí­tés folytán. Három üzem dol­gozik a kétezer-száz főt szám­láló községben. Legtöbb em­bert — főleg nőket — a Fa­vorit Cipő Ktsz foglalkoztat, aztán az asztalosmunkát vég­ző, dobozokat készítő Faipari Ktsz és a drégelypalánki köz­ponttal rendelkező Szondi La­katos Ktsz. Dolgoznak — idő­sebbek — az Egyetértés Me­zőgazdasági Termelőszövetke­zetben is, de a lakosság dön­tő többsége az iparban helyez­kedett el. Nagyon sok az ingázó. A la­kosság csaknem egyötöde jár ki naponta a környező telepü­lésekre, Vácra, Budapestre, sőt azon tűi is dolgozni. Mind­ez kétségkívül hatást gyako­rol az itteni kulturális élet­re. A művelődési ház — amely egy nagyteremből, könyvtár- helyiségből és óvodából áll — jóindulattal szemlélve sem felel meg a mai korszerű igé­nyeknek. Hiányoznak a ki­sebb termek, ahol klub- és kiscsoportos foglalkozásokat lehetne tartani. — Mi is látjuk a problémá­kat — kezdi Cseri Ferencné, a községi tanács titkára. — Ez­ért alakítjuk át a régi tanács épületét. Ide fogjuk áthelyez­ni a könyvtárat, s itt lesz a KISZ-helyiség és az ifjúsági klub is. Ügy gondoljuk, hogy ez pillanatnyi gondjainkat megoldaná. A mostoha körülmények el­lenére is van azonban élet az 1950 óta csupán kulturális feladatokat ellátó Petőfi Mű­velődési Házban. Rakonczai Antal, a művelődési ház tiszteletdíjas igazgatója a lehe­tőségekhez mérten optimális­nak tartja a jelenlegi tevé­kenységet. Az ifjúsági klub mintegy harminc taggal működik rendszeresen. A program vál­tozatos: művelődési jellegű és szórakoztató előadások, kirán­dulások, vitaestek és a tea­délutánok tarkítják a műsort. A háznak négy műkedvelő csoportja van. Ezek általá­ban nemzeti ünnepeken szok­tak közönség elé lépni. A fel­nőtt néptáncsoportban nyolc pár do'gozik. Ennyien vannak a gyerekek is. Mind­kettőt Pintér Edit, a nagyoro­szi iskola tanárnője vezeti. A színjátszó csoportot a műve­lődési ház igazgatója fogja össze. A tagok többségében fiatalok. Általában rövid je­leneteket, egyfelvonásosokat játszanak, amelyeket a társa­dalmi ünnepeken kívül is előadnak. A gyermekénekkar félig az iskoláé. Vezetője Mátrai Menyflért tanító. — Nagy rendezvényeket rit­kán tartanak a házban. Mi­ért? — Színházi előadásból, saj­nos, évente három-négynél többet nem tudunk fogadni, mert nem tudjuk megtölteni nézőkkel a termet. Pedig mindössze kétszáz férőhe­lyünk van — mondja a műve­lődési ház igazgatója. — Ko­rábban, amikor a Déryné Színház a bevétel kilencven százalékát vitte el, jobb volt. Most azonban, amikor fix bérért jönnek, mindig ráfi­zetünk. — Az embereket kielégíti a televízió és a rádió — fűzi hozzá» Cseriné. — A közönsé­get persze az is befolyásolja, hogy a korábbi műsorok nem voltak olyan színvonalasak, mint városon, mert itt az il­letékesek nem tudták ellen­őrizni a produkciókat. Az ellenőrzés dolgában iga­za lehet a tanácstitkárnak, de tapasztalatom szerint városi és falusi előadás között nincs olyan különbség — ^őt, ese­tenként egyáltalán nincs is —, ami indokolhatná a távol- maradást. Inkább az általá­nossá váló elkényelmesedés — amire a televízióval kapcso­latban utalt —, a művészi ér­tékek nem, vagy fel nem is­merése, a kulturális érdeklő­dés hiánya okozza a negyed, vagy fél házakat. Erre tu­dok egy városi példát is. Sal­gótarjánban az Állami Déry­né Színház kitűnő Két Elekt­ra előadására második alka­lommal hozzávetőlegesen har­mincán váltottak jegyet, s előadás végére mindössze csak tízen maradtak. A többiek megszöktek. Vajon miért?! Az ŐRI rendezvényeiből évente két-három jut el a mű­velődési házba. A pénzügyi lehetőségek korlátozottsága folytán ebből sem tudnak többet fogadni. A községben azonban e rendezvényekből három-néggyel mindig több van, mert az ÁFÉSZ, a kis­vendéglő mindig csinál nóta- és operettesteket, könnyűze­nei programokat. Itt köny- nyebb a szervezés, s nincs rá­fizetés sem, mert — képlete­sen szólva —, ami elmegy a réven, visszajön a vámon. Az ismeretterjesztő mun­kával nincs különösebb prob­léma. A Favorit Cipő Ktsz- nek tizenkét, az ÁFÉSZ-nek öt előadásból álló általános is­meretterjesztő előadássoroza­tot szerveztek. Előadássoroza­tot hallgatnak a szülők is. A világnézeti és általános mű­veltségi problémákat tárgyaló előadások leplezetlen célja a pedagógiai kultúra emelése, a szülők számára hasznos, kor­szerű nevelési ismereteket nyújtani. Leglátogatottabb művelő­dési intézmény a mozi. Az első negyedévi látogatottsági tervet túl is teljesítették. A szovjet filmek látogatottsága terén eredményeikért pedig prémiumban részesültek. Mo­ziba elsősorban fiatalok jár­nak. Társaságot kereső, moz­gékony réteg az övék. A nagy érdeklődésre való tekintettel, külön ifjúsági előadásokat is szoktak tartani. Ebbén a hó­napban azonban csökkent a látogatottság — mondja a művelődési ház igazgatója. A propagandát meg kell erősíte­ni. A mintegy ötszáz kötetes könyvtár vezetője Gyetvai Jó- zsefné tanítónő. Négyszázöt­ven a beiratkozott olvasó. Ezek hatvan százaléka fiatal. A számokat jónak tekinthet­jük; olyannak, ami megfelel a járási átlagnak. Az olvasási kultúrában nagyot léptek előre az utóbbi években. Ma már nagyon gyakori — ami korábban egyáltalán nem volt szokásban —, hogy a gyerekeknek névnap, születés­nap vagy más alkalmakkor a szülők könyvet ajándékoznak. Ez szép siker, s a könyv irán­ti érdeklődés megnövekedését mutatja. A községi tanács titkárától a beszélgetés végén — némi célzatossággal — megkérdez­tem, milyennek tartja a hely­ség kulturális életét. Lehetne jobb is — mondta önkritiku­san. S ebben — anélkül, hogy a meglevő értékeket tagad­nánk — egyetértünk, mert nem lehet megállás; a jónál is van jobb, hát még a köze­pesnél. Sulyok László Hatvani Dániel: ELŰRE MEGFONTOLT SZÜNDÉKKM. ____________________________ (Dokumentumregény) ( 14.) A Dunántúl felé A légvár összeomlott. Pénz nincs, de már van egy halott. A csomagtartóban. A vasúti átjáró előtt meg­állnak. Robi pocsék hangu­latban van, arcának vonásai megmerevednek. Megvetéssel pillant társára... Kis kótya- gos sumákberci —, de ezt csak magában mondja. És ő mindent készpénznek vett. Most saját magát is meg tud­ná fojtani. De csak fáradtan ennyit kérdez:,— Mit jelent­sen ez az egész? — Zoli vál­lat van. Csak ilyesmit dadog: — Én sem tudtam, hogy mi van. — Mondhatom, ezt jól megbeszélted. Mostmár, ha tetszik, ha nem, mennünk kell. Még mielőtt elkapnak bennünket... Feleletképpen Zoli az ajtó­zsebből előveszi az országos autótérképet és szétnyitja. — Menjünk Dunaföldvár felé. Izsákon pedig felvesszük az öcsédet Várja, hogy megkérdje Ro­bi : miért kell felvenni ezek után az öccsét. De nem kér­dezi, beleegyezően bólint. Olyasmit válaszolt volna, hogy hármasban jobb átmenni a határon, mint kettesben... Fe­ne sem tudjá, hogy mi tör­ténhet még ott. Amikor a köves útra érnek, Róbert kikapcsolja a taxiórát. 130-nál áll meg az összeg. A 4 NÓGRÁD - 1973. padlózaton szanaszét hever­nek az egy- és kétforintosok. Robi, amikor a lapátért küld­te Zolit, nem törődött ezek­kel. De most már minden fil­lérré szükség van. Az „utas” a két ülés kö­zött kotorászik. Felveszi a kinyitott bicskát. — Ez mi­nek? — kérdi. — Szükség le­hetett volna rá. — De a „ve­zető” nem mondja, hogy mi­ért. Arra gondol, jó, hogy nem kellett használni, csupa vér lenne itt minden. Majd, amikor Izsákon befordul az utcájukba, ezt mondja: —Te mégy be az öcsémért. Én kint várok addig. — Érzi, hogy anyjával most nem szabad találkoznia. „Megkérdené,- ho­vá megyek, esetleg hisztizne, és én még bevallanám... Rá­beszélne, hogy ne menjek se­hová.” Két házzal előbb áll meg, leoltja a lámpát. A sötétben feldereng a házuk kerítése, előtte Zoli biciklijével. Király Zoltán csak fél ti­zenkettő felé ért haza. Egész nap a haverjaival csatangolt, délután és még este is egy faluszéli kricsmiben piált — tizenhatodik születésnapját ünnepelte. Eszébe sem jutott, hogy esetleg kereshetik. Ami­kor hazaért, feje szédült, mozdulatainak nem volt egé­szen ura. Azonnal mély álom­ba zuhant, hogy lefeküdt. július 4., szerda .. .Arra ébred, hogy az anyja megrázza a vállát. Nyögve, félig csukott szem­mel ül fel, fél órája, hogy ha­zaérhetett. — Keres egy fiú, menj már ki. De el ne pró­bálj szökni... — mondja az asszony. — Kicsit Robi mi­att is nyugtalan, hogy. nem jött haza, dehát talpraesett gyerek, biztosan talált mun­kát és már benn is maradt valami szálláson. A fiú tán­torogva megy ki, az ital most dolgozik benne a legjobban. A kapunál nagy nehezen felis­meri Horváth Zolit. — Mi van? — Van kocsi, gyere né­metbe. — Homályos foszlá­nyokban rémlik fel benne a három nap előtti beszélgetés... Hogy majd vasárnap, meg majd taxit lopnak... Külön­ben is, hülye duma az egész, úgy sem merné megcsinálni. Meg nincs is kocsi a kapu előtt, Horváth csak linkel. Az­tán csak annyit mond: — Ne marháskodj, itthon vannak anyámék. Gyere át reggel, majd beszélünk a dologról... Horváth Zoltán egyedül megy vissza a kocsihoz. El­mondja, mi van. A másik le­gyint, . megfordul. Átmennek Izsák központján. Ekkor Zoli váratlaul megszólal: — Te Robi, mennyi idő alatt ér­nénk vissza Ágasra? — Mi­ért? — kérdi amaz megütköz­ve. — Megpróbálnánk még egyszer... Arankáékat. — Ro­bi lassít, lehúzódik az út szé­lére.^. — Itt a kocsi, menj MOZIELET Mindenből egy csepp Címünk a hét filmműsorá­nak változatosságára utal. E változatosság elsősorban .a fel­vetett problémák sokrétűségé­ben, s bizonyos fokig a műfa­ji különbözőségekben és a művészi megvalósítás színvo­nalában rejlik i A balassagyarmati Madách Filmszínházban Az utolsó völgy című — alapvető embe­ri sorskérdéseket is megfogal­mazó — kalandfilm az előző játékhétről csúszott át a mos­tanira, s július 5—6-án játsz- szák. A gyermek és á szülő kapcsolatáról forgatott mélyen elgondolkodtató filmet a Drá­ga John című svéd filmben színészként megismert Jarl Kulié. A rokonszenves színész­rendező alkotását, A minisz­tert július 7-től 9-ig tartják műsoron. A jugoszláv parti­zánfilmek kedveltek hazánk­ban is. A Sortűz címűt július 10—11-én láthatják a műfaj iránt érdeklődők. A sikerfilmek sorozatban a Csárdáskirálynő című magyar —NSZK koprodukciós film­operettet július 6—7-én. a Só­gorom, a zugügyvéd című ame­rikai filmvígjátékot július 9— 10-én vetítik. A X. berlini VIT tiszteleté­re rendezett ifjúsági filmsoro­zat keretén belül július 5-én az angol Lindsay ,Anderson fesztiváldíjas, a közönség kö­rében is méltán népszerű Ha... című filmjét mutatják be. A matinéeilőadás július 8-án a Csermen című szovjet kaland­filmmel várja látogatóit. A salgótarjáni November 7. Filmszínházban a Sortűz cí­mű jugoszláv háborús kaland- filmmel kezdik a hetet. A filmet július 5—7-én játsz- szák. A vénlány című francia —olasz filmvígjáték — két ra­gyogó színésszel, Annie Gi- rardot-val és Philippe Noi- ret-val a főszerepben — július 8—11-én kerül bemutatásra. Július 7-én szombat délelőtti műsorban szintén jugoszláv kalandfilmet, A kétarcú gyil­kost nézhetik meg a cselek­ményességet, az izgalmat ked­velők. Vasárnapi matinén A két csengetés között című szovjet ifjúsági film szórakoz­tatja a nézőket. A József Attila Megyei Mű­velődési Központban megren­dezett Art Kino előadáson jú­lius 6-án Fred Zinnemann filmrendező hatszoros Oscar- díjas filmjét, az Egy ember az örökkévalóságnak-ot vetítik, Annie Girardot és Philippe Noiret A vénlány.,. francia—olasz filmben című olyan nagynevű színészekkel a főszerepben, mint Paul Sco­field, Orson Welles, Venessa Redgrave ég Susannah York. A kitűnő filmalkotás Bolt drá_ májából készült, s Morus Ta­más és VIII. Henrik jogi-szel­lemi vitájáról szól A Tarján Mopresszó műso­rán július 10-én ugyancsak kosztümös történelmi film sze­repel, azzal az eltéréssel, hogy a Vér és liliom című francia film alákjai kitalált szemé­lyek. A héten ezúttal csak egy film megyei bemutatójára ke­rül sor. Miomir Stamerkovic előző filmje, a Csapda a tá­bornoknak című — szintén si­kert aratott nálunk is. A Sor­tűz című mostani munkája sem szűkölködik kalandban, izgalomban. A háborús dráma hősei olyan fiatalok, akik élni szeretnének, de a történelem kegyetlen korszakában belső erkölcsi-emberi parancsra a halált kell elfogadniuk Kémikusok országos konferenciája A hétfő esti megnyitó után tegnap folytatódott a kis ké­mikus baráti körök vezetői részére rendezett országos konferencia a TIT megyei szervezetének székházában. A második nap délelőttjé- nek programjában elméleti előadások, módszertani kérdé­sek szerepeltek. Elsőnek dr. Pais István egyetemi tanár tartott előadást. Gondolatok az ifjúság körében végzett isme­retterjesztésről címmel. Be­szélt az ismeretterjesztésnek a társadalom életében betöltött fontos szerepéről, majd az if­júság körében végzett isme­retterjesztő tevékenységet át, ha akarsz. — Ideadnád? — Ne hülyéskedj öregem — gyorsít, majd újra direktbe kapcsol- —, így is kimentünk az időből Már valahol a Du­nántúlon kellene járnunk. Horváth Zoltánra iszonyú súllyal nehezedik a tudat kö­déből kibontakozó felismerés: nincs Aranka, nincs pénz, nincs banda, csak egy halott van, meg ez a kocsi. Meg a bi­zonytalanság. Meg Robi... Ha nem szorította volna olyan sokáig a sofőr nyakát. Arra gondol, hogy ki kellene száll­ni és elbujdosni. Teljesen mindegy, hová. Az a lényeg, hogy önmaga elől menekül­hessen. De már nincs hová mene­külni. Menni kell, robogni a WarszavávaL Robi már a be­tonúton hajt. Megdőlt fákat pásztáz a reflektor. „Ha lé­tezne a banda, fel sem ven­ném az egészet.” Azok már csináltak ilyet, nem is egyet... Gondolataiba belefárad. Le- begésfélét érez, a tarkója sem fáj. Az elmúlt órák esemé­nyei lassan a mélyibe hulla­nak. Róbert azt veszi csak ész­re, hogy társa feje oldalt ha­nyatlott és egyenletesen szu­szog. Megvetően pillant rá. „Ez rántott bele engem ilyen buliba... Hülyeség volt, imp­rovizáció. Ha ezt én tervez­hettem volna meg...” Fülöpszállás és Solt között, a Kígyós-csatornánál eszébe jut a hulla. Lábát leveszi a gázról... Az út mellett sűrű nádas. De aztán megint gázt ad, mert feltolul agyában a nyári kirándulás: amikor Illés Pistával visszafelé jöttek, fu­tó zápor kapta el őket ezen az útszakaszon, s hogy bőrig ne ázzanak, beszaladtak az őrházikóhoz. Két perc sem telt el, máris jött a halőr, s nagyon tudakolta, van-e hor­gászfelszerelésük. .. Most is éppúgy előjöhetne. Solt... Bekapcsolja a taxi­órát, városira, s amikor el­hagyja a helységet, túrára. Feltűnik a Duna-menti erdő­ség. .. Itt is ki lehetne rakni, de hatja éjszaka cirkálnak az erdészek, méghozzá puskával a vállukon... Még azt hinnék, hogy orvvadászok, vagy ilyes­mi. Átmegy a kis hídon. A nagy híd előtt lassít, lehúzó­dik, megáll. Oldalba löki tár­sát: — Ébresztő... — Az cso­dálkozó szemekkel pillant kö­rül, megkérdi, mi van. — Nézzük meg, merre menjünk. — Zoli a térképre pillant, uj- jával követi a pirosra rajzolt útvonalat: Dunaújváros, Szé­kesfehérvár. .. Nem jó, mond­ja Robi, kerülni kell a na­gyobb hely éket. Megállapod­nak, hogy Cece és Enying fe­lé mennek. Dunaföldváron nem talál­ják az elágazást. Egy széles utcán bukdácsolnak alá, síel, végre feltűnik egy idős há­zaspár, az megmondja: men­jenek ki a 6-osra, forduljanak jobbra satöbbi. Amikor meg­találják az utat és ráfordul­nak, megállnák, hogy újból megnézzék a térképet. Robi indul, egyesbe kapcsol, de on­nan sehogyan sem jön ki a váltó. — Kiszállok, te meg ülj ide, kuplungolj és pró­bálj kapcsolni. — Felhajtja a motorház tetejét, zseblámpá- .val nézi a sebességváltó rúd- ját. Semmi... Robi ideges, amiért újabb értékes percek múlnak el hiába... Kiküldi Zolit, hogy nézegesse, tapo­gassa ő is a vasat. Nagy rú­gással lenyomja a tengely- kapcsolót, a váltó simán át­billen. (Folytatjuk) méltatta. Elmondta, hogy hé­zagpótló szerepe van a fiata­lokkal való tanórákon kívüli foglalkozásnak azért, mert az általános iskolák és a felső- oktatási intézmények az isme-’ retanyagnak csupán egy ré­szét fogják át és ismertetik meg a fiatalokkal. Az ismeret- terjesztő munkának éppen az a feladata, hogy „tágítsa a ho­rizontot”, bővítse az ifjúság korszerű ismereteit A kis ké­mikus baráti körök'még újke- letűek, és nincsenek olyan ha­gyományai és sikerei, mint pl; a matematikus baráti körök­nek. Arra kell hát törekedni, hogy a kémikus körök utolér­jék a matematikai körök nép­szerűségét, hogy növekedjék a kémiát szeretők és értők tá­bora mondotta dr. Pais István. Ezután a baráti körök mód­szertani munkájához adott né­hány jó tanácsot. Kifejtette, hogy a kémiaoktatásnak nem a lexikális ismeretek közlése a feladata, hanem az, hogy a fiatalokat alkalmassá tegyék az újabb ismeretek befogadá­sára, a szelekcióra, az önálló, logikus gondolkodásra. Erre a feladatra pedig csak az az egyén képes, aki a kellő szak­mai felkészültség mellett szív­ügyének érzi a fiatalokkal va­ló foglalkozást. A kis kémikus baráti körök céljáról és feladatairól adott rövid összefoglalót dr. Szálai Imre gyakorló iskolai vezető tanár, a kémiai választmány vezetőségének tagja. A tudo­mányos nevelés fontosságát hangsúlyozva sok, a saját prakszisában előforduló gya­korlati tanáccsal látta el a hallgatókat. Külön felhívta a figyelmet az önálló gondolko­dás kialakításának legfonto­sabb tényezőire; az önálló megfigyelés, tapasztalatszer­zés, önálló elemzés, következ­tetés elsajátításának fontossá­gára. A délelőtt ytolsó előadása a kísérletező laboratóriumi gya­korlatok vezetésének módszer­tani kérdéseivel foglalkozott Kasszán Béla egyetemi ad­junktus tolmácsolásában. A délután programjában szere­pelt a kis kémikus baráti kö­rök gyakorlati foglalkozásai­nak szakmai, módszertani elemzése, előadás hangzott el a modern világítástechnika anyagairól, este pedig kémiai ismeretterjesztő filmbemuta­tóra került sor. A mai napon az előadói konferencia résztvevői palóc túrán vesznek részt: megis­merkednek a megye történel­mi nevezetességeivel, színes népművészetével. i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom