Nógrád. 1973. július (29. évfolyam. 152-177. szám)

1973-07-29 / 176. szám

Nyár a gyermekotthonban A zsúfoltság nem szembeszö­kő. A kétemeletes kis gyermek­ágyak az ablak mellett sora­koznak, a játékokat meg a má­sik oldalon pakolták össze. A fürdéstől nedves hajú, álmos szemű kislányok és kisfiúk a délutáni alváshoz készülőd­nek. — Azért vagyunk ilyen szo­rosan, mert bővítik a gyermek- otthont — mondja a felsőpeté­nyi gyermekiintézetek vezetője, Sztruhár Jánosné. — Hetvenről 100 férőhelyesre „tágítják” a kastélyépületet, tervek szerint októberig be is fejezik a mun­kát. A nyár hozott minket a felső­petényi gyermekotthonba. Ho­gyan is telik az idő ebben a 18 holdas szép parkban és a kas­télyban, ami óvoda is, otthon is? — Nem köt mánkét a kas­télyhoz és a parkhoz a nyár — mondja a vezetőnő. — Sokat járunk kirándulni. Ebben a hónapban elmegyünk az állat­kertbe, később Visegrádra, ha­jóval. Gyakran megyünk le a Bánki-tóhoz és Rétságra. De talán nincs is délelőtt, hogy a környéken ne sétálnánk egyet. Érdekes, hogy a gyerekek mennyire szeretik a munkával összekapcsolt kirándulásokat. Nevelési élv itt, hogy a ki­csik miinél több idejüket tölt­sék hasznos munkával. Most, az aratás időszakában sokszor mennek megnézni az aratókat. Ök maguk is gyűjtenek kalászt, kicsépeltet):k, azután elmennék egy malomba, és végignézik hogyan lesz a búzából liszt. Vé­gül, egy péküzemet is megláto­gatnak. Gyümölcsérés idején segítenek a szedésben, és a sa­ját gyümölcsükből maguk főz­nek lekvárt. Niincs nagyobb öröm, mint a meleg lekvárból torkoskodni. — Egyébként a munka is, a játék is lehetőséget ad az egyé­nt elképzelésekre. Sosem kell mindenkinek ugyanazt csinál­ni, akár tetszik, akár nem. Akii­nek a mozgás a mindene, a há­rom játszóterületünkön kiug­rálhatja magát. Van olyan, akit a festészet vonz. Ez válóban festészet, és nem rajzolgatás. Sztruhámé egy képet vesz ki a szekrényből. Rajta táncoló lányok, fehér hímzett blúzban, egymás kezét fogva. Egy hat­éves kislány festette vol­na? — hitetlenkedem. — Pedig nem is ezzel a kép­pel nyerte Varga Klári, az or­szágos pályázatot. Ezen a ver­senyen 600 rajz közül találták a legjobbnak Klári munkáját. Holló Zsuzsikánk is dicséretet kapott a versenyen. Tömösközi Etelka, a vezető­nő helyettese azt számolja, há­nyán vannak most nyári szün­időre nevelőszülőknél. Rab Jó­zsika Kapitány Lajosékmál van Balassagyarmaton. Gábor Krisztina, Katona Erika, Mol­nár Klári — több-kevesebb időre mind elmentek. De a töb­bieket is gyakran viszik. — Mert annyi patronálónk van! — mondja a vezetőnő. — Salgótarján messze van, mégis számtalan vállalat, üzem, KISZ-szervezet látogat minket. Persze, innen a környékről is sokan törődnek a gyermekeink­kel. Társadalmi munkát végez­nek, kirándulni viszik a le csí­két, rengeteg játékot hoznak nekik. Fel sem tudom sorolná a patronáló vállalatok nevét, olyan sok van. Az az egy kí­vánságunk, hogy ne az intéze­tet, hanem a gyerekeket segít­sék. Tehát, ha a hatéves ki s gyermek elkerül innen, iskolá­ba megy. akkor ugyanúgy tö­rődjenek vele azok, akiket megszeretett. Üres most a kert, árvák a játékok. A kis festőművész, Klári mélyen alszik, de alsza­nak a többiek is. Kii lehet ám fáradni a kalászgyűjtögetés­ben! Becsukják az ajtókat, mindenki, csendesen lép. Szép nyári nap ez a mai is. Szakképzett népművelőt keresnek r X tiszta Is világos,' sárgára Ä tehetséges gyerekekből is. Részben ennek tudható be, vakolt falak kedveseit a szem- álló, kis együttes szép sikert hogy az ŐRI szívesen — éven- nek. Az épület előtti gondozott vallhat magáénak. A közel- te négy-öt alkalommal — ren- park dús lombú fai hűsölésre múltban meghívást kaptak az dez műsort a községben. Osz- csábítanak a fülledt forróság- Ifjúsági Rádió által rendezett tői pedig az Állami Déryné JÉ ban. Erősek vagyunk, s ellen­állunk a kísértésnek. A diósjenői művelődési há­zat, amely a község szülötté­nek, a régmúlt idők kitűnő jellemszínészének, Szentgyör- gyi Istvánnak a nevét viseli, a korszerű igényeknek megfele­lően, 1970-ben építették. Azóta fellendülőben van Diósjenőn a közművelődés. E folyamat azonban az idén, év elején megtört. — Az előző igazgatónk, Végh Károly januárban a rétsági járási művelődési központ élé­re került. Helyére jó ideig nem találtunk az elképzeléseink­nek megfelelő személyt — ma­gyarázza a megtorpanás okát Garai Lajos, a községi tanács elnöke. — Április elejétől azonban már újra van a műve­lődési háznak igazgatója. Igaz, függetlenített népművelőt sze­rettünk volna, de ilyet, sajnos, nem sikerült kerítenünk. — Miért? — Mert nem tudtunk lakást biztosítani. Most olyan nép­művelőt keresünk, akinek há­zastársa pedagógus, s így pe­dagóguslakáshoz juthat. Sneklő ifjúság” elnevezésű úttörőkórus-verseny döntőbeli hangversenyére. S az külön figyelemre méltó, hogy a kis nógrádi iskola kórusa volt a mezőhy egyetlen olyan cso­portja, amelyik nem zenei Színház előadásaira is sor ke­rül. Van — és lesz is — élet te­hát a diósjenői művelődési házban. A lehetőségek kihasz­nálását figyelembe véve elége­dettek lehetünk, önelégültek Egyébként az igazgatói állásra elviszi üdülni is. Most szerve lett volna és lenne jelentkező zett, teljesen önállóan, egy bőven, akinek lakás sem kéne, húszfős csoportot a Balatonra, de ezek csak érettségivel ren- A tartalmas, mozgalmas fa- delkeznek. Nekünk pedig, hisz’ lusi KISZ-élet számára nélkü- kétezer-nyolcszáz lakosú nagy- lözhetetien az ilyen rátermett, község vagyunk, képesített és a fiatalok bizalmát élvező, fá- függetlenített népművelőre radhatatlan vezető, szervező van szükségünk. ember. S, ha bíznak benne — A község és a tanács veze- mint Tóth Irénben — a falu tagozatos gyerekekből állt. azonban soha. Tudja ezt a ta- Az irodalmi színpaddal — nácselnök és a művelődési ház amely legutóbb, A munkás igazgatója is. Az elnök a kö- köszöntése című, Kassák-ver- vetkezőképp fogalmazta meg sekből készült összeállításával véleményét: sokáig emlékezetes sikert ara- — Kulturális vonatkozásban tott május 1-én — Csókás Jó- többre van szükség ebben a zsef az énekesek mellett szin- községben. Ezt a többet azon- tén szívesen foglalkozik. ban csak függetlenített, szak­A KISZ-esek az utóbbi idő- képzett népművelővel tudnánk ben sokat hallatnak magukról megvalósítani. Ez a célunk. S a községben. Sokat szórakoz- ezért nem mondunk le arról, nak, dolgoznak együtt — hal- hogy minél előbb ilyet szerez- lom beszélgetőpartnereimtől, zünk. A néptánccsoport — melyet Sulyok László Horváth Sándorné tanárnő^ ______________________________ v ezet — tagjai KISZ-isták. — Néhány hónappal ezelőtt egy nagyon talpraesett kis­lány, Tóth Irén lett a RISZ- titkár. Nagyon megérti magát a fiatalokkal — meséli a mű­velődési ház igazgatója. — összefogásuk, munkájuk nyo­mán tartalmasabb lett az ifjú­sági klub élete. A fiatalokat Segítség a közéleti tevékenységben Hasznos és figyelemre méltó megbeszélést tartottak a kö­zelmúltban Pásztón. Nem té­májában, hanem a résztvevők miatt volt ez a tanácskozás újszerű. Pásztó összes női ta­nácstagját meghívták ugyanis, s a tájékoztató célja az volt, hogy a tanács lehetőségeihez mérten támogassa ezeket az asszonyokat közéleti tevé­kenységükben. A tanácskozá­son elhangzott konkrét pél­dák, esetleges gondok nem kizárólag helyiek, hiszen ha­sonlókkal szinte mindenütt találkozhat az ember. Illés Sándor tanácselnök- helyettes hozzászólásában a dolgozó nők munkakörülmé­nyeinek javításával foglalko­zott. Az köztudott, hogy Pász­tó mind jobban iparosodik, s számtalan munkahely van, ahol kizárólag nőket foglal­koztatnak. Ez pedig speciális körülményeket és feltételeket követei A MEZŐGÉP Válla­latnál és a szerszám- és ké­szülékgyárban például külön üzemorvost állítottak be a dolgozók ellátására. A körzeti orvosok állandóan vizsgálják a termelőszövetkezetekben is a nők egészségügyi helyzetét, mégis sokan végeznek még túl nehéz fizikai munkát, vagy egészségre ártalmas kö­rülmények között dolgoznak. A hasznosi Mátravölgye Tsz faipari részlegénél ráadásul sem tisztálkodási lehetőséget, sem étkezőt és öltözőt nem biztosítanak a dolgozóknak. Még mindig gondot okoz — ha elvétve is —, hogy nem érvényesül az egyenlő mun­káért egyenlő bért elve. Erről Nagy Gyöirgyné tett említést, aki saját példáján bizonyítot­ta: a postánál egy férfidolgo­zót magasabb fizetéssel vesz­nek fel, mint amennyit egy régebben ott dolgozó asszony keres A postán egyébként még nem vezették be a szabad szombatot, s -ez a családos asszonyoknak nagy tehertétel. Ugyanez a helyzet a bölcső­dékben és óvodákban is. Igaz, hogy sok kisgyereket szomba­ton is elvisznek az óvodába, bölcsődébe, ez mégsem a hétköznapi létszám. Csak szer­vezés dolga lehet, hogy lega­lább minden második szom­baton az óvónők és dajkák otthon maradhassanak —, ahogy ezt másutt meg is ol­dották, Erre Tari Lászlómé hívta fel a figyelmet, és azt is megemlítette, hogy a böl­csődében nincs fürdő és öltö­ző az ott dolgozok számára, A pásztói női tanácstagok ilyen és ehhez hasonló problé­mákat vetettek fel a tájékoz­tatón. A tanács vezetői felje­gyezték azokat, és erkölcsi tá­mogatást is biztosítanak a ta­nácstagok munkájához. Ugyanis, még mindig van olyan vélemény — ezen a megbeszélésen is felvetódött —, hogy a női tanácstagok szava kevesebbet nyom a lat­ba, mint a férfiaké. Hogy ez az esetleges megkülönböztetés megszűnjék, erre kiválóan al­kalmas a pásztóihoz hasonló tájékoztatások, megbeszélések szervezése. A nők pontos ké­piét kaphatnak feladataikról, jogaikról és a munkamódsze­rekről. Jó lenne, ha a tanács­vezetők és a női tanácstagok között ezt az együttműködési formát másutt is Bevezetnék. —orosz— „El kellett küldeni...* A könnyelműség ára tői április elején, amikor vég­képp nem találtak olyan em­bert, amilyet kerestek, a kö­zelgő nemzeti ünnep hatására egy népművelésben is jártas, régi tapasztalt tanárt neveztek ki tiszteletdíjas művelődési- ház-igazgatónak. — Ének szakos tanár vagyok a politikai és állami vezetői is, munkájában tanácsaikkal se­gítik, akkor teljes a siker. A művelődési házban szak­kör jelenleg nem működik. Az igazgató tervezi, hogy ősszel újra beindítják a korábban már működő fotószakkört, új művelődési kiscsoportként pé­— mondja Csókás József, az dig a képzőművészeti szakkört. új igazgató. — Az iskola út­törő-énekkarát és népzenei csoportját vezetem. A művelő­dési házban próbálunk, mert itt van hely. Nagytermi művészeti előa­dásokra rendszeresen sor ke­rül. A 250 férőhelyes termet jól tudják hasznosítani. Ked­vezőek a színpadi adottságok JShgeretnénxje: eqq 'kosta Szerencséje volt Lőrincsik Vilmosnak, a május 26-1 gép­kocsi nyereménybetétkönyvek sorsolásán. Egy Skoda 100-as rékszövetkezet egyik alapító tagja. Nagy tervei vannak, mindenekelőtt az, hogy meg­tanul vezetni és akkor felesé­gével együtt, akii az öblösüveg gépkocsit nyert, amelyet már gyár dolgozója, bejárják majd át is vett Budapesten. Lórin- az országot. Külföldre is sze- csik egyébként a litkei taka- rettenek majd utazni. KISZÁRADT A TORKA. Reggel óta „bütykölte” a te- nerautót. Naponta járt vele Budapestre. A legfontosabb az volt, hogy mindig jól működ­jék a masina. Nincsen kelle­metlenebb dolog a gépkocsi­vezető számára, mint ha út­közben lerobban a jármű. A szombati napokat rendszere­sen árrá szánta, hogy alapo­san átvizsgálja a motort, a futóművet. A hét vége, a szombat hangulata más mint a többi munkanapoké. Még né­hány óra, s letelik a műszak. Utána következik a vasárnap. Ki lehet pihenni az egész heti munka fáradalmait. A többi munkanaphoz képest már a szombat is egy kicsit pihenés. E napon nem kell nekivágni a végtelen országútnak. Megszomjazott Ügy érezte, hogy a víz most nem oltaná a szomját. Miért ne ihatna fröccsöt? Hiszen úgysem kell fuvarba menni. Eltelt a dél­előtt. Az egy fröccsből kettő, a kettőből talán három lett. A gépkocsi minden részét át­vizsgálta. Amit kellett kijaví­tott rajta. Most már csak ki kellene próbálni. Megérte-e a fáradság? Jó-e a motor hang­ja? Szalad-e a kocsi? Kifordult a balassagyarmati Volán-telepről a főútra. A motor szépen duruzsolt Öröm volt a volán mögött Ülni. Ez­zel a teherautóval akár a leg­hosszabb útra is el lehet in­dulni. Csak egyet kerül vele, aztán visszaállítja a garázsba. S nyugodtan mehet haza. Maga sem tudja, hogyan történhetett Húsz éve vezet gépkocsit Egy-két pillanat veit az egész. Még végiggon­dolni sem maradt ideje. Fék­csikorgás, csörömpiölés. Nem­sokára a helyszínre érkezett a rendőrkocsi. A szonda nem „nézi” az előzményeket a mentőkörülményeket. Elfo­gultság nélkül kimutatja az alkoholos befolyásoltság mér­tékét Kár is lett volna tagad­ni. A kárbecslők hatvanezer forintban állapították meg a kárt Igaz, a vállalat megvet­te a szükséges alkatrészeket, s végül ennél jóval kevesebbe került a javitás. De a karam­bolt már nem lehetett meg nem történtté tenni. Aki karambolozott és saját maga a hibás, a szerencsétlen eset bekövetkezésében, az a Volánnál öt évig nem ülhet újra gépkocsira. Az okozott kárért háromhavi átlagkere­sete erejéig felel. De a leg­nagyobb büntetés, hogy csak műhelyben dolgozhat az ille­tő. A választott hivatásáról évekre le kell mondania. A vállalat ebben az esetben sem tehetett kivételt. Levet­ték a gépkocsiról. Tizenöt éves áldozatos munkásőri szolgálatát sem tekinthették olyan mentségnek, ami ellen­súlyozza a fegyelmezetlensé­gét. S ezzel még mindig nem zárult le az ügy. Régi párttag lévén, a párttagság előtt is felelnie kellett a tettéért. Szi­gorú megrovást kapott. Azóta a vállalattól is kénytelen volt megválni. vajon Érdemes voft-e néhány fröccsért két évtized becsületes munkáját kockára tenni? Bartha Viktor, a Nógrád megyei 2. sz. Volán Vállalat balassagyarmati üzemigazga­tóságának vezetője szomorúan és együttérzéssel beszélt a történtekről: — N agy on-nagy on sajná­lom, hogy az egyik legjobb gépkocsivezetőnktől meg kel­lett válnunk. Munkájával mindig elégedettek voltunk. Régi munkásőr és párttag, akire mindig számíthattunk. Sok-sok évi szorgalmas mun­ka állt mögötte. Ennek elle­nére sem tehettük meg, hogy az ügyét eltussoljuk. A köz­úti balesetek száma évről év­re növekszik. A vállalat kö­vetkezetesen arra törekszik, hogy tovább szigorítsa a mun­kafegyelmet, megkövetelje az előírások betartását, s ezzel megelőzze a tragikus esetek bekövetkezését. Nem ez az egyedüli karafnbol, ami az utóbbi időben előfordult. Ép­pen ezért is Indokolt a na­gyobb ellenőrzés, a szigor. Főleg a törzsgárdatagoktól, a régi dolgozóktól várják el, hogy jó példát mutassanak. Nevet csak azért nem em­lítettünk, mert nem szeret­nénk a sajnálatos történet fő­szereplőjét még ezzel is bün­tetni. Egyszeri könnyelműsé­géért így is nagy árat fize­tett. Legyen ez az eset, s a többi hasonló is, intő példa valamennyi gépkocsivezető számára, hogy a közlekedési szabályok értük is vannak. Sokszor százezreket érő jár­művek, szállítmányok, de még ennél is sokkal értéke­sebb emberéletek vannak ke­zükben. Legyenek mindig óva­tosak és fegyelmezettek! HA EGYESEK a tragédiák­ból, a félrecsúszott emberi sorsokból sem okulnának, még egyszer hadd kérdezzük meg tőlük: talán azt gondol­ják, hogy „dicsőség” a bíró­sági aktákban, a fegyelmi jegyzőkönyvekben és az egy­re hosszabbra nyúló fekete­krónikákban szerepelni? Kiss Sándor NÖGRÄD = 1973. július 29., vasárnap i v »

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom